„A mai fiatalok szinte minden nap szavaznak a közösségi médiában” – a tinédzserek menthetik meg a demokráciát?
Generációs szakadék – 1968 körül emlegették sokat ezt a fogalmat, amikor felnőtt a II. világháború alatt és után született „baby boom” nemzedék és elege lett apáik megcsontosodott világából, a háborúsdiból, a politikai állóvízből. Számomra, aki a „poszt-68-as” korosztályhoz tartozom, kissé meglepő volt, hogy az Egyensúly Intézetnek a demokrácia jövőjéről szóló webinarján milyen hangsúlyosan szerepelt az idősek és a fiatalok szembeállítása.
Szöllősi Györgyi moderátori közreműködésével Heal Edina, a Google Magyarország volt igazgatója és Szabó Andrea, a Politikatudományi Intézet igazgató-helyettese kezdte a vitát. A demokrácia mai legnagyobb kihívását az apátiában, illetve a politikai elöregedésben látták. Szabó Andrea szerint minél idősebb egy társadalom, annál nagyobb az a réteg, amely egy viszonylag egységes szavazói tömbként jelenik meg bármelyik kormányzat számára.
Heal Edina úgy vélekedett, hogy a fiataloknak három dologra lenne szükségük az apátiájuk leküzdésére: információra, az ennek megértését célzó nevelésre, és egy olyan infrastruktúrára, amelyen keresztül részt tudnak venni a közéletben.
„Nem tanítottuk őket meg ezekre, pedig a mai fiatalok szinte minden nap szavaznak a közösségi médiában. Tehát igenis akarják befolyásolni a körülöttük lévő dolgokat, meg kell találni azokat a témákat és azt a nyelvet, amivel be lehet vonni őket”
– tette hozzá Heal Edina, aki szerint nemcsak a fiataloknak, hanem az idősebbeknek is vissza kellene adni a hatalmat saját életük felett – és nemcsak négyévente egyszer.
Szabó Andrea a Brexit példáját említette arra, hogy hová vezet, ha a fiatalok nem vesznek részt a politikai életben. Ez ugyanis, mint elemzők kimutatták, elsősorban a vidéken élők és az idősebbek döntése volt, a nagyvárosiak és a fiatalok közül kevesen mentek el szavazni, és csak utólag döbbentek rá, hogy mi történt. De nincs mindenhol így. Megemlítette, hogy 2020-ban volt egy nagy mintás ifjúsági vizsgálat Magyarországon, 15-29 éveseket kérdeztek meg, és ebből kiderült, hogy 2000 óta először növekedett a politikai aktivitás a fiatalok körében.
Mellette széles körben terjednek az álhírek és az összeesküvés-elméletek, miközben az emberek többsége képtelen eligazodni az információ-áradatban. Az oltások körül kialakult zavar a legjellemzőbb erre napjainkban. Szabó Andrea emlékeztetett arra, hogy a 2000-es évek elején volt egy nagy illúzió, mely szerint az internet demokratizálni fogja a politikát, és a benne való részvételt is. Ma a politikai részvétel az interneten ugyanazokat a törésvonalakat mutatja, mint az off-line világban. Ezért rendkívül fontos az oktatás szerepe az internet használatára, az információk kiszűrésére már a legkisebb korosztálytól kezdve. Heal Edina viszont felidézte, hogy milyen demokratizáló hatása volt a világhálónak a 2011-es „arab tavaszban”, és számos „kevésbé fejlett országban” lehetőséget biztosít elnyomott rétegek, nem utolsósorban a nők megszólalására, önkifejezésre.
Emellett az sem mindegy, hogy manapság a fiatalok már nemcsak a szüleiktől, tanáraiktól kapják az információkat, hanem saját maguk alakíthatják ki világképüket és ha elmennek szavazni, egyáltalán nem biztos, hogy ugyanúgy szavaznak, mint a családjuk. Szabó Andrea szerint az európai statisztikák azt mutatják, hogy az első választók részvétele nagyon magas, mert több oldalról is ösztönzik őket. A második-harmadik alkalommal azonban már nincs meg ez az ösztönzés és a részvétel is visszaesik.
Szabó Andrea Ausztriát említette, ahol leszállították a szavazati jog korhatárát 16 évre, és ezzel láthatóan megnőtt a politikai részvétel, valamint Észtországot, ahol megkezdődött a közélet, köztük a választások teljes digitalizálása.
Milyen megoldások lehetnek a demokrácia megújítására? Boros Tamás és Filippov Gábor, az Egyensúly Intézet vezetői vázolták ezzel kapcsolatos szakpolitikai javaslataikat. Boros Tamás szerint nemzetközi trend, hogy egyre kevesebben mennek el szavazni, egyre kevesebben gondolják úgy, hogy a demokrácia képes hatékony választ adni napjaink kihívásaira. Ő is osztja azt a nézetet, hogy nincsen semmi technikai akadály, ami az e-demokráciát hátráltatná. Az Intézet javasolja, hogy Magyarország 2030-ban térjen át az e-szavazásra. Filippov Gábor azzal érvelt, hogy az e-szavazás mechanizmusa már bejáratódott az e-bankolásunkkal, és az elmúlt öt évben hatalmasat léptek előre e téren a különböző biztonsági, távazonosító rendszerek. A demokrácia legitimitása növelésének eszközét látják a szakértők a közösségi költségvetések kötelező elemként való bevezetését minden magyar városban és budapesti kerületben. Ebben modell értékű Párizs, ahol néhány éven belül a városi költségvetés egynegyedét fogják így elosztani.
A kétkedő hangokra Boros azzal válaszolt, hogy nem kell félni a „kötelező” szótól, hiszen sok minden van, ami kötelező és elfogadjuk, mint például az iskola, és a kötelező részvétellel járhatnak olyan előnyök, amelyek ösztönzőleg hathatnak a fiatalokra. Filippov szerint nálunk van egyfajta félelem a szavazási korhatár leszállításával kapcsolatban, pedig egy 16 éves már dolgozhat, vagyis adózik, mi több, ha gyámhatósági engedéllyel házasságot köt, szavazhat is. A neuropszichológia és a fejlődés-lélektan kutatásai pedig azt mutatják, hogy egy 16 éves semmivel sem kevésbé alkalmas a politikai döntések meghozatalára, mint egy 18 éves. Ugyanakkor ez a generáció, amelynek életére elsősorban hatnak a választások eredményei.
Ha a választásokon, a demokratikus részvételben többségben vannak az idősek, minden politikai döntés ennek megfelelően fog megszületni, minél több ilyen döntést hoznak a politikusok, annál jobban eltávolítják a fiatalokat – tette hozzá Boros Tamás. Ezért is javasolják, hogy 2024-től az állampolgári öntudatra és demokratikus készségekre való nevelés legyen önálló kompetencia- és élményalapú tantárgy az alap és középfokú oktatásban. A diákok megtanulhatják, hogy mit jelentenek a politikai dilemmák, a kompromisszum-keresés, mit jelent megfogalmazni és képviselni egy véleményt, mit jelent egyszer alulmaradni, de máskor győzni a saját véleményükkel – mondta Filippov. Ennek kapcsán Szöllősi Györgyi megjegyezte, hogy azért sok idős embernek vannak gyerekeik, unokáik, és döntésüknél az ő jövőjük is nyom a latban náluk, nemcsak a nyugdíjemelés.
És ha már generációs szakadék, térjünk vissza 68-ra: az a korosztály a korabeli, sokkal korlátozottabb kommunikációs viszonyok között is összefogott, hogy kezébe vegye a sorsát és ez többé-kevésbé sikerült is. A mai fiatal generációk nem elég erősek, vagy nem elég dühösek, hogy kiforgassák sarkaiból a világot? – tettem fel a kérdést. Filippov Gábor szerint a fiatalok korántsem olyan cinikusak, mint amilyennek látszanak, nagyon is érdekli őket a politika, csak egy teljesen más térben és teljesen más nyelven szólnak hozzá – például a Twitch-en, amelyet a politikusok alig ismernek. Boros Tamás úgy véli, hogy azért más a helyzet, mint 68-ban, mert ezek a közösségi médiumok szelepként működnek, ahol a feszültséget ki lehet ereszteni.
Szabó Andrea arra is visszautalt, hogy 68-ban óriási többségű fiatalság jött össze, a sokaság érzése is erősítette őket, ugyanakkor nem tudtak magukkal mit kezdeni. Ma viszont azt mutatják a szociológiai tanulmányok, hogy nincs lázadó hangulat a fiatalok között és igény sincsen rá. Heal Edina a mindenhonnan áradó média és szórakoztatóipar szerepét hangsúlyozta, amely leköti a 21. századi fiatalokat. Ha jól érzik magukat, jól szórakoznak, sokkal kevésbé fogják észrevenni és megérezni a jövő aggasztó problémáit. Szabó Andrea azért felidézte a 2019-es, Greta Thunberg vezette „zöld forradalmat”, amelytől azt lehetett remélni, hogy jönnek a fiatalok és valami egészen mást fognak hozni, és ennek a „zöld gondolatnak” parancsolt megállj a koronavírus…
Heal Edina elmondta, hogy a II. világháború után az NSZK-ban egy 15 éves program keretében több tízezer tanárt küldtek az Egyesült Államokba és Nagy-Britanniába, hogy megtanulják az állampolgári ismereteket és azok átadásának módszereit. Boros Tamás ennek kapcsán megjegyezte, hogy most ugyanolyan gyorstalpalón próbálnak átképezni tanárokat állampolgári ismeretek oktatására, mint ahogyan a rendszerváltáskor kreáltak az orosz nyelvtanárokból angol nyelvtanárokat, és olyan is lett az eredménye. Ha az államnak nincs ilyen irányú hosszú távú elkötelezettsége, akkor a következő 30 évet is elveszíthetjük.
