Megnéztük Pumpedéket: nesze neked, magyar valóság
Tegnap éjjel nem bírtam aludni, és ez odáig fajult, hogy megnéztem az RTL Spike-on nemrég elkezdődött Pumpedék című valóságshow nyitórészét, sőt, mindjárt a másodikat is. (Ha kicsit zavartnak tűnök majd, ennek tudható be. :)
Bár a Facebookon, a falamon sokan óvtak ettől a műsortól ("Hát. Ezt. Nem. Hiszem. El." "Ennél nincs lejjebb." "Két percet bírtam megnézni belőle." stb.), ezzel épp ellentétes hatást váltottak ki nálam, és még jobban felcsigázták a kíváncsiságomat. Ha tévéről van szó, kicsit egyébként is olyan vagyok, mint a tenger alján éldegélő rákok. Bármit felcsipegetek, ami lehullik, a nóta tévék mulatós hakniparádéitól kezdve az ezotévék jósolós műsorain át a tehetségkutatók csilivili kirakatprodukcióin keresztül egészen a valóságshow-kig.
Gif: Comment:Com
A valóságshow-k megbecsülése nem túl nagy kicsi országunkban, és ezen a Pumpedék sem fog változtatni. Aki a trash kategóriába sorolja első felindulásból Gabo és szűkebb környezetének életét bemutató műsorfolyamot, nem téved nagyot. Például mindjárt a legelső rész nyitójelenetében a húsz év körüli srác kb. tíz évvel idősebb barátnője, ahogy mondani szokták, letérdel, és szereti őt, vagyis orális aktusban részesíti. Végül is, ahány ház, annyi, khm, szokás...
Ám aki arra számít, hogy ítélkezni fogok a szereplők, a műsor készítői vagy a nézői felett, az már most csalódottan abbahagyhatja az olvasást. A kategória - a valóságshow mint műfaj - olyan, amilyen, de ezen belül a Pumpedék igenis jól teljesít. Gabo egy fiatal, kigyúrt srác, akinek mindennapjaiba pillanthatunk - néha inkább kukkolhatunk - be. Igazi mácsó ő a szó legrosszabb értelmében. Szilikonmellű barátnőjét, Ágit kihasználja és sokszor semmibe veszi. Egy ikonikus mondat Gabótól ennek érzékeltetésére: "Úgy nézel ki, mint egy útszéli kurva, de nekem tetszel”. De az is jó példa, amikor elhívja Ágit egy romantikus vacsorára, kettesben, aztán, a meghívás után öt perccel közli, hogy ja, mégse, stornó, ma inkább bulizni megyek a haverokkal. És valóban így tesz.
Amikor mégis összejön a vacsora, néhány nappal később, akkor az anyukája által egy befőttesüvegben összegyűjtött apróval fizet az étteremben. Talán jobb is, hogy Ági ezt már nem látja, mert sértődötten elrohan, amikor Gabo a haverját és annak aktuális csaját egy laza húzással meghívja, hogy csatlakozzanak hozzájuk.
Ez a világ a látszatról szól: kigyúrt testek, felfújt mellek, szinte mániákus törekvés a barna színű bőrre, és edzés, gyúrás majdnem minden nap. Meg egy BMW, de már jó pár éves, amibe lehet, hogy az anyucitól csirkehúsra lejmolt ötezresből tankolunk. Ja, nem, mert abból fehérjeport vettünk a gyúráshoz, bocsi, tesó.
Gabo barátai, ismerősei között olyan korábbi valóságshow-szökevényeket találunk, mint VV Soma, VV Zsófi vagy Éden Snezi.
Mivel dokurealityről van szó, egy izgalmas (vagy visszataszító, kinek melyik) lehetőség ez bepillantani egy olyan világba, ami például nekem, 40 éves szabadbölcsész-lelkületű és foglalkozású értelmiségiként kifejezetten egzotikus. Például
fogalmam sem volt, hogy akinek fehér a bőre, az mind csíra, vagy hogyha olyan vastagra vagy gyúrva, mint egy fatörzs (és ez csak az alkarod), akkor minden nőt meg tudsz... hódítani. Ahogyan azt sem tudtam, hogy minden második, de inkább minden mondat végére illik odatenni, hogy "tesa", ha a haverokkal beszélsz.
A dokureality-jelleget erősíti, hogy a műsor készítői kiszivárogtatták, hogy a fentebb említett valóságshow-veteránok nem véletlenül kerültek a sorozatba, hanem valóban Gabó(ék) barátai. Ahogyan azt is olvastam, hogy ők ugyan megpróbáltak mindenféle előre megírt történetszálakat beleszőni a forgatókönyvbe, de Gabo és Ági, hát, hogy is lehetne ezt szépen mondani, szóval nem voltak elég felkészültek ehhez. Magyarán képtelenek voltak bármit is eljátszani, és úgy tenni, mintha ez lenne a valóság.
Eszerint teljesen biztosak lehetünk benne, hogy valóságshow ide vagy oda, a Pumpedékben a dokureality-vonal a domináns. Tehát garantáltan a magyar valóságot, vagy legalábbis annak egy darabját látjuk. Én azért egy icipicit hadd kételkedjek. Először is eszembe jut Gabo (egyik?) első interjúja. Ebből - legalábbis számomra - korántsem az az üresfejű, satuagyú, egocentrikus és nárcisztikus EQ-zéró bájgúnár képe rajzolódott ki, akit a Pumpedékben láthatunk. Vagy legalábbis nem egyértelműen.
A provokatív ízléstelenség, a legmagasabb fokra fejlesztett ordenáré tahóság - bennem legalábbis - csak erősíti a kételyt: tényleg a szereplők ilyenek, vagy egy profi stáb által kidolgozott profil az, amit megjelenítenek, és valóságként eladnak a nézőknek. Akik szinte kéjesen tocsoghatnak a felháborító és megbotránkoztató suttyóság megannyi tünetén fintorogva.
És még valami. Emlékeztek még az első hasonló jellegű műsorra, a roma celebek koronázatlan királyának az életébe bevezető Győzike Show-ra? Azt is úgy adták el, mint amiben semmi előre megírt dolog nincs, hanem maga a kendőzetlen valóság, amúgy Győzike-módra. Aztán kiderült - bocsánat, nem kiderült, "csak" mindenki tudta -, hogy jól felkészült, rutinos írástudók írták ezeket a sztorikat, a legbanálisabb ügyektől kezdve egészen odáig, hogy Győzike elindult a választáson.
Akárhogy is van, a Pumpedék egy jól kitalált és jól megvalósított műsor, a valóságshow-k koordináta-rendszerén belül korrektül oda van téve, és hozza ezt a színvonalat. A szereplők fel tudják kelteni az érdeklődést, a cselekmény nem fullad unalomba. És persze
kiválóan alkalmas arra, hogy megdöbbenjünk, szörnyülködjünk és ítélkezzünk másokon, akiknél, állapíthatjuk meg boldogan, mi sokkal különbek vagyunk.
Vagy csak nem vállaltuk egy valóságshow kedvéért, hogy szép pénzért és nem kevés hírnévért cserébe eljátsszuk a gátlástalan, ostoba parasztot.
