KULT
A Rovatból

Bepillantás egy bérgyilkos elméjébe – David Fincher egyik legszemélyesebb filmje A gyilkos

David Fincher legújabb filmje nagyon hasít a Netflixen. Michael Fassbender az érzelemmentes, névtelen gyilkos szerepében brillírozik, miközben könnyeden bemutatja a nézőknek a munkáját.


Nem azt mondom, hogy A gyilkos David Fincher legjobb alkotása, de nagyon érdekes, hogy miért választotta ezt a képregényadaptációt a következő munkájának. A történet papírvékony: Michael Fassbender egy névtelen bérgyilkost alakít, aki végigvezet minket egy bérgyilkosság előkészítésén és megvalósításán.

Az első húsz percben látjuk és - belső monológok segítségével - halljuk Fassbendert minden pillanatban.

Többször említi is, hogy ebben a munkában az unalom a legnagyobb ellenség. Sajnos a hosszas előkészület egy hibával végződik és gyorsan el kell tűnnie a helyszínről. Amikor hazaér, káoszt talál az otthonában, betörtek hozzá és a barátnőjét majdnem megölték. Ezután bosszúhadjáratot indít munkáltatója és mindenki ellen, aki benne volt ebben a gyilkossági kísérletben.

Ezt a történetet már számtalanszor hallottuk, klasszikus bosszúfilm is lehetne, de így, ilyen formában csak David Fincher tudta bemutatni. A rendező pont olyan, mint a névnélküli bérgyilkosunk: módszeres, átgondolt, maximalista, szinte gépiesen próbál a tökéletességre törekedni, de a külső körülmények mindig hátráltatják

Ez a filmen is érződik, mert amikor gyilkosunk hibázik, improvizálnia kell, az pedig még több hibához vezet.

Az is érdekes, hogy a bérgyilkos a belső narrációban sokszor ellentmond önmagának. Dicséri magát, hogy mennyire kifogástalan a munkája és pont akkor hibázik. Vagy azt mondja, hogy csak azokat a csatákat vívja meg, amiért megfizetik, és mégis becsúszik egy-egy pro bono gyilkosság.

Állítása szerint érzelemmentesen kell viselkedni, az empátiát ki kell ölni, de az egész film egy bosszúhadjárat története, mert bántották a szerelmét. Ha figyelmesen követjük, hogy mit gondol és mit cselekszik „főhősünk”, akkor gyorsan észrevehetjük ezt a kettősséget, ami néha már-már humoros is lesz.

Érdekes döntés volt egy magát érzelemmentesnek mondó bérgyilkost megtenni főszereplőnek. Mivel egyáltalán nem szimpatikus, vagy karizmatikus Fassbender karaktere, így elég távolságtartó lesz a néző vele szemben, hiszen még a nevét se tudjuk. Minden reptéren vagy bankban más néven szólítják. Ettől mi is érzelemmentesen állunk hozzá, és nem tudunk neki úgy drukkolni, mint egy klasszikus főszerepelőnek, mivel ő egy bérgyilkos, aki néha ártatlanokat is veszélybe sodor, hogy elérje céljait.

Fincher direkt közel enged hozzá és egyszerre elidegenít minket tőle.

Fassbender hihetetlenül tehetséges színész. Gyakorlatilag a film minden képkockáján remekel, nincs jelenet, amiben ne szerepelne, alig kommunikál más karakterekkel, kizárólag a nézővel van tényleges kommunikáció egy monológ keretein belül. Ez a belső narráció szinte egy meditatív hangulatot kölcsönöz a filmnek. Halljuk minden gondolatát, ha beteszi a fülébe a fülhallgatóját, halljuk milyen zenét hallgat, látjuk mik a céljai, mindent részletesen leír nekünk, belelátunk szinte az elméjébe.

David Fincherrel is nagyon hasonló a helyzet. Sokan bálványként imádják a tökéletesen megkomponált filmjei miatt, de ha kicsit utánanézünk ezeket erősen Stanley Kubrick féle módszerekkel éri el. A jeleneteket felveszik számtalanszor, sokszor szinte kínozza a színészeit, hogy kihozza belőlük a maximumot. Ezért is illik Fincher annyira A gyilkos rendezőszékébe, ezért választotta ezt a projektet.

Igazából nem is Fassbender a főszereplő, hanem a rendező és a módszeres perfekcionizmusa, ahogy mindent lassan, részletesen, metodikusan ad elő. A képi világ tűéles, tökéletesre komponált, mindig látjuk, amit kell. Erik Messerschmidt operatőr, nevéhez méltó német precizitással varázsolja el a nézőket, és nagy kár, hogy idehaza nem jutott el a mozikba, pedig megérdemelné a nagyvásznat.

Messerschmidt nagyon ért a steril, letisztult képek bemutatásához. Elég, ha előző munkáit megnézzük: a szintén Fincher-féle Mindhunter, vagy a Ridley Scott féle A farkas gyermekei sorozatot.

Zenei fronton is ismerős alkotópárost kért fel a rendező. Atticus Ross és Trent Reznor Oscar-díjas alkotók szinte minden Fincher-projektben benne vannak, a Social Network óta. Ők is követik az előírt minimalista előadásmódot, zenéjük sokszor háttérelemekből építkezik, szívdobogással, fémes zörgésekkel.

Reznor nagyon ért az ilyen típusú instrumentális zenéhez. Elég zenekarára, a Nine Inch Nails-re gondolni, ők is sok kísérleti albumot adtak ki az utóbbi időben.

Miért mondja mindenki a filmre, hogy unalmas? Mert az. Direkt koncepció, hogy bemutassák a gyilkost. Nem egy konkrét gyilkosságot akar elénk tárni, hanem egy ilyen furcsa elme működését éljük át. Egy hosszabb tényleges akciójelenet van a kétórás játékidőben, mondjuk az elég látványos és erőszakos lett, de ezen kívül

a film végeláthatatlan utazásokból, tervezésekből és menekülésekből áll.

Ez a kalandos bosszú több országon átívelő embervadászattá válik, de akkor sem engedi el a néző kezét. Egészen közel maradunk Fassbenderhez és nem vágja be gyorsan az országok látványosságait, pedig mindent tényleg valós helyszíneken vettek fel. Ez természetesen erősen megdobta a büdzsét. A Netflix nem szereti a költségvetéseit nyilvánosságra hozni, de a képi világ, a színészek és a rendezőnek köszönhetően ez simán egy 150-170 milliós projektnek tűnik.

Apropó színészek: Fassbender mellett még kiemelkedően teljesít Tilda Swinton, aki egy másik bérgyilkost alakít. Nincs nagy szerepe, de egy hosszabb jelenete van főszereplőnkkel, amiben maradandó a hölgy alakítása.

A markáns orgánummal rendelkező Charles Parnell alakítja a gyilkosságokat szervező ügyvédet, akinek köszönheti címszereplőnk, hogy elindulhatott a retorzió túráján.

Megértem azokat a nézőket, akik azt mondják A gyilkosra, hogy unalmas és nem történik benne semmi. Valamelyest igazuk van, de nem ilyen egyszerű a képlet. Ezzel a filmmel ugyanis Fincher bemutatja a konkrét munkafolyamatát egy film cselekményén keresztül.

Láthatjuk, hogyan dolgozik egy maximalista, aki önmaga legnagyobb ellensége.

Hiába tervez meg előre mindent, valami sose sikerül úgy, hogy az tökéletes legyen. Nem egy tipikus közönségfilm, sokaknak lassú és unalmas lesz, nem is Fincher legjobb rendezése, de az egyik legszemélyesebbnek tűnő története. A gyilkos megnézhető magyar szinkronnal a Netflix kínálatában.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Nem látok jönni egy szebbik világot, itt ti loptátok el tőlünk a jövőt” – újabb rendszerkritikus dalt írt Mehringer Marci, Puzsér Róbert is szerepel a klipben
A kritikus egy közmédiás szerkesztőt alakít a klipben. A dalhoz Petőfi klasszikusa adta az ihletet a fiatal zenésznek.


Új dallal jelentkezett Mehringer Marci. A fiatal zenész néhány hónapja adta ki a Szar az élet című, rendszerkritikus dalát, ami hatalmas visszhangot váltott ki.

Mehringer ezúttal is hasonló szerzeménnyel állt elő. A Szeptember végén (stressz) című dal szintén a mai fiatalok gondolatairól szól, és a zenész azt szerette volna, hogy a magyar valóságot tükrözze egy olyan szemszögből, ami minden korosztálynak ismerős lehet.

„Petőfi Sándor Szeptember végén című költeménye volt a kiindulópont, mert vannak érzések és gondolatok, amik évszázadokon át is relevánsak maradnak. Ezek azok, amik összekötnek minket, akár fiatalok vagyunk, akár idősebbek, egyszerűen generációkon keresztül összeköt mindenkit”

– mondja Mehringer a dalról, melynek klipjében Puzsér Róbert, Dietz Gusztáv és Füsti Molnár Éva is közreműködött.

Puzsérék a klipben a propaganda hatására egymástól egyre jobban eltávolodó családot alakítanak. Az énekes szerint a szám allegorikus látomás a mai Magyarországról: „a közmédia egyik szerkesztőjének történetén keresztül, aki a saját lelkiismeretével küzd, majd végül angyallá válik, hogy a magasból tekinthessen le az országra, amelyet addig a képernyő mögül formált.”

A dalban például ilyen sorok hallhatóak:

„itt összeomlik minden,

piros-fehér-zöld az ingem

forog a világ, elfolyik minden,

nekem tényleg senkim sincsen”

A refrén pedig így szól:

„nem nyílnak a völgyben a kerti virágok

nem zöldell a nyárfa az ablak előtt

nem látok jönni egy szebbik világot

itt ti loptátok el tőlünk a jövőt”

Mehringer Marcival a Szar az élet című száma után interjúztunk is. Akkor azt mondta, a pozitív fogadtatáson túl, sok negatív kommentet, sőt még fenyegető üzenetet is kapott a dal miatt.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Megszólalt Krasznahorkai László: Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni
A Nobel-díjas író pár mondatban reagált ma a díjra, az azt követő jókívánságokra, és meg is köszönte az olvasóinak őket. Záporoznak is a kommentek a poszt alá.


Néhány napja jelentették be, hogy Krasznahorkai László kapta a 2025-ös irodalmi Nobel-díjat, akkor volt egy rövid nyilatkozata, de azóta nemigen szólalt meg az író. Most a közösségi média oldalán írt pár sort a követőinek a maga fanyar humorával:

„Krasznahorkai László hálás az Elkerülhetetlen Véletlennek, hogy ennyi embernek okozott örömöt. Köszöni a jókívánságokat. Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni”
– írta a Facebookon.

A kommentek túlnyomó része pozitív reakciókat tartalmaz, köszönik a könyveket, az olvasás élményét, és gratulálnak a frissen díjazott írónak:

"Pont a mester kötetét olvasva kaptam a híreket. Hát persze hogy boldogság."

"Itt Erdélyben is nagy volt az öröm. Egy könyves kávézóban dolgozom, jó volt elsőnek két német egyetemi hallgatónak elújságolni a hírt, hallottak a szerzőről!"

"Mikor évekkel ezelőtt egy brit könyvtárban dolgoztam karbantartóként, mindig megpróbáltam becsempészni a Wenckheim báró hazatér angol nyelvű, keménykötésű kiadását az ajánlott irodalom polcra, de valaki mindig észrevette és visszatették. Végig nekem volt igazam. Gratulálok a díjhoz!"

"Igen, végre önfeledten lehetett örülni, egy időre ki lehetett lépni a nyomasztó, nehezen elviselhető mindennapjainkból. Köszönjük!"

"Hatalmas öröm és boldogság,hogy egy magyar ember ismét feltette hazámat a kultúra felső polcára.Szívből gratulálok,jó egészséget és kreatív energiákat kívánok az elkövetkezendő időkre is!"


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Aktnaptárt készít Tóth Enikő új főszerepében - egy pikáns darab a Játékszín színpadán
A darab a bátorságról és egy női közösség erejéről szól, és a világ számos helyén színpadra állították már. De Tóth Enikő egy másik tabudöntögető színdarabban is játszik, ami a menopauzáról szól.


Tóth Enikő nagy dobásra készül: a Játékszín Naptárlányok című előadásának egyik főszerepét viszi, amelyben egy kisvárosi női közösség aktnaptárt készít egy nemes ügyért. „Van egy női közösség, amelynek tagjai egy nemes ügy mellett elindítanak valamit, és rendkívül bátor döntést hoznak a kissé színtelen kis életükben.” – mondta erről a Blikknek.

A Naptárlányok Tim Firth műve, amelyet egy valós történet ihletett: Angliában, Yorkshire-ben egy női klub tagjai jótékonysági aktnaptárt készítettek, hogy pénzt gyűjtsenek egy barátnőjük férje emlékére és a leukémiakutatás támogatására.

A darab a barátságról, a közösség erejéről, az önelfogadásról és a veszteség feldolgozásáról mesél, sok humorral és megható pillanattal.

A színpadi jelenetek a pikáns szituációkat játékosan, ízléssel oldják meg: a szereplők a „kényes” pillanatokban hétköznapi tárgyakkal – teáskannákkal, süteményekkel, virágokkal – takarják el magukat, miközben egyre nagyobb önbizalommal állnak ki az ügyük mellett. A történet a 2000-es évek elején bemutatott, nagy sikerű film után került színpadra a 2000-es évek végén, és azóta világszerte számos színház műsorán szerepelt.

A mi kis falunk című sorozatban Zömbiknét alakít Tóth Enikő a Menopauza című darabban is brillírozik, és erős visszajelzéseket kap a nézőktől.

„Nagyon sok nőnek hozott megkönnyebbülést, hogy például a menopauzáról beszélünk a színpadon, ráadásul humorral, öniróniával, de közben úgy, hogy belefacsarodhat az emberek szíve.

Sok hölgy mondta, hogy az előadás után a férje már jobban érti, miért volt olyan a változókorban, amilyen. A nők szemében meg azt a boldogságot látom, hogy megértve érzik magukat, van bennük egy felszabadult érzés” - fogalmazott Tóth Enikő a Blikknek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Színészlegendák és legendás szerepek kísérték Diane Keaton életét – galéria
A 79 éves korában elhunyt színésznő a szakma krémjével dolgozott együtt. Néhány munkakapcsolata párkapcsolattá is alakult, bár sosem ment férjhez. Egy élet és karrier képekben.


Ahogy arról korábban beszámoltunk, szombaton Los Angelesben elhunyt Diane Keaton amerikai színész, rendező és producer.

Az Oscar- és Golden Globe-díjas művész pályafutása során olyan nagy sztárokkal dolgozott számos filmben, mint Woody Allen, Al Pacino, Richard Gere, Warren Beatty, Jack Nicholson, Mia Farrow vagy Jane Fonda.

Megannyi filmes szerepéből olykor romantikus kapcsolat is szövődött kollégáival, bár férjhez soha nem ment. Két örökbe fogadott gyereke Dexter (1996) és Duke (2000).

Filmes szerepeiből, pár- és munkakapcsolataiból készítettünk válogatást (a képekre kattintva galéria nyílik):


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk