Bakancslistás hely a tapolcai Malom-tó, ha egy laza, nyugis, romantikus helyre vágysz
Tapolca (szláv nyelven meleg vizet jelent) a magyar tengertől tán 20 perc autózással elérhető. De mégsem volt az eszemben, mikor a Balaton-felvidéket túráztam körbe.
Ám egy szép napos napon valahogy vonzott a csavargás, hagytam a már kitervelt úticélokat. Ilyenkor pedig egy magamfajta „úton járó” megy az orra, szeme, érzése után. Így keveredtem Tapolcára. Az autót a központtól pár perc sétára leraktam, és irány a híres-nevezetes Malom-tó.
A két részből álló tó-együttes – a nagyobb a Tapolca-tó, a kisebb meg a Kis-tó - vize állandóan 18 fokos, így télen sem fagy be. A két tóból pedig a Tapolca-patak egy szűk, de kedves kis sétánnyal övezve Szigliget felé viszi a vizet, ott ömlik a Balatonba.
A tó partjának egyik nevezetessége a víz szélén álló régi malom, ami ma szállodaként üzemel. Számtalan kép örökítette meg, de jó tudni, hogy a ház falánál látható malomkerék már csak dekoráció.
A vízpart is szemet gyönyörködtető, hiszen körben középkori eredetű házak színes falai sorakoznak. Igazi mesebeli világot varázsolnak ide.
Képgaléria: Malom-tó (Képekért kattints a fotóra)
Ez a hely ideális lehetett őseinknek is, a hegyekkel övezett, vízben gazdag vidék őket is maradásra bírta. A kutatások szerint már hétezer éve is éltek itt. A patakot pedig leszármazottaik is hasznosíthatták, felduzzasztották, és már az Árpád-korban is malmot hajtottak vele. A jelenleg látható régi, kőből épült, vakolatlan alsó szintű malom a 13. század környékéről származik. De a feljegyzések szerint a másik tónál is állt valaha malom.
Képgaléria: Tapolca-patak és környéke (Képekért kattints a fotókra)
Tapolca persze a barlangjairól is híres, itt található hazánk negyedik leghosszabb barlangrendszere. A barlangok helyett azonban én a városban csavarogtam egy kicsit. Látható itt a tapolcai születésű költő, Batsányi János szobra, Baumberg Gabriella mellszobra, Varjas Judit Halas lépcső alkotása, Raffay Béla készítette Szent István vagy Nepomuki Szent János szobra, és a Négy évszak szoborcsoport.
A városka nyugalmas utcáin, terein nézelődve, a tó mellett egy padon meguzsonnázva, egy teraszon egy limonádét eliszogatva, a vízben az aranyhalakat és a kacsákat szemlélve elszaladt az idő.
Ezzel az élménnyel keltem aztán újra útra, és magammal vittem az élményt, hogy jó néha kicsit „lazán semmit tenni”.
Képgalária: Séta a tó környékén (Képekért kattints a fotókra)
Ha a környéken jársz, nézz szét Zircen is:




