News here
hirdetés

JÖVŐ
A Rovatból
hirdetés

Testközelből tapasztalhattam meg, hogy a klímaváltozás már most élet-halál kérdése – Döbrösi Laura a kenyai útjáról mesélt

Döbrösi Laura 9 napot töltött Kenyában egy Climate of Change című klímavédelmi program magyar nagyköveteként. Az út során olyan helyekre vitték őket, ahol a leginkább látni lehet a klímaváltozás hatásait.
Fartek Patrícia - szmo.hu
2022. május 31.


Link másolása

hirdetés

Döbrösi Laurát a legtöbben színésznőként ismerik, több magyar sikersorozatban és színházi darabban is láthattuk már. Nemrég mutatták be A te anyád című darabot a PopUp Produkcióval. Mindemellett viszont Laura lelkes környezetvédő, klímaaktivista, aki nemcsak azért dolgozik, hogy a saját ökológiai lábnyomát csökkentse, hanem azért is, hogy az emberek figyelmét felhívja a klímaváltozásra. Áprilisban pedig egy Climate of Change című klímavédelmi program magyar nagyköveteként kilenc napot töltött Afrikában különböző országokból érkezett diákokkal. Most az élményeiről, tapasztalatairól mesélt nekünk.

– Nemrég kilenc napot töltöttél Kenyában egy klímavédelmi program keretein belül. Először is mesélnél erről a programról?

– Ez egy európai uniós DEAR program (fejlesztés, edukáció és figyelemfelkeltés céljából szervezetett program), amiben 13 ország vesz részt és 3 évig tart. Magyarországról a Baptista Szeretetszolgálat bonyolítja le, én pedig kommunikációs nagykövetként veszek részt benne. A program középiskolás és egyetemista diákoknak szól, olyanoknak, akik például politikai, jogi pályára készülnek, tehát potenciálisan a jövő döntéshozói lehetnek. Ezek a diákok érzékenyítő workshopokon, vitaversenyeken és egyéb programokon vehetnek részt, és olyan országokba juthatnak el, ahol központi kérdés a klímamigráció. Tehát, ahol a klímaváltozás már olyan mértékű, hogy az ott élő embereknek akár az otthonukat is el kell hagyniuk, mert például nincs víz, óriási a szárazság stb. Ilyen például Kenya is, ahová a program keretei között eljutottunk. Ketten voltunk Magyarország képviseletében Kiss Fannival, aki a Közszolgálati Egyetemre jár, és magyar oldalról ő szerepelt a legjobban az ősszel, Brüsszelben megrendezett vitaversenyen.

– Miről szólt a kenyai utazásotok, milyen programokon vettetek részt?

– Kilenc napot töltöttünk Kenyában. Az ország különböző pontjaira utaztunk, és többek között olyan közösségeket látogattunk meg, akik teljesen hagyományos módon élnek. Egy helyi utazási iroda segített nekünk, akik fenntartható turizmussal foglalkoznak, és direkt olyan helyekre vittek minket, ahol a leginkább látni lehet a klímaváltozás hatásait. Voltunk például az ogiek közösségnél, akik az őserdőben élnek, de meglátogattuk a maszájokat is, akik elképesztő ellenállóképességről tesznek tanúbizonyságot, a legszárazabb pusztákon élnek, ahol szinte növények sincsenek és napi több kilométert sétálnak ivóvízért. Olyan emberekkel találkoztunk, akik nagyon minimális modernizációval élnek. A minimális modernizációt nem úgy értem, hogy teljesen el vannak szigetelve, okostelefonja például mindenkinek van. Ugyanakkor hagyományos módon élnek: kis faházakban, sokszor áram nélkül, tűzön főzve, saját magukat látják el, pont, mint száz évvel ezelőtt. Emellett több helyi kis vállalkozást is meglátogattunk.

hirdetés
Voltunk például egy mézfinomítóban, amit két 25 éves nő álmodott és valósított meg, ami kenyai viszonylatban egy valódi feminista sikertörténet. De ültettünk őshonos fát is a Mau erdőben, az ogiek törzs otthonában.

Az 1900-as években, a nagy vasútépítéskor a kormány elkezdte kivágni az őshonos fákat, hogy helyette invazív, gyorsan növő fajokat ültessenek, ezzel elpusztítva az erdőt. Örülök, hogy egy apró fácskával részt vehettem az erdő helyreállításában.

– Milyen volt európai fiatalként belecsöppenni ebbe a világba?

– Kenya gyönyörű és barátságos ország, felemelő ott lenni. Ugyanakkor nagyon sokkoló volt látni, mennyire máshogyan is élnek emberek, mint mi itt, Európában. Gondoltam persze, hogy durva lesz, hiszen kulturálisan tekintve még soha nem voltam ennyire messze az otthonomtól. De ez az utazás minden elképzelésemet felülmúlta. Elképesztő élmény volt, a szervezésnek hála olykor egész napokat el tudtunk tölteni olyan emberekkel, akik tényleg szorosan együtt élnek a természettel, kiszolgáltatva az éghajlat szeszélyeinek, de élvezve az állatok, növények barátságát.

– Mi volt a legnagyobb hatással rád?

– Két fontos dolgot fogalmaztam meg.

Az egyik, hogy felelősnek éreztem magam, mikor láttam, hogy mi történik Afrikában. Ezek az emberek úgy élnek, ami számunkra elképzelhetetlen. A vidéki, sivatagos területeken nincs vezetékes víz, a folyók és a tavak a vízforrás az emberek számára. Kenyában egy évben normális esetben is csak háromszor esik az eső, és ebből az elmúlt 3 évben kettő kimarad a klímaváltozás miatt.

Idén a tavaszi eső is elkésett vagy másfél hónapot.

Ha ez így megy tovább, az ott élő emberek szomjan halnak. Tehát testközelből tapasztalhattam meg, hogy a klímaváltozás ott konkrétan már most élet-halál kérdése.

Nálunk is aszály van, tudom, de számunkra ez egy megoldandó probléma, a megoldás pedig pénz és infrastruktúra kérdése, ami Kenyával ellentétben Európában rendelkezésre állhat.

A másik, ami nagyon meghatározó volt számomra, hogy elgondolkodtam, mi is az élet, mit nevezünk életnek? Azt, amit mi itt csinálunk, ahogyan mi itt élünk, pazarlóan és odafigyelés nélkül? Vagy azt, ahogy ők élnek? Egyszerűen, összhangban a természettel, minden felesleges dolog nélkül. Ismerik a növényeket, a világot, ami körülveszi őket.

Igen, az aszály óriási probléma, láttam, hogy mennyire várják az esőt, de nem pánikolnak, nem panaszkodnak és nem adják fel! Mindenből kihozzák a maximumot, megtanultak alkalmazkodni. Egyik nap az ember őserdővel felépített szimbiózisába tekinthettem be, másnap azt láttam, hogyan lehet 47 fokban árnyék és releváns növénytakaró nélkül, sivatagos helyen állatokat tartani. Mindeközben mi itt Európában elképesztő komfortban élünk, elszigetelve a természeti körülményektől, háztartásunk Svédországban és Olaszországban, két teljesen másik klímában szinte ugyanolyan, és mindezt civilizációnak hívjuk.

Magunk köré építettünk egy világot, és elfelejtettük, hogy egyébként az emberi fajnak az a legjobb tulajdonsága, hogy rendkívül ellenálló és képes alkalmazkodni a természethez.

– Azt tudom, hogy a hétköznapokban már a kenyai utazásod előtt is nagyon odafigyeltél a környezetvédelemre. Változtattál valamin azóta?

– Korábban azt hittem, hogy a környezetvédelem arról szól, hogy a természetet meg kell védeni az emberektől. Most már úgy látom, hogy a környezetvédelem igazából az élet védelme.

Nem a bolygó fog meghalni, hanem emberek, akik a klímaváltozásnak kitett területeken élnek. Ezért már azt gondolom, hogy a környezetvédelemmel nem a bolygónkat védjük meg, hanem az embertársainkat, akiknek tényleg az életük múlik azon, hogy hány Celsius-fokkal emelkedik a hőmérséklet a következő években.

Sokkal fontosabbnak látom továbbá az erdők szerepét. Afrikában eleve nagyon kevés van, a legtöbbet fakitermelés céljából kivágták, viszont az erdők klímaszabályozó szerepe iszonyú fontos. Ezért is szeretnék nagyon rákapcsolni, hogy erre minél több ember figyelmét felhívjam, és hogy a döntéshozókat is arra sarkalljuk, hogy ésszel csináljuk a fakitermelést itt Európában. A kenyai utazásom után sokkal árnyaltabban látom az egyén ökolábnyomáért történő aggodalmaskodás kérdését is.

Komolytalannak tűnik, hogy az a legnagyobb problémám, hogy lehetőleg ne termeljek műanyag szemetet. Nem azt mondom, hogy holnaptól nem érvényes az, hogy ne vegyünk műanyagot, ne dobjunk ki műanyagot. De például találkoztam olyan közösségekkel, akik mézeket, krémeket készítettek és árultak, viszont semmi esélyük nincs ezeket üvegbe csomagolni, mert a műanyag olcsóbb. Innentől kezdve, úgy gondolom, hogy sokkal többet segítek, ha például egy boltban nem a bio, Németországból származó mézet veszem meg, amit üvegben kínálnak, hanem mondjuk az Afrikából, a helyi közösségektől érkezőt, amely vásárlásnak talán nagyobb lesz az ökolábnyoma, de egy fontos ügyet és valóban bajban lévő embereket támogatok, ha azt a terméket választom.

– Azt már az elején említetted, hogy ez az utazás egy uniós program keretein belül valósult meg, amiben főként fiatalok vettek részt. Hogy látod, hogyan állnak a klímaváltozás kérdéséhez a fiatalok most?

– A fiatalokon azt látom, hogy nagyon is érzik ennek a témának a súlyát, és szeretnének tenni a klímaváltozás ellen.

A program keretein belül egyébként elindult egy petíció is, ami a klímaigazságosságról szól. Arról, hogyan hozzunk olyan jogszabályokat, amik által odafigyelőbb, érzékenyebb társadalomban élhetünk. Ennek az egyik pontja például az, hogy be kellene vonni a fiatalokat a klímaváltozással kapcsolatos döntéshozatalba. Szerintem ez egy nagyon jó dolog lenne, már csak azért is, mert az ő jövőjükről van szó, amiről jelenleg olyan emberek döntenek, akik - mire a klímaváltozás igazán beérik - már nem is biztos, hogy élni fognak.

Láttam, hogy a fiatal diákokon milyen mély benyomást hagyott a tanulmányút, ezért is mondom, hogy elképesztően hasznos és tanulságos volt. Persze, lehet kritizálni a repülőjegy ökolábnyomával, viszont szerintem ha minden ember egyszer elutazna egy ilyen útra, és megtapasztalná, ami ott van, akkor utána teljesen más lenne a klímaváltozáshoz való hozzáállásunk. Aki viszont ezt hirtelen nem teheti meg, az is tud segíteni azzal, ha aláírja a program petícióját. 2022 novemberében lesz a következő ENSZ klímacsúcs, ott szeretnénk átadni a dokumentumot a világ vezetőinek, hogy lássák: az európai polgárok a klímaigazságosságra szavaznak.

Ha szeretnéd aláírni a petíciót, IDE KATTINTVA megteheted.

# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
JÖVŐ
A Rovatból
hirdetés
„A szemünk láttára halnak éhen a gyerekek” – A valaha volt legsúlyosabb humanitárius krízis sújtja Szomáliát
Vannak olyan anyák, akik már több gyereküket is kénytelenek voltak eltemetni, akik pedig életben maradtak, súlyosan alultápláltak.

Link másolása

hirdetés

Olyan súlyossá vált az éhínség Szomáliában, hogy csak az anyagi támogatás jelentős, azonnali megnövelése és a humanitárius segély mentheti meg az országot – figyelmeztetett a Világélelmezési Program (WFP) kelet-afrikai regionális igazgatója.

A The Guardian cikke szerint Michael Dunford a G7 országoknak címezte üzenetét, amelyek vasárnaptól Németországban tartanak megbeszéléseket. Kijelentette, hogy

ezen kormányok sürgős, "nagylelkű" adománya szükséges ahhoz, hogy egyáltalán még legyen remény a katasztrófa elkerülésére az afrikai országban.

Északkelet-Afrikában, másnéven Afrika szarvában négy egymást követő esős évszakban sem esett elegendő csapadék, így most az elmúlt négy évtized legrosszabb aszálya pusztít. A "klímasokkot" ráadásul az orosz-ukrán háború okozta áremelkedések is súlyosbítják. A Világélelmezési Program szerint egész Kelet-Afrikában 89 millió ember él élelmiszer-bizonytalanságban, ez a szám pedig csaknem 90 százalékkal nőtt az elmúlt évben. Dunford szerint a növekedés üteme nemhogy lassulna, inkább felgyorsul.

Az élelmiszerhiány Szomáliát sújtja a legjobban, ahol szeptemberben várhatóan legalább 213 ezer embert fenyeget majd az éhezés a leginkább érintett területeken.

A Save The Children (Mentsük meg a gyerekeket) szervezet humanitárius igazgató-helyettese, Claire Sanford a közelmúltban megrázó dolgokat tapasztalt az országban. Olyan anyákkal találkozott, akik már több gyermeküket is kénytelenek voltak eltemetni, és akik életben maradtak, ők is súlyosan alultápláltak.

„Őszintén kijelenthetem, hogy 23 éve tartó humanitárus munkám során messze ez a legrosszabb helyzet, amit láttam, különösen a gyerekek esetében. Az éhezés még annál is gyorsabban fokozódott Szomáliában, mint amitől tartottunk a munkatársaimmal”

– mondta.

hirdetés

Szomália már 2011-ben is súlyos éhínséggel küzdött, akkor több mint 250 ezer ember halt meg, főleg gyerekek. Sanford sok olyan emberrel találkozott nemrég, akik azt mondják, most még rosszabb a helyzet, mint 11 éve. Szerinte a világ kudarcot vallott, mert hiába ígérték meg a fejlett országok, hogy ilyen többé nem fordulhat elő, most még súlyosabb mértéket öltött az éhínség.

Dunford szerint nem az a baj, hogy a világ nem tanult a 2011-es esetből, hanem az, hogy nem megfelelően finanszírozták a probléma megoldását.

„Látjuk, hogy a szemünk láttára halnak meg gyerekek. Látjuk a lakosságot, akik elveszítették a megélhetésüket. Nem arról van szó, hogy nem vontuk le a 2011-es éhínség tanulságait, hiszen sokat lehetett tanulni abból a válságból. A finanszírozás hiánya miatt nem tudtuk a szükséges mértékben megvalósítani a céljainkat”

– jelentette ki.

A globális éhínség ellen küzdő jótékonysági szervezet, az Oxfam GB vezérigazgatója szerint a jelenlegi válság részben annak tudható be, hogy a brit kormány nem mutat kellő segítő szándékot, részben pedig annak, hgoy a tengerentúli segélyek költségvetését tavaly 4,6 milliárd fonttal csökkentették.

A koronavírus-járvány utáni talpra állás és az orosz-ukrán háború okozta gazdasági nehézségek miatt csökkent az adakozási szándék az afrikai országok számára. Áprilisban például az ENSZ 6 milliárdot szeretett volna gyűjteni Etiópiának, Szomáliának és Dél-Szudánnak, ám ennek csak a 3 százaléka jött össze. Tavaly a G7 vezetői ígéretet tettek arra, hogy 7 milliárd dollárt nyújtanak az éhínség felé sodródó országoknak, de a Kelet-Afrikára irányuló felhívások nem tudtak elegendő pénzt összegyűjteni az éhezés megfékezésére. Most arra kérik őket, hogy kötelezzék el magukat egy olyan azonnali finanszírozási csomag mellett, amely segíthet elkerülni a humanitárius katasztrófát Szomáliában.

# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
JÖVŐ
A Rovatból
hirdetés
Szinte biztos, hogy 30 éven belül cunami fogja sújtani Marseille-t, Isztambult és Alexandriát
Az UNESCO cunamiszakértője szerint nem az a kérdés, hogy lesz-e szökőár a Földközi-tengeren, hanem az, hogy mikor. A veszélyeztetett településeknek pedig fel kell készülniük a katasztrófára.

Link másolása

hirdetés

Közel 100 százalék az esély arra, hogy a következő 30 évben cunami csap le a Földközi-tenger közelében lévő városokra – figyelmeztet az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO).

Az előrejelzések szerint ugyanis a Földközi-tenger part menti településein a szökőár veszélye fokozatosan nőni fog a tengerszint emelkedésével párhuzamosan. A térségből jövőre már öt város is a veszélyeztetett kategóriába kerül: Marseille, Alexandria, Isztambul, Cannes és Chipiona.

Ezeknek a városoknak el kell kezdeniük felkészülni egy esetleges cunamira, ebben az UNESCO is segíti őket. A szervezet cunamira felkészítő programjának célja az, hogy minden veszélyeztetett város lakossága pontosan tudja, mit kell tennie, ha szökőár sújtja a lakóhelyét.

Bernardo Aliaga, az UNESCO cunamiszakértője szerint a 2004-es indiai-óceáni cunami (amely becslések szerint 230 ezer ember halálát okozta 14 országban) és a 2011-es tóhokui cunami (amelyben 18 ezer ember halt meg) intő jel volt a világ számára, azóta viszont sokkal nagyobb biztonságban érezhetjük magunkat. Azonban még így is vannak hiányosságok a felkészültségben, ezen pedig dolgozni kell. Elsősorban azon, hogy a figyelmeztetéseket megértsék az emberek. Aliaga jelezte azt is, hogy a legtöbb területen alábecsülik a szökőár kockázatát, például a Földközi-tengeren is, mert ez a természeti katasztrófa nem gyakori ebben a térségben. Ez azonban változni fog.

A szakértő szerint már nem az a kérdés, hogy lesz-e cunami a Földközi-tengeren, hanem az, hogy mikor.

Arra is felhívta a figyelmet, hogy a megfelelő figyelmeztetés mellett az is fontos, hogy az emberek képesek legyenek megfelelően reagálni cunami esetén. Felidézte, hogy a 2004-es szökőár idején egy 10 éves brit kislány 100 embert, köztük a családját is biztonságos helyre vitte, mert a földrajztanárától azt tanulta az iskolában, hogy azonnal meneküljön, ha azt látja, hogy a víz visszahúzódik.

Aliaga szerint a marseille-i, az isztambuli, az alexandriai, a cannes-i és a chipionai hatóságok már megkezdték a felkészülést egy esetleges szökőár elleni védekezésre. Dolgoznak az evakuálási procedúrákon, a turisták figyelmeztetésének módjain, gyakorlatokat fognak végrehajtani és a riasztási procedúrát is fejlesztik.

Körülbelül 10 perccel a földrengés után megkezdődnek a riasztások, a szirénától kezdve a WhatsApp-üzenetekig számos módon igyekeznek majd figyelmeztetni az embereket. A gyorsaság azért fontos, mert ha a lakóhelyed közelében csap le a cunami, maximum 20 perced van menekülni, mielőtt az első hullám megérkezik. A második, nagyobb hullám 40 perccel követi az elsőt, így még mindig megvan a lehetőség a biztonságos helyre jutáshoz – jelezte a szakértő.

hirdetés

Vlagyimir Rjabinin, az UNESCO Kormányközi Oceanográfiai Bizottságának ügyvezető titkára azt mondta, 21 ország több mint 40 közössége már most nagyobb biztonságban van, miután végrehajtották a szervezet cunamira felkészítő programjának intézkedéseit.

„Ha 2030-ig fel akarunk készülni erre a globális kihívásra, nagyon gyorsan kell bővíteni a programunkat”

– tette hozzá.

Forrás: Guardian

# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
JÖVŐ
A Rovatból
hirdetés
Napokon belül elfogy a víz egy dél-afrikai városban
Van, aki hónapok óta mérföldeket gyalogol 70 liter ivóvízért. A kilátások sem jók: legközelebb augusztusban lehet csapadékra számítani a környéken.

Link másolása

hirdetés

Március óta nem folyik víz a csapokból KwaNobuhle egyes részein. Azóta emberek ezrei az egyetlen nyilvános ivókútra támaszkodhatnak csak, hogy ellássák vízzel a háztartásaikat. A több mint 100 ezer lakosú város ráadásul csak egy sok közül azon a négy gát által határolt területen, mely hónapok óta a kiszáradással küzd, írja a CNN.

Az egyik gátat a közelmúltban leszerelték, mert a vezetékekbe már csak sarat szívott fel a szivattyú a talajból az elmaradt esőzések miatt. Egy másikból pedig napokon belül fogy ki a víz.

A lakók éppen ezért már visszaszámolnak a „nulladik napig”, amikor a város valamennyi csapja kiürül. Úgy számolnak, hogy ez nagyjából két héten belül megtörténik, hacsak a hatóságok nem lépnek közbe.

A vízhiányt egy öt évig tartó, súlyos aszály előzte meg 2015 és 2020 között. A szárazság tönkretette a helyi mezőgazdaságot, majd egy rövid fellélegzés után tavaly év vége óta ismét aszály sújtja a területet. Szakértők szerint

a KwaNobuhléban kialakult helyzet elsősorban a rossz vízgazdálkodásnak és az ember által előidézett klímaváltozás miatti szélsőséges időjárásnak köszönhető.

A berendezések karbantartásának elmaradása, emiatt a szivárgó vezetékek pedig csak fokozták a válságot.

hirdetés

A lapnak egy helyi férfi elmondta, hogy három hónapja minden egyes nap mérföldeket gyalogol az ivóvízért. Amikor megtöltötte a hatalmas kannákat, a 70 litert talicskában tolja haza a rekkenő hőségben. Ha ezt nem tenné meg naponta, egész egyszerűen nem lenne víz a házban.

Ha a helyzet nem változik, akkor a közeli Gqeberha, vagyis korábbi nevén Port Elizabeth majdnem 1 millió lakosának 40 százaléka folyóvíz nélkül maradhat.

A meteorológiai előrejelzések pedig semmi jóval nem kecsegtetnek: a következő hónapokban a megszokottnál kevesebb csapadék várható a környéken. AZ önkormányzat ezért azt kéri az emberektől, hogy drasztikusan csökkentsék a fogyasztást, és fejenként napi 50 liternél több vizet ne használjanak. Egy átlagos amerikai ennek több mint hétszeresét, vagyis 372 litert használ naponta.

Ugyanakkor lesznek olyan részei a városnak, ahol mindebből semmit sem fognak érezni az ott élők. Közben pedig már készülnek a vészforgatókönyvek az úgynevezett „vörös zónákban” lakók megsegítésére, ahol elkerülhetetlen a vízcsapok kiszáradása.

Egyelőre csak rövidtávú megoldások jöhetnek szóba, miközben a helyzet egyre rosszabbra fordul, ahogy folyamatosan gyorsul a Föld felmelegedése. Sokak szerint már csak egy jelentős árvíz segíthetne, de egyelőre semmi nem utal ilyen mennyiségű csapadékra a közeljövőben. A meteorológusok szerint a következő eső valamikor augusztusban érheti el az egyre jobban kiszáradó dél-afrikai vidéket.


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
JÖVŐ
Fast fashion: fenntarthatóvá kell tenni a divatot, mielőtt végleg tönkreteszi a Földet
A tengerpartokon található szemét 85 százaléka textil, miközben a textiltermelés egyre csak nő. Egyelőre sajnos hatékony újrahasznosítási mód sem létezik, bár biztató kísérletek vannak.
Fotó: Flickr - szmo.hu
2022. június 22.


Link másolása

hirdetés

A ruházati ipar az egyik legnagyobb környezetszennyező. Ezt csak súlyosbítja az elmúlt 30 évben a „fast fashion” világméretű elterjedése, amely, miközben a nagy divatcégek modelljeit másolja, lényegesen gyengébb minőségű és kevésbé tartós anyagokból állít elő nagy mennyiségben olcsó ruhákat, rendszerint harmadik világbeli országokban. Ráadásul ezek nem is újrafelhasználhatók. Éppen ezért egyre többen emelnek szót azért, hogy a fast fashiont Földünk érdekében mielőbb le kell állítani és a divatot végleg fenntarthatóvá kell tenni.

Maga a kifejezés 1989-ben jelent meg, amikor a New York Times megírta: a Zara egy olyan modellel jöhet ki, amelyeket alig két héttel korábban terveztek meg. Akkoriban a divatházak általában évente két kollekcióval jelentkeztek. Onnantól viszont akár havonta két újdonság is jöhetett.

Kirsi Niinimäki, a finnországi Aalto egyetem kutatója a New Scientist-nek azt mondta, ez az üzleti modell folytonos újdonságaival ösztönzi az olcsó, alacsony minőségű ruhák vásárlását, és ez a fogyasztási trend normává vált a legtöbbi nyugati ember számára és másutt is, szerte a világban.

Ebből az következik, hogy sokkal több ruhát veszünk, mint amennyire szükségünk van, kevesebbet hordjuk és hamarabb ki is dobjuk őket. A Vogue megdöbbentő statisztikát közölt:

az évi 100 milliárd ruhadarab 3/5-e egy éven belül a szemétbe kerül.

A finn szakember szerint egy átlag amerikai 66 ruhaneműt vásárol évente, azaz 5,5 naponta egyet, és nagyjából ugyanilyen arányban dobja ki őket.

hirdetés

A Stockholm Resilience Center szerint a legtöbb ruha három évig sem tart ki. Ugyanezt erősíti meg egy indiai felmérés, mely szerint az elmúlt 15 évben globálisan egyharmadával csökkent a ruhák viselési ideje. A svéd intézet tavaly jelentetett meg egy tanulmányt, mely szerint a divatipar immár a Föld lakhatóságát veszélyezteti.

Beszédesek az adatok: 1975 és 2018 között a globális egy főre jutó textiltermelés 6 kg-ról 13-ra nőtt, legnagyobb mértékben a poliészter felhasználása emelkedett. A fenntartható divatért létrehozott ENSZ-szervezet szerint a világ ruhagyártása megduplázódott 2000 és 2014 között.

Óriási a túltermelés is: egyes becslések arra mutatnak, hogy az Európai Unióba importált ruhák egyharmadát sosem adják el, raktárakban vagy szeméttelepeken végzik.

Az iparág számos más szennyező ágazattal összefügg, köztük a fosszilis és petrokémiai üzemanyagokkal, a mezőgazdasággal, a szállítással, ezért még az is nehéz, hogy kiszámítsuk a valós környezeti lábnyomát. A Világgazdasági Fórum és a Bostoni Konzultációs Csoport szerint a divatipar a globális üvegház hatású gázkibocsátás 5 százalékáért felelős, ezzel a harmadik helyen áll a klímaromboló iparágak között, az élelmiszer (25%) és az építőipar után, megelőzve az autógyártást, az elektronikai ipart és a fuvarozást.

Az ágazat évente 100 millió tonna nem megújítható forrást használ fel, köztük olaj alapú szintetikus anyagokat és festéshez használt vegyi anyagokat. Ezen kívül 93 billió liter vizet fogyaszt el egy év alatt.

A másik fő probléma a kidobott ruhák mennyisége, amely évi 90 millió tonnára rúg. Ennek kevesebb mint 20%-át reciklálják, a többi szeméttelepekre, hulladékégetőkbe vagy a természetbe kerül. A Resilience Centre adatai szerint

A tengerpartokon található szemét 85%-a textil.

És ez nem minden.

A világ ipari szennyvízének 20%-a textilfeldolgozásból származik, és a textilgyártás évente 190 ezer tonna mikroplasztikszennyezést visz az óceánokba, a teljes mennyiség egyharmadát. Még több mikroplasztik keletkezik a ruhák mosásával és szárításával.

Évek óta elrettentő példaként emlegetik az Indiában és Kínában gyártott és a nyugati világban eladott farmerek gyártási és értékesítési folyamatának hihetetlen vízpazarlását és szennyező hatását. A svéd Mistra környezetkutató csoport kiszámította, hogy egyetlen Ázsiában gyártott, és a skandináv országban megvásárolt farmer 11,5 kg szén-dioxid kibocsátásnak felel meg, ami annyi, mintha egy benzines autóval 60 km-t tettünk volna meg.

Ráadásul az ENSZ környezetvédelmi programjának (UNEP) előrejelzése szerint az iparágból eredő üvegházhatású gázkibocsátás 2030-ig akár 50%-kal is növekedhet.

Ha a tendencia folytatódik, 2050-re a CO2-kibocsátás egynegyede a ruhaiparból jöhet.

Szakértők szerint teljes átalakításra van szükség, a nyersanyagtermeléstől a fogyasztói magatartásig - egyszerűen fel kell számolni a fast fashion modellt.

A Világgazdasági Fórum jelentése szerint még ha a gyártók mindent megtennének is a fenntarthatóságért az energiahatékony gépektől a reciklált anyagokig, azzal is csak a kibocsátások 50%-át tudnák megszüntetni. A legnagyobb nyereség, több mint 40%-os csökkenés, az lenne, ha a gyártó országok kiiktatnák a fosszilis tüzelőanyagokat az elektromos áramtermelésből, csakhogy Ázsiában számos ruhagyár saját szénfűtésű generátorral működik.

A reciklálás a New Scientist szerint mindössze 2%-kal enyhítené a kibocsátásokat, mert a mai módszerek elavultak.

Jelenleg két alapvető reciklálási folyamat van a textilekre: a mechanikus és a vegyi. Az előbbit főleg a természetes anyagoknál, a gyapotnál és a gyapjúnál alkalmazzák, ez az eljárás azonban jelentősen rongálja a rostokat. A reciklált gyapotnak több mint 50% szűz gyapotot kell tartalmaznia ahhoz, hogy használható legyen.

A vegyi reciklálásban a polimereket lebontják monomer alkotóelemeire és újraépítik őket. Ez az eljárás viszont még gyerekcipőben jár. A reciklált poliészter egyre gyakrabban alkalmazzák és gyakran hirdetik „fenntarthatónak”, de többségüket nem ruhaneműből, hanem PET-palackokból állítják elő.

Nem járható út az sem, hogy egyes kereskedők elkezdtek régi ruhákat begyűjteni. Mivel ezeket általában kézzel kell szétválogatni, cipzárjaiktól, gombjaiktól megfosztani, ezzel a módszerrel a világ textilhulladékának csak 1%-ból lehet újra ruha.

Vannak azonban új próbálkozások is, köztük a finn Infinited Fiber cégé, amely az olyan cellulózban gazdag anyagokat, mint a gyapot és a karton megtisztítja, molekuláris egységekre töri és újrapolimerizálja az Infinnának elnevezett szintetikus rosttá. Ez hasonló a viszkózhoz, de nincs szükség hozzá nyers fapéphez, sem pedig kemény vegyi eljáráshoz. A ciklust a végtelenségig lehet ismételni, minden alkalommal új rostok keletkeznek minőségromlás nélkül.

Az Infinited Fiber még csak kísérleti stádiumban van, de 2024-re egy évi 30 ezer tonna kapacitású gyárat terveznek megnyitni.

A kutatók szerint probléma, hogy bizonyos rostokat nem lehet reciklálni, például a gyapot-poliészter keveréket, amely nagy hányadot képvisel a fast fashion készletekben. Ezért az sem kizárt, hogy újra kell gondolni: milyen rostszálakat lehet felhasználni ruhagyártásra. A poliészter mellőzése azonban nagy veszteség lenne, különösen a sportöltözékeknél nem lenne könnyű helyettesíteni.

Az Európai Unióban nincs sok idő a problémák megoldására, miután azt a célt tűzték ki, hogy 2025-re minden textilhulladékot újra fel kell használni és létre kell hozni egy hatékony reciklálási rendszert. Az előkészületek viszont még nagyon az elején tartanak.

Emellett az ázsiai országok textiliparának szennyező hatását is csökkenteni kell, tisztább és hatékonyabb energiával, dekarbonizációval, és a szállítási utak lerövidítésével.

„A fogyasztóknak fel kell készülniük arra, hogy magasabb árakat fizessenek” – mondja Kirsi Niinimäki finn szakember, de ehhez tisztában kell lenniük a gyártás körülményeivel, a negatív környezeti és társadalmi hatásokkal. A gyártó cégek azonban egyelőre nem akarnak ilyen információkat megosztani, és a kereskedők is felelősek a vásárlói trendekért csalogató ajánlataikkal, kedvezményeikkel.

Az egyetlen járható út ezúttal is a lassítás.

„Ez nemcsak azt jelenti, hogy kevesebb ruhát kell vásárolni és azokat tovább kell hordani, hanem azt is, hogy a jobb minőségű, drágább holmikra van szükség, amelyek nemcsak hosszabb életűek, hanem elhordásuk után újra is lehet azokat hasznosítani. Segíthet az is, ha használt, már javított ruhákat veszünk, esetleg kölcsönzünk” – javasolja Niinimäki, aki szerint vannak pozitív jelek ezen a téren, annak ellenére, hogy a divat alapvetően az újításról, a trendek alakításáról szól.

# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: