prcikk: Napelemek: semmi információ nincs a több mint fél éve beadott 43 ezer pályázatról | szmo.hu
JÖVŐ
A Rovatból

Napelemek: semmi információ nincs a több mint fél éve beadott 43 ezer pályázatról

De közben elszállt az euró és az infláció is elszabadult. Hogy lesz ebből támogatás?


Lassan több mint egy éve húzódik a lakosság részére megnyitott vissza nem térítendő energetikai pályázat, köznapi nevén napelemes pályázat. Valójában sokkal komplexebb energetikai korszerűsítésre ad lehetőséget ez a pályázat, amely ráadásul jelentős előrelépés lenne az ország által vállalt karbonsemlegesség felé is. Hiszen a pályázattal, nemcsak napelem rendszerhez juthatnak a jogosultak, de nyílászáró cserével, illetve hőszivattyús fűtési rendszer telepítésével környezetbarát és olcsó fűtési rendszerhez juthatnának. Aminek további előnye, hogy a főleg szegényebb vidékekre jellemző kesernyés füst legalábbis mérséklődne telente.

Hiszen ez a pályázat kifejezetten az alacsonyabb jövedelműek számára lett kiírva, tehát pont ott mérsékelné az energiaszegénységet és adna kis fellélegzést a magas rezsiszámlák terhei alól, ahol minden forint számít.

A pályázat elbírálása azonban döcög. Igazából minden vállalt határidőből kifutottak a kiírók, ami a kisebbik baj. A nagyobbik baj az, hogy releváns tájékoztatás viszont nincsen. A türelmetlen és aggódó ügyfelek kérdéseire sablonválaszokat küldenek, elérhető illetékes, aki nagyobb kompetenciával rendelkezik, mint egy ügyfélszolgálatos, nem megismerhető. Aggodalomra pedig van ok, hiszen tavaly óta az árak is meglódultak és a forint is lendületeset gyengült. A tavaly költségvetett pályázati keretek idén biztosan nem elegendőek, márpedig a pályázat által megcélzott réteg nem fogja tudni kigazdálkodni a többletköltségeket. De a minisztérium hallgat, megnyugtató választ nem lehet kapni arra a kérdésre, adott esetben megnövelik-e a keretösszegeket úgy, hogy a vállalt pályázati célhoz hozzájuthassanak azok, akik felzárkóztatására a pályázat ki lett írva.

A tanácstalan pályázók facebook-csoportokban kérdezgetik egymást és próbálják tartani a lelket, mivel hivatalos megnyugtatás nem érkezik. És ahogy ilyenkor lenni szokott, fogy a türelem, szárnyra kapnak az összeesküvés-elméletek is, vagy ami rosszabb, a teljes apátia.

A fenyegető gazdasági válság árnyékában pedig nem kell túl nagy fantázia ahhoz, hogy az ember sötéten lássa a jövőt.

Az egyik kivitelezői Facebook-csoportban az egyik vállalkozó egy nyílt levelet tett közzé, amiben valódi kommunikációt követel az állami aktoroktól. A levél hosszasan taglalja, miben tudnának segíteni a kivitelezők, ha konzultálnának velük, például a hiánypótlások kiküldésekor.

Megkerestem pár pályázót, pályázatírót, kivitelezőt, hogy megtudhassam, hogy áll most a dolog, mire számítanak, mire számíthatnak, mik az aggodalmaik jelenleg. Sajnos, bár velem könnyen szóba álltak, de jellemzően mindenki tart attól, hogy amennyiben beazonosíthatóak lennének, annak negatív következményi lehetnének. Még inkább igaz volt ez a kivitelezőkre, akik nemcsak magukat, de ügyfeleiket is féltették, így ők még saját keresztnévvel sem vállalták a megszólalást.

Pályázók

Marianna pályázatírót vett igénybe, ami bizony borsos kiadás: előre száztizenötezer forintot kellett leszurkolnia, amit még sikeres pályázat esetén kétszázhúszezer körüli összeggel kell megfejelnie. Ráadásul a kivitelező is elkért ötvenötezer forintot, amikor kijött.

Edina szerencsésebb volt, minden segítséget megkapott a kivitelezőtől, de magának kellett beadnia a pályázatot. Az online rendszer kitöltése embert próbáló feladat volt, azt gondolja, egy egyszerűbb ember elvérezne rajta. Egyetlen hiánypótlást kértek, és azóta csend. Semmi visszajelzés. Összevissza csak az energetikai tanúsítványra kellett költenie, harmincezer forintot. Először a komplex pályázatot szerette volna beadni, de végül, mivel nem lett volna elég pontjuk, inkább csak a napelemes opciót választották.

Azután menet közben kiderült, hogy mindenki meg fogja kapni a pénzt, ha jogosult rá, eltörölték a pontrendszert,

de azért úgy gondolja, mégis csak jobb, hogy a kisebb összegre pályázott, mert így talán, ha elszállnak az árak, még van esélye kifizetni a különbözetet.

Zoltán amióta beadta a pályázatot, semmi visszajelzést sem kapott. Sem hiánypótlási felhívást, sem jogosultsági értesítést. Csak a napelemes támogatásra pályázott, nem nagy, mindösszesen másfél millió forint értékben, ha úgy adódna, rá is fizetne. Azt gondolja, hogy azért áll minden, mert üres a kassza. Azért húzzák a döntéseket szerinte, mert arra játszanak, hogy talán sokan visszavonják a pályázatukat. Testvére ugyanakkor adta be a hasonló pályázatát, ő már kapott jogosultsági értesítést, egy hónappal a beadás után.

Norbert önállóan pályázott. Harmadik hónapban kapott hiánypótlási felhívást, időben beküldte. Egy hétre rá el is fogadták. Azóta semmi. Ha tovább emelkednek az árak, már nem tudna belepótolni. Eddig tíz százalék önerőről volt szó, ami kilencmillió forint mellett kilencszázezer forintot jelentett, azonban az azóta romló gazdasági helyzet miatt már nem biztos, hogy ennyit elő tud teremteni. Sajnálná elengedni és nem is érti, hogy pont az alacsony jövedelműeknek kiírt pályázatnál hogy adódhat elő egy ilyen bizonytalanság.

„Ha ebbe nem avatkozik bele az állam, akkor nem értem, hogy miért így írta ki”.

Tibor maga is pályázatíró, neki így nem okozott különös nehézséget a pályázat beadása. Mivel ingatlanvásárlásban volt, kapóra jött neki egy ilyen lehetőség. Akkor még a jövedelmet a kiírás szerint elosztották az ingatlanban lakók számával, így belefért az alacsony jövedelmi korlátba. Később módosították a feltételeket, már nem lehetett elosztani a bent lakók számával, így kiestek. Viszont szülei és felesége szülei részére beadta. „Amikor a pályázatokhoz generálkivitelezőt kerestem, eléggé szórt a lista. Volt olyan, aki már a telefonbeszélgetésért is szinte pénzt kért volna, más meg világossá tette, hogy a pályázónak csak az energetikai tanúsítványért kell fizetni, ami alapból fizetős volt.”

A választások előtt azt ígérték, hogy március végéig megszületnek a döntések, és aki jogosult, az meg is kapja a támogatást.

A két pályázatból az egyik elég hamar megkapta a jogosultsági döntést, a másik még semmit sem kapott.

Tibor úgy gondolja, hogy azok, ahova rendesen kimentek a kivitelezők és kiszámoltak mindent pontosan, végül rosszul járhatnak, ha áremelkedés lenne. Akik viszont a maximális fajlagos költségeket pályázták meg, ott még jócskán lehet puffer, ami lefedheti az áremelkedéseket. Továbbá azok járhatnak még rosszul, akik csak napelemre pályáztak és nem a legnagyobbra, hanem kisebbekre. Itt az euró árfolyam elszállása jócskán megemelheti az árakat.

János (álnév, keresztnévvel sem vállalja a történetét). Két éve vették a házukat, nagyon megörültek a lehetőségnek, hogy a húsz éves gázkazánt lecserélhetik hőszivattyúra. Menet közben kiderült, hogy mivel egy évvel korábban önerőből kicserélték a nyílászárókat, nem pályázhatnak a hőszivattyúra sem, csak a napelemre. Elindultak egy céggel, amivel minden papírt elintéztek, és közvetlenül a szerződéskötés előtt a kivitelező visszalépett, arra hivatkozva, hogy a kormány annyit változtatott már a pályázati feltételeken, hogy ez nem éri meg nekik a továbbiakban.

Önnel, mint Megrendelővel Szándéknyilatkozatot írtunk alá, azért, hogy a „Lakossági napelemes rendszerek támogatása és fűtési rendszerek elektrifikálása napelemes rendszerekkel kombinálva” RRF-6.2.1 jelű pályázaton közösen indulhassunk.

Cégünk hónapok óta dolgozik azon, hogy a pályázaton való induláshoz minden szükséges segítséget meg tudjon adni és mint regisztrált kivitelező cég teljes körű szolgáltatást nyújtson ügyfeleinek. Vállalásunkhoz híven elsők között regisztráltuk a ... Kft-t a pályázatban résztvevő kivitelező cégek között, kapacitásainkat fenntartva, hogy nyertes pályázat esetén a pályázati kiírásnak megfelelően megvalósíthassuk az Ön projektjét.

(...)

Cégünk bízva az állami garanciákban, alapos megfontolás után mérte fel, hogy milyen típusú és hány pályázatot tudunk úgy megvalósítani, hogy az Önök projektje szempontjából mindvégig biztosítva legyen a kiépítendő rendszer határidőre való kivitelezése.

Mint, azt Ön is bizonyára tapasztalta, eddig is rendkívül sok bizonytalanság övezete a pályázatot.

Többször módosításra kerültek a pályázati feltételek, alig egy hónap leforgása alatt, alapjaiban változtak meg a pályázaton való részvétel és a lebonyolítás szabályai.

Ezt a bizonytalanságot tovább fokozta, hogy egy olyan pályázatról van szó, amelynek finanszírozására Európai Uniós forrásokat kíván a magyar állam felhasználni, amelyek azonban továbbra sem állnak rendelkezésre.

Legvégül pedig a napokban vált publikussá az alábbi döntés.

A kormány múlt héten bejelentett 350 milliárd forintos költségvetési kiigazító csomagja miatt, már lezárt uniós napelemes és energiahatékonysági pályázatban elvégezett munkák után, a kivitelező vállalkozók számára esedékes folyósításokat minisztériumi utasításra nem fizethetik ki. Ez a bejelentés, egy már 2 éve futó napelemes pályázatot érint, ahol a RRF-6.2.1 pályázati felhíváshoz hasonlóan szintén a magyar állam finanszírozza a szállítókat, azaz vállalkozóként a ... Kft-t is.

(...) Számos olyan projektünk van, ahol most hónapokon keresztül cégünknek kell megfinanszírozni az elvégzett munkálatok költségeit.

Mindezeket figyelembe véve, a mai napon úgy döntöttünk, hogy cégünk biztonságos működése, likviditásának biztosítása és alkalmazottainak védelmében, nem tudunk egy olyan pályázaton részt venni, ahol törvényes, megkötött vállalkozási szerződések birtokában, az elvégzett munka után sincsen semmilyen garancia arra, hogy annak ellenértéke részünkre megfizetésre kerül.

Ennek fényében a megkötött Szándéknyilatkozattól elállunk.

Nagy ijedtség után végül sikerült találni egy másik céget, akikkel sikeresen beadták. Március elején, még a választások előtt kaptak egy értesítést, hogy jogosultak igénybe venni a pályázatot, azóta semmi. Azt is írták előtte, hogy a támogatási iratot még március vége előtt megkapják, semmi ilyen nem történt. Két Facebook-csoportban benne van, ott is olvassa, hogy

próbálkoznak a pályázók kérdéseket feltenni, de kitérő válaszokat kapnak csak.

„Az egész pályázattal kapcsolatban nem értem, hogy például miért zártak ki minket a hőszivattyú telepítésből csak azért, mert az ablakaink már rendben voltak. Illetve, amennyiben valóban támogatni akarnák az elektromos átállást, akkor miért a meglévő fogyasztás alapján kalkulálják ki a napelemek teljesítményét? Hiszen egy hőszivattyúnak is van áramigénye, ami eddig nem jelentkezett. Tehát a továbbiakban sem fogja a napelemrendszer lefedni a háztartás teljes fogyasztását.”

Anita éppen egy olyan házat vett, amit teljes körűen fel kell újítani. Az energetikus, amikor a felmérést készítette, azt mondta: „na ez az a ház, amire kiírták a pályázatot”. A második pályázati kiírásban szerepelt, hogy márciusra kell döntésnek születnie. Arra gondolt, hogy akkor még időben lesz a házfelújítással. Azonban áprilisban csak egy jogosultsági értesítést kapott és azóta sem tud semmit.

A házfelújítás a pályázatra való tekintettel négy hónapja áll, ezért a lakását sem tudja eladni, mert nem tudja mikor költözhet, mivel a nyílászárókra vár. Addig a burkoló sem haladhat, akivel a korábban megbeszélt júliusi időpontot lemondta, most áttették októberre, de utána már nem tud burkolni, mert valószínűleg addig nem lesz fűtés a házban.

„A legnagyobb baj az, hogy teljes hírzárlat van. Meg kellene tisztelni annyival a pályázókat, hogy legalább valami hiteles információt mondjanak.”

Adrienn édesapjának segített, hogy a szülői házra tudjanak benyújtani pályázatot. Információt ő sem kap, holott kéthetente próbálkozik, de csak sablonszöveggel válaszolnak, hogy legyen türelemmel. Ami aggasztja, hogy az árak közben elszálltak, és szerinte a több mint negyvenezer pályázó jó része nem lesz képes zsebből kiegészíteni a szükséges forrást, ami azt jelenti, hogy ők mind elesnek a támogatástól. Azonban biztos benne, hogy az állam nem emeli meg a támogatás összegét. Két hete elege lett és felhívta az ÉMI-t, ahol azt mondták neki, hogy a Széchenyi Programirodát keresse. Adrienn erre azt mondta, legyen szíves kapcsoljon egy kompetens személyt, aki tud tájékoztatást adni, mert

nem azzal van a gond, hogy elhúzódik a pályázat, hanem, hogy nincs tájékoztatás.

Az ügyfélszolgálatos azonban közölte, hogy ő nem tud senkit kapcsolni. A Széchenyi Programirodánál viszont azt mondták neki, hogy az ÉMI tud tájékoztatást adni. „Ezután felhívtam a minisztériumot (ITM), hogy mondjanak valamit, elvégre ők a pályázat gazdái. Azt válaszolták, hogy keressem az ÉMIT. Tökéletesen körbe lehet pattogni a három fél között, nincsen senki, aki értelmes választ tudna adni a kérdésekre.”

Pályázatíró

Szilvia (pályázatíró) bizakodik. Ő ezt a munkát a pályázók részére díjmentesen végezte, kizárólag a kivitelezőktől vár majd díjat, sikeres pályázat esetén. Szerinte volt éppen elég példa arra, hogy akár visszamenőleg módosítottak pályázati kiírásokon. Azt gondolja,

nem hagyja majd az állam, hogy a megcélzott réteg az áremelkedések miatt elessen a lehetőségtől.

Bár a tapasztalata az, hogy más pályázatoknál is csak az ügyintézőkig lehet eljutni, nincsen külön tájékoztatás, de megérti, hogy ekkora csúszásnál jó lenne egy nyilatkozat, hogy megnyugtassa a kedélyeket. „Mi pályázatírók észre sem vesszük mennyi idő telik el. Van olyan pályázatom, amit tavaly áprilisban adtunk be és még semmi visszajelzés nem érkezett.”

Kivitelezők

Akikre a legtöbb munka hárul, és eltekintve néhány (rossz) kivételtől, mindezt minden előzetes díjazás nélkül végzik a leendő munka reményében. Emberfeletti munkát végeztek mind a pályázatbeadás segítésénél, hiszen nem volt túl felhasználóbarát a felület, és azóta is, mert a hiánypótlási kérdéseket is végül ők válaszolják meg.

Kata (megváltoztatott keresztnévvel): a kiírást megelőzően még voltak szakmai egyeztetések a minisztériummal, de amint átvette a lebonyolítást az ÉMI a kommunikáció inkább egyoldalúvá vált. Ők adták ki a hiánypótlásokat, vizsgálják a pályázatokat, adják ki a tisztázó kérdéseket. „Amikor kérdeztük őket, hogy mikorra várhatóak a támogatói okiratok, az alábbi választ adták: „A tartalmi értékelés időtartamára vonatkozó információt nem tudunk szolgáltatni, társaságunk erre nincs felhatalmazva.”. Közben telefonon többször kaptunk már határidőkre ígéretet, (május vége, június vége stb.), amik aztán szépen lassan elmúltak, a döntésekről pedig továbbra sincs semmi hír.”

A beadást követően egyszer csak elindult egy hullám, kimentek a hiánypótlások majd, amikor közeledtek a választások, akkor mindenki hirtelen elkezdett jogosultságit kapni, párhuzamosan ekkor ment ki egy közlemény, hogy mindenki nyer, aki jogosult, illetve ekkor törölték el a pontozást is.

Sok ügyfél már úgy hívott, keresett meg minket, hogy ő nyert, pedig ez az értesítés még korántsem ezt jelentette, hiszen volt, aki úgy kapott jogosultságit, hogy épp folyamatban volt a hiánypótlása.

Kata azt tapasztalta, hogy a hiánypótlásokat dömpingszerűen küldték ki, sok esetben értelmetlen kérdésekre kellett válaszolni maximum 10 naptári nap alatt és minden bíráló másképp értelmezte a felhívást. Lehetett érezni, hogy olyanokat is bevontak az elbírálási folyamatba, akik nem ismerték teljesen a kiírást, az időközben megjelent módosításokat, illetve magát a felületet, ahova a pályázatokat kellett feltölteni. „Volt olyan időszak, amikor már a saját levelüket küldözgettük vissza, hivatkozva arra, hogy más ügyfélnél már ezt tisztáztuk, amire aztán írásban jelezték 'Szíves elnézését kérjük, az ellenőrzés során tévesen került megállapításra a következő ellenőrzési pont'.” Ők is, mint sokan mások, egységesen generálták le a szerződéseket, ezért is próbáltak az ÉMI-vel kommunikálni, hogy a hiánypótlások is legyenek egységesek, mert ez mindkét oldal munkáját nagyban megkönnyítette volna, de erre azt a választ kapták, hogy minden ügyfél egyedi elbírálásban részesül. Sajnos így viszont sokkal nagyobb a hibalehetőség, ami majd a végső elszámolások során fog kibukni.

A választások után azonban leállt az egész. Egy-két hiánypótlás, jogosultsági jött, de korántsem annyi, mint korábban. Azóta bármit is kérdeznek, nem jön információ, csak általános levelek.

Az árakat megpróbálták úgy tervezni, hogy kimaxolják a költségvetéseket, hogy a megvalósítás során biztosan beleférjenek. Ez a komplex pályázatok esetében jobban lehetséges, a csak napelemes pályázatoknál sokkal kisebb a mozgástér, hiszen ahol az euró most tart, az már komoly áremelkedést jelent. Biztosan van olyan réteg, akik valamennyi önerőt bele tudnak majd rakni, ha drágul a pályázat, de voltak olyanok, akiknek már a huszonhétezer forintos energetikai felmérés díjának a kifizetése is gondot okozott. Ráadásul jelenleg a kisebb napelemes rendszerek kivitelezése már nem éri meg a legtöbb kivitelezőnek. Kiszámolták:

a jelenlegi árfolyamokkal, és ott tartanak, hogy a 4.1 kW alatti rendszerek kivitelezését lehet, hogy el sem tudják vállalni.

Úgy gondolja, hogy most még csönd van, de majd akkor borul minden, ha kijönnek a döntések, tegyük fel kisebb összegről, vagy valaki nyer, más meg nem, ugyanazokkal a paraméterekkel, stb. És amíg nincsenek átlátható szabályok és áramló információ, addig ez elképzelhető.

Zsolt (megváltoztatott keresztnévvel) (kivitelező): először arra gondolt, túlságosan nagyra tartják magukat az ÉMI munkatársai, azért nem kommunikálnak vele. De aztán belátta, hogy nem így van. Simán

a bírálók nagy részének fogalma sem volt arról, mit bírál.

Most mindenki vár. Nincs is más opció. Szerinte vagy árat emel a kiíró, mert például a mostani euró árakkal a négy és fél kW alatti rendszereket nem tudják elvállalni a kivitelezők. A jelenlegi kiírás rossz technikailag. Be lett tervezve egy olyan technológia, a hibrid inverter, amit jelenleg nem engedélyeznek az áramszolgáltatók.

„Ők dolgozhatnak a kiíráson három hónapot, aztán nekem három hónapot adnak arra, hogy mérjem fel a pályázókat, tervezzem meg mindenkinek az energetikai koncepcióját, adjak árajánlatot és azt tartsam másfél évig, miközben az euró megy huszonkét százalékot?”

A minisztérium

Természetesen a Technológiai és Ipari minisztériumtól is szerettem volna megszólaltatni valakit. Amint lehetőség nyílik rá, a cikket frissítjük. Addig is a kérdések, amikre választ várnék:

– Milyen szervezet bírálja el a pályázatokat, ki ennek a szervezetnek a vezetője?

– Miért nincs lehetősége sem a sajtónak, sem az ügyfeleknek kompetens személyektől információhoz jutni a pályázat konkrét állását illetően?

– Nem gondolják-e, hogy folyamatos, valódi tájékoztatással elejét lehetne venni az elégedetlenségnek és a találgatásoknak? Terveznek-e egy sajtótájékoztatót tartani ebben a témában?

– Amennyiben az infláció és a forintgyengülés miatt a megítélt keretösszegek már nem fedezik a pályázati célt, tervezik-e kiigazítani a keretet, hogy a leginkább rászorulók ne essenek el a pályázattól csak azért, mert vélhetően nincs saját forrásuk hozzájárulni beruházáshoz?

– Illetve, mivel az RRF támogatás az Európai Uniótól euróban érkezik, a forintgyengüléssel átváltás után magasabb forintösszeg áll eleve a pályázat rendelkezésére. Ennek megfelelően automatikusan megemelik az adott pályázatok keretösszegét?

– Ha nem, akkor mi lesz az eredetileg erre a célra szánt megmaradó forintösszeg sorsa?


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


JÖVŐ
A Rovatból
Júliustól minden új autó figyelni fogja a sofőrt – egy korszak ér véget az utakon
Az EU bevezeti az ADDW-rendszert, amely kamerával figyeli a sofőr szemmozgását az új autókban. A szabályozás célja a balesetek megelőzése, de sokan a magánszféra végét látják benne.


Sokak szerint ezzel véget ér az az időszak, amikor az autó az egyik utolsó privát tér volt. Az új uniós szabályozás bevezeti az ADDW (Advanced Driver Distraction Warning) rendszert, amely folyamatosan ellenőrzi, hogy a sofőr az útra figyel-e. A kérdés már nem az, hogy jön-e az ellenőrzés, hanem az, hogy mennyire változtatja meg a mindennapi vezetést.

A döntés mögött komoly statisztikák állnak, a balesetek jelentős része ugyanis figyelmetlenségre, például mobiltelefonozásra vagy az érintőképernyők használatára vezethető vissza. Az Európai Unió célja a „zéró halálos baleset” víziója, vagyis hogy „senki ne veszítse életét” közúti balesetben

– írta a Blikk.

A rendszer 2024 júliusa óta kötelező az új típusjóváhagyást kapó személyautókban és 3,5 tonna alatti kishaszonjárművekben, idén július 7-től pedig már minden frissen forgalomba helyezett járműre kiterjesztik a szabályt.

A technológia a korábbi fáradtságfigyelőknél jóval fejlettebb: a műszerfalnál vagy a visszapillantó tükör környékén elhelyezett kamerák a sofőr szemmozgását és tekintetét figyelik. Ha a vezető túl sokáig néz a telefonjára vagy a kijelzőre, az autó vizuális és hangjelzéssel, sőt, akár a kormány vagy az ülés rezgetésével is figyelmeztet. Adatvédelmi szempontból fontos, hogy a szabályozás tiltja a biometrikus azonosítást. A rendszer minden indításkor automatikusan aktiválódik, a sofőr legfeljebb ideiglenesen némíthatja el a figyelmeztetéseket.

Az újítás komoly vitát váltott ki. A támogatók szerint a technológia életeket menthet, hiszen a balesetek döntő többségének az oka emberi hiba. A kritikusok viszont attól tartanak, hogy az állandó figyelmeztetések stresszt okoznak, és paradox módon elvonhatják a figyelmet a forgalomról. Sokan a túlzott szabályozást és a személyes szabadság korlátozását látják a háttérben, mondván, az autók túl okosak és túl sokat szólnak bele a vezetésbe.

A jogi hátteret az EU általános járműbiztonsági rendelete adja, amelynek célja 2030-ig felére csökkenteni a halálos és súlyos sérüléssel járó balesetek számát. A következő években dől el, hogy a kamerák valóban biztonságosabbá teszik-e az utakat.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
JÖVŐ
A Rovatból
ENSZ: Súlyosabb a baj, mint valaha, a Föld éghajlata kibillent az egyensúlyából, és jön az El Niño
Az óceánok soha nem látott mértékben melegszenek, a jégsapkák pedig olvadnak. Az ENSZ-főtitkár szerint azonnal le kell állni a fosszilis tüzelőanyagok használatával, miközben a politika más átmenetet gondol.


A Föld éghajlata minden eddiginél jobban kibillent az egyensúlyából, bolygónk ugyanis sokkal több hőenergiát nyel el, mint amennyit ki tud sugározni

– erre figyelmeztetett a Meteorológiai Világnapon (március 22.) az ENSZ meteorológiai szervezete, a Meteorológiai Világszervezet – írta a BBC. A káros folyamatot például az olyan melegítő gázok kibocsátása gyorsítja, mint a szén-dioxid.

A jelentésre reagálva António Guterres ENSZ-főtitkár egy videóüzenetben figyelmeztetett :

"A Föld bolygót a végsőkig feszítik. Minden kulcsfontosságú éghajlati mutató vörösen villog"

– mondta Guterres, aki szerint az országoknak át kellene térniük a fosszilis tüzelőanyagokról a megújuló energiára, hogy „klímabiztonságot, energiabiztonságot és nemzetbiztonságot” teremtsenek.

A rekordmértékű „energia-egyensúlytalanság” 2025-ben új csúcsra melegítette az óceánokat, és tovább olvasztotta bolygónk jégsapkáját. A légköri szén-dioxid-szint legalább kétmillió éve nem volt ilyen magas.

Celeste Saulo, a WMO főtitkára szerint a folyamatoknak beláthatatlan következményei lesznek:

"Az emberi tevékenységek egyre inkább felborítják a természetes egyensúlyt, és ezekkel a következményekkel évszázadokig, sőt évezredekig együtt kell élnünk"

– mondta a professzor.

A globális jelenségeknek már ma is kézzelfogható hatásai vannak. Az Egyesült Államok délnyugati részén jelenleg rekorddöntő, korai hőhullám tombol, az elmúlt napokban helyenként 40 Celsius-fok fölé emelkedett a hőmérséklet. A World Weather Attribution csoport tudósai pénteken végzett gyors elemzésükben arra jutottak, hogy mindez „gyakorlatilag lehetetlen” lett volna az ember okozta éghajlatváltozás nélkül.

A kutatók kiemelten figyelik a Csendes-óceánt is. A hosszú távú előrejelzések szerint ugyanis igen valószínű, hogy 2026 második felében kialakulhat egy melegedő El Niño-fázis. Ez a természetes melegedési jelenség a meglévő, az ember okozta hatásra ráerősítve újabb hőmérsékleti rekordokat hozhat.

Ha El Niño-ba váltunk, ismét növekedni fog a globális hőmérséklet, és akár új rekordokat is dönthet

– mondta Dr. John Kennedy a WMO-tól.

A tudományos vélemények mellett élénk politikai vita zajlik arról, milyen ütemben és módon kellene reagálni a helyzetre. Míg az ENSZ és a WMO a fosszilis energiahordozókról a megújulókra történő gyors átállást sürgeti, több nemzetközi szervezet és energiaszektor-szereplő az ellátásbiztonság és a megfizethetőség miatt a fokozatosabb átmenetet tartaná indokoltnak.

Az elmúlt 11 év volt a Föld 11 legmelegebb éve az 1850-ig visszanyúló adatok szerint. Tavaly a globális átlagos léghőmérséklet mintegy 1,43 Celsius-fokkal haladta meg az „iparosodás előtti” idők szintjét. A La Niña nevű természetes időjárási hatás átmeneti lehűtő hatása miatt 2025 nem volt olyan forró, mint 2024, amelyet az ellentétes fázis, az El Niño felerősített, de így is a három legmelegebb év egyike volt a feljegyzések kezdete óta. A Föld gleccserei - a rendelkezésre álló előzetes adatok szerint - 2024/25-ben az öt legrosszabb év egyikét élték meg, miközben a tengeri jég mindkét sarkvidéken tavaly nagy részében rekordközeli vagy rekordszinten alacsony volt. A Föld többletenergiájának több mint 90 százaléka az óceánokat melegíti, ami árt a tengeri élővilágnak, erősebb viharokat okoz és hozzájárul a tengerszint emelkedéséhez is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

JÖVŐ
A Rovatból
Rab Árpád: nem attól félünk, hogy az AI a munkánkat veszi el, hanem attól, hogy a pénzünket
A jövőkutató egyetemi tanár az AIToday-nek adott interjúban kifejtette: az AI tényleg felforgathatja a munkaerőpiacot, de ez inkább újraárazás, mint összeomlás. A katonai felhasználás viszont aggasztó, furcsa módon azért, mert az AI-jal „eltávolítottuk magunktól a gyilkolást”.


Az utóbbi hetekben-hónapokban egyre több figyelmet kaptak azok a jóslatok, amelyek szerint a mesterséges intelligencia néhány éven belül alapjaiban rázza meg és alakítja át a gazdaságot, illetve a munka világát. Egy sokat idézett jegyzet, az úgynevezett „Doomsday AI memo” például azt állítja, hogy az ügynök alapú mesterséges intelligenciák megjelenése már a közeljövőben gyökeresen átalakíthatja a gazdaság működését, és tömegesen tűnhetnek el a fehérgalléros állások. Az ilyen forgatókönyvek erős reakciókat váltanak ki: a tőzsdéken erős kilengések következtek, a technológiai cégek körüli várakozások és a munkaerőpiaci félelmek pedig azt mutatják, hogy az AI-val kapcsolatos elképzelések egyszerre hordoznak reményt és bizonytalanságot.

De mennyire reális az a kép, amely szerint a mesterséges intelligencia néhány éven belül alapjaiban forgatja fel a gazdaságot? Valóban eltűnhetnek-e rövid idő alatt egész szakmák, vagy inkább egy újraárazási folyamat zajlik le? És mit árul el a technológiával kapcsolatos jelenlegi várakozásokról az, hogy az AI-val kapcsolatos hírek gyakran azonnali piaci reakciókat váltanak ki?

Rab Árpád digitális kultúra szakértő, jövőkutató szerint a mesterséges intelligencia kétségtelenül komoly hatással lesz a gazdaságra, de a változások nem egyetlen pillanat alatt következnek be. Az AIToday.hu-nak adott interjúban levezette, hogy az AI hogyan épülhet be a mindennapi rendszerekbe, miként alakulhat át a munka világa, és miért lehet kulcskérdés a következő években az, hogy valójában mennyit ér a ma még a csak belé vetett hit alapján beárazott mesterséges intelligencia.

– Nemrég megjelent a gazdasági AI-apokalipszissel fenyegető „Doomsday AI memo”. Ez a jegyzet 2028-ra datálta, hogy az ügynök alapú AI-ok által alakított gazdaság nagyon másképp fog kinézni, mint a mostani. Ön szerint mennyire tekinthető a következő néhány év reális forgatókönyvének a Doomsday AI memo – és főleg az az állítása, hogy a fehérgalléros állások ilyen rövid idő alatt eltűnnek?

– Egyrészt: hangzatos címről van szó. A „Doomsday” amúgy is olyan fogalom, amit szoktak használni, például a klímaváltozás kapcsán, hogy érezzük: jön valami határidő, amikor minden megváltozik, és helyrehozhatatlan lesz. Itt ezt én abszolút nem gondolom, mint ahogy az sem, hogy az AI-alapú ügynökök teljesen elvesznek munkaköröket és mindent megváltoztatnak, pláne nem ilyen rövid idő alatt. Az viszont, hogy nagy hatással lesz és rengeteg új árazási és kihívással kapcsolatos gond jön, az biztos. Persze itt nem az egész világról beszélünk, hanem a fejlett világ bizonyos országairól és munkaköreiről. Ez azért pontos, mert egy rendszert mindig más rendszerek kontextusában kell nézni. Hogyha például bizonyos szellemi munkáknak az értéke lecsökkent, mert már nem lehet annyi pénzt kérni érte, mert az automatizáció elvégzi a munka egy részét, az óhatatlanul azzal jár együtt, hogy más munkaköröknek az értéke megnő: amelyek mondjuk kétkeziek, vagy jelenlétet, vagy másfajta hitelességet igényelnek.  A piac mindig ilyen árapály-jellegűen mozog. Olyan, hogy hirtelen eltűnik a pénz a teljes gazdaságból és mindenki munkanélküli lesz, nem történik, és ha mégis, akkor sem három év, hanem hosszabb időtartam alatt. Egy ideig például sikeresnek láttuk a jogászi munkakört, mert egy biztos szaktudásért biztos jövőt ad, és amikor elképzeltem a gyerekem jövőjét, mondtam neki, hogy legyél jogász, mert akkor biztos lesz munkád.

Most valószínűleg kevesebb jogász fog egyébként jobban élni, és kevesebb jogásznak lesz munkája, de lehet, hogy ugyanezek az emberek más jellegű dolgot fognak végezni.

Másrészt az ilyen híradások vagy híresztelések szerintem azért is helytelenek, mert a mesterséges intelligencia el fog bújni. Most még beszélünk a mesterséges intelligenciáról, de ahogy közeledik a valósághoz, úgy egyre inkább annak a valóságnak a folyamatairól fogunk beszélni. Most még azt mondjuk, hogy a mesterséges intelligencia mi mindent csinál az egészségüggyel, de amikor majd szépen beépül egy csomó helyre, akkor arról fogunk beszélni továbbra is, hogy „az orvos munkája”, a „szakdolgozó munkája”, a diagnóziskészítés és a receptírás, és mindebben persze lesz mesterséges intelligencia, csak már nem fogunk beszélni róla.

Ahogy arról sem beszélünk már, hogy az internet mit csinált bizonyos folyamatokkal: nem mondjuk, hogy internetezek, amikor útvonalat tervezek vagy utánanézek valaminek.

Amikor az AI közelebb kerül a valósághoz, akkor azt mondjuk majd, hogy az orvos már könnyebben adminisztrál. Miért? Mert van egy ilyen szoftvere? Milyen az a szoftver? Persze van benne egy AI. Szóval már nem lesz annyira lényeges. És minél közelebb kerül a valósághoz, annál jobban beárazódik: tudni fogjuk, hogy mennyit ér. Ebben a pillanatban már nem a mesterséges intelligenciáról és nem arról fogunk beszélni, hogy az AI-ügynökök világa jön el, hanem azt mondjuk, hogy a munkakörökben, bizonyos helyeken megjelenik egy árazás. Ha egy kórház üzemeltetése AI ügynökkel, nem tudom, egymilliárd, AI nélkül meg kétmilliárd, akkor tudni fogom, hogy az AI egymilliárdot ér, mert annyi spóroltam meg vele. De nem AI-ként fogok tekinteni rá.

– Ez az álláspont teljesen logikus, mégis érdekes látni, hogy a Doomsday jegyzet megjelenése milyen tőzsdei pánikot váltott ki – legalábbis ideiglenesen. Ez a reakció mit árul el az AI-jal kapcsolatos várakozásokról és félelmekről?

– Ezt olyan kontextusban érdemes nézni, hogy az emberiség nagyon sok változást átélt a technológia mentén az utóbbi 150 évben. Mi vagyunk a legsikeresebb faj: megdupláztuk, lassan megtriplázzuk az élettartamunkat. Az egész világot be kell látni, a látóhatáron túli dolgok is számítanak, az összvagyon a 250-szeresére nőtt stb. – ezek jó trendek, de közben vannak olyan gazdasági folyamatok is, amiben van virtuális tőke. Ez olyan tőke, ami igazából tőzsdei: beárazzuk, hogy egy cég ennyit, vagy annyit fog érni, meg vannak konkrét munkák, amiket be tudunk árazni, hogy mennyibe kerülnek. És a piac – ahogy mondtam az előbb – árapállyal mozog: ha kevés van egy szakemberből, akkor többet tud kérni a munkájáért, nagyobb mozgástere van, olyankor odaáramlanak a dolgozók, amikor viszont sokan lesznek, akkor meg inflálódik.

A mesterséges intelligenciára biztosan szükségünk van azért, hogy a fenntartó jövőt megteremtsük.

Azt is látjuk, hogy ezek jelenleg üzleti szolgáltatásként léteznek, elég koncentráltan: igazából elég kevés cég gyártja a hozzá szükséges processzorokat, kevés helyen van meg olyan mértékű szaktudás, ami az AI fejlesztéséhez kell, és akkor az a kérdés merül fel, hogy jó, de akkor ez mennyit ér. Ha azt mondom, bármennyit, mert ez a jövő, akkor a tőzsdei árazás mentén a csillagos égig elmehetünk. Ha azt mondom, amiről az előbb beszéltünk, hogy már közeledik a valósághoz, és meg tudom mondani, mennyit ér, hiszen például vízgazdálkodást tudok vele megoldani egy megyében, és ennyivel meg ennyivel javul tőle az emberek életkörülménye, és ennyi energiát éget el közben, viszont annyit meg megspórol, akkor a kettő különbözetéből látom, mennyit ér.

A nagy tőzsdei mozgás pedig azért van, mert az AI még elég hit alapú. Azt mondjuk, hogy „szerintünk ennyit ér”.

Most folyik a mesterséges intelligencia árazása, ami nagyon nehéz témakör. Megmondani pontosan például, hogy ha egy munkahelyen bevezetem a mesterséges intelligenciát, akkor mennyit spórolok időben, pénzben stb. És itt rengeteg oda-visszahatás van, hiszen az emberek sokszor maguk tompítják „emberi hatékonytalansággal” a gépi hatékonyságot. Lehet, hogy a levelezésem hatékonyabbá válik, mert a mesterséges intelligencia összegzi a leveleket, sőt, segít nekem a levél megírásában, de ha az ahhoz vezet, hogy még hosszabb leveleket írunk és még többet, akkor igazából nem javul a hatékonyság, hanem csak nagyobb lesz a zaj. És ezek a mérések most folynak.

Amíg hitalapú, addig nagyon ugrál az árazás. Erre a legjobb példa a kriptovaluták piaca: amikor éppen nagyon hiszünk bennük, akkor nagyon sokat, akár végtelen pénzt érnek, de ha nem hiszünk bennük, akkor meg semmit nem érnek. Mert nem áll mögötte valóság, ezért hit alapú.

A mesterséges intelligencia tőzsdéje ugyanezért tud nagyon mozogni, mert az a kérdés, hogy mennyire hiszünk abban, hogy ez mindent megváltoztat. Biztos, hogy nem érnek annyit, mint amennyit a virtuális tőke jelenleg beszél róluk. Azt nem tudjuk, hogy pontosan mennyit érnek, ezért ilyen kilengések várhatóak, de ez nem biztos, hogy érinthet egy társadalmat. Ez érinthet egy adott céget, hogy éppen mekkora vagyona van, de ez nem jelenti mindjárt azt, hogy az embereknek lesz kevesebb pénze, kivéve persze, ha olyan részvényeket vettek.De ez nem azt jelenti, hogy összeomlik a mesterséges intelligencia, meg a piaca, és nem is lesz, hanem csak azt jelenti, hogy lehet, hogy bizonyos cégek nem fognak olyan sokat keresni egy adott időszakban. Minél közelebb kerülünk – és ígérem, utoljára mondom el – a valósághoz, annál stabilabban fogjuk látni, hogy mi mennyit ér. És azt láttuk már, ugye, hogy a részvénypiacon mindenféle cég szerepel. Vannak, amiket nagyon jól be tudunk lőni. Ha mondjuk bútorokat gyárt: ennyi meg ennyi bútort tud eladni, ennyibe kerül a fa, az előrejelzései szerint ennyi bútort fog gyártani, ebből látjuk kb. mekkora lesz a bevétele. Ha ez több, mint tavaly, akkor megveszem a részvényeit és osztozom a sikerében. Be tudom lőni. Az AI-t viszont még nem tudjuk belőni. Ezért biztos vagyok benne, hogy lesznek is nagy ugrálások.

Biztos vagyok benne, hogy itt nem az AI-lufi kipukkanásáról, vagy a piac megsemmisüléséről van szó.

De ezt két szempontból azért folyamatosan követni kell. Az egyik ugye az egyéni, vagy a céges haszonszerzés, hiszen itt tőzsdei dologról van szó: befektetések múlnak rajta, nagyon sok embernek nagyon sok pénze múlhat rajta, de ez az üzleti oldal. A másik, hogy azért nem mindegy, hogy a piac mennyire stabil. Például, ha én egy bizonyos cég termékére ráoptimalizálom a saját cégem működését, és ha az a cég tönkremegy a tőzsdén, akkor ez nyilván egy kockázat. Tehát egy olyan piacon, ahol nagy mozgások lehetnek, ott óvatosan kell bánni a külső szereplők felé való kiszolgáltatottsággal.

– Ez ugye a gazdasági rész, de a gyakorlatban, amikor mondjuk munkahelyekre vonatkoztatjuk ezt az egészet, és tömegesen megjelennek az ügynök alapú AI-ok, akkor mely gazdasági területeken és milyen fajta átalakulás indulhat el? Akár idefűzve rögtön Mustafa Suleyman Microsoft-vezér véleményét, aki azt is mondta, hogy a fehérgalléros állásokért már 2028-ra eljön az AI. Szóval álláspiac szempontjából milyen átalakulás jön?

– Suleyman könyvei és meglátásai nagyon jók. Mindenképpen nagyon jó dolgokat ír, én is olvasom és szeretem a könyveit. És igen, az AI biztosan felforgatja a piacot. Az is biztos, hogy itt van egy sokk, hiába tudjuk és beszélünk róla tíz éve, hogy fejlesztik a mesterséges intelligenciát. De, emlékszem, még a tíz évvel ezelőtti konferenciákon is, amelyekre meghívtak előadni, két témakör volt. Az egyik kicsit a lélekről szólt: az öntudat, az öntudatra ébredés, mi is történik, teremtünk vagy építünk. Ez inkább, mondjuk úgy, filozófiai megközelítés volt. A másik téma viszont az volt, hogy igen, közeledik a mesterséges intelligencia, ami végül is egyfajta intelligens automatizáció, és valahogy ez a közhangulat érződött ezeken a konferenciákon: igen-igen, meg fog támadni munkahelyeket, de valahogy mindig arra jutottak, hogy biztos valaki másét, vagy biztosan az alacsonyabb szintű munkákat. És akkor megérkezett a generatív mesterséges intelligencia, és sok modell a szellemi dolgozókat támadja. Aztán a humanoid robotok terjedésével majd a fizikai dolgozók is átélhetnek egy ilyen sokkot, ha azt látják, hogy most már a robotok cipelik a tárgyakat egy logisztikai területen, vagy akár festenek, vagy akár embereket gondoznak. Tehát ezt a sokkot, hogy úgymond senki munkája nincs biztonságban, ezt átéltük, és olyan szempontból igaz, is, hogy létezik ilyen alternatíva. De emellett vannak más fontos trendek.

Rengeteg munkahelynél egyáltalán nem az a problémánk, hogy bevonjunk-e gépeket, hogy elvegye-e valakinek a munkáját, hanem azt, hogy nincs elég munkaerő.

Nincs elég orvos, nincs elég tanár stb. Abszolút nem arról van tehát szó, hogy el akarja venni bárki egy orvosnak a munkáját, hanem az, hogy hogyan tudjuk segíteni az orvosok munkáját úgy, hogy mondjuk gyorsabban képezzük ki őket, vagy a mindennapi munka során könnyebb legyen nekik. Tehát itt egy ember-gép együttműködésről van szó. És ezek nagyon drága technológiák – erről sokszor elfeledkeznek, mert a társadalom mindennapi megélésében ez egy ingyenes technológia: leírok neki valamit, az AI pedig válaszol. Az e-bizniszben mindig van egy ilyen ingyenes megoldás, de az sose olyan minőségű, és a másik amúgy drága. Egy átlagos ChatGPT-felhasználó, aki ingyen használja, havi 20-30 ezer forintba kerül az üzemeltető cégnek, jelen esetben az OpenAI-nak, mert rengeteg energiát fogyaszt, rengeteg kutatás-fejlesztési pénz volt benne, karban kell tartani stb.

Nem az lesz a jövőben a kérdés, hogy „ingyenes mesterséges intelligenciák kontra ember”, hanem „havi több százezer forintba kerülő, jó minőségű mesterséges intelligencia kontra havi több százezer forintba kerül ember”. És egymás mellé tesszük, hogy ki miben más.

Ezt, meg ezt a feladatot ki tudom gépnek adni, mert itt nem szükséges a fizikai jelenlét, azt, meg azt viszont nem tudom kiadni, mert szükséges mondjuk egy kézfogás, vagy, hogy egy irodában üljenek és a többi. Tehát ez egy jóval bonyolultabb árazás lesz. És a mesterséges intelligenciák azok szoftverek és gépek. Sokat lehet arról beszélgetni, hogy mikor mennyire működnek jól, közben egyetértünk abban, hogy folyamatosan fejlődnek. Tehát, hogy erre alapozni, hogy most éppen hallucinál, vagy nem, ez fölösleges, hogyha hosszútávról beszélünk, de azért mindig szükség lesz egy validátorra. Nem önálló jogi személyiségek, nem döntéshozók, nem vállalnak felelősséget, ezek üzleti szolgáltatások.

Inkább az a kérdés, hogy az lenne a jó út-e, hogyha a jó szakemberek kevesebbet dolgoznának és több értéket állítanának elő, hosszabb távon tudnának dolgozni, egészségesebbek lennének, el tudnák látni a feladatukat, de alapvetően tény, hogy a digitális szolgáltatások azok mindig növelik a munkanélküliséget.

Pont azért, mert hatékony eszközök - ezt mindig láttuk. Tehát ahogy terjed az internet, ahogy terjed a mobilinternet, ahogy terjed a web 2.0, az mindig elvesz bizonyos feladatokat és történik egy újraárazás, hogy alapvetően az információs társadalom a munkanélküliséget növeli, de azt, hogy ezt negatívan vagy pozitívan fogjuk föl, ez igazából kontextus kérdése, mert a pozitív az az, hogy ugye tudjuk, hogy most túl sokat dolgozunk és túl kevesen vagyunk rá. Kiégés, túlhajszoltság, nincs időnk megmenteni a Földet, nincs idő a családra, túl sokat dolgozunk.

Ugye nem attól félünk, hogy a munkánkat veszik el, hanem hogy a pénzünket.

És akkor az a kérdés, hogy akkor ez pénzügyileg hogy jön ki. A támadást szerintem mindenki érzi, ezt érdemes szerintem egy konstruktív energiává fordítani, és azon elgondolkodni, hogy én mit szeretnék dolgozni a jövőben, mi az, amit kiadnék egy gépnek, mi az, amit nem, mi az, amit tanulnom kell, mi az, amiben én több vagyok, mint ugyanazok a társaim, akik ugyanazt a technológiát használják.

A szellemi munkakörökben a mesterséges intelligencia vagy a generatív mesterséges intelligenciának az értéke nulla, hiszen mindenkinek megvan ugyanaz. Nagyon gyorsan az a kérdés tevődik fel, hogy ki az, aki jobban tud kérdezni? Ki az, aki jobban tud kezdeni valamit a válasszal? Például forráskritikát gyakorolni vagy használni az életben. És ezek pont az emberi képességek.

Úgyhogy első körben úgy tűnik, hogy a szellemi munkahelyeket szétveri, de igazából az történik, hogy fölemeli az emberi értékeket, elveszi a rutinszerű munkákat, és aki a rutinszerű munkákat szerette, az nagyobb kockázatban van, akik meg mondjuk a több kérdezést, a világhoz közelállást, azok meg azt érzik, hogy kaptak egy olyan eszközt, ami továbbviszi őket. De alapvetően szükségünk van rá, mert sok kihívás van előtte, amihez sok együttműködésre, meg sok IQ-ra van szükségünk, és ezt adja meg az AI. Van előttünk egy klímaváltozás, van előttünk egy életminőség tartásának a szándéka, nagyon sok minden van, és ezekhez kelleni fog. Ezek újra fognak árazódni, csak ez az időszak, ami pont most van, ez a következő 2-3 év, ez nagyon turbulens.

Az AIToday.hu-n folytatódó interjú további részében Rab Árpád

- kifejti, hogy a digitalizáció hogyan gyorsította fel a korszakváltó technológiák terjedésének időtartamát fél évszázadról csupán 1-2 évre,

- elmagyarázza, hogy miért érezzük többnek az AI-t egy innovatívabb kütyünél, holott statisztikai szoftverről beszélünk,

- szót ejt róla, hogy a mesterséges intelligencia hogyan nehezíti annak megítélését, mennyit is ér a szellemi munka és a szakértői tudás,

- arról is beszél, hogy az AI-t gyakran önmagában szemléljük, pedig tágabb társadalmi és gazdasági környezetben igazabb arcát mutatja,

- foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy mit okoz az AI egy olyan értékválságokkal teli korszakban, mint a mostani,

- rámutat, hogy miért kérdőjelezzük meg egyre többen, hogy hogyan éljünk, és egyáltalán meddig tart a gyerekkorunk,

- mérlegeli a mesterséges intelligencia katonai felhasználásának lehetőségeit, valamint azt, hogy az AI felett gyakorolt technológiai uralom hogyan válhat szó szerint fegyverré - ráadásul kiválasztott kevesek kezében.

FOLYTATÁS AZ AITODAY.HU-n.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

JÖVŐ
A Rovatból
Kínai robothadsereg a gálán: 20 ezer humanoidot dobnak piacra, de a valódi csata csak most kezdődik
A Unitree humanoidjai a kínai újévet ünneplő gálán mutattak be fegyveres, harcművészeti elemeket. A cég a gyártási költségek letörésével akarja megelőzni amerikai versenytársait a piacon.


A világ legnézettebb tévéműsorának színpadán, pár méterre gyerek harcművészektől, tucatnyi kínai humanoid robot kardozott, nunchakut pörgetett és asztalokon át vetődve szaltózott – élő adásban. A China Media Group februári Tavaszi Fesztivál Gálája a hivatalos közlés szerint több mint 23 milliárd megjelenést ért el, a figyelem középpontjába pedig a hangcsoui Unitree Robotics humanoidjai kerültek.

A cég állítása szerint nem előre programozott bábuk táncát láthattuk, hanem egy teljesen autonóm, valós időben szinkronizált humanoid-klaszter világpremierjét.

A színpadon a Unitree G1 modelljei olyan akrobatikai elemeket mutattak be, amelyek eddig legfeljebb zárt laboratóriumi videókon tűntek fel. A vállalat hivatalos közleménye szerint a robotok folyamatos, freestyle parkourt adtak elő, egyedi katapultok segítségével három méter feletti csúcsmagasságú szaltókat hajtottak végre a levegőben, és bemutattak egy 7,5 fordulatból álló Airflare pörgést is. A fejlettebb, H2-es csúcsmodell több karakteres szerepben is megjelent: a pekingi főszínpadon „Kardnagymesterként” vezette a finálét, míg egy másik helyszínen a Majomkirály páncéljában, robotkutyákból formált „bukfencfelhőn” ereszkedett le. A produkcióban más kínai robotcégek, köztük a Noetix, a MagicLab és a Galbot modelljei is feltűntek, jelezve, hogy a humanoid robotika immár központi iparpolitikai kirakatprojektté vált.

A látványos mozdulatok mögött új technológiai megoldások dolgoztak. A tucatnyi gép mozgását egy nagy áteresztőképességű, alacsony késleltetésű klasztervezérlő rendszer szinkronizálta, a mozdulatok időzítését pedig 0,1 másodperces pontosságra hangolták. A robotok valós idejű helymeghatározását egy mélyfúziós MI-megoldás végezte, amely a belső szenzorok adatait egy 3D lézerszkennerrel ötvözte, másodpercenként százszori frissítéssel.

Ennek köszönhetően a humanoidok még gyors, akár 14,4 kilométer/órás futás közben is precíz alakzatot tartottak.

A cégvezető szerint a legnehezebb elemeket, mint a magasból való stabil földet érést, százmilliós nagyságrendű szimulációval tökéletesítették. „Közelről nézve még a plafon magasságát is elérik” – mondta Wang Xingxing, a Unitree alapító-vezérigazgatója.

A tavalyi gálán a cég robotjai még egy jóval visszafogottabb, néptánc-jellegű koreográfiát adtak elő. Az idei dinamika – a fegyveres párbajok, a parkour és a gyors alakzatváltások – egy év alatt elért ugrásszerű fejlődést demonstrál. Mindezt élő adásban, változó fények, mozgó díszletek és emberi szereplők között kellett hibátlanul végrehajtani, ahol nincs lehetőség a korrekcióra. Az esemény így egyfajta végső stressztesztként is szolgált.

A Unitree célja, hogy az idei évben 10–20 ezer humanoid robotot szállítson ki, ami jelentős növekedés a tavalyi, körülbelül 5500 darabos teljesítményhez képest. Az ipari elterjedés legnagyobb akadálya azonban továbbra is a költség.

Iparági elemzések szerint egy valóban hasznos humanoid robot gyártási költsége ma könnyen meghaladhatja a 100 ezer dollárt

(körülbelül 32 millió forint), a tömeges bevezetéshez pedig 20 ezer dollár (nagyjából 6,4 millió forint) alá kellene szorítani az árat. A Unitree a G1 modell 99 ezer jüanos (hozzávetőleg 4,6 millió forintos) indulóárával már ebbe az irányba mozdítja a piacot.

„Peking ezeket a nyilvános robot-fellépéseket arra használja, hogy ‘felképesztse a hazai és nemzetközi közönséget Kína technológiai erejére”

– nyilatkozta Kyle Chan, a Brookings Institution Kína-szakértője. Szerinte a humanoid robotika az a terület, ahol Kína a gyártási kapacitások felskálázásával az Egyesült Államok elé vághat. Georg Stieler iparági tanácsadó szerint azonban „a színpadi teljesítmény még nem egyenlő az ipari robusztussággal”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk