SZEMPONT
A Rovatból

"Mindig rám köszönnek még az idegenek is" – Egy magyar lány angolt tanít gyerekeknek Vietnamban

Sokszor a mosoly a közös nyelv, a legjobb dolog a tenger, a legrosszabb élmény pedig az, hogy vonalzóval verik a diákokat.


Mi visz rá egy fiatal, friss diplomás magyar lányt arra, hogy pont a világ egy viszonylag távoli zugába menjen el dolgozni? Ráadásul önkéntesként, ráadásul egyedül, ráadásul a helyi nyelv ismerete nélkül.

Bagi Alexandra a nyáron vágott neki a nagy kalandnak. Az eltelt hónapok alatt érdekes dolgokat tapasztalt meg, volt jó is és akadt fura kalandja is. A kiutazás viszontagságairól, a fogadtatásról, a vietnami iskolásokról és tanárokról, a helyi szokásokról és a hétköznapi életről, a lehetőségekről beszélgettünk vele.

gyerekekkel

A gyerekekkel

Szerettem volna minél messzebbre, minél hosszabb időre menni

Mindig is vonzott a külföldi élet gondolata, viszont a pénz hiánya és az itthoni kötelezettségeim (az utóbbi 5 évben az egyetem) sose engedtek igazán azon gondolkozni, mi lenne ha... Konkrét cél nélkül pedig sosem tudtam elindulni. A kommunikáció- és médiatudomány mesterdiplomám megszerzése előtt úgy éreztem, még ki kell próbálni magamat.

A gyerekeket nagyon szeretem - korábban is önkénteskedtem gyerektáborban - és angolul is tudok, így kézenfekvőnek tűnt az angol tanítás gyerekeknek. Egy barátnőmtől hallottam az Európai Önkéntes Szolgálatról. Kiderült, hogy szinte mindent fizet (vagy utólag megtérít) a programban az Európai Unió, így szinte ingyen ki lehet jutni vele külföldre.

Szerettem volna minél messzebbre, minél hosszabb időre menni, ha már egyszer kijutok. Először Spanyolországba jelentkeztem, de visszajelzést sem kaptam. Másodjára Vietnamot jelöltem meg a programjuk miatt. A Fekete Sereg Ifjúsági szervezeten keresztül jelentkeztem és egy személyes találkozó után hamarosan írtak, hogy szeretnék, ha én lennék az egyik, aki Vietnamba megy. Ezek után a papírmunka és egy felkészítő nap következett Kapolcson.

Összesen 30 ezer forint hozzájárulást kellett fizetni a repülőjegy magas költsége miatt. Vietnamban nincsen kötelező oltás, de ajánlott van, ezeket beadattam 36 ezer forintért. Az árát visszaadták, ahogy a vízumét is. Fogadólevelet kintről küldtek, ezt a nagykövetségen vízumra lehetett „cserélni" 17 ezer forintért. A program teljes ideje hat hónap. A családom és barátaim segítsége nélkül szinte lehetetlen lett volna ilyen gördülékenyen megoldani a kijutásom.

Első benyomásként sokkolt a rengeteg motorbicikli és a zaj

Hanoiban a fogadószervezet nagyon melegszívűen fogadott, bemutatták a társamat, Sam-et, aki Litvániából érkezett. Egy hét alatt igyekeztek minket felkészíteni arra, hogy mi vár ránk a projektünk helyszínen.

Első benyomásként sokkolt a rengeteg motorbicikli és a zaj. Én délen vagyok egy Tuy Hoa nevű településen, ami hiába az egyik tartomány fővárosa, kicsi, és legnagyobb érdekessége a tenger. (Legalábbis számomra, aki ezelőtt sosem látta a tengert.) Itt is mindenki motorral jár (kivétel, aki biciklivel, mint én) és a zaj szerencsére jóval elhanyagolhatóbb.

robogoD

Itt még a legkisebbek is robogóval járnak

Tuy Hoába egy 24 órás vonatút után érkeztünk meg, ahol megismerkedtünk két további önkéntessel: egy filippínó lánnyal – aki a szobatársam lett - és egy francia fiúval.

Két ágyon, egy szekrényen, egy hűtőn és egy pár konyhai dolgon kívül nem sok minden található a szobánkban. A legfontosabb viszont a légkondi és a ventillátor. Anélkül nem tud a szobatársam aludni, én viszont emiatt gyakran meg vagyok fázva. A „száraz” évszak végén értünk ide, akkor 40 fok felett volt a hőmérséklet. Most az esős évszakban többnyire 28-32 fok között ingázik, viszont néha ennél is melegebb van, és persze estére sem hűl le sokkal jobban.
kornyek

Kilátás az egyik balkonról

megbeszeles

Minden héten több tanárral egyeztetünk az órák előtt az óratervről

Három nappal a megérkezésünk után már egyedül tanítottunk

Elég gyorsan a mély vízbe dobtak minket, három nappal a megérkezésünk után már mi tanítottunk. Az osztályban a vietnami tanárok csak megfigyelnek, vagy segítenek a gyerekeket kontrollálni. Én korábban nem tanítottam, így az első pár héten meg kellett szoknom, hogy az osztály másik oldalán állok.

Egy angol központ 6 és 16 év közötti diákjait tanítjuk napi 1,5-3 órában, változó beosztással. Mellette már az általános iskola elsős és másodikos diákjaival is van heti három órám. Az én feladatom a beszédkészségük fejlesztése, segíteni, hogyan fejezzék ki magukat angolul, és a kiejtésük javítása.

focipalya

Az iskola fedett udvara a "Közép-ősz fesztivál" előtt

gyerekek

A gyerekek

Kezdetben nagyon leterhelt a készülés és az óratartás. A gyerekek nagyon sok figyelmet igényelnek. A fiatalabbak nagyon hangosak, az idősebbek pedig nem mindig akarnak tanulni és nehéz őket motiválni. Van, hogy hiába teszek bele 120 százalékot az órába, a diákok passzívak.

Itt Vietnamban a diákoknak nagyon sok külön órájuk van. Ha nem jár valaki magántanárhoz, akkor lemarad.

Gyakran nehezen viselik a gyerekeket és több tanár is vonalzóval fegyelmezi őket

A vietnami tanárokkal néha nehéz megtalálni a közös hangot. Az angol kiejtésük nehezen érthető, és nem tudják magukat kifejezni. Igazi beszélgetést nem nagyon lehet kezdeményezni. Emellett leterheltek és a szabadidejükben inkább a családjukkal vannak.

Van, aki heti hét napot tanít az angol központunkban délutánonként és hat délelőttöt egy másik iskolában. Gyakran nehezen viselik a gyerekeket, és több tanár is vonalzóval fegyelmezi őket.

Ezt nagyon rossz látni, mert úgy gondolom, attól, hogy megüti vonalzóval a gyereket, jobb nem lesz neki. Egy sokkoló élményem volt, amikor egy nagyon nehezen kezelhető osztályban voltam vietnami tanár nélkül és az egyik kisfiú folyamatosan rosszalkodott. 7-8 éves lehetett. Én nem nyúltam a vonalzóhoz, mivel nem tartom hasznosnak, viszont a gyerekek biztattak arra, hogy üssem meg. Leírhatatlan döbbenet volt bennem utána.
classroom2

Az órán

csoprtkep

Egy angol klub utáni kép, ahol eléggé szembetűnik mennyire különbözök az itteni lakosoktól. Tanárok és önkéntesek közösen szervezték és vezették le az angol klubot. (Mellettem a filippínó lány, a hátsó sorban pedig a litván és a francia önkéntes.)

Rajzokat és ajándékokat kapok tőlük, hatalmas szívük van

Sok jó élményem is van a gyerekekkel kapcsolatban. Kicsit szétszórt vagyok, és néha csak félig felkészülve érek be egy órára. Egyszer elfelejtettem kiszínezni a képeket, amiket használni szerettem volna. Amikor ezt meglátta az egyik kisfiú, azonnal a színes ceruzáiért szaladt, egy kislány pedig segített színezni.

Rajzokat és ajándékokat kapok tőlük, hatalmas szívük van. A kicsikkel szeretek énekelni, táncolni, nagyon fogékonyak rá. A nagyobbakat pedig igyekszem gondolkodásra ösztönözni, viszont ez nem mindig sikerül.

body parts

Igyekszünk már a legkisebbeket is hozzászoktatni ahhoz, hogy csoportban dolgozzanak. Itt például 4 fős csoportokban kellett emlékezniük a testrészekre és leírni azokat, majd együtt ellenőriztük annak helyességét

Fényképeket akarnak velem készíteni teljesen idegen emberek

Rám itt különlegességként tekintenek. Szinte mindig rám köszönnek az utcán még az idegenek is. Ha tudnak angolul, akkor sokszor mondják, mennyire szép vagyok, kíváncsiak arra honnan jöttem. Sokszor jó érzés, viszont máskor zavaró. Fényképeket akarnak velem készíteni teljesen idegen emberek az utcán, bevásárlás közben és az étteremben is.

Magyarországot a rózsákkal azonosítják és volt, aki rákérdezett tudok-e oroszul.

A mosoly sokszor többet mond minden szónál

Legtöbbször az utcai árusoktól vásárolok gyümölcsöt és zöldséget, vagy az utcai éttermekben eszünk. Itt a street food egészen mást jelent, mint otthon. Napközben 12-15 óra között a legtöbb hely zárva van, mert pihenőt tartanak. A gyerekek is hazamennek az iskolából.

A vietnami nyelvből sikerült egy keveset elsajátítani, de nagyrészt testbeszéd segítségével kommunikálunk. Általában nem okoz nagy nehézséget venni valamit, ha pedig mást szeretnénk, akkor a legtöbb helyen wifi és internet segítségével tudjuk megérteni egymást. A mosoly sokszor többet mond minden szónál.

A helyiek alapvetően nagyon kedvesek és itt vidéken a legtöbben jószándékúak, viszont természetesen negatív élményem is van.

A legnehezebbnek azt volt megélni, milyen az, amikor nem tudsz a családoddal kommunikálni

Eddig talán a tájfun volt a legérdekesebb élményem. Látni azt, hogyan élik ezt meg az itteni emberek. A városban másfél-két napig nem volt áram, a külső kerületekben pedig még tovább, és víz sem volt egy darabig. A vihar tövestül csavart ki fákat, döntött ki villanyoszlopokat. Másnap reggel viszont azonnal elkezdődött a helyreállítás. Mindenhol emberek dolgoztak azon, hogy mihamarabb rendbe hozzák a rendszert.

vihar

Életkép, ahogyan a vietnamiak szinte tudomást sem vesznek a kidőlt fákról, úgy robognak el mellettük a tájfun után

Az utcákon állt a víz, de ettől függetlenül a piac kinyitott és sok helyen generátorral termeltek áramot. A „járhatatlan utakon” motorral kerülgették a hatalmas fákat, mintha mi sem történt volna. Mindenki a saját dolgát csinálta vagy segített az utcán. Számomra az áramszünet tovább tartott, mint szerettem volna, de sokkal rövidebb ideig, mint azt előre megjósolták. A legnehezebbnek azt volt megélni, milyen az, amikor nem tudsz a családoddal kommunikálni, és attól tartasz, aggódnak, mi lehet veled.

Sokszor csak egy angol tanárt látnak bennem, aki taníthatná őket a szabadidejében

Mielőtt megérkeztem volna, voltak kétségeim, mihez fogok itt kezdeni, hiszen én egy nagyvárosi lány vagyok, Budapesten éltem. Abban igazam lett, hogy sokszor unalmas itt, nincs színház, mozi vagy olyan barátok, akikkel azonos az érdeklődésünk, gondolkodásmódunk. Van pár amerikai lány és két család, akikkel együtt szoktunk vasárnaponként a templomba menni, énekelni, imádkozni. Egy vietnami barátnőm, akivel sokszor ebédelünk együtt.

A vietnamiak nem nagyon tudnak angolul. Sok ismerősömmel csak mosolygunk és google translate segítségével kommunikálunk. Akik pedig tudnak valamennyire, sokszor csak egy angol tanárt látnak bennem, aki taníthatná őket a szabadidejében is. Nehéz barátkozni úgy, hogy csak fél évig él az ember valahol, utána pedig lehet, hogy soha többet nem látjuk egymást.

Szeretek viszont egyedül kávézókba járni vagy csak biciklizni az utcán. Szinte mindent el tudok egyedül intézni, amit szeretnék. Elsőre persze nehéznek tűnik, de hamar beleszoktam.

thapnan

A város egyik dombján fekszik a gyönyörű buddhista templom a "Thap Nhan", a helyiek gyakran járnak ide, meditálni, jógázni, táncolni vagy csak körbenézni

A vietnamiak szinte mindent rizzsel esznek, hiszen az nagyon olcsó

Az ételt nagyon szeretem itt, bár hiányzik a saját főztöm, a tejföl és a mustár. Általában rizst eszünk különböző húsokkal, tenger gyümölcseivel és zöldségekkel. A vietnamiak szinte mindent rizzsel esznek, hiszen az nagyon olcsó, rengeteg van az országban. Emellett a pho az, amit naponta-két naponta veszek, olykor zacskóból készítem magamnak.

Ha étteremben eszünk egy nagyobb társasággal, akkor középre rakják az ételt és kis tálkákból eszünk. Mindenki szed magának, viszont a vietnamiak nagyon udvariasak és szívesen szednek neked akkor is, ha nem kérted. Sokszor egyszerre szolgálják fel az előételként szolgáló rizspapírt, a rizst és a hozzávalókat, illetve a levest. Desszertnek gyümölcsöt vagy joghurtot esznek.

jellyfish

Az egyik kedvenc levesem. Rizstészta, hal és medúza van benne, paradicsommal és ananásszal összefőzve

Csodaszép természeti adottságai vannak

Ugyan a küldetésem február végéig tart, viszont itt a holdújév hatalmas ünnepnek számít és valószínűleg hetekig zárva lesz az iskola is. Ekkora tervezem, hogy egy kicsit körbenézek az országban. Csodaszép természeti adottságai vannak, és ha teheti az ember, érdemes mindenképpen meglátogatni.

vizeses

Szabadidőnkben igyekszünk felfedezni a környék természeti kincseit

tenger

Az egyik kedvenc helyem a városban, nagyon nyugtató és fantasztikusan néz ki

Lehetséges, hogy utána továbbutazok

Szeptember 1-jén érkeztem Ázsiába és február 28-án indul haza a gépem Magyarországra. Úgy érzem, hogy ez az idő elég lesz itt, de lehetséges, hogy utána továbbutazok. Szívesen kutatnék kultúraközi kommunikáció, szimbolikus javak vagy különböző kulturális szokások területén.

Itt is folyamatosan megfigyelem a környezetemet és igyekszem értelmezni, reflektálni rá.

Az is felmerült bennem, hogy visszamenjek PHD-t csinálni az egyetemen és ott kutatni. Emellett nagyon szeretek gyerekekkel foglalkozni, és inkább a táboroztatás vagy más önkéntes munkában tudnám elképzelni magamat.

VIDEÓK: Hanoi és a város, ahol Alexandra most él

További kalandokról a blogban olvashatsz


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Tarjányi Péter a vagyonkimentésről: A NER-lovagok nem szaladgálnak bőröndökkel a határon
Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő szerint a NER-vagyonok visszaszerzése egy hosszú és bonyolult jogi folyamat lesz. Úgy látja, a nemzetközi szinten tartott vagyonok felkutatása nem hónapok, hanem évek kérdése.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. május 02.



Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő egy bejegyzésében árnyalja a „vagyonkimentésről” szóló közbeszédet, amelynek már a nyitánya is egyértelművé teszi az álláspontját: „A NER pénz nem fut. A NER vagyon fel lett építve.”

Úgy látja, a jelenlegi diskurzus túlságosan leegyszerűsíti a helyzetet. „Az elmúlt napokban azt látom, hogy egyre többen beszélnek úgy »vagyonkimentésről«, mintha az egy hirtelen, kapkodó mozdulat lenne” – írja, hozzátéve, hogy ez a kép félrevezető.

Kifejti, hogy ezek a vagyonok nem pillanatok alatt jöttek létre, és nem egyetlen helyen tárolják őket. Szerinte egy ilyen mértékű vagyon felépítése évekig tartó, sokszínű folyamat.

„Mit jelent ez? Azt, hogy: több országban van jelen, több eszközben van tartva, cégeken, alapokon, befektetéseken keresztül működik”.

Tarjányi hangsúlyozza, ez a nagy vagyonok általános működési módja. A szakértő szerint a legnagyobb félreértés a folyamat jellegét övezi. Azt állítja, a kommunikáció gyakran azt a benyomást kelti, mintha a NER-hez köthető személyek készpénzzel teli táskákkal menekülnének. „Ez nem a valóság” – szögezi le.

Úgy látja, a pénz nem tűnik el, hanem a pénzügyi rendszeren belül mozog. „Átrendeződik. Átkerül. Átstrukturálják.” Rámutat, hogy a globális pénzügyi rendszerben léteznek olyan szolgáltatók, különösen a Közel-Keleten, Ázsiában vagy Latin-Amerikában, amelyek éppen az ilyen helyzetekre specializálódtak, amikor a tulajdonosok biztonságos helyet keresnek a vagyonuknak.

A kulcskérdés szerinte nem az, hogy van-e pénzmozgás, hanem az, hogy ezt hogyan értelmezzük: pánikreakcióként, vagy egy olyan rendszer előre megtervezett lépéseként, amelynek mindig is volt forgatókönyve a vészhelyzetekre.

Ezzel kapcsolatban a sajtó felelősségét is felveti: „Kevesebb hangulatkeltés és nagyobb pontosság kellene a médiában…”

Tarjányi szerint a jövőbeli kormány feladata rendkívül nehéz lesz. Óva int attól, hogy bárki könnyűnek állítsa be ezt a folyamatot.

„Az új kormánynak a vagyonok visszaszerzése hosszú menet lesz. Évek!!!”

Végül a jogállami garanciákra hívja fel a figyelmet. „Ha valaki – legyen az személy vagy cég – bizonyítani tudja, hogy jogszerűen rendelkezett a pénzzel, akkor az államnak vissza kell adnia azt.” A szakértő szerint ilyen esetekben a zárolásokat fel kell oldani, sőt, az államnak akár kártérítési felelőssége is felmerülhet. „Egyszóval ez kemény munka lesz…” – zárja gondolatait.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Hankó Balázs nem emlékezett rá, pontosan miért adott 500 milliót egy két héttel azelőtt létrejött cégnek
A miniszter az Egyenes Beszédben próbált válaszolni arra, hogyan kerülhetett 17 milliárd forint Fideszhez köthető szervezetekhez és előadókhoz a választások előtt a Nemzeti Kulturális Alapból. Hankó szerint a hazaszeretet, az életigenlés és a hagyományok melletti kiállás döntött.


Hankó Balázs kulturális és innovációs miniszter az ATV Egyenes beszéd című műsorában reagált a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) körüli pénzosztási botrányra. A miniszter szerint az eljárás jogszerű volt, a döntések pedig ízlésbeli kérdések, amelyek a hazaszeretetet és a magyar büszkeséget erősítő kultúrát hivatottak támogatni.

A beszélgetés elején Hankó Balázs kifejtette, hogy az NKA ideiglenes kollégiumát, amely a vitatott támogatásokat kiosztotta, maga a Nemzeti Kulturális Alap bizottsága hozta létre a korábbi évekből megmaradt, az ötöslottó bevételeiből származó „tartalék” szétosztására. Azt állította, hogy a testület tagjai, köztük saját minisztériumának munkatársai, több mint egy évtizedes tapasztalattal rendelkeznek, így „az ő kulturális rálátásuk megalapozott”.

Rónai Egon műsorvezető felvetésére, miszerint a testület egyik tagja, Ughy Attila szerint lényegében csak jóváhagyták az eléjük tett javaslatokat, a miniszter nem reagált érdemben. A tárcavezető elmondta, hogy az elmúlt másfél évben összesen mintegy 17 milliárd forintot osztottak szét közel 1100 nyertes pályázó között.

Amikor a műsorvezető felhozta, hogy Kis Grófo és Dopeman is úgy kapott 5-5 millió forintot, hogy állításuk szerint felhívták őket, hogy pályázzanak, a miniszter azzal hárított: „Hát ha nem tudott volna róla, akkor nem nyújtotta volna be a pályázatot.”

A miniszteri keretből kiosztott százmilliós támogatásokkal kapcsolatban Hankó Balázs több ponton is bizonytalannak tűnt. Amikor Rónai Egon Fásy Ádám lánya, Fásy Zsüli 101 milliós támogatásáról kérdezte, a miniszter először egy Munkácsy-kiállításra emlékezett, majd javított, mondván:

„A magyar kultúráról szóló, többrészes dokumentumfilm készítése” volt a cél. A Mága Zoltán fotósához köthető, alig egy héttel a támogatás elnyerése előtt bejegyzett cégnek juttatott félmilliárd forintról azt mondta, az egy országos koncertsorozatot finanszíroz.

Arra a felvetésre, hogy egy frissen alapított, múlt nélküli cégnek hozomra adtak ekkora összeget, úgy reagált: „Nézzük meg, hogy milyen kulturális tartalmat fog biztosítani.”

Hasonlóan kitérő választ adott a szintén újonnan alapított, egy Fidesz-alkalmazott tulajdonában álló Part Event Magyarország 450 milliós támogatására is, mindössze annyit közölt, a cég által szervezett koncertek egy része már lezajlott. A miniszter azzal védekezett, hogy a döntéseket nem a cégek múltja, hanem a benyújtott pályázatok tartalma alapján hozzák meg.

„Lehet, hogy ön cég alapján dönt – vagy lehet, hogy mások cég alapján döntenek –, én a kulturális tartalom alapján hozom meg a döntést” – mondta.

Amikor Rónai Egon megkérdezte, hogy mi volt ez a kulturális tartalom, Hankó azt válaszolta: „A kulturális tartalom, mint, hogy végigbeszéltük, az adott koncertek, események, amelyeket a miniszteri keret esetén a felterjesztések tartalmaztak”.

„Szóval nem emlékszik rá, hogy mire adta?” - jött a kérdés.

„Tulajdonképpen a miniszteri keret esetében meghatározott szakmai konzultációt követően az adott kulturális tartalom kerül támogatásra, és ennek megfelelően a születnek maga döntések” - válaszolta a miniszter, Azt nem volt hajlandó elárulni, kikkel konzultál szakmailag, többszöri visszakérdezésre is csak annyit mondott, hogy a kollégáival.

Az érintett Fidesz-alkalmazott épp az, akinek a lakásában sajtóértesülések szerint a Magyarországra menekült lengyel igazságügyi miniszter-helyettes lakik, aki ellen hazájában büntetőeljárás folyik. De Hankó szerint ennek semmi köze a támogatáshoz.

A miniszter a botrány hatására bejelentette, hogy a Nemzeti Kulturális Alap bizottságától részletes beszámolót kért, és kezdeményezte, hogy mind az 1100 támogatott nyújtson be egy időközi pénzügyi és szakmai beszámolót.

Amikor a műsorvezető szembesítette azzal, hogy az Edda egyetlen Aréna-koncertre 150 millió forintot kapott, ami a piaci árakat messze meghaladja, a miniszter azzal érvelt, hogy egy Kossuth-díjas előadóművészről van szó, akinek „a magyar kultúrában jelentős volt a hozzáadott értéke”. A fővárosi független társulatok ehhez képest összesen kaptak 1,3 milliárd forintot. Hankó Balázs szerint a függetlenek támogatása a tavalyi 800 millióhoz képest így is emelkedett.

A miniszter a politikai részrehajlás vádját azzal utasította vissza, hogy a kulturális döntések ízlésbeli kérdések. Szerinte a támogatási politikát egyértelmű elvek vezérlik.

„Akik a hazaszeretet, az életigenlés és a hagyományok mellett állnak, az alapvető döntési elv kell, hogy legyen a kulturális döntések során – legalábbis mi ezt az elvet követjük.”

Arra a kérdésre, hogy létezik-e olyan magyar kultúra, amely nem a hazaszeretet mellett áll ki, igennel felelt.

Van olyan kultúra, amely magyar nyelven szól, de nem a magyar hazaszeretet mellett áll ki.

Hozzátette, a kormány feladata az, hogy a nemzeti büszkeséget erősítő alkotásokat támogassa. „Az ember érti és érzi azt, hogy a hazáját szereti, és nekünk büszke magyarokként kell azt a kultúrát támogatni, amely ezt a büszkeségünket erősíti meg” – fogalmazott.

A beszélgetés végén Hankó Balázs megerősítette, hogy a parlamentben az Oktatási Bizottság alelnöke lesz. Védelmébe vette az egyetemi modellváltást, mondván, annak eredményeként megduplázódott a világ legjobb 5 százalékába tartozó magyar egyetemek száma. „6 egyetemünk volt a világ legjobb 5 százalékában; most úgy adom át, hogy 12 egyetemünk van a világ legjobb 5 százalékában” – jelentette ki. Az SZFE-n és a MOME-n zajló tiltakozásokat azzal magyarázta, hogy a művészeti területeken mindig vannak „ízlések közötti viták”.

A teljes interjú


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
A Vidéki Prókátor megvédte Magyar Péter sógorát: Nem oligarchának, strómannak és biobukszának lett kiválasztva
Szerinte Melléthei-Barna Márton igazságügyi miniszterként felelős szolgálatra kapott felkérést. Élesen kritizálta a Fidesz-kormányok gyakorlatát a rokonok - más típusú - helyzetbe hozását illetően.


A Vidéki Prókátor álnéven író jogász a Fidesz támogatóinak címezte bejegyzését, akik szerinte éppen a választási eredményeket próbálják feldolgozni. A poszt írója szerint Magyar Péter sógorának felkérése alapvetően különbözik a Fidesz-kormány alatt megszokott gyakorlattól.

A kegyelmi botrányt kirobbantó ügyvéd szerint „Melléthei-Barna Márton felelős szolgálatra és embert próbáló feladat teljesítésére kapott megtisztelő felkérést a sógorától, nem pedig oligarchának, strómannak és biobukszának lett kiválasztva, mint a fideszes rokonok.”

A Vidéki Prókátor szerint a két helyzet közötti különbség óriási. Úgy fogalmaz,

„ez pontosan akkora különbség, mint amekkora különbség a hazájáért dolgozó államférfi és a ruszki diktátornak felajánlkozó kisegér-maffiafőnök között van.”

A bejegyzést azzal a mondattal zárja, hogy „Örülök, ha segíthettem”, majd azt írja, hogy

szerinte Melléthei-Barna Márton számíthat a jogállamiság iránt elkötelezett magyar jogászok támogatására.

Magyar Péter tegnap bejelentette: sógorát, Melléthei-Barna Mártont jelöli igazságügyi miniszternek. A Tisza Párt jogi igazgatójaként ismert szakember, aki Magyar Péter bizalmasának számít, már a választások után a Parlamentben is feltűnt a pártelnök mellett.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Pankotai Lilinek nem annyira tetszik Magyar Péter sógorának miniszteri kinevezése
Szerinte a családtag kinevezése sok mindent jelezhet, de nem feltétlenül cseng jól a nepotizmus ellen kampányoló Magyartól, és támadási felületet biztosít vele. Minden választót éberségre kért, hogy ne ismétlődjön meg az, ami 2010 és 1989 után.


Pankotai Lili egy bejegyzésben elemzi Magyar Péter döntését, miszerint sógorát, Melléthei-Barna Mártont jelölte igazságügyi miniszternek. A poszt írója szerint a leendő tárcavezető feladatai Magyar Péter nyilatkozata alapján egyebek mellett „a jogállam helyreállítása, az igazságszolgáltatás függetlenségének biztosítása, a magyar emberek jog előtti egyenlőségének megteremtése, a korrupció megszüntetése, az átláthatóság megteremtése, a hatóságok szakmaiságának és a független ellenőrző intézmények helyreállítása, valamint azok politikamentes működése.”

Pankotai elismeri, hogy a jelöltnek megvan a szükséges szakmai múltja. „De néhány szempontot nem engedhetünk el, és nem hagyhatunk figyelmen kívül” – teszi hozzá. A szerző azt a kérdést veti fel, milyen következményei lehetnek a közeli rokoni szálnak egy kormányon belül.

„Lehetséges-e, hogy a minisztériumi dolgozók nemcsak a szimpla főnöküket látják majd a miniszterben, hanem az is befolyásolja őket, hogy családtagja a miniszterelnöknek?”

A poszt szerint felmerül az is, hogy a többi tárcavezető vagy a képviselők nem „csak” egy minisztert látnak majd benne, hanem a „nagyfőnök” rokonát. Pankotai szerint ezek a folyamatok a mindennapokban is ismerősek lehetnek. „Ilyen lehet az öncenzúra, a kritikák elhallgatása, ha esetleg nem jeleznek egy-egy problémáról, vagy nem jeleznek feljebb egy-egy kényesebb ügy kapcsán.”

A poszt írója szerint a dolog fordítva is működhet. „Az is előfordulhat, hogy mivel szoros rokoni szál köti össze a miniszterelnökkel, ezért pont hogy megkörnyékezik annak reményében, hogy közelebb férkőzhessenek a közvetlen hatalomhoz, kedvében járjanak, vagy harcoljanak a »kegyeiért« egy magasabb pozíció elnyerésének reményében.”

A bejegyzés azt is feszegeti, hogy Magyar Péter vajon képes lesz-e pusztán miniszterként tekinteni a rokonára. Pankotai szerint ez „kétélű kimenetel lehet”. Egyfelől elképzelhető, hogy elnézőbb lesz vele, sőt, annyira azonosulhat a sógorával, hogy a neki szóló kritikákat személyes támadásnak érezheti. „Az azonosulás veszélyes, és kizárja az objektivitás lehetőségét.”

Másfelől, írja, „az is lehetséges természetesen, hogy ebből fakadóan akár szigorúbb lesz sógorával szemben, és 170%-ot vár majd el tőle annak érdekében, hogy a döntése bizonyítva legyen a teljesítmény által, hogy az jónak bizonyult.”

A bejegyzés szerint mindez könnyen azt az üzenetet közvetítheti a választók és a fiatalok felé, hogy nem a teljesítmény, hanem a kapcsolatok számítanak. A poszt szerzője szerint ez támadási felületet adhat, amely azt sugallja, hogy a Magyar Péter által korábban bírált rendszer „most csak brandet váltott”.

Pankotai Lili szerint persze lehetséges, hogy nem egy családi vállalkozás kiépítése a cél. „Sőt, sokat agyaltam, mi lehetett vajon a szándék emögött. És én nem a kifizetőhelyet láttam benne, sokkal inkább azt, hogy erre a pozícióra Magyar Péter minél közelebb, minél bizalmasabb embert szeretne.” A poszt írója szerint bár ez egy „kevésbé fájdalmas forgatókönyv”, mégis van benne némi rossz szájíz.

Úgy véli, a korábbi rendszer is a személyes lojalitáson alapult, amit le kellene bontani: „Hogy ne személyekre legyen építve a rendszer, és ne személyes bizalmakra, hanem az intézménybe vetett bizalom épüljön vissza.”

Pankotai Lili felidézi Magyar Péter korábbi nyilatkozatát, amely szerint azért nem lépett fel korábban az Orbán-kormánnyal szemben, mert a családi érdek – volt felesége pozíciója – ezt felülírta. A poszt szerint ebből az következik, hogy a politikában újra előállhat olyan helyzet, amikor „a helyes döntést felülírja a családi szempont”.

A poszt végkövetkeztetése szerint a jelölés sok mindennek a jele lehet, de hogy valóban az-e, az a jövőben dől el. A szerző szerint a döntés mindenesetre azt jelzi, hogy a választóknak ébernek kell maradniuk. „És nem hagyhatjuk meg csak a lehetőségét sem annak, hogy abba a hibába essünk, mint ’89 vagy 2010 után.”

A kritikákra reagálva Magyar Péter bejelentette, hogy húga a férje és bátyja kormányzati megbízatásának idejére [felfüggeszti aktív bírói tevékenységét], hogy elkerüljék a hatalmi ágak összefonódásának látszatát is. A leendő miniszterelnök egyúttal átlátható miniszteri döntéseket és nyilvánosan kezelt összeférhetetlenségi helyzeteket ígért.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk