Eltiltottak egy diákot a ballagástól, mert az iskola szerint nem érdemelte ki
Hosszú bejegyzés jelent meg a Szülői összefogás gyermekeink jövőjéért nevű Facebook-oldalon. A történet főszereplője egy 8. osztályos, végzős diák, aki nemkívánatos személlyé vált a saját ballagásán.
Édesanyja, Veress Zsuzsanna hosszas vívódás után döntött úgy, hogy nyilvánosságra hozza kálváriájukat. Végül az igazságérzete nem hagyta nyugodni. Az iskola nevét azonban ennek ellenére sem árulta el, így próbálja védeni a fiát az esetleges további negatív következményektől.
– írja a posztban.
A fiú Asperger-szindrómás (ez az autizmus enyhébb formája), ezért kapcsolatépítése eltér az átlagostól, és érzékenyebb is másoknál. Állapota miatt egyéni elbánásra lenne szüksége, sokkal több támogatást kellett volna kapnia ahhoz, hogy ne szigetelődjön el az iskolában.
Évekig az osztályával együtt tanult – bár Zsuzsanna szerint inkább csak eltűrve, mint támogatva –, nyolcadikban azonban a felelősséget a szülőkre hárították: azt mondták nekik, tanítsák ők otthon, hiszen az iskolában sem kapacitás, sem szakértelem nincs egy sajátos nevelési igényű gyermekhez. A fiú ezért néhány hónapja magántanuló lett.
Amikor szóvá tettem, hogy miért nem értesítenek egyetlen iskolai rendezvényről, kirándulásról sem, amely a gyermekemet érinti, a közös utolsó fotózásról miért marad le, akkor azt a választ kaptam, hogy nem szokás a magántanulóknak részt venni az iskolai rendezvényeken. Miután jeleztem aggályaimat, és kértem, hogy a fiam is részt vehessen mindenben, hiszen a magántanuló is teljes jogú tanulói jogviszonnyal rendelkezik, elutasító választ kaptam
– írja az édesanya. Ráadásul a fiú osztálytársaitól azt hallották vissza, hogy az osztályfőnök nyilvánosan fejtette ki: „nem értem, mit erőlködnek, hiszen magántanulóvá lett a gyerek, minek akar bejárni?”. Azt is mondták az iskolában, örüljenek, hogy egyáltalán bizonyítványt kap, és megkapja a ketteseket, ne akarjanak még ballagást is.
Zsuzsanna szerint fia nem bánt másokat, sosem volt vele magatartásbeli gond, beilleszkedő, barátságos. Okos, értelmes, bármely iskolának büszkének kellene lennie rá. Itt mégis ennek teljes ellentéte a helyzet, ami rendkívül elkeserítő.
Csak az én fiam nem ballaghat, mert segítségre szorul? Akkor ki kell őt utálni? Mi ez, ha nem Taigetosz, vagy még annál is rosszabb? Totális lelkiismeretlenség az oktatási rendszer részéről? Nem csupán egy ballagás a tét, annál sokkal több. Eddig is sok sérelem ért bennünket éveken át folyamatosan, az, hogy itt tartunk, a rossz iskolarendszernek köszönhető, az embertelen bánásmódnak, a fejlesztések elmaradásának, és akkor még jön a tetejébe ez. Nem elég, ami eddig érte őt 8 év alatt a közoktatásban?
A szülők próbáltak egyeztetni az iskolával, de sikertelenül: „Hiába reménykedtem, hogy megoldjuk közösen, és jobb belátásra bírhatóak. Teljesen egyértelművé vált, hogy retorzió jelleggel akarják büntetni, ezt nyíltan el is mondta az iskola igazgatója. Kérdésem: azért éri retorzió, amiért bizonyos dolgokra az állapota miatt nem képes? Ahelyett, hogy az iskola segítséget nyújtana neki? Ezek szerint a vak a hibás, amiért nem lát, a sánta meg, amiért biceg?”
A ballagáson teljes joga lenne részt vennie a fiúnak, mivel magántanulóként is van jogviszonya. Ezért számára kirekesztés, nagyon súlyos diszkrimináció, hogy nem lehet ott – mondja Zsuzsanna.
Az iskolát persze, úgy tűnik, nem érdekli, mit okoz. Az ügyében, az elszenvedett sérelmek miatt jogi lépésekre szántam el magam, a gyermekem jogainak a többszörös megsértése miatt, és azért, hogy ne történhessen meg hasonló eset egyetlen gyermekkel sem többé. Mert ez a szégyen és gyalázat az iskolarendszeré, de semmiképp nem a gyermeké
– zárul a bejegyzés.
