JÖVŐ
A Rovatból

Napelemek: semmi információ nincs a több mint fél éve beadott 43 ezer pályázatról

De közben elszállt az euró és az infláció is elszabadult. Hogy lesz ebből támogatás?


Lassan több mint egy éve húzódik a lakosság részére megnyitott vissza nem térítendő energetikai pályázat, köznapi nevén napelemes pályázat. Valójában sokkal komplexebb energetikai korszerűsítésre ad lehetőséget ez a pályázat, amely ráadásul jelentős előrelépés lenne az ország által vállalt karbonsemlegesség felé is. Hiszen a pályázattal, nemcsak napelem rendszerhez juthatnak a jogosultak, de nyílászáró cserével, illetve hőszivattyús fűtési rendszer telepítésével környezetbarát és olcsó fűtési rendszerhez juthatnának. Aminek további előnye, hogy a főleg szegényebb vidékekre jellemző kesernyés füst legalábbis mérséklődne telente.

Hiszen ez a pályázat kifejezetten az alacsonyabb jövedelműek számára lett kiírva, tehát pont ott mérsékelné az energiaszegénységet és adna kis fellélegzést a magas rezsiszámlák terhei alól, ahol minden forint számít.

A pályázat elbírálása azonban döcög. Igazából minden vállalt határidőből kifutottak a kiírók, ami a kisebbik baj. A nagyobbik baj az, hogy releváns tájékoztatás viszont nincsen. A türelmetlen és aggódó ügyfelek kérdéseire sablonválaszokat küldenek, elérhető illetékes, aki nagyobb kompetenciával rendelkezik, mint egy ügyfélszolgálatos, nem megismerhető. Aggodalomra pedig van ok, hiszen tavaly óta az árak is meglódultak és a forint is lendületeset gyengült. A tavaly költségvetett pályázati keretek idén biztosan nem elegendőek, márpedig a pályázat által megcélzott réteg nem fogja tudni kigazdálkodni a többletköltségeket. De a minisztérium hallgat, megnyugtató választ nem lehet kapni arra a kérdésre, adott esetben megnövelik-e a keretösszegeket úgy, hogy a vállalt pályázati célhoz hozzájuthassanak azok, akik felzárkóztatására a pályázat ki lett írva.

A tanácstalan pályázók facebook-csoportokban kérdezgetik egymást és próbálják tartani a lelket, mivel hivatalos megnyugtatás nem érkezik. És ahogy ilyenkor lenni szokott, fogy a türelem, szárnyra kapnak az összeesküvés-elméletek is, vagy ami rosszabb, a teljes apátia.

A fenyegető gazdasági válság árnyékában pedig nem kell túl nagy fantázia ahhoz, hogy az ember sötéten lássa a jövőt.

Az egyik kivitelezői Facebook-csoportban az egyik vállalkozó egy nyílt levelet tett közzé, amiben valódi kommunikációt követel az állami aktoroktól. A levél hosszasan taglalja, miben tudnának segíteni a kivitelezők, ha konzultálnának velük, például a hiánypótlások kiküldésekor.

Megkerestem pár pályázót, pályázatírót, kivitelezőt, hogy megtudhassam, hogy áll most a dolog, mire számítanak, mire számíthatnak, mik az aggodalmaik jelenleg. Sajnos, bár velem könnyen szóba álltak, de jellemzően mindenki tart attól, hogy amennyiben beazonosíthatóak lennének, annak negatív következményi lehetnének. Még inkább igaz volt ez a kivitelezőkre, akik nemcsak magukat, de ügyfeleiket is féltették, így ők még saját keresztnévvel sem vállalták a megszólalást.

Pályázók

Marianna pályázatírót vett igénybe, ami bizony borsos kiadás: előre száztizenötezer forintot kellett leszurkolnia, amit még sikeres pályázat esetén kétszázhúszezer körüli összeggel kell megfejelnie. Ráadásul a kivitelező is elkért ötvenötezer forintot, amikor kijött.

Edina szerencsésebb volt, minden segítséget megkapott a kivitelezőtől, de magának kellett beadnia a pályázatot. Az online rendszer kitöltése embert próbáló feladat volt, azt gondolja, egy egyszerűbb ember elvérezne rajta. Egyetlen hiánypótlást kértek, és azóta csend. Semmi visszajelzés. Összevissza csak az energetikai tanúsítványra kellett költenie, harmincezer forintot. Először a komplex pályázatot szerette volna beadni, de végül, mivel nem lett volna elég pontjuk, inkább csak a napelemes opciót választották.

Azután menet közben kiderült, hogy mindenki meg fogja kapni a pénzt, ha jogosult rá, eltörölték a pontrendszert,

de azért úgy gondolja, mégis csak jobb, hogy a kisebb összegre pályázott, mert így talán, ha elszállnak az árak, még van esélye kifizetni a különbözetet.

Zoltán amióta beadta a pályázatot, semmi visszajelzést sem kapott. Sem hiánypótlási felhívást, sem jogosultsági értesítést. Csak a napelemes támogatásra pályázott, nem nagy, mindösszesen másfél millió forint értékben, ha úgy adódna, rá is fizetne. Azt gondolja, hogy azért áll minden, mert üres a kassza. Azért húzzák a döntéseket szerinte, mert arra játszanak, hogy talán sokan visszavonják a pályázatukat. Testvére ugyanakkor adta be a hasonló pályázatát, ő már kapott jogosultsági értesítést, egy hónappal a beadás után.

Norbert önállóan pályázott. Harmadik hónapban kapott hiánypótlási felhívást, időben beküldte. Egy hétre rá el is fogadták. Azóta semmi. Ha tovább emelkednek az árak, már nem tudna belepótolni. Eddig tíz százalék önerőről volt szó, ami kilencmillió forint mellett kilencszázezer forintot jelentett, azonban az azóta romló gazdasági helyzet miatt már nem biztos, hogy ennyit elő tud teremteni. Sajnálná elengedni és nem is érti, hogy pont az alacsony jövedelműeknek kiírt pályázatnál hogy adódhat elő egy ilyen bizonytalanság.

„Ha ebbe nem avatkozik bele az állam, akkor nem értem, hogy miért így írta ki”.

Tibor maga is pályázatíró, neki így nem okozott különös nehézséget a pályázat beadása. Mivel ingatlanvásárlásban volt, kapóra jött neki egy ilyen lehetőség. Akkor még a jövedelmet a kiírás szerint elosztották az ingatlanban lakók számával, így belefért az alacsony jövedelmi korlátba. Később módosították a feltételeket, már nem lehetett elosztani a bent lakók számával, így kiestek. Viszont szülei és felesége szülei részére beadta. „Amikor a pályázatokhoz generálkivitelezőt kerestem, eléggé szórt a lista. Volt olyan, aki már a telefonbeszélgetésért is szinte pénzt kért volna, más meg világossá tette, hogy a pályázónak csak az energetikai tanúsítványért kell fizetni, ami alapból fizetős volt.”

A választások előtt azt ígérték, hogy március végéig megszületnek a döntések, és aki jogosult, az meg is kapja a támogatást.

A két pályázatból az egyik elég hamar megkapta a jogosultsági döntést, a másik még semmit sem kapott.

Tibor úgy gondolja, hogy azok, ahova rendesen kimentek a kivitelezők és kiszámoltak mindent pontosan, végül rosszul járhatnak, ha áremelkedés lenne. Akik viszont a maximális fajlagos költségeket pályázták meg, ott még jócskán lehet puffer, ami lefedheti az áremelkedéseket. Továbbá azok járhatnak még rosszul, akik csak napelemre pályáztak és nem a legnagyobbra, hanem kisebbekre. Itt az euró árfolyam elszállása jócskán megemelheti az árakat.

János (álnév, keresztnévvel sem vállalja a történetét). Két éve vették a házukat, nagyon megörültek a lehetőségnek, hogy a húsz éves gázkazánt lecserélhetik hőszivattyúra. Menet közben kiderült, hogy mivel egy évvel korábban önerőből kicserélték a nyílászárókat, nem pályázhatnak a hőszivattyúra sem, csak a napelemre. Elindultak egy céggel, amivel minden papírt elintéztek, és közvetlenül a szerződéskötés előtt a kivitelező visszalépett, arra hivatkozva, hogy a kormány annyit változtatott már a pályázati feltételeken, hogy ez nem éri meg nekik a továbbiakban.

Önnel, mint Megrendelővel Szándéknyilatkozatot írtunk alá, azért, hogy a „Lakossági napelemes rendszerek támogatása és fűtési rendszerek elektrifikálása napelemes rendszerekkel kombinálva” RRF-6.2.1 jelű pályázaton közösen indulhassunk.

Cégünk hónapok óta dolgozik azon, hogy a pályázaton való induláshoz minden szükséges segítséget meg tudjon adni és mint regisztrált kivitelező cég teljes körű szolgáltatást nyújtson ügyfeleinek. Vállalásunkhoz híven elsők között regisztráltuk a ... Kft-t a pályázatban résztvevő kivitelező cégek között, kapacitásainkat fenntartva, hogy nyertes pályázat esetén a pályázati kiírásnak megfelelően megvalósíthassuk az Ön projektjét.

(...)

Cégünk bízva az állami garanciákban, alapos megfontolás után mérte fel, hogy milyen típusú és hány pályázatot tudunk úgy megvalósítani, hogy az Önök projektje szempontjából mindvégig biztosítva legyen a kiépítendő rendszer határidőre való kivitelezése.

Mint, azt Ön is bizonyára tapasztalta, eddig is rendkívül sok bizonytalanság övezete a pályázatot.

Többször módosításra kerültek a pályázati feltételek, alig egy hónap leforgása alatt, alapjaiban változtak meg a pályázaton való részvétel és a lebonyolítás szabályai.

Ezt a bizonytalanságot tovább fokozta, hogy egy olyan pályázatról van szó, amelynek finanszírozására Európai Uniós forrásokat kíván a magyar állam felhasználni, amelyek azonban továbbra sem állnak rendelkezésre.

Legvégül pedig a napokban vált publikussá az alábbi döntés.

A kormány múlt héten bejelentett 350 milliárd forintos költségvetési kiigazító csomagja miatt, már lezárt uniós napelemes és energiahatékonysági pályázatban elvégezett munkák után, a kivitelező vállalkozók számára esedékes folyósításokat minisztériumi utasításra nem fizethetik ki. Ez a bejelentés, egy már 2 éve futó napelemes pályázatot érint, ahol a RRF-6.2.1 pályázati felhíváshoz hasonlóan szintén a magyar állam finanszírozza a szállítókat, azaz vállalkozóként a ... Kft-t is.

(...) Számos olyan projektünk van, ahol most hónapokon keresztül cégünknek kell megfinanszírozni az elvégzett munkálatok költségeit.

Mindezeket figyelembe véve, a mai napon úgy döntöttünk, hogy cégünk biztonságos működése, likviditásának biztosítása és alkalmazottainak védelmében, nem tudunk egy olyan pályázaton részt venni, ahol törvényes, megkötött vállalkozási szerződések birtokában, az elvégzett munka után sincsen semmilyen garancia arra, hogy annak ellenértéke részünkre megfizetésre kerül.

Ennek fényében a megkötött Szándéknyilatkozattól elállunk.

Nagy ijedtség után végül sikerült találni egy másik céget, akikkel sikeresen beadták. Március elején, még a választások előtt kaptak egy értesítést, hogy jogosultak igénybe venni a pályázatot, azóta semmi. Azt is írták előtte, hogy a támogatási iratot még március vége előtt megkapják, semmi ilyen nem történt. Két Facebook-csoportban benne van, ott is olvassa, hogy

próbálkoznak a pályázók kérdéseket feltenni, de kitérő válaszokat kapnak csak.

„Az egész pályázattal kapcsolatban nem értem, hogy például miért zártak ki minket a hőszivattyú telepítésből csak azért, mert az ablakaink már rendben voltak. Illetve, amennyiben valóban támogatni akarnák az elektromos átállást, akkor miért a meglévő fogyasztás alapján kalkulálják ki a napelemek teljesítményét? Hiszen egy hőszivattyúnak is van áramigénye, ami eddig nem jelentkezett. Tehát a továbbiakban sem fogja a napelemrendszer lefedni a háztartás teljes fogyasztását.”

Anita éppen egy olyan házat vett, amit teljes körűen fel kell újítani. Az energetikus, amikor a felmérést készítette, azt mondta: „na ez az a ház, amire kiírták a pályázatot”. A második pályázati kiírásban szerepelt, hogy márciusra kell döntésnek születnie. Arra gondolt, hogy akkor még időben lesz a házfelújítással. Azonban áprilisban csak egy jogosultsági értesítést kapott és azóta sem tud semmit.

A házfelújítás a pályázatra való tekintettel négy hónapja áll, ezért a lakását sem tudja eladni, mert nem tudja mikor költözhet, mivel a nyílászárókra vár. Addig a burkoló sem haladhat, akivel a korábban megbeszélt júliusi időpontot lemondta, most áttették októberre, de utána már nem tud burkolni, mert valószínűleg addig nem lesz fűtés a házban.

„A legnagyobb baj az, hogy teljes hírzárlat van. Meg kellene tisztelni annyival a pályázókat, hogy legalább valami hiteles információt mondjanak.”

Adrienn édesapjának segített, hogy a szülői házra tudjanak benyújtani pályázatot. Információt ő sem kap, holott kéthetente próbálkozik, de csak sablonszöveggel válaszolnak, hogy legyen türelemmel. Ami aggasztja, hogy az árak közben elszálltak, és szerinte a több mint negyvenezer pályázó jó része nem lesz képes zsebből kiegészíteni a szükséges forrást, ami azt jelenti, hogy ők mind elesnek a támogatástól. Azonban biztos benne, hogy az állam nem emeli meg a támogatás összegét. Két hete elege lett és felhívta az ÉMI-t, ahol azt mondták neki, hogy a Széchenyi Programirodát keresse. Adrienn erre azt mondta, legyen szíves kapcsoljon egy kompetens személyt, aki tud tájékoztatást adni, mert

nem azzal van a gond, hogy elhúzódik a pályázat, hanem, hogy nincs tájékoztatás.

Az ügyfélszolgálatos azonban közölte, hogy ő nem tud senkit kapcsolni. A Széchenyi Programirodánál viszont azt mondták neki, hogy az ÉMI tud tájékoztatást adni. „Ezután felhívtam a minisztériumot (ITM), hogy mondjanak valamit, elvégre ők a pályázat gazdái. Azt válaszolták, hogy keressem az ÉMIT. Tökéletesen körbe lehet pattogni a három fél között, nincsen senki, aki értelmes választ tudna adni a kérdésekre.”

Pályázatíró

Szilvia (pályázatíró) bizakodik. Ő ezt a munkát a pályázók részére díjmentesen végezte, kizárólag a kivitelezőktől vár majd díjat, sikeres pályázat esetén. Szerinte volt éppen elég példa arra, hogy akár visszamenőleg módosítottak pályázati kiírásokon. Azt gondolja,

nem hagyja majd az állam, hogy a megcélzott réteg az áremelkedések miatt elessen a lehetőségtől.

Bár a tapasztalata az, hogy más pályázatoknál is csak az ügyintézőkig lehet eljutni, nincsen külön tájékoztatás, de megérti, hogy ekkora csúszásnál jó lenne egy nyilatkozat, hogy megnyugtassa a kedélyeket. „Mi pályázatírók észre sem vesszük mennyi idő telik el. Van olyan pályázatom, amit tavaly áprilisban adtunk be és még semmi visszajelzés nem érkezett.”

Kivitelezők

Akikre a legtöbb munka hárul, és eltekintve néhány (rossz) kivételtől, mindezt minden előzetes díjazás nélkül végzik a leendő munka reményében. Emberfeletti munkát végeztek mind a pályázatbeadás segítésénél, hiszen nem volt túl felhasználóbarát a felület, és azóta is, mert a hiánypótlási kérdéseket is végül ők válaszolják meg.

Kata (megváltoztatott keresztnévvel): a kiírást megelőzően még voltak szakmai egyeztetések a minisztériummal, de amint átvette a lebonyolítást az ÉMI a kommunikáció inkább egyoldalúvá vált. Ők adták ki a hiánypótlásokat, vizsgálják a pályázatokat, adják ki a tisztázó kérdéseket. „Amikor kérdeztük őket, hogy mikorra várhatóak a támogatói okiratok, az alábbi választ adták: „A tartalmi értékelés időtartamára vonatkozó információt nem tudunk szolgáltatni, társaságunk erre nincs felhatalmazva.”. Közben telefonon többször kaptunk már határidőkre ígéretet, (május vége, június vége stb.), amik aztán szépen lassan elmúltak, a döntésekről pedig továbbra sincs semmi hír.”

A beadást követően egyszer csak elindult egy hullám, kimentek a hiánypótlások majd, amikor közeledtek a választások, akkor mindenki hirtelen elkezdett jogosultságit kapni, párhuzamosan ekkor ment ki egy közlemény, hogy mindenki nyer, aki jogosult, illetve ekkor törölték el a pontozást is.

Sok ügyfél már úgy hívott, keresett meg minket, hogy ő nyert, pedig ez az értesítés még korántsem ezt jelentette, hiszen volt, aki úgy kapott jogosultságit, hogy épp folyamatban volt a hiánypótlása.

Kata azt tapasztalta, hogy a hiánypótlásokat dömpingszerűen küldték ki, sok esetben értelmetlen kérdésekre kellett válaszolni maximum 10 naptári nap alatt és minden bíráló másképp értelmezte a felhívást. Lehetett érezni, hogy olyanokat is bevontak az elbírálási folyamatba, akik nem ismerték teljesen a kiírást, az időközben megjelent módosításokat, illetve magát a felületet, ahova a pályázatokat kellett feltölteni. „Volt olyan időszak, amikor már a saját levelüket küldözgettük vissza, hivatkozva arra, hogy más ügyfélnél már ezt tisztáztuk, amire aztán írásban jelezték 'Szíves elnézését kérjük, az ellenőrzés során tévesen került megállapításra a következő ellenőrzési pont'.” Ők is, mint sokan mások, egységesen generálták le a szerződéseket, ezért is próbáltak az ÉMI-vel kommunikálni, hogy a hiánypótlások is legyenek egységesek, mert ez mindkét oldal munkáját nagyban megkönnyítette volna, de erre azt a választ kapták, hogy minden ügyfél egyedi elbírálásban részesül. Sajnos így viszont sokkal nagyobb a hibalehetőség, ami majd a végső elszámolások során fog kibukni.

A választások után azonban leállt az egész. Egy-két hiánypótlás, jogosultsági jött, de korántsem annyi, mint korábban. Azóta bármit is kérdeznek, nem jön információ, csak általános levelek.

Az árakat megpróbálták úgy tervezni, hogy kimaxolják a költségvetéseket, hogy a megvalósítás során biztosan beleférjenek. Ez a komplex pályázatok esetében jobban lehetséges, a csak napelemes pályázatoknál sokkal kisebb a mozgástér, hiszen ahol az euró most tart, az már komoly áremelkedést jelent. Biztosan van olyan réteg, akik valamennyi önerőt bele tudnak majd rakni, ha drágul a pályázat, de voltak olyanok, akiknek már a huszonhétezer forintos energetikai felmérés díjának a kifizetése is gondot okozott. Ráadásul jelenleg a kisebb napelemes rendszerek kivitelezése már nem éri meg a legtöbb kivitelezőnek. Kiszámolták:

a jelenlegi árfolyamokkal, és ott tartanak, hogy a 4.1 kW alatti rendszerek kivitelezését lehet, hogy el sem tudják vállalni.

Úgy gondolja, hogy most még csönd van, de majd akkor borul minden, ha kijönnek a döntések, tegyük fel kisebb összegről, vagy valaki nyer, más meg nem, ugyanazokkal a paraméterekkel, stb. És amíg nincsenek átlátható szabályok és áramló információ, addig ez elképzelhető.

Zsolt (megváltoztatott keresztnévvel) (kivitelező): először arra gondolt, túlságosan nagyra tartják magukat az ÉMI munkatársai, azért nem kommunikálnak vele. De aztán belátta, hogy nem így van. Simán

a bírálók nagy részének fogalma sem volt arról, mit bírál.

Most mindenki vár. Nincs is más opció. Szerinte vagy árat emel a kiíró, mert például a mostani euró árakkal a négy és fél kW alatti rendszereket nem tudják elvállalni a kivitelezők. A jelenlegi kiírás rossz technikailag. Be lett tervezve egy olyan technológia, a hibrid inverter, amit jelenleg nem engedélyeznek az áramszolgáltatók.

„Ők dolgozhatnak a kiíráson három hónapot, aztán nekem három hónapot adnak arra, hogy mérjem fel a pályázókat, tervezzem meg mindenkinek az energetikai koncepcióját, adjak árajánlatot és azt tartsam másfél évig, miközben az euró megy huszonkét százalékot?”

A minisztérium

Természetesen a Technológiai és Ipari minisztériumtól is szerettem volna megszólaltatni valakit. Amint lehetőség nyílik rá, a cikket frissítjük. Addig is a kérdések, amikre választ várnék:

– Milyen szervezet bírálja el a pályázatokat, ki ennek a szervezetnek a vezetője?

– Miért nincs lehetősége sem a sajtónak, sem az ügyfeleknek kompetens személyektől információhoz jutni a pályázat konkrét állását illetően?

– Nem gondolják-e, hogy folyamatos, valódi tájékoztatással elejét lehetne venni az elégedetlenségnek és a találgatásoknak? Terveznek-e egy sajtótájékoztatót tartani ebben a témában?

– Amennyiben az infláció és a forintgyengülés miatt a megítélt keretösszegek már nem fedezik a pályázati célt, tervezik-e kiigazítani a keretet, hogy a leginkább rászorulók ne essenek el a pályázattól csak azért, mert vélhetően nincs saját forrásuk hozzájárulni beruházáshoz?

– Illetve, mivel az RRF támogatás az Európai Uniótól euróban érkezik, a forintgyengüléssel átváltás után magasabb forintösszeg áll eleve a pályázat rendelkezésére. Ennek megfelelően automatikusan megemelik az adott pályázatok keretösszegét?

– Ha nem, akkor mi lesz az eredetileg erre a célra szánt megmaradó forintösszeg sorsa?


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


JÖVŐ
A Rovatból
Azonnal riasztást adott ki az ENSZ: Küszöbön áll az El Niño-jelenség, extrém időjárást hoz magával
Novemberig 90 százalékot is meghaladja az El Niño-jelenség kialakulásának valószínűsége a Meteorológiai Világszervezet szerint. A legtöbb előrejelzési modell legalább mérsékelt, de akár erős eseményt is valószínűsít, ami olajat önt az emberi tevékenység miatt amúgy is felmelegedő világ tüzére.


„Küszöbön áll az El Niño” – figyelmeztetett kedden az ENSZ, miután a Meteorológiai Világszervezet (WMO) közölte:

80 százalék az esélye annak, hogy a globális időjárást felforgató jelenség már idén nyáron visszatér, de annak már 90 százalékos a valószínűsége, hogy novemberig kialakul.

– írta a ScienceAlert.

António Guterres, az ENSZ főtitkára egy videóüzenetben a helyzetet sürgős klímavészjelzésnek nevezte, mondván: „Az El Niño jelenség olajat önt az amúgy is felmelegedő világ tüzére.”

Guterres szerint az egyetlen hatékony válasz a válsággal arányos klímavédelem, ami magában foglalja „a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség megszüntetését, a megújulókra való átállás felgyorsítását, a legsebezhetőbbek védelmét és a mindenki számára elérhető korai előrejelző rendszerek kiépítését”.

Az ENSZ aggodalmait alátámasztják a Csendes-óceán középső és keleti, egyenlítői részén már zajló folyamatok: a tengerfelszín hőmérséklete megközelítette a küszöbértékeket, a felszín alatti vizek pedig több mint 6 Celsius-fokkal voltak melegebbek az átlagnál - mindez az El Niño-jelenség kialakulására utal.

Mi az az El Niño?

Az El Niño egy természetes éghajlati jelenség, amely 2–7 évente jelentkezik, és a Csendes-óceán egyenlítői vidékének felszíni felmelegedésével jár. Ez világszerte megváltoztatja a szél-, nyomás- és csapadékviszonyokat, és ellentétével, a hűtő hatású La Niñával váltakozik.

A legutóbbi, 2023–2024-es El Niño a feljegyzések öt legerősebbike közé tartozott, és hozzájárult ahhoz, hogy 2024 a valaha mért legmelegebb év legyen

A Meteorológiai Világszervezet szerint arra nincs bizonyíték, hogy a klímaváltozás növelné az El Niño-események gyakoriságát vagy intenzitását. Az ügynökség ugyanakkor úgy véli, a globális felmelegedés felerősíti a jelenséggel járó hatásokat, mivel a melegebb óceán és légkör több hőt és csapadékot biztosít a szélsőséges időjárási eseményekhez.

Mi várható, ha visszatér az El Niño?

Az Euronews arra figyelmeztet, hogy a valószínűleg bekövetkező jelenség hatására Európában is extrém hőhullámokra kell számítani idén nyáron. Egyes területeken fokozott aszály- és az árvízveszély lehet.

A WMO szerint június és augusztus között a Föld szinte minden részén a normálnál melegebb hőmérsékletek várhatók. Ez egyes régiókban felgyorsíthatja az aszályok kialakulását.

A regionális előrejelzések szerint a Afrika Szarvának északi részén az átlagosnál kevesebb esőre, Dél-Ázsiában gyengébb monszunra, Közép-Amerikában pedig szárazabb és melegebb nyárra kell készülni. A jelenség a trópusi viharok eloszlását is átrendezi: a Csendes-óceánon táplálhatja a hurrikánokat, miközben az Atlanti-óceánon gátolhatja azok kialakulását.

Celeste Saulo, a Meteorológiai Világszervezet vezetője szerint a világnak fel kell készülnie egy olyan El Niñóra, amely „súlyosbíthatja az aszályt és a heves esőzéseket, és növeli a hőhullámok kockázatát a szárazföldön és az óceánon egyaránt”.

Meddig fog tartani?

Nagyjából egy évig. Erőssége általában november és február között éri el csúcspontját, és a globális hőmérsékletre gyakorolt hatása gyakran a kialakulását követő második évben a legerősebb.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
JÖVŐ
A Rovatból
Lackfi János: nem hiányzik, hogy egy „AI Lackfi” szakmányban írja verseket, de izgalmas kísérletezni vele
A költőt inkább a technológiával lehetségessé vált játékos ötletek érdeklik. Az AIToday-nek elárulta: felmerült, hogy a digitális mása évtizedek múlva is taníthatna helyette.


Lackfi János költő-író a Budapest SmartFest Nemzetközi AI Filmfesztivál pódiumbeszélgetése előtt adott interjút az AIToday.hu-nak a mesterséges intelligencia művészetben betöltött szerepéről és hatásairól. Jelenleg csak opcionális eszköznek, nem igazi társalkotóként kezeli: a verseinek franciára fordítása során kapott tőle segítséget, de teljesen nem bízná rá magát, és erre jó oka van.

Bár a szerzői jogi kérdések miatt kényesnek tartja, az AI több érdekes kísérlet ötletét vetette fel benne, sőt, egy diákja szerint készülhetne róla digitális iker, hogy évtizedek múlva is taníthasson.

Lackfi János a beszélgetésben emlékeztetett rá, hogy a versírás automatizálásának koncepciója évtizedekkel megelőzte a mesterséges intelligenciát, ráadásul magyar alkotó hozta létre. Az AI a művészek számára kiváló lehet játékos kísérletekre – akár versegeneráló automaták létrehozásához – és úgy véli, egészen addig nincs baj a mesterséges intelligenciával, amíg nem próbálják meg elhitetni róla, hogy valóságos.

— Saját alkotói szemszögéből nézve el tudja képzelni, hogy a mesterséges intelligencia alkotótársává válik, és nem csupán eszköz vagy alkotói tér lesz?

— Egyelőre, a jelenlegi állapotában nem. De eszembe jut a számítógép, a szövegszerkesztő, a Word vagy az internet megjelenése, és amikor Jónás Tamás barátommal – tulajdonképpen ő vont bele – a 2000-es évek elején belevágtunk, hogy indítsunk egy internetes honlapot, a dokk.hu-t, ami azóta is létezik, bár már nem mi csináljuk. Akkor én tulajdonképpen nagyjából becsszóra hittem el neki – mivel ő informatikus is –, hogy egyáltalán létezik az internet, hogy az értelmes, és hogy élő emberek használják. Ma meg már nem tudjuk elképzelni, hogy valahol ne legyen wifi a Föld bármely pontján. Nemrég Szöulban mentem az utcán, és bosszantott, hogy az általános ingyenes wifi egy kicsit gyengébb a szokottnál.

Tehát természetesnek veszünk olyan dolgokat, amik tegnap még merőben elképesztőek voltak. Úgyhogy ezért mernék csak óvatosan fogalmazni a mesterséges intelligenciával kapcsolatban.

A jelenlegi állapotában nem nagyon tudom elképzelni, hogy szükségem lenne rá. Kivéve nagyon speciális esetekben. Például, amikor egy kanadai fesztiválra franciára fordítottam a verseimet, a „kuli munka” elvégzésében nagyon hasznos volt. Ahol viszont kicsit karcosabb volt a kérdés, ott azért rá kellett néznem, utána kellett kutatnom és ki kellett igazítanom. De egy csomó automatikus és viszonylag korrektül megoldható feladatot sokkal gyorsabban elvégzett, mintha én gürcöltem volna vele tégláról téglára.

— Sokan vitatkoznak arról, hol kell meghúzni a határt: meddig támogatja az AI az alkotói munkát, és honnan nyomja el az emberi hangot?

— Ez egy jó kérdés. Vannak olyan kollégáim, akiknek erre több idejük van. Nekem őszintén szólva kevesebb időm van rá, legfeljebb nagyon speciális illusztrációkat csináltatok vele, vagy megkérdezek olyan dolgokat, amiket effektíve nem tudok, mert bizonyos esetekben kicsit jobb válaszokat ad, mint mondjuk a Wikipédia vagy egyáltalán az internetes keresés. Nem mindig pontosat. Nagyon érdekes pontja ezeknek a történeteknek, hogy sokszor megkeresnek emberek, hogy szavalóversenyre készül a gyerek, és el tudnám-e nekik küldeni a Fogat mosó Maci, a Sütit készít a Maci vagy bármi ilyesmi című versemet. Ilyenkor picit zavarba jövök, mert tényleg van, hogy nem tudom, írtam-e egyáltalán ilyen című verset, de szinte biztos vagyok benne, hogy nem. Aztán bevallják, hogy tulajdonképpen a mesterséges intelligencia ajánlotta nekik, hogy a gyermek tőlem szavalja el ezt a verset.

Tehát költ helyettem verscímeket, amikhez aztán nem tartozik vers. A rosszabb az, hogyha még a verset is megkölti hozzájuk. Azt már tényleg nem tudja az ember.

De volt egy példa a Medveles című darabom bemutatóján. Az egyik színész srác bejátszott egy dalt, mondván, hogy azt ő írta, de az én stílusomban – vagy valahogy – nem volt egyértelmű, hogy ki írta. Hallgattam, és először azt gondoltam: hú, hát, ha én ilyen rossz szöveget írtam, az nagyon nagy baj. Hallgattam tovább: na, ennyire rosszat azért már biztosan nem írtam. De a színész valami jelleget próbált hozni abból, ahogyan én írok, és aztán kiderült, hogy a mesterséges intelligencia állította elő. Persze, ha finomítják... De mondom: vannak olyan kollégáim, akik kimondottan instruálják a mesterséges intelligenciát, egyfajta majdnem meghitt kapcsolatot alakítanak ki vele, és nagyon érdekes, költészeti szempontból is értékelhető dolgokat állítanak elő vele. De arra, hogy az adott szövegre mekkora volt a ráhatásuk, azt nem tudom megítélni, meg nem is árulják el. Hát, elgondolkodtató.

— Sokan beszélnek arról, hogy eljutunk arra a pontra, amikor egy AI-ügynök a saját digitális ikrünkké válhat. El tudja képzelni, hogy az alkotói folyamatot rábízza egy ilyen ügynökre? Létrejöhet egy Lackfi-féle digitális iker, aki alkot, ön pedig csak jóváhagyja és kiadja a műveket?

— Pedagógiai téren már gondolkodtam is ezen egy kedves tanítványommal, akinek vannak informatikus kapcsolatai. A kreatív írás tanítás kapcsán feldobta, hogy hozzanak létre egy 50 év körüli Lackfi Jánost, digitális figuraként. Nagyjából beletáplálnánk, ahogy és amit én szoktam tanítani, és akkor ötven év múlva is az ötvenéves Lackfi János tudná tanítani az embereket. Létrehoznánk egy ilyen folyamatot. Őszintén szólva elgondolkodtam rajta.

Ez egy picit olyan, mint egy könyv, ami szintén mutat egy lenyomatot az emberből. Mondjuk a Hogyan írjunk verset? című könyvem a pár évvel ezelőtti pedagógiai technikáimat és stílusomat mutatja, és ez egyfajta digitális lenyomat lenne.

Biztos, hogy adna valamiféle személyes jelenlétformát. Persze nyilván lenne egy mű íze. Továbbá az jutott eszembe a kérdésről, hogy én valamikor elképzeltem egy versgépet, amely segít az embereknek verset írni. És most szöget ütött a fejembe, hogy valakivel, aki ért ehhez, meg lehetne próbálni ezt a versgépet létrehozni. Szerintem sokkal könnyebb lenne ezt előállítani, mint ahogy én elképzeltem. Mint egy bankjegykiadó automata a város egyes pontjain, ahol valaki olyan verset kaphat, amiben egy klasszikus költővel, mondjuk Arany Jánossal együttműködve, bizonyos elemeket kicserélve vallhat szerelmet a kedvesének. Egy Arany János-versben, amit ő egy kicsit megturbózott, felruházott azokkal a kis sajátságokkal, amik az ő kapcsolatukat jellemzik. Tehát ilyen ötleteim voltak, és tulajdonképpen nem is tűnik lehetetlennek. Meglátjuk, mit hoz a jövő. Ezek a típusú játékok jobban érdekelnek, mint az, hogy – a híres DJ-khez hasonlóan, akik hasonmásokat dolgoztatnak maguk helyett – egy „AI Lackfi János” írjon verseket szakmányban. Erre még nem gondoltam, mint hiányra, mert én is eleget írok, sőt, nem bírom kiírni a füzeteimből azokat, amiket menet közben följegyzek, mert nincs annyi idő a világon.

Lackfi János a teljes egészében az AIToday-en olvasható interjú folytatásában arról is beszél, hogy

- az AI hogyan „kompilál” meglévő művekből, és ezt miért érzi kényes, mégis összetett szerzői jogi kérdésnek,

- az AI bizonyos kombinatorikus, ötletadó szerepben hogyan lehet alkalmas irodalmi alkotás támogatására,

- milyen magyar ötlet előzte meg évtizedekkel az AI-t a szövegek automatizálásában,

- miért kár azzal próbálkozni, hogy valósként adjunk el generált tartalmakat,

- hogyan válik természetessé a mesterséges tartalmak használata, miközben éppen felerősödik az emberek vágya a valódi, analóg élmények iránt.

FOLYTATÁS ITT.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

JÖVŐ
A Rovatból
Telkes András: megjelenhet hazánkban a Nyugat-Európa elleni hibrid hadviselés, a propaganda mellett infrastruktúrák elleni támadás is jöhet
Az Információs Hivatal volt főigazgató-helyettese az AIToday-nek kifejtette: Magyarország részben kimaradt az Európában látott durva akciókból, de az új politikai helyzet miatt ez gyorsan megváltozhat.


Az orosz hibrid hadviselés ma már messze nemcsak a közösségi médiában terjedő dezinformációról vagy a politikai propagandaüzenetek terjesztéséről szól. A közvélemény mellett célponttá váltak az állami informatikai rendszerek, a közlekedési hálózatok, az energiaszolgáltatók és a kommunikációs infrastruktúrák is, miközben a befolyásolási műveletek egyre kifinomultabb technológiai eszközökkel működnek.

A közösségi platformokon szervezett tartalomterjesztés, a mesterséges profilok, a célzott algoritmusmanipuláció és a kibertámadások ugyanannak az összetett stratégiának a részei lehetnek.

Telkes András, az Információs Hivatal volt főigazgató-helyettese arról beszélt az AIToday.hu-nak, hogy az orosz titkosszolgálatok folyamatosan, Európa-szerte tesztelik az állami rendszerek ellenálló képességét. A generatív AI gyorsítja a tartalomgyártást, illetve mesterséges közösségekkel és álprofilokkal teszi hitelesebbé a dezinformációs kampányokat, de az orosz hackercsoportok nemcsak a közbeszéd formálására törekednek, hanem állami rendszerekbe, közigazgatási hálózatokba és kritikus infrastruktúrákba is megpróbálnak bejutni.

— Az utóbbi időben több elemzésében is utalt rá, hogy az oroszok aktív hibrid hadviselést folytatnak Európában, aminek a hatásait Magyarországon is érezzük. Milyen eszközökhöz nyúlt Oroszország?

— A hibrid hadviselésben orosz oldalról nagyon sok minden benne van. Ami pedig fontos: ezt elsősorban a titkosszolgálatok végzik. A hibrid hadviselés egyrészt befolyásolást jelent, tehát amikor különböző internetes felületeken, különböző platformok felhasználásával próbálják befolyásolni a célország lakosságát. Ez lehet félelemkeltés, megzavarás, rémhírek terjesztése, háborús hisztéria – ezt látjuk Magyarországon is. Ehhez nagyon differenciáltan állnak hozzá: figyelnek a lakosság minden korcsoportjára, és arra is, hogy milyen a lakosság szociális összetétele, az egyes rétegek foglalkozása, milyen az iskolázottságuk. Innen jön az, hogy az olyan boomereknek, mint én, főleg a Facebook a terepe – ezt abból is látom, hogy a posztjaim nagy részét a 45 év fölötti korosztály olvassa. A fiataloknak meg ott a TikTok és az Instagram vagy a kicsit intellektuálisabb X. Sok mindent ki lehet használni, de nem csak a közösségi média felületekre gondolok: ott van például a Telegram is, ami különböző hírcsatornákon keresztül tud ilyen tartalmakat nyomni. Itt lehet különbséget tenni, hogy melyek a nyílt csatornák vagy nyílt csoportok, és melyek a zártak.

A zárt csoportokban például nagyon hatásosan működik az, hogy benne tartják az embereket, és minél jobban meggyőzzék őket arról, hogy amit gondolnak, az a helyes, ezáltal később a racionális érvek teljesen leperegjenek róluk.

Tehát van ennek az egésznek egy közvélemény-befolyásoló része. Ezt nálunk is nagyon erőteljesen csinálták a választások előtt. Többeknek feltűnt, hogy átvették a moldovai választások során használt módszert: egyszerűen profilokat hoztak át, és ezeket részben a magyarországi lájkolásokhoz használták fel. Ugyanis ha sok lájkot sikerül egy poszt alá produkálni, az algoritmus azokat a posztokat, azokat a tartalmakat előre hozza és gyakrabban feldobja. Itt tehát nemcsak tartalomgyártásról, tartalmak elhelyezéséről és csoportszervezésről van szó, hanem arról is, hogy a lájkolásokkal mindig ugyanaz jöjjön fel.

Úgy tukmálják bele az emberek fejébe, hogy akármire kattintanak, akkor is a nekik szánt tartalmak jönnek fel.

A hibrid hadviselés másik része a különböző informatikai rendszerekbe való erőteljes behatolás. Ezt nagyon széles körben kell érteni. Gondolok itt olyanokra, mint az egészségügy, a közlekedés, a közszolgáltatások. És talán nem is annyira a víz vagy a gáz az érdekes, hanem az áram. Ide tartozik az is, hogy mennyire tudnak behatolni az állami működést biztosító informatikai rendszerekbe. Ennek mindig kettős célja van. Az egyik az, hogy információt szerezzenek.

Itt akár az is érdekes lehet, ha például hozzáférnek különböző vészhelyzeti tervekhez: hogyan reagálna az adott állam.

De nem csak erről van szó, hanem arról is, hogy tesztelik: ezek a rendszerek mennyire ellenállóak, milyen módszerekkel lehet őket megtámadni, a támadásokra milyen informatikai elhárítási módszerekkel válaszolnak. És végül az is nagyon fontos, hogy az apró zavarok okozása sokszor azt célozza: mérjék, hogyan, milyen gyorsan reagálnak a hatóságok. Ha valakinek sikerült egy ilyen rendszerbe bejutnia, akkor a cselekvésre azon a rendszeren belül mennyi ideje van, mielőtt a hiba vagy a támadás elhárítása megtörténik.

— És ezeket a rendszereket végül arra használják fel, hogy komolyabb zavarokat okozzanak...

— Azaz a lakosság körében bizonytalanságot, félelemérzetet vagy akár pánikot keltsenek, igen. De ehhez nem feltétlenül csak ilyen módszereket lehet alkalmazni. Láttunk olyat is, a lengyeleknél például, hogy vasútvonalak mellett hajtottak végre robbantásokat. Azután, ha jól emlékszem, volt olyan eset, amikor a németeknél a vasútirányító rendszerbe nyúltak bele, úgy, hogy egy vasútvonalon ne lehessen közlekedni, és akkor lehetett nézni, hogy milyen irányba, hogyan, milyen hatékonysággal terelik a vonatokat. És ott vannak olyan módszerek is, mint például a különböző merényletek:

a német Rheinmetall vezetője ellen terveztek merényletet, azután volt, talán a cseheknél egy lőszerraktár-robbantás, a lengyeleknél pedig bevásárlóközpont-tűz.

De ide tartozik az is, amikor „eltévednek” a drónok és átjönnek NATO-területre, illetve amikor kifejezetten katonai erőkkel vagy eszközökkel próbálják mérni azt, hogy ha repülőgépekkel, hajókkal túl közel kerülnek más légtérhez, felségvizekhez, akkor hogyan reagál az adott ország, mik a reakciói. Mindez nemcsak azt a célt szolgálja, hogy benne legyenek a rendszerekben, illetve zavart keltsenek, hanem azt is, hogy ha adott esetben konfliktusra kerül sor, akkor azt ne csak katonai eszközökkel vívják meg, hanem a bentlétnek, a jelenlétnek az élesbe fordításával. Tehát amikor már nem egyszerűen egy vasútvonal nem működik, hanem összeomlik a vasútirányítási rendszer. Vagy olyan is lehet, amikor nem technikai felkészületlenség miatt nincs áram, hanem azért, mert úgy nyúlnak bele az elektromos hálózatok irányítórendszereibe, hogy országos vagy regionális áramszünet keletkezzen. Ilyen az is, ha bele tudnak nyúlni a telekommunikációs rendszerekbe: például elmegy a mobilhálózat. Vagy a kormányzati kommunikációs rendszerek esetében, amikor vészhelyzetben az ellenséges képességek miatt nem lehet megfelelően reagálni.

Ezt szerte Európában csinálják, szinte kivétel nélkül valamennyi országban.

Különösen a Baltikum lehet kísérleti terep, mert bizonyos értelemben földrajzilag is izolált Európától. Van ugyan szárazföldi összeköttetés Lengyelország irányába a Suwałki-folyosón keresztül, de csak kb. 100 kilométer hosszú ez a szakasz az Oroszországhoz tartozó Kalinyingrádi terület és Belarusz között. A terepviszonyok is olyanok, hogy egy katonai támadás esetén viszonylag könnyen lehet haladni. Ott lehet – ha lehet ezt így mondani – orosz részről külön ilyen módszerekkel próbálkozni, már csak azért is, mert ezzel azt tesztelik, hogy a szövetségi rendszer, a NATO hogyan reagál erre: komolyan veszi, vagy nem veszi komolyan.

— És ha elég sokat próbálkoznak, az altatja az ellenség figyelmét. Feltételezem, ez is a célok között van.

Telkes András a teljes egészében (és ingyenesen) az AIToday.hu-n olvasható interjú folytatásában arról is beszél, hogy

- szerinte milyen formában jelenhetnek meg Magyarországon is az orosz hibrid hadviselés Nyugat-Európában már látott módszerei,

- hogyan lehetne kizárni a magyar állami - és főleg külügyi - informatikai rendszerekből az orosz jelenlétet,

- mely technológiák és módszerek gyorsítják a dezinformációs műveleteket,

- miközben az AI-jal készített tartalmak életszerűbbé válnak, saját magukat is leleplezhetik,

- milyen európai fejlesztések válnak az orosz hackerek és a korrupciós hálózatok célpontjává.

FOLYTATÁS ITT.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

JÖVŐ
A Rovatból
Balogh Petya: az AI önmagában nem versenyelőny, mert mindenki megkapja, de a workslop egyre nagyobb gond
Az üzletember az AIToday-nek kifejtette: a cégek számára tévút lehet, ha dolgozót helyettesítenek mesterséges intelligenciával. Az AI a munkafolyamatok lépéseit segíti, és ha nem értjük a folyamatot, automatizálni sem tudjuk.


A mesterséges intelligencia egyre több munkahelyi folyamatban jelenik meg, ám - ahogy arra az Economist kutatása is rámutat - kérdéses, hogy hol és milyen mélységben tud valódi eredményt hozni, hiszen sokan csak égetik a pénzt a bevezetésére, a cégek pedig pilot-purgatóriumban ragadnak. Balogh Petya, a STRT Akadémia alapítója az AIToday-nek arról beszélt, hogy az AI elsősorban a munkafolyamatok egyes lépéseit automatizálja, nem pedig egy-egy teljes munkakört vált ki. Éppen ezért azok a cégek tudnak vele igazán élni, amelyek jól feltérképezték a működésüket.

A magyar kkv-knál nehezebb is az adaptáció, mert az ott dolgozók bármit megoldanak, ami éppen bejön az ajtón, így nem mindig világos, hogy az AI miben lehetne igazán hatékony.

Balogh Petya azt látja, hogy az AI nemcsak gyorsíthatja a feladatokat, hanem jobb minőségű végeredményt is adhat, de a megtérülése közben nehezen mérhető. Mégis: a technológiához értők előnybe kerülnek, a prémium munkaerő pedig egyre kevésbé akar olyan helyen dolgozni, ahol nincs rendes AI-eszköztár. A hatás sok apró lépésben mutatkozik meg: gyorsabb feladatellátás, kevesebb hiba, átalakuló munkakörök. Óriási és egyre terjedő probléma viszont a „workslop”.

— Zajlik még szakmai diskurzus arról, hogy a mesterséges intelligenciát  milyen területeken vonják be a cégek a működésükbe, vagy ez már egy teljesen elterjedt dolog, és minden területet érint?

— Van erről egy izgalmas tanulmány: az Anthropic publikálta nemrég arról, hogy az irodai munkában melyik munkaköröket hány százalékban tudja, vagy tudja majd a jövőben kiváltani a mesterséges intelligencia. Területenként lebontva mutatják meg, százalékosan, és mindegyik területen mutatnak olyan szakmát is, amit nagyban érint. Például az informatikában a programozói szakma kiválthatóságát 90 százalék fölé becsülik.

— Van benne más izgalmas adat is, amit kiemelnél, vagy csak ez lepett meg a leginkább?

— Ez az egyik legmeglepőbb, de összességében az látszik, hogy a jelenlegi szellemi munkakörök jelentős részét át tudná venni a mesterséges intelligencia. Még nem tartunk ott, tehát még nem fedi le az összes munkát, még nem tud mindent elvenni. Egy másik izgalmas kutatás a Harvard Business Review-é, ami azt vizsgálta, hogy mit okoz az AI a munkahelyeken. Az ő megállapításuk az, hogy a mesterséges intelligencia nem elveszi a munkát vagy megkönnyíti, hanem intenzívebbé teszi. Ez azt jelenti, hogy nem kevesebb idő alatt végezzük el ugyanazt a feladatot, hanem ugyanannyi idő alatt, vagy akár még többen dolgozva, de lényegesen jobb minőségű végeredmény születik. Azaz ők sem az időspórolásban, hanem a minőségnövekményben mértek nagy ugrást. Ehhez kapcsolódik egy szlovák bank AI‑bevezetési projektje, amibe egyetemeket is bevontak, és készült belőle egy kutatási white paper. Az ő bevezetésük egy általánosabb irodai AI‑bevezetés volt, ami sok munkafolyamatot érintett. Ebből az jött ki, hogy a kollégák 20 százalékkal gyorsabban végeznek a feladatokkal, és 50 százalékkal jobb minőségben. Most sok helyen inkább ez látszódik: nem kevesebb lesz az elvégzendő munka, és nem ugyanannyit kell megcsinálni kevesebb idő alatt, hanem jobb minőségben végzünk többet, de nem dolgozunk kevesebben a mesterséges intelligencia miatt.

— A The Economist riportjában érdekes állítás, hogy sok cég nem méri az AI‑projektek üzleti hatását. Ez miért maradhat el, miközben máskor mindenki a megtérülést firtatja?

— Ennek nagyon nehéz a mérhetősége, mert nem egy konkrét munkafolyamatot változtat meg, hanem szinte minden irodai munkafolyamat kutatási, végiggondolási és megfogalmazási részéhez kapcsolódik. Emiatt nem lehet jól felállítani egy vegytiszta „előtte‑utána” mérést, mert szinte minden irodai munka elvégzésekor tud valahol hasznos lenni. Ha csak a postai levelek megcímzésére, a bélyegek gyorsabb felragasztására lehetne használni, akkor mérhető lenne, hogy kézzel mennyi idő, és az új technológiával mennyi idő bélyeget ragasztani, és ki lehetne számolni a megtérülést. Itt viszont nagyon sok ponton érintkezik a munkával. A másik, ami limitálja a jól mérhető megtérülést, az az, hogy nemcsak nekünk van ilyen eszközünk, hanem a konkurenciának is. Hirtelen egyszerre kapja meg a világon mindenki ezeket az eszközöket. Ma már a kollégák nagyon nagy része használ valamilyen AI‑eszközt a munkájához. Ennek túlnyomó többsége, mérések szerint több mint 80 százaléka, olyan AI‑eszköz, amiről a cége nem is tud, és nem a cégtől kapta. Ezt hívják „shadow AI”-nak. Tehát nagyon sok helyre beépült a munkafolyamatokba, de a konkurenciámnál is, meg a harmadik, negyediknél is.

Ez azért fontos, mert az AI használata önmagában nem jelent versenyelőnyt, hiszen hirtelen mindenkinek egyszerre jelent versenyelőnyt. Mintha az olimpián eddig mindenki mezítláb futott volna, most meg mindenki a legjobb karboncipőben futhat.

Akkor mindenki gyorsabban futna, de mivel mindenki gyorsabban fut, nem lenne hatalmas ugrás egyik futónál sem. Ugyanezt látjuk a gazdaságban: az összgazdasági hatása nem jelentős. Aki kimarad belőle, az nyilván lemarad. Ahol jobban megragadják ezt a lehetőséget, ott vannak jó példák, akik ezzel előre szaladtak, de még nem tudjuk pontosan megmérni, mi az, ami AI nélkül nem így lett volna. Amit én sejtek mögötte, az az, hogy sokkal több probléma van megoldva jobb minőségben. Tehát egy általános minőségjavulást fogunk látni az AI miatt. Illetve nagyon sok baleset is történik a mesterséges intelligencia körül. Erre is van egy új szavunk, amit szerintem érdemes ismerni: ez a „workslop”. Az egyik új szó, ami tavaly egyesek szerint az év szava volt, az az „AI slop”, az AI moslék, az a híg, silány tartalom, amit az AI gyárt. Ehhez képest

a „Work Slop” az, amikor ez a munkahelyen történik: kapok e‑mailben egy kollégától egy kérdést, és anélkül, hogy elolvasnám, generáltatok rá egy választ, és küldöm is vissza.

Tehát úgy válaszoltam meg egy szakmai kérdést, hogy sem a kérdést, sem a választ nem olvastam el. Ez nyilván nagyban aláássa a bizalmat, rosszabb minőségű döntésekhez vezethet, és a terjedése rohamos. Ez már megjelent a munkahelyeken, ami pedig a hatékonyságot csökkenti.

— Több kutatás hiányolja, hogy a cégek nem alakítják át a munkaköröket az AI bevezetésével. Amit felvázoltál, az viszont nem munkakör‑átalakítási, hanem inkább munkamorál‑kérdés, nem?

— Szerintem a munkahelyeken kell megszületniük azoknak a szabályoknak, amik mentén működünk, és ezek még nem alakultak ki. Most még kicsit vadnyugat van, mindenki azt és úgy használja, ahogy éppen kedve tartja. Biztos, hogy a következő években mindenkinek meg kell tanulnia egy közös illemszabályt, egy közös együttműködési rendet. Ha használok AI‑t a munkámhoz, attól még el kell olvasnom, amit az AI mondott, és egyet kell értenem vele, mielőtt továbbküldöm. Egy csomó ilyen részlet jön majd, aminek szerintem az egymással szembeni elvárásokban is meg kell jelennie. A másik oldalról pedig az AI nem munkaköröket vált ki, hanem a munkafolyamatok lépéseit. Azok a cégek, ahol jól feltérképezett, jól ismert munkafolyamatok vannak, ott tudják ezeket automatizálni AI segítségével. Egy átlag magyar KKV‑nál viszont nem munkafolyamatok vannak, hanem emberek, akik igyekeznek megoldani bármit, ami éppen bejön az ajtón, ezért ott nehezebb az adaptáció.

Sokszor a cégvezetők arra gondolnak, hogy az AI majd valamelyik emberüket váltja ki. De nem, mert az az ember lehet, hogy sok mást is csinál a cégben, ami máshol hasznos.

Tehát ha már értem a munkafolyamatokat, csak akkor tudok beállítani automatizációkat. Egy izgalmas belső információ: nálunk a cégnél a CTO, a technológiai vezetőnk, a tavalyi évben közel ezer különböző kis szoftvert írt AI segítségével különböző, addig kézzel végzett tevékenységek és munkafolyamatok kiváltására. Szerintem ez lesz a jellemző: nagyon sok apró munkalépést tudunk kiváltani, és utána átépítjük a rendszereinket. De ez nem azt jelenti, hogy nem lesz emberre szükség, hanem hogy változni fognak a munkakörök. A szellemi kulimunkából a szellemi rendező vagy karmester irányába fogunk elmozdulni: sokkal inkább felügyeljük a munkát, mintsem végezzük.

— A „karmester” kollégád esete viszont mérhető hasznot hozott az ezer szoftverrel. Ott mérhető volt a hatékonyságnövekedés.

Az AIToday.hu-n teljes egészében (és ingyenesen) olvasható interjú folytatásában Balogh Petya kifejti, hogy

- miért nem vállal a minőségi munkaerő olyan állást, amelyhez nem járnak megfelelő AI-eszközök,

- a kisebb vállalkozásokál miért komolyabb kihívás az AI bevezetése,

- milyen módszerrel végezheti el egy néhány fős csapat akár 50 fő munkáját,

- mikorra válnak alapelvárássá a beható AI-ismeretek a munkaerőpiacon,

- hogyan érdemes kezelni a mesterséges intelligenciát, ahelyett, hogy csak technológiai kérdésként tekintenénk rá.

FOLYTATÁS ITT.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk