Hatalmas Star Wars-rajongó volt, egy véletlennek köszönhetően került a HUNOR-programba. Dr. Nagy Klaudia Vivien lett az első magyar ESA-minősített űrorvos.
Dr. Nagy Klaudia Vivien, a Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikájának adjunktusa, Magyarországon elsőként szerezte meg az Európai Űrügynökség (ESA) által elismert űrorvos képesítést, írja az egyetem honlapja.
Ezzel ő az első olyan magyar orvos, aki ESA-minősítéssel támogatja az európai űrhajósok, köztük Kapu Tibor magyar űrhajós 2025-re tervezett küldetését. A Semmelweis Egyetem fontos szerepet tölt be a HUNOR Magyar Űrhajós Programban, ahol az űrhajósok egészségügyi felkészítését és folyamatos ellenőrzését végzik.
„Gyermekkorom óta érdeklődtem az űrrel kapcsolatos dolgokért, beleértve a filmeket is, nagy Star Wars rajongó voltam. A HUNOR-ba egy nagyon szerencsés véletlennek köszönhetően kerültem”
– mondta dr. Nagy Klaudia Vivien.
Az űrhajós kiválasztási folyamatban a Semmelweis Egyetem a jelentkezők egészségi állapotát szigorúan vizsgálta, így végül 25 főből választották ki a legjobb nyolcat. Ehhez egy olyan vizsgálati rendszert dolgoztak ki, amely az ESA és a NASA irányelveit is figyelembe veszi. A jelöltek többek között kardiológiai, pszichológiai, szemészeti és egyéb szűréseken estek át. Dr. Nagy kiemelte, hogy saját fejlesztésű vizsgálatokkal is kiegészítették az alapvető szűrőprogramot, mint például szív-MR és véralvadási paraméterek vizsgálata. A jelöltek ezen kívül telemedicinás és újraélesztési képzést is kaptak.
„A projektért dr. Merkely Béla rektor felel, közvetlen munkatársaként pedig engem kért fel az operatív feladatok ellátásra. Amikor meghallottam, hogy űrprogram, először azt hittem, rosszul értek valamit, de természetesen habozás nélkül igent mondtam a megtisztelő feladatra” – emlékezett vissza dr. Nagy Klaudia Vivien.
Az ESA orvosi vezetője a kiválasztási folyamat után kérte fel dr. Nagyot, hogy csatlakozzon az orvosi csapatukhoz, és így űrorvos-jelöltként is helyt állhatott. A képzés egy része Kölnben, az ESA központjában zajlott, míg a gyakorlati tapasztalatokat Houstonban, egy dán űrhajós misszióját követve szerezte meg.
Dr. Nagy elmondta, hogy az űrorvosok nem utaznak együtt az űrhajósokkal, hanem a Földről kísérik figyelemmel egészségi állapotukat, és a felbocsátás előtt szigorúan ellenőrzik őket, többek között egy kéthetes karantén alatt. Az űrben tartózkodó asztronauták rendszeresen kommunikálnak a földi orvosi csapattal, és vészhelyzet esetén azonnal elérhetik őket.
„Az űrkutatás és az ahhoz kapcsolódó technológia nagyon sok mindent adott már a hétköznapi betegellátásnak” – tette hozzá dr. Nagy. Ilyen például a telemedicina, amelynek alkalmazásait, például az okosórát, páciensei számára is ajánlja, hiszen segíthet egyes egészségi állapotok korai felismerésében és diagnosztizálásában.
Dr. Nagy Klaudia Vivien, a Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikájának adjunktusa, Magyarországon elsőként szerezte meg az Európai Űrügynökség (ESA) által elismert űrorvos képesítést, írja az egyetem honlapja.
Ezzel ő az első olyan magyar orvos, aki ESA-minősítéssel támogatja az európai űrhajósok, köztük Kapu Tibor magyar űrhajós 2025-re tervezett küldetését. A Semmelweis Egyetem fontos szerepet tölt be a HUNOR Magyar Űrhajós Programban, ahol az űrhajósok egészségügyi felkészítését és folyamatos ellenőrzését végzik.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Érkeznek az új generáció tagjai. A most születő babák már Béták lesznek, és jó eséllyel a 22. századot is megélik - írja az USA Today.
A legújabb generáció a 2025 és 2039 között születettek.
Becslések szerint a Béta generáció tagjai 2035-re a világ népességének 16 százalékát teszik majd ki.
Ez a korosztály már az informatikai világba érkezik, és hétköznapi lesz száukra a mesterséges intelligencia és az oko eszközök. Ugyanakkor a szüleik már óvatosabban kezelik ezt, és jobban meggondolják, milyen eszközt engednek a kicsik kezébe. Egy szakértő szerint a Z generációs szülők 36%-a, szemben a millenniumi szülők 30%-ával, határozottan egyetért azzal, hogy a gyerekek képernyő előtt töltött idejét korlátozni kell.
Ennek a generációnak a tagjait környezettudatos millenniumi és Z generációs szülők is nevelik majd, akik az alkalmazkodóképességet helyezik előtérbe. A mostani szülői generációk szerint a klímaváltozásnak kell lennie a legfőbb prioritásnak a fenntartható bolygó jövőjének biztosítása érdekében.
A robotok miatt már évtizedek óta halnak meg emberek, és ha nem vigyázunk, még többen fognak
Egy gonosz mesterséges intelligencia öntudatra ébredésénél vannak sokkal valóságosabb és kézzelfoghatóbb fenyegetések, amelyekkel az egyre önállóbb robotok miatt meg kell birkóznunk.
Az első robot által okozott halálesetet még 1979-ben jegyezték fel: egy Ford gyár munkása, Robert Williams vesztette életét, amikor egy egytonnás robot meghibásodott és agyonütötte. Azóta számos más tragédiát dokumentáltak, amelyek rávilágítanak az automatizált rendszerek veszélyeire. És ahogy telnek az évek, egyre több robot dolgozik emberek közelében – most még leginkább csak gyárakban, de pár éven belül közterületeken, bevásárlóközpontokban, majd háztartásokban is. Ez jelentősen növeli a kockázatot – annak ellenére, hogy napjaink gépei modernebb eszközkészlettel rendelkeznek, mint az az óriás, ami Williams halálát okozta.
A Ford munkása sajnos csak az első volt egy nagyon hosszú sorban: az elmúlt évtizedekben a robotika alkalmazása során számos hasonló baleset történt.
A legismertebbek között szerepel a Kawasaki gyárában 1981-ben meghalt Kenji Urada esete, akit egy robot szorított össze, vagy a 2007-es dél-afrikai incidens, amikor meghibásodott légvédelmi robot végzett kilenc katonával, és akkor még nem beszéltünk az önvezető autók, például a Tesla robotpilóta rendszeréről, amelyhez a 2016-os első tragédia óta több másik több haláleset is kapcsolódik.
Kísérteties halál – a tettes egy robotkar
Az egyik leghátborzongatóbb eset tavaly novemberben történt, Dél-Koreában. Egy negyvenes éveiben járó raktári dolgozó egy robotkar működését ellenőrizte az éjszakai műszakban, amikor a gép – amely normál esetben zöldségtároló ládákat rendez raklapokra – hirtelen megragadta, és olyan erővel nyomta rá a szállítószalagra, hogy összezúzta az arcát, illetve mellkasát. A férfi nem sokkal a kórházba szállítás után belehalt sérüléseibe. Az esetet egyesek robot által elkövetett gyilkosságként emlegették, ami persze így nem igaz. De a BBC szerint tény: a robot akkor sem állt le, amikor észlelte a „hibát”, mivel nem tudta megkülönböztetni az áldozatot egy zöldségesládától.
Ha egy ember tenné ugyanezt, akár gondatlanságból elkövetett emberöléssel is vádolhatnák. De mit kezdjenek a hatóságok egy robottal?
Az eset nemcsak a nyomozókat döbbentette meg, hanem a gépet jó ideje használó üzem vezetőit is, mivel a legmegbízhatóbb robotjaik egyike volt. Gyeongsang tartomány rendőrsége csak annyit tudott teljes bizonyossággal kideríteni, hogy az áldozat egy szenzorhiba kapcsán végzett tesztelést a roboton, amikor a tragédia történt.
Mit jelent mindez az automatizáció jövőjére nézve?
A fentebb írt esetek (amelyeknél jóval több, főleg sérülést okozó meghibásodás történik, csak éppen nem válnak világszerte ismertté) arra engednek következtetni, hogy a szabályozások és a biztonsági protokollok eddig nem tudtak lépést tartani az új technológiák gyors fejlődésével. A mesterséges intelligenciával működő rendszerek gyakran úgy kerülhetnek piacra, hogy nem esnek át alapos tesztelésen vagy nincsenek rájuk vonatkozó világos felelősségi keretek, amelyek meghatároznák, kit lehet elővenni, ha sérülést vagy halált okoznak.
A robotok célja pedig éppen az lenne, hogy biztonságosabbá tegyék a munkahelyeket, hiszen monoton és veszélyes feladatokat végeznek az emberek helyett. Az ipari és logisztikai automatizálás egyre nagyobb mértékben válik a munkaerőhiány és a hatékonyságnövelés kulcseszközévé. Az ilyen tragédiák azonban rávilágítanak a technológia legnagyobb kihívására: hogyan lehet biztosítani az ember és gép biztonságos együttműködését?
A robotok árnyoldala: halálos balesetek és felelősségi kérdések
Az amerikai Észak-Karolinai Egyetem és a brit Leedsi Egyetem közös kutatása nem győzi hangsúlyozni: a fejlett gépi látás, az érzékelőrendszerek, a valós idejű adatfeldolgozás és mesterséges intelligencia megfelelő működése elengedhetetlen a robotok hatékony működéséhez. De ha ezek a rendszerek hibáznak, az végzetes következményekkel járhat. A tudósok rámutatnak: a múltban számos technológiai katasztrófa késztette a törvényhozókat a szabályozások szigorítására. Az 1911-es Triangle Shirtwaist gyártűz új biztonsági előírásokat eredményezett, míg a Titanic elsüllyedése után szigorúbb mentőcsónak- és rádiókommunikációs szabályok léptek életbe. A tudósok szerint hasonló szemlélet mentén kellene eljárni az AI-vezérelt robotika területén is.
18+ videó – robot okozta ipari baleset, Kínában
A tanulmány kiemeli: az Egyesült Államokban például a Robotic Industries Association (RIA) és az Occupational Safety and Health Administration (OSHA) szervezetek régóta dolgoznak az ipari robotok biztonsági előírásain, de az új technológiák, mint az önvezető járművek vagy a robotizált fegyverek, új megközelítéseket igényelnek. Az olyan nagyvállalatok ráadásul, mint az OpenAI, gyakran ellenállnak a szigorúbb szabályozásoknak, arra hivatkozva, hogy ezek akadályozzák az innovációt.
Csak emlékeztőként: Donald Trump mellett kampányolva Elon Musk is felemelte a hangját a szerinte túlzó előírások ellen. Pedig a baleseteket számokkal is alátámasztották a kutatók. Az OSHA adataiból kimutatták:
2015 és 2022 között 77 robotokhoz köthető balesetet jelentettek az USÁ-ban, és ezek kapcsán 93 sérülés történt. Ezek többségéért (54) egyhelyben álló robotok „tehetők felelőssé”: például ujjakat vágtak le vagy fejsérüléseket okoztak, míg a mobil robotok működése 23-szor vezetett balesethez, főként lábfej- és lábszársérülésekhez. Ezekből az adatokból világosan látszik, hogy bár a halálesetek szerencsére ritkák, sérülésből több, mint elég történik ahhoz, hogy egyértelmű legyen: lépni kell.
Erős az ellenlobbi: az AI-óriások nem rajonganak a szigorú szabályozásért
Az AI és robotikai cégek igyekeznek tompítani a szabályozási szigort, és enyhíteni az AI minőségi követelményeit – mutat rá a Time magazin cikke, amely szerint az OpenAI már lobbizott az Európai Unió illetékeseinél, hogy az olyan modelleket, mint a ChatGPT, ne sorolják a „magas kockázatú” kategóriába, ami szigorú jogi elvárásokat – például átláthatóságot, nyomonkövethetőséget és emberi felügyeletet – vonna maga után. A cég állítólag azzal érvelt, hogy a termékeit nem magas kockázatú felhasználásra szánja, így indokolatlan ekként kezelni.
Ez a logika sokak szerint vitatható: a kritikusok azt mondják, olyan, mintha a Titanic tulajdonosai azzal védekeztek volna, hogy egyáltalán nincs szükség mentőcsónakokra, mert a hajó általában olyan vizeken közlekedik, ahol nincsenek jéghegyek. Ha akkor engedtek volna egy ilyen érvelésnek, a gőzös egyetlen utasa sem úszta volna meg élve. Az OpenAI nem kommentálta az állítólagos lobbitevékenységét, de hangsúlyozta, hogy „küldetésének teljesítéséhez elengedhetetlen a jelenlegi és hosszú távú kockázatok mérséklése”. A cég hozzátette, hogy ebben együttműködik döntéshozókkal, kutatókkal és felhasználókkal, de
az eset azért felveti a kérdést, hogy a nagy technológiai vállalatok mennyire hajlandóak alávetni magukat a szigorúbb szabályozásoknak, ha azok akadályozzák a gyors piaci előretörésüket.
Éppen ezért érdekes, hogy a lobbizásnál mennyivel messzebbre jutottak azok a technológiai ipari szereplők, akik az újonnan megválasztott amerikai elnök körül mozgolódnak. Mint írtuk, Donald Trump mellett gyakorlatilag állandó szereplő lett a politikai tárgyalásokon a Teslát, a SpaceX-et és az X-et birtokló Elon Musk, aki részt vesz a következő kormánytagok kiválasztásában is és igyekszik helyzetbe hozni magát, illetve a szilícium-völgyi barátait. Erre várhatóan még több lehetőséget fog kapni az új, ún. Kormányzati Hatékonysági Osztály révén, amelynek a következő ciklusban a vezetője lesz. Trump egyébként az elmúlt egy év gyűjtött maga köré jobboldali technológiai vezetőket, és olyan technológiabarát álláspontot képvisel, ami a kriptovaluták, a mesterséges intelligencia és a Big Tech ellenes szabályozás terén mutatkozik meg.
A Tesla készülő humanoidjai
Nem járható út a szabályozások enyhítése
A The Atlantic elemzése arra jut, hogy „a robotok jövője nem lehet a biztonság múltja”. A nagyvállalatok gyakran saját érdekeik mentén formálják a technológiai fejlesztéseiket, miközben a felelősség terhét a társadalomra hárítják, például azzal, hogy nem a Tesla robotpilótája okoz halálos balesetet, hanem az a sofőr, aki nem megfelelően használja. Ez nem új jelenség: a nagyvállalatok hajlamosak a biztonsági előírásokat és az ipari szabályozásokat innovációt gátló, igazságtalan tényezőként beállítani. De az AI-vezérelt robotokkal kapcsolatos balesetek sem különböznek a múltbéli, hasonló tragédiáktól: ugyanúgy az ipari robotok hibás működése járt halálos következményekkel.
Ahogy a robotok egyre inkább az életünk részévé válnak, nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az innovációnak kulcseleme a biztonság.
Az igazi technológiai fejlődés alapja a szigorú biztonsági szabványok következetes alkalmazása – még akkor is, ha ez megnehezíti a legizgalmasabb és legjövőbemutatóbb víziók megvalósítását. A múlt tragédiáiból tanulva fejleszthetjük a biztonsági protokollokat, kijavíthatjuk a tervezési hibákat, és megelőzhetjük a további szükségtelen haláleseteket. Jó példa erre a brit kormány 2023-ban megjelent, úttörő szabályozása, ami már most kiemelten kezeli a biztonságot.
Mit tanulhatunk a balesetekből és milyen lépések váltak sürgetőbbé?
Az ipari robotok egyre nagyobb teret hódítanak a munkahelyeken, de az ezzel járó kockázatokra és a balesetmegelőzésére irányuló kutatások csak most kezdik utolérni az automatizáció tempóját. A fentebb hivatkozott egyetemi tanulmány a robotok által okozott súlyos munkahelyi sérülések mintázatait vizsgálva arra jutottak, hogy a leggyakrabban az alábbi három tényező áll a háttérben:
Feladattípusok: a dolgozók karbantartást végeztek vagy megpróbáltak beavatkozni a robot működésébe.
Kiváltó mechanizmusok: a robotok mozgásának kiszámíthatatlansága és a védelmi rendszerek hiánya eleve veszélyforrást jelentett.
Hozzájáruló körülmények: gyakori probléma volt a nem megfelelő képzés, valamint a robotok és az emberek közös munkaterületeinek elégtelen elválasztása.
A kutatók rámutattak: a meglévő védelmi intézkedések nem mindig elégségesek, és az egyik legnagyobb gond az, hogy a robotok mozgásának megfigyelésére és ütközések elkerülésére szolgáló rendszerek nem igazán képesek az emberi végtagok pontos érzékelésére, így megelőzni, sőt enyhíteni sem tudják az ütközéseket vagy más, sérüléssel járó eseményeket.
Az úgynevezett „kollaboratív robotok” (kobotok) fejlődése fontos lépést jelent a biztonságosabb munkahelyi környezet megteremtésében, mivel kifejezetten úgy tervezték őket, hogy emberekkel együttműködjenek, például sebesség- és távolságfigyelő rendszerekkel, valamint erő- és teljesítménykorlátozással. A tanulmány azonban kiemeli, hogy még ezeknél a fejlett rendszereknél is bőven van hová fejlődni, különösen az alsó végtagokat érintő sérülések megelőzésében.
Néhány mai "kobot", működés közben
A kutatás alapján egyértelmű, hogy a robotokkal való munka jelentős kockázatokat hordoz, és az automatizáció további terjedésével ezek a kihívások csak növekedni fognak. Az olyan innovációk, mint a robotok és emberek közös munkaterületeinek jobb elkülönítése vagy az egyéni védőeszközök fejlesztése, kulcsfontosságúak lehetnek. A múlt tanulságai azt mutatják, hogy a megfelelő szabályozás és a biztonsági rendszerek fejlesztése nemcsak emberi életeket menthet meg, hanem az ipari automatizációba vetett bizalmat is erősítheti.
A kérdés csupán az, hogy a döntéshozók képesek-e lépést tartani a technológiai fejlődés tempójával.
A mesterséges intelligencia és a robotika forradalma új lehetőségeket nyit, de ezzel együtt növeli a kockázatokat is. Ahhoz, hogy ezek a technológiák biztonságosan váljanak a mindennapjaink részévé, elengedhetetlenek a szigorúbb szabályozások és a fokozott átláthatóság. A jövő robotikai rendszerei csak akkor lesznek igazán hasznosak, ha a fejlesztők és a szabályozók együtt dolgoznak a felelősség egyértelmű meghatározásán és a megfelelő biztonsági szabványok kialakításán. Az AI-alapú technológiák keretek közé szorítása nemcsak a jelenlegi problémákat oldhatja meg, hanem hosszú távon megalapozhatja a társadalom és a technológia harmonikus együttműködését. De ehhez biztosan nem a szabályozások enyhítése, hanem éppen annak ellenkezője kell – magasfokú edukálás mellett persze, mind döntéshozói, mind pedig felhasználói szinten.
Az első robot által okozott halálesetet még 1979-ben jegyezték fel: egy Ford gyár munkása, Robert Williams vesztette életét, amikor egy egytonnás robot meghibásodott és agyonütötte. Azóta számos más tragédiát dokumentáltak, amelyek rávilágítanak az automatizált rendszerek veszélyeire. És ahogy telnek az évek, egyre több robot dolgozik emberek közelében – most még leginkább csak gyárakban, de pár éven belül közterületeken, bevásárlóközpontokban, majd háztartásokban is. Ez jelentősen növeli a kockázatot – annak ellenére, hogy napjaink gépei modernebb eszközkészlettel rendelkeznek, mint az az óriás, ami Williams halálát okozta.
A Ford munkása sajnos csak az első volt egy nagyon hosszú sorban: az elmúlt évtizedekben a robotika alkalmazása során számos hasonló baleset történt.
A legismertebbek között szerepel a Kawasaki gyárában 1981-ben meghalt Kenji Urada esete, akit egy robot szorított össze, vagy a 2007-es dél-afrikai incidens, amikor meghibásodott légvédelmi robot végzett kilenc katonával, és akkor még nem beszéltünk az önvezető autók, például a Tesla robotpilóta rendszeréről, amelyhez a 2016-os első tragédia óta több másik több haláleset is kapcsolódik.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Egy gombnyomással megváltoztathatjuk majd a ruhánk mintázatát - készül a viselhető okoseszközök új generációja
Forradalmasíthatja a divatipart és hatalmas lépés lehet a fenntarthatóság felé az MIT új fejlesztése. Más kutatók azt próbálják elérni, hogy a testből nyert energiával működtethessünk eszközöket, ami például a gyógyászatban hozhat áttörtést.
Az egészségügy mellett a divat, a sport, sőt, a katasztrófavédelem területén is fontos innovációkat eredményezhet egy új viselhető elektronikai megoldás, amellyel akár otthon átalakíthatjuk a ruháinkat, egy tervező szoftver segítségével, Bluetooth kapcsolattal. Bár a motiváció kezdetben az volt, hogy a megunt ruhadarabok kisebb eséllyel landoljanak a szemétben (majd harmadik világbeli országok tengerpartján), a találmány sokkal messzebbre mutat.
Az MIT kutatóinak és partnereinek megközelítése egészen sajátos: amellett, hogy olyan LED-technológiát álmodtak, amellyel a ruhák mintázata gombnyomásra változtatható, megoldották azt is, hogy az anyag digitális információkat megjelenítő felületté váljon.
A Berkeley és az Aarhus Egyetem tudósainak segítségével épített PortaChrome eszköz egyszerűen hordozható, és a beépített UV-, illetve RGB LED-ek segítségével bármilyen színkombinációt megjelenít egy adott tárgyon, jelen esetben ruhán. A működése egyszerű: a felhasználó a megálmodott dizájnt Bluetooth-kapcsolaton keresztül küldi az eszközre, ami a kívánt felületre vetíti az új mintát. Ehhez előzetesen egy speciális fotokromatikus festékkel kell bevonni a felületet, hogy az a fény hatására megváltoztassa a színét.
A láthatatlan tintával kezelt felületre a felhasználó egy grafikai szoftverrel vagy API-val készítheti el a terveket, amelyeket az eszköz UV- és RGB-fényei keltenek életre. A PortaChrome UV LED fényforrásai aktiválják a tárgyra felvitt láthatatlan festéket, az RGB LED-ek pedig finomhangolják a színeket, így a minta minden apró részlete a tervezett formában jelenik meg.
A folyamat kevesebb mint négy perc alatt teljes színváltozást érhet el.
Ez nyolcszor gyorsabb, mint a tudóscsapat korábbi fejlesztésű eljárása, az ún. „Photo-Chromeleon”, amit hosszú ideig kellett megvilágítani ugyanezért az eredményért. A gyorsaság kulcsa, hogy a fényforrás közvetlenül érintkezik a felülettel, így hatékonyabb a folyamat.
Így működik a PortaChrome
Az MIT egyik bemutatója a ruhadizájn ízlés szerinti változtatásánál fontosabb funkcióra is ráirányította a figyelmet: a PortaChrome képes egészségügyi adatok megjelenítésére a ruha felületén, például egy kiránduló hátizsákján vagy egy futó trikóján, amire ezzel a technológiával a viselő pulzusa, sőt, akár a tengerszint feletti magasság is kivetíthető. A sportolók mellett a katasztrófavédelmi dolgozóknak jöhet még jól ez a technológia. A tűzoltók számára például életmentő lehet, ha a kabátjukra vetített jelzésekből gyorsan felismerik, hogy egy társuk rosszul van a füstben vagy más veszélyes környezetben.
Digitális újragondolás – a mindennapi tárgyak személyre szabása
A PortaChrome eszköz négy fő részből áll: a textil alapból, az UV- és RGB-fényrétegből, valamint egy diffúziós szilikonrétegből. Utóbbi irányítja a fényt, hogy optimálisan világítsa meg a mintát a felületen. Az eszköz rugalmas és különféle formákhoz is illeszthető: lapos felületekre egyszerűen felhelyezhető, ívelt tárgyakon, például termoszokon pedig körbetekerhető.
A fejlesztők célja, hogy tovább gyorsítsák a rendszert, ezért kisebb LED-eket akarnak beépíteni, hogy a mintákat még nagyobb felbontásban, akár másodpercek alatt át lehessen programozni – mondta Yunyi Zhu, a kutatásban résztvevő egyik PhD hallgató.
Az új technológia megváltoztathatja a tárgyainkhoz való hozzáállásunkat, ami soha nem látott módon hajthat hasznot a felhasználóknak és a környezetnek egyaránt. Egy olyan világban, amelyben egy láthatatlan borítás képes átváltoztatni a ruházatunkat vagy más tárgyainkat – sőt, idővel akár az autónkat – a lehetőségek egész tárháza nyílik meg a változatosságra vágyó vevőknek, akik emiatt jelentősen kevesebb megunt használati tárgyat dobnak ki, csökkentve az elektronikai vagy a ruhaanyagokból származó és hulladék mennyiségét.
Viszlát, töltő - egyre jobb öntöltő hordható eszközök jöhetnek
A közeljövő energiamegoldásai nem csak azt teszik lehetővé, hogy a ma ismert eszközeink hatékonyabban működjenek és tovább üzemeljenek hagyományos töltés nélkül, hanem vadonatúj eszközök megjelenését is eredményezik, amelyek önállóan alakítják elektromossággá a környezeti hatásokat, például a felhasználó mozgását. Önmagában az, hogy egy anyag nyújtás, hajtás, gyűrés vagy más mechanikai behatás nyomán energiát állít elő, lehetővé teszi napjainkban még ismeretlen, vagy csak körülményesen használható és drága viselhető eszközök elterjedését.
Egy ellenálló, gyakorlatilag öntöltő áramforrás, ami az e-bőrökhöz hasonlóan sokszori deformálódás után is működőképes marad, forradalmi lehet, hiszen sosem látott feltételeket teremt újfajta eszközök kifejlesztéséhez és elterjedéséhez. Az okosórák és okosgyűrűk, a gondosórák vagy a fitneszkarkötők praktikus találmányok, de a jövőben sokkal többet várhatunk a viselhető eszközöktől, különösen a modern egészségügyben.
A dél-koreai Dongguk Egyetem kutatói nemrég közölték, hogy kifejlesztettek egy gélpolimer alapú triboelektromos nanogenerátort (GPE-TENG), ami a testmozgásból nyert mechanikus energiát alakítja elektromossággá, így akár akkumulátor nélkül is működtethet viselhető eszközöket. Bár a TENG-eket eddig is használták ilyen célra, még mindig komoly kihívást jelent olyan rugalmas elektródák kifejlesztése, amelyek anélkül képesek alkalmazkodni az emberi test mozgásához, hogy közben megsérülnének.
Utóbbi problémát oldotta meg a szöuli kutatócsoport azzal, hogy a GPE-TENG egyrészt rendkívül rugalmas, másrészt félig átlátszó és tartós. A fejlesztés eredményeit taglaló tanulmányban azt írják, az eszköz előállításához formába öntöttek egy speciális komponensekből álló gélkeveréket, amelyet aztán rétegezték és rézkábellel összekapcsoltak. Az így kapott tárgyat 12 órán át 70 Celsius fokon keményítették, hogy az anyagok és rétegek közötti kötés elég erős legyen.
Az egyetem kutatása egy olyan eszközt eredményezett, ami mechanikai változások – például nyújtás vagy nyomás – hatására elektromos jeleket generál.
Miközben akár 375 százalékos nyújtást is kibír sérülés nélkül, akár 0,36 watt/m² teljesítménnyel működik. Ami pedig a tartósságát illeti: az első GPE-TENG már két teljes hónapon át ellenállt a hajlításnak, csavarásnak, gyűrésnek vagy nyújtásnak – bármiféle teljesítményromlás nélkül.
A legfontosabb felhasználási terület a gyógyászat lehet
A már prototípus szinten is lenyűgöző nanogenerátor alkalmazási lehetőségek sokaságát teszi elérhetővé a viselhető eszközök fejlesztésében. Az egészségügyi felhasználás adja magát: olyan hordható technológiákat eredményezhet, amelyek az ízületi mozgásokat követve szolgálnak rehabilitációs célokat, de lényeges szerep juthat a GPE-TENG-eknek biometrikus azonosító rendszerekben is, hiszen ruhába építve okosajtók és okosszekrények nyitására-zárására is használhatók – vezette le a kutatást vezető Jung Inn Sohn professzor. A modern anyagtudomány úttörő megoldásaival létrehozott GPE-TENG nemcsak a viselhető eszközök akkumulátorfüggőségét enyhítheti, hanem egy lépéssel közelebb visz a környezetbarát és önellátó technológiák széles körű elterjedéséhez is.
A mozgásból energiát merítő technológia csodás feltételeket teremt a kisebb fogyasztású, de annál fontosabb feladatokat ellátó érzékelők számára, amelyek például terápiás eszközöket vezérelnek.
A Koreai Fejlett Tudományok és Technológiai Intézetének legfrissebb innovációja egy elektromiográfiás (EMG) szenzor, ami bőrön viselhető és az izzadás nem rontja a pontosságát vagy a teljesítményét. Ez az eszköz azért hiánypótló, mert a verejték eddig akadályozta az egészségügyi adatok mérését és továbbítását – érvelnek a tudósok a Science oldalán közölt tanulmányban. Azt állítják, hogy az érintkezési felület nem tud alkalmazkodni a bőr mozgás közbeni deformációihoz, ami jelentősen csökkenti a megbízhatóságot. Ezek a problémák akadályozzák a viselhető robotok, például külső protézisek és exoskeletonok precíz vezérlését.
Jae-Woong Jung és Jung Kim professzorok csapata ezekre a problémákra válaszol olyan nyújtható és tapadó mikrotűszenzorral, amely képes magas szintű fiziológiai jelek elektromos érzékelésére, attól teljesen függetlenül, hogy a felhasználó bőre éppen milyen állapotban van. A kutatók ezzel az eszközzel kifejezetten viselhető, mozgássegítő robotikai eszközök fejlesztését szeretnék ösztönözni, például modern rehabilitációs kezelések alkalmazásához. A fejlesztésük hosszú távon is stabil és jó minőségű EMG-méréseket ígér.
Az innováció fókuszában egy nyújtható, jól tapadó, puha szilikon-polimer vezető szubsztrát áll, amibe elektromos ellenállással rendelkező mikrotűtömböket integráltak. Ezek a tűk annyira aprók, hogy fájdalom és kellemetlenség érzése nélkül hatolnak át a szarurétegen, miközben csökkentik a bőrrel való érintkezés ellenállását. A kutatók hangsúlyozzák, hogy az érzékelő nem csak a verejtéktől, hanem a felületi szennyeződésektől függetlenül is kiváló minőségű jeleket képes rögzíteni.
A technológia teszteléséhez viselhető robotot használtak: a mikrotűs tapaszt a felhasználó lábára rögzítették, hogy érzékelje az izmok elektromos jeleit. A szenzor pontosan továbbította a felhasználó mozgási szándékát a robotnak, így az segíteni tudott egy nehéz tárgy felemelésében.
„A nyújtható és ragasztható mikrotűszenzor stabilan érzékeli az EMG jeleket, függetlenül a felhasználó bőrének állapotától, ezáltal a viselhető robotok vezérlése pontosabb és stabilabb lehet, ami nagy előrelépést hozhat a robotokat használó betegek rehabilitációjában” – hangsúlyozta Jae-Woong Jung.
Az egészségügy mellett a divat, a sport, sőt, a katasztrófavédelem területén is fontos innovációkat eredményezhet egy új viselhető elektronikai megoldás, amellyel akár otthon átalakíthatjuk a ruháinkat, egy tervező szoftver segítségével, Bluetooth kapcsolattal. Bár a motiváció kezdetben az volt, hogy a megunt ruhadarabok kisebb eséllyel landoljanak a szemétben (majd harmadik világbeli országok tengerpartján), a találmány sokkal messzebbre mutat.
Az MIT kutatóinak és partnereinek megközelítése egészen sajátos: amellett, hogy olyan LED-technológiát álmodtak, amellyel a ruhák mintázata gombnyomásra változtatható, megoldották azt is, hogy az anyag digitális információkat megjelenítő felületté váljon.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
A 2024-es év a legmelegebb volt 1901 óta Magyarországon, és a 2023-as, csapadékos évet követően ismét aszályos, írja az MTI a HungaroMet 2024-es évről készített elemzése alapján.
Tavaly a középhőmérséklet országosan 12,91 Celsius-fok volt, ami 2,1 fokkal haladja meg az 1991-2020-as években mért 10,72 fokos átlagot, és a legmagasabb éves átlag a 20. század kezdete óta.
Az eddigi legmelegebb 2023 volt, évi középhőmérsékletét 0,7 fokkal haladta meg a 2024-es.
Az év középhőmérséklete síkvidéken sokfelé 13 fok felett alakult, az Alföld déli részén általában a 13,5 fokot is meghaladta, a déli határ közelében helyenként pedig a 14 fokot is elérte. A Dunántúl nyugati felén és az északkeleti országrészben jellemzően 12-13 fok között alakult, a hegyvidékeken 10-12 fok közötti átlagérték volt jellemző, míg 10 fok alatti évi középhőmérséklet csak a magasabb helyeken fordult elő.
A hónapok közül messze a február tért el leginkább az éghajlati normáltól: 7 fokkal haladta meg az átlagot, a legenyhébb második hónap volt 1901 óta, és ekkora eltérést még nem tapasztaltak a havi átlagok összevetésénél. Az ezt követő március szintén a legenyhébb lett a 20. század eleje óta.
Országosan a legmelegebb volt a július is, a második legforróbb volt az augusztus, az ötödik legmelegebb a június és a nyolcadik legmelegebb az április 1901 óta. A többi hónap általában 1-2 fokkal volt melegebb az átlagnál, csak november volt hűvösebb az átlagosnál.
Az évszakokat tekintve a 2023/2024-es tél, a 2024-es tavasz és a 2024-es nyár is a legmelegebb volt 1901 óta.
Az elemzéshez készített infografika szerint a 20. század kezdete óta a tíz legmelegebb év listáján csak 2000 utáni év szerepel, és az utóbbi tíz évből nyolc rajta van ezen a listán.
Az elemzésben azt is írták, a 2023-as csapadékos évet követően a 2024-as ismét aszályos volt, csapadékhiány jellemezte a legtöbb hónapot, és az országnak csak kis részén hullott a szokásoshoz közeli mennyiségű csapadék. A tavalyi év csapadékösszege az előzetes adatok szerint országos átlagban 517,4 milliméter volt, ami 16 százalékkal marad el az 1991-2020 közötti évek 616,0 milliméteres átlagától.
Az év legnagyobb csapadékösszegét Kékestetőn mérték, 820,3 millimétert, a legkisebbet Debrecen repülőtér állomáson (335,4 milliméter).
A 700 millimétert meghaladó éves csapadék csak a hegyvidékeken és a nyugati, délnyugati határ közelében fordult elő, északon és a Dunántúl legnagyobb részén általában meghaladta az 500 millimétert, míg az Alföld nagy része elmaradt ettől.
A legkisebb évi csapadékösszegek az Alföld déli és keleti részén voltak, a Tiszántúl déli részén nagyobb területen 400 millimétert sem mértek.
A legtöbb hónap csapadékösszege országos átlagban elmaradt az 1991-2020-as átlagtól.
Jelentős volt a csapadékhiány februárban, márciusban, júliusban, augusztusban, novemberben és decemberben is, a július a hetedik, az augusztus a kilencedik legszárazabb volt 1901 óta.
A januári, áprilisi, májusi és októberi csapadék az átlagos közelében alakult, kissé csapadékos hónap volt a június. A legnagyobb csapadéktöbbletet szeptemberben mérték, akkor a szokásost 63 százalékkal haladta meg a csapadék a forró és száraz nyarat követően.
A 2024-es év a legmelegebb volt 1901 óta Magyarországon, és a 2023-as, csapadékos évet követően ismét aszályos, írja az MTI a HungaroMet 2024-es évről készített elemzése alapján.
Tavaly a középhőmérséklet országosan 12,91 Celsius-fok volt, ami 2,1 fokkal haladja meg az 1991-2020-as években mért 10,72 fokos átlagot, és a legmagasabb éves átlag a 20. század kezdete óta.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
