Egy horrorutazás története egy zabolátlan földi pokolban – Amerika kegyetlen, véres, undorító, mocskos korszakát mutatja be A vadnyugat születése
A vadnyugat születése remek példa arra, amikor megfelelő szakemberek a tökéletes projekten dolgoznak együtt. Mark L. Smith neve nem sokaknak lehet ismerős. Ő írta a Leonardo DiCaprio nevével fémjelzett A visszatérő forgatókönyvét, de neki köszönhettük a remek Overlordot is.
Nem szokott ilyen lenni, hogy a cikk elején elspoilerezem, de A vadnyugat születése egy szórakoztató, kegyetlen, véres utazás meséje, amit látni kell!
Az alkotók megnyerték maguknak Peter Berget rendezőnek. Eddig nem igazán szerettem Berg filmjeit, leginkább korrekt iparosnak nevezném, semmi kiemelkedő nem szokott lenni a filmjeiben. Hazudok, az utóbbi időben, gondolva itt a 22 mérföld, Mélytengeri pokol vagy A túlélő filmekre, erősen szokott építeni a túlzásba vitt erőszakos realizmusra.
Itt is ez a helyzet, A vadnyugat születésére a legjobb kifejezés tényleg az eredeti cím „primeval” szava. Ez annyit tesz, őskori. Amerika egy kegyetlen, véres, undorító, mocskos korszaka, amit inkább mindenki csak elfelejteni szeretne, annyi szörnyűség történt ebben az időben.
1857-et írunk, Utah államban járunk, ahol tetőzik a feszültség az őslakosok, az amerikai hadsereg és a mormon milícia között. Utahban ugyanis a megválasztott kormányzó Brigham Young (Kim Coates) nemcsak politikus volt, hanem a mormon egyház, az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházának egyik vezetője és apostola.
Ezt persze az Amerikai Egyesült Államok nem nézte jó szemmel, így erős ellentétek feszültek egymásnak. A problémákat csak tetézte, hogy a helyi őslakosokat el kívánta űzni, plusz az aranyláz miatt rengeteg szerencsevadász is megjelent a vidéken, tehát tényleg egy anarchikus korszak volt.
Ezekben az időkben kezdődik történetünk Sara Rowell (Betty Gilpin) és fia Davin (Preson Mota) hosszú útjával. Crook Springsbe igyekeznek, ami elég messze van, és az időjárás sem kedvez nekik. Megállnak Fort Bridgerben, egy helyi szőrmekereskedő központban, ahol megölik vezetőjüket, így nem nagyon tudják, hogyan tovább. A kereskedő központ vezetője, Jim Bridger (Shea Whigham) bemutatja őket Isaacnek (Taylor Kitsch), aki segíthetne eljutni nekik a desztinációjukba, de a férfi nem vállalja, mert a saját problémáival küszködik.
Ez a kereskedőút elég veszélyes, ezért az utazók nagyobb táborokba verődtek, és együtt indultak útnak. Sara tudtán kívül még két személy is velük tartott pluszban, ugyanis Isaac úgy döntött, titokban követi őket, mert rossz megérzése támadt a nő kalandjával kapcsolatban, és egy menekült néma indián lány, Two Moons (Shawnee Pourier) is a csapattal tartott elrejtőzve a kocsiban. Tudom elég sok a név, de túl kell lenni rajta.
Útjuk során, rögtön az első pihenőnél megtörténik a legrosszabb. A kocsikaravánok pihenőhelyére támadnak őslakosok és mormonok furcsa csapata, akik lemészárolják az egész 400 fős tábort. Az az elemi erőszak, pusztítás és szörnyűség, amit rendező a kamerán keresztül bemutat ezzel a közel 5 perces támadással, az elismerésre méltó.
Ez tényleg nem szórakozás az egész családnak. A zabolátlan vadnyugat se igazán jó kifejezés rá, itt mindenki a túlélésért harcol, átgázolva gyerekeken, nőkön, bárkin, aki az útjukban van. Semmi becsület, csak tisztán túlélés.
Térjünk ki az egyik legjobb dologra: a karakterek. Nem csak a színészek játéka elsőrangú, hanem itt mindenkinek jól definiált célja van, és értjük, amit el szeretnének érni. Főszereplőink bármi áron el akarnak jutni Crook Springsbe, mert ott él a férj, akiben a jövőbeni boldogulást látják. A mormon vezető terjeszteni akarja a vallását, akár saját népének vére árán is. Kapitányai pedig teljesítik apostoluk minden akaratát.
Jakob Prattnek eltökélt szándéka, hogy megtalálja az indiánok által elrabolt feleségét, Abisht, míg a nő feladta az életet, és csak békét szeretne lelni a sok szörnyűség láttán, amit átélt. Az író ezeket a karaktereket élettel tölti meg, szinte még a „rosszakat” is meg lehet érteni. Tényleg, tiszta szívemből úgy gondolom, ez Berg legjobb rendezése. Az akciójelenetek tisztán követhetőek, véresek és elemi erővel vágják gyomron a nézőt.
A színészek is nagyon jók, Betty Gilpin, már a 2020-as Vadászatban is nagyon vagány volt, de itt négyzetre emeli a kemény női főszereplő toposzát. Taylor Kitsch játszi könnyedséggel hozza a magányos, szótlan hős szerepét. Shea Whighamet én mindenben imádom, bár általában csak mellékszerepekben szokott brillírozni.
De akárkit kiemelhetnék, még Jay Courtney is jó a borzasztóan negatív szerepében. Apropó Courtney-t nem ismertem volna meg, ha nem nézem végig a stáblistát. A közel 40 éves színészre egy jó 10-15 évet rátettek szakállal és kosszal.
Nagyon hangulatos A vadnyugat születése, még akkor is, ha néha nehéz nézni. Nehéz, mert nem hazudnak a készítők, egy kemény, véres, erőszakos, aljas és mocskos sorozat. Persze nem hibátlan, fel lehetne róni a sokszor pátoszos monológokat, főleg az amerikai hadsereg századosának a szájából, vagy karaktereink sokszor logikátlan cselekedetét, de nem érdemes. Minden a helyén van, egy szórakoztató, nem mindennapi új történetet kapunk. Amerika ezen időszakáról európaiként nem sok információt kapunk, én például nem tudtam, hogy a mormonok ekkora problémát jelentettek az amerikai hadseregnek egy időben. Egy dolgot ki kell emelnem, nem tudom tiszta szívvel mindenkinek ajánlani.
Gyakorlatilag egy horrorutazás története egy zabolátlan földi pokolban. De, aki ezen túl tud lépni, különleges kalandban lesz része. A vadnyugat születése mind a hat része magyar szinkronnal megtekinthető a Netflix kínálatában.
