„Korrigálhatók a saját hülyeségeink” - egy pszichológussal beszélgettünk a szerelemről
- Miért jön olykor a megcsalás? A kikacsintás néha teljesen jól működőnek látszó kapcsolatból?
- Az ilyen szituációban az egyik fél nem érzi magát biztonságban. De a megcsalás fogalma sem mindig olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre látszik. Általában kívülről látunk egy jól működő kapcsolatot, majd egy embert, aki ebből kilép - kvázi ő lesz a hibás. És egy megcsalt embert, aki áldozat. De valójában az esetek nagy többségében az ilyen helyzet egy párkapcsolaton végigfutó nehézség mentén születik meg.
És a harmadik fél sem mindig úgy jelenik meg, mint egy hirtelen jövő aszteroida, amiről nem tehetünk, egyszer csak fejbe talál minket. Sokszor látható, hogy azt az aszteroidát a megcsaló fél azért nagyon is közel csalogatta egy óriási mágnessel...
A jól működő kapcsolatokban van egy rugalmasság, ami mentén korrigálhatók a saját hülyeségeink, akár együtt is. Vannak olyan helyzetek, amikor látni kell, hogy miért, milyen helyzetek mentén jutott el odáig valaki, hogy kilép a kapcsolatból. Kívülről sokszor csak annyit látunk, hogy egy álomkapcsolat volt, minden jó volt, és a nagy biztonságból és a nagy szerelemből egyszer csak az egyik megcsalóvá válik. Ráadásul azzal, hogy a megcsalt felet (persze érthető módon) sajnálni kezdjük, egyből azonosulunk az ő szemszögével és fájdalmával.
Az ilyen párkapcsolati traumák nagyban hasonlítanak akár a poszttraumás stressz szindrómához is – flashback-szerű jelenetekkel, depresszív időszakkal.
-De előfordul olyan is, hogy adott esetben tényleg jól működik egy kapcsolat, tényleg szeretik és megbecsülik egymást a felek, de mégis jön egy kísértés egy harmadik féllel, aki azt az érzést hozza, hogy meg tud adni valamit, amit a – mégoly jól működő – párkapcsolat nem...
-Na, ez a csapda! Azt gondolja, hogy meg tudja adni, miközben pusztán egy illúziót ad meg.
Mert a harmadik féllel nem élek együtt, nem visszük a szürke hétköznapjainkat, benne csak azt látom, amit én látni akarok. Persze, hogy szebbnek tűnik ez annál, mint akit nap mint nap megtapasztalok, akár minden kis hibájával együtt.
A helyzet az, hogy ez az a pont, amikor már érdemes lehet elmenni egy párkapcsolati tanácsadásra, rendezni a kis különbségeket, amik az esetleges hiányérzetet okozták.
- A párterápiák nem túlzottan stigmatizáltak? Nem félnek tőle túlságosan a párok? Hiszen ezzel kvázi bevallom, hogy „beteg” a kapcsolatom.
- Nagyon érdemes preventív módon felkeresni egy szakembert, vagyis kvázi a bajt megelőzendő kikérni a segítségét, vagy akár csak tanácsát. Terápia azoknak van, akiknek már bajuk van.
De léteznek preventív workshopok. Itt sokszor a párok egymás és a saját erősségeiket mérik fel, és erősítik meg. Vagy éppen a még csak csírájában meglévő nehézséget ismerik fel, és még időben leállítják.
Ilyen alkalmakkor nagyon sokszor fordul elő, hogy egészséges, jól működő kapcsolatban élő emberek számára is meglepetést okoz, hogy bizonyos mondatokkal, gesztusokkal a másik valójában mit is akar mondani, de remek alkalom, hogy jobban megértsük egymást.
Hasonlatos ez ahhoz, mint az egészségszűrés: ne csak akkor lássunk orvost, amikor már baj van, hanem előzzük meg a problémát. Párkapcsolati segítséget is jó kérni azelőtt is, hogy tönkremenne a kapcsolat. De azért van alapvető különbség is: itt semmilyen szinten nem beteg emberekről beszélünk.
Ezek a workshopok edukatív csoportok, olyan embereknek, akiket pusztán érdekel a saját párkapcsolatuk. Itt tulajdonképpen együtt vagyunk, vannak csoportos foglalkozások, kibeszéljük a problémákat – egy eszközt kapnak a párok, amivel a jövőben jól tudják működtetni a kapcsolatukat.
Nem mellesleg önismeret fejlesztésére sem utolsók. De nem kell jobb indok egy ilyen preventív foglalkozásra, mint ez a beszélgetés: van egy csomó olyan téma, amit nehéz megfogni, olyan problémák, amiket nehéz megfogalmazni. Ha segítséget kérünk hozzá, értelemszerűen sokkal könnyebben megy.
