"Nem jó a szex a férjemmel, de nem merem mondani neki" – miért fáj 40-en túli nőnek lenni?
Úgy veszem észre, hogy az ismeretségi körömben negyven felett egy kicsit megrogynak a nők. Először is lelkileg, majd testileg. Az általánosítást elkerülendő, hozzáteszem, bizonyos nők esetében. És talán nem látom most még tisztán, hogy mit jelent itt most a „bizonyos”, csak nem akarok egy kalap alá venni mindenkit.
Amikor a negyvenen túli létről beszélek azokkal a nőtársaimmal, akik nem érzik jól magukat a bőrükben, akkor az alábbi fájdalmas gondolataikat osztják meg velem:
* nem akarok megöregedni, mert a nőnek az nem tesz jót, csak a férfinak
* fáj, hogy egyre kevesebbet érek a munkaerőpiacon
* szégyellem a megereszkedett, megváltozott tapintású bőrömet
* recseg-ropog a térdem, zavaros a ciklusom
* rájöttem, hogy mennyi mindent nem tettem még meg, és talán sosem lesz rá lehetőségem
* elfáradtam az évek óta tartó otthoni robotolásban, kényeztetésre vágyom, de nincs kitől megkapnom
* félek, hogy a férjem lecserél egy fiatalabb, életvidámabb nőre
* a szexben olyan régóta megjátszom a kielégülést, hogy kiábrándultam a testi érintésből
* hol a gyerekeim, hol a párom, hol a szüleim helyett kell cselekednem
* nem kapok elég megbecsülést a mindennapokban
* a férjem nem bókol, nem dicsér, nem figyel rám
* mindenkinek természetes, hogy áldozatot hozok az életben, hogy nekik jobb legyen
* kiüresedtem, elfáradtam, megszürkültem
* nehéz nekem összeszedni magam, és megindulni az életbe minden reggel
* félek attól, hogy életem végéig ilyen kiégett maradok
* nem találok magam mellé társat, félek, hogy egyedül leszek életem végéig
* nem ismerem, hogy miben vagyok jó, miben vagyok tehetséges, csak visznek a mindennapok
* nem tudom, hogy mit akarok
* nem tudom megbocsátani a férjem hűtlenségét, de nem akarok elválni a gyerekek miatt
* egyre ráncosabb és kövérebb vagyok, de nincs időm sportra
* a férjem éli az életét, állandóan én végzem a házimunkát, vigyázom a gyerekeinket
* nem szeretem már a férjemet, és ez megijeszt
* nem jó a szex a férjemmel, de nem merem mondani neki
* nem találom vonzónak a társamat, és nem tudom, hogy mit tegyek ezzel az érzéssel
* egyre több félelmem, és pánikrohamom van
* több éve van egy szeretőm, de ez nem normális dolog
* rabnak érzem magam a saját életemben a kötöttségeim miatt
* a testemen már észreveszem, hogy nem vagyok az, aki tíz évvel ezelőtt voltam
* több nő is nagyon komoly betegségeken esik át ennyi idősen, én is félek, hogy meg kell küzdenem hamarosan valamivel
* nincs pozitív jövőképem, nem látom, hogy biztonságos a világ
Természetesen nem csak a fenti érzéseket hozza a negyvenes lét, hanem hoz jó dolgokat is. Például, negyven felett egészségesebben élhetünk, nem befolyásolnak annyira a reklámok, a trendek, a közösségi hírfolyam. Nem érezzük, hogy mindent meg kell magyarázni másoknak, és engedélyt találunk arra, hogy önmagunk lehessünk anélkül, hogy mások elvárásait teljesítenénk. A negyven feletti lét lehetőségeket kínál a lassításra, a természet csodáinak felfedezésére, önmagunk, és a másik ember megbecsülésére. Már nem az igazunk hangoztatása a fontos, hanem a békés megoldás.
Azért, nem olyan rossz ez.
