Barna hajú lányok Budapest arcai
Már megmutattuk a a kislányokat és a kisfiúkat is a Budapest Katalógusból. Mai válogatásunkban ismerjétek meg azokat a barna hajú lányokat, akik nélkül Budapest sem lenne teljes.
Az ötletgazda, Szöllősi Mátyás már régóta próbált megoldást találni arra, hogy a főváros éjszakai életét bemutassa, és kiderüljön, nem is olyan elrettentő, ahogy azt sok ember képzeli. Rövid interjúkat képzelt el, amik egy-egy fotóval ízelítőt adnak az éjszakai Budapestből.
Az alapötletet tovább bővítve elkezdték a Budapest, hogy budapesti arcokon keresztül mutassák be a várost. Van már ilyen külföldön - a Humans of New York – és ez alapján vetődött fel, hogy itthon is meg lehetne csinálni.
A csapat tagja Szöllősi Mátyás és Mohai Balázs fotósok és Tóth Gábor, aki az arculatért felelős.
Fanni | Astoria
"Most komolyan, mit tud tenni egy kisgyerek, mikor leteleportálják valahová? Itt születtem a Vas utcában, de aztán egyszer csak a Balatonnál találtam magam. Vittek a szüleim, mint egy bőröndöt. Persze nem panaszkodom, mert nem volt olyan rossz, hogy reggel a parton indult a nap, meg hát, állítólag a férfiak életét nagyon megkönnyíti az a páradús levegő, ezért is döntöttek persze úgy a szüleim, illetve apám, hogy leköltözünk."
"Most miket csinálsz?"
"Leginkább a 93 éves nagymamám mellett vagyok ápoló. Szegény, már nem nagyon tud egyedül kikelni az ágyból. Nagyon sokat beszélgetünk. Szoktam kérdezni tőle, hogy milyen volt a munkája, mert arról nagyon szívesen mesél. Negyven évig volt vágó. Volt egy alkalom, mikor leültetett, hogy ő most elmeséli az élettörténetét. Mesélt-mesélt, és egyszer csak azt mondja: "Most elég volt, menj haza." Kérdezem, tőle: hova haza? Itt lakom. Elfelejtette közben, hogy én is ott élek vele. Másnap aztán mondta, hogy harminc évet kihagyott az egészből, és hogy folytassuk."
"És bepótolta?"
"Igen, egy mondattal: lakótelepen laktunk. (nevet.)"
"Izgalmas a ruhád... mit szimbolizál?"
"Azt, hogy Csernobil ellen vagyok. Mármint a radioaktivitás ellen. Nem nagyon bírom. Meg azt is, hogy nagyon sok minden érdekel. Talán túl sok minden is, ez az én "bajom". Imádok sétálni a városban, most is végigjöttem a Múzeum körúton és annyira jó volt."
Tamara | Vármegye utca
"Szeptember óta élek Budapesten, kifejezetten dolgozni jöttem föl. Hangos a város. Ami nekem nagyon hiányzik, az a csönd, úgyhogy hamar szeretnék kiköltözni a belvárosból. Most a Nyugati közelében lakom, de szeretnék jóval kijjebb élni. Éltem Angliában is, kisvárosban. Cuki kis házakban laknak ott az emberek, meglepő, hogy milyen rendszerezetten, szabályokhoz kötötten, de azt hiszem, ez elsősorban csak addig van így, amíg otthon vannak. Ha például eljönnek ide, akkor kiélik magukat. Persze voltam Londonban is, és én azért azt mondom, hogy Budapest jobb, változatosabb, izgalmasabb sokkal."
"Mi a célod, milyennek képzeled a jövőd?"
"Szeretek emberekkel dolgozni. Azt például el tudom képzelni, ha már Budapestről van szó, hogy van egy kis kávézóm, ami jó helyen van, ahol jó dolgok történnek, ami egy jó hely. A kint szerzett tapasztalatok sokat segítenek, de elsősorban nem nagyvárosban élnék szívesen."
"Akkor hol?"
"A Hortobágyon például. Csak akkor meg az volna a "baj", hogy nem találnék erdőt, ahol sétálhatnék. Imádok erdőben sétálni."
Eszter | Bródy Sándor utca 17.
"Egy hirdetésben láttam, hogy lehet csatlakozni önkéntesként a Budapest100 csapatához, és nagyon megörültem. Sportszervezős hallgató vagyok, és bár ez itt annyira nem sportos, nagyon érdekelt és érdekel a dolog; gondoltam, hogy tudok segíteni, hozzá tudok tenni az egészhez. Sajnos a ház, ahová eredetileg jelentkeztem, a Népszínház utcában, végül nem nyitott ki, de aztán írták, hogy ide kellene még ember, úgyhogy aztán a Bródy Sándor utcába kerültem. Jó volt látni, hogy mennyien érdeklődnek, és hogy az egészen kicsiktől kezdve, akik még valószínűleg sosem látták belülről ezeket az épületeket, az idősekig, akik visszatérnek, mindenkit mennyire lenyűgöznek a házak."
"Milyen feladatokat láttál el?"
"Volt szombaton délelőtt egy helytörténeti séta például, amit én vezettem az utcában, de persze bárkinek, aki bejött a házba, segítettem, elmondtam, amiket tudok. Vasárnap délelőtt pedig egy háztörténeti sétán vezettem az érdeklődőket."
"Gyakran vállalsz önkéntes-munkát?
"Igen, régebb óta csinálom, és sok helyen megfordultam. A rendezvényszervezéshez és azokhoz a dolgokhoz, amiket csinálni szeretnék, nagyon jó tapasztalat."
Dóra | Hegedű utca - Király utca
"A Kortárstánc Főiskolán tanulok, elsőévesként, és amellett, hogy bent végzem a feladataimat, órákra járok, izgalmasnak tartom felkutatni az ilyen helyeket, felületeket, ahol a kontakt-improvizációt tudom gyakorolni. Illetve ez, amit itt csinálok, ahhoz kötődik talán a legjobban. Ezt persze tanuljuk a suliban is, és régóta nagy kedvencem"
"Miről szól pontosan?"
"A két ember közti kontaktról, és arról, hogy gyakorlatilag egymás testét, annak súlyát, formáját használjuk; ő a támaszod, te vagy a támasza, egymás támaszai, inspirálói vagytok. És amit itt csinálok, egy egyszerűsített formában ehhez kapcsolódik, mert kihasználom a felületeket, és egyben alkalmazkodom ezekhez a megtalált formákhoz, és úgy érzem, mindez fejlesztő hatású. Öntöm a súlyt egyik helyről a másikra, idomul a testem."
"Napi szinten csinálod ezt kint a városban?"
"Nem napi szinten, de egyre gyakrabban; régóta foglalkoztatnak a városnak különböző formái, alakzatai."
"Tervezed, hogy esetleg másokat bevonva ezt csoportosan, flashmobszerűen csináljátok?"
"Egyelőre egyedül vagyok ezzel, úgy tudom; nem találkoztam mással, aki ezt elhivatottan, vagy akár hivatásszerűen csinálja. Persze van olyan csoporttársam, aki már érdeklődött, bár ebben pont a spontaneitás, a játék a lényeg, nem az, hogy előre leszervezzük a dolgot."
"Ha meg lehet ilyet fogalmazni, akkor mi a célod a tánccal?"
"Nem elsősorban az, hogy ebbe vagy abba a társulatba tartozzak, inkább olyan cél lebeg előttem, hogy az, ahogyan látom magamban, hogyan kellene táncolnom, oda eljussak, azt megvalósítsam."
Bernadett | Károly körút
"Képzőművészetit végeztem, tervező-grafikus szakon, most pedig a tanár szakot végzem - jó, ha az is megvan, de ez amolyan B-terv leginkább."
"És mi az A-terv?"
"Elsősorban a nyomtatott dolgok érdekelnek; csomagolás, arculat, plakát, könyvborítók, ilyesmik. De inkább a webdesign az, ami menő, arra van nagyobb igény mostanában."
"Mire vagy a legbüszkébb azok közül, amiket eddig csináltál?"
"Talán a diplomamunkámra."
"És az pontosan mi volt?"
"Csillagkép-illusztrációk újratervezése. Úgymint Kis Medve, Perseus, Andromeda... Amiket találtam, korábbi illusztrációk, például a 18-19. századból, azok nagyon klasszikus, anatómiai pontossággal készültek, és a modernek közül viszont alig volt, ami tetszett, a legtöbb nagyon igénytelen. És akkor úgy gondoltam, hogy egy egységes vizuális nyelven szólaltatom meg ezeket. Adta magát, hogy egy naptár készüljön belőle. Az alapkoncepció egyébként az volt, hogy az ember és a természet viszonyát bemutatni valamilyen módon, ahogy az elmúlt egy-két évezredben változott. Bizonyára az ókorban egészen más volt az elképzelés a csillagképekkel és az éggel kapcsolatosan, de a 21. századi ember, már csak a fényszennyezés miatt is, nem látja úgy ezeket a formákat, és a tudás egészen más már. Ezeknek a megjelenítése is fontos szempont volt. Azt hiszem, erre vagyok a legbüszkébb most."
Ha tetszettek Budapest arcai, oszd meg a barátaiddal is!
Fotó: Draskovics Ádám
