SPORT
A Rovatból

Hrutka János: Spanyolországnak az Eb-döntőben a világ legértékesebb, legjobb játékosait felvonultató keretét kell legyőznie

A szakértő szerint az idei Eb-n a showt elviszik a búcsúzó játékosok. Úgy véli, hogy a magyar válogatott németországi szereplése abszolút a realitás volt.


Órákon belül eldől, hogy Spanyolország vagy Anglia válogatottja emelheti magasba idén az labdarúgó Európa-bajnokság győztesének járó Henri Delauney-kupát. Az idei Eb főszereplője a két döntőbe jutott válogatotton felül legalább annyira a VAR, a nagy nemzetek csalódást keltő játéka, a kezezést mérő, labdába épített érzékelő és a szinte gyerekként az Eb-győzelem kapujába érő Lamine Yamal volt.

Többek között ezekről kérdeztük Hrutka Jánost, a korábbi 24-szeres válogatott labdarúgót, fociszakértőt, akivel még a berlini döntő előtt beszélgettünk.

– Kezdjük azzal, ami mindenkit a legjobban érdekel: ki nyeri a ma esti döntőt? És melyik válogatott érdemli meg jobban?

– Nem szeretek tippelgetni. Azt azonban érzem és látom, hogy a szurkolók többsége mennyivel jobban értékeli, ha egy válogatott kezdeményező, kreatív és látványos futballal próbálja elérni céljait. A francia és az angol csapat nem szerzett sok szimpatizánst a kontinenstorna alatt. Az emberek többsége ennek okán sokkal inkább Spanyolország sikerére vágyik, azonban ez nem ennyire egyszerű: mégiscsak a világ legértékesebb, legjobb játékosait felvonultató keretét kellene legyőzniük. Bármennyire is van visszafogva Gareth Southgate csapata. Ami bizakodásra adhat okot, hogy három évvel ezelőtt is egy támadófutballt játszó válogatott diadalmaskodott a Wembley-ben és akkor is Anglia volt az ellenfél.

– A világ nagyobb része az Eb alatt talán legjobb, de mindenképp legszórakoztatóbb focit játszó spanyoloknak szurkol. Mennyire jó ez a spanyol válogatott valójában, ha régebbi, meghatározó csapatokhoz próbáljuk hasonlítani őket?

– Luis de la Fuente érkezésével minimálisan átalakult a csapat játéka. Bár megtartotta a spanyol válogatottra jellemző stílusjegyeket, de a Luis Enrique által megkövetelt és alkalmazott dominanciát, mint például a katari világbajnokságon való 76 százalékos labdabirtoklást már nem tartotta annyira fontosnak. Ez a spanyol válogatott kiválóan tud alkalmazkodni az ellenfeléhez és akár mérkőzésen belül is képes váltani, ahogy láttuk azt az elődöntő második félidejében. Minden elképzeléshez megvannak a tökéletes, gyors és kreatív játékosai.

– Anglia az elődöntő első félidejét leszámítva miért nyújtott ilyen visszafogott teljesítményt? Valóban ennyire képesek csak, vagy tényleg Southgate fogta vissza szándékosan a csapatot?

– Ez a legnagyobb kérdés az angol válogatottal kapcsolatosan: a világ legértékesebb kerete valóban csak ennyire képes? Amennyiben megnyeri a tornát Anglia, bárki feszegetni fogja ezt a kérdést, vagy a siker oltárán elfogadást nyernek Southgate elképzelései és feláldozása kerül az esetleges jogos kritika? Ami tény, hogy ezek a játékosok egytől-egytől kreatív támadófutballt játszanak csapataikban, sokkal inkább előrefele játékban erősek, mint a saját tizenhatosuk elé visszarendelve. Borzalmas látni ezeket a sztárokat biztonsági futballt játszani a saját védekező harmadukban.

– Folytassuk a játékosokkal. Ki volt az Eb sztárja és csalódása, valamint a torna felfedezettje szerinted?

– Rendkívül megbizható és kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott eddig Rodri, számomra ő a torna legjobb játékosa. A felfedezettek - ha lehet ilyen jelzőt használni egy már ismert, top bajnokságokban bizonyított labdarúgókra - sorát talán Lamine Yamal és Dani Olmo vezeti, mindkettőjüknek rendkívüli Eb-je az idei, de én ide sorolnám Kobbie Mainoot is.

– Rengeteg kritika érte a játszani kevésbé, csak továbbjutni akaró, jellemzően nagy focinemzetek válogatottjait. Ide lehet sorolni a döntőbe jutó angolokat, a franciákat, a portugálokat, a címvédő olaszokra pedig talán már senki nem is emlékszik. Mi az oka annak, hogy 2024-re ilyen lett a válogatott foci?

– Szerintem semmit sem változott az elmúlt évekhez képest a válogatott futball. A legjobb játékosok minimum ötven mérkőzéssel a lábukban érkeznek ezekre a tornákra, válogatott találkozók nélkül. A szövetségi kapitányok nem tudnak sok időt együtt tölteni a kereteikkel, így nagyon plusz dolgokat nem is képesek kitalálni, begyakorolni a közös idő alatt. A bátrabb szakvezetők, akiknek meg is vannak hozzá a labdarúgóik kockáztatnak, a többiek, mint Marco Rossi is, inkább a biztonságra helyezik a fő hangsúlyt. A legesélyesebb csapatok edzői pedig pluszban bíznak abban, hogy egy-egy világsztárjuk egy villanással el tudja dönteni az adott mérkőzést. A katari világbajnokságon sem volt ez másképp. Ott a kreatív német és spanyol csapat idő előtt búcsúzni kényszerült.

– Talán ez volt az a világesemény, ahol a VAR minden eddiginél nagyobb szerepet kapott. Mennyit változtatott a focin, hogy milliméterre pontosan látjuk a leseket, ahogy azt is, hogy ma már labdába épített érzékelők mérik a kezezést?

– Ezt már tendenciának látom az elmúlt időszakban: a VAR-t mindig szidni kell, foglalkozni kell vele. Egy-egy hibát sokkal jobban felnagyít a közvélemény, mint az indokolt lenne. El kellene már végre fogadni, hogy a videóbíró érkezésével nem szűntek meg a hibák, csak a számuk relevánsan lecsökkent. Észre kell venni a folyamatos fejlődést is, például a leshelyzeteknél a félautomata rendszer beválását, a gyorsabb ítéletek meghozatalát. Eltűntek a katari véget nem érő mérkőzések és a pár hiba ellenére nem látok semmi kirívót ezen a területen.

– Van ennek az Eb-nek nagy tanulsága? Tanult valami olyat a világ focija ez alatt a négy hét alatt, ami ha nem is gyökeresen, de valamennyire alakít a játékon, a taktikán?

– A legnagyobb tanulsága szerintem, hogy az olló két szára tovább szűkült, közelebb került egymáshoz, most már nem csak Magyarország tudja megnehezíteni a nagycsapatok dolgát, hanem lett jó pár olyan nemzet, aki fel tudja venni a harcot a legjobbakkal. Ha nincs megfelelő utánpótlásod, ha nem tudsz minőséget és tudást integrálni a keretbe és a keret körül dolgozókba, akkor nem reménykedhetsz a messzire jutásban.

– És mi volt az Eb legnagyobb sztorija vagy legemlékezetesebb pillanata, amire szerinted évek, évtizedek múlva is emlékezni fogunk?

– Számomra a legemlékezetesebb pillanatokat elviszik a búcsúzó játékosok. Olyan korszakos zsenik távoznak a futballból és mondtak búcsút az Európa-bajnokságnak, akikre mindenki emlékezni fog, amíg él. Cristiano Ronaldo, Toni Kroos, Thomas Müller, Olivier Giroud és sorolhatnánk, örök és felejthetetlen (Eb-)emlékeket hagyott a futballszeretők számára.

– Térjünk ki a magyar válogatottra is. Két hét már eltelt azóta, hogy eldőlt, nem sikerült a csoportból továbbjutni. Ennyi idő után talán objektívebben lehet megítélni, hogy Rossi csapatának szereplése inkább volt kudarc az előzetes várakozásokkal szemben, vagy ez volt a realitás, itt a helyünk valójában.

– Abszolút a realitás! Ez továbbra is ugyanaz a szerethető csapat - hogy egy futballközhellyel éljek, mint volt az Eb-n játszott három mérkőzést megelőzően. Egy csapat, amelynek továbbra is felfelé vezet az útja és pozitív irányba tart fejlődéstörténete. Azonban látnunk kell a korlátjainkat is, hogy még mindig nincs megfelelő mennyiségű és megfelelő minőségű helyen játszó játékosunk. A lehetőségeink korlátozottak. Amennyiben ez nem változik, akkor elképzelhető az is, hogy bár Marco Rossi sokkal többet kihozott ebből a társaságból, mint amit eleinte elképzeltünk, de közel vagyunk már elérhető eredményeink tetőfokához. Ettől függetlenül csak gratulálni lehet ennek a csapatnak és köszönetet mondani olyan élményekért, felejthetetlen pillanatokért, amilyet például a skótok elleni 100. perces eufórikus pillanatok eredményeztek. Egyszer, először nem hozta a magyar válogatott a csodát, csak a realitást. Meg kell tanulnunk ezt is szeretni!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SPORT
A Rovatból
Megcsalta a barátnőjét, a dobogón kezdett zokogni a norvég biatlonos, miután bronzérmet nyert a téli olimpián
Sturla Holm Lægreid a 20 km-es egyéni biatlonverseny után az NRK-nak adott interjúban beszélt magánéleti válságáról. A vallomás beárnyékolta a norvég sikert és vitát indított a sportolói őszinteség helyéről.


A sportolóknál ritkán látott őszinteséggel tört ki ma a norvég biatlonos, Sturla Holm Lægreid, miután bronzérmet nyert a férfi 20 kilométeres egyéni versenyszámban. Ahelyett, hogy a sikerét ünnepelte volna, az élő tévéinterjúban, a könnyeivel küszködve ismerte be, hogy megcsalta a barátnőjét, és ezzel élete legnagyobb hibáját követte el, írja a The Guardian.

A dél-tiroli Antholz-Anterselva pályáján a norvégok uralták a versenyt. Az aranyérmet a hibátlanul lövő Johan-Olav Botn szerezte meg, az ezüst a francia Éric Perrot nyakába került, míg a dobogó harmadik fokára egyetlen lövőhibával Lægreid állhatott fel. A norvég sportoló a közszolgálati televízió, az NRK kamerái előtt vallott színt.

„Hat hónappal ezelőtt találkoztam életem szerelmével, a világ legszebb és legkedvesebb emberével… Három hónapja elkövettem életem legnagyobb hibáját: megcsaltam őt. Egy hete mondtam el neki, és ez volt életem legrosszabb hete”

– mondta az NRK élő adásában. Hozzátette, hogy az elmúlt napokban a sport teljesen háttérbe szorult számára. „Az életemben volt egy aranyérmem, és biztosan sokan néznek most rám más szemmel, de nekem csak ő számít.”

A sportoló szavai azonnali reakciókat váltottak ki a norvég sportközösségben. „Rossz cselekedet volt, sajnos időben és helyszínben is teljesen rossz” – nyilatkozta az NRK szakértőjeként Johannes Thingnes Bø, ötszörös olimpiai bajnok. Lægreid később a sajtótájékoztatón bocsánatot kért aranyérmes csapattársától, amiért elvonta róla a figyelmet.

Lægreid vallomása mellett az aranyérmes Johan-Olav Botn győzelme is rendkívül érzelmes pillanat volt: a célba érkezés után az égre mutatva üzent néhány hete elhunyt barátjának és korábbi csapattársának, Sivert Guttorm Bakkennek.

Lægreidnek a mostani az első egyéni olimpiai érme, a következő versenye a pénteki 10 kilométeres sprint lesz.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SPORT
A Rovatból
Zokogva védte a döntést a NOB elnöke, miután kizárták az ukrán szkeletonost a sisakja miatt
Kirsty Coventry személyesen egyeztetett Vladiszlav Heraskeviccsel a vitatott sisakról. Mivel a kompromisszum elmaradt, az ukrán sportoló az Olimpiai Charta 50. szabálya miatt nem versenyezhet.


Elcsukló hangon, könnyeivel küszködve magyarázta a döntést a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke, miközben az olimpia egyik legdrámaibb jelenete zajlott a milánói szkeletonpályán: percekkel a rajt előtt kizárták a versenyből az éremesélyes ukrán Vladiszlav Heraskevicset, mert nem volt hajlandó lecserélni a sisakját, amely a háborúban elhunyt ukrán sportolók és gyerekek arcképeivel állít emléket. Az ügy azonnal az olimpiai eszmék és a valóság ütközésének szimbólumává vált.

A dráma csütörtökön, a férfi szkeleton első futama előtt csúcsosodott ki, amikor a Nemzetközi Bob- és Szkeleton Szövetség versenyzsűrije a Nemzetközi Olimpiai Bizottság szabályaira hivatkozva közölte, Heraskevics nem állhat rajthoz a megemlékező sisakban. Az indoklás szerint az Olimpiai Charta 50. szabálya tilt mindenféle demonstrációt vagy politikai, vallási, faji propagandát a versenyek helyszínén.

Bár a bizottság felajánlott alternatívákat, például fekete karszalag viselését vagy a sisak bemutatását a pályán kívül, a sportoló ragaszkodott az eredeti fejvédőhöz.

A döntést megelőző utolsó egyeztetés után Kirsty Coventry, a NOB elnöke láthatóan megrendülten nyilatkozott. „Senki sem — különösen én nem — vitatja az üzenetet. Ez egy erős, emlékező üzenet. A kihívás a pálya területére vonatkozó szabály” – mondta az AP News-nak. A sportoló és edző-édesapja szerint azonban az intézkedés elfogadhatatlan. „Ez a helyzet az orosz propagandát szolgálja, és szörnyű tévedés” – fogalmazott Vladiszlav Heraskevics, aki a döntés utáni első érzését egyetlen szóval írta le: „Üresség.”

A vita középpontjában az áll, hogy a több mint húsz elhunyt sportoló és gyermek arcképét ábrázoló sisak politikai üzenetnek minősül-e, vagy a tiszteletadás egy formájának. Az ukrán fél – köztük Volodimir Zelenszkij elnök is – az utóbbi mellett érvel, szerintük a NOB határozata érzéketlen és az agresszor narratíváját erősíti. A NOB ezzel szemben a sportterek semlegességének megőrzését hangsúlyozza, mondván, ha minden konfliktus megjelenne a pályákon, az szétfeszítené az olimpia kereteit.

Heraskevics fellebbezést tervez a Nemzetközi Sportdöntőbíróságnál, de a mostani versenyen már biztosan nem vehet részt. Akkreditációját megtarthatja, így az olimpiai faluban maradhat. A sportoló a 2022-es pekingi téli olimpián egy „No war in Ukraine” feliratú táblát mutatott fel, amiért akkor a NOB nem büntette meg, azt békeüzenetnek minősítve.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SPORT
A Rovatból
Két nappal a rajt előtt törte el a nyakát az ausztrál hódeszkás
A snowboardkrossz-versenyző a hétfői edzésen bukott, de csak másnap kért orvosi segítséget. A diagnózis után biztossá vált, hogy nem indulhat, helyét az újonc James Johnstone veszi át.


Eltörte a nyakcsigolyáját edzés közben a 35 éves ausztrál hódeszkás, Cam Bolton, mindössze két nappal azelőtt, hogy rajthoz állt volna az olimpián. A snowboardkrossz szakágban versenyző sportoló a hétfői tréningjén bukott a Livigno Snow Parkban.

Bár a bukás után fájdalmat érzett, csak másnap fordult orvoshoz, a röntgenfelvételek pedig töréseket állapítottak meg a nyakán.

A diagnózis után Boltont helikopterrel szállították egy milánói kórházba további kivizsgálásra és kezelésre - írja az MTI.

A későbbi CT-vizsgálatok két stabil törést mutattak ki a nyakcsigolyáin. Geoff Lipshut, az ausztrál olimpiai csapat vezetője szerint a sportoló a körülményekhez képest jól van.

„Cam lelkileg jó állapotban van, és az ausztrál csapat orvosi stábja kiválóan gondoskodik róla” – közölte Lipshut, hozzátéve, hogy a sportoló felesége is vele van. A sérülés miatt biztossá vált, hogy Bolton nem tud elindulni a csütörtöki versenyen; a

helyét az olimpiai újonc James Johnstone veszi át a férfi snowboardkrossz mezőnyében.

Boltonnak az olaszországi lett volna a negyedik olimpiája, miután a 2014-es, 2018-as és 2022-es téli játékokon is részt vett. Legjobb olimpiai eredményét Pekingben érte el, ahol a 13. helyen végzett. Pályafutása eddigi csúcsa a 2025-ben szerzett világkupa-aranyérme és a snowboardkrossz vegyes csapatban elért világbajnoki ezüstérme.

Bolton kiesésével tovább nőtt az ausztrál csapat sérültjeinek listája a milánói olimpián. Korábban a hódeszkás Misaki Vaughan szenvedett fejsérülést, míg a síakrobaták közül Laura Peel és Daisy Thomas is térdsérüléssel küzd.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SPORT
A Rovatból
Két műtét lett a vége Lindsey Vonn olimpiai horrorbukásának
Az olimpiai bajnok Lindsey Vonn a milánói-cortinai téli olimpián bukott, miután egy kapuba akadt a síbotja. A sportolót mentőhelikopterrel szállították kórházba, ahol a bal combcsontját kellett megműteni.


Két műtéten is átesett Lindsey Vonn, miután nagyot bukott és súlyosan megsérült a milánói-cortinai téli olimpián vasárnap. A 41 éves, olimpiai bajnok amerikai alpesisíző eleve sérülten állt rajthoz, miután a legutóbbi világkupa-versenyen elszakadt az elülső-keresztszalagja. Vonn ennek ellenére is versenyezni akart, a futam azonban alig 13 másodperccel a rajt után véget ért számára.

Ugratás közben a jobb síbotja beleakadt az egyik kapuba, amitől a teste teljesen kicsavarodott, és nagy erővel becsapódott.

Amikor megállt, szemmel láthatóan nagy fájdalmai voltak, hosszú percekig ápolták, majd mentőhelikopterrel vitték le a pályáról.

Az Ansa olasz hírügynökség értesülései szerint Vonnt a baleset után először a cortinai Codivilla Kórházba vitték, ahol az első vizsgálatokat végezték el. Az amerikai stáb innen a jobban felszerelt, idegsebészeti osztállyal is rendelkező trevisói Ca' Foncello Kórházba szállíttatta át a sportolót.

Vonn állapotának stabilizálása után két műtéten is átesett.

Az olasz La Gazzetta dello Sport arról írt, hogy

a síző bal combcsontja tört el, és a sérülése olyan összetett volt, hogy kettős beavatkozásra volt szükség.

A kórház hétfőn annyit közölt, hogy műtétet hajtottak végre a bal lábának stabilizálása érdekében, de második beavatkozásról nem tettek említést. A műtéteket egy helyi ortopéd és plasztikai sebészekből álló orvoscsapat végezte, Vonn személyes orvosa pedig segédkezett a beavatkozásnál.

A női lesiklást végül az amerikai Breezy Johnson nyerte a német Emma Aicher és az olasz Sofia Goggia előtt.

A sílegenda már rengeteg sérülést megélt pályafutása során: jobb térdét négyszer műtötték, a bal térdében nincs oldalsó keresztszalagja, ezen kívül számtalan kar- és lábtörése volt, sőt a gerince is megsérült. Sérülései miatt 2019-ben vissza is vonult, és közel hat évet hagyott ki, mire tavaly végül visszatért a mezőnybe.


Link másolása
KÖVESS MINKET: