Ürge-Vorsatz Diana: 4-6 fokos éghajlatváltozás után Oroszországtól és Kanadától függ majd a világ élelmezése

Riasztó hírek jelentek meg az északi jégsapkával kapcsolatban. Egyes kutatások szerint már 2030-ra eltűnhet a nyári időszakban a jég. Nem is olyan régen még abban volt egyetértés, hogy minderre csak a század végén lehet majd számítani. Ürge–Vorsatz Diana klímakutatótól kérdeztem, mindez milyen következményekkel járhat, és mire kell még készülnünk a gyorsuló éghajlatváltozás miatt.

Kiderült, hogy alapvetően változhat meg az életünk, és vannak olyan dolgok, amik már szinte egész biztosan bekövetkeznek.

- Mit jelent pontosan, hogy teljesen eltűnhet majd a jég?

– Különbséget kell tennünk aközött, hogy ideiglenesen, nyári időszak végén válik jégmentessé az Északi-sark, vagy már szinte folyamatosan lesz jégmentes, hiszen az éghajlat és az időjárás folyamatosan változik, ennek megfelelően az északi-sarki jégsapkának a kiterjedése is mindig egy kicsit más, tehát ez is változik évszakonként és évenként. Sajnos én is most láttam olyan hírt, ami még korábbra jósolja viszont annak bekövetkezését, hogy

A jégsapkák olvadása jóval túlszárnyalta például az IPCC-nek a legkonzervatívabb vagy legnegatívabb előrejelzéseit is sajnos. Azt gondolom, hogy nem tudunk minden folyamatot, különösen ezek komplex kölcsönhatásait teljesen előre jelezni, és nem értünk még mindig mindent meg az Északi-sarki, meg általában a tengeri áramlatokról, annak az atmoszférával való kölcsönhatásából, azaz nem tudjuk teljesen előrejelezni. Adódik a kérdés, hogy mi lesz akkor? Az az igazság, hogy pontosan nem tudjuk.

A Föld története során utoljára olyan hárommillió éve volt jégmentes az Északi sark. Ebben az időben még nem is igazán léteztek emberszabásúak. Tehát nagyon nehéz visszakövetkeztetni. Nyilván vannak tudományos módszerek, amivel próbáljuk ezeket modellezni, hogy milyen volt a klíma akkor, mondjuk például Európában. Azt azonban látjuk, hogy az erőteljes jégolvadás már most milyen jelentősen befolyásolja az északi félteke időjárását. Például amiatt, hogy a légköri áramlás, ami a mi időjárási frontjainkat is tolja általában maga előtt, a jet stream sokszor egyre hullámosabb, sokszor pedig le is lassul, emiatt sokkal tovább beragadhatnak időjárási frontok.

Ezeknek a gyakorivá válását valószínűleg össze lehet kötni mindezzel, bár sokkal hosszabb idősorok kellenek ahhoz, hogy egyértelműen bizonyíthassuk a konkrét összefüggéseket. Továbbá az Északi-sark fölött létezik egy légkörzési rendszer, ahol egy körkörös áramlás választja el az északi-sarki hideget a kontinensek fölötti melegebb levegőtől. Ez a rendszer viszont sokszor legyengül, mert a jég, ami eddig visszaverte a besugárzó nap energiáját, egyre kisebb, a helyén megjelenő, sötét színű óceán viszont szinte csapdába ejti a hőt. Az északi körkörös áramlat legyengülése miatt időnként az északi-sarki hideg szabadon beáramlik Európa vagy akár Ázsia északi részére, vagy az észak-amerikai kontinensre, és közben a meleg levegő felmegy az Északi-sarkra. Ilyenkor alakul ki extrém, hideg téli időjárás, például nálunk is volt májusi hó, és emlékezetes az a bizonyos március 15-i, sok problémát okozó hóesés is.

– Emlékszem, hogy a 1980-ban, amikor Észak-Amerikában kitört a St. Helens vulkán, ami szabályosan felrobbant, rengeteg vulkanikus por került a felső légkörbe. Ezután a nyolcvanas években érezhetően hidegebb telek voltak. Talán naív a kérdés, de például egy ilyen esemény, feltéve, ha bekövetkezik, nem adhat esetleg néhány év haladékot az emberiségnek, hogy ezekkel a problémákkal szembenézzen? Amiatt jutott ez eszembe, mert mostanában is, mintha megnőtt volna a vulkánkitörések száma.

– Valóban, ha jelentős vulkánkitörések, vagy akár csak egy nagyon jelentős vulkánkitörés történik, az tényleg le tudja hűteni az éghajlatot jelentősen egy pár évre. Benne van a pakliban, hogy

Viszont egyáltalán nem biztos, hogy jobb lenne. Egy nagyon hirtelen, erős klímaváltozás akármilyen irányba, mindenképpen katasztrofális. Tehát az se segít, ha most hirtelen két-három fokkal lehűl a levegő vagy a globális átlaghőmérséklet. Nem biztos, hogy egyenletesen érvényesülne ennek a hatása. Egészen megváltoznának a légkörzési rendszerek, csapadékrendszerek. Most be van állva a mezőgazdaság világszerte arra, hogy mikor van meleg, mikor jön csapadék. Az egész életünk, életmódunk, gazdaságunk nagyon finoman, pontosan erre a klímára van hangolva. Emiatt egy kis lehűlés ugyanúgy problémás, mint egy kis felmelegedés. És nem úgy működne, hogy „na, akkor ez egy kicsit mérsékli most a felmelegedést”.

Ez magában is ronthatná az amúgy sem fényes élelmiszerbiztonsági helyzetünket. Tehát azt mondom, hogy nem, sajnos, ebbe úgyse tudunk belenyúlni, ha megtörténik, akkor megtörténik, mindenesetre nem szabad ebben reménykednünk.

Egyre többen beszélnek erről, mint egy megfontolandó beavatkozásról, ha nagyon rosszra fordulnak a dolgok. A kutatók jó része viszont óva int ettől, mert rettenetesen nagy kockázatai és mellékhatásai lehetnek. Nagyon jó lenne, ha nem lenne ilyenre szükség, hanem a gyökerénél fogva húznánk ki a gazt, oldanánk meg a problémát, vagyis nem bocsátanánk ki ennyi üvegházhatású gázt.

– Amellett, hogy van dolgunk abban, hogy a mostani klímaváltozás okát megszüntessük, nem lenne tanácsos jóval flexibilissé tenni magát az emberiséget, hogy most és a mindenkori jövőben együtt tudjon élni a változó klímával?

– Az nem rossz ötlet, hogy hosszú távon egy kicsit reziliensebbek, ellenállóbbak legyünk. Viszont amióta civilizáció van, azaz körülbelül tízezer éve az éghajlat egy nagyon stabil időszakba lépett. Ha jól emlékszem, a következő jégkorszak is legalább ötvenezer év múlva jönne, de azt már most lenulláztuk az üvegházhatású gázkibocsátással, tehát már nem is lesz emiatt jégkorszak. Viszont jégkorszakot már átélt az emberiség, azt könnyebben túléljük. Azt kell megérteni, hogy az ember biológiai lény, megvannak a korlátai. Mi 36 fokon üzemelünk, 36 fokosak vagyunk, és folyamatosan eszünk, emiatt folyamatosan égetjük a táplálékot, folyamatosan le kell adnunk azt az égéshőt. Márpedig a fizikából megtanultuk, hogy a hő, az csak a hűvösebb irányba tud áramlani. Tehát ahhoz, hogy le tudjuk adni azt a hőt, amit a táplálkozásból el kell égetnünk, az kell, hogy ott kívül hűvösebb legyen, mint a mi hőmérsékletünk. Na most

De izzadni csak akkor tudunk, ha nem nagyon nagy a páratartalom, vagy nem telített a levegő páratartalma. Tehát van egy maximális hőmérséklet és pára kombináció, amiben az ember hosszabb távon meg tud élni. Na most lehet azon gondolkozni, hogy jó, hát Istenem, majd mindent légkondícionálunk. De gondoljunk bele, hogy a legagresszívabb gazdasági fejlődést feltételezve még 2100-ra sem lesz a Földön élő emberek nagyon jelentős részének nemcsak, hogy légkondicionálója, de még hűtőszekrénye sem! Ehhez képest jócskán utópisztikus, hogy jó, majd a Marson élünk tovább. Persze, néhány milliárdos lehet, hogy tud majd a Marson élni tovább, de csak azért, mert itt, ezen a Földön kizsákmányolt rengeteg embert, aki megcsinálta neki azt a vagyont, hogy ott tudjon élni. De ott már nem lesz kit kizsákmányolnia. Nem lesz a sok semmiért, vagy nagyon olcsón dolgozó ember, akiktől végül is sok vagyon származik. Most itt a Földön tehát nem fogunk tudni légkondicionálást adni az emberek jelentős részének, de még ivóvizet sem. Évtizedek óta dolgozunk azon, és még mindig emberek milliárdjainak egyszerűen iható ivóvize nincsen. Tehát ne ringassuk magunkat utópiákba, hogy sikerül majd alkalmazkodnunk egy ilyen gyors éghajlatváltozáshoz. Persze néhány embernek lehet, hogy sikerül. Egy nagyon vékony rétegnek. De legyünk vele tisztába, hogy

És akkor még nem beszéltünk arról, hogy hol lehet majd mezőgazdaságot folytatni. Jelen pillanatban az emberiség nagy részének az élelmezése alapvetően pár terményen alapul. Búza, kukorica, rizs, nagyjából ez a fő forrás. Ha megnézzük, hogy hol teremnek ezek a termények, látható, hogy ez egy viszonylag szűk sáv a bolygón. Már 1-2 fokos éghajlatváltozás ezeket a területeket jelentősen eltolja. Ha ez tovább folytódna, 4-6 foknál már azt jelentheti, hogy, hogy azokon a területeken, ahol most megtermeljük az emberiség élelmezéséhez szükséges legtöbb terményt, ott ezek nem fognak megteremni.

És még itt van az ivóvíz kérdése. Már ettől a migrációs nyomástól Európa majdnem felrobban politikailag, amikor milliárdos lesz a migrációs nyomás, hogy tudjuk majd kezelni? Azt gondolom, hogy ezt az iszonyú gyors éghajlatváltozást nem tudja ez a civilizáció kezelni. Egy sokkal egyenlőbb gazdasági fejlettségi szintre kell eljutnunk, ahol az emberiség nagy részének legalábbis a minimális életfeltételei biztosítottak.

– Valószínűleg meg is lennének erre a források, csak nincsenek jól elosztva.

– Nem vagyok közgazdász, de azt hiszem, hogy nem a meglévő vagyont kell újraelosztani, miközben tényleg néha erről beszélünk. Sajnos ez sosem működött igazán jól. Inkább meg kellene szüntetnünk azt a fajta kizsákmányolást, ami a világ jelentős részét ilyen szegénységben tartja. Ha most maga végignéz magán, hogy mit visel, hogy milyen széken ül, hogy milyen telefonon telefonál, és így tovább,

Gyakorlatilag az ő kizsákmányolásukból élünk mi ilyen jól! Tehát nem azt kell tenni, hogy az ebből a kizsákmányolásból eredő plusz jövedelmeinket mi újra odaadományozzuk nekik, hanem inkább ott kellene korrekt munkabéreket adni. És például nem oda kiszervezni a környezetszennyezésünket. Már ettől sokkal egyenlőbb lenne az egész fejlődés. Ez már messzire vezet, de azért ezt el akartam mondani, pláne, mert például az Economist gazdasági magazin egyik mostanában megjelent cikke is rámutat: az emberiség a kisebb egyenlőtlenségek időszakában volt termelékenyebb. A nagy egyenlőtlenségek, ami felé most robogunk, összességében mindenkinek hátrányosak, kivéve pár multimilliárdost.

– Akkor nézzük azokat a következményeket, amivel mindenképpen számolni kell, ha elolvad ez a jégsapka.

– Az a „szerencse”, hogy az északi sarki jég olvadása pont nullás egyenlegű folyamat, hiszen az tengeren úszó jég. Ha egy pohár vízbe beteszünk egy jégkockát, akkor ha az a jégkocka elolvad, nem fog emelkedni a víz szintje. De az összes többi jégnél ez már nagyon-nagyon aggasztó.

És igazából nem is csak szorosan az elolvadásról beszélünk, mert nagyon sok más mechanizmus révén is tudunk elveszteni jégpáncélokat. Például ilyen a vízi csúszda jelenség, hogy amikor a vízi csúszdára rámegyünk, és még nincs bekapcsolva a víz, akkor bizony nem nagyon tudunk elindulni, de ahogy elindul a víz, akkor onnan nincs megállás, képtelenek vagyunk megállni az aljáig. Ugyanez történik a grönlandi jéggel. A hatalmas olvadástól óriási mennyiségű víz keletkezik, és ezen a jég szépen elkezd lecsúszni, amikor pedig egy bizonyos sebességet elér, már nem tud megállni, akkor sem, ha a melegedés megszűnik. És még egyéb ilyen mechanizmusok is vannak, például az antarktiszi jég egy részének elolvadása önmagában 10 métert jelenthet. Összességében még körülbelül 60 métert emelkedhetne a tenger szintje, ha az összes jég elolvadna.

mert az antarktiszi jég egy jelentős része meg fog maradni egy darabig. Bár volt sok olyan időszak a Föld történetében, amikor az is eltűnt, de abban a klímában mi már szinte biztosan nem leszünk itt. Az csak nagyon-nagyon nagy melegedés esetén olvadna meg.

De egy 10 méteres, sőt,

Márpedig nincs kizárva, hogy az évszázad végéig a 2 méter bekövetkezik. Gondoljunk Velencére, vagy az emberi kultúra bölcsőjére, Alexandriára, egész Banglades, London, New York, Miam jó része víz alá kerülhet.

Továbbá a tengerszint emelkedésével a sós víz nagyon sok, most aktív és nagyon fontos mezőgazdasági termőterület talajvízrendszerébe nyomul be. A folyódelták, folyótorkolatok közelében rengeteg nagyon gazdag termőföld van, az emberi élelmiszerellátásnak fontos központjai ezek. Viszont a sós víz egyre jobban tönkreteszi ezek vízellátását, vagy beszűrődik a felszín alatti vízkészletekbe, és akkor nem tudunk termelni. Tehát beláthatatlan következményei vannak még egy viszonylag kisebb tengerszint-emelkedésnek is.

– Azt mondta, egyre többen hajlanak arra, hogy a grönlandi jégtakarót elveszítjük, és ez önmagában 7 méter tengerszint emelkedést jelent. Ha a folyamatok egy része ezek szerint visszafordíthatatlan, akkor a további romlás megállítása mellett már most sem megkerülhető az alkalmazkodás kérdése.

– Mindenképpen nagyon fontos a mérséklés mellett az alkalmazkodással is foglalkozni, de azt gondolom, hogy még mindig a mérséklés a legfontosabb cél. A legtöbb módszer a mérséklésben egy gazdaságilag nyereséges vállalkozás, ami ráadásul egy igazából jobb gazdaságot, jobb életminőséget eredményezhet, míg az alkalmazkodás, az csak egy iszonyatos pénznyelő.

Ezek mind társadalmilag, mind közgazdaságilag, mind politikailag nagyon-nagyon megterhelő feladatok lesznek, mint alkalmazkodási feladatok. Sokkal jobban járunk, ha inkább most felébredünk, és radikálisan mérsékeljük az éghajlatváltozást, minthogy kitegyük magunkat ilyen nagy kockázatoknak. Én itt a saját kis körömben szelektíven gyűjtöm a szemetet, nincs légkondicionálóm és energiatakarékosan élek, és ahol tudom, figyelek ezekre a dolgokra, és rajtam kívül nagyon-nagyon sok ember ezt csinálja.

– De az én egy éves odafigyelésemet egy milliárdos jachtjának egy gázfröccse úgy ahogy van eliminálja. Így nagyon nehéz lesz az embereknek elmagyarázni azt, hogy éljél mértékletesen, miközben a társadalom elitje pazarol.

– Itt két dolog fontos. Az egyik az, hogy ha 8 millárd ember megteszi ezeket a lépéseket, akkor tényeg nagy változást el tudunk érni. A másik, hogy mindenki látni fogja, hogy ami most van, így nem megy. Tehát az nem megy, hogy mások meg össze-vissza repülik a Földet, vagy magánrepülőköken, yachtokon furikáznak.

Talán elkezdünk ellene fellépni. Franciaországban már gondolkoznak azon, hogy betiltják a magánrepülőgépeket. Persze ezen sokan felháborodtak. Mégis azt gondolom, hogy valahogy tényleg muszáj lesz ezt a milliárdos réteget is rászorítani az emberiség többségének érdekében, hogy csak nulla energiás épületeket építsen, csak nulla energiás vagy összességében megújuló energiákkal hajtott járművekkel közlekedjen, de én azt gondolom, hogy valahol korlátozni kell azt a luxust, ami a többiek életét veszélyezteti hosszú, vagy akár rövid távon is. De nyilván ezt akkor tudjuk elérni, ha a legtöbbünk mindent megtesz.