SZEMPONT
A Rovatból

"Mindig rám köszönnek még az idegenek is" – Egy magyar lány angolt tanít gyerekeknek Vietnamban

Sokszor a mosoly a közös nyelv, a legjobb dolog a tenger, a legrosszabb élmény pedig az, hogy vonalzóval verik a diákokat.


Mi visz rá egy fiatal, friss diplomás magyar lányt arra, hogy pont a világ egy viszonylag távoli zugába menjen el dolgozni? Ráadásul önkéntesként, ráadásul egyedül, ráadásul a helyi nyelv ismerete nélkül.

Bagi Alexandra a nyáron vágott neki a nagy kalandnak. Az eltelt hónapok alatt érdekes dolgokat tapasztalt meg, volt jó is és akadt fura kalandja is. A kiutazás viszontagságairól, a fogadtatásról, a vietnami iskolásokról és tanárokról, a helyi szokásokról és a hétköznapi életről, a lehetőségekről beszélgettünk vele.

gyerekekkel

A gyerekekkel

Szerettem volna minél messzebbre, minél hosszabb időre menni

Mindig is vonzott a külföldi élet gondolata, viszont a pénz hiánya és az itthoni kötelezettségeim (az utóbbi 5 évben az egyetem) sose engedtek igazán azon gondolkozni, mi lenne ha... Konkrét cél nélkül pedig sosem tudtam elindulni. A kommunikáció- és médiatudomány mesterdiplomám megszerzése előtt úgy éreztem, még ki kell próbálni magamat.

A gyerekeket nagyon szeretem - korábban is önkénteskedtem gyerektáborban - és angolul is tudok, így kézenfekvőnek tűnt az angol tanítás gyerekeknek. Egy barátnőmtől hallottam az Európai Önkéntes Szolgálatról. Kiderült, hogy szinte mindent fizet (vagy utólag megtérít) a programban az Európai Unió, így szinte ingyen ki lehet jutni vele külföldre.

Szerettem volna minél messzebbre, minél hosszabb időre menni, ha már egyszer kijutok. Először Spanyolországba jelentkeztem, de visszajelzést sem kaptam. Másodjára Vietnamot jelöltem meg a programjuk miatt. A Fekete Sereg Ifjúsági szervezeten keresztül jelentkeztem és egy személyes találkozó után hamarosan írtak, hogy szeretnék, ha én lennék az egyik, aki Vietnamba megy. Ezek után a papírmunka és egy felkészítő nap következett Kapolcson.

Összesen 30 ezer forint hozzájárulást kellett fizetni a repülőjegy magas költsége miatt. Vietnamban nincsen kötelező oltás, de ajánlott van, ezeket beadattam 36 ezer forintért. Az árát visszaadták, ahogy a vízumét is. Fogadólevelet kintről küldtek, ezt a nagykövetségen vízumra lehetett „cserélni" 17 ezer forintért. A program teljes ideje hat hónap. A családom és barátaim segítsége nélkül szinte lehetetlen lett volna ilyen gördülékenyen megoldani a kijutásom.

Első benyomásként sokkolt a rengeteg motorbicikli és a zaj

Hanoiban a fogadószervezet nagyon melegszívűen fogadott, bemutatták a társamat, Sam-et, aki Litvániából érkezett. Egy hét alatt igyekeztek minket felkészíteni arra, hogy mi vár ránk a projektünk helyszínen.

Első benyomásként sokkolt a rengeteg motorbicikli és a zaj. Én délen vagyok egy Tuy Hoa nevű településen, ami hiába az egyik tartomány fővárosa, kicsi, és legnagyobb érdekessége a tenger. (Legalábbis számomra, aki ezelőtt sosem látta a tengert.) Itt is mindenki motorral jár (kivétel, aki biciklivel, mint én) és a zaj szerencsére jóval elhanyagolhatóbb.

robogoD

Itt még a legkisebbek is robogóval járnak

Tuy Hoába egy 24 órás vonatút után érkeztünk meg, ahol megismerkedtünk két további önkéntessel: egy filippínó lánnyal – aki a szobatársam lett - és egy francia fiúval.

Két ágyon, egy szekrényen, egy hűtőn és egy pár konyhai dolgon kívül nem sok minden található a szobánkban. A legfontosabb viszont a légkondi és a ventillátor. Anélkül nem tud a szobatársam aludni, én viszont emiatt gyakran meg vagyok fázva. A „száraz” évszak végén értünk ide, akkor 40 fok felett volt a hőmérséklet. Most az esős évszakban többnyire 28-32 fok között ingázik, viszont néha ennél is melegebb van, és persze estére sem hűl le sokkal jobban.
kornyek

Kilátás az egyik balkonról

megbeszeles

Minden héten több tanárral egyeztetünk az órák előtt az óratervről

Három nappal a megérkezésünk után már egyedül tanítottunk

Elég gyorsan a mély vízbe dobtak minket, három nappal a megérkezésünk után már mi tanítottunk. Az osztályban a vietnami tanárok csak megfigyelnek, vagy segítenek a gyerekeket kontrollálni. Én korábban nem tanítottam, így az első pár héten meg kellett szoknom, hogy az osztály másik oldalán állok.

Egy angol központ 6 és 16 év közötti diákjait tanítjuk napi 1,5-3 órában, változó beosztással. Mellette már az általános iskola elsős és másodikos diákjaival is van heti három órám. Az én feladatom a beszédkészségük fejlesztése, segíteni, hogyan fejezzék ki magukat angolul, és a kiejtésük javítása.

focipalya

Az iskola fedett udvara a "Közép-ősz fesztivál" előtt

gyerekek

A gyerekek

Kezdetben nagyon leterhelt a készülés és az óratartás. A gyerekek nagyon sok figyelmet igényelnek. A fiatalabbak nagyon hangosak, az idősebbek pedig nem mindig akarnak tanulni és nehéz őket motiválni. Van, hogy hiába teszek bele 120 százalékot az órába, a diákok passzívak.

Itt Vietnamban a diákoknak nagyon sok külön órájuk van. Ha nem jár valaki magántanárhoz, akkor lemarad.

Gyakran nehezen viselik a gyerekeket és több tanár is vonalzóval fegyelmezi őket

A vietnami tanárokkal néha nehéz megtalálni a közös hangot. Az angol kiejtésük nehezen érthető, és nem tudják magukat kifejezni. Igazi beszélgetést nem nagyon lehet kezdeményezni. Emellett leterheltek és a szabadidejükben inkább a családjukkal vannak.

Van, aki heti hét napot tanít az angol központunkban délutánonként és hat délelőttöt egy másik iskolában. Gyakran nehezen viselik a gyerekeket, és több tanár is vonalzóval fegyelmezi őket.

Ezt nagyon rossz látni, mert úgy gondolom, attól, hogy megüti vonalzóval a gyereket, jobb nem lesz neki. Egy sokkoló élményem volt, amikor egy nagyon nehezen kezelhető osztályban voltam vietnami tanár nélkül és az egyik kisfiú folyamatosan rosszalkodott. 7-8 éves lehetett. Én nem nyúltam a vonalzóhoz, mivel nem tartom hasznosnak, viszont a gyerekek biztattak arra, hogy üssem meg. Leírhatatlan döbbenet volt bennem utána.
classroom2

Az órán

csoprtkep

Egy angol klub utáni kép, ahol eléggé szembetűnik mennyire különbözök az itteni lakosoktól. Tanárok és önkéntesek közösen szervezték és vezették le az angol klubot. (Mellettem a filippínó lány, a hátsó sorban pedig a litván és a francia önkéntes.)

Rajzokat és ajándékokat kapok tőlük, hatalmas szívük van

Sok jó élményem is van a gyerekekkel kapcsolatban. Kicsit szétszórt vagyok, és néha csak félig felkészülve érek be egy órára. Egyszer elfelejtettem kiszínezni a képeket, amiket használni szerettem volna. Amikor ezt meglátta az egyik kisfiú, azonnal a színes ceruzáiért szaladt, egy kislány pedig segített színezni.

Rajzokat és ajándékokat kapok tőlük, hatalmas szívük van. A kicsikkel szeretek énekelni, táncolni, nagyon fogékonyak rá. A nagyobbakat pedig igyekszem gondolkodásra ösztönözni, viszont ez nem mindig sikerül.

body parts

Igyekszünk már a legkisebbeket is hozzászoktatni ahhoz, hogy csoportban dolgozzanak. Itt például 4 fős csoportokban kellett emlékezniük a testrészekre és leírni azokat, majd együtt ellenőriztük annak helyességét

Fényképeket akarnak velem készíteni teljesen idegen emberek

Rám itt különlegességként tekintenek. Szinte mindig rám köszönnek az utcán még az idegenek is. Ha tudnak angolul, akkor sokszor mondják, mennyire szép vagyok, kíváncsiak arra honnan jöttem. Sokszor jó érzés, viszont máskor zavaró. Fényképeket akarnak velem készíteni teljesen idegen emberek az utcán, bevásárlás közben és az étteremben is.

Magyarországot a rózsákkal azonosítják és volt, aki rákérdezett tudok-e oroszul.

A mosoly sokszor többet mond minden szónál

Legtöbbször az utcai árusoktól vásárolok gyümölcsöt és zöldséget, vagy az utcai éttermekben eszünk. Itt a street food egészen mást jelent, mint otthon. Napközben 12-15 óra között a legtöbb hely zárva van, mert pihenőt tartanak. A gyerekek is hazamennek az iskolából.

A vietnami nyelvből sikerült egy keveset elsajátítani, de nagyrészt testbeszéd segítségével kommunikálunk. Általában nem okoz nagy nehézséget venni valamit, ha pedig mást szeretnénk, akkor a legtöbb helyen wifi és internet segítségével tudjuk megérteni egymást. A mosoly sokszor többet mond minden szónál.

A helyiek alapvetően nagyon kedvesek és itt vidéken a legtöbben jószándékúak, viszont természetesen negatív élményem is van.

A legnehezebbnek azt volt megélni, milyen az, amikor nem tudsz a családoddal kommunikálni

Eddig talán a tájfun volt a legérdekesebb élményem. Látni azt, hogyan élik ezt meg az itteni emberek. A városban másfél-két napig nem volt áram, a külső kerületekben pedig még tovább, és víz sem volt egy darabig. A vihar tövestül csavart ki fákat, döntött ki villanyoszlopokat. Másnap reggel viszont azonnal elkezdődött a helyreállítás. Mindenhol emberek dolgoztak azon, hogy mihamarabb rendbe hozzák a rendszert.

vihar

Életkép, ahogyan a vietnamiak szinte tudomást sem vesznek a kidőlt fákról, úgy robognak el mellettük a tájfun után

Az utcákon állt a víz, de ettől függetlenül a piac kinyitott és sok helyen generátorral termeltek áramot. A „járhatatlan utakon” motorral kerülgették a hatalmas fákat, mintha mi sem történt volna. Mindenki a saját dolgát csinálta vagy segített az utcán. Számomra az áramszünet tovább tartott, mint szerettem volna, de sokkal rövidebb ideig, mint azt előre megjósolták. A legnehezebbnek azt volt megélni, milyen az, amikor nem tudsz a családoddal kommunikálni, és attól tartasz, aggódnak, mi lehet veled.

Sokszor csak egy angol tanárt látnak bennem, aki taníthatná őket a szabadidejében

Mielőtt megérkeztem volna, voltak kétségeim, mihez fogok itt kezdeni, hiszen én egy nagyvárosi lány vagyok, Budapesten éltem. Abban igazam lett, hogy sokszor unalmas itt, nincs színház, mozi vagy olyan barátok, akikkel azonos az érdeklődésünk, gondolkodásmódunk. Van pár amerikai lány és két család, akikkel együtt szoktunk vasárnaponként a templomba menni, énekelni, imádkozni. Egy vietnami barátnőm, akivel sokszor ebédelünk együtt.

A vietnamiak nem nagyon tudnak angolul. Sok ismerősömmel csak mosolygunk és google translate segítségével kommunikálunk. Akik pedig tudnak valamennyire, sokszor csak egy angol tanárt látnak bennem, aki taníthatná őket a szabadidejében is. Nehéz barátkozni úgy, hogy csak fél évig él az ember valahol, utána pedig lehet, hogy soha többet nem látjuk egymást.

Szeretek viszont egyedül kávézókba járni vagy csak biciklizni az utcán. Szinte mindent el tudok egyedül intézni, amit szeretnék. Elsőre persze nehéznek tűnik, de hamar beleszoktam.

thapnan

A város egyik dombján fekszik a gyönyörű buddhista templom a "Thap Nhan", a helyiek gyakran járnak ide, meditálni, jógázni, táncolni vagy csak körbenézni

A vietnamiak szinte mindent rizzsel esznek, hiszen az nagyon olcsó

Az ételt nagyon szeretem itt, bár hiányzik a saját főztöm, a tejföl és a mustár. Általában rizst eszünk különböző húsokkal, tenger gyümölcseivel és zöldségekkel. A vietnamiak szinte mindent rizzsel esznek, hiszen az nagyon olcsó, rengeteg van az országban. Emellett a pho az, amit naponta-két naponta veszek, olykor zacskóból készítem magamnak.

Ha étteremben eszünk egy nagyobb társasággal, akkor középre rakják az ételt és kis tálkákból eszünk. Mindenki szed magának, viszont a vietnamiak nagyon udvariasak és szívesen szednek neked akkor is, ha nem kérted. Sokszor egyszerre szolgálják fel az előételként szolgáló rizspapírt, a rizst és a hozzávalókat, illetve a levest. Desszertnek gyümölcsöt vagy joghurtot esznek.

jellyfish

Az egyik kedvenc levesem. Rizstészta, hal és medúza van benne, paradicsommal és ananásszal összefőzve

Csodaszép természeti adottságai vannak

Ugyan a küldetésem február végéig tart, viszont itt a holdújév hatalmas ünnepnek számít és valószínűleg hetekig zárva lesz az iskola is. Ekkora tervezem, hogy egy kicsit körbenézek az országban. Csodaszép természeti adottságai vannak, és ha teheti az ember, érdemes mindenképpen meglátogatni.

vizeses

Szabadidőnkben igyekszünk felfedezni a környék természeti kincseit

tenger

Az egyik kedvenc helyem a városban, nagyon nyugtató és fantasztikusan néz ki

Lehetséges, hogy utána továbbutazok

Szeptember 1-jén érkeztem Ázsiába és február 28-án indul haza a gépem Magyarországra. Úgy érzem, hogy ez az idő elég lesz itt, de lehetséges, hogy utána továbbutazok. Szívesen kutatnék kultúraközi kommunikáció, szimbolikus javak vagy különböző kulturális szokások területén.

Itt is folyamatosan megfigyelem a környezetemet és igyekszem értelmezni, reflektálni rá.

Az is felmerült bennem, hogy visszamenjek PHD-t csinálni az egyetemen és ott kutatni. Emellett nagyon szeretek gyerekekkel foglalkozni, és inkább a táboroztatás vagy más önkéntes munkában tudnám elképzelni magamat.

VIDEÓK: Hanoi és a város, ahol Alexandra most él

További kalandokról a blogban olvashatsz


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Megláttam az árakat, ez nem a magyaroknak szól” - így költöttünk Budapesten augusztus 20-án
Kimentünk a Várkert Bazárhoz, a tömegben kérdeztük az ünnepi rendezvényeken résztvevőket, hogy mit és mennyiért fogyasztanak, vásárolnak. Meglepően különböző válaszokat kaptunk.


Idén tizenötödik alkalommal rendezték meg a Magyar Ízek Utcáját a Várkert Bazárnál, amely mára a Szent István-napi ünnepségek egyik legnagyobb gasztronómiai eseménye lett.

A háromnapos fesztiválon több mint 150 kiállító mutatta be portékáit, az idei év kiemelt tematikája a „Vadat és halat”, a díszvendég pedig Kárpátalja, így a magyarországi vad- és halételek mellett a kárpátaljai konyhával is találkozhattak az érdeklődők.

Stábunk kiment a helyszínre, és megkérdezte az embereket arról, mit vesznek, mit esznek-isznak, és hogy drágának vagy elfogadhatónak találják az árakat:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Tarjányi Péter a Trump-Putyin találkozóról: Amit látunk, az nem béke, hanem egy új játszma kezdete
A biztonságpolitikai szakértő szerint Putyin elérte, amit akart, Trump pedig önmagát tette meg békeszervezőnek. Tarjányi Péter szerint a legnagyobb kérdés jelenleg az, hogy mi van a „tervezetben”, amiről Trump és Putyin tárgyalt.


„A világ figyelt. A háború nem állt meg. És amit látunk, az nem béke, hanem egy új játszma kezdete. Nincs áttörés. Csak egy asztal. A találkozó nem hozott megállapodást. Nincs tűzszünet. Nincs aláírt egyezmény. Van viszont egy tervezet, amit Trump és Putyin kidolgozott, Ukrajna és Európa nélkül. Ez nem béketeremtés. Ez békéről való tárgyalási keret felkínálása, Ukrajna feje felett” - írja a Trump-Putyin csúcstalálkozóról Facebook-oldalán megosztott elemzésében Tarjányi Péter.

A biztonságpolitikai szakértő szerint

„Putyin elérte, amit akart: fogadták hivatalosan az USA-ban, Trump partnerként kezelte, nem született új szankció, nincs tűzszünet, tehát a háború folytatódhat. Ez diplomáciailag óriási előrelépés Moszkvának, anélkül, hogy bármit engedett volna”.

Tarjányi szerint Trump önmagát tette meg békeszervezőnek, ez pedig kampánystratégia is.

„Trump úgy akar visszatérni, mint aki békét tud hozni. De ehhez előbb meg kell teremtenie a háború folytatásának lehetőségét is. És ezt most megtette. Mert jelenleg a harc megy tovább! Ukrajna és Európa a pálya szélén. Zelenszkijt nem hívták meg. Az európai vezetők csak értesítést kapnak, nem tárgyalófelek. A biztonsági garanciák nem NATO-keretűek, tehát nem kollektív védelmet jelentenek, csak Trump által vázolt ígéreteket”

- írta, majd hozzátette:

„Ez egyben stratégiai üzenet is: ha Európa nem egységes és nem lép fel önállóan, nem lesz megoldás.”

A szakértő számára ugyanakkor a legnagyobb kérdés, hogy mi van a „tervezetben”, amiről Trump és Putyin tárgyalt. „Mert erről senki nem mondott semmit. (...) A tervezet létezik, de nem hozták nyilvánosságra. Ez érthető, mert előtte Trump megmutatja Zelenszkijnek és az EU-nak” - fogalmazott a szakértő, aki szerint a tervezetben lehet szó területi kompromisszumról, a Krím elismeréséről, Donbasz orosz védnökségéről és akár Ukrajna NATO-tagságának tiltásáról is.

„Ez a találkozó nem a háború lezárásáról szólt, hanem a hatalmi szerepek újrafelosztásáról. Putyin visszatért a tárgyalóasztalhoz, Trump visszatért a középpontba és Európa, Ukrajna nélkül semmi nem lehet a »békéből«, ami még tűzszünet sem jelenleg. A kérdés mi derül ki az elkövetkező órákban, napokban a tárgyalásról, a konkrét hangulatról, esetleges nyomásgyakorlásról illetve a tervezet tartalmáról...Bizonyos szempontból többet vártam, bizonyos szempontból rosszabbat”

- zárta értékelését.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Hadházy Ákos Hatvanpusztáról: Gondoljon csak bele, hogy valaki odamegy, és ledózerolja a Parlament egy szárnyát
A műemléki védettségű épületegyüttes lerombolása lehet Orbán egyik banánhéja, amin elcsúszhat 2026 után, állítja a független képviselő, akit kedden újabb incidens ért a birtoknál. Arra is gyorsuló ütemben gyűlnek a bizonyítékok, hogy ami ott épül, az nagyon más, mint egy gazdaság.


Hadházy Ákos szép lassan Hatvanpuszta szakértőjévé képezte ki magát. Amit ugyanis a kormányfő majorságnak, édesapja gazdaságának nevez, arról a független képviselő azt állítja, hogy az valójában Orbán Viktor uradalma, kastélya. Minderről a fényképes bizonyítékok mellett, most már hivatalos, földhivatali papírok is vannak: az állítólagos üzemről lakóépületként készült energetikai tanúsítvány.

Hatvanpuszta eredetileg József nádor, Habsburg főherceg mintagazdasága volt, majd fokozatosan romló állaggal állattenyésztés folyt a falak között. A papíron Orbán Győző tulajdonában álló épületegyüttest, mely elvileg műemléki védettség alatt állt,

a tulajdonváltás után földig rombolták, majd újra felépítették, mai építőanyagokkal, technológiával, megváltozott belső kialakítással és funkcióval.

Bár a tulajdonos-építtető az ott dolgozóktól elveszi telefonjaikat, de mégis egyre több olyan fotó kerül ki, melyek a korábbi és mostani drónfelvételekkel egybecsengően egyre inkább megnehezítik Orbán állítását. Ami korábban sejtés volt csak, és szóbeszéd, például a föld alatti hatalmas hűtőkamrák megléte, az mára bizonyított tény. És vajon mikor kerül elő bizonyíték a ma még szintén csak sejtetett szivarszobáról, és moziteremről? Egyáltalán: hogyan kerül egyre több fotó Hadházy Ákoshoz? Erről is kérdeztük a politikust.

– Amióta Hatvanpusztával foglalkozik, egyre könnyebben küldenek Önnek újabbakat. A forrásvédelmet figyelembe véve mennyit tud elárulni arról, hogyan érkeznek Önhöz ezek a képek?

– Például a tüntetés alkalmával is jutott el hozzám kép, amikor valaki személyesen odajött hozzám. Ez csak az első volt, utána továbbiak is érkeztek, amelyeket már ennek hatására küldtek el.

– Korábban ez elképzelhetetlen lett volna?

– Korábban is láttam képeket, sőt videót is bentről, tehát én tudom, hogy mi van ott bent. Csak hát van az, amit én mondok, és van, amikor képekkel tudom alátámasztani. Az utóbbi nyilván sokkal erősebb, bizonyítékként szolgál. A képek persze nem bizonyítanak mindent, például a lakott részek kérdésében. De például azt az információt, hogy egy nagy széfet is beemeltek, egymástól függetlenül többen is állítják. Ez azért mégis hozzátesz valamit ahhoz, hogy el lehessen dönteni: mezőgazdasági épületről van szó, vagy valami másról.

Az információk, amiket közzéteszek, olyanok, amelyeket adott esetben bizonyítani is tudok.

De természetesen vannak olyan dolgok is, amelyeket elmondanak nekem, csak a forrás nem vállalja, hogy ezek nyilvánosságra kerüljenek.

– Tehát ön ennél többet is tud, de a források némelyike nem járul hozzá, hogy ezt nyilvánosságra hozza?

– Igen, ahogy mondtam: láttam olyan videókat, képeket, amelyeket a forrás nem mert átadni. Például az úgynevezett „Tiszti lakban”, ami konkrétan a miniszterelnöki család lakhelye,

egy hatalmas, antiknak tűnő nagy cserépkályha van, illetve olyan intarziás parketta, amit csak a bécsi Burgban lát az ember.

Ezeket el kell hinni, mert a képeket nem kaptam meg, nyilvánosan nem tudom bemutatni. De például az, amiről korábban csak információként beszélhettem, hogy hatalmas hűtőkamrák vannak az egyik épület alatt, ahol több hónapra vagy akár évre is lehet tárolni élelmiszert, most ezekre már van bizonyíték.

– Vannak olyan információk, amelyek megerősítésre várnak még?

– Igen, például az egyik nagy épületben,

amit ők vendégháznak neveznek, és amiről a miniszterelnök azt állítja, hogy mezőgazdasági üzem, ott több szoba van, moziterem, szivarszoba, és hasonlók.

Ezeket egyelőre nem tudom bizonyítani, mert az ezekről készült képeket nem kaptam meg. A széf jelenléte is ilyen: többen, egymástól függetlenül állították, de bizonyítékom egyelőre nincs róla. Viszont arra már tudtam egy nagyon komoly bizonyítékot bemutatni, hogy ez nem üzem, hanem lakóépület: egy honfitársunk hívta fel a figyelmemet arra, hogy nyilvános adatként elérhető az épület energiatanúsítványa, amely szerint az új épület lakóépületként van besorolva.

– Tehát amit eddig Ön állított, azt most papírral is alá tudja támasztani. De azokról a képekről, amelyeket kap, tudja minden kétséget kizáróan állítani, hogy valóban Hatvanpusztán készültek? Hiszen ha látunk egy alagsort páncélajtóval, az akár máshol is lehet.

– Erről láttam videót, amelyen belépnek egy folyosóra, ami ugyanaz a folyosó, amiről aztán képeket kaptam. Így

a videó elején látható külső nézet összeköthető azzal a belső térrel, melyet a publikálható fotókon láthatunk.

– Tehát ez az az eset, amikor egy olyan videóra tud hivatkozni, amit nem tud megosztani, de látott, és így tudja azonosítani a helyszíneket?

– Igen.

– Említette azt is, hogy a dolgozóktól származó információk szerint az egyik boltozott járat kívülről vastag betonnal van megerősítve, míg belül díszes burkolat van. Erről is van bizonyíték?

– Igen, ezt megerősítette egy olyan drónfelvétel, amit magyar fotósok készítettek, amikor fölé repültek. Azokon jól látszik, hogy ezek a járatok valóban vasbetonnal vannak megerősítve.

– Beszéljünk egy kicsit arról, hogyan készülhetnek ezek a képek. Hiszen tudjuk, hogy az ott dolgozóktól elveszik a telefonokat. Vannak, akik kijátszották ezt, becsempésztek készüléket, és kockáztatták a munkájukat?

– Ez nem olyan nehéz. Ha lead egy telefont, de van egy másik (nekem is kettő van), akkor könnyen megoldható. Az egyik forrásom például elmondta, hogy

volt egy régi telefonja, amit csak zenehallgatásra használt, és az nála maradt, azzal készítette a képeket.

Az éberség természetesen csökkenti a lehetőségek számát, de nem zárja ki teljesen.

– Térjünk rá a műemlék-rombolás ügyére. Itt egy nagyon komoly állítást tett: azt mondta, hogy ez lehet Orbán Viktor egyik „banánhéja”. Meg is mutatta, hogy belül itong van, azon vasbeton, és végül apró tégla. Tehát ön szerint egy műemléket gyakorlatilag porig romboltak. Mennyit lehet kapni egy ilyen rombolásért, és hogyan lehet bizonyítani, hogy ki rendelte el?

– Itt nemcsak műemlék-rombolásról van szó, hanem hivatali visszaélésről is. Egyszerűen nem lehetett volna ezt engedélyezni. Végigjártam ezeket a hivatalos utakat, nem volt könnyű, de kaptam válaszokat a kormányhivataltól. Kiderült, hogy megadták az engedélyt. Aki kiadta az engedélyt, az nyilván vádalkuval majd elmondhatja, ki utasította erre. Hadd ne mondjak most konkrét büntetési tételeket, de nagyon súlyos bűncselekményről van szó.

Gondoljon csak bele, hogy valaki odamegy, és ledózerolja a Parlament egy szárnyát.

Hatvanpuszta ledózerolása körülbelül ugyanilyen súlyú ügy, mivel kiemelt műemléki besorolású épület volt.

– Beszéljünk egy kicsit a politikai vetületéről is. Orbán Viktor mostanában beszél is Hatvanpusztáról az úgynevezett interjúiban.

– Igen, valószínűleg azért, mert érzékeli, hogy ez ügyben mondania kell valamit. Nyilván mérik, hogy ez a téma a fideszes szavazókat is zavarba hozza, ezért reagál rá.

– Csakhogy mindig ugyanazt mondja: hogy ez egy majorság, és az édesapjáé, kérdezzük meg az édesapját. Aztán amikor megkérdezik, ő nem válaszol.

– Lehet, hogy ma már úgy gondolja, okosabb lett volna hallgatni. Ha nem mentünk volna oda több ezer emberrel, talán még jó ötletnek is tűnt volna. A propaganda sok mindent el tud hitetni, de én hálás vagyok annak a több ezer embernek, aki eljött, és segített leleplezni ezt az ordas hazugságot.

– Attól nem tart, hogy a most meghirdetett bejárásokkal idővel elkopik a téma?

– Ezeket közkívánatra hirdettem meg, sokan jelezték, hogy a nyári szünet miatt nem tudtak eljönni. Szívesen megmutatom nekik. Persze minden téma előbb-utóbb „elkopik”, de a rendszer lényege épp az, hogy újabb és újabb ügyekkel feledtessék az előzőeket. Ez a téma viszont azért került újra elő, mert maga a miniszterelnök hozta fel, nyilván azért, mert azt mérik, hogy ez még a fideszeseket is zavarba hozza. Ezért ez ellenzéki feladat: ne hagyjuk elcsendesedni ezt a témát.

Az interjú után nem sokkal a képviselő újra Hatvanpusztán járt, ahol a biztonsági örök két autóval jelentek meg, és le akartak szorítani az útról. Végül az egyik autójuk járt pórul, és felborult. Az incidensről kétszer is posztolt Hadházy Ákos, a Szeretlek Magyarországnak pedig ezt mondta:

– Mit gondol, mi volt a céljuk ezzel? Megfélemlítés? Vagy több?

– Ha ezt parancsra csinálta a biztonsági őr, akkor igen, a megfélemlítés miatt adták a parancsot. Ha önszorgalomból, akkor lehetett mögötte egy megfelelési kényszer a főnöke felé, de persze szimpla gyűlölet is felém.

– Mit tervez? Feljelentést tesz? Későbbiekben folytatja-e a birtok felderítését, akár egyedül is, vagy inkább visz magával több embert?

– Én azt hiszem, már mindent felderítettem, amit lehet. De igen, a cél az, hogy minél többen személyesen meggyőződjenek arról , hogy mi folyik ott. Ezért is ajánlom fel, hogy aki augusztus elején lemaradt, de szeretné saját szemével látni, hogy mi folyik ott, azt egy újabb időpontban elviszem - akár több alkalmat is szervezhetünk. De egyedül biztosan nem megyek vissza oda.

– Mi lehet a teendő egy új kormány számára ezzel az ingatlannal? Vannak, akik a megnyitásáról beszélnek. Mi ennek a realitása?

– A kérdés az, hogy a rendszerváltás választáson történik-e, vagy egy elcsalt választás után egy hibrid forradalommal, esetleg forradalommal, ha az kell. A cél nyilván az, hogy az elkövetők ne élvezhessék ezt a lopást. Hogy az épület sorsa mi lesz, az más kérdés. Például meg lehet vizsgálni azokat a számlákat, amelyek alapján az autópálya-építésekhez követ vásároltak. Ezeknek jogi következményei is lehetnek, hiszen

a miniszterelnök apja 30-40%-os haszonnal adja el a követ, míg más bányák 3-4%-os haszonnal dolgoznak. Ez nyilvánvaló hűtlen kezelés, és innen el lehet jutni a kastélyig is.

– Ön szíve szerint milyen funkcióban látná Hatvanpusztát 2026 után?

– Például nagyon szép hely lenne egy szanatórium számára. Nagyon alkalmas lenne rá.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Karikó Katalin: Amerika könyöröghet majd a kínaiaknak vagy Európának, hogy adjanak mRNS-oltásokat
A Nobel-díjas kutató szerint a tudományellenesség erősödése és a támogatások megvonása komoly kockázatot jelenthet. A kutatóbiológus az amerikai egészégügyi miniszter legújabb döntése hosszú távon gyengítheti az ország felkészültségét egy új pandémia esetén.


Karikó Katalin kutatóbiológus szerint az Egyesült Államok komoly veszélybe kerülhet, ha a jövőben új pandémia tör ki. Úgy véli, hogy az mRNS-vakcinák fejlesztésének leállítása jelentős nemzetbiztonsági kockázatot hordoz. „Amikor majd jön a következő pandémia, a fejlesztések leállítása hatalmas nemzetbiztonsági veszélyt fog előidézni. Akkor Amerika könyöröghet majd a kínaiaknak vagy Európának, hogy adjanak mRNS-oltásokat” – fogalmazott a Magyar Hangnak adott interjújában.

Mindezt azután mondta el a Nobel-díjas tudós, hogy az amerikai egészségügyi miniszter, Robert F. Kennedy Jr. nemrég

félmilliárd dollárral csökkentette az mRNS-vakcina kutatások szövetségi támogatását. Karikó szerint Kennedy minden döntését félreértésekre és hazugságokra alapozza, és már régóta ismert oltásellenes nézeteiről.

A kutató arra is kitért, hogy nem érti, hogyan erősödhetett meg ennyire a tudományellenesség az Egyesült Államokban. Megdöbbentőnek tartja, hogy tömegek örülnek annak, ha egy egyetem, például a Harvard, komoly támadások érik.

Felidézte, hogy amikor Magyarországon ellehetetlenítették a munkáját, elhagyta az országot, később pedig az Egyesült Államokból is távozott, miután a Pennsylvaniai Egyetemről elküldték.

Ezután Németországba ment, ahol a Biontechnél kezdett dolgozni – a cégről akkor még csak véletlenül, egy ismerősétől hallott.

Elmondta, hogy az mRNS-vakcinák mellékhatásai nem térnek el a hagyományos oltásokétól. Sokan mégis másképp gondolják, mert egyszerre sok felnőttet és idős embert oltottak be, akik az életkoruk miatt gyakrabban betegednek meg.

Karikó szerint az amerikai támogatások megvonása nem állítja meg a fejlesztéseket. Úgy látja, hogy az amerikai kutatók megtalálják a módját a folytatásnak, miközben Európában és Kínában továbbra is számos kutatás zajlik. Hozzátette, hogy ezeknek a vakcináknak a rákterápiákban is nagy szerepe lehet.

Jelenleg mintegy 150 különböző klinikai vizsgálat folyik világszerte mRNS-vakcinákkal, elsősorban különféle daganatos betegségek ellen. Három éve kezdtek személyre szabott mRNS-alapú oltásokat adni New Yorkban hasnyálmirigy-daganatos betegeknek, és a páciensek fele még ma is él, annak ellenére, hogy ez az egyik legagresszívebb ráktípus.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk