KULT
A Rovatból

10 film, amely eredetileg véres vagy tragikus befejezést kapott volna

Az Alien, a Die Hard 3, a Rocky, sőt A remény rabjai végkifejlete is rettentően unalmas lett volna, vagy semmit nem tett volna hozzá a teljes sztorihoz.


Nem a film hossza számít, hanem a bejezése, mert végül úgyis a fináléra fog emlékezni a legtöbb néző. Részben azért, mert ez volt, amit legutóbb láttak, de sokkal inkább azért, mert az utolsó percek határozzák meg, hogy érdemes volt-e annyi időt tölteni a film előtt.

Az alábbi filmek az eredeti elképzeléstől eltérő befejezést kaptak, mert nem voltak szinkronban a film többi részével, és szerencsére valaki, aki magasabb pozícióban volt, még időben látta a teljes képet, így a gyengébb végződést ígérő eredeti forgatókönyvet átírták.

10. Ananász expressz (2008)

Az Ananász expressz egy amerikai drogos akcióvígjáték, melyben a két ügyetlen idiótát üldözi egy korrupt zsaru és drogbáró, aki holtan szeretné látni a srácokat. A sztori többnyire könnyed, annak ellenére, hogy erőszakos. Az eredeti befejezés viszont elrontotta a film végét.

1

A két főszereplő, Dale (Seth Rogen) és Saul (James Franco), miután meghiúsította a rosszfiúk tervét, jointot szívva ünnepel egy raktárban. Észrevesszük, hogy az egyik rosszfiú feléjük lopakodik. Dale még rá is mutat, de a kétbalkezesek túlságosan be vannak szívva ahhoz, hogy észleljék, az életük veszélyben van. Így agyonlövik őket, Dale megfogja Saul kezét, mielőtt meghalnak.

Miután a két füvest kivégezték, túl sivárrá vált az egyébként optimista drogos komédia, főleg mivel a nézők már az összes poént látták. Ez a befejezés teljesen alkalmatlan lett volna az Ananász Expressznek.

9. Alien (1979)

2

Habár az Alien saga teljes mondanivalójában elég üres, az első film különösen az. A karakterek csapdába esnek egy űrhajón, melyen egy idegen lény egyesével gyilkolja meg őket. A záró rész egy vidám felütés, mert a főhős, Ripley (Sigourney Weaver) megöli az idegent.

A forgatókönyv eredeti befejezése azonban még ennél is komorabb.

Az idegen megöli Ripleyt is: konkrétan leharapja a fejét, majd a főhős hangján elmondja a hajónapló utolsó üzenetét, mielőtt a Földre jön és meggyilkolja az összes embert.

Ezzel a befejezéssel azonban nem készülhetett volna folytatás a filmhez, és Ripley sem válhatott volna az egyik legnagyobb női akciófilmes ikonná.

8. Die Hard 3. – Az élet mindig drága (1995)

A Die Hard-sorozatok összhangban vannak a gyors ütemükkel és a rengeteg akciójukkal, mégis sikerült minden egyes filmnek saját, egyedi történetet kreálni. A sorozatban nincs kivétel, ezért furcsa, mikor kiderül, hogy a harmadik rész vége teljesen máshogy végződött volna, mint a többi rész.

3

Azért módosították az eredeti befejezést, mert a forgatókönyíró Jonathan Hensleigh megállapította, hogy hiányzik a cselekvés a film többi részéhez képest. Bírálta a befejezést is, mert McClane egy kegyetlen, bosszúálló oldalát mutatta, ezáltal a karakter elvesztette volna csodálatra méltó személyiségét.

7. Rocky (1976)

A Rocky az egyik legmotiválóbb filmek közé tartozik, melyben a főszereplő (Sylvester Stallone) alulról indulva jut el a csúcsra és válik „valakivé”. A filmben, annak ellenére, hogy Rocky Balboa elvesztette az Apollo Creed (Carl Weathers) világbajnok ellen vívott meccsét, bebizonyította minden kétkedőnek, hogy ő nem egy vesztes.

Az eredeti befejezés azonban az ellenkező irányba ment volna: eszerint Rocky kiábrándul a profi boksz világából és a pénzét hasznosítva, barátnőjével, Adrian-nel (Talia Shire) kisállatkereskedést nyit.

De ez a befejezés ütközött volna a film szellemével. A készítők eleshettek volna az Oscar-októl, melyeket az új befejezés hozott meg számukra. Stallone-nak pedig talán el sem indult volna a filmes karrierje.

6. A mélység titka (1989)

Talán az egyik legtöbb kasszasikert hozó filmrendező, James Cameron legkevésbé népszerű filmje ez. Egy amerikai nukleáris tengeralattjáró felkutatására indul egy víz alatti olajfúró bázis személyzete. A mélyben rekednek és rátalálnak egy idegen civilizációra.

5

A film végén Bud (Ed Harris) az óceán mélyén hatástalanít egy nulkeáris robbanófejet, amely megölhetné az idegeneket. Az idegenek értékelik Bud áldozatát és megmentik a személyzetet. Bud szerető üzenetet hagy a feleségének.

Az eredeti befejezésben Bud üzenete az idegenek ellen irányult volna és félelmet szült volna az emberekben. Felkészülésre buzdította volna az emberiséget. Így viszont minden, ami a filmben elhangzott az idegenekről és békés jellemükről, semmissé vált volna. Túl sok kérdés maradt volna, hogy mért vártak ennyi ideig az idegenek az emberiség elpusztításával az óceán mélyén.

5. A remény rabjai (1994)

A cselekmény az Állami Fegyház két fogvatartottjának életét részletezi, mely papíron unalmasnak tűnik, de a két férfi között kialakult kötődés és megpróbáltatásaik szívszorítóvá teszik a történetet. Bár nem nagy összeget fordítottak a filmre, azóta a valaha készült egyik legjobb filmként tartják számon. Az IMDB top 250-es listáján az első helyezett, még a Keresztapát is megverte.

6

A film vége szívmelengető: a két főszereplőt egymás mellett látjuk Mexikó partjainál, távol a múlttól és az amerikai jogrendszertől. Ám a filmnek eredetileg az utolsó előtti jelenet volt a befejezése, amikor Red (Morgan Freeman) még nem tudja, hogy láthatja-e valaha Andy-t (Tom Robbins), csupán Mexikó felé utazik egy busszal.

Bár csak egy jelenetről van szó, hatalmas a kettő közti különbség, mert a kibővített változatban a két rab élethosszig tartó barátságára és az együtt felfedezett új szabadságra helyeződik a hangsúly. Hála az égnek, a rendezők befejezték a filmet és nem hagyták, hogy a hiány marcangolja a nézőket.

4. Strangelove (1964)

Stanley Kubrick hidegháborús szatírája a Dr. Strangelove, mely a mai napig az egyik legjobb feketehumorral fűszerezett komédia. Az alkalmatlan hadsereg tökéletes ironikus-komikus megjelenítése.

7

A film úgy végződik, hogy mindenki egy pitét kap az arcába. Eredetileg viszont úgy zárult volna, hogy az amerikai és orosz politikusok egy szobában élelmiszerharcot vívva tortákat dobálnak egymáshoz. Annak ellenére, hogy a film egy szokatlan szatíra, ez a befejezés túl buta lett volna. Tönkretette volna a teljes befejezést a nukleáris apokalipszis nélkül.

Egy 1969-es interjúban Kubrick megállította, hogy a pite-küzdelem nem lett volna összhangban a szatirikus hanggal. A pitedobálásnak súlyos üzenete lett volna: valamennyi fél egymásra lőtte volna a rakétáit.

3. Shop-stop (1994)

Kevin Smith rendező első filmje a Shop-stop volt. Több típusú filmet készített karrierje során, de a rajongók még mindig az elsőt kedveleik leginkább, mert annyira vidám. Azonban az eredeti befejezés valójában lapos és lehangoló volt.

90 perc nevetés után a film azzal ért volna véget, hogy egy betörő meglövi az épp zárni készülő Dante-t, aki belehal a sérülésébe, majd a tolvaj ki is fosztja őt.

Ez a vég nem illett volna a film vicces hangulatához, kegyetlen lett volna, ha a nehéz nap után pihenni vágyó Dantet megölik, így Smith úgy döntött, hogy máshogy zárja a filmet. (Szerencsére, mert így a teljes szereplőgárdával készülhetett el a második rész, ami legalább annyira szórakoztató lett, mint az első!)

clerks

2. Tiszta románc (1993)

Ez a film Quentin Tarantino szellemes párbeszédének és a rendező Tony Scott erős látványvilágának páratlan kombinációja. Annak ellenére, hogy vannak ellentmondások a film készítésében, remekműről beszélünk.

Ahelyett, hogy Clarence (Christian Slater) és Alabama (Patricia Arquette) túlélték volna a lövöldözést a film végén, Clarence eredetileg meghalt volna.

Scott azért változtatott a film végén, mert annyira tetszettek neki a karakterek, hogy happy endet akart adni nekik.

1. Brazil (1985)

A Brazil Terry Gilliam sötét és kábító szatírája a bürokráciáról és a zsarnoki kormányokról szól. Bár a film eredetileg nem volt túl sikeres, azóta kultikussá vált. Gilliam vizuális érzéke jól illeszkedik az orwelli történethez, majdnem az 1984 komikus változata lett a film. Az eredeti befejezés viszont szinte tönkretette volna a klasszikust.

Ebben a verzióban az események valójában úgy végződtek volna, ahogy Sam (Jonathan Pryce) elképzelte, hogy boldogan él álmai nőjével.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Megszólalt Radnai Márk, miután egy külföldi ügynökség letiltotta a darabját a Thália Színházban
A Thália Színház leveszi műsoráról A nagy kézrablást, mert a jogkezelő kifogásolta a feketére maszkírozott színészt. A darab rendezője, Radnai Márk állítja, hogy nem volt sértő szándék a színpadi megoldás mögött.


Feketére maszkírozott fehér színész miatt tiltott le egy külföldi ügynökség egy 2016-ban bemutatott, majd 2023-ban felújított darabot a Thália Színház műsoráról.

Kálomista Gábor, a színház igazgatója hétfőn közleményben tudatta, hogy a szerzői jogokat képviselő külföldi ügynökség döntése miatt veszik le a műsorról Martin McDonagh A nagy kézrablás című darabját.

Az indoklás szerint a probléma az, hogy az egyik fekete karaktert sötétre sminkelt fehér színész alakítja.

Kálomista Gábor szerint a döntés nemcsak ezt az előadást érinti, hanem az Alul semmit és A koponyát is; az előbbi végül feltétellel repertoáron maradhatott, A koponya játszásához viszont az ügynökség nem járult hozzá. Az igazgató közölte, hogy nem hagyja annyiban, jogi útra tereli az ügyet.

A darab rendezője, Radnai Márk is megszólalt. A Telexnek elmondta, nem volt sértő szándék a színpadi megoldás mögött, de elfogadja, ha az előadás a vita miatt lekerül a műsorról. Radnai a művészi szabadságra hivatkozva érvelt.

„Ahogyan a kis hableányt is játszotta fekete színész, ez fordítva is igaz kellene, hogy legyen, vagy egy meleg karaktert sem kell, hogy meleg színész játsszon” – mondta.

Hozzátette, a darab egy erős szatíra, amelyben a karakter bőrszíne dramaturgiailag fontos, és mivel Magyarországon nehéz színes bőrű színészt találni, így tudták megoldani a szereposztást. „Nem állt szándékomban senkit megbántani, semmilyen sértő dolgot nem éreztem ebben” – fogalmazott Radnai.

A darabot 2016 áprilisában mutatták be a Thália Nagyszínpadán. Akkor a feketére maszkírozott színész alkalmazása még nem okozott problémát, a konfliktus a 2023. májusi felújításkor élesedett ki. A szerzőt képviselő ügynökség már a premier előtt jelezte, hogy nem járul hozzá az előadáshoz ilyen szereposztással, de a bemutatót ennek ellenére megtartották. A 2023-as felújítás után levelezés és egyeztetés indult a színház és a jogkezelő között, a vita végül most jutott el a tiltásig, nem sokkal a tervezett 250. előadás előtt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Nulla forint állami támogatást kapott a 95 éves Szegedi Szabadtéri Játékok a jubileumi évadára
A hivatalos indoklás szerint a jubileumi évadra benyújtott szakmai koncepció nem volt megfelelő. Botka László, Szeged polgármestere szerint a döntés méltánytalan és elfogadhatatlan az elmúlt időszak botrányait tekintve.


„Szakmailag nem kellően megalapozott” – ezzel az indoklással utasította el a Nemzeti Kulturális Alap pályázatait lebonyolító Nemzeti Kulturális Támogatáskezelő a Szegedi Szabadtéri Játékok támogatási kérelmét.

A fesztivál 2026-os, jubileumi 95. évadára nyújtották be a pályázatot. Az elutasításról szóló, hétfőn elküldött levélben a következő indoklás szerepel:

„Jelen kérelem most nem részesül támogatásban, mivel a benyújtott szakmai koncepció szakmailag nem bizonyult kellően megalapozottnak.”

A döntésről szóló értesítést Botka László, Szeged polgármestere hozta nyilvánosságra a Facebookon.

„0 forint. A Kulturális és Innovációs Minisztérium döntése szerint ennyit ér ma Magyarországon a Szegedi Szabadtéri Játékok. Az indoklás: »szakmailag nem kellően megalapozott«.

80 ezer néző bizalma. Több mint 1,1 milliárd forint bevétel egyetlen év alatt. Több száz művész és szakember munkája. És ezzel szemben áll egy anonim döntőbizottság ítélete” – írta a polgármester.

Botka szerint méltánytalan és elfogadhatatlan, hogy „miközben az elmúlt időszak botrányai világosan megmutatták, milyen szempontok alapján vándorolnak kulturális milliárdok, Szegedet »szakmai hiányosságokra« hivatkozva zárják ki a támogatásból”.

A polgármester közölte, hogy a támogatás nélkül is megrendezik az eseményt, amit az ország legnagyobb és legszebb szabadtéri színházi fesztiváljának nevezett.

Az utóbbi hetekben számos kritika érte a Nemzeti Kulturális Alap pénzosztásait. Először Molnár Áron színész hívta fel a figyelmet arra, hogy egy ideiglenes NKA-kollégium mintegy 17 milliárd forintot osztott szét a választások előtt. Szerinte a kedvezményezettek között számos, a Fideszhez köthető vagy a párt kampányában szerepet vállaló előadó volt.

A botrány hatására sorra mondtak le az NKA bizottságainak tagjai, köztük Bús Balázs alelnök, valamint Baán László, Both Miklós és Vidnyánszky Attila.

A kialakult helyzetre reagálva az új kormányzat részéről Tarr Zoltán, a TISZA Párt elnökségi tagja hétfőn már arról beszélt, hogy véget vetnek a pártszimpátia alapú pénzosztásnak, és átvilágítják az NKA-t, valamint minden civil pályázatbírálási rendszert. Céljuk a szakmai alapú elbírálás és a teljes átláthatóság biztosítása a kulturális támogatásoknál.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Kilencven éves Szilágyi János, a magyar rádiózás egyik meghatározó figurája
A Pulitzer-emlékdíjas újságíró, Szilágyi János ma ünnepli 90. születésnapját. Pályáját a Halló, itt vagyok! című műsora határozta meg, amelyben tudatosan kerülte a politikát.


Volt egy idő, amikor még nem podcastnak hívták, ha valaki beszélgetett emberekkel, hanem rádióműsornak. Nem volt stúdióba beállított növény, nem kellett hozzá feliratkozás, Patreon, YouTube-kommentháború. Volt helyette egy mikrofon, egy telefonvonal, meg Szilágyi János.

1936. május 3-án született Budapesten, és ha valakinek a neve mellé Magyarországon oda lehet írni, hogy rádiós legenda, akkor az övé mellé egészen nyugodtan oda lehet.

Szilágyi pályája nem úgy néz ki, mint egy szépen laminált karrierút. Volt gyakornok a Rádióban, dolgozott vidéki lapoknál, minisztériumi sajtóosztályon, visszakerült a Magyar Rádióba, később újságoknál, tévében, talkshow-ban dolgozott tovább, és közben valahogy mindig ugyanaz maradt: egy riporter, aki nem úgy kérdezett, mintha a válasz már előre meglenne a fejében.

A nagy dobása persze a Halló, itt vagyok! volt, amely 1980 januárjában indult, és 1989 decemberéig ment hétfő esténként.

Egy betelefonálós műsor, ami ma már nem tűnik forradalminak, mert mára mindenki mindenhová betelefonál, kommentel, üzen, élőzik és felháborodik. Csakhogy akkor ez még nem a zaj része volt, hanem maga az esemény. Az ország ült a rádió mellett, és hallgatta, ahogy ismeretlen emberek beszélnek szerelemről, magányról, dühről, csalódásokról, apró magyar tragédiákról és még apróbb magyar reményekről.

A műsor lényege zavarba ejtően egyszerű volt: bárki betelefonálhatott. Névtelenül is. Szerelmi ügyekkel, családi bajokkal, magánéleti katasztrófákkal, hétköznapi nyomorúságokkal. Szilágyi pedig kérdezett. Nem mindig simogatva, nem mindig puhán, de úgy, hogy abból többnyire beszélgetés lett, nem kihallgatás.

Egy 2020-as interjúban úgy fogalmazott: nincs kínos kérdés, csak tudni kell megfogalmazni, és jó helyen, jó időben feltenni.

Ez elég pontos ars poetica egy olyan embertől, aki a magyar nyilvánosságban még akkor tanulta meg az egyenességet, amikor az egyenesség nem feltétlenül volt karrierstratégia.

A Halló, itt vagyok! sikere szinte hisztérikus volt – ezt később maga Szilágyi is így idézte fel. A betelefonálós műfaj ma már közhely, akkor viszont még nem volt az. Akkoriban az, hogy egy hallgató egyszer csak beleszólhatott az országos nyilvánosságba, nem „interaktív formátum” volt, hanem kisebb csoda. Persze magyarosan: némi gyanakvással, némi ítélkezéssel, és

azzal a klasszikus mondattal, hogy „mennyi hülye hív fel téged”. Szilágyi erre állítólag azt válaszolta: „te is hülye vagy, csak nem telefonálsz”.

Ennél tömörebben az ország lelkiállapotát azóta sem nagyon sikerült összefoglalni.

1989-ben aztán abbahagyta. Nem azért, mert nem működött, hanem mert túl jól működött, és közben a rendszerváltás politikai indulatai elkezdték benyomni az ajtót. Szilágyi azt mondta, a műsor emberekről és magánéletekről szólt, nem arról, hogy ki kit akar kipaterolni.

A politika-mentesség volt a legfontosabb alapelve, amelyet évtizedekkel később is következetesen képviselt.

„Nem megyek bele, hogy az egyik szidja Orbánt, a másik szidja Gyurcsányt, a harmadik mindkettőt, én pedig azt hallgassam.”

A formátum erejét mutatta, hogy 2021-ben a 168.hu felületén újraéledt. Az akkori bejelentéskor Szilágyi egyértelművé tette a játékszabályokat: „Halló, újra itt vagyok… szerdánként, este 7-kor bármit megbeszélhetünk… A politikából és a járványból viszont már mindenkinek elege van, ezért… ne fárasszuk egymást” – közölte a 168.hu. A kiadó tulajdonosa akkor úgy fogalmazott: „A Halló, itt vagyok! a magyar médiatörténet egyik fontos pillére… Szilágyi János élő legenda.” A próbálkozás azonban nem bizonyult tartósnak: Szilágyi 2024-ben a Blikknek azt mondta, az újraindított műsor „nem tartott sokáig, elhalt, kimúlt és végérvényesen véget ért”.

A sikerei mögött egy különleges kérdezéstechnika áll, módszeréről kendőzetlen őszinteséggel beszélt, nem rejtve véka alá a szakmai profizmust sem, ami az empátiával együtt adta stílusának egyedi élét.

„Nagyon cinikusan fog hangzani, de tényleg így van: bárki legyen az, akár a pápa, akár a házmester, amikor interjút készítek vele, ő nekem a munkaeszközöm.”

A pályakép azonban nemcsak szakmai diadalok sorozata. Személyes élete során komoly megpróbáltatásokkal is szembe kellett néznie. Egy drámai műtét története során tévesen diagnosztizált tüdőrákkal operálták, a hiba csak a beavatkozás után derült ki.

A közelmúltban pedig a tőle megszokott nyíltsággal beszélt az időskori nehézségekről. Az ATV Húzós című podcastjában elmondta, hogy a memóriazavar jeleit tapasztalja magán. Az Index cikke szerint az orvosa úgy vélte, a feledékenysége az öregedéssel is együtt járhat, és nincs „betegszinten”, Szilágyi saját megélését drámai szavakkal írta le.

„Nagyon erős demenciám van… Rohadtul felejtek… Spekulálok, de nem jutnak eszembe nevek, a legegyszerűbb szavak.”

A szakma eközben életműszinten ismerte el a teljesítményt. 1996-ban Gáll Ernővel megosztva kapta meg a Joseph Pulitzer-emlékdíjat életmű kategóriában, amely a hazai újságíró-társadalom egyik legrangosabb elismerése – rögzíti a díj hivatalos oldala. Nyugdíjas éveit visszavonultan, de anyagi biztonságban éli.

„Az évek alatt összegyűjtött pénzünkből élünk, így nem kell sehol munkáért kopogtatnom. Ráérő nyugdíjasként jól megvagyok itthon, a családommal és a barátaimmal”

– nyilatkozta a BEST magazinnak.

De talán még fontosabb, hogy öröksége ma is élő formátumokban hat tovább. Az a civil hang, a kényes kérdések kulturált felvállalása, amit ő meghonosított, sok mai beszélgetős műsorral rokonítható.

Boldog születésnapot, Szilágyi János!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meryl Streep 5 év szünet után tér vissza 20 évvel ezelőtti szerepébe, és még mindig rajongva utálhatjuk Az ördög Pradát visel 2-ben
Lady Gagával és a divatvilág krémjével erősít Andy, Miranda, Nigel és Emily sztorija, amely már inkább a hatalmi csatározásokról szól, de még mindig nagyon vicces.


20 év nagy idő. A filmkészítésben és a divatban is. 20 év alatt rengeteg változás mehet végbe a világban, a trendekben éppúgy, mint a társadalmi felfogásban. Mégis 20 év után döntöttek úgy a 2006-os Az ördög Pradát visel alkotói, hogy ideje megismételni az egykori sikert. David Frankel rendező (Miami rapszódia, Marley meg én, Vad évad, Amit még mindig tudni akarsz a szexről, A heng ereje, Váratlan szépség) filmje anno hatalmas sikernek bizonyult: a mindössze 35 millió dolláros gyártási kötségeire világszinten 326,5 milliót keresett csak a mozikból, emellett hozott egy Oscar-jelölést Meryl Streepnek a női főszereplők közt (az eddigi huszonegyből a tizennegyediket), és egy Patricia Field jelmeztervezőnek is. Nem mellesleg pedig kultfilm lett belőle, a divatról szóló filmek között legalábbis mindenképp, nagyon rá tudott csatlakozni ugyanis az akkori közhangulatra.

Anne Hathawayből is sztárt csinált, a Neveletlen hercegnő (2001) után ez volt a második nagy dobása főszereplőként, illetve megismertette a világgal Emily Bluntot, akinek ez volt a második mozifilmje a brit Szerelmem nyara (2004) után. Streep pedig egy tőle akkor még viszonylag szokatlan szerepkörben tündökölhetett, nem sokszor játszott ugyanis korábban negatív karaktereket (Nőstényördög, A mandzsúriai jelölt).

Az utóbbi hét évben ráadásul semmilyen mozis tartalomban nem szerepelt; az utolsó egész estés filmje a 2021-es Ne nézz fel! volt, de az meg a Netflixen debütált, ahogy a 2020-as The Prom – A végzős bál is, a szintén 2020-as Szabad szavak pedig az HBO Maxon, így a legutóbbi szélesvásznú premierje a 2019-es Kisasszonyok volt.

Ezt az 5 (vagy 7) éves hiátust szakította most meg azért, hogy ismét belebújjon egyik legismertebb és legnépszerűbb karaktere, Miranda Priestly bőrbébe

Az ördög Pradát visel 2-ben persze nemcsak ő és Anne Hathaway térnek vissza, hanem Emily Blunt, valamint az első rész titkos sztárja és talán legszimpatikusabb karaktere, Nigel is Stanley Tucci alakításában, ahogyan Tracie Thoms is Lilyként vagy a szlovák születésű Tibor Feldman Irv Ravitzként. Ugyanakkor, akik Adrien Grenier (Nate), Simon Baker (Christian) vagy Rich Sommer (Doug) újbóli felbukkanására számítottak, csalódni fognak, nem teljes hát a reunion.

A sztori szerint egyébként a filmbeli világban is eltelt kb. 20 év. Miranda továbbra is a Runway főszerkesztője, Nigel pedig továbbra is a jobbkeze. Andy (Hathaway) azóta neves újságíró, és komoly, a társadalmat érintő cikkek szerzője lett a Vanguard magazinnál, amely épp a történet elején, egy újságírós díjátadó kellős közepén értesíti a dolgozóit arról, hogy nincs többé munkájuk. A Runway is válságban van, mivel kapcsolatba hozzák a lapot egy komoly botránnyal, így a tulajdonos Irv visszahívja a frissen munkanélküli Andyt rovatvezetőnek, hogy rakja rendbe a magazin renoméját. Miranda persze nem örül, hogy felsőbb utasításra odatették mellé Andyt (akire nem is emlékszik), de kénytelen együtt dolgozni vele, a lánynak pedig úgy tűnik, kiváló ötletei vannak. Felbukkan persze Emily is (Blunt), aki időközben a Runway legnagyobb hirdetője, a Dior vezető pozíciójában dolgozik, sőt, összejött egy milliárdossal (Justin Theroux), így Miranda és Andy rendesen ki vannak neki szolgáltatva.

Az ördög Pradát visel 2 a 2020-as évek szellemében sokkal inkább szól a hatalmi harcokról, mint a divatról. Oligarchák, luxuscikkek, urizálás, cégeladások, csődök, felvásárlások, úgy tűnik, ebbe az irányba tolódott el mostanra a hangsúly, ezzel pedig a forgatókönyvíró, Aline Brosh McKenna is tisztában volt.

Az első rész egyébként még Lauren Weisberger regénye alapján készült (szintén McKenna adaptálta), a folytatás azonban már eredeti szkripttel rendelkezik. Ennek tükrében Andyből a negyvenes éveire is gyermektelen, egyedülálló nőt csinált, aki még nem találta meg a nagy őt, és minden erejével a munkájára koncentrál, de azért a biztonság kedvéért lefagyasztatta a petesejtjeit. Emilyből elvált nő lett két gyerekkel, Mirandának új férje, van, a hegedűművész Stuart (Kenneth Branagh), Nigel pedig maradt Nigel. S amikor ez a kvartett újra összeáll, ismét megindulnak a fúrások, ármánykodások vagy akár a békülések, összefogások is.

A második rész nagy erénye, hogy sikeresen megidézi a 20 évvel ezelőtti kezdetek hangulatát, és a karaktereit is épp annyi változtatással küldi a vásznakra, amennyi még belefér.

Miranda például a korral valamennyit lágyult, és bár nem hazudtolja meg önmagát, a 2020-as évek társadalmi érzékenységére ő is kénytelen reagálni. Például nem hajíthatja a kabátját az asszisztense arcába, azt neki kell felekasztania a fogasra, illetve a jelenlegi első asszisztense, Amari (A Bridgeton családból ismert Simone Ashley) munkakörébe az is beletartozik, hogy ha Miranda valami sértőt, nem „píszít” készül mondani, csinálni, figyelmeztesse őt, hogy talán nem kéne.

A film fókuszának elcsúszása (a divatvilág persze most is számottevő jelenetben kap helyet, de a sztori alakulása egyre inkább a partvonalra küldi ezt a tematikát) bizonyára megosztó lesz, az első rész rajongói közül sokan kifogásolják majd, mégis meglepően jól működik még mindig ez a formula. Frankel és McKenna képesek annyi humorral, szarkazmussal, mondanivalóval, jól működő karakterdinamikákkal és szórakoztató cameókkal (Lady Gaga az első helyen, Donatella Versace a másodikon) megpakolni a filmet, hogy az esetlenségek és csetlések-botlások is könnyen megbocsáthatók legyenek. Meryl Streep pedig rég volt ilyen jó. Legalább öt éve…


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk