Egy üveglap majdnem levágta a lábujjait, azt állította, másfél órát kellett volna várnia az ellátásra
Már csaknem 8 ezer megosztásnál és 8500 lájknál jár a Facebookon az a bejegyzés, amelyet egy balesetet szenvedett férfi írt ki a közösségi oldalra. Tamás két lábujját kis híján levágta egy üveglap, a győri baleseti sebészeten azonban a bejegyzése szerint finoman szólva sem ideális körülmények fogadták.
UPDATE: A bejegyzést azóta törölték a közösségi oldalról.
Az eredeti bejegyzést változtatások nélkül közöljük!
"Ma délután történt Győrben, egy üveglap élével a lábamra esett és 2 lábujjamat majdnem levágta! Azonnal rohantam a Győri baleseti sebészetre, hogy varrják vissza, 2 törölköző ázott át útközben!
Osztottam szoroztam, mondom a másfél óra az 2 lesz, addig "elvérzek"! Felkeltem az ágyból, beültem a kocsiba és elindultam Bécsbe, ahol lakom, gondoltam útközben találok egy kórházat, igazából inkább azon agyaltam, hogy csak érjek át a határon, természetesen minden kötés átázott!"

Kép: Facebook
"Bruck an der Leitháig eljutottam, ott találtam egy kisebb mentőállomást, berohantam, a mentős ahogy meglátta a lábam, mentőautóba rakott és elvittek az első kórházig, ahol azonnal megműtöttek!
Ebből mindenki azt von le, amit szeretne...
Nem azért raktam ki, hogy azzal menőzzek, hogy Terminátor vagyok, mert így elindultam! Azért osztottam meg, hogy mindenki gondolkodjon kicsit... Azért érdekelne, hogy azok az emberek akik Győrben vagy bármely másik magyar városban élnek és segítségre szorulnak, azokkal mi lesz!? Egy szerencsém volt csak, hogy automata autóm van! :)"
A kommentelők között azonnal kitört a vita a bejegyzés alatt. Sokan közülük megosztották saját hasonló történeteiket, amikor döbbenetesen hosszú ideig kellett várniuk az ügyeleten. Mások azonban kérdőre vonták a bejegyzés szerzőjét: szerintük az igazságnak ezúttal is két oldala van.
Egyikőjük, Bettina - aki a hozzászólása szerint nővérként dolgozik a kórházban - a következőt írta a bejegyzés alá:
Betti Végh Kedves Terminátor Tamás! Talán azt is le kellett volna írnia ebben a hősies 'mesében', hogy beérkezésekor azonnal nyomókötést kapott, hogy soron kívül megkezdődött az ellátása, orvos is látta (elvérzésről szó sem volt)! De Ön önkényesen távozott (az rtg vizsgálat és végleges ellátás előtt!) mondván, hogy lakhelyén, Bécsben szeretné elláttatni magát! Leszállt az ágyról és elment! Nem értem hogy akkor miért kell ilyet posztolnia?!"
Tamás erre a hozzászólásra is reagált:
"Kedves Bettina! Nagyon örülök, hogy kommentelt a képhez! Szóval kezdjük az elején! Ahogy a kórházba értem, szóltam, hogy orvosra van szükségem! A portás kisasszony úgy fogadott, hogy jól van ne pánikoljon már! (Megjegyzem kedves volt mindenki, egy asszisztenst kivéve, a fiatal doktor is úriember volt, tényleg nem voltak bunkók!)
Szóval kaptam egy kötést, bevittek, a doktor úr bekötött, ismét én kérdeztem tőle, hogy sokat kell-e várnom, mire ő azt felelte, igen 10 ember biztos van maga előtt, 1,5 óra! Röntgen, stb, stb... Kérdeztem, hogy nem lenne jobb esetleg, ha elmennék Bécsbe, ahol lakom, és ott láttatnám el magam? Azt mondja az orvos, ezzel a sebbel Münchenig is elmehet, mondom remek, akkor nincs más hátra, mint előre!
A dolog lényege igazából az volt, hogy láttam egy idős nénit, aki nagy fejsérülést szenvedett, és sokkal nagyobb szüksége volt segítségre, mint nekem! Úgy gondoltam, ha ezzel átjutok a határon, még az is jó, mert több hely marad azoknak a sebesülteknek, akiknek nincs lehetőségük elmenni máshova! Hozzáteszem, hogy a teljes történet nem volt felírva, tehát ez a kis monológ nem önök ellen szólt, amire önök támadással reagálnak, ami valljuk be férfiasan, nem szép dolog! Teljesen mindegy, mi volt vagy lesz az egészségügyet rendbe kell rakni Magyarországon! Köszönöm kedves Bettina és elnézést kérek ha bármivel is megbántottam önt!"
Végül Bettina fejezte be a kettejük közti beszélgetést:
"Tamás, a portás kisasszony én voltam, mint a nővérek műszakvezetője! És valljuk be, eléggé be volt pánikolva."
"Én nem támadtam, csak leírtam a mi részünkről a véleményt. Mert elég sok negatív kommentet nem tudtam már tolerálni. Értékelem, hogy elnézést kért! Sajnos mi kevesek vagyunk ahhoz, hogy az egészségügyet rendbe tegyük! Talán, ha az emberek mellénk állnának..... Üdv, és jobbulást kívánok!"
Ti mit gondoltok az esetről?