Milliárdokból épített a fogyatékkal élő lányának vidámparkot, de mindenki használhatja
Sok apa lehet büszke magára, de vajon hányan költöttek ki 51 millió dollárt (18,3 milliárd forint) gyermekük boldoggá tételére?
A texasi Gordon Hartman ennyit fordított arra, hogy vidámparkot építsen a lányának, aki egy ötéves kognitív képességeivel rendelkezik - írta az Unilad.
A milliomos apa azután vágott bele a projektbe, miután észrevette, hogy lánya, Morgan nehezen tud beilleszkedni más gyerekek közé egy családi nyaraláson.
Amikor Hartman megpróbált egy olyan befogadó helyet keresni, ahová elviheti a lányát nyaralni, rájött, hogy ilyen nem létezik.
Ezért úgy döntött, épít neki egyet. Az egykori ingatlanfejlesztő 2007-ben egy vidámpark létrehozásába kezdett.
Hartman a BBC-nek azt mondta: "Olyan vidámparkot akartunk, ahol mindenki mindent megtehet, ahol különleges igényű és anélküli emberek együtt játszhatnak."
Az orvosokból, terapeutákból és hasonló családokból álló csapatot kért fel tanácsadónak, hogy ötleteket adjanak a létesítményekkel kapcsolatban. A vidámpark ezután egy 25 hektáros területen kezdett felépülni a texasi San Antonio városában.
A Morgan's Wonderland végül 2010-ben nyílt meg 34 millió dollárból, és egy óriáskerékkel, kalandjátszótérrel, valamint minivonattal is rendelkezik.
Apja ezt mondta a BBC-nek: "Amikor megnyitottunk, túlságosan félt ahhoz, hogy rámenjen. Nem értette, miért megy körbe, és miért járnak fel és le az állatok.
"Először odaállt hozzá, aztán ráült egy állatra, de nem kezdtük el. Lassú volt a folyamat, de most már nagyon szereti. Sokat jelent neki, ha túljutott valamin, amitől korábban félt. A játékban elért dolgok nagy változást hozhatnak az állapotukban."
Megnyitása óta a Morgan's Wonderland több mint egymillió látogatót fogadott 67 országból és az Egyesült Államok mind az 50 államából.
A park személyzetének egyharmada fogyatékkal élő, és a belépés minden vendég számára ingyenes. 2017-ben egy víziparkkal bővítették, ami további 17 millió dollárba került.
"A park segít az embereknek felismerni, hogy bár bizonyos tekintetben különbözünk, valójában mindannyian egyformák vagyunk" - mondja.
"Láttam például, hogy egy lány tolószékben odamegy egy másik lányhoz, akinek nem voltak problémái, és elkezdtek együtt játszani. Ez nagyon klassz volt."
