SZEMPONT
A Rovatból

„Ez egy személyes bosszú, és nem fogják fel, hogy közben emberéletekkel játszanak” – kafkai tanévkezdés Iványi Gáborék bezáratott iskolájában

Az igazgató szerint elbúcsúzni a közösségtől olyan, mint egy gyász, és még csak a folyamat elején vannak. Van olyan autista gyermek, aki a hír hallatára teljesen összetört, azóta is otthonában van, és egyáltalán nincs jobban.


A múlt szerdán tudták meg a diákok, szülők, de a tanárok is, hogy az Iványi Gábor egyháza által működtetett iskolákat és óvodát Sára Botond főispán a „gyermekek biztonságos és megfelelő színvonalú nevelésének érdekében” bezáratta. Az érintett családoknak két munkanap állt rendelkezésükre tanévkezdésig, hogy másik iskolát találjanak. Elmentünk megnézni, most mi folyik a bezáratott iskolában.

Délelőtt tíz óra. A Wesley Kincsei Általános Iskola és Gimnázium épületében, ellentétben az ország szinte összes többi iskolájával, ma nem volt tanévnyitó. Az épület majdnem üres, egy-két tanár, segítő, illetve tanácstalan szülő van bent. A hangulat most nyugodt. Kármentés folyik, vagy ahogy Gazdig Róbert igazgató mondja: romeltakarítás.

Az egyik teremben folyamatos konzultáció folyik a segítséget kérő szülőkkel, mert ahogy várható volt, két munkanap alatt sok diáknak nem sikerült helyet találni az iskolák között. Kedvesen fogadnak, még szendviccsel, kávéval is kínálnának, de mindenekelőtt körbenézünk az iskolában. Az épületet a főváros öt évre adta az iskolának idén, ez lett volna az első évük itt. Nyár eleje óta hozták rendbe az Ifjúmunkás utcai panelépületet, ilyen típusúval az országban szinte mindenhol találkozhatunk. Kívülről. Belül a tágas folyosó két oldalán berendezett osztályok találhatóak. Az elsősöknek sok vidám szín, játék, a második osztályban kicsi bábszínház árválkodik. És így tovább, felszerelt, kifestett termek egészen tizenkettedikig.

A festés és sok szerelés is a szülők munkája. Gyermekeiknek építették az iskolát.

Egy teremben a földön kikészítve a tankönyvcsomagok, ahogy máshol is ilyenkor év elején. Vannak szülők és diákok, akik csak a könyvekért jöttek. Megköszönik, elviszik.

Az igazgatót egy szülő úgy jellemezte még a múlt héten, hogy ő minden diákot név szerint ismer. Meg is kérdeztem tőle, hogyan lehetséges ez? Gazdig Róbert szerint nem is voltak sokan, hiszen a sajátos nevelési igényű gyerekek esetében fontos, hogy olyan létszámban oktassanak, hogy minden diákra megfelelő figyelem juthasson. Ahogy ő fogalmaz: családias légkör jellemezte az intézményt, igyekeztek megnyugtató légkört teremteni.

Hiszen a mai iskolarendszerben a folyamatos megmérettetések miatt számtalan diák szorong. Ők viszont a sikerélményekre koncentráltak,

ezért általánosnak tekinthető az a történet, hogy sok diák több intézményt megjárva került a Wesleybe, ahol viszont ott is maradt. A múlt szerdai hír sokként érte az iskola dolgozóit is, hiszen egyik pillanatról a másikra lettek állástalanok.

Gazdig Róbert, igazgató

„Ezt nagyon nehéz feldolgozni. Mind-mind elbúcsúzni a közösségtől, olyan, mint egy gyász. Számunkra ez egy olyan folyamat, amin még csak most kezdünk végigmenni, még fel sem fogtuk, mi történt velünk.”

A legkiszolgáltatottabban azonban a gyerekek maradtak. Az igazgató így beszél erről:

„Voltak olyan gyerekek, a szülők elmondása alapján, akik sírógörcsöt kaptak, sőt én is hallottam, mert mikor beszéltem a szülővel, hallottam, hogy zokog és őrjöng a háttérben a gyermek, hogy bezárt az iskola, és hadd ne mondjam, milyen szavakkal illette a hatóságot, vagy a hatóság embereit.”

„Gimnazista tanulók, már fiatal felnőttek, akik idejöttek, és egyszerűen

reggeltől estig csak bolyongtak az épületben, le-föl járva, étlen-szomjan, mert egyszerűen nem tudták feldolgozni azt, hogy már nem járhatnak majd ide.

És kérdezgetik, hogy mikor nyit az iskola, és nem akarják egyszerűen elfogadni, hogy ez történt velünk.”

Az iskola azonnali jogvédelmet kért, a Társaság a Szabadságjogokért is próbál segíteni nekik. Egyelőre azonban nem tudják, mi lesz a helyzet velük. A szülőktől is folyamatosan kapják a jelzéseket, hogy ha mégis indulhatna az iskola, azonnal visszahozzák a diákokat.

Nyílik egy terem ajtaja: mégis folyik oktatás az iskolában. Simkó Edit pedagógus tart magyarórát, vegyes csoportnak, akiknek még nincs helye máshol. Most egy kis uzsonnaszünet következik. Arra a kérdésre, hogy melyik gyerek beszélgetne szívesen velem, meglepően sokan jelentkeznek. Egy aprócska, másodikos kislány nyitja a sort. Neki a Wesley volt az első iskolája, itt kezdett tavaly. Szabatos, kerek mondatokban mondja el, hogy a tanára írta meg nekik a hírt múlt héten.

„Ő leírta, hogy az iskola bezárult, meg a híradóban is hallottuk, hogy a gyerekek érdekében zárult be, mert anyukám is mondta nekem.”

Hogy hova fog iskolába járni, még nem tudja.

Egy hetedikes fiú, aki negyedikes kora óta jár ide, elmondja, hogy ő egy 35 fős osztályból jött, ahol kiközösítették. De a Wesley-ben jól érzi magát, megtalálta a helyét. Hozzájuk szerda este nyolckor hozta ki a levelet két férfi egy autóval. Jelenleg még ő sem tudja, hova jár majd, mert a gyáli körzetes iskola, ahova kötelező lenne, hogy felvegyék, azt válaszolta, hogy mivel eddig a Wesley-be járt, ezért

most az Oktatási Hivatal engedélyét kérik, mert az igazgató nem veheti önállóan fel.

Mindezt olyan természetességgel mondja el a gyerek, mintha arról beszélne, hogy a párolgás hőt von el. A nyolcadik után szakácsiskolába szeretne menni, esetleg a sport érdekelné még, például a foci.

Osztálytársa, egy lány, mielőtt idekerült, két alkalommal volt kénytelen iskolát váltani. Amikor értesült róla, hogy a főispán úr bezáratta az iskolát, sírt. Meglepően éretten azonban hozzáteszi: el kellett fogadni, mert nem tud ellene mit tenni. De azért a holnapi felvonuláson ott lesz. Ő a szerencsés a mai alkalmi csapatban, ő már tudja, hol folytathatja. Körzetes, sporttagozatos iskolában.

Simkó Edit azt mondja, nem először próbál segíteni Iványi Gábor intézményeinek. Most sem volt kérdés, hogy jön-e.

„Ez egy személyes bosszú, amit nem fognak föl, hogy közben emberéletekkel játszanak. És nem Iványi Gáboréval, tehát nem vele szemben követik el ezt a bűnt, hanem az összes pártfogoltjával szemben.”

Különösen azért bűn, mert a legvédtelenebbek ellen követik el. Ráadásul, ha most a családok nem tudják iskolába járatni a gyerekeiket, akkor jöhetnek a büntetések, megvonhatják akár a családi pótlékot is, ami persze nem nagy összeg, de vannak olyan családok, ahol ez is nagyon számít.

Erre az órára, mivel nem tudta, milyen korosztály jön be, készült Petőfivel, József Attilával, Arannyal, de aztán látta, hogy mindenekelőtt itt most beszélgetni kell. „Könnyű kis önismereti játékon keresztül beszélgettünk, majd utána komolyan is, pár szóban arról, hogy hol vannak, merre vezet az útjuk, mit jó csinálni egy embernek, ha egy új közösségbe kerül.”

Ahogy Edit fogalmaz:

nem a gyermeknek kell iskolaérettnek lennie, hanem az iskolának „gyerekérettnek”. És ez az iskola gyerekérett volt.

A kicsi lány nyit be, és kérdezi, mikor folytatódik az óra. „Amikor összeszeditek a többieket” – válaszolja Simkó Edit, aki ma délig vállalt itt tanítást, aztán készül a délutáni Belügyminisztérium előtti tüntetésre.

Kint a folyosón folyamatosan jönnek a szülők. Egy édesanya a fiával. A fiú egyáltalán nem kicsi már, én elsőre fiatal tanárnak néztem, szakállas, magas termetű. Kezében a könyvek.

Őt nyolcadik után szakgimnáziumba vették fel, de onnan hamar távozni kellett, mert bár a nyelv kiválóan ment neki, matematikából és magyarból megbukott. A Wesley-be viszont már harmadik éve jár. Ahogy az édesanya elmondta, itt a kisebb létszámú osztályban mindig jutott elég figyelem a fiára.

„Ha egy picit le volt maradva, akkor a tanárok partnerek voltak ebben, segítséget adtak. Nem az volt, hogy agyon voltak nyomva a tanórákkal, plusz szakmai órákkal. Ha kellett, akkor itt maradtak a gyerekekkel, korrepetálták őket, és ez nagyon nagy segítség volt.”

Itt viszont a fiú megtalálta a „maga erejét”, és elkezdett az önbizalma is épülni. A szülők és a gyerek is nagyon szerették ezért ezt az iskolát.

Ők egyébként mind a mai napig nem kaptak hivatalos értesítést, az ő házuk előtt nem állt meg az autó, ők csak simán így jártak. Mivel a fiú elmúlt 16 éves, ezért nem tanköteles, de szerencsére így is sikerült egy másik gimnáziumba átíratni. Abban azonban csak reménykedni tudnak, hogy megkapja azt az odafigyelést, ami ahhoz kell neki, hogy eredménnyel jusson el az érettségiig. Garancia nincsen.

Pákozdi Andrea névvel vállalja a történetét. Gyermeke nyolcadikos, autizmus spektrumzavaros. Az ő esetükben ez azt jelenti, hogy nagyon gyenge szociális készségekkel bír. Ez volt a negyedik iskolájuk, és ide be tudott illeszkedni. Ugyanis itt figyeltek rá folyamatosan, minden nap tanítási időben rendelkezésükre állt fejlesztőpedagógus és pszichológus is szükség esetére.

Ennek megfelelően rengeteget fejlődött, eszük ágában sem volt elmenni innen. Sőt, Andrea úgy érzi, ez az egyetlen hely volt, ahol egyáltalán bármit kaptak ahhoz, hogy a gyerekük fejlődjön.
Pákozdi Andrea autista gyermeke talált szakértő segítséget a Wesleyben

„Mi jártunk olyan iskolába, ahol volt papíron iskolapszichológus, de ha a gyerek bement és igénybe vettük, az óránként tízezer forintomba került. Itt nem. Itt valóságosan ott volt, elérhető volt teljesen ingyenesen a gyerekek számára. Sőt, időnként a szülők számára is, mert hogyha nekünk volt nehézségünk, problémánk, akkor szántak ránk időt, bejöhettünk, és átbeszéltük az otthoni problémákat is a gyerekekkel kapcsolatosan.”

Ebben az iskolában történt meg, hogy az autista gyermek olyan bizalmas kapcsolatot tudott kiépíteni két tanárával is, hogy nekik még azt is megengedte, hogy megöleljék őt.

Amikor valahonnan megtudták, hogy nincs többé ez az iskola, a gyerek összetört. Kérdésemre, hogy jobban van-e azóta, az édesanya csak ennyit mond:

„Nincs jól, egyáltalán nincs jól.”

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Holoda Attila: Egyszerűen arról van szó, hogy az orosz olaj hatalmas hasznot hoz, erről pedig sem a MOL, sem a magyar állam nem akar lemondani
Hiába éri egyre több támadás a Barátság kőolajvezetéket, az orosz olaj túlságosan is jó üzlet a MOL-nak is és néhány közvetítő cégnek - mondja az energetikai szakértő. És a magyar állam is 4-500 milliárd forint adóbevételt bukna a váltással.


Háromszor érte támadás pár napon belül a Magyarországot is ellátó Barátság kőolajvezetéket. Az ukrán 14. drónezred kamikaze drónokkal csapott le az Unecsa olajterminálra, amely a vezeték legnagyobb központja. Innen biztosítják a kőolaj zavartalan szállítását a mintegy 9000 kilométer hosszú rendszeren keresztül, többek között Magyarország és Szlovákia felé. A támadásról csütörtök este fél 11-kor a magyar nemzetiségű, ungvári származású Robert Brovdi – más néven Bródi Róbert –, az ukrán hadsereg pilóta nélküli repülőgépes erőinek, az SZBSZ-nek a parancsnoka számolt be a Telegramon. Bródi a „Magyar Madarai” drónegység alapítója, katonai hívójele: Magyar (МАДЯР). A támadásról videót is közzétett, majd azt írta: „Az Unecsa-finomító kapott a pofájára. Jöhet a javítás 48 órán belül. A fullánkot a 14. SZBSZ-dandár pilótái juttatták el a férgeknek. Az SZBSZ Madarak útja az orosz finomítók ellen folytatódik. És még valami, finomabban, személyesebben: Ruszkik, haza!” – az utolsó két szót már magyarul. Bródi Róbert civilben üzletember, az ukrán agrártőzsde korábbi vezetője, aki 2025. május 8-án Volodimir Zelenszkij elnöktől megkapta az Ukrajna hőse kitüntetést.

Ez már a harmadik csapás volt rövid idő alatt a Barátság vezetékre. Kijev közben orosz finomítókat is célba vett, ezzel jelentősen csökkentve az ország feldolgozókapacitását, és több térségben üzemanyaghiányt előidézve.

A magyar külügyminiszter azonnal reagált. Szijjártó Péter szerint ez „újabb támadás hazánk energiabiztonsága ellen, és egy kísérlet, hogy belerángassanak minket a háborúba”. A poszt alatt azonnal beindult az adok-kapok Radosław Sikorski lengyel külügyminiszterrel: előkerült a szolidaritás, az Északi Áramlat, sőt még a „magyar meló” kifejezés is. A vitába végül bekapcsolódott Andrij Szibiha ukrán külügyminiszter is, aki szerint Magyarország energiabiztonsága saját kezében van: „Diverzifikáljanak, függetlenedjenek Oroszországtól, ahogy Európa többi országa is tette.” Közben a Mol azt közölte, a Barátság vezetéken újraindult a szállítás. Van-e okunk attól tartani, hogy ha folytatódnak a támadások, nem lesz benzin? Miért ragaszkodik ennyire Magyarország az orosz olajhoz, és képesek lennénk-e más forrásból is fedezni az igényeinket? Holoda Attila energetikai szakértőt kérdeztük.

– Kell-e attól tartani, hogy nem lesz benzin?

– A válasz: nem. Magyarországon stratégiai készleteket tartanak fenn. Először, ha jól emlékszem, 30 napnyi készletet írtak elő, később 60 napot, most pedig már több mint 90 napot. A Magyar Szénhidrogén Készletező Szövetség nyilvántartása alapján jelenleg 96 napra elegendő nyers kőolaj és feldolgozott üzemanyag áll stratégiai tartalékként rendelkezésre. Vagyis nem kell attól tartani, hogy a közeljövőben hirtelen bármilyen okból üzemanyaghiány alakulna ki.

– De mi történik akkor, ha sikerül teljesen megsemmisíteni az unecsai elosztóállomást? Előfordulhat, hogy teljesen kiesik a Barátság kőolajvezeték, amelyen jelenleg Magyarországra kőolaj érkezik?

– Szerencsére nem ez az egyetlen útvonal. Ott van az Adria vezeték is. Unecsa nemcsak a Barátság vezeték fontos csomópontja, azaz nem kizárólag Magyarország és Szlovákia ellátása miatt jelentős,

sokkal inkább a Balti-tenger felé irányuló „árnyékflotta” ellátása szempontjából fontos, hiszen Szentpétervár mellett, a leningrádi kikötőből innen tankolják fel ezeket a hajókat, és ugyaninnen szolgálják ki a belorusz finomítókat is.

Ez azért fontos, mert az utóbbi időben megszaporodtak az ukrán támadások az orosz finomítók ellen, nagyjából a kapacitásuk 30 százalékát már megsemmisítették. Emiatt Oroszországban, főleg a távol-keleti régiókban üzemanyaghiány alakult ki, kilométeres sorokban várnak az emberek, és alig tudják ellátni őket. Ezért Oroszország most Belorussziából próbál üzemanyagot beszerezni, így vált különösen fontossá az említett elosztóállomás. Tehát a támadás elsődleges célja ez volt, a magyar és szlovák ellátás érintettsége inkább csak járulékos következmény. Az ukránok részéről ugyanakkor politikai üzenet is: régóta mondják, hogy Magyarországnak és Szlovákiának is le kellene válnia az orosz olajról. Az orosz olaj viszont annyival olcsóbb, hogy a MOL és a magyar állam, haszonélvezőként nem akar lemondani a többletbevételről.

– Ez a támadás megdrágíthatja-e annyira az orosz kőolajat, hogy már ne érje meg megvásárolni?

– Nem, mert az orosz kőolaj önköltsége elég alacsony, majdnem olyan, mint az araboknál. Jó hatékonysággal, nagy mennyiséget tudnak kitermelni és értékesíteni. Az oroszoknak érdekük fenntartani az eladásokat, amíg csak lehet, hiszen kemény valutát kapnak érte, amit a háborúra fordítanak.

– Így tulajdonképpen részben a magyar állam finanszírozza az orosz háborút.

– Így van, a magyar és a szlovák állam is.

– Gyakran hallani azt az érvet, hogy azért nem tudunk az orosz olajról könnyedén leválni, mert a finomítók kifejezetten az orosz, uráli típusú olajra vannak állítva.

– Ezt szeretném pontosítani. A sajtóban gyakran kész tényként kezelik, hogy ezek a finomítók át vannak állítva az uráli olajra, de ez nem igaz. Nem átállítva, hanem optimalizálva vannak rá. A kettő nem ugyanaz. Minden finomító képes különböző típusú olaj feldolgozására, csak más-más a kihozatal. A szocialista időszakból örökölt ellátási lánc miatt került többségében uráli olaj Magyarországra és Szlovákiába, ezért optimalizálták erre a kihozatalt. De ez nem jelenti azt, hogy más típusú olajat ne tudnának feldolgozni.

A MOL multinacionális cégként nem engedheti meg magának, hogy csak egyetlen forrásra támaszkodjon. Már régóta készülnek arra, hogy más típusú olajat is feldolgozzanak, csak ezt nem hangoztatják.

Egyszerűen arról van szó, hogy az orosz olaj hatalmas hasznot hoz, erről pedig sem a MOL, sem a magyar állam nem akar lemondani.

– És most úgy tűnik, az ukránok most már tényleg elszánták magukat...

– Nyilvánvaló, hogy ehhez a mostani akcióhoz megkapták a nyugatiak, köztük az amerikaiak jóváhagyását. A helyzet az, hogy elegük lett abból, hogy egyes európai országok, főleg Magyarország, továbbra is finanszírozzák az oroszokat. Bár más európai országok is vesznek orosz olajat feketén vagy LNG-t, de ezek volumene meg sem közelíti a magyar és szlovák vásárlásokat. Magyarország ebben élen jár. Az orosz nyersolaj exportja jelenleg főleg Kínába és Indiába irányul, de a háború előtti uniós mennyiséget meg sem közelíti. Részben mert nincs ekkora igény, részben mert csak tengeri úton tudják szállítani, ami drágább. Így az orosz fosszilis export mennyisége 20–25 százalékkal csökkent, a bevétel pedig közel 50 százalékkal esett vissza. India és Kína tehát erősen kihasználja az oroszok helyzetét, és jóval olcsóbban vásárolja meg az olajat és az LNG-t.

– Mik a magyar perspektívák?

– Nem olyan bonyolult. Az Adria vezeték azonnal bevethető. Ha a MOL ragaszkodik az uráli olajhoz, akkor beszerezhető akár hasonló típusú, vagy akár ki is keverhető. Maga az uráli olaj sem homogén, hanem egy keverék. Ki lehetne keverni akár Százhalombattán, de az omisalji tartályparkban is. Valójában nem technikai, hanem üzleti érdekek miatt ragaszkodnak hozzá. Az ár mindig a brenti jegyzéshez igazodik, tehát a fogyasztói ár nem lenne magasabb. A horvát tranzitdíj magasnak tűnik, de ha nagyobb mennyiséget szállítanának, egy tonnára vetítve olcsóbb lenne.

2023-ban a Janaf és a MOL közösen tesztelte a vezetéket, havi 1,2 millió tonna kapacitást mértek, ami évente 14,4 millió tonna. A két finomító, Százhalombatta és Pozsony együtt sem használ ennyit,

legfeljebb 11–12 millió tonnát. Tehát ellátási gond nem lenne.

– – Mik ezek az üzleti érdekek? A MOL már nem állami cég, jól tudom?

– A magyar államnak már nincs benne közvetlen részesedése. Korábban volt, közel 25 százalék, de ezt kiszervezték alapítványokba. A MOL alapszabálya szerint egyetlen tulajdonos szavazati joga sem lehet 10 százaléknál több, így hiába volt az államnak 25 százalék körüli részesedése, csak 10 százalékos szavazati joggal élhetett. Amióta viszont három alapítványba szervezték ki, az MCC-be, az Új Európa Alapítványba és a Maecenas Universitatis Corvini Alapítványba, a 25 százaléknyi részvény ismét 25 százaléknyi szavazati erőt képvisel. Ezzel a menedzsment lényegében leválthatatlanná vált.

– Kik húzzák a nagy hasznot?

– Egyrészt a magyar állam adó formájában. Van egy rendelet, amely szerint az uráli és brenti olaj közötti árkülönbségből származó extraprofit 98 százalékát adóként be kell fizetni. Másrészt a MOL osztalékot is fizet,

idén például 200 milliárd forintot, amiből 50 milliárd jutott az említett alapítványokhoz.

Arról nem is beszélve, hogy azt mindenki tudja, talán az Átlátszó írt róla hosszabban, hogy micsoda összefonódások vannak mind a gáz, mind az olaj oldalon, hány közvetítő cég van még az eladó orosz vállalat és a MOL között. Azaz egy csomóan elteszik a maguk kis hasznát, egy-két cent, tíz cent, húsz cent ide-oda tonnánként, és már mindjárt összejön egy jó néhány milliárd forint.

– Mennyi adóbevétel esne ki, ha szakítana Magyaorszg az orosz olajjal?

– Pontosan nehéz megmondani, de körülbelül 400–500 milliárd forintnyi adóbevételről van szó, amit a különbözet alapján szed be az állam. Ezért védi a kormány tűzzel-vassal az extraprofitadót.

– Elképzelhetőnek tartja, hogy teljesen leáll a Barátság vezeték?

– Igen, elképzelhető. A MOL már utalt rá, hogy lehetőség van a Barátság ukrajnai ágát használni, akár kazah vagy azeri olaj szállítására is. Ezért bombázták az oroszok az odesszai kikötőt, mert tartanak attól, hogy a közép-ázsiai országok be akarnak törni erre a piacra.

– De egy teljes leállás idejére a 90 napos tartalék elegendő lenne.

– Egy műszaki helyreállítást, egy kerülő vezetékszakasz építését 90 nap alatt meg lehet oldani. Ez mindig csak akarat kérdése. Amíg a MOL hatalmas nyereséget tud realizálni, addig nem változtat az üzletpolitikáján. Csak akkor lesz valódi akarat, ha ez a nyereség elolvad.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Hadházy Ákos: Orbán Győző azért szólalt meg Hatvanpusztáról, mert bent voltam, és tudják, láttam ezt-azt
A miniszterelnök apja gyakorlatilag mindent beismert - mondja a független képviselő, aki szerint elsősorban a nála lévő tervrajzok és a most nyilvánosságra hozott, bent készült videó miatt dönthettek úgy, hogy Orbán Győzőnek valamit mondania kell.
Fischer Gábor - szmo.hu
2025. augusztus 27.



"Mérhetetlen luxus viszont dögivel" - így jellemzi Hadházy Ákos legfrissebb posztjában azt, amit az Orbán-család hatvanpusztai birtokán látott, amikor besétált a kapun. Azt írja, néhány ablakon bepillantva meggyőződhettet arról, hogy az általa megszerzett tervrajzok a valóságot tükrözik: valóban létezik például a 193 négyzetméteres étkező, és a hozzá kapcsolódó 143 négyzetméteres társalgó, és megnézte a két medencét is. Az egyik egy mélyebb a felnőtteknek, masszírozó sugárral, a másik sekélyebb a gyerekeknek. Látott három kertészt is, akik épp a levendula ültetvényen és a hatalmas rózsakertben dolgoztak.

A most közzétett videó elkészítése után vette üldözőbe a képviselő autóját az egyik őr, aki nekik is ment, majd felborult az kocsijával. Hadházy Ákossal beszélgettünk a legfrissebb fejleményekről.

– A videó, ahol egy biztonsági őr veszi üldözőbe az Orbán-család hatnavpusztai birtokának közelében, majd felborul az autójával, olyan, mint egy kémfilm egyik jelenete. Mit érzett akkor, amikor ez történt?

– Visszanézni rosszabb volt, mert olyankor már van idő gondolkodni. Belülről nem volt annyira ijesztő, inkább az a bizarr érzés volt, hogy sejtettem, nekem fog jönni. Ezt mondtam is, igaz, akkor már egyszer belém jött. Belülről az események jóval lassabbnak és nyugodtabbnak tűntek, mint amilyennek kívülről látszottak.

– Mit gondol, az üldözés egy túlbuzgó őr egyéni ötlete, vagy eltervezett akció volt?

– Több helyen elmondtam, hogy mindkettő lehet. Lehet önbíráskodás vagy túlbuzgóság, de az is, hogy utasításra csinálta: mondták neki, hogy mindenképpen állítson meg, és nem baj, ha közben valami történik. Mindkettő rossz, mert ha azt gondolják, hogy ez belefér, az is baj, de az is, ha a propagandának a hecckampánya annyira sikeres, hogy a fogékony honfitársainkat agresszióra tudják hergelni. A hibrid rezsimekben a hatalom, ameddig lehet, kiszervezi az erőszakot: nem a saját embereikkel csináltatják, hanem felheccelt emberekkel. Ez egyik esetben sem jó dolog. Sajnos valószínűleg soha nem fogjuk megtudni az igazságot. Ha utasították, akkor sem fogja elmondani.

Majd egy prémiumot, egy vállon veregetést, és megígérik neki, hogy nem kell börtönbe mennie.

Pedig egy normális országban ezért börtön járna, hiszen szándékosan veszélyeztette a testi épségünket. Ezt nem lehet szépíteni.

– Ha már itt tartunk, elindult a rendőrségi eljárás közúti veszélyeztetés gyanúja miatt. Mire számít?

– A rendőri eljárás korrektnek tűnt. A videó alapján egyértelmű, mi történt. Érdekes, hogy propagandisták és egyes ellenzéki politikusok olyat pedzegettek, hogy én mentem neki a másik autónak. Ez nonszensz.

– Nem fél?

– Nem, és másnak sem javaslom, hogy féljen. A lényeg, hogy nem egyedül kell csinálni

.

Egyedül én sem fogok visszamenni, nincs is miért.

Sok emberrel azonban vissza fogunk menni. Rövidesen közzéteszem, mikorra szervezünk utat, és biztosan többször is megyünk. Ezt látni kell saját szemmel, ott lehet megérteni a rendszer abszurditását.

– A most megjelent videó azzal kezdődik, hogy ön bemegy Hatvanpuszta nyitott kapuján, majd öt perc múlva ki is jön. Ezalatt az öt perc alatt mit látott?

– Erről tettem közzé a reggeli videót. Összefoglalva: újabb bizonyítékot, hogy ez nem egy mezőgazdasági üzem, hanem egy luxuskastély, amit a miniszterelnöki család építtetett magának.

– Elolvastam a Borsban az Orbán Győzővel készült interjút. Abban pálinkafőzőről, aszalóról, diákszállásról beszél. Ön említette, hogy eljutottak önhöz a komplexum tervei. Abban mi van?

– Vannak ilyen helyiségek is, a kérdés, használják-e majd őket. A pálinkafőzést nyilván igen. De nem ez a probléma, hanem minden más. Orbán Győző zavarában olyat is mondott, amit nem láttam a tervekben: például diákszállást nem láttam. A könyvtár mellett van még két lakás, gondolom, erre gondolhatott. Ezeket a terveket részletesen be fogom mutatni.

Amit Orbán Győző mondott, az beismerése volt a dolgoknak.

Ahogy keretezte, inkább hasonlított egy humorista magyarázatára: nagy a család, ezért kell ekkora ingatlan.

– A családi könyvtár is szóba került. Láttunk róla fényképeket: meglehetősen impozáns. Mi férhet oda?

– Itt viszonylag őszintén kellett válaszolnia, mert tudja, hogy már ismerjük a könyvtárat. Nem meglepő, a HVG már bemutatta. Egészen lenyűgöző, kazettás mennyezettel. A meglepetés inkább az, hogy ugyanabban az épületben még két lakás és egy diákszállásnak nevezett lakás is van. Hogy mire használják majd, azt egyszer megtudjuk. Minél hamarabb lesz rendszerváltás, annál hamarabb.

– Unokáknak és dédunokáknak épült úszómedencéről is szó volt. Látta? Azt hogy képzeljük el?

– Elegáns. Sejthető, hogy vízforgatásos, látszik is rajta. Fűtött medence, belső információk szerint ezek mind fűtöttek.

– Mit gondol, mi vitte rá Orbán Győzőt, hogy megszólaljon, amikor korábban elhajtotta az újságírókat?

– Az, hogy bent voltam, és tudják, láttam ezt-azt. Elmondtam, hogy nálam vannak a tervek. Ezt úgy hívják, elővágás: amit már nem lehet letagadni, inkább elébemegy a történéseknek. A miniszterelnök eddig azt mondta, hogy ez mezőgazdasági üzem. Az én bizonyítékaim alapján Hatvanpuszta létét már nem lehet tagadni. Ilyenkor elő kell állni egy másik narratívával. Orbán Győző gyakorlatilag mindent beismert, mindezt olyan hangnemben, mintha humorista magyarázta volna el nekünk.

– Attók nem tart, hogy az ön által megszerzett dokumentumok „eltűnnek”?

– Nem nagyon tudnak, mert több helyen vannak. Nem a fiókban tartom.

– Friss hír az is, hogy Gyürk András eddigi kampányfőnök átadja a helyét Orbán Balázsnak, „újrabrandingelik” a kormányfőt. Ehhez képest Orbán Viktor az Ungár család magángépén utazott az Adriára nyaralni, ahol jachtot bérelt. Hogy lehet így újrabrandingelni a miniszterelnököt a „nép egyszerű gyermekeként”?

– Az ő felfogásuk szerint ez nem is luxus, mert azt mondják, propelleres, egymotoros gép. Csakhogy az összes egymotoros közül ez a legdrágább és leginkább luxusgép. A hajót is ki lehet bérelni heti néhány millióért, de az ő színvonalukhoz képest persze ez nem luxus. Nem gondolták át, hogyan néz ez ki kívülről.

Egy demokráciában le kellene mondania a miniszterelnöknek, nem a hajó vagy a repülő miatt, hanem azért, mert az Ungár család gépével utazott,

különösen annak fényében, hogy tavaly is náluk vendégeskedett Abbáziában. Németországban mondott le politikus pusztán azért, mert elfogadott egy nyaralást egy hajón. Egy valódi demokráciában ilyet nem lehetne megtenni. Orbán azért meri, mert bízik a propagandagépezetben. Joggal, mert amit ő mond, több emberhez jut el, mint az igazság. Bár gondot jelenthet majd nekik, hogy a Facebookon és a YouTube-on nem hirdethetnek ősztől.

– Gulyás Gergely szerint mindenki kifizette az útiköltségét. Fejenként mennyibe kerülhetett a repülőzés és a hajózás?

– A repülőgépet 1,5–2 millió forintért lehet bérelni egy útra, oda-vissza 3 millió. Ez személyenként 5–600 ezer forint. A hajó bérlése néhány millió forint.

– Akkor ha fejenként kb. félmillió a repülés, ez az ő jövedelmi szintjükön még meg is fizethető.

– Akár ki is fizethették. A probléma az, hogy ez a Schmidt Mária gépe. Tavaly is nála nyaralt a miniszterelnök. Amikor egy nagyvállalkozó, aki az állammal üzletel, kedveskedik a miniszterelnöknek, az probléma.

– Maradjunk a luxusgépeknél. Az ön tegnapi posztjában nyilvánosságra hozott egy fotót, amit a külügyminiszter fia posztolt saját luxusrepülőzésről.

– A fiatalember posztját nagyon gyorsan levették, nyilván rászóltak. Pár éve meg lehetett volna csinálni, most már nem. Remélem, a magyar társadalom nem fogja bevenni ezt az „újrabrandingelést”.

Attól, hogy kétszer fapadossal utazott a kormányfő, nem fogják elhinni, hogy ő a nép egyszerű fia.

És látszik is, hogy nem is tudnak erre jó szívvel rászokni. A propagandagépezet, amely folyamatosan méri a közvéleményt, érzi, hogy egyre jobban zavarja az embereket ez a történet.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Tábor Áron: Még Trump alatt sem nézik jó szemmel, hogy Magyarország szoros gazdasági kapcsolatot tart Oroszországgal
Az orosz energia konfliktuspont a két ország között - mondja az Amerika-szakértő, aki szerint eddig sok kézzelfogható eredménye nem volt Trump és Orbán Viktor jó viszonyának. De a választási kampányban ez még lehet ütőkártya, kérdés, mennyit számít majd.


Szerdán életbe lépett az 50%-os amerikai vám Indiával szemben, aminek felét Trump azért szabta ki, mert India olasz olajat vásárol Oroszországtól. A szintén orosz energiát vásároló Magyarország neve eddig nem merült fel a szankcionálandó országok között, de Trump láthatóan hajlandó konkrét lépéseket is tenni ebben az ügyben. Kérdés, számíthat-e majd az amerikai elnök jó személyes viszonya Orbán Viktorral. A vámháborúban mindenesetre ez nem sokat nyomott a latba.

Közben Amerikában Trumpot is egyre többen vádolják azzal, hogy autokratikus lépéseket tesz, főleg azóta, hogy a bűnözésre hivatkozva a fővárosba, Washingtonba vezényelte a Nemzeti Gárda, valamint a szövetségi ügynökségek több száz tagját, és ideiglenesen átvette a helyi rendőrség irányítását. Ő úgy reagált, „nem vagyok diktátor, csak tudom, hogyan kell megállítani a bűnözést.” Arról is beszélt, hogy más demokrata vezetésű városokban is hasonló lépések jöhetnek. Engedélyezte a fegyverviselést a járőröző nemzeti gárdistáknak, és azt is felvetette, automatikus halálbüntetést kérne mindenkire, akit gyilkosság elkövetésével vádolnak a Washingtonban. Mit akar Trump valójában elérni? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Tábor Áronnal, az ELTE Társadalomtudományi Karának oktatójával, Amerika-szakértővel.

– Milyen a viszonya most a Trump-kormánynak a magyar kormánnyal?

– Nincs közeli rálátásom, de a nyilvános jelek alapján retorikailag erős fegyver az Orbán-kormány számára, hogy Washingtonban barátra leltek. Trump időnként hivatkozik Orbánra, például az ukrajnai ügyek kapcsán. De komoly kézzelfogható előnyök nem látszanak. Sőt, sajtóhírek szerint Trump állítólag fel is hívta Orbánt, hogy ne akadályozza Ukrajna EU-csatlakozását, mert az amerikai álláspont szerint ez fontos alternatív biztonsági garancia lenne. Bár ezt a magyarok tagadták, hogy lett volna ilyen beszélgetés. A másik konfliktuspont az orosz energia.

Még Trump alatt sem nézik jó szemmel, hogy Magyarország szoros gazdasági kapcsolatot tart Oroszországgal.

Bár a szankciók kiterjesztése nehézkes egy EU országra, erről beszéltünk is a múltkor, de ez is feszültségforrás.

– Azon az egyetlen papíron kívül, amelyre Trump dörgedelmesen ráírta, hogy dühös a Barátság kőolajvezeték elleni támadás miatt, más nem történt. Mint ahogy a vámháborúban sem számítottak a magyar érdekek.

– Magyarország túl kis tényező egy amerikai–európai kereskedelmi megállapodásban. Retorikailag persze lehet kritizálni az EU tárgyalásait, de végül mi is ugyanabból az alkuból részesülünk, mint a többiek. Valószínű, hogy az amerikaiak szemében Magyarország nem meghatározó szereplő.

– Magyarország most egy elnyújtott választási kampányban van, bár hivatalosan még nincs kitűzve a választás. Várható-e, hogy Trump valamilyen gesztust tegyen Orbán Viktor felé a kampány későbbi szakaszában? Esetleg kérhet-e majd ezért valamit cserébe?

– Könnyen elképzelhető, hogy ennek lesz ára, és politikai alkudozás része lesz. Nem kizárt, hogy lesz találkozó vagy jelzés Trump részéről, hogy ő Orbán barátja. De a hatása bizonytalan.

Láttuk, hogy más országokban, például Kanadában vagy Ausztráliában, kifejezetten erősítette az ellenzéket, ha Trump támogatott valakit.

Magyarország más helyzet, de valószínű, hogy akiknek vonzó a Trump-támogatás, azok már amúgy is Orbán hívei, tehát nem ez dönti majd el a választást.

– Egy dolog az ideológiai rokonság, és más az érdekazonosság. Nem lehet, hogy az amerikaiak tartózkodó magatartása mögött Magyarország orosz és kínai különutas politikája áll?

– Valószínűleg különbség van aközött, hogy mit gondol maga Trump, és mit gondol a külpolitikai apparátus. Az apparátusban inkább az számít, ki a megbízható szövetséges, aki nem Oroszország vagy Kína felé nyit. Ugyanakkor Trump és köre retorikai szinten hangsúlyozni fogja a barátságot, mert ideológiailag fontos számukra. De alapvetően nem akarnak beavatkozni a magyar belpolitikába.

– Volt az orosz–amerikai csúcstalálkozó Alaszkában, amiről úgy tűnik, mintha feledésbe is merült volna, pedig korábban belengették, hogy lesz folytatása, sőt akár Zelenszkijt is bevonják. Ennyire kudarcos volt ez a próbálkozás?

– Már a találkozó idején is sokan mondták, hogy nem világos, milyen folytatása lehet. Putyin számára fontos volt, hogy amerikai területen, vörös szőnyeges fogadtatásban részesüljön. Ez szimbolikus gesztus volt, de valódi előrelépés nem történt. Viszont utána Trump nem tartotta be korábbi ígéretét sem: nem vezetett be új szankciókat Oroszországgal szemben, pedig nem lett tűzszünet. Ugyanakkor különalku sem született az ukránok feje fölött, amitől sokan tartottak.

A következő lépés, hogy Zelenszkij és Putyin találkozzon, egyelőre távoli cél.

Mindkét fél jelezte, hogy sok feltételnek kell teljesülnie ehhez. A harctéri helyzet sem kényszeríti ki a gyors megállapodást: Oroszország lassan, de halad a Donbaszban, Ukrajna pedig nem áll összeomlás előtt. Így ez inkább egy hosszú folyamat lehet, kisebb eredményekkel, például fogolycserékkel.

– Nehéz érzékelni a következetes irányt Trump politikájában, hiszen többször is 180 fokos fordulatot tett. Nem lehet, hogy azért is csillapodtak el a dolgok, mert az európaiak rögtön a csúcs után meglátogatták Trumpot, és ellensúlyozták Putyin hatását?

– Ez valószínű. Az európaiak el akarták kerülni, hogy megismétlődjön a februári eset, amikor Zelenszkijt lényegében megalázták a Fehér Házban. Az európai vezetők jelenléte jelezte az egységet, és támogatást adtak az ukrán félnek. Trump számára fontos volt, hogy azt mondhassa: az amerikaiak már nem finanszírozzák egyedül Ukrajna felfegyverzését, ez már inkább az európaiak dolga. Ez az amerikai hadiiparnak kedvez, óriási bevételeket várnak ettől.

Ugyanakkor Trump politikája valóban gyakran attól függ, ki győzi meg utoljára.

Láttuk ezt más ügyekben is, például a vámoknál is. Nagy vonalakban azonban kirajzolódik: az Egyesült Államok egyre kevésbé akar aktívan részt venni az ukrajnai konfliktusban. Ez nem Trump fő prioritása.

– A napokban az váltott ki nagy sajtóvisszhangot világszerte, hogy Donald Trump "megelőző jelleggel" mindenkire automatikusan halálbüntetést kérne, aki gyilkosságot követ el Washingtonban. A fővárosban ugyanakkor már évtizedek óta nincs érvényben a halálbüntetés. Trump ötlete jogilag keresztülvihető?

– Valóban, Washington városban már évtizedek óta nincs halálbüntetés. Ennek az az előzménye, hogy a hetvenes években az amerikai Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte, és bizonyos feltételekhez kötötte a halálbüntetés fenntartását. Később Washington város lakói egy szavazáson úgy döntöttek, hogy nem kérnek belőle. Jelenleg tehát annak, amit Trump mondott, nincs meg a közvetlen jogi alapja, de a szabályozás elvileg módosítható.

Mivel Washington nem tartozik egyetlen államhoz sem, a szövetségi kormánynak nagyobb hatásköre van.

Így bár a helyi szabályok kizárják a halálbüntetést, az amerikai kongresszus, amelyben most republikánus többség van, akár változtathat ezen. Ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság korábbi döntései alapján az a javaslat, hogy minden gyilkossági ügyben kötelező legyen a halálbüntetés, valószínűleg alkotmányellenes lenne. A bíróság ugyanis kimondta, hogy minden ügyet egyedileg kell mérlegelni, kötelező jelleggel nem szabható ki halálbüntetés. Tehát a megvalósítás erősen kérdéses még abban az esetben is, ha a kongresszus támogatná Trumpot. Amiért ez előkerült: Trump számára fontos kampánytéma az amerikai nagyvárosokban tapasztalható bűnözés. Tény, hogy a covidjárványt követő 1–2 évben valóban emelkedett a bűnözés az amerikai városokban. Ennek több oka lehetett, többek között a lezárások, vagy a Black Lives Matter-tüntetések utáni rendőrségi visszahúzódás is. Mostanra azonban a statisztikák inkább csökkenést mutatnak. Washingtonra is igaz, hogy nincs különleges bűnügyi vészhelyzet. Tehát ez inkább egy kampányfogás Trump részéről.

–Ugyanennek a része az is, hogy újabb városokba vezényelné ki a Nemzeti Gárdát?

– Igen. Általában olyan városokról van szó, amelyeket demokrata politikusok vezetnek, például Los Angelesről Kaliforniában, vagy Chicagóról Illinois államban. Ez jól illeszkedik Trump kampányához. Ha azonban megnézzük a statisztikákat,

a húsz legnagyobb gyilkossági aránnyal rendelkező város közül tizenhárom republikánus vezetésű államban található.

Tehát nem feltétlenül a demokrata városok a legproblémásabbak. Chicago például nincs benne az első húszban, és New York, amelyről Trump szintén beszélt, a nagyvárosokhoz képest kifejezetten biztonságosnak számít. Persze vannak problémás negyedek, például a drogkereskedelem miatt, de alapvetően a helyi rendfenntartó erők képesek kezelni a helyzetet. Ez inkább politikai játszma: a republikánus narratíva szerint a demokrata vezetők túl engedékenyek a bevándorlással vagy a kábítószerrel kapcsolatban. A Nemzeti Gárda bevonása is vitatott. Washingtonban könnyebb dolga van az elnöknek, mert az nem tartozik államhoz, ott közvetlenül ő rendelkezik a Nemzeti Gárda felett. De például Kaliforniában Gavin Newsom kormányzó szerint Trump jogtalanul mozgósította a Kaliforniai Nemzeti Gárdát, ezért jogi eljárás indult.

– Elképzelhető, hogy Trumpnak onnan vissza kell vonnia a Nemzeti Gárdát?

– Kalifornia azt állítja, hogy Trumpnak nem volt jogalapja a kormányzó beleegyezése nélkül mozgósítani a Nemzeti Gárdát. Egy helyi bíró eredetileg igazat adott Newsomnak, és utasította az elnököt a Nemzeti Gárda visszavonására. Ezt azonban egy fellebbviteli bíró megváltoztatta, és visszadobta az ügyet az alsóbb szintre. Így jelenleg a Nemzeti Gárda ott tartózkodása jogszerűnek számít, az eljárás kimenetelére várnak. Tehát a jogi helyzet nem egyértelmű. Emellett van egy régi, a polgárháború utáni időkből származó törvény, a Posse Comitatus Act, amely kimondja:

a hadsereg nem vethető be rendfenntartó erőként belföldön, csak nagyon kivételes esetekben. A kérdés az, hogy Trump ezt megsértette-e.

Bizonyítani azonban nehéz lenne, ráadásul eljárást csak a szövetségi ügyészség indíthatna. Mivel az igazságügyi apparátus most Trump emberei alatt működik, erre nem valószínű, hogy sor kerül.

– Amerikában az ügyészség az elnök alá van rendelve, vagy ez a befolyás már inkább a jogállam eróziójának a jele?

– Az ügyészség az igazságügyi minisztérium alá tartozik, amelyet az igazságügyminiszter irányít. A jelenlegi miniszter, Bondi világossá tette, hogy Trump politikáját követi. Ez valóban a hatalmi ágak szétválasztásának erózióját mutatja. J. D. Vance alelnök például egy interjúban úgy beszélt az ügyészségekről, mintha a kormány saját intézményéről lenne szó.

Bár az igazságügyminisztert mindig az elnök nevezi ki, eddig ügyeltek arra, hogy a minisztérium és az ügyészség a törvényességet függetlenül képviselje.

Ez most kevésbé érvényesül. Normál esetben, ha összeférhetetlenség állna fenn, például ha az elnök vagy környezete ellen folyik vizsgálat, különleges ügyészt neveznének ki. Ez Trump alatt nem történt meg. A független ügyész, Jack Smith, aki vizsgálta Trump ügyeit, még Trump hivatalba lépése előtt lemondott, miután Trump jelezte, hogy kirúgná. Később Smith-t magát kezdték vizsgálni. Ez arra utal, hogy a kormány az ügyészséget részben személyes leszámolásra használja.

– És itt vannak a választókörzethatár-átrajzolások is. A republikánus államokban úgy módosítják őket, hogy az nekik kedvezzen. Most már a demokraták is elkezdték bevetni ugyanezt a módszert.

– Ez egyáltalán nem új jelenség. A hatalmon lévők mindig megpróbálták úgy alakítani a körzethatárokat, hogy az nekik kedvezzen. Maga a kifejezés is, gerrymandering, a 19. századból, amerikából származik. Egy Gerry nevű kormányzó, ellenfelei szerint, olyan szalamanderre emlékeztető térképeket rajzolt, amelyek politikai előnyt biztosítottak neki. Innen ered a kifejezés. Ez tehát egy nagyon régi jelenség, és nemcsak az Egyesült Államokban, hanem mindenhol, ahol egyéni választókörzetek vannak. A kérdés mindig az, ki és milyen elvek alapján rajzolja meg a határokat.

A mai technológia révén már háztömb szinten fel tudják mérni, hol hány demokrata vagy republikánus szavazó él, és számítógépes programokkal rajzolják meg a számukra legkedvezőbb térképet.

Ez nagyüzemi szintre emelte a gyakorlatot. Volt ugyanakkor ellenmozgalom is. Több demokrata vezetésű állam, például Kalifornia, független bizottságokra bízta a körzethatárok kijelölését, földrajzi szempontok alapján. Most viszont újra előtérbe került a politikai befolyás. Nem maga a jelenség új, de Trump alatt a republikánusok erősebben használták ezt az eszközt. Például Texasban újrarajzolták a körzeteket a népszámlálási ciklus közepén, ami szokatlan, mert normálisan tízévente, a népszámlálás után szokták frissíteni. Erre reagálva Kalifornia is fontolóra vette a változtatást, de ott népszavazással kell megerősíteni, mivel az alkotmányukban rögzítették a független bizottságok szerepét.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„A 9 százalékot azt komolyan gondoltuk, de...” - ezt mondta valójában Tarr Zoltán a TISZA szja-val kapcsolatos terveiről
A kormánypárti sajtó szerint a TISZA alelnöke elismerte, hogy felszámolnák az egykulcsos adót és brutális adóemelésre készülnek. Megnéztük az etyeki belső fórumról készült teljes videót, mit is mondott a politikus ténylegesen Magyar Péter pártjának terveiről.


„Nem lennék Tarr Zoltán helyében. Magyar Péter most nyilván őrjöng miatta, és minden sz@rnak elhordja, hogy miért kellett össze-vissza pofáznia az eltitkolt adóemelési tervről, miközben Ő az országjáráson próbálja átverni az embereket az ellenkezőjével” - írja Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője arról a videóról, ami a TISZA etyeki belső fórumán készült, és amit a Magyar-kút Tisza Sziget nyilvános YouTube-csatornájára maguk a tiszások tettek ki nemrég.

A fideszes politikus és a kormánypárti sajtó szerint a TISZA alelnöke a fórumon elismerte, hogy „brutális adóemelésre készülnek, de erről még beszélni sem szabad.” Mindezt azután, hogy az Index egy névtelen „belső feljegyzésre” hivatkozva azt írta, a Tisza megszüntetné az egykulcsos személyi jövedelemadót, az átlagbér is 22 százalékos adósávba esne, 1 millió 250 ezer forint felett pedig 33 százalék lenne az adó.

Magyar Péter szerint ebből az egészből egy szó sem igaz, sőt, csökkentenék is az SZJA-t, ahogy megígérték, 15%-ról 9%-ra.

A Tarr Zoltán-féle fórumból a kormánypárti sajtó összevágott egy montázst, ami szerintük alátámasztja az Index értesüléseit. Mi megnéztük a teljes videót, amiből kiderül például, hogy eddig Tarr vezette a kormányzásra való felkészülést a TISZÁ-n belül, ezt a funkciót most adta át valaki másnak.

Az alelnök egy kérdésre válaszolva valóban beszélt a személyi jövedelemadóról is. Kijelentette:

„Amiről beszélünk, a 9%-ot azt komolyan gondoltuk. És amit mondunk, azt próbáljuk majd csinálni.”

Ugyanakkor hozzátette, ez egy olyan kérdés, amiről beszélgetni kell. Csakhogy szerinte ennek nem most van itt az ideje, mert vannak bizonyos témák, bizonyos kérdések, amik tabuk a magyar társadalomban. Annyira túlfűtött a hangulat, hogy nem lehet róluk értelmesen beszélni.

„Most egy olyan kérdést vetett fel, amiről tipikusan nem szoktunk beszélni. Mert ha valamit most mondok, ezt össze lehet úgy rakni, hogy akár bukás is lehet a választásokon” - fogalmazott a politikus. Aztán mégis részletesen belement a kérdésbe, mert „tanulságos”.

Szerinte az egykulcsos szja-ról az emberek nagy része azt gondolja, hogy igazságos. „Hogyha mindenki ugyanannyit fizet, akkor az egy igazságos dolog.” Emiatt nem időszerű a téma egy választási kampány közepén.

„Ez az a változás, amit a TISZA meglátott, és Péter meglátott. Nem lehet dolgokról beszélni, amikről mások másképp beszélnek, és az emberek meg elhiszik.”

Tarr Zoltán ezt részletesebben is kifejtette a belső fórumon.

„Most nem lehet erről beszélgetni. Magunk között természetesen lehet, és majd ha ez kikerül, akkor magyarázkodok, de annak se lesz semmi értelme. Tehát magunk között lehet beszélgetni most, de egyébként nem lehet erről beszélgetni. És számtalan olyan dolog van, amiről nem lehet beszélgetni. Ezért mondjuk azt nagyon határozottan, hogy nagyon sok mindent lehet, választást kell nyerni, és utána mindent lehet. Meg kell nyerni a választást. És ez nem azt jelenti, hogy mindenáron meg kell nyerni, nem azt jelenti, hogy hazudunk, füllentünk, hátba támadunk, hanem ahhoz, hogy eljussunk abba az állapotba, hogy lehessen normálisan beszélgetni, ahhoz meg kell teremteni ennek a feltételeit. Ennek a feltételeit úgy lehet megteremteni, hogy megnyerjük a választást.”

A fórumon elhangzottakból annyi egyértelműen látszik, hogy az ellenzéki párton belül komolyan gondolkodnak azon, hogy visszahozzák a többkulcsos, progresszív adózást, amikor azok, akik többet keresnek, arányaiban is több adót kell, hogy befizessenek.

Dálnoki Áron, a TISZA gazdaságfejleszési bizottságának tagja a fórumon meg is szavaztatta a résztvevőket, az egykulcsos vagy a többkulcsos adót támogatnák-e inkább. A jelenlévők 80-85%-a szerinte a többkulcsos adó mellett tette le a voksát. Dálnoki szerint az egykulcsos adónak is vannak előnyei, de egy ilyen rendszerben a szegények fizetnek többet, ugyanis az szja mellett őket arányaiban jobban sújtja a magas ÁFA, ami az élelmiszervásárlásokat terheli, és a gazdagok alapvetően nem munkajövedelemből, hanem tőkejövedelemből élnek, ami után még alacsonyabbak az adók.

Tarr Zoltán szerint egy adórendszer mögött alapvető társadalmi igazságossági, családtámogatási, és egyéb más koncepciók húzódnak.

„És amikor mi azt mondjuk, hogy egy adórendszer átgondolásban vagyunk, akkor ez nem pusztán a gazdasági összefüggések mérlegelése. Hanem ez alapvetően egy társadalompolitikai kérdés, hogy milyen az adórendszer. És hogyha a társadalompolitikai kérdésekben közös nevezőre tudunk jutni, és megértjük, hogy az egész erről szól, akkor tudunk az adórendszerről is beszélgetni. Önmagában az adórendszert az lehet jobbra-balra huzigálni, de összességében az egy eszköze annak, hogy egy jó országban éljünk. Jó országban szeretnénk élni, ahol békesség, nyugalom van, az emberek megbecsülik egymást, mi az az adórendszer, ami ezt lehetővé tudja tenni? Hogy tud egy igazságos élet lenni, ami az adórendszerében is igazságos?”

Tarr Zoltán azonban az etyeki fórumon hozzátette, azért is korai még egy ilyen beszélgetés, mert fogalmuk sincs az adatokról.

„Nem tudjuk, hogy mi a helyzet az országban, aki azt mondja magáról, az se tudja. Nincsenek elfogadható, normális adatok. A másik az, hogy felelősségteljesen kell ezekhez a kérdésekhez hozzányúlni, és meg kell beszélni bizonyos dolgokat, hogy mit szeretnénk, és ahhoz képest lehet egy adórendszerhez, egy egészségügyi rendszerhez, és sok minden egyébhez hozzányúlni.”

A teljes videó

Link másolása
KÖVESS MINKET: