prcikk: Így teszteld a szakit, mielőtt rábízod a munkát | szmo.hu
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

Így teszteld a szakit, mielőtt rábízod a munkát

Alap, hogy referenciát keresünk és utánaolvasunk a neten, de a Jószaki blog szerzője összegyűjtötte, mik azok az intő jelek, amikre figyelni kell, ha szakembert választunk.
Forrás: Jószaki blog - szmo.hu
2017. június 13.



A Jószaki blogon nem csak hasznos tanácsokat találtok építkezéssel, felújítással és javítással kapcsolatban, hanem a legprofibb szakemberek közül - akár mások ajánlása alapján - kiválaszthatjátok a legtutibbat.

Az internet szabadságának köszönhetően nem kell vaktában lövöldöznünk, ha megfelelő szakértőt keresünk, hiszen például véleményeket találunk róluk, ami alapján dönthetünk, mielőtt a lakásunkra hívjuk. Nem mindegy azonban, hogyan olvassuk ezeket a véleményeket, ahogy az is sokat elárul egy szakemberről, hogy mikorra tud időpontot adni. Ezeken kívül is sok minden van, ami segíthet dönteni.

Amikor szakembert keresel, majd megbízod az adott feladattal, akkor a lakáskulccsal -de már az ajtónyitással is-, az előlegen kívül a bizalmadat adod neki. Fontos, hogy ezt kétségek nélkül megtehesd, hiszen beengeded az otthonodba. Mutatjuk, mire figyelj és mit tehetsz, ha a legjobb szakit akarod magadnak!

Bombázd kérdésekkel!

Tegyél fel neki pár kérdést, hogy lásd, mennyire nyitott a közös munkára. Nem feltétlen van adott kérdésnél jó vagy rossz válasz és nem is ez alapján kell, hogy dönts, de elárul a szakiról ezt-azt.

* Mióta dolgozik a szakmájában?

* Tud referenciát felmutatni?

* Vállal garanciát a munkájára?

* Milyen hibák léphetnek fel a munka során?

* Saját maga dolgozik vagy alkalmazottakkal/alvállalkozókkal?

* Hányszor kérhetsz a munkára módosítást?

* Nem lesz gond, ha néha ránézel? (Nyilván ezt egyik szaki sem fogja szeretni -én sem szeretném-, de ha biztos magában és tudja, hogy jól végzi a munkáját, el fogja fogadni, hogy neked ez fontos. És amikor fél óra alatt látod, hogy "wow, ez a szaki tényleg odafigyel és nem maszatos kézzel kapaszkodik a függönybe, stb.", akkor te sem fogsz tovább mögötte állni. Ugye?)

Menj biztosra és a legegyértelműbb, legostobább(nak tűnő) kérdéseket is tedd fel! Pl. van náluk fólia, amivel körbecsomagolják a bútort? Eltakarítanak maguk után? Hidd el, egy jó mesterember még örül is, hogy sok-sok igennel válaszolhat!

Gondolj előre olyanra is pl. hogy egy szobafestőnek mekkora színskálája van és kérdezd meg, nézz utána! Tuti kikeverhető majd pont az a szín, amit te akarsz?

Előleg és nem előre fizetés

Soha ne fizesd ki a teljes munkát, annak teljes elvégzése előtt. Ha tudsz válogatni, olyan mestert válassz, akinek nem kell előre kifizetni, csak maximum az ár 30%-át. Ez bizalmat sugároz és arra utal, hogy

* nem hagy cserben,

* van miből megvennie az anyagot,

* és komolyan vesz.

Jogod van változtatást kérni!

Szükség lehet módosításra, mert lehet, hogy fejben még magad előtt láttad a végeredményt, de amikor készen látod, már mégsem vagy elégedett, nem tetszik igazán. Ezt természetesen kifizeted vagy előre megegyeztek, milyen, mennyi plusz módosítás fér bele. Jó ezt előre megbeszélni, hogy a módosítás ne egy "új kör" legyen, amire majd kérhetsz új időpontot, új árajánlatot.

Tanulj meg véleményt olvasni!

Nem elég átfutni a szavakat ("elégedett vagyok", "elkésett", "minden ok volt", "szar melót végzett", stb.), egyben kell látni, értelmezni az olvasottakat. Sokszor kiderül egy-egy fikázásról, hogy bizony a megrendelőnek is volt vaj a füle mögött: mondjuk a szaki megmondta előre, hogy az adott minőségű cuccal valami nem fog menni, de az elégedetlen megrendelő úgy várt csodát, hogy nem hallgatott rá és hát "olcsó húsnak...".

Ugyanez fordítva is igaz. Ha csak annyit olvasol pozitív értékelésként, hogy "Minden rendben volt, ajánlom!", szerintem azt ne is nagyon vedd figyelembe, vagy mondjuk 5 ilyet tekints egynek. A lényeg, hogy ne csak a csillagok számát nézd, láss a sorok mögé!

szaki_csillagok

Sokat jelent, ha a szaki válaszol, azokat külön érdemes értelmezni és értékelni! Mindenki hibázhat, de az sokat elárul a munkájáról és magáról az emberről is, ha becsületesen reagál és pl. utólag javítja a hibát.

A specializáció jó! Menekülj az ezermesterektől!

Nem az a te embered, aki egyszerre víz, -gáz és -villanyszerelő. Csak a legritkább esetben. Én az irodai gépekben sem szeretem a multifunkcionális, "mindent tud" nyomtató-fax-mosogató típusúakat, de ha szakemberről van szó, akkor semmiképp!

Azért hívják szakembernek, mert a szakmájában jó! Legyen színes egyéniség, mert az menő, de ne akarjon mindenhez érteni, mert úgysem tud. Te sem! Én sem! Nem mondom, hogy nem szuper, ha a villanyszereléshez is ért az asztalos, de amikor a több százezres gardróbomat csináltatom, akkor már nem azon fogok spórolni, hogy profi szakit hívjak a rám szabott világítástechnika kialakításához.

Egyébként is, jobb esetben ritkán van egyszerre több szereltetni, javíttatni való dolog, úgyhogy minden érv amellett szól, hogy olyan szakembert válassz, aki abban a legjobb, ami neked épp most kell! Ha több mindennel foglalkozó céget választasz, akkor is olyan mellett dönts, akinek külön szakembere van a különböző munkafázisokra.

Kérj referenciát!

Ne érezd magad kellemetlenül és ne gondold, hogy ez ciki! A világ legtermészetesebb dolgának kellene lennie, hogy egy (bármilyen) szakember magától bemutatja az eddigi munkáit, amivel bizalmat tud kelteni a leendő megrendelőben.

A legtöbb mesterembernek van is felmutatható munkája, csak talán még nem megszokott, hogy elénk tolja. Kérjük hát, hogy lássuk, mire képes és ő is elbüszkélkedhessen azzal, amit tud. Ha tud. Csak Mekk Elek titkolná a munkáit.

Garancia

A mai versenyhelyzetben az egyik legerősebb meggyőző erő lehet és ezt egy kiváló szakember jól tudja. Az, hogy ad egy nyugtát és azt mondja, hogy félévig hívhatod, mert annyi a gari... az nem garancia. Garancia, ha írásban rögzítve van, mire vonatkozik, mennyi ideig él, milyen határidővel vállalja az esetleges javításokat, hogyan fog kinézni a garanciális javítás (és persze arra újraindul a garancia), stb.

"Ez nincs benne az árban!"

Legyen! Az mindenképp, hogy mi nincs benne. Tehát, ha a szaki munkája során felmerülhet olyan dolog, ami pluszköltséget jelent, akkor arra hívja fel a figyelmemet előre. És nem arra gondolok, hogy mi van, ha kerti tó építése közben vulkánkitörés teszi tönkre a munkáját és újra kell csinálni, de mondja el, milyen kapcsolódó költségek keletkezhetnek és arra is mondjon valami árat (legalább -tól-ig).

Az igazi szakértő figyel

Nem szemkötőben jön be a lakásodba, akkor sem, ha vakon el tudja végezni a munkát. Körülnéz, figyel és felhívja a figyelmedet olyan dolgokra, amik neki a kisujjában vannak, te viszont nem valószínű, hogy gondolsz rá. Szól, ha semmi értelme egy adott helyre rakni egy konnektort vagy elmondja, miért nem ajánlja a csillámos fugát, stb.

szakembervalasztasszakember_1

Naprakész a tudása?

Nekem az önfejlesztés, tanulás a mániám és hiszem, hogy nem lehet elég jó szakember az, aki nem követi a változásokat a szakmájában napról napra és nem tanul folyamatosan. Kérdezd hát meg, hogy képzi-e saját magát és/vagy az embereit. Azért az sokat elárul. (Most volt pl. nemrég a Villanyszerelő konferencia. Tudtad, hogy ilyenek is vannak Magyarországon is? Bizony! És ez jó dolog.)

Intő jelek

* Ha nincs semmilyen kérdése

* Például egy költöztető meg sem kérdezi, hogy mit kell szállítani (pl. nagyon törékeny cuccot vagy zongorát nem mindenki tud szállítani).

* Ha nem hajlandó belemenni a részletekbe

* Ez vonatkozik az előzetes árajánlatkérésnél a plusz költségekre, de ugyanígy igaz arra, ha a garanciáról nem akar beszélni vagy nem tartja fontosnak a feltett laikus -számára pitiáner- kérdéseidet.

* Csak hablatyol

* Fogj gyanút, ha nem akar a szaki semmit leírni és mindenre az a válasz, hogy "Az attól függ..."!

Tehát:

nem az a baj, hogy nincs elég szaki és nincs elég jó szaki, hanem hogy sok embernek nincs bizalma a szakik iránt. Ez azonnal megváltozik, ha jól választasz szakit és megismered az érzést, hogy milyen az, amikor teljes biztonsággal adhatod ki a munkát, minden félelem nélkül. Hajrá, szakik!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Egész generációk tanulták meg rosszul, hogyan kell szeretni a családtagokat: kiderült, sokan miért nem látogatják a szüleiket felnőtt korukban
Önzőnek bélyegzik azokat, akik nem vágynak gyakran haza a szülői házba. A pszichológusok szerint a jelenség mögött gyerekkorban tanult minta áll.
Sz.E. Fotó: Pexels - szmo.hu
2026. március 29.



Nem látogatod gyakran a szüleidet? Évente csak pár alkalommal találkozol velük?

Lehet, hogy erős bűntudatot érzel emiatt. Vagy beszóltak a rokonok, milyen hálátlan vagy. Mi van, ha nem vagy hálátlan?

Lehet, hogy a ritka látogatásokkal pontosan azt a szeretetnyelvet adod tovább, amit gyerekként kaptál: a fizikális közelség helyett gondoskodást.

Sok felnőtt gyereket gyötör bűntudat, ami ünnepekkor, születésnapokon vagy egy-egy megválaszolatlan telefonhívás után tör a felszínre.

Mások látszólag alig várják, hogy hazamenjenek a szüleikhez, ők idegenkednek a gondolattól, a környezetük pedig azonnal rájuk süti a bélyeget: önzők és hálátlanok, akik nem értékelik, amit kaptak.

Sokaknál a távolság azonban egy jóval bonyolultabb dologról, egy öntudatlanul ismételt mintáról szól

– írja a Psychology Today.

A probléma gyökere az, hogy a családban szeretetet a gondoskodással, a számlák fizetésével és a háztartás működtetésével azonosították, nem pedig a valódi érzelmi jelenléttel.

Aki ebben a modellben nő fel, felnőttként maga is így fejezi ki a törődését: rákérdez, kell-e segítség, pénzt küld a szüleinek, de a puszta együttlét, a céltalan közös időtöltés idegen számára.

A kötődéselmélet szerint a gyermekkori tapasztalatokból úgynevezett „belső munkamodellek”, vagyis tudattalan kapcsolati sémák épülnek fel, amelyek egész életünkben irányítják a viselkedésünket.

A gyerekek nemcsak azt tanulják meg, hogy szeretik-e őket, hanem azt is, hogyan „kell” szeretni. Ha a szülő a szeretetét elsősorban anyagiakkal és a háttér biztosításával fejezte ki, a gyerek egy alapvetően tranzakcionális, nem pedig kapcsolati alapú modellt sajátít el.

Azok, akik érzelmileg távolságtartó szülők mellett nőttek fel, gyakran elkerülő kötődési stílust alakítanak ki. Látszólag nem igénylik a szoros kapcsolatokat, és kerülik a függőséget, ám a kutatások szerint a testük ugyanúgy stresszel reagál a kapcsolati fenyegetésekre, mint bárki másé, csak megtanulták elnyomni az érzelmeik kimutatását.

Egy ilyen felnőtt számára a szülői látogatás komoly kihívást jelent, mert nem tanulta meg, hogyan lehet csak úgy, együtt lógni a szüleivel. „

A kutatások igazolják a minta generációk közötti átadását. Egy metaanalízis szerint az anyák és csecsemőik kötődési mintázata 75%-ban megegyezett.

Egy másik, anya-lánya kapcsolatokat vizsgáló kutatás kimutatta, hogy az elkerülés, vagyis a közelségtől való idegenkedés szinte biztosan "öröklődik".

A közelséggel szembeni kényelmetlenség tehát nem ugrott át egy generációt, hanem a szülő továbbadta a gyermekének.

A szülők viszont gyakran értetlenül és fájdalommal állnak a jelenséghez. Úgy érzik, ők mindent megadtak, áldozatokat hoztak, a gyerekük mégis távolságtartó.

Nem ismerik fel, hogy valójában tükörbe néznek: a gyerekük pontosan azt a szeretetnyelvet "beszéli", amit tőlük tanult, ahol a törődés távolról végzett cselekvés, nem pedig közeli érzelmi jelenlét.

Természetesen ez nem ment fel semmi alól. Vannak felnőtt gyerekek, akik valóban elhanyagolják a szüleiket, és vannak szülők, akik valódi érzelmi melegséget adtak, amit most nem kapnak vissza. Sok esetben azonban a helyzet bonyolultabb: a gyerek nem elutasítja azt, amit kapott, hanem újrateremti. A probléma gyökere egyfajta „fordítási hiba” az eszközszerű szeretet és az érzelmi jelenlét között, egy olyan nyelvi szakadék, amelyet egyik generáció sem tud igazán megnevezni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Ártalmatlan szokásnak tűnik, de tönkreteszi a gyerekedet: a kőkemény igazság a kötelező ovis altatásról
Új kutatások szerint semmi szükségük nincsen rá egyes gyerekeknek, és ha kényszerítik őket, az az idegrendszerüket károsíthatja.


Ha egy ötéves gyerek húsz percig csak a plafont bámulja a sötétített csoportszobában, az nem neveletlenség vagy dac: az idegrendszere üzeni, hogy neki már nincs biológiai szüksége a délutáni alvásra - erről a témáról írt hosszabb, alaposan kifejtett posztot az Anyugi Facebook-oldal szerzője.

Egyre több szülő teszi fel a kérdést, miért ragaszkodik sok óvoda a mindenáron kötelező délutáni alváshoz, ami többet árthat, mint használ.

Bár a szabályozás nem változott, a gyakorlat szerencsére több helyen már igen. Egyre több óvoda ismeri fel, hogy a pihenés és az alvás nem ugyanaz, ezért a házirendjükben már „alvás VAGY csendes pihenő” szerepel, teret engedve a gyerekek egyéni igényeinek. Legalábbis ott, ahol nincsenek merev szabályok és elvárások a kicsikkel kapcsolatban.

A tudomány ugyanis egyértelműen kimondja: az alvásigény nincsen kőbe vésve, az idegrendszer fejlettségétől függ.

A legtöbb gyerek 3 és 5 éves kora között szokik át a nappali alvásról a csak éjszakai pihenésre. Kutatások szerint 5 éves kor felett a gyerekek kevesebb mint 30 százalékának van szüksége a délutáni szunyókálásra.

Ha egy gyereket mégis rákényszerítenek a mozdulatlan fekvésre, az a testének nem pihenés, hanem stressz.

„A gyereket arra kényszeríteni, hogy ébren feküdjön egy sötét szobában, nem relaxáció, hanem tiszta stressz, ami megemeli a kortizolszintjét és garantáltan tönkreteszi az esti elalvást is” – magyarázza egy szakértő a jelenség hátterét. A kényszerített csend nemcsak az aznapi hangulatát teszi tönkre, de felboríthatja az éjszakai alvását is, ami egy ördögi körhöz vezet.

Ezt támasztják alá a Queenslandi Egyetem kutatásai is. Karen Thorpe és csapata kimutatta, hogy 5 éves kor felett a kötelező délutáni alvásnak semmilyen mérhető előnye nincs a gyerekek kognitív fejlődésére vagy egészségére, sőt, negatívan befolyásolhatja az éjszakai pihenés minőségét.

A vizsgálatok szerint a kényszerpihenő a stressz-szintet sem csökkentette megbízhatóan azoknál a gyerekeknél, akik már nem voltak álmosak.

A megoldás szerencsére nem bonyolult, és a pedagógusok leterheltségét sem növeli feltétlenül.

Az egyik bevált módszer a „20 perces szabály”: aki ennyi idő után sem alszik el, halkan felülhet az ágyában, és nézegethet mesekönyvet, rajzolhat vagy játszhat egy csendes logikai játékkal.

Máshol „suttogó sarkot” alakítanak ki, ahol az ébren lévők egy elkülönített részen színezhetnek vagy kirakózhatnak, amíg a többiek alszanak. A nagyobbaknál a fülhallgatós mese- vagy hangoskönyv-hallgatás is bevált, ami leköti a figyelmüket anélkül, hogy a többieket zavarnák. A lényeg, hogy a fektetés lehetőség legyen, nem pedig kényszer.

Természetesen a nagy csoportlétszám és a kevés felnőtt nehezíti a helyzetet, de a differenciált pihenőidő megszervezése nem lehetetlen.

Előre összeállított „csendes tevékenység-listával” és a terem zónákra osztásával a pedagógusok is fellélegezhetnek. A kulcs a szülők és az óvoda közötti nyílt kommunikáció. „A szülő jelezze bátran a pedagógusnak, ha otthon azt tapasztalja, hogy a gyerek a délutáni alvás miatt este tízig pörög. Egy kéthetes próbaidő alatt közösen figyelhetik a változásokat” – tanácsolják a szakemberek.

A felelősség azonban a családoké is. Ha egy gyerek elhagyja a délutáni alvást, kulcsfontosságú a stabil esti rutin, a képernyőidő csökkentése és a korábbi lefekvés, hogy az idegrendszerének legyen ideje regenerálódni. A cél nem az alvás eltörlése, hanem az, hogy a pihenés a gyerekek valódi igényeihez igazodjon. A pihenés maradjon lehetőség, ne pedig parancs.

Via ABC News, Anyugi Facebook-oldal


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Súlyos hibát követsz el, ha ezeket az élelmiszereket és ételmaradékokat lefagyasztod
Sokan hiszik, hogy a fagyasztás mindent megold, és ezzel óriási veszélynek teszik ki a családjukat.
Sz. E. - szmo.hu
2026. március 22.



Sokan hiszik, hogy a fagyasztás egyfajta csodaszer, ami minden maradékot és élelmiszert megment a kidobástól.

A valóság azonban ennél jóval árnyaltabb: ami már romlásnak indult, azt a mélyhűtő sem teszi biztonságossá.

Bár a fagyasztás valóban meghosszabbíthatja az élelmiszerek eltarthatóságát, fontos tudni, mikor biztonságos ez a megoldás, és mikor jelent kockázatot.

A mélyhűtés valójában csak szünetelteti a baktériumok működését, de nem pusztítja el őket.

Erre élelmiszerbiztonsági szakértők is felhívják a figyelmet.

Amint kiolvad a több napos maradék vagy a lejárt szavatosságú élelmiszer, a kórokozók újra aktívvá válnak, folytatják a szaporodást. Te pedig ételmérgezést kaphatsz.

Jobb esetben csak gyomorrontást.

Vagyis a legfontosabb szabály: kizárólag olyan ételt szabad lefagyasztani, ami friss és nem mutatja a romlás jeleit. Ha lejárt a fogyaszhatóság dátuma vagy elszíneződött az étel, akkor kuka.

És ez a mélyhűtésre is vonatkozik!

Ha lejárt fogyaszthatóság dátuma, vagy elszíneződött az étel, azt ne tedd a mélyhűtőbe, hanem dobd ki.

Ha az étel szaga megváltozott, állaga szokatlanul nyálkás, elszíneződött, vagy a csomagolása gázosodott, akkor már nem biztonságos.

Különösen veszélyes, ha a húsokat, halakat kint hagyod órákra a konyhában, főleg a nyári melegben.

A baktériumok ilyenkor már elszaporodhattak benne, ezért akkor se fagyaszd le, ha a dátum szerint még fogyasztható lenne.

Fontos, hogy a fasztó legyen -18 Celsius-fokos vagy annál alacsonyabb hőmérsékleten. A ételeket, élelmiszereket külön dobozban tartsd és légmentesen zárd le. A csomagra írd rá a fagyasztás dátumát.

Mivel a fagyasztás ellenére az élelmiszerek minősége idővel romlik, rendszeresen nézd á a mélyhűtőt, és ha valami elszíneződött, vagy már több mint fél éve van lefagyasztva, inkább dobd ki.

A fagyasztás tehát kiváló eszköz az élelmiszer-pazarlás csökkentésére, de csak akkor, ha betartod az alapvető szabályokat: friss alapanyaggal, helyes tárolási módszerekkel és okos kiolvasztással működik.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Alvásfigyelő alkalmazást töltöttél le? Okosórád van? Lehet, hogy többet árt, mint használ!
Mindenki a jobb pihenés reményében kezdi használni a kütyüket. De vizsgálat kimutatta, hogy sokaknál éppen az ellenkező hatást váltja ki.
Sz. E. Fotó: Pexels - szmo.hu
2026. március 22.



Milliók bámulják reggelente az okosórájukat, vagy az alvásfigyelő appot, hogy megtudják, jól aludtak-e.

A pihenés javítására kitalált eszközök azonban sokaknál éppen az ellenkezőjét érik el: szorongást és aggodalmat keltenek.

Az okosórák, fitneszkarkötők és mobilapplikációk azt ígérik, hogy a mérésekkel segítenek jobban aludni. Rengetegen tartják hasznosnak őket, mert úgy érzik, jobban megértik a saját alvásukat és tudatosabban figyelnek rá. A kép azonban ennél árnyaltabb.

Egy friss, közel ezer ember bevonásával készült norvég kutatás szerint nem mindenkinek tesznek jót ezek az eszközök.

Sőt, minden hatodik felhasználónál kifejezetten fokozták az alvással kapcsolatos aggodalmakat, ami alvászavarhoz vezethet – derül ki a Frontiers in Psychology című tudományos folyóiratban pénteken megjelent tanulmányból.

A legnagyobb kockázat a fiatalabbaknál jelentkezett, akik egyrészt gyakrabban használják ezeket az appokat, másrészt hajlamosabbak arra is, hogy túlgondolják az eredményeket.

Az úgynevezett „alváspontszám” például könnyen stresszforrássá válhat.

„A fiatalok hajlamosak azonosítani magukat a kapott adatokkal. Egy rossz pontszám után könnyen elkönyvelik, hogy az egész napjuk tönkrement, pedig lehet, hogy kipihenten ébredtek volna”

– magyarázta egy alvásszakértő.

Különösen veszélyeztetettek az álmatlansággal küzdők. Náluk egy rossz adat csak olaj a tűzre, hiszen azt az érzést erősíti, hogy valami nincs rendben velük. Ez tovább rontja a helyzetet.

„Inszomniás betegnek azt mondani, hogy az adatai szerint rosszul aludt, olyan, mintha a lámpalázas diáknak ismételgetnénk, hogy meg fog bukni. Ez csak tovább rontja a helyzetet, és negatív spirálba löki az illetőt”

– figyelmeztetett a szakember.

A probléma gyökere, hogy a pihenés egyfajta teljesítménnyé válik, az alvásfigyelő alkalmazás adatai pedig önértékelési kérdéssé. Ha a számok nem jók, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy rosszul is aludtunk, még akkor is, ha szubjektíven nem így éreztük. Ez egyenes út az aggodalomhoz, ami tényleg alváshoz, az pedig még kedvezőtlenebb pontszámokhoz vezet.

A szakértők szerint nem kell azonnal a kukába dobni ezeket az eszközöket, de sokkal tudatosabban kellene használni őket.

Aki azt veszi észre magán, hogy az alvásfigyelő követése inkább szorongást okoz, mint segít, jobban teszi, ha időnként kikapcsolja az értesítéseket, vagy akár teljesen félreteszi éjszakára. Érdemes a napi kilengések helyett inkább a heti átlagokra koncentrálni.

Jelzésértékű lehet, mi a válaszunk arra a kérdésre, hogy befolyásolja-e a reggeli pontszám a hangulatunkat.

Érzünk-e teljesítménykényszert lefekvéskor? Erősödtek-e az álmatlansági tüneteink, mióta az appot használjuk? Ha a válasz igen, érdemes stratégiát váltani.

A jelenségnek már nevet is adtak: orthoszomnia, vagyis a tökéletes alvás görcsös hajszolása az adatok alapján.

Fontos tudni, hogy ezek az eszközö k nem orvosi műszerek, méréseik pontossága korlátozott, és az alvás minősége természetes módon is ingadozik. A lényeg, hogy a technológia egy eszköz maradjon a nyugodtabb alvás eléréséhez, ne pedig maga a cél.

Amire még felhívnánk a figyelmet, az, hogy ne pörgesd folyamatosan a telefonodon a közösségi oldalakat: a doomscrolling rosszat tesz az idegeidnek.

Via Mirror


Link másolása
KÖVESS MINKET: