Gabriellának ugyanolyan jól megy az angliai mozdonyvezetés, mint a texasi Ironman-verseny teljesítése
Az év legtartósabb ködjére mindig emlékezni fog Waller Gabriella. Az Angliában élő, Rácalmásról származó nő azt remélte, szép napos idő lesz önálló mozdonyvezetésének első napján, de igazi mélyvízbe ugrott, az orráig sem látott, ahogy korábbi cikkünkben mesélte.
Ma már több mint fél éve vezet, azóta már fullasztó kánikulában is dolgozott. Angliában jóval alacsonyabb a nyári hőmérséklet, érzésre azonban ugyanolyan megterhelő, mint más európai országokban. Idén nyáron még a szigeten is 40 fokot mértek, literszámra itta a vizet Gabi is. Vonatvezetés közben azonban nem kell izzadnia.
Túl van az első baleseten is, elütött egy fácánt.
„A szélvédő összetört, de szegény madár még tovább repült. Sajnos valószínű, hogy az ütközés miatti fejsérülést nem élte túl, távolabb elpusztulhatott.
A baleset este történt, különben az őzeket, madarakat dudálással meg lehet óvni. Elmesélte, hogy rengeteg borzat lát holtan vezetés közben.
„Ők sajnos olyan buták, hogy folyton a sínek alatt akarnak átbújni, de a sínekben áram van. Nagyon szomorú megégve látni őket. Érdekes, hogy a rókák soha nem járnak így, ők átugorják a síneket.”
Sztrájk idején is dolgozott már. „A mi cégünknél a vonatvezetőkön kívül mindenki beszünteti a munkát, a kalauz, a takarító és a pénztáros is. Ilyenkor az a gond, hogy teljesen felborul a rend, csak pár vonat jár, és az ellenőrök helyett valamelyik menedzser áll be, aki amúgy irodában dolgozik.”
“Mivel nekik nincsen annyi tapasztalatuk, így sok hibát vétenek. Nem tudják, melyik peron milyen hosszú, hol kell kinyitni az ajtót. Az előző sztrájk alatt sok probléma volt ebből“
Végül a munkabeszüntetés napját is probléma nélkül zárta.
Gabi fél év tapasztalata alapján úgy döntött, egy nehézséget megpróbál enyhíteni. A váltott műszakokban nagyon el lehet fáradni.
Egy kollégájával megegyeztek, hogy Gabi lesz az állandó reggeles, és munkatársa az állandó estés. A reggelekben azt szereti, hogy műszak után ő dönt, hogyan osztja be a napot, de ha csak délután 5-kor kezd, akkor az egész napját azzal tölti, hogy várja a munka kezdetét. Szerinte a szervezete is hálás lesz ezért a váltásért.
„Nincs olyan, hogy egyik héten hajnali kettőkor kelek, másik héten, akkor érek haza.”
A kezdőket folyamatosan figyelik, hogy érzik magukat, hogyan birkóznak meg a feladataikkal.
„Azt mondják, ez azért fontos, mert a kezdőknek minden sokkal megterhelőbb, ők még folyamatosan koncentrálnak. Az első két hónapban én is az ablakra tapadt orral, a szék szélén ülve dolgoztam. Négy hétig minden műszak után fájt a fejem a nagy készenléttől.”
Az önálló vonatvezetés óta kétszer kísérte el a főnök, hogy megnézze, minden rendben van-e. Eleinte pár perc késést elnéznek, de később az időt is tartani kell. Nézik, hogy pontosan a peronon áll-e meg a mozdonyvezető. Egy fekete dobozzal is elemzik a munkájukat. Ő jól teljesített ezeken az ellenőrzéseken is.
„A fékezés nem volt mindenütt tökéletes, de nem estek orra az utasok, volt egy-két eset, ahol nem volt elég gördülékeny a megállás. Ez nyilván megszokás kérdése, és a különböző vonatok is picit máshogy működnek, azt is ki kell tapasztalni.”
Ellenőrizték a gyorshajtást, és azt is, hogy a piros lámpához közeledve időben lassítanak-e. Vannak szimulátoros gyakorlataik is.
Gabinak a legrosszabb élménye a vezetésben, hogy legalább tízszer meghúzták a vészféket.
„Elvileg beszélnünk kell azzal, aki meghúzta a féket, de tíz alkalomból csupán kétszer sikerült. Amikor odamegy az ellenőr, mindenki azt mondja, hogy nem ő volt. Nekem ugye az a dolgom, hogy olyan helyen álljunk meg, ami biztonságos, és ha valami baj van, oda tudjon jönni a mentő, tűzoltó vagy rendőrség. Alagútban például csak a legvégső esetben állhatunk meg.”
Imádja, hogy rövid nadrágban dolgozhat, és még egy nagy kedvence van az új munkájában.
„Szeretem, amikor a gyerekek integetnek a peronról. A múltkor a tesóm is kihozta másfél és három éves gyerekét egy hídra és onnan üdvözöltek. Pár hete egy férfi a kislányával mondta, hogy azért jöttek csak az állomásra, mert a múltkor visszaintegettem nekik.”
A sportot sem hanyagolja a munka mellett.
„17 óra a teljesítési határidő, nekem megvolt 16 óra alatt, úgyhogy még volt egy órám tartalékban.”
Azt mesélte, az volt igazán nehéz, hogy semmi árnyék nem volt, tűző napon kellett teljesíteni az embert próbáló távot. Az Ironman után Londonban futott 10 kilométert, aztán szintén ott volt egy triatlan-verseny: másfél kilométeres úszás a Temzében, 80 kilométeres biciklizés és ugyancsak tíz kilométer futás.
Novemberben New Yorkba megy maratont futni, áprilisban újra Texas, majd ősszel egy újabb Ironman jön.
A fiatalon megözvegyült Gabinak minden idejét elviszi most a munka és a sport, de reméli, az új munkarenddel marad idő a szerelemre is. Az igen korai kezdések miatt úgy érzi, nem érdemes a vasúton kívül keresni partnert, a legjobb talán az lenne, ha a munkahelyén találna társat, aki hasonló szabályok szerint dolgozik, mint ő. Reméli, egyszer majd a saját gyerekei is büszkén integetnek majd mozdonyvezető anyjuknak.
