A Rovatból

Önmagad elől nem tudsz elmenekülni

Egy ember számára a második legveszélyesebb élőlény a Földön egy másik ember. Az első önmaga.


A Használd fel! blog szerzője azt mondja: nem létezik olyan tapasztalat - legyen az pozitív vagy negatív -, amit ne tudnál felhasználni életed jobbá tételére, céljaid elérésére, önmagad valódi kifejezésére.

Ehhez találsz inspirációt és a személyes tapasztalataira épített tanácsokat ezen az oldalon. A szerző pontosan tudja, hogy milyen igazán mélyen lenni, és azt is, hogy hogyan lehet felállni onnan. Mert mindig fel lehet állni. És miután ezt megtetted, már soha többé nem fogsz hinni a lehetetlenben!

Bár másoktól könnyen elszenvedhetsz súlyos lelki vagy testi sérüléseket, de amint ezt megelégeled, ki tudod zárni az ilyeneket az életedből. Akár azonnal is, de ha a körülmények miatt úgy nem megy, akkor megfelelő stratégiát követve záros határidőn belül kulcsra zárhatod előttük az ajtódat. Önmagad elől azonban nem tudsz elmenekülni.

Átmenetileg persze elhitetheted magaddal, hogy igen – ezért van annyi üres tekintetű, az életébe belefásult, közönyös ember, ezért van annyi szenvedélybeteg, és ezért van annyi másokat lenyomni próbáló seggfej is –, azonban idővel egész biztosan elbuksz ebben a versenyben. Aki önmagának árt, az vereségre van ítélve.

Sokan mégis ezt teszik. Rengetegen okoznak kárt maguknak fizikailag (akár szándékosan, de többnyire inkább csak leszarva az egészségüket – egészen addig, amíg el nem veszítik azt), és még többen vannak azok, akik saját elméjüket állítják az önpusztítás szolgálatába. Ennél hatékonyabb fegyver nem is létezik. Amit ugyanis a fejedben megalkotsz és valóban elhiszel, az válik fizikai valóságoddá – akár pozitív, akár negatív dologról van szó.

Nem, semmi vonzás törvénye, "az egész Univerzum a Te seggedet nyalja", meg hasonló, manapság nagyon divatos szlogeneket nem kívánok lobogtatni. Egyszerű tapasztalatról beszélek. Arról, hogy hajszoltam már magamat stroke-ba, és álltam már fel onnan. Arról, hogy sok olyan embert ismerek, aki még nálam is mélyebbről jött vissza, holott orvosilag az esélye gyakorlatilag nulla volt. És arról, hogy láttam már végleg elveszni olyan embereket, akiknek sikerülhetett volna visszatérni az életbe, ha hittek volna benne.

onmagad1

Az emberi agy csodálatos dolgokra képes – akár építésről, akár rombolásról van szó. Ez utóbbinak rengeteg módja van, de most kifejezetten egyet nézzünk meg. Az egyik legveszélyesebbet. Egy olyan csapdát, amit saját magunknak gyártunk, aztán egyből bele is sétálunk.

Bezzeg ő...

Mindig egy apró gondolatfoszlánnyal kezdődik. Egy ártatlannak tűnő gondolattal, ami aztán rákos daganatként vészes gyorsasággal nő egyre nagyobbra és nagyobbra, felfalva az egészséges gondolataidat. Valami nem jön össze, vagy már alapból sem érzed jól magad a bőrödben, és körbenézve azt látod, hogy másoknak mennyivel jobb. Ezzel pedig már meg is alkottad a biztos kudarc receptjét.

Ha szeretnéd garantáltan megkeseríteni az egész életedet, akkor hasonlítgasd magad másokhoz:

"Bezzeg ő gazdag és sikeres, nekem meg szar sem jutott!"

"Bezzeg ő még két gyerek mellett is tud időt szánni magára, én meg ilyen selejt vagyok!"

"Bezzeg ő boldog párkapcsolatban él, én meg már mióta egyedül rohadok!"

"Bezzeg ő könnyű életet él, engem meg sorra érnek a csapások!"

Ami ilyenkor történik, az nem más, mint az instant áldozatszerep felvétele. A saját értékeidet megtagadva, másokét pedig felmagasztalva felállítasz egy emberek közötti rangsort (mintha létezhetne ilyen), amelyen természetesen jó alulra helyezed magad. Mindez nem jelentene akkora veszélyt, ha ugyanilyen gyorsan észre is vennéd, hogy mi történik éppen, és feltennéd magadnak a kérdést: te jó ég, mi a francot csinálok?

Lent vagyok a gödörben, erre még lejjebb ások? Mert aki saját kudarcait mások sikereivel méri össze, az pontosan ezt teszi. Mintha élete során nem rúgnának belé elegen amúgy is, rúg magába ő is még párat.

onmagad2

Amikor a halak fára másznak

Amikor ilyen értelmetlen hasonlítgatásokat látok (ami nagyon gyakori személyes formában is, de intézményes keretek között az oktatási rendszerben, a munkahelyeken és még nemzeti szinten is), akkor mindig eszembe jut egy Einsteinnek tulajdonított, valószínűleg nem tőle származó idézet. De nem is a szerző személye a fontos, hanem maga a gondolat, ami így szól: "Mindenki egy zseni. De ha egy halat az alapján ítélsz meg, hogy mennyire tud fára mászni, akkor egész életét abban a hitben éli le, hogy hülye."

Így van ez akkor is, ha mások sikere alapján ítéled meg a saját életedet. Ennek a versenynek semmi értelme nincsen. Nem is ugyanazon a pályán futtok. Megélted valaha is azt, amit a másik ember, akihez hasonlítgatod magadat? És ő megélte azt, amit Te? Ugyanazt a nevelést kapta, ugyanabban a környezetben nőtt fel, ugyanazok a hatások érték, ugyanazok az akadályok kerültek az útjába, ugyanazok az életkörülményei, ugyanolyan képességekkel rendelkezik, és pontosan ugyanannyira tudja fejleszteni ezeket? És ha valamiben jobb vagy "szerencsésebb" nálad, vajon az életének minden területére igaz ez?

onmagad3

A válaszon Te sem gondolkodtál sokat, igaz? Akkor azon miért agyalsz annyit, hogy másoknak milyen az élete, és a Tiéd miért nem olyan? Nem is biztos, hogy jól járnál egy olyan élettel, mint azé, akihez a sajátodat hasonlítod. Nem tudhatod, hogy ő milyen terheket cipel, amik számodra láthatatlanok. Nem tudhatod, hogy segítik-e őt mások, és nem tudhatod azt sem, hogy később hogyan alakul majd az élete. Nem tudhatod, és nem is rád tartozik.

Még ha valóban jobb helyzetben is van éppen valaki nálad, akkor sincsen értelme ezen agyalnod, mert két élet soha nem csere-kompatibilis egymással. Ő éli az övét, te éld a sajátodat. Például azt az időt és energiát, amit hasonlítgatásra és önmarcangolásra szánsz, akár az életed szebbé tételére is fordíthatod.

Mélyre nyúló gyökerek

Természetesen ennek a sokakra jellemző, eleinte csak improduktív, később azonban veszélyesen önpusztítóvá is váló gondolkodásnak is megvan a pszichológiája. Egy gyermekkorból hozott, nevelés által átvett, torz értékrend eredménye ez, amire evolúciós örökségünk, valamint a technikai fejlettségünkből adódó emberi arroganciánk is rásegít.

onmagad

Kezdjük a neveléssel, mert ennek van a legnagyobb szerepe. A hasonlítgatás szülői minta, amit már az anyatejjel együtt magába szív rengeteg gyermek. Amikor a felnőttek azt hiszik, hogy nem is érti még, mi zajlik körülötte, ő már figyeli a szavakat (eleinte az értelmüket ugyan nem tudja még, de a hangsúly, a hanglejtés és a nonverbális kommunikáció minden eszköze nagyon hamar érthetővé válik számára), figyeli a tetteket, és figyeli az ismétlődő mintákat.

Amikor a szülők irigykednek másokra, vagy szidnak másokat, akkor a gyermek megtanulja, hogy vannak, akik jobbak, és vannak, akik rosszabbak. Nem egy-egy dologban, hanem általánosan. Felépül benne egy mesterségesen generált, teljesen szubjektív rangsor, amin vagy mások fölé, vagy mások alá helyezi önmagát.

Sok szülő ráadásul közvetlenül össze is hasonlítgatja gyermekét másokkal: "Bezzeg a Pistike ötöst kapott, te meg egy szaros hármast! Bezzeg az én gyerekem nem tud megmaradni a seggén, a Juliskáéké meg olyan nyugis!" A gyermek pedig szépen cipeli a zsákjában ezt a szülőktől, más felnőttektől és az iskolától kapott terhet, ami akár egész hátralévő életében nyomhatja a vállát.

Ehhez jön hozzá az az evolúciós folyamat, ami az emberi agy jelenlegi működéséhez vezetett. Az agyunk egyszerűsít. Túl sok az inger, ezért csak a lényegre koncentrálunk – minden mást hamar kidobunk, vagy még a bejutása előtt kiszűrünk. Annak van súlya, ami a túlélésünk, a boldogulásunk szempontjából fontos – ha pedig némi érzelmi intelligencia is szorult belénk, akkor annak is, ami a környezetünk számára jó.

Agyunk szelekciós munkája evolúciós szempontból is előnyös, és az életünket is sok szempontból egyszerűbbé teszi, azonban könnyen csapdába is eshetünk általa. A kategorizálás és egyszerűsítés ugyanis szükségszerűen kivetítéshez, általánosításhoz vezet, aminek egyenes következménye, hogy nem azt látjuk, ami van, hanem azt, amit látni akarunk.

Torz gondolkodásunk harmadik oka az emberi arrogancia. Ez vezet azokhoz a buta kérdésekhez, amelyek nagymértékben hozzájárulnak az áldozatszerepben ragadáshoz. "Miért pont én? Miért pont velem történt ez? Miért nem lehet nekem is olyan jó az életem, mint másé? Miért csak én szívok? Miért van ellenem a világegyetem?" Erre egész egyszerűen azt lehet válaszolni, hogy "miért ne?".

Miből gondolja bárki is, hogy a világ működésének egyetlen célja az ő boldogságának biztosítása? Mintha a Nap kizárólag érte kelne fel, a táplálékát biztosító élőlények azért születtek volna meg, hogy érte haljanak meg, és minden embertársa azért létezne itt a Földön, hogy az ő ideális körülményeit biztosítsa. Hát mi ez, ha nem ostoba arrogancia?

Aki gyermekként azt kapja útravalóként, hogy a saját értékét másokhoz kell mérni, annak felnőttkorára nagyon nehézzé válik a zsákja. Márpedig a legtöbb ember ezt kapja. A jó hír viszont az, hogy bárki bármikor dönthet úgy, hogy csak a valóban hasznos tudást őrzi meg, és a szemetet kitakarítja. Mert gyermekként még senkinek nem felelőssége a saját életének irányítása, de felnőttként már igen.

onmagad4

A legjobb önmagad

Természetesen nem kell mindennel szembemenned, ami eddig az agyadban valóságként létezett. Nem is tudnál. Agyunk működéséből fakadóan óhatatlanul észreveszed, ha valaki jobb vagy szebb nálad. Azt viszont érdemes tudnod, hogy ez a másodperc töredéke alatt meghozott ítéleted milyen körülmények között született.

Először is, az önmagadról kialakult teljes képet (ami akár igaz, akár nem, de számodra teljes) összehasonlítod egy másik emberről látott kép részlettel. Mert az ő teljes képét egészen biztosan nem láthatod. Ez így igazságtalan és félrevezető. Mintha egy egész festményről akarnál véleményt mondani az alapján, hogy az azt takaró vásznon lévő pici lyukon néhány ecsetvonást megláttál belőle.

Aztán a "jó" fogalmán is érdemes elgondolkodnod. Mert mi a jó és mi a rossz valójában? Az, amit te annak gondolsz. Ha megeszed a csirkét vagy a répát, az neked jó, mert nem maradsz éhes, ők viszont nem biztos, hogy osztoznak veled az örömödben. De még ha azt hiszed, hogy jót teszel valakivel, akkor sem biztos, hogy igazad lesz. Gondolj csak arra, amikor segíteni akartál egy másik embernek, de csak nagyobb gondot okoztál neki, mint ami azelőtt volt.

A mércéd tehát relatív. Ha valaki valamiben jobb nálad, az nem azt jelenti, hogy mindenben jobb az élete, vagy hogy bármilyen szempontból is fölötted áll. Mindössze annyit jelent, hogy abban az egy (vagy néhány) dologban szerinted jobb helyzetben van. Vagy azért, mert megdolgozott érte, vagy azért, mert a körülményei kedvezőbbek voltak. Senki nem jobb vagy rosszabb nálad; egyszerűen csak más.

Ha idáig eljutottál, akkor rájössz, hogy a hasonlítgatásnak semmi értelme nincsen. Az egészséges inspirációnak van: megnézheted, hogy valaki mit csinál jól, milyen körülményei vannak, mit ért el önmagához képest, és mi az, amit te mindebből hasznosítani tudsz.

Hogyan jutsz közelebb a saját céljaidhoz ezáltal? Akár úgy, hogy tanulsz tőle valamit, akár úgy, hogy leszarod és mész tovább az utadon, nem pazarolva fölösleges energiát arra, hogy miért nem vagy olyan, mint ő. Nem leszel olyan. És ez nagyon jól van így.

Nem azért vagy itt a Földön, hogy valaki másolata legyél. Sem a tulajdonságait, sem a képességeit, sem az életét, sem a vélt vagy valós boldogságát nem kell lemásolnod. Nem is fog menni – így legfeljebb egy folyton görcsölő, hiteltelen másolat lehetsz. Az irigykedés, a görcsölés, az önostorozás mind negatív energia, ami csak blokkol abban, hogy teljes, kiegyensúlyozott életet élj. Olyan életet, ami a Te körülményeiddel, a Te lehetőségeiddel, a Te képességeiddel a Te boldogságodat eredményezi.

onmagad5

Ne olyan akarj lenni, mint mások, hanem legyél önmagad. Ne mindenben a legjobb akarj lenni, hanem legyél a legjobb önmagad. Az egyetlen ember, akihez igazságosan hasonlíthatod magad, az a tegnapi önmagad. Ha jobb, bölcsebb, boldogabb, értékesebb vagy nála, akkor jó úton haladsz. Ő az egyetlen valódi ellenfeled. Ellenfeled, nem pedig ellenséged. Önmagad ellenségévé akkor válsz, ha másokhoz hasonlítgatva elkezded ostorozni magadat.

Az emberi agy csodálatos dolgokra képes – akár építésről, akár rombolásról van szó. És a legcsodálatosabb dolog az, hogy a kettő közül te választhatsz.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Kétszeresére nőhet a skizofrénia kockázata a macskatartóknál egy új elemzés szerint
Egy 17 tanulmányt összegző ausztrál metaanalízis szerint a macskatartók körében kétszeres lehet a skizofrénia esélye. A kutatók a háttérben a macskák által terjesztett Toxoplasma parazitát sejtik.


Egy ausztrál kutatócsoport 17 korábbi tanulmányt összegző elemzése szerint a macskatartás a skizofréniával összefüggő rendellenességek nagyjából kétszeres kockázatával járhat együtt. Bár a statisztikai kapcsolat szignifikáns, a kutatók hangsúlyozzák, hogy ez önmagában nem bizonyít ok-okozati összefüggést, és a vizsgált tanulmányok minősége is vegyes – írja a ScienceAlert.

A metaanalízis szerint a macskáknak kitett személyeknél tapasztalt emelkedett esély mögött számos, még nem tisztázott tényező állhat. A szerzők kiemelik, hogy az elemzésbe bevont vizsgálatok többsége úgynevezett eset-kontroll típusú volt, amely nem alkalmas az ok-okozati viszonyok feltárására.

„Azt a következtetést vontuk le, hogy a macskáknak kitett személyeknél körülbelül kétszeres eséllyel alakul ki skizofrénia” – írja az ausztrál kutatócsoport.

Egyes tanulmányok a macskaharapások és a pszichózisszerű élmények között találtak kapcsolatot, de a háttérben nem feltétlenül a régóta gyanúsított toxoplazma parazita áll. Elképzelhető, hogy más kórokozók is szerepet játszhatnak.

„Áttekintésünk alátámasztja a kapcsolatot a macskatartás és a skizofréniával összefüggő rendellenességek között” – fogalmaznak a szerzők, de azonnal hozzáteszik, hogy a végső szó kimondásához sokkal további kutatásokra van szükség.

A szakértők szerint elengedhetetlenek a nagy, reprezentatív mintákon alapuló, előre megtervezett vizsgálatok, amelyek pontosabban képesek kontrollálni a lehetséges zavaró tényezőket, mint például a családi kórtörténet vagy a szocioökonómiai státusz. Amíg ezek az eredmények nem állnak rendelkezésre, a legfontosabb a megfelelő higiéniai szabályok betartása, beleértve a rendszeres kézmosást a macskaalom tisztítása után.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Évekkel tolódhat el a nyugdíj a Nők40-nél egy gyakori számítási hiba miatt
A Nők40 programnál a téves számítás miatt sok igénylést utasítanak el, és a tervezett nyugdíjazás akár évekkel is csúszhat.


Papíron megvan a 40 év, mégsem mehetsz nyugdíjba? A legtöbben itt csúsznak el: a Nők40 nem a teljes szolgálati időt, hanem a jóval szűkebb jogosultsági időt nézi – és ebből több, sokak által „biztosnak” hitt év egyszerűen kiesik.

A program megköveteli a 40 év jogosultsági időt, amin belül főszabály szerint legalább 32 évnek keresőtevékenységgel szerzett időnek kell lennie.

A legfontosabb tudnivaló, hogy a Nők40 esetében nem minden, szolgálati időnek minősülő időszak számít – írta szombaton a Meglepetés magazin. A fennmaradó, legfeljebb 8 év jellemzően gyermekneveléssel kapcsolatos ellátásokból jöhet össze.

A jogosultsági időből azonban kiesnek a tanulmányi évek, az álláskeresési járadék, a rehabilitációs és rokkantsági ellátás, a 18 év feletti hozzátartozó ápolásáért kapott díj, a passzív táppénz, valamint a nem gyermekgondozási célú fizetés nélküli szabadság is.

A probléma gyökere a szolgálati idő és a jogosultsági idő közötti különbség. Míg a nyugdíj összegének kiszámításánál a szolgálati idő a mérvadó, ami egy tágabb kategória, addig a Nők40-re való jogosultsághoz egy szigorúbb feltételekhez kötött időszakot, a jogosultsági időt kell összegyűjteni. Ezért fordulhat elő, hogy valakinek papíron már megvan a 40 éve, a valóságban mégsem teljesíti a feltételeket.

A leggyakoribb buktatót a tanulmányi évek jelentik: a középiskola, szakiskola vagy egyetem évei hiába számíthatnak bele más esetben a szolgálati időbe, a Nők40 szempontjából nem jogosítanak nyugdíjra. Ugyanez a helyzet a munkanélküli ellátásokkal, amelyek szintén nem visznek közelebb a 40 évhez.

Meglepő lehet, de a rehabilitációs és rokkantsági ellátás ideje sem vehető figyelembe, ahogy a 18 év feletti, tartósan beteg hozzátartozó gondozásáért kapott ápolási díj sem.

Szintén kiesik a számításból a passzív táppénz – vagyis amikor a biztosítási jogviszony már megszűnt, de még folyósítanak ellátást –,

és a nem gyermekgondozás miatt kivett fizetés nélküli szabadság is. Itt a szabályozás azt is kimondja, hogy az 1998. január 1-je előtti, nem gyermekgondozás vagy -ápolás miatti fizetés nélküli szabadság első 30 napja sem számít bele.

Aki biztosra akar menni, annak érdemes végigvennie az elmúlt évtizedeit: gyűjtse össze az összes munkaviszonyát, az ellátások és a munkahelyváltások közötti szünetek időszakát, majd a fenti lista alapján húzza ki azokat az éveket és hónapokat, amelyek nem számítanak bele a jogosultsági időbe.

A legbiztosabb módszer a hivatalos adategyeztetés kezdeményezése, ahol pontosan kiderül, mi hiányzik a 40 évhez.

Különösen azoknak érdemes újraszámolniuk, akiknek több munkahelyváltás között volt munkanélküli időszakuk, hosszabb ideig tanultak, egészségügyi ellátást kaptak, vagy 18 év feletti hozzátartozót ápoltak.

Egy rossz becslés komoly következményekkel járhat: az igény elutasítása és a tervezett nyugdíjazás elhalasztása.

Ha a számítások után kiderül, hogy csak pár hónap hiányzik, akkor egy reális menetrend felállításával elkerülhető a kellemetlen meglepetés az igényléskor.

Az idei politikai vitákban új lendületet kapott az ötlet, hogy a Nők40 mintájára a férfiaknak is járna a korábbi nyugdíjba vonulás. A javaslatot, amely május végén a Parlamentben is téma volt, azzal indokolják, hogy sok férfi nem éri meg a korhatárt. A kezdeményezés ugyanakkor komoly költségvetési kockázatokat vet fel: szakmai becslések szerint a kiterjesztés éves szinten több százmilliárdos többletkiadást okozhatna, ezért a támogatói gyakran gazdasági feltételekhez kötnék a bevezetést.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Forradalmi kínai találmány: mosószer nélkül is tiszták lesznek a ruháink
Kínai anyagtudósok olyan polimerbevonatot fejlesztettek, ami a textíliákra fújva öntisztulóvá teszi azokat. A „molekuláris vízpáncél” több mint 80 százalékkal csökkentheti a mosás víz- és energiaigényét.


Mosás, mosószer nélkül? Kínai kutatók olyan, textíliára fújható bevonatot mutattak be, amely a szálak felszínén molekuláris vízpáncélt rendez, és egyetlen öblítéssel eltávolítja a foltok jó részét – a víz- és energiaigényt pedig több mint 80 százalékkal csökkentheti.

Az új eljárás lényege, hogy a kutatók váltakozó pozitív és negatív töltésű polimerek rétegeit fújják a textíliára, legyen az pamut, selyem vagy poliészter. A kialakuló felületen a kéntartalmú szulfonátcsoportok egy ultravékony, rendezett vízréteget vonzanak magukhoz és tartanak a helyükön. Ez a „molekuláris vízpáncélként” leírt réteg fizikai gátat képez a szövet és a szennyeződések között – írja a Live Science.

A kutatók szerint a fejlesztés alapjaiban változtatja meg a tisztításhoz való hozzáállást.

„Ahelyett, hogy mosószerre támaszkodnánk az erősen tapadó szennyeződések eltávolításához, a textil felületét módosítjuk úgy, hogy a foltok eleve ne tapadjanak meg erősen” – magyarázta a kutatás két szerzője.

A laboratóriumi teszteken a bevont anyagokról egyetlen vizes öblítéssel lejött a ketchup-, a chiliolaj- és a szójaszószfolt, a tisztítás hatékonysága pedig elérte vagy meg is haladta a hagyományos, mosószeres mosásét. A számítások szerint a módszer közel 82 százalékkal csökkentheti a mosás víz- és energiaigényét, ráadásul a bevonat a mosás közben leváló mikroműanyag-részecskéket is csapdába ejti, megakadályozva, hogy a szennyvízbe jussanak.

A szakértők szerint a védőréteg megnehezíti, hogy az olajok, ételfoltok, izzadságmaradványok és mikroorganizmusok közvetlen, erős kapcsolatot alakítsanak ki a bevont szál felületével. A módszer hatása több mint száz mosási cikluson át megmaradt.

A háztartási mosásnak jelentős a környezeti lábnyoma a hatalmas vízfelhasználás, a mosószerekből származó vegyi anyagok és a szintetikus ruhákból kioldódó mikroműanyagok miatt.

Ez az elv eltér a korábbi „öntisztuló” szövetekétől, amelyek többnyire a vízlepergető, úgynevezett lótusz-hatásra épültek. Azok a szuperhidrofób bevonatok a vizet egyszerűen leperegtetik magukról, ahelyett hogy a tisztítási folyamatban hasznosítanák.

A kínai kutatócsoport szerint a bevonat előállítási költsége magasabb, mint a hagyományos textíliáké, de a víz-, energia- és mosószer-megtakarítás miatt ez a kiadás a mosószer árától függően akár 15 mosási ciklus alatt megtérülhet.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
A legrosszabbkor tör rád a pánik? – Néhány egyszerű trükk, ami megmenthet a vizsgán
Amikor a vizsgadrukk eluralkodik, akkor akár egy egyszerű, 5 másodperces ritmusra épülő légzéstechnika is segíthet visszanyerni a kontrollt. De vannak még más lehetőségek is a feszültség csökkentésére.


Hányinger, szorító mellkas, gyomorgörcs és szapora szívverés – sok érettségiző, vizsgázó számára ismerősek lehetnek ezek a tünetek a vizsgák előtti napokban. A vizsgastressz nemcsak kellemetlen, de a teljesítményre is rányomhatja a bélyegét, hiszen a fizikai panaszok miatt nehezebb a feladatokra koncentrálni, ami értékes pontok elvesztéséhez vezethet. Létezik azonban néhány egyszerű trükk, amivel enyhíteni lehet a feszültséget.

A kontroll visszaszerzésében segíthet egy egyszerű légzésgyakorlat: öt másodpercig tartó belégzést öt másodpercnyi légzésvisszatartás, majd egy lassú, szintén öt másodperces kilégzés követ. Ezt néhányszor megismételve az agy a helyes végrehajtásra fókuszál, ami segít megnyugodni – írja az Eduline.

Aki ezt nem érzi kényelmesnek mások előtt, annak jó alternatíva lehet egy stresszlabda ritmikus szorítása és elengedése.

A tanulás mellett érdemes időt szánni a mozgásra is, legyen szó egy sétáról, kocogásról vagy jógáról, mivel a sport dopamint és szerotonint termel, amitől jobban érezzük magunkat.

A pihenés legalább ennyire fontos: egy film, egy jó könyv vagy egy forró fürdő mellett a bőséges alvás elengedhetetlen, hiszen kipihenten a megoldások is könnyebben eszünkbe jutnak.

A legfontosabb mégis a megfelelő perspektíva: mi történik, ha rosszul sikerül a vizsga, vagy nem vesznek fel az egyetemre? A válasz az, hogy semmi különös. Érettségit évente kétszer, tavasszal és ősszel is lehet tenni, és mindig van lehetőség javító-, szintemelő vagy pótvizsgára.

Az egyetemi felvételit szintén meg lehet próbálni a következő évben, az érettségi eredménye pedig nem határozza meg egy ember értékét.

Az idei tavaszi érettségi írásbeli időszakán túl vagyunk ugyan, de az emelt szintű szóbeliket június 3. és 10. között, míg a középszintű vizsgákat június 15. és július 1. között rendezik meg. Ám ezek a tippek más vizsgákon is hatásosak lehetnek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk