Újabb magyar fejlesztésű kisműhold startolt el a világűrbe

Április 10-én különleges együttállásban lesz megfigyelhető a Jupiter és a kétnapos holdsarló, egy kézitávcső segítségével pedig szintén látható lesz az Uránusz és az év üstököse, a 12P/Pons-Brooks is - közölte a Svábhegyi Csillagvizsgáló.

Április 10-én szabad szemmel is jól megfigyelhető lesz a kora tavaszi estéket még mindig beragyogó

ha a nyugati látóhatár tiszta és tereptárgyaktól mentes.

A szabad szemmel nem látható, halványabb Uránusz és az üstökös megtekintéséhez érdemes megvárni az égbolt teljes besötétedését. 20 óra 50 perc körül már mindkét égitest az éjszakai égbolton figyelhető meg, de addigra a Jupiter-Hold páros 10 fokos, az üstökös pedig mindössze 7 fokos magasságba süllyed. Megpillantásukhoz így tiszta égbolt és egy nagyobb kézitávcső szükséges.

A láthatósága végén járó Jupiter 2023 májusában tért vissza a hajnali égboltra, a Naphoz közeledve azonban lassan eltűnik az esti szürkület fényében. Szintén ez alkalommal nyílik utolsó lehetőség az Uránusz megtekintésére.

A 12P/Pons-Brooks üstökös április 21-én ér perihéliumba, vagyis pályájának a Naphoz legközelebbi pontjára, de ekkor már nem lesz látható. Legközelebb 71 év múlva ér újra a Föld közelségébe. A Jupiterhez és az Uránuszhoz hasonlóan a 12P/Pons-Brooks láthatóságának is az egyik utolsó alkalma lesz az este.

Az 5 százalékos megvilágítottságú, majdnem pontosan 2 napos holdsarló továbbra is megfigyelhető lesz. A Hold megvilágítatlan oldalának derengése, a hamuszürke fény szabad szemmel is jól látszik majd - olvasható a közleményben.

Április 11. és 13. között az egyre növekvő tavaszi holdsarló krátereit a Svábhegyi Csillagvizsgálóban is megfigyelhetik az érdeklődők.

Sikerült megfejteni, hogy a Törökországban élő Ulas család tagjai miért járnak négy lábon – írja a Unilad. A család rejtélye legalább azóta foglalkoztatja a kutatókat, hogy a BBC 2006-ban bemutatta a róluk szóló, A négy lábon járó család (The Family That Walks on All Fours) című dokumentumfilmet.

Török kutatók úgy spekuláltak, hogy evolúciós visszafejlődésről lehet szó, ugyanakkor a család járása eltért attól, ahogy a főemlősök, vagy az előemberek jártak négy lábon: kezükön ugyanis nem az öklükre, hanem a tenyerükre támaszkodnak. Ilyen járást sehol máshol nem figyeltek még meg, ami csak fokozta a rejtélyt.

Végül az Aarhus Egyetem dán tudósainak sikerült bebizonyítania, hogy a család tagjainak életét egy nagyon ritka, örökletes tünetegyüttes nehezíti meg. A kisagyi ataxia, értelmi fogyatékosság és egyensúlyzavar szindróma (Cerebellar Ataxia, Mental Retardation and Dysequilibrium Syndrome, CAMRQ) kiváltó oka egy genetikai elváltozás, ami a szervezet proteinjeit a zsírok megfelelő elosztásában gátolja. Ennek következménye többek között a rossz egyensúly, ami miatt sokáig nem tudtak felegyenesedve járni a családtagok.

A család négy lábon járó gyerekei közül egy elhunyt, a többiek viszont mostanra fizioterápiás segítséggel megtanultak két lábon sétálni, noha az egyensúlyuk továbbra is rossz.

Amikor felfedezték Tutanhamon fáraó sírját, talán az egyik legnépszerűbb régészeti leletnek tartották, amit valaha megtaláltak - írja az UNILAD. Azonban nem sokkal később az újságok „múmia átkáról” kezdtek el írni, amire vonatkozóan máig nem tudtak kézenfekvő válasszal szolgálni a tudósok.

A felfedezés Howard Carter régész nevéhez fűződik, aki sokáig tagadta az "átok" létezését. A kutató 64 éves korában hunyt el limfómában. Bár halála nem függ össze az "átok" létezésével, a kutatók mégis érdekesnek ítélték Carter halálának körülményeit.

Ross Fellowes régész szerint "a sírromokban lévő erős sugárzás az alapkőzetekből fakadhat."

A sírhoz kapcsolódó haláleset Lord Carnarvoné, aki az egyik expedíció pénzügyi támogatója volt: ő 56 éves korában halt meg Kairóban.

Az Európai Űrügynökség (ESA) ExoMars Trace Gas Orbiter nevű űrszondája marsi pókokat észlelt a bolygón – írja az IFLScience.

A hatalmas ízeltlábúakra hasonlító képződmények persze nem élőlények, hanem

Ilyenkor a tavaszi napfény eléri a sötét téli hónapok alatt lerakódott rétegeket, ahol a szén-dioxid-jég gázzá alakul, felhalmozódik, majd áttöri a felette levő jégtáblákat, a gáz kiszabadul és sötét port, homokot lövell ki szökőkútszerűen, ami aztán visszahullik és 45-1000 méter átmérőjű sötét foltokat alakít ki.