Sör, London, franciaágy és Olly Smith - Bihari Viktória úti beszámolója
Mikor megérkeztünk, egy újabb taxi fogadott minket, és már suhantunk is a Tower Bridge-hez a csilivili szállodánkba, ahol olyan kényelmes és hatalmas ágyban aludtam 2 napig, hogy eskü, ki sem akartam kelni.
Csak fetrengtem, mint egy kéjnő, és fülig érő szájjal kapcsolgattam a tévét.
Szóval Olly Smith. Őszintén mondom, fogalmam sem volt róla, ki ez a csóka, meg a sör sem izgatott, de ha menni kell, hát menni kell. Ollyval másnap délelőtt találkoztunk egy klasszik brit pubban, ahol pizzát kaptunk ebédre - nem ettem meg -, majd
Olly, aki egy önálló, egyszemélyes stand up comedy egyesület, beszélni kezdett a sörökről.
Ha jól értettem, már bejárta a fél világot, legutóbb az USA-ban forgatott, és megivott mindent, ami folyékony - micsoda álomszakma, hallod, tévében kell viccelődni ÉS inni! -, azaz igencsak komoly szakértője lett a söröknek (is).
Én, mivel utálom a sört, nem ittam egy árva buznyák kortyot sem, bezzeg a többiek csápoltak rendesen, asszem 9 pohárral (vagy korsóval) zárták a napot.
Én meg 10 tábla csokival, amit a helyi Tescóban vettem a hazaiaknak. Ami igazán tetszett, az az, hogy Olly elvitt minket a pubozás után egy nagyon fura helyre, valami vasúti híd alá, közel a Towerhez, ahol frankón söröket főztek.
Ezt úgy kell elképzelni, hogy híd, de tömör a töltés alatta, és műhelyek vannak az aljában, hogyaszongya Porsche szerviz, motorszerviz, sörfőzde, megint valami bolt, megint főzde.
Teljesen szürreális, igazából a Blöff című filmbe illő jelenet volt, lényeg a lényeg, itt főznek söröket.
Itt is, pontosabban. És olyan söröket, hogy kávés, meg gyümölcsös, meg teljesen fekete. Meg olyanok, hogy a fiúk majdnem elájultak a gyönyörűségtől, és azon sajnálkoztak, hogy miért nem lehet ezekből haza is hozni, ami, megjegyzem, jogos sopánkodás.
Olly irtó cukker volt, egy Elton John-os bársonykabátban magyarázott, mindenkivel koccintott, még én is kaptam egy pohár piát. De diszkréten letettem az egyik asztalra úgy fél óra kézben melengetés után - viszont meghatott a gesztus, hogy a kapucnis, télikabátos magyar lányt is észrevette. Az angolok jó arcok voltak, a serfőzők elmagyarázták, mi hogyan készül, megtapiztuk a hatalmas tartályokat, és dumáltunk a többi újságíróval (hollandok, bolgárok, satöbbi). Aztán én visszasunnyogtam a szállodába, hogy még tudjak vagy 12 órát fetrengeni abban a csodás ágyban.
Este kimentem steaket zabálni, az isteni volt, másnap pedig újfent jött értünk a taxi, és indultunk vissza Budapestre.
Illetve hazudok, mert a két esemény közt még volt egy 17 fogásos vacsora, és ott félholtra ettük magunkat. A srácok söröztek, én bevertem másfél kancsó igazi, brit csapvizet! Tudok élni, na!
Összességében minden isteni volt, Olly műsorát szeretettel ajánlom mindenkinek, aki vevő az angol humorra és a jó sörökre, mert a pasi tényleg szakértő, nemcsak hobbiból iszik. Nekem meg ez a rövid út jót tett pszichésen... és London nem is rossz hely, és nem is esett.
A sört pedig minden normális ember szereti... csak én nem.
Olly Smith a többszörös díjnyertes sör-és borszakértő, televíziós személyiség ismét útra kel, hogy a sörök útján beutazza és végigigya az Egyesült Államokat, és bemutassa a kézműves sörök népszerűsödését Amerika-szerte. A Travel Channelen látható „Olly Smith: A sörök útján” 2. évadában többek közt Colorado és Texas nedűit kóstolgatja, Houstonban elkészíti saját sörét kedvenc hozzávalóival: almával, bodzával és mézzel. De vajon a helyieknek is ízleni fog? Ellátogat San Diegóba is, ahol a kézműves söröknek igazi kultúrája van. Olly betér a 30. utcába, becenevén a Sör Sugárútra (Beer Boulevard), hogy meglátogasson néhány sörfőzdét.
Premier november 27-én hétfőn, dupla résszel 20:00 és 20:30-kor
(összesen öt 30 perces epizód)
Az „Olly Smith: A sörök útján” második évada november 27-től 20:00-tól látható a Travel Channelen.
Az alábbi videóban egy rövid részletet nézhettek meg belőle:
