Az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) mérései alapján az 1981-2010 közötti időszakban évente átlagosan 2 hőségnapot regisztráltak Budapesten, amikor a napi maximum hőmérséklet eléri vagy meghaladja 30 °C-ot, írja a Másfélfok. Hozzáteszik: Hozzáteszik: a számításhoz a kerületek területi átlagainak az átlagát vették alapul, ráadásul a területi éghajlat vizsgálatához minimum 30 év szükséges.

A hőség megterheli az emberi szervezetet és az infrastruktúrát is. Különösen veszélyeztetettek a kisgyerekek, az idősek, vagy a valamilyen betegséggel (légzőszervi, szív- és érrendszeri, mentális, anyagcsere stb.) élők – nem véletlen, hogy hőhullámos időszakok során a napi halálozás országosan mintegy 15 százalékkal emelkedik meg. A hőségnapokkal járó egészségügyi és baleseti kockázatokkal részletesen foglalkoztak Magyarországon a KRITéR projektben is.

A jelenlegi üvegházgáz kibocsátások alapján pedig a helyzet biztosan romlani fog. A kérdés, hogy mennyire, azaz meddig halogatjuk még a kibocsátások gyors és valódi csökkentését, illetve mit tehetünk, hogy alkalmazkodjunk ezekhez az egyre gyakoribb és intenzívebb veszélyes időszakokhoz? Megjegyzik, hogy az adatok elérhetősége miatt készült kifejezetten Budapestre az elemzés, de a cikk fő megállapításai hasonló klimatikus viszonyokkal és felszínborítással rendelkező városokra is alkalmazhatóak.

Akár évi 50 napos forróság jöhet Budapesten a század végére

A jövőbeli fővárosi klíma alakulásának kiszámításához egy regionális modellt (ALADIN-Climate) és két forgatókönyvet alkalmaztak. Az optimistább forgatókönyv szerint nagyjából tartjuk magunkat a Párizsi Megállapodásban rögzített célhoz és 2 Celsius-foknál korlátozzuk a globális felmelegedést a század végéig, a pesszimista forgatókönyv szerint azonban nem kezdünk semmit a kibocsátásokkal. Megjegyzik: a jelenlegi kibocsátási szintek és (kézzelfogható) klímapolitikai vállalások alapján a világ inkább a pesszimista forgatókönyv irányába halad.

Kiragadva néhány kerületet megállapítják, hogy például a múltban kerekítve 0 nap értékkel rendelkeznek a II., XII., XVI., XVII. és a XXIII. kerületek, ahol ez a 0 nap az évszázad közepére 5-24 napra, az évszázad végére 9-51 napra emelkedhet. A legrosszabb értékekkel a VI. kerület rendelkezik, ahol a 1981-2010-es időszak 7 napos értéke az évszázad közepére 34-45 napra, az évszázad végére 38-61 napra emelkedhet.

Több zöldfelület = kevesebb hőségnap

A városi klímára a növényborítás kedvező hatását már régóta sokan, sokféleképpen bizonyították. Városi zöldfelületeink (parkok, növényborítások, cserjék, fák, fa- és cserjesorok, erdők /különösen a fajgazdagabb erdők) az alábbi rengeteg ökológiai szolgáltatást nyújtják társadalmunk és az élővilág részére.

- Oxigént termelnek, szén-dioxidot nyelnek el.

- Árnyékolnak, párologtatnak, ezzel javítva az adott terület mikroklímáját.

- Javítják a városi levegő minőségét, mivel szűrik a port, és a szálló por részecskékhez kötődő egyéb légszennyező anyagokat.

- Adott esetben csökkenthetik a környezeti zajszinteket, ugyanakkor a szubjektív zajérzetet bizonyosan csökkentik.

- Lassítják a csapadék lefolyását. Helyben tudják tartani a vizeket.

- Csökkentik a villámárvizek és a városi elöntések mértékét.

- Élőhelyet, szaporodó helyet, fészkelő helyet, búvóhelyet biztosítanak élőlényeknek.

- Növelik az adott terület fajgazdagságát/biodiverzitását, ezzel egészségesebbé és ellenállóbbá téve az adott terület ökoszisztémáját.

- Növelik az adott terület/ingatlan gazdasági értékét.

- Fontos szerepet játszanak a lakosság mentális és fizikai egészségének javításában, csökkentik a stresszt, a hőség okozta elhalálozást, és így közvetetten az egészségügyi költségek mérsékléséhez is hozzájárulnak.

Az éghajlatváltozás hatásaihoz alkalmazkodás, valamint a hatások mérséklése egyaránt feladata az emberiségnek. Kiemelik, hogy a növénytelepítés az egyedüli egyaránt adaptációs és mitigációs intézkedés.

Budapesten a városi zöldfelületek aránya kerületenként 1 és 75 százalék között változik, a teljes fővárosra jellemző érték 45,7 százalék, amely látszólag kedvezőnek tekinthető. Ez a magas érték azonban a Budai-hegységnek, illetve a külső kerületek nagyobb beépítetlen területeinek köszönhető.

Ha százalékosítjuk kerületekre lebontva a zöldfelületek arányát, akkor látszik igazán – a zöld dzsentrifikációs folyamatok mellett –, hogy mennyire durván egyenlőtlen ez az eloszlás, valamint hogy kimutathatóan magas korreláció van a zöldfelületek mennyisége (avagy hiánya) és a hőségnapok száma között.

A városi zöldfelületek aránya három belvárosi kerületben is igen alacsony, a VII. kerület 1,1 százalékkal, az V. kerület 3,4 százalékkal, a VI. kerület 6,1 százalékkal rendelkezik. Az 1 főre jutó zöldfelületek teljes Budapestre jellemző értéke is igen alacsony, 137 m2/fő (egy közepes nagyságú családi ház alapterülete).

A fenti 137 m2/fő átlagos érték azonban ismét csak nem takarja az ezekhez a területekhez való hozzáférés lehetőségét, hisz van, akinek a kerítése túloldalán kezdődik az erdő, és van, akinek egyetlen fa sincsen az utcájában. Illetve ez a szám még alacsonyabb lenne, ha nem lenne a 23. kerület kimagasló eredménye (rangsorban a XXIII. kerület az 1., 806 m2/fő értékkel; míg a 2. a XII. kerület, 348 m2/fő értékkel).

Legyen olyan fontos a városi zöldfelület, mint a vízvezeték vagy az elektromos kábel!

Megállapítják, hogy bizonyosan csökkenthetők a hőségnapoknak való kitettségek és kockázatok, amennyiben növeljük a városi zöldfelületeinket. Ezekhez minden tudás és forrás rendelkezésre áll, mindössze cselekedni szükséges, amihez tíz ötletet is adnak:

1. Mindenekelőtt szemléletváltás szükséges. A városi fákat, cserjéket, fa- és cserjesorokat ugyanúgy közműnek szükséges tekinteni, mint például a víz- vagy gázvezetékeket. A zöldfelületek által nyújtott ökoszisztéma szolgáltatások, így azok értéke az időben előrehaladva folyamatosan növekszik. A jövőben a klasszikus értelembe vett közművekkel, azok értékével legalább azonosnak tekintendők a zöldfelületek.

2. A jelenlegi zöldfelületeket kiemelt gondossággal szükséges óvni és kezelni, azok további csökkenését minden eszközzel meg kell akadályozni.

3. Annak érdekében, hogy Budapest élhetőbb, egészségesebb és szebb város legyen, új zöldfelületek létrehozása indokolt.

4. A meglévő és az új zöldfelületeknek zöldfelületi rendszert kell alkotniuk, amelyben megvannak a szükséges számú és mértékű kapcsolódások. Az így kialakulásra kerülő rendszer fajgazdagabb és egészségesebb tud lenni, amely több szempontból is nagyobb értéket tud így képviselni.

5. A zöldfelületi rendszereknél indokolt az ún. kék-zöld infrastruktúra építése, amely az extrém esőzések kezelésében, valamint esővíz-gazdálkodásban egyaránt jó megoldást jelent.

6. A meglévő zöldfelületeken történő esetleges fa és cserje pótlások, valamint az új telepítések esetében – az adott fajok/fajták kiválasztása során – szükséges figyelembe venni a megváltozó és a távlatban várható melegebb, egyben szárazabb klimatikus viszonyokat. Olyan fajokat/fajtákat szükséges választani, amelyek ezen megváltozó körülményekkel szemben ellenállóbbak.

7. Szükséges a kizárólag pázsittal borított felületek csökkentése, mivel ezen felületeken a rövidre vágott fű hamar kiég, és kiszárad a talaj. A zöldfelületek talajainak gyorsabb kiszáradása ellen javasolható a ritkább kaszálás, a magasabbra növő, jobb vízgazdálkodású lágyszárú fajok/fajták alkalmazása, cserjék nagyobb arányú telepítése.

8. Az új faültetések esetén indokolt innovatív, a fák gyökérzetének kedvezőbb feltételeket biztosító technológiák alkalmazása (pl. gyökércella, Stockholm-módszer).

9. Új fák ültetése esetén a legtöbb esetben indokolt lehet a törzsvédelemmel való ellátás.

10. A zöldfelületek gondozása során folyamatosan törekedni kell a jó egészségi állapot fenntartására, mivel a növények nagyobb léptékű elhalása akár nettó kibocsátóvá is tehetik az adott felületet, amellyel nem szén-dioxid megkötők, hanem kibocsátók lesznek.