2020, a koronavírus-pandémia és az általa kiváltott világméretű válság nyomán számos híres kutató, természettudós, és nem utolsósorban spirituális gondolkodó beszélt arról, hogy itt az ideje átgondolni életmódunkat, a természethez való viszonyunkat, mielőtt az emberiség jóvátehetetlenül belerohan saját vesztébe. Közéjük tartozik László Ervin, akit filozófusként az ember és az univerzum kapcsolata, az emberi evolúció mai távlatai és a fenntartható jövő foglalkoztat.

László professzor, a világ kreatív embereit összehozó Budapest Klub alapító elnöke, akit az OOOM nemzetközi magazin 2020 leginspirálóbb személyiségének 100-as listáján egyedüli magyarként a 28. helyre rangsorolt, toszkánai otthonából adott Skype-interjút a Szeretlek Magyarországnak.

– Professzor úr, gratulálunk az elismeréshez. Mit jelent Önnek ez a lista, és kik azok, akik Önnek adnak ihletet napjainkban?

– Nem a személyemet választották, hanem az elgondolásaimat, hogy olyan dolgokról írok és beszélek, amik fontosak az embereknek, az emberiségnek. És ha ezt teljes lélekkel teszem, úgy látják, hogy ez eléggé ihlető mások számára. Nagyon örülök ennek, mert fontos, hogy lássuk: milyen világban élünk. Manapság egyre többen vannak, akik ugyanezt a vonalat képviselik és ebben az irányban próbálnak lépni. Ők engem inspirálnak. Többször folytattam videóbeszélgetést Deepak Choprával, Gregg Braden íróval és Bruce Lipton biológussal, de nagyon ösztönöznek és megerősítenek azok a gondolatok is, amelyek a közösségi médiában keletkeznek: legfőbb ideje felébrednie a világnak, és ez átváltoztathatja a mai helyzetet egy katasztrofális krízisből egy nagy lehetőség irányába. Ez azon múlik, hogy az emberiségnek egy kritikus tömege mennyire ébred fel időben, kezd el másképp gondolkozni és reagálni.

– Ön tavaly októberben szervezte meg két hétvégén a „Source of Wonder” online eseményt, amely a Fudzsi nyilatkozat 5. évfordulóját köszöntötte. Mi indította el egy ilyen globális spirituális együttlét életre hívását?

– Ennek előzménye, hogy 2001-ben a japán Goi békealapítvány díjazottja lettem, és ekkor kerültem kapcsolatba az alapító Szajondzsi házaspárral, Hiruval és Maszamival. Hiru kiváló üzletember, családja benne van a Nissan vezetőségében, Maszami pedig hercegnőnek született, gyerekkorában majdnem meghalt, és ez vezette a spirituális gondolkodáshoz. Azóta sokat dolgoztunk együtt, ellátogattak hozzám Olaszországba, én is jártam náluk Tokióban. Így jutottunk el oda 2015-ben, hogy a Japánban szent hegyként tisztelt Fudzsi lábánál szervezzünk egy eseményt. Hajnalban, napfelkeltekor tízezer ember volt ott. Hogy mindennek nyoma maradjon, közösen megfogalmaztuk a Fudzsi nyilatkozatot, amit nagyon sokan aláírtak, és vitték a hírét szerte a világban, rendezvényekkel erősítették meg. A „Source of Wonder” a folytatása ennek a kezdeményezésnek, hogy ez a szellem megmaradjon az emberekben.

– Az esemény során mintegy köszöntésként hangzott el számtalanszor, hogy „a forrás legyen veled”. („May the source be with you”). Mi ez a forrás, amihez nekünk vissza kellene nyúlnunk?

– 2020 júniusában jelent meg a Reconnecting to the source (Visszakapcsolódni a forráshoz) című könyvem. Mivel ez az egyik legfontosabb könyvem, a Goi alapítványbéli barátaim akarták ezt a gondolatot összekapcsolni a Fudzsi nyilatkozat alapgondolatával. Ez a forrás a természet, a világegyetem, az, ami nemcsak kívül van, hanem belül is, és ihletet ad nekünk. Maszami asszony mondta, hogy mindenkiben van egy „isteni szikra”, amellyel visszatérhetünk a forráshoz. Erre épült fel az egész internetes esemény.

– Ön azt vallja, hogy a jelenlegi válsághelyzet alkalom gondolkodásunk megváltoztatására. De miként tudunk odáig eljutni a bennünket elárasztó rengeteg ellenhatással szemben, a konzumizmustól a hatalomvágyig, nem is szólva a közösségi média árnyoldalairól?

– A vírusválság nélkül majdnem reménytelen lenne, legalábbis rövid távon, megváltoztatni azt a folyamatot, ami a 20. század második felétől tart. De miután jött a vírus, amelyből gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális krízis is bekövetkezett, azok az erők, amelyek a világot jellemezték és kézben tartották, meggyengültek, megkérdőjeleződtek. Lehet-e egy egész világot úgy tekinteni, mint egy üzleti rendezvényt, amelyben csak mi számítunk, „America first”, ahogy az előző elnök mondta, és mindenkinek másnak az érdekei, értékei nem érdekesek?

Ez az új gondolkodás döntötte meg az amerikai elnököt is, reméljük, hogy folytatódik. Tehát tekinthetjük a válságot egy „álruhás áldásnak”. Nekem már korábban, jóval a vírus előtt is az volt a véleményem, hogy egy válság nemcsak veszélyt jelent, hanem egyben lehetőség a megújulásra. Tavaly novemberben jelent meg a How We Can Build a Better World: The Worldshift Manual (Hogyan építsünk fel egy jobb világot: a világ irányváltásának kézikönyve) című könyvem, már készül a magyar fordítása. Ezt követi két újabb kötetem: márciusban a The Immutable Laws of the Akashic Field (Az Akasha-mező állandó törvényei), majd szeptemberben a The Wisdom Principles (A bölcsesség elvei).

Ezek foglalkoztatnak engem, és mint filozófus örülök, hogy e gondolatoknak van visszhangja.

– Ön alkotta meg az Akasha-mező elméletét, mely szerint a tudatunk agyunkkal kapcsolódik ehhez a kvantummezőhöz, amelyben benne van mindaz, ami az univerzumot működteti. Miért nem tudunk jobban hozzáférni ezekhez?

– Tudunk, csak másfelé kell lépnünk. Az a tudatállapot, amiben most vagyunk, nem alkalmas arra, hogy ezeket a gondolatokat előtérbe hozza. Ahogy Ön is mondta, túl vagyunk terhelve azokkal a dolgokkal, amelyek a krízis felé vezetnek. Egy mélyebb tudatállapotba kell kerülnünk, ez jelentkezik a spirituális meglátásoknál, a vallásoknál is, amennyiben nemcsak a doktrínáról beszélnek. És a nagy művészet is mindig egy mélyebb tudatállapotban keletkezik. Az Új Világ bennünk van, de mélyebb, alfa és théta frekvencián tudunk hozzáférni. Stanislav Grof cseh pszichiáter egész életében ezt a hozzáférést kutatta. Lehetséges eljutni oda, és nagy hatása van: minden nagy tudós a nagy ötleteket eredetileg ilyen tudatállapotban kapja meg.