„Azokat, akiket már ezerszer porig aláztak, és nem hajlandók tovább hazudni magukról, nem fogják visszazavarni a négy fal közé!”
Ha meghalnak a szüleid, árva leszel, ha elveszted a társad, özvegy, de ha a gyereked hal meg, az akkora fájdalom, amire nincs szó.
Ez jár a fejemben, és az a 13 éves fiú, aki egy hónapja öngyilkos lett, mert nem tudott megküzdeni azzal a szégyennel, kiközösítéssel, amit büntetésként rámértek azért, amiről nem tehetett, mert más volt, mert nem heteroszexuálisnak született.
Ma Magyarországon nem kell elmenni egy falusi iskolába, hogy tanúi legyünk a bullyingnek, amire nincs magyar szó. Elég ehhez nézni a köztévét, vagy elmenni Kövér László vagy Novák Katalin egy-egy lakossági fórumára.
A bullying úgy kezdődik, hogy a közösség hangadói kipécéznek valakit, akinek onnantól pokollá teszik az életét. Ez történt velem a gimiben, amikor fél éven át 10 percre elővettek, amikor is egy nyelvórát egy olyan teremben tartották, amit egy másik osztály termén át kellett megközelíteni. Nem az osztálytársaim aláztak hétről-hétre, a legtöbbjük csendben elfordította a fejét, de volt egy amúgy tök rendes csaj, azt hiszem orvos lett belőle, és eléggé szarul esett, hogy az egyik “mi van te b¥zi”-ra felröhögött, ami után még durvábban jöttek nekem.
Egész héten emiatt a tíz perc miatt szorongtam, a jegyeim leromlottak, a szüleim nem értették, mert annyira szégyelltem, hogy egy hónapja tudtam erről először beszélni. Mindent elkövettem azért, hogy a szüleim erről ne szerezzenek tudomást, mert nem akartam rájuk szégyent hozni.
A suliban, azt a gyereket, akiről azt gondolják, nem-heteroszexuális, ki fogják pécézni, és nagyon ritkán ússza meg annyival mint én.
Eddig az iskolákban volt lehetőség beszélni arról, hogy homoszexuálisnak lenni nem szégyen, teljesen normális, az emberi populációban kortól, helytől függetlenül 8-10 százalék nem-heteroszexuális az egyedszám. El lehetett mondani, hogy erről senki nem tehet, mert gondolj bele, ki az, aki ezt választaná egy olyan országban, ahol megaláznak miatta.
Nem lesz lehetőség, Pedig a b¥zizás már most elég nagy fordulatszámon pörög Magyarországon, és amint az én példám is mutatta, elég pár gyerek az iskolában, aki képes tönkretenni egy-egy életet. Az én életem szerencsésen alakult, mert ki tudtam bulizni, hogy másik város másik gimijében kezdjem a következő tanévet, de erre nem túl sok gyereknek van esélye.
Szerencsésen alakult, mert ez a heti egyszeri tíz perc megaláztatás is kellett ahhoz, hogy miután Szegeden a bölcsészkaron elnyertem egy amerikai ösztöndíjat, és az angol nyelv tanításának módszertanát oktató tanár az angol tanszék folyosóján kijelentette, hogy “nehogy már egy b¥zi menjen Amerikába”, illetve “egy b¥ziból ne legyen tanár”, fogjam magam, besétáljak a Szegedi Egyetem újság szerkesztőségi szobájába, ami az angol és a német tanszék között volt félúton, és írjak egy nyílt levelet neki, amiből akkor országos botrány lett, mert a Narancs és a Kossuth Rádió is foglalkozott a témával. A botrány eredményeként az egyetemen akkor már évek óta oktató tanár a következő szeptembert a szegedi katolikus gimnázium angoltanáraként folytatta, én meg bizottság előtt átmentem abból a módszertanból, amire egy napnál többet senki nem tanult, és megkaptam a német után angolból is a tanári diplomámat is, amivel két éve már nem kaptam állást, mert túl liberális vagyok meg még b¥zi is, és ezeket nem is titkolom.
A tanárnak a suliban sem egyszerű. Osztályfőnök voltam, én vettem fel a gyerekeket a ma már elitgiminek számító pesti gimibe. Hatszoros volt a túljelentkezés, konkrétan annyi okos kisvarázsló jött el a hatosztályos szóbelire, hogy az került be, aki szimpatikus volt. Minden gyerekemet imádtam, a tűzbe mentem volna értük, szerintem elég jó viszonyban voltunk, én Törpéknek hívtam őket, mert a gimiben ők tényleg törpék voltak, ők meg engem Hókuszpóknak, amin jót röhögtünk, és az erdei iskolában a “pantomimozzatok el az ofővel valamit” feladatra azt találták ki, hogy akkor Hupikék Törpikék vs Hókuszpók lesz a sztori, és nyilván én halok meg a végén. Oké. Ezzel csak azt akartam bemutatni, hogy nem ez a bemegyek órára, frontális oktatás keretében elmondom nekik angolon a Present Perfectet, németen meg a Konjunktivot, oszt szevasz. Tudtam, ki kibe szerelmes, kinek válnak a szülei, és emiatt szorong, de azt is, kit ver az anyja. De arra nem jöttem volna rá, hogy pár fiam elkezdett bullyingolni, ha nem szól pár Törpilla.
Ilyekor ha a b¥zizás a bullying oka, akkor az ember tanárként elkezd érzékenyíteni. Ha nincs bullying, akkor is elkezd, és nem csak a témában.
Amikor pár éve visszamentem tanítani egy szakgimnáziumba, mert már megengedhettem magamnak ezt az úri passziót, és leszartam, hogy 58 ezer forint érkezik a számlámra havonta a heti 12 óra angolért, az egyik 15 éves angolon, ahol Indiáról volt szó, közölte, hogy “azok cigányok, és mindet ki kellene irtani”. És akkor itt megálltunk. Szerintem három hétig érzékenyítés ment.
Nincs mit azon csodálkozni, hogy a nem-heteroszexuálisok 40 százaléka már gondolt az öngyilkosságra, és 30 százalékuk megpróbálta. És amikor majdnem sikerült, csak az időzítés volt szar, mert még a kávézóban elájul, kihívják a mentőt, akik, mivel már a légzés is leállt, ahogy azt a páciens előre tudta, a mentősök intubálják, és ehhez szétvágják a kétszázezer forintos kabátját, meg a Nápolyban vett ingét, és senki nem érti, miért, mert fiatal, pénze is van, vicces, sikeres... De ez egy másik sztori.
Ha valaki egész életében azt hallja, hogy mocskos, a létezése is szégyen, ha megvetik azért, ami, ha a legszebb emberi érzést titkolnia kell, ha hazugságra kényszerítik, az az ember sérülni fog.
A magyar lakosság 8-10 százalékáról beszélek.
Én szerencsés vagyok, mert egy elfogadó környezetben (körúton belüli értelmiség) létezve lehetőségem lett arra, hogy úgy döntsek, boldogan akarok élni. Bár a döntésig brutál volt az út.
De én a sok ezerből vagyok az egy kivétel.
Az iskolai bullying ugyanis társadalmi szinten is működik.
Elmondom, hogy.
Az osztály jó tanuló kislánya, akinek a hajában mindig rózsaszín selyemmasni van, a tanár minden kérdésére azonnal tudja a választ, tisztelettudó, ésatöbbi, mindenki ismer ilyet, egy templomkertben megtartott zsúron arról beszél, hogy a homoszexuális párok megbontják a család egységét.
Ez történt Kaposváron 2018. július 1-jén, amikor Novák Katalin egységbe hívta a nemzetet a homoszexuálisok ellen. Hogy Novák Katalin szavait mindenki komolyan vegye, az akkor még államtitkár Novák után Márfi Gyula, veszprémi érsek megsimogatta a jó tanuló, okos kislány buksiját.
De ugyanígy a nem-heteroszexuálisok elleni országos vegzálást bátorította Kövér László is, aki 2019. május 15-én Zuglóban egy lakossági fórumon azt mondta, hogy “egy normális homoszexuális tudja, mi a világ rendje, hogy ő így született, ilyenné lett. Próbál ehhez a világhoz úgy alkalmazkodni úgy, hogy nem tartja magát feltétlen egyenrangúnak”.
Novák Katalintól szeretném megkérdezni, érez-e személyes felelősséget a fiú haláláért.
A Fidesz politikusait nem érdekli, hogy emberek életét teszik tönkre. A családügyi miniszter családok életét is. Kormánypárti politikusoknak ez nem lesz probléma, mert a gyerekeik olyan iskolába járnak, ahol a tanár nem bemegy és az osztály elé állva ledarálja az anyagot, hanem kis csoportokban projekteken dolgozva, játszva, örömmel tanulnak. Ilyen közösségekben sokkal hamarabb kiderül a bullying. Azokban az iskolákban, ahova az ő gyerekeik járnak, van fejlesztőpedagógus, pszichológus, és minden, ami a gyerek mentális fejlődéséhez kell. Ha esetleg az ő gyerekeik közül derül ki, hogy nem-heteroszexuális, az sem lesz gond. Elküldik majd egy szabad országba, ahol a lopott pénzből a gyereknek anyagi gondja sem lesz, és boldogan élhet.
No de a te gyerekeddel mi lesz?
Az a családügyi minisztert nem érdekli. Ha öngyilkos lesz, hát van ilyen. Nyilvánvalóan az sem érdekli, hogy a család élete megy ettől tönkre. Mert ha meghalnak a szüleid, árva leszel, ha elveszted a társad, özvegy, de ha a gyereked hal meg, az akkora fájdalom, amire nincs szó.
Nem tudom elképzelni Novák Katalinról, hogy homofób lenne, bár persze simán lehet. Orbánról már inkább. De akárhogy is van, pont azt csinálják, amit a nácik Németországban, amikor szavazatmaximalizálásra kiválasztották a zsidókat, akik jóllehet mindösszesen csak 0,75 százalékát tették ki a Harmadik Birodalom teljes népességének, mégis ők lettek a felelősek a világ minden bajáért. Az antiszemitizmus évszázadok óta a nyugati társadalmakban jelen volt (a Magna Chartának is vannak ilyen rendelkezései), ahogy a homofóbia is. Ellenség kellett a Fidesznek, Novák Katalin elmondta, hogy veszélyt jelentünk a családra, a sok amúgy is homofób gyökér meg a Face-en elkezdte a profilképére rárakni a “megvédjük a családokat” keretet.
És azokat, akiket már ezerszer porig aláztak, akik már megjárták a földi poklot, akiket eltaszított a családjuk, és karácsonykor egyedül ültek otthon, de talpra álltak, és nem hajlandók tovább hazudni magukról, nem fogják visszazavarni a négy fal közé. Engem se!
Soha nem maradok csendben, és minden tőlem telhetőt megteszek, hogy a gyűlölet ne kergessen senkit a halálba, és hogy tegyünk a gyűlölet ellen. Mert a gyűlölet nem épít, hanem megmérgezi a lelkeket, és rombol.
Arra kérlek ezért, te se maradj csendben, ha azt látod, hogy embereket aláznak meg.
Ne fordítsd el a fejed, ne legyél bűnrészes.
Homonnay Gergely közben egy másik posztban ezt írta: "minden pedagógust arra kell bátorítanunk, vegye elő irodalom, rajz, osztályfőnöki, erkölcstan, földrajz, történelem, fizika, informatika vagy épp matek órán a témát. A következő napokban itt, ezen az oldalon pl. “homoszexuális propaganda - töri” címszó alatt kapnak majd ötleteket. Egyúttal várom azokat a tanár kollégák jelentkezését, akik segítenének ebben. Holnap kezdünk irodalommal. Ha emiatt valakit meghurcolnak, a TASZ jogászai segítenek.
