Gabriella otthagyta a főiskolát, hogy Angliába menjen takarítani, most mozdonyvezető

Egy jogállami fordulat nem valósulhat meg a titkosszolgálatok működésének átfogó reformja nélkül – erről beszélt az ATV Egyenes Beszéd című műsorában Szabó Máté Dániel, a TASZ szakmai igazgatója. A szervezet szerint a jelenlegi szabályozás nem biztosít valódi garanciákat sem a titkos megfigyelések engedélyezésében, sem azok utólagos ellenőrzésében, ezért egy új kormánynak ezen a területen is érdemi változásokat kell végrehajtania.

„Magyarországon hiányoznak azok a garanciák, amik megakadályozzák azt, hogy a titkosszolgálatokat politikai célokra használják fel. Kontrollmechanizmusok nem működnek, az engedélyezés rendszere nem működik, a végrehajtás ellenőrzésében nincs olyan kontroll, ami ezt korlátok közé szorítaná” - mondta a szakértő.

Példaként említette a Pegasus-ügyet, amelyben a TASZ hat ügyfelet képvisel, valamint a választási kampányban nyilvánosságra került eseteket, mint a Gundalf-ügyet, vagy azt, amikor Panyi Szabolcs újságíró egy forrásával folytatott beszélgetéséről készült hangfelvétel szivárgott ki.

A műsorban elhangzott, hogy az Orbán-rendszer 16 évében 18 906 esetben engedélyezték a titkos megfigyelést a szolgálatoknak, amit Szabó Máté Dániel azzal egészített ki, hogy „az is fontos, hogy 50 esetben nem. Csak 50 esetben nem.”

A szakmai igazgató szerint az engedélyek száma az évek során folyamatosan emelkedett, a végén már egy munkanapra három-négy is jutott. Az engedélyeket az igazságügyi miniszter adta ki, aki ezt a jogkörét egy időben Völner Pál parlamenti államtitkárra delegálta, aki később egy korrupciós ügy gyanúsítottja lett.

Elmondása szerint a nemzetbiztonsági szolgálatok kezdeményezik a megfigyelést, az igazságügyi miniszter pedig szinte mindig megadja az engedélyt. Volt olyan négy és fél éves időszak, amikor a 6200 kérelemből mind a 6200-at jóváhagyták.

Úgy látja, a hatályos előírások túl tág mozgásteret hagynak a szolgálatoknak: „Azt mondja a törvény, hogy akinek a nemzetbiztonsági megfigyelése szükséges, annak engedélyezni kell. És az igazságügyi miniszter dolga az, hogy mérlegre tegye a megfigyelés ellen, meg szemben szóló érveket.”

Szabó Máté Dániel szerint most lehetőség van arra, hogy a rendszerváltás egyik régi adósságáról érdemi vita kezdődjön. Egyrészt egy új kormánynak ki kell építenie azokat a garanciákat, amelyek megakadályozzák a visszaéléseket, másrészt a múltat is fel kell tárni.

„Ha itt rendszerváltás volt, ahogy ez a kormány állítja, akkor tárja fel a jogsértéseket, és tárja fel a rendszer működését úgy, hogy abból következtetni lehessen levonni arra, hogy hol lehet ezt a rendszert kijátszani, a titkosszolgálatok hol tudták úgy kijátszani, hogy azok az események, amelyek napvilágra kerültek, megtörténjenek.” A múltfeltárásnak szerinte az is feladata, hogy kárpótolják az érintetteket, és tájékoztassák őket arról, hogy jogszerűen vagy jogellenesen figyelték-e meg őket.

Állítása szerint a legfőbb strukturális gond, hogy az engedélyezés nem egy független bírói szerv, hanem a végrehajtó hatalomhoz tartozó igazságügyi miniszter hatásköre.

„Több, mint tíz éve a strasburgi emberi jogi bíróság állapította meg, hogy ez a rendszer, ahol egyrészt az igazságügyi miniszter engedélyez, másrészt pedig utólag nem kapnak tájékoztatást az érintettek arról, hogy őket jogellenesen vagy jogszerűen megfigyelték őket, akkor sem, amikor már nem fűződik érdek ahhoz, hogy ezt titokban tartsák, az jogellenes, ezt meg kell változtatni.”

Rendszerszintű problémának nevezte azt is, hogy az engedélyező miniszter nem is rendelkezett információval arról, milyen technológiát alkalmaznak a megfigyelés során.

„Azt kell belátni, hogy egészen másfajta beavatkozást jelent az érintett magánszférájában az, hogyha lehallgatják egy telefonbeszélgetését, vagy egy időszakban az összes telefonbeszélgetését, vagy pedig az, hogyha egy kémprogramot telepítenek a telefonjára, ami viszont a teljes 24 óráját követhetővé teszi” – magyarázta.

Szerinte az engedélyezőnek a beavatkozás súlyosságát is mérlegelnie kellene, de erre információ hiányában nem volt lehetősége.

A megfigyelés célpontja többnyire soha nem tudja meg, hogy az állam megfigyelte, ami Szabó Máté Dániel szerint azért probléma, mert így nem tudja érvényesíteni a jogait. „Ha már nem fűződik nemzetbiztonsági érdek ahhoz, hogy eltitkolják előtte, mert kiderült az az információ, amit akartak, lefolytatták azt az eljárást, amit akartak, vagy kiderült, hogy felesleges volt a megfigyelés, mert nem derült ki semmi, akkor erről proaktívan tájékoztatni kellene az érintetteket” – mondta.

Példaként említette, hogy a TASZ ügyfelei évekig pereskedtek azért, hogy egyáltalán kiderüljön, megfigyelték-e őket, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság pedig 2050. december 31-ig titkosította azokat az ismereteket, amelyekből kiderülne, milyen jogszabály alapján jártak el.

Javaslatcsomagja három pillérre épül: „Bírósághoz kell rendelni az előzetes engedélyezést, meg kell teremteni az utólagos információs kárpótlás lehetőségét, és ha most lezárult ez a rendszer, akkor tárjuk fel azt, hogy mi is történt az elmúlt években. Ne csak ezeket a nyilvánosságot kapott eseteket ismerjük, hanem a rendszer működését alapvetően.”

Windisch László, az Állami Számvevőszék (ÁSZ) elnöke a 24.hu gazdasági podcastjában, a Dellában beszélt arról, hogy nem áll szándékában lemondani, miután Magyar Péter miniszterelnök több állami vezetővel együtt őt is erre szólította fel, sorozatosan. Az interjúban kifejtette, hogy a mindenkori kormánnyal való konfliktus a munkájának természetes velejárója, és alkotmányos úton nem lát lehetőséget az elmozdítására.

Arra a kérdésre, hogy lemond-e, vagy megvárja, míg a kormány gondoskodik az eltávolításáról, Windisch László azt válaszolta:

– jelentette ki, hozzátéve, hogy az ÁSZ elnökének munkája szükségszerűen együtt jár a konfliktusokkal.

Szerinte a dolgok normális menete, hogy vitája van a mindenkori kormánnyal, és nem biztos benne, hogy kényelmesebb lenne a helyzete, ha másképp alakult volna a választás.

Windisch László szerint az, hogy a Tisza-kormány le akarja cserélni a kulcspozícióban lévő állami hivatalnokokat, nem magyarázható pusztán azzal, hogy az ÁSZ „tüske a köröm alatt”. Furcsának és rendkívül érdekesnek nevezte azt a helyzetet, hogy a választások előtt sokat emlegetett nevek helyett hirtelen olyan intézményvezetők váltak a „nép fő ellenségeivé”, akikről az állampolgárok többsége korábban talán nem is hallott.

Sulyok Tamás eltávolításáról nem akart keményebb véleményt megfogalmazni, de annyit elmondott „Szerintem sokat veszített azzal az ország, hogy már nem ő a köztársasági elnök.” Majd az Állami Számvevőszék ügyeire visszatérve arról beszélt, hogy

Hangsúlyozta, hogy az elnököt az Országgyűlés 12 évre választja, és éppen a hosszú ciklus és az alkotmányos garanciák teszik lehetővé, hogy a szervezet és annak vezetője tolerálni tudja a kormánnyal való konfliktusos helyzeteket.

Az ÁSZ működését érő kritikákkal kapcsolatban Windisch László kifejtette, hogy a szervezet nem bűnüldöző szerv, hanem egy auditintézmény, amelynek eszköztára egy könyvvizsgáló cégéhez hasonlít. Elismerte, hogy a közpénzek elköltése körül számos probléma merült fel, de szerinte az ÁSZ-nak nem feladata minden egyes ügy feltárása.

Windisch László szerint a kormányváltás utáni politikai nyomásgyakorlásnak rossz az optikája, mivel az ÁSZ éppen vizsgálja a választáson induló pártok, köztük a Tisza Párt kampányköltéseit is.

A 2022-es választás kampányfinanszírozási vizsgálatával kapcsolatban, ahol a Fidesznél nem találtak szabálytalanságot, úgy reagált, hogy a hatpárti összefogás esetében sem állapítottak meg többet, mint amit a pártok magukról állítottak. A kampányfinanszírozás ellenőrzését egyébként rendszeridegen feladatnak tartja, amelytől szívesen megszabadulna, mivel az szerinte már nem pénzügyi, hanem politikai minősítést igénylő kérdéssé vált.

Az interjú végén a Magyar Nemzeti Bank alapítványainak ügye is szóba került. Windisch László egyébként az ÁSZ-elnökség előtt a Matolcsy György vezette jegybank alelnöke is volt 2013 és 2019 között. Elmondta, semmilyen új információja nincs a tavaly januári feljelentésük nyomán indult nyomozásról, de megemlítette, hogy az ügyészség nemrég házkutatást tartott az ÁSZ-nál, és iratokat foglalt le. Úgy véli, az ügyet nem lehet eltussolni. A büntetőjogi felelősséggel kapcsolatban kifejtette:

Hozzátette, a jogi felelősség elsősorban az alapítványok kuratóriumait és felügyelőbizottságait terheli. Saját szerepéről az alapítványok létrehozásában elmondta, hogy akkoriban jó jogi megoldásnak tartotta, de a későbbi rossz befektetési döntések és a vagyon értékcsökkenése miatt semmilyen felelősséget nem érez.

Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszter a parlament keddi ülésén beszélt az egészségügy helyzetéről és megújításáról. Napirend előtti felszólalása elején kijelentette, a magyar egészségügyről ma csak őszintén érdemes beszélni, majd egy súlyos diagnózissal kezdte mondandóját.

A kórházakban szavai szerint évtizedes műszaki, pénzügyi, szervezeti és bizalmi adósság halmozódott fel.

„Ki kell mondanunk, a magyar egészségügy nagyon beteg” – fogalmazott a miniszter.

„Miért hagyja, hogy a Tisza frakció folyamatosan verbálisan bántalmazzon?” – Takács Péter, a Fidesz volt egészségügyi államtitkára már a felszólalása legelején félbeszakította magát a parlament keddi ülésén.

Majd rögtön utána ez is elhangzott: „Az emberek a realitások talaján hozzák majd meg a döntéseiket.” Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszter a válaszában a gyógyszeráfa-csökkentésről azt mondta, az a költségvetésnek 7 milliárd forintjába került, majd odaszólt Takácsnak, hogy a sógorától megkérdezhetné, mennyi pénz 8 milliárd forint.

A Tisza-frakció felállva tapsolta meg a minisztert.

Itt láthatjátok a szenvedélyektől sem mentes vitát:

Török Gábor politikai elemző hétfő este hosszan elemezte a Facebookon a Tisza-kormány és a Fidesz politikai helyzetét. Először arról fejtette ki bővebben a gondolatait, amit már hétfő reggel is megírt a friss Medián-kutatásra reagálva: a Tisza Párt mézeshetei véget értek.

Úgy látja, a kormányzás szempontjából valóban ez történt, mert a választásokat követő „bab is hús” korszak után

Olyan időszak következik, amikor a kormány nem támaszkodhat csak az elmúlt 16 év bírálatára, miközben a választói elvárások jelentősek és sokfélék, az ígéretek és a lehetőségek között pedig nagy a távolság.

A politológus szerint „valóban új szakasz jön a kormányzásban”, ahogy ez a korábbi, tavaszi kormányváltások után is történt 1990-ben, 1994-ben, 1998-ban, 2002-ben és 2010-ben.

Ugyanakkor hozzáteszi, hogy ez a szemléletbeli váltás „mindaddig politikailag nem igazán érdekes, amíg nem lesz olyan politikai erő, amely ki tudja használni a kormányzás nehézségeit, problémáit, a széttartó választói igényeket”.

Az elemző szerint a jelenlegi helyzet és a korábbi kormányváltások utáni időszakok között komoly különbség van, mivel korábban mindig volt egy vagy több erős ellenzéki párt, amely „okkal, valós reménnyel” várta a kormányból kiábránduló szavazókat. „A kínálat most nagyon más képet mutat” – írja.

Török szerint a baloldali térfél „szinte teljesen üres: egyelőre csak hamva van, de híre nincs”. Egy új, életképes jobboldali párt megalakulását vagy a Tisza Párt szakadását pedig olyasminek tartja, ami „legfeljebb a politikai fantáziákban létezik”.