Mielőtt az emberiség a vesztébe rohan, változtassuk meg a gondolkodásunkat – beszélgetés László Ervin professzorral
– Ön a pályafutását zongoraművészként kezdte. A Source of Wonderben Bartók Román táncait játszotta. Mi vezette a filozófiához, a fejlődés-kutatáshoz?
– Előbb-utóbb választanom kellett. Egy nap nem elég hosszú ahhoz, hogy az ember mindkettőt alaposan csinálja. Még egy élet is kevés hozzá. A művészet és a tudomány is teljes embert kíván. Néhány „véletlennek” mondható esemény után úgy döntöttem, hogy a filozófiát választom. Meghívást kaptam a Yale egyetemre az első megjelent könyvem után annak ellenére, hogy még semmilyen akadémiai minősítésem nem volt. Akkoriban történt meg egy bonni koncertemen, hogy majdnem elvesztettem a zene fonalát, annyira foglalkoztattak a filozófiai gondolatok. Ezután fogadtam el a meghívást, azóta a filozófia a hivatalos pálya, és a hobbim a zene.
– A zene viszont az egyik legspirituálisabb emberi tevékenység.
– Sok mindent átvittem a filozófiába a zenében tanultakból, mert a zene átviszi az embert egy másik tudatállapotba, abba, amelyben a világot jobban és mélyebben tudjuk felfogni.
– Ön 1984 óta él Toszkánában. Hogyan választotta Itáliát második hazájául?
– Pisától 60 kilométerre délre, 13 kilométerre a tengerparttól van az otthonunk. Ez is véletleneknek köszönhető. Előzőleg Svájcban éltem. Amikor meghívtak a Yale-re, feleségemmel és két fiammal átköltöztünk Amerikába, de nem akartuk teljesen itt hagyni Európát.
Megvettem, először csak nyaranta jártunk ide pihenni. Amikor a Yale után 1984-ben lejárt a hétéves megbízatásom az ENSZ-ben, úgy döntöttem, hogy egy évig csak azzal foglalkozom, hogy mi történik a világban, a tudományban. Ez az egy év azóta is tart…
Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!
