KULT
A Rovatból

Klasszikus horror új köntösben: megnéztük a Sikolyt

Vajon sikerült Wes Craven klasszikusát folytatnia az Aki bújt rendezőinek? Mennyire lett jó az új Sikoly az eredeti alkotó nélkül? Eléggé.


A Sikoly-sorozat közel áll a szívemhez, fiatal koromban, amikor először láttam Wes Craven munkáit, csak egyszerű slashereknek gondoltam a filmeket, ám amikor újra megnéztem az első három részt a 2000-es évek elején, megértettem, pontosan mit szeretett volna átadni az író-rendező.

A Sikoly egy ügyes utalásokkal teli, horror „whodunnit”.

Ez a kifejezés az angol „ki tette vajon?”- mondatból rövidült és lett egy külön zsáner a nyomozós regények, filmek világában. Klasszikus példák erre az Agatha Christie könyvei vagy a Perry Mason rejtélyei könyvsorozat.

Nos, Wes Craven Sikoly-rendezései mindig ezzel a „ki a gyilkos?”, „hány gyilkos van?”, „miért gyilkolt?” gondolatmenetből indultak ki, és forgatták ki az egész zsánert azzal, hogy

a karakterek tudnak a slasher-horror kliséiről és tudatosan próbálták azokat elkerülni úgy, hogy közben tökéletesen el is követik őket.

A mester ügyesen játszott ezekkel a klisékkel és úgy terelte a cselekményt, hogy mi, nézők sem tudjuk, kiben bízhatunk és kiben nem. Sajnos Wes Craven 2015-ben elhunyt, így semmi köze nem lehetett a 2021-es 5. részhez. Márpedig, hiába nem írtak számot a cím mögé, ez a film bizony a Sikoly 5. része.

A rendezésre felkért Matt Bettinelli-Olpin és Tyler Gillett tökéletes választás volt, előző munkájuk, a sajnálatosan elfeledett Aki bújt című horror volt: egy remek hangulatú, ügyesen megírt, feszes, vicces és véres kis gyöngyszem. Az új Sikoly-filmet is hasonló jelzőkkel tudom ellátni, emellett még tisztelettel nyúltak az alapanyaghoz és bátran kijelenthetjük, hogy

méltó folytatást készítettek a horrorfilmek egyik koronázatlan királyának tiszteltére.

Wes Craven Sikoly-filmjeiben sok karakter kapja nevét a horror egy-egy legendás szereplőiről. Például az eredeti Sikoly-filmek gyilkosának neve, Billy Loomis egyértelmű utalás a Halloween mozik Dr. Loomisára, hasonlóan ehhez, jelen filmünkben is elhangzik a Carpenter családnév, valamint az egyik mellékszereplő neve is ismerős lehet, egy bizonyos Wes Hicks-é.

Az alkotók az egyik jelenetben konkrétan búcsúztatják az eredeti filmek rendezőjét,

mely egy szép gesztus a részükről és hozzátesz az egész film meta-érzéséhez. Egy nagyon humoros Quentin Tarantino-utalást is vélek felfedezni a film legvégén.

Az új filmben próbálják modern eszközökkel újragondolni a már-már klasszikus kliséket. A szereplők itt is folyamatosan gyanúsítgatják egymást és teljesen logikus következtetéseket vonnak le, kiben lehet megbízni, kiben nem. Szinte a néző kezét vezetve dobálják be a félrevezetéseket, angol szakzsargonban csak red herring-nek nevezett forgatókönyvi fogással, mely

tévútra viszi a nézői elvárásokat.

Ügyes a film felépítése, az egyik negatívum viszont, hogy nem elég feszes. Wes Craven munkáiban az volt a zseniális: nagyon gazdaságosan bánt az író-rendező a játékidővel. Itt talán vannak olyan részek, egy 10-15 perc, amikor kicsit leül a történet, illetve a film vége is mintha túl lenne nyújtva. Illetve még egy apróság: sokaknak már-már túl meta lehet a film. Még az új Mátrix-Feltámadások is eszembe jutott, ez engem nem zavart, mert szerintem csak hozzátett az egészhez, de nem biztos, hogy mindenki így fogja érezni.

Amiben még kicsit más az 5. rész az eredeti filmekhez képest, az a vér mennyisége. Mintha próbáltak volna brutálisabbak lenni a nagy döfködések közepette. Nekem fájt egy-egy jelenet.

Persze a klasszikus „hason szúrnak/lőnek de igazából semmi bajom” klisé itt is megtalálható.

Hiába tudnak a karakterek a horror szabályairól, hiába tudják, hogy ne menjenek le egyedül a pincébe, azért mindenki elköveti ezeket a hibákat.

Amit az eredeti filmek rajongóinak le kell szögezni: itt nem Sidney Prescott és Gale Weathers a főszereplőnk, ők az előző filmekből maradt klasszikus karakterek, akik vezetik az új szereplőket. Igazából Neve Campbell és Courtney Cox fel sem tűnik a 40. percig. Az új főszereplőink a Jenna Ortega és Melissa Barrera által megformált Carpenter-testvérpár.

Mindkét színésznő nagyon ügyes és hiteles, az egész film alatt drukkolunk nekik,

és mégsem vagyunk benne száz százalékig biztosak, hogy nem húz a film egy Sikoly 4-et, és megint nem az egyik ártatlan lányka lesz a gyilkos. A többi mellékszereplő is teszi a dolgát. Kiemelném: Jack Quaidet a jólelkű barát szerepében és David Arquette-et, aki elképesztő magabiztossággal hozta a megtört, leharcolt sheriff szerepét. Courteney Cox és Neve Campbell már-már játszi könnyedséggel hozták szerepüket és ennyi évvel később is jó volt őket együtt látni a vásznon.

A Sikoly-filmek sosem voltak vérbeli horror-vígjátékok, inkább horror-szatírának nevezném őket, jelen filmünk esetében kár, hogy nem voltak eléggé bátrak az alapanyaggal, tudtak volna egy radikálisan más, szatirikusabb, különleges mozit alkotni, ehelyett kicsit megragadtak a Wes Craven által kitaposott ösvényen. Persze ez nem baj.

A Sikoly 5-ben azért vannak ügyes megoldások: a forgatókönyv jó, a feszültség működik,

a karakterek okosabbak az átlag horrorszereplőknél, még ha van egy-egy kötelező jumpscare is, ami megtöri a lendületet, vagy néha leül kicsit a film, humor is van elég benne. Úgy érzem, méltó folytatás készült.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Nem látok jönni egy szebbik világot, itt ti loptátok el tőlünk a jövőt” – újabb rendszerkritikus dalt írt Mehringer Marci, Puzsér Róbert is szerepel a klipben
A kritikus egy közmédiás szerkesztőt alakít a klipben. A dalhoz Petőfi klasszikusa adta az ihletet a fiatal zenésznek.


Új dallal jelentkezett Mehringer Marci. A fiatal zenész néhány hónapja adta ki a Szar az élet című, rendszerkritikus dalát, ami hatalmas visszhangot váltott ki.

Mehringer ezúttal is hasonló szerzeménnyel állt elő. A Szeptember végén (stressz) című dal szintén a mai fiatalok gondolatairól szól, és a zenész azt szerette volna, hogy a magyar valóságot tükrözze egy olyan szemszögből, ami minden korosztálynak ismerős lehet.

„Petőfi Sándor Szeptember végén című költeménye volt a kiindulópont, mert vannak érzések és gondolatok, amik évszázadokon át is relevánsak maradnak. Ezek azok, amik összekötnek minket, akár fiatalok vagyunk, akár idősebbek, egyszerűen generációkon keresztül összeköt mindenkit”

– mondja Mehringer a dalról, melynek klipjében Puzsér Róbert, Dietz Gusztáv és Füsti Molnár Éva is közreműködött.

Puzsérék a klipben a propaganda hatására egymástól egyre jobban eltávolodó családot alakítanak. Az énekes szerint a szám allegorikus látomás a mai Magyarországról: „a közmédia egyik szerkesztőjének történetén keresztül, aki a saját lelkiismeretével küzd, majd végül angyallá válik, hogy a magasból tekinthessen le az országra, amelyet addig a képernyő mögül formált.”

A dalban például ilyen sorok hallhatóak:

„itt összeomlik minden,

piros-fehér-zöld az ingem

forog a világ, elfolyik minden,

nekem tényleg senkim sincsen”

A refrén pedig így szól:

„nem nyílnak a völgyben a kerti virágok

nem zöldell a nyárfa az ablak előtt

nem látok jönni egy szebbik világot

itt ti loptátok el tőlünk a jövőt”

Mehringer Marcival a Szar az élet című száma után interjúztunk is. Akkor azt mondta, a pozitív fogadtatáson túl, sok negatív kommentet, sőt még fenyegető üzenetet is kapott a dal miatt.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Tarr Béla Krasznahorkai Nobel-díjáról: A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű
Az író és a filmrendező sokáig dolgozott együtt. Tarr Béla nagyon örül, hogy Krasznahorkai László megkapta a Nobel-díjat.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. október 09.



A Népszava telefonon érte utol Tarr Bélát, miután csütörtökön irodalmi Nobel-díjat kapott Krasznahorkai László. Tarr több Krasznahorkai-regényből is filmet készített, hosszú ideig dolgoztak együtt.

Tarr így fogalmazott:

„Nagyon örülök, hogy nyert, úgyhogy egyelőre mást nem tudok mondani. Hosszú éveken keresztül együtt dolgoztunk, és hogy nyert, hihetetlen nagy öröm.”

A rendező a Sátántangót és Az ellenállás melankóliáját is vászonra vitte, utóbbi Werckmeister harmóniák címen került a mozikba. Alkotótársi kapcsolatuk A torinói lóig (2011) tartott.

Arra a kérdésre, miként hatottak az író szövegei a filmekre, Tarr ezt mondta: „Nem konkrét szöveg segített, hanem az a pozíció, ahonnan a világot nézi, mert az univerzális. Abban tudott nagyon segíteni. De hát ez két külön nyelv, az irodalom és a film. A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű.”

A magyar kormány és a hazai művészeti élet több szereplője is gratulált a friss Nobel-díjas írónak:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Megszólalt Krasznahorkai László: Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni
A Nobel-díjas író pár mondatban reagált ma a díjra, az azt követő jókívánságokra, és meg is köszönte az olvasóinak őket. Záporoznak is a kommentek a poszt alá.


Néhány napja jelentették be, hogy Krasznahorkai László kapta a 2025-ös irodalmi Nobel-díjat, akkor volt egy rövid nyilatkozata, de azóta nemigen szólalt meg az író. Most a közösségi média oldalán írt pár sort a követőinek a maga fanyar humorával:

„Krasznahorkai László hálás az Elkerülhetetlen Véletlennek, hogy ennyi embernek okozott örömöt. Köszöni a jókívánságokat. Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni”
– írta a Facebookon.

A kommentek túlnyomó része pozitív reakciókat tartalmaz, köszönik a könyveket, az olvasás élményét, és gratulálnak a frissen díjazott írónak:

"Pont a mester kötetét olvasva kaptam a híreket. Hát persze hogy boldogság."

"Itt Erdélyben is nagy volt az öröm. Egy könyves kávézóban dolgozom, jó volt elsőnek két német egyetemi hallgatónak elújságolni a hírt, hallottak a szerzőről!"

"Mikor évekkel ezelőtt egy brit könyvtárban dolgoztam karbantartóként, mindig megpróbáltam becsempészni a Wenckheim báró hazatér angol nyelvű, keménykötésű kiadását az ajánlott irodalom polcra, de valaki mindig észrevette és visszatették. Végig nekem volt igazam. Gratulálok a díjhoz!"

"Igen, végre önfeledten lehetett örülni, egy időre ki lehetett lépni a nyomasztó, nehezen elviselhető mindennapjainkból. Köszönjük!"

"Hatalmas öröm és boldogság,hogy egy magyar ember ismét feltette hazámat a kultúra felső polcára.Szívből gratulálok,jó egészséget és kreatív energiákat kívánok az elkövetkezendő időkre is!"


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Aktnaptárt készít Tóth Enikő új főszerepében - egy pikáns darab a Játékszín színpadán
A darab a bátorságról és egy női közösség erejéről szól, és a világ számos helyén színpadra állították már. De Tóth Enikő egy másik tabudöntögető színdarabban is játszik, ami a menopauzáról szól.


Tóth Enikő nagy dobásra készül: a Játékszín Naptárlányok című előadásának egyik főszerepét viszi, amelyben egy kisvárosi női közösség aktnaptárt készít egy nemes ügyért. „Van egy női közösség, amelynek tagjai egy nemes ügy mellett elindítanak valamit, és rendkívül bátor döntést hoznak a kissé színtelen kis életükben.” – mondta erről a Blikknek.

A Naptárlányok Tim Firth műve, amelyet egy valós történet ihletett: Angliában, Yorkshire-ben egy női klub tagjai jótékonysági aktnaptárt készítettek, hogy pénzt gyűjtsenek egy barátnőjük férje emlékére és a leukémiakutatás támogatására.

A darab a barátságról, a közösség erejéről, az önelfogadásról és a veszteség feldolgozásáról mesél, sok humorral és megható pillanattal.

A színpadi jelenetek a pikáns szituációkat játékosan, ízléssel oldják meg: a szereplők a „kényes” pillanatokban hétköznapi tárgyakkal – teáskannákkal, süteményekkel, virágokkal – takarják el magukat, miközben egyre nagyobb önbizalommal állnak ki az ügyük mellett. A történet a 2000-es évek elején bemutatott, nagy sikerű film után került színpadra a 2000-es évek végén, és azóta világszerte számos színház műsorán szerepelt.

A mi kis falunk című sorozatban Zömbiknét alakít Tóth Enikő a Menopauza című darabban is brillírozik, és erős visszajelzéseket kap a nézőktől.

„Nagyon sok nőnek hozott megkönnyebbülést, hogy például a menopauzáról beszélünk a színpadon, ráadásul humorral, öniróniával, de közben úgy, hogy belefacsarodhat az emberek szíve.

Sok hölgy mondta, hogy az előadás után a férje már jobban érti, miért volt olyan a változókorban, amilyen. A nők szemében meg azt a boldogságot látom, hogy megértve érzik magukat, van bennük egy felszabadult érzés” - fogalmazott Tóth Enikő a Blikknek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk