hirdetés

JÖVŐ
A Rovatból
hirdetés

„Történelmi jelentőségű küldetés” – Sárneczky Krisztián csillagász a Mars-misszióról

Először küldtünk kifejezetten élet-maradványokat kutató szondát a vörös bolygóra. A Perseverance szerepet kap az emberek érkezésének előkészítésében is.
Pörös Izabella cikke, címlapkép: NASA / JPL-Caltech - szmo.hu
2021. február 21.

hirdetés

Ahogy mi is megírtuk, a NASA közölte az első képeket, amelyeket a Perseverance kamerái készítettek a Mars felszínén. Az egyik egy nagy felbontású állókép, egy olyan videó része, amelyet több kamera készített, amikor a rover elérte a Marsot:

Ez pedig az első nagy felbontású, színes kép, amelyet a rover Hazcams kamerái küldtek vissza a leszállás után:

A Perseverance, vagyis ’Kitartás’ névre keresztelt Mars misszió keretében egy rovert és egy helikopter-drónt juttattak el a vörös bolygóra. A NASA a missziót 2020. július 30-án idította útjára azzal a céllal, hogy a szonda a Mars felszínén kutatásokat végezzen. Legutóbb a Persevenace elődje, a Curiosity (Kíváncsiság) járt a Marson, 2012-ben.

A terveknek megfelelően a Perseverance a Mars Jezero-kráterében szállt le. A helyszínválasztás nem véletlen, hiszen feltételezések szerint a kiválasztott kráter a távoli múltban egy tónak adott otthont, ezért anyagokban gazdag. Az ősi meder ámérője körülbelül 49 kilométer.

hirdetés
„A misszió fő projektje, hogy már fosszilizálódott élet-maradványokat keressen a Marson. Ez történelmi jelentőségű dolog."

- mondta a Szeretlek Magyarországnak Sárneczky Krisztián, a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Csillagászati Intézetének munkatársa.

„Szerintem ennek a szondának a létrehozása több mint egy űrkutatási vagy csillagászti mérföldkő. Ez egy olyan laboratórium, ami először képes arra, hogy komolyan valamiféle élet-maradványok után kutasson a bolygónak a felszínén. A folyamat következő lépése az aktív élet keresése lehet majd, illetve már ebben a szondában is vannak olyan technológiai kísérletek, amelyek az emberes Mars utazást készíti majd elő." - magyarázza.

A landolás - Fékezni kell

Ez volt az eddigi legkockázatosabb landolás a Marson. Sok előkísérlete és még több előkészülete volt a csütörtök este látott NASA tapsviharnak.

„19.000 km/h-ról le kell lassítani nullára. Ez a műszaki feladat. Ezzel a sebességgel egy óra alatt Hawaii-on lehet lenni."

- mondja Sárneczky Krisztián. Le kell tenni egy érzékeny, nagy, egytonnás elektronikai műszert, ami a Marson szerencsére csak 400 kilót nyom.

„A hetvenes években a jóval kisebb Viking szondáknak elég volt egy hőpajzs, majd egy ejtőernyős ereszkedés, messze hangsebesség alatt. Ki kellett fejleszetni egy olyan ernyőt, ami a Mars ritka légkörében működik, valamint hangsebesség fölött ki lehet nyitni. Ez egy hihetetlen mérnöki feladat, hogy ne szakadjon szét, ne pörögjön be. Valamint a hőpajzsot is, hogy az repüljön a légkörben, és ne kezdjen el bukdácsolni és darabokra törni."

Ezeket szerencsére már mind kipróbálták a Curiosity-nál.

„Itt az újítás az volt, hogy volt egy aktív radar a leszállóegység alján, ami azt figyelte, nehogy véletlenül egy végzetesen rossz helyre, mondjuk egy nagyobb sziklára vagy annak meredek oldalára szálljon le, és ott fölboruljon a szonda. A radar aktívan figyelte, hogy olyan helyre tegye le a rovert, ami sima, egyenletes, és ahonnan biztonságosan tovább tud indulni.”

Hibázni nem lehet, emberi beavatkozásra ugyanis nincs lehetőség, ellentétben például az 1969-ben Holdra-szállással.

„Az akkor még nagyon egyszerű számítógép egy sziklás terep közelébe vitte a holdkompot, és Armstrong át tudott váltani kézi irányításra, és át tudta repülni manuálisan a sziklás terepet, hogy le tudja rakni a kompot egy sima területre."

Itt viszont előre le kellett programozni mindent. Egy marsi misszióban a leszállás sem úgy történik, mint a Holdra, ahol először Hold körüli pályára állnak, majd leereszkednek. "Itt közvetlen az érkezéstől volt egy ereszkedés."

A Mars felszínén tomboló viharok nem veszélyeztették a küldetést, mert már túl vagyunk a viharos nyári időszakon.

„Nem volt még viharos leszállás. Az esetleg az utolsó fázist befolyásolta volna. Ismerjük a Marsnak a pályáját, tudjuk, hogy mikor van napközelben, mikor van naptávolban. Ugyanúgy, ahogy nálunk is hurrikánszezon van, amikor fölmelegszik az északi félteke, ott is főleg a déli féltekén törnek ki viharok, és a nyár szezonban."

A rover

A 4.2 cm/s sebességgel haladó rover egyik feladata, hogy a ritka szén-dioxid légkörből megpróbáljon oxigént előállítani, hiszen ha ember megy a Marsra, akkor ez az ottani oxigénelőkészítésnek egy nagyon fontos fázisa lehet. Ezenkívűl kipróbál egy helikoptert is.

„Ez lesz az első földi tárgy, ami irányított repülést hajt végre más bolygónak a légkörében. Ballonok már voltak a Vénusz légkörében is, ez viszont egy kicsi drón, aminek a sokkal ritkább Marsi légkör miatt, - a marsi légnyomás csak 0,75%-a a földi légnyomásnak - nagyobb rotorokra van szüksége, mint a Földön. Sokkal gyorsabbnak kell lennie a rotorforgásnak is.

„Olyan sebességgel kell pörgetni a rotort, hogy a rotorcsúcson már a hangsebesség 70%-át elérje a sebesség.”

A rover a fúrógépével mintákat fog gyűjteni a vörös bolygó kőzeteiből és a talajból, majd ezt követően a mintamagokat csövekben tárolja a felszínen. Ezenkívül van benne egy tárolóedény, ahova hermetikusan elraktározza azokat a kőzetmintákat és anyagmintákat, amiket begyűjt.

„Kőzet- és anyagmintaelemző berendezéseivel a Perseverance fontos vizsgálatokat végezhet a területen, ami valaha egy kiszáradt tómeder lehetett. Ez egy beletorkolló folyó deltája környékén van, ahol a feltételezések szerint szerves anyagok is összegyűlhettek. Vagyis az itteni üledékekben nagyobb eséllyel találhatja meg a szonda a marsi élet maradványait” - mondja Krisztián.

A Perseverance vissza nem jön, de már tervezik azokat a rovereket, amelyek vissza is tudnak majd térni a Földre, és kiszedik, valamint hazahozzák a tárolójából a begyűjtött mintákat.

Ez nem könnyű feladat, mert a Mars pályahelyzetei olyanok, hogy két hét után el kell indulni visszafelé, ha ugyanolyan gyorsan, vagyis hét hónap alatt szeretnénk visszatérni a Földre. Ha ez nem sikerül, két évet várni kell, ugyanis 26 havonta csak egyszer van olyan indulási időablak, amelyik lehetővé tesz egy 7 hónapos utazást energiatakarékos pályán.

„Vagyis olyan eszköz kell, ami a következő indítási ablak alatt leszáll, összeszedi a begyűjtött anyagmintákat, majd két hét múlva már indul is vissza."

A Mars 1.88 földi év alatt kerüli meg a Napot. Körülbelül ennyi időre tervezik az odaküldött szondák működését. De eddig mindegyik, amelyik épségben landolt a felszínen, sokszorosan túlélte a tervezett működési időtartamát.

A rover külön érdekességeket rejt magában, többek között három microchip-et, amelyek több mint tízmillió nevet tartalmaznak. Azoknak az embereknek a nevét, akik csatlakoztak a NASA "Küldje a nevét a Marsra” kampányához. Természetesen már a következő útra is fel lehet iratkozni a NASA Mars honlapján.

Következő lépés

A Mars mellett Sárneczky Krisztián szerint a jövőben a távoli jeges holdakra indulhatnak érdekes küldetések. Az Európa a Jupiter mellett, vagy az Enceladus a Szaturnusz mellett ilyen célpont lehet, hiszen utóbbin láthatóan fagyott jégfelszín van, nagy repedésekkel, konkrét gejzírekkel. A jégréteg alatt olvadt vízről is tudunk.

„Ezeknek a holdaknak a vizsgálata egyre fejlettebb szondákkal az életkeresés szempontjából érdekes, robotos kihívások lesznek.”


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
JÖVŐ

Először kereszteztek majmot emberrel laboratóriumi körülmények között

20 napig éltek Petri-csészében a kimérák, majd elpusztították a kísérleti organizmusokat a tudósok.
Képünk illusztráció, fotó: Pixabay/Michael Schwarzenberger - szmo.hu
2021. április 16.

hirdetés

Emberi sejteket tartalmazó majomembriókat, úgynevezett kimérákat állítottak elő egy laboratóriumban, írja az esetet megerősítő tanulmány alapján a The Guardian.

A két vagy több faj - ebben az esetben az ember és a hosszúfarkú makákó - sejtjeiből előállított organizmusokat nevezik kimérának.

Az utóbbi években a kutatók már kísérleteztek az ember-juh és az ember-sertés kimérák létrehozásával is. A tudósok azzal indokolják a kísérletek szükségességét, hogy ezzel a módszerrel képesek lehetünk állatokban az emberi szervek növesztésére, amivel jelentősen csökkenhetne a szervátültetésre várakozás ideje. Ezzel párhuzamosan

a kísérlet segíthet megérteni az emberi öregedés folyamatát, vagy akár a betegségek kialakulására is választ kaphatunk.

A most elkészült majom-ember kimérákat 20 napig tanulmányozták az elpusztításuk előtt. A Cell (Sejt) folyóiratban publikált eredményekről a kutatás vezetője, Juan Carlos Izpisua Belmonte, az amerikai Salk Intézet professzora számolt be. A tudós négy évvel korábban részt vett az ember-sertés kiméra létrehozásában is.

A tudósok szerint minden etikai és jogi szabályt betartottak a kísérletek során. Mások szerint azonban aggasztó, hogy bár most elpusztították a kísérleti példányokat, de legközelebb mások talán ezt nem teszik meg. Éppen ezért a kimérák létrehozásával kapcsolatos szabályok bevezetését sürgetik.

hirdetés


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
JÖVŐ
A Rovatból
hirdetés

Varró László: „Amikor az én napelemem termel, a szomszéd elektromos autója tölt”

A Nemzetközi Energiaügynökség vezető közgazdásza szerint a klímacélok eléréséhez új hozzááláásra lesz szükség, és számolni kell az atomenergiával is.
Göbölyös N. László, címlapkép: Unsplash - szmo.hu
2021. április 16.

hirdetés

„Egy maratont nem lehet úgy megnyerni, hogy az ember csak a végén sprintel” – mondta Varró László a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) vezető közgazdásza a Másfélfok legutóbbi sajtóklubján, ahol arról volt szó, mit kell tenni az energiaszektorban ahhoz, hogy elérjük a klímavédelmi célokat.

Varró László emlékeztetett rá, hogy az ipari forradalom óta, vagyis az elmúlt 200 évben több száz milliárd tonna szén-dioxid került a levegőbe. Tehát nem 10%-kal, hanem ennél sokkal radikálisabb kell csökkenteni a további kibocsátásokat ahhoz, hogy a globális átlaghőmérséklet emelkedését másfél fok alatt tartsuk.

Ehhez 2050-re elé kell érnünk a zéró kibocsátást, de nemcsak Európában, hanem globálisan.

„Nem arról beszélek, hogy napelemek vannak a háztetőkön, hanem arról, hogy 2050-re a pakisztáni cementiparnak is karbonsemlegesnek kell lennie.”

Szerinte a kritikusan fontos technológiák elérték az érettségnek azt a szintjét, amikor nagyon nagy volumenben tudnak növekedni.

„Magyarországon például az elmúlt 2-3 évben több milliárd euró nagyságú beruházások zajlottak a napenergia terén. Emellett látunk egy sokkal intenzívebb társadalmi érdeklődést, és sokkal nagyobb tudatosságot a privát szféra részéről is. Ezzel együtt a nettó zéró kibocsátás megvalósítása a legtöbb országban a komfortzónán kívül eső kihívás.”

hirdetés

Varró László szerint a cél elérése érdekében mindenekelőtt annyi alacsony karbontartalmú energiát kell belepumpálni a villamos hálózatokba, amennyit csak lehet, az elmúlt 10 évinek legalább a háromszorosát. Szerinte a nap és a szél fogja igazán húzni a szekeret, de úgy gondolja, hogy az atomenergiának is kiemelt szerepe lesz.

„Ha tudományos alapú politikát folytatunk, akkor el kell fogadnunk, hogy az atomreaktorokban nem termelődik szén-dioxid.”

Ez azért nagyon fontos, mert egyrészt jelenleg az elektromos hálózatok feltöltése jelentős CO2-kibocsátással jár, másrészt pedig az elektromosság a jövőben egyre nagyobb szerepet kap a közlekedésben, az épületek energiahatékonyságában és más ipari alkalmazásokban.

Varró László szerint villamosítani kell mindent, amit lehet. Jelenleg az összes energia-felhasználásból mindössze 20%-os részt képvisel a villamosenegria, a szakértő szerint ezt a többszörösére kell növelni.

A közlekedésben az elektromos járművek, az épületfűtésben pedig a hőszivattyúk terjedésére számít.

A harmadik lépés pedig igen komoly innovációt követel az olyan területeken, amelyeket ma még nehéz lenne dekarbonizálni. Ilyen a repülés, a hosszú távú teherfuvarozás, az acél- és cementipar. Ezeken a területeken olyan technológiákra lesz szükség, amelyek ma még csak kísérleti stádiumban vannak.

Varró László szerint integrálni kell az európai villamosrendszereket, mert jelenleg országonként mások a keresleti és a kínálati viszonyok. Például Magyarországon nagyobb a napenergia-potenciál, Szlovákiában viszont a vízenergia.

Rugalmasítására is szükség lesz: például erős napsütésnél a fogyasztásnak is növekednie kell, ha viszont nem süt a nap, a fogyasztásnak is csökkennie kell.

Varró László úgy gondolja, a piacszabályozási reformoknak is gyorsulniuk kell. Új üzemeltetési szabályok és tarifarendszerek kellenek, amellyek kezelni tudják az új technológiákat.

„Például amikor az én napelemem termel, a szomszéd elektromos autója tölt”.

„Ahhoz, hogy elérjük az Európai Unió által 2030-ig vállalt 55%-os CO2-csökkenést, az elektromos hálózatokba való beruházásoknak el kell érniük az európai GDP 1%-át” – mondta a közgazdász, aki szerint, bár fontos kutatások folynak a fúziós reaktoroktól a nanotechnológián alapuló grafén akkumulátorokig, de naivitás lenne azt gondolni, hogy ezeknek nagyipari alkalmazására 10-20 éven belül sor kerülhet.

Varró László szerint még sokáig velünk lesznek a hagyományos erőműkapacitás legfőbb elemei, a gázturbinák is. Emlékeztetett arra, hogy az európai nap- és szélenergia-felfutás akkor kezdődött, amikor számos modern gázturbina kezdett működni, tehát az előbbiek kihasználtságában még csak az „ízelítőnél” tartunk.

Ami az atomenergia fontosságát illeti, Varró László egy példán keresztül mutatta be, miről is van szó.

A nemrég felavatott Somogy megyei, több száz hektáros napelem-park évente 60 GW/óra villanyáramot fog termelni. Ehhez képest Pakson évente 15 ezer GW/óra a termelés. Tehát a sűrűn lakott országokban, amelyekben intenzív mezőgazdasági termelés folyik, nagyon nehéz 100%-osan megújuló energiákra építeni.

Varró László a magyar napenergia-politikát sikertörténetnek nevezte. A szélenergiával kapcsolatban viszont megjegyezte, hogy bár Magyarországnak soha nem lesz e téren olyan potenciálja, mint Bretagne-nak vagy Írországnak, de az elmúlt 5 év egyik fontos technológiai innovációja volt az úgynevezett „alacsony sebességű szélturbina”, amelyet kifejezetten arra terveztek és optimalizáltak, hogy gyenge és változó széllel is működjön, és nőtt a kapacitásuk is. Tehát ezen a téren van hová tovább lépnünk.

A közgazdász szerint probléma, hogy gyakran elsőrangú mezőgazdasági területekre építik a turbinaparkokat, pedig erre semmi szükség. Az új, „tiszta erőművek” építésére mind Európában, mind Magyarországon vannak megfelelő területek, amelyek jelenleg kihasználatlanul állnak: ilyenek a bezárt bányák, meddőhányók, vagy például a volt szovjet laktanyák és a ledózerolt gyártelepek.

Varró László a Magyarország előtt álló kihívásokról elmondta, hogy 1960 és 1985 között 3 millió otthonba vezették be a földgáz-fűtést. Tehát volt már példa egy viszonylag gyors energiaváltásra, ennek ellenére ő egyelőre nem látja, hogy a 2050-es karbonsemlegességhez miként lehetne átalakítani évente egy Kecskemét méretű város fűtését. Márpedig a cél eléréséhez ilyen ütemű változásra lenne szükség.

# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
JÖVŐ

Milyen veszélyekkel járhat, ha az óceánba eresztik a fukusimai atomerőmű vizét?

Japán arra készül, hogy több mint egymillió tonna kezelt radioaktív vizet enged a Csendes-óceánba. A terv éles vitákat váltott ki világszerte.
Címlapkép: MTI/AP/Kyodo News/Ogata Juszuke - szmo.hu
2021. április 16.

hirdetés

A 2011. márciusi nukleáris katasztrófa óta a fukusimai erőműben hatalmas mennyiségű radioaktív víz halmozódott fel. A sérült reaktorok ugyanis olvadt tüzelőanyagot tartalmaznak, ezért állandó hűtést igényelnek. Ezt víz segítségével végzik. A reaktor hűtésére szolgáló víz, az eső és felszivárgott talajvíz keverékét egy nagy teljesítményű szűrőrendszer segítségével (ALPS – advanced liquid processing system) tisztítják meg a legerősebb radioaktív elemektől, majd speciális tartályokba szivattyúzzák át.

Az erőművet üzemeltető Tepco több mint 1000 tartályt épített az 1,25 millió tonna kezelt víz tárolására, de ezek 2022 második felére megtelnek.

Egy japán szakértői bizottság megvizsgálta, mit tehetnének. Felmerült, hogy a vizet hagyják elpárologni, de ezt a lehetőséget végül elvetették. Úgy döntöttek, hogy ehelyett a Csendes-óceánba eresztik. A műveletet a Tokyo Electric Power két év múlva kezdheti meg, és évtizedekig is eltarthat.

A Guardian szerint a szűrőrendszer segítségével megtisztított vízben a radioaktív izotópok többségének szintje a nemzetközi biztonsági előírásoknak megfelelő szint alá csökkenthető, de a hidrogén izotópja, a trícium kivétel ezalól.

A japánok a tríciumos vizet addig akarják hígítani, amíg sugárzása 1500 becquerel alá esik, ami a japán biztonsági előírások által megengedett koncentráció negyvened része, és az Egészségügyi Világszervezet ivóvízre vonatkozó előírásának is csak a hetede.

A japán kormány szerint a sugárszennyezett víz óceánba engedése megfelel a nemzetközi normáknak, és az eljárást támogatja a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség is. Rafael Mariano Grossi, a szervezet főtitkára szerint ezt a módszert szerte a világon alkalmazzák.

hirdetés

Dél-Korea viszont tiltakozik, és Nemzetközi Tengerjogi Bírósággal vizsgáltatná felül a döntést.

A környezetvédő csoportok, köztük az atomellenes Greenpeace szerint az olyan radioaktív anyagok, mint a szerves anyagok kormeghatározására is használt szénizotóp, a C14 a vízben maradva könnyedén koncentrálódhatnak a táplálékláncban. Úgy vélik, hogy ezek a felhalmozódott dózisok egy idő után károsíthatják az élőlények DNS-ét, ezért azt akarják, hogy a fukusimai szennyvízet mindaddig tárolják, amíg ki nem fejlesztenek egy alaposabb szűrő technológiát.

Aggódnak a helyi halászok is, akik attól tartanak, hogy semmibe vész éveken át tartó küzdelmük, hogy meggyőzzék a fogyasztókat: a fukusimai halak fogyasztása biztonságos. Egy szakszervezeti vezető szerint már a kereskedelmi partnereik is azzal fenyegetőznek, hogy nem veszik át áruikat.

A kormány azzal érvel, hogy a vízben lévő elemek radioaktivitása jóval a nemzetközi normák alatt van, és még ha az egész vízmennyiséget egy év alatt az ócenába öntenék, az is legfeljebb a Japánban mért természetes sugárzás alig több mint egy ezreléke lenne.

Kai Micsiaki, az Oita egyetem sugárzás-kockázati szakértője szerint egyetértés van a tudósok között abban, hogy a radioaktív víz kibocsátásnak kicsiny az egészségkárosító hatása, ugyanakkor a kockázatok nem zárhatók ki. Éppen ezért fontos ellenőrizni a víztisztítási folyamatot és a kibocsátott mennyiséget.

Geraldine Thomas, a londoni Imperial College tanszékvezetője a Guardiannek szintén azt mondta, hogy a trícium nem okoz semmilyen egészségügyi kockázatot, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy ez a mennyiség a Csendes-óceánban hígul fel. Thomas hasonlóan nyilatkozott a C14-ről is.

Szerinte a tengerbe került más szennyező vegyi anyagok, mint például a higany, sokkal nagyobb aggodalomra adnak okot, mint bármi, ami az atomerőműből jön.

„Habozás nélkül ennék fukusimai tengeri ételeket” – nyilatkozta a brit kutató.

A fukusimai reaktor környéke egyébként még mindig tiltott zóna, a bontási munkálatok befejezését 2050-re tervezik.

# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
JÖVŐ
A Rovatból
hirdetés

50 nappal hosszabb a nyár, mint öt évtizeddel ezelőtt

Az éghajlatváltozás az évszakok teljes eltolódását, új, invazív fajok megjelenését, és a számunkra eddig ismert élet teljes változását hozhatja magával.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2021. április 13.

hirdetés

Az egész északi féltekén, így Magyarországon is kitolódott a nyár vége elmúlt öt évtizedben. Hazánkban a hetvenes években még átlagosan június 21-én kezdődött a legmelegebb évszak és augusztus 20-án véget is ért. Az elmúlt tíz év átlagát tekintve viszont már május 29-től szeptember 17-ig tartott, azaz körülbelül ötven nappal lett hosszabb az évszak– írja a Kis Anna meteorológus a Másfélfok honlapján.

Az elmúlt ötven év adataiból kiderül, hogy az ősz jelentősen, a tavasz pedig mérsékelten kevesebb ideig tartott Magyarországon ebben az időszakban, a változás pedig egybevág az északi félteke egészén tapasztalható évszak-eltolódásokkal.

Sajnos nem örülhetünk előre annak, hogy több időnk lesz nyaralni menni és kevesebbet kell télikabátot hordani, mert

az ökológiai rendszer szerkezete sérül, amire a gyakoribb fagykárok, a vándormadarak számának csökkenése és az új, invazív fajok, például a hazánkban még ismeretlen kórokozókat, egzotikus vírusokat is terjesztő szúnyogfajok megjelenése is rámutat.

A tél esetén csak kisebb mértékű rövidülést tapasztaltak: az utolsó vizsgált időszakban november vége helyett december elején kezdődött, és hét nappal korábban fejeződött be, mint a hetvenes években. A tavasz is rövidebb lett, de az összes évszak közül az ősz rövidült le legjobban: az kilencvenes évek kezdetéig az átlagos hossza 100 nap körül alakult, viszont az utána következő három évtizedben már csak kevesebb, mint 85 napra korlátozódott.



hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: