Ma is rémálmaim vannak, hogy elviszik a gyerekeimet
Barbarát ma is rémálmok gyötrik, a legkisebb fiú nehezen tanult meg járni és beszélni, a nagyobbak sokáig nem is hitték el, hogy az anyjukkal maradhatnak. A család azonban együtt van, maguk mögött hagyták Kesznyétent, és 120 kilométerrel odébb, Tiszaroffra költöztek. Az ügyükben eljáró Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) személyiségi jogi pert indított a hatóság ellen, amit másodfokon részben megnyertek. Abban bíznak, hogy egy kedvező kúriai ítélet legalább kellő anyagi elégtételt adhatna Barbaráéknak - írja az Abcúg riportja.
“Az ellenségemnek se kívánom, amin az első héten keresztülmentem Bencével, mire megszokott. Nem evett, nem ivott, majdnem kiszáradt, kórházba is került. Csak sírt, sírt, sírt, sírt”.
Takács Barbara ma is élénken emlékszik arra a napra, amikor hosszas pereskedés után, 2016-ban ismét magához vehette kisfiát. “Tállyáról hoztam haza, fogalmam se volt, merre van. Még jó, hogy a sofőr, aki elvitt, tudta, hol van egyáltalán letéve”. Bence születésétől fogva, 2014 májusától állami gondozásban, nevelőszülőknél lakott. Nagyobb testvéreit a tiszaújvárosi gyámhivatal már 2011-ben kiemelte a családból. A kisebbek, Juli, Józsi, Tibi és Szebasztián szintén nevelőszülőkhöz, a legidősebb Alex pedig gyermekotthonba került.
Barbaráék 2016 decemberében, még kesznyéteni lakosokként / Fotó: Hajdú D. András
Barbaráék akkoriban egy alig kétezer fős borsodi faluban, Kesznyétenben éltek, ahol a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) arra lett figyelmes, hogy a helyi gyerekjóléti szolgálat sokszor érthetetlen dolgokat kritizál a családok életvitelében, a gyámhivatal pedig indokolatlanul gyorsan dönt a gyerekek kiemeléséről. 2015-ben, amikor először jártunk Barbaráéknál, bemutattuk, hogy többek közt mosatlan edényeket és kifogyott vécépapírt is számonkértek a helyieken. A TASZ ezen kívül kifogásolta, hogy egy ideig egyetlen családgondozó dolgozott a faluban heti négy órában, amivel képtelenség intenzív segítséget nyújtani a problémákkal küzdő, szegénységben élő családoknak.
Mindez oda vezetett, hogy Kesznyétenben jóval több gyereket emeltek ki a családjukból, mint a környékbeli, nagyobb településeken. Kecső Imre polgármester ezt akkor azzal indokolta az Abcúgnak, hogy máshol inkább csak legyintenek, és elfedik a bajokat, mert nem szeretnék, hogy a sajtó folyamatosan a nyakukra járjon.