„Magyarország különösen veszélyeztetett régió” – kritikussá vált a klímahelyzet, a járvány alatt sem lassult a felmelegedés
2020 volt a valaha mért legmelegebb év Európában: ez derült ki az Európai Unió Föld-megfigyelő programjának, a Copernicus adataiból. Megdöbbentő eredmény, hiszen sokan azt reméltük: a pandémia egyetlen pozitív következménye, hogy sikerült csökkenteni a káros anyagok kibocsátását, és a légkör CO2-szintjét. Mi okozza akkor mégis a gyorsuló felmelegedést? Igaz, hogy Magyarország különösen veszélyeztetett a klímaváltozás szempontjából? Hogyan előzhetjük meg a klímakatasztrófát? Ezekre a kérdésekre is válaszolt Dr. Bartholy Judit meteorológus, klímakutató, az MTA doktora, az ELTE Meteorológiai Tanszékének egyetemi tanára.
– Azt hittük, a járvány egyetlen „nyeresége”, hogy csökkent a károsanyag-kibocsátás. Ehhez képest drámai hír jelent meg arról, hogy 2020 volt a valaha mért legmelegebb év Európában, és tovább nőtt a légkör szén-dioxid-szintje. Hogy lehetséges ez?
– Fontos leszögeznünk: a felmelegedést okozó üvegházhatású gázok nem azonosak a légszennyező anyagokkal. Amikor tavaly Kínában, illetve Észak-Olaszországban kritikussá vált a járványhelyzet, és szinte teljes zárlatot rendeltek el, műholdas felevételeken is láthatóvá vált, hogy valóban tisztult a levegő, a nitrogén-dioxid például szinte teljesen eltűnt belőle. A nitrogén-dioxid veszélyes légszennyezőanyag, azonban nem üvegházhatású gáz, nincs köze a globális melegedéshez. is. Az pedig, hogy két-három hónapig bizonyos helyeken tisztult a levegő, nem jelenti azt, hogy globális szinten is csökken a légszennyeződés.
Bartholy Judit
– Gyárak álltak le, megszűnt a légi közlekedés, sokkal kevesebbet utazunk. Ez nem hatott a CO2 kibocsátásra?
– A globális melegedés hátterében valóban az antropogén eredetű – azaz az emberi tevékenységgel összefüggő - üvegházhatású gázok többlet kibocsátása áll. Ezek közé tartozik a CO2 vagy akár a metán is.
– Azt azért mégsem kívánhatjuk magunknak, hogy évekig covidban, bezárkózva éljünk, csak azért, hogy a CO2 kibocsátás csökkenjen.
– Persze hogy nem! A járvány rengeteg ember halálát okozta, és borzalmas veszteségekkel jár. Ugyanakkor van tanulsága is: kezdjük másként látni a világot és azt is, hogy miként változtathatnánk az életformánkon.
Megtapasztaltuk, hogy nem kell mindenhez személyes találkozás. Lehet, hogy nincs szükség annyi irodára, viszont olyan lakásokat kell építeni, amelyek alkalmasak arra, hogy több generáció is otthonról dolgozzon. Ez alapvető átalakulásokat hozhat az építőiparban is. Az informatikai rendszerek fejlődése lehetővé teszi például azt is, hogy nem kell repülőgépre ülni ahhoz, hogy nemzetközi konferenciákat szervezzünk.
– Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete (IPCC) kiadott 2012-ben egy jelentést, mely szerint nem szabad, hogy a globális felmelegedés - az ipari forradalom előtti átlaghőmérséklethez képest - 1,5 fok fölé menjen. Csakhogy már tavaly elértük 1,25 fokos emelkedést. Ijesztően közel kerültünk egy esetleges klímakatasztrófához?
– Inkább azt mondanám: nagyon sürgősen, nagyon drasztikus lépéseket kell tenni, főleg mivel ezeknek nem azonnal, hanem csak évek, évtizedek múlva leszenek meg az eredményei. A felmelegedés üteme tényleg gyors: 2013-ban a globális felmelegedés 0,89 C fok volt, 2017-re már elértük az egy fokot. A 2020-as 1,25 fok viszont csak a kontinentális területek gyors hőmérséklet emelkedését jelzi, az óceáni hatások ebből, globális szinten visszavesznek valamennyit. Ám az éghajlatváltozás aggasztó tendenciája egyértelmű. Ha ez így megy tovább, egy-két évtizeden belül elérhetjük a kritikus 1,5 fokos határt.
– A 2015-ös Párizsi Klímamegállapodás is kimondta: a globális felmelegedést mindenképpen két celsius fok alatt kell tartanai. Szakértők szerint ugyanis egy ennél nagyobb melegedés olyan láncreakciókat indíthat el, amelyek visszafordíthatatlanok. Mit jelent ez pontosan?
– Az északi félteke sarki jégsapkája már évtizedek óta egyre gyorsuló mértékben olvad. Ha ez ebben az ütemben folytatódik, netán fokozódik, az az egész bolygó hőmérsékleti és éghajlati viszonyait átalakítaná. A Földi légkör minden mozgását, fizikai folyamatát a nap sugárzásából eredő energia vezérli. Ha a sugárzás az óceán felszínre érkezik, akkor az energia 90-95 százaléka elnyelődik, viszont a jégtakaró a sugárzás 90 százalékát visszaveri a világűr felé. Vagyis, ha a jég az Északi-sark körzetében elolvad, az óceánfelszín sokkal több napsugárzást nyel el, és ettől a cirkulációs rendszerek megváltoznak, a bolygó felmelegedése gyorsul. Ennek a hatása nemcsak a sarkvidékeken fog érződni, hanem nálunk, a Kárpát-medencében is. A mi időjárásunk, éghajlatunk ugyanis azoktól a mérsékeltövi ciklonoktól és frontrendszerektől függ, amelyek az Észak-Atlanti térségében keletkeznek, végigsöprik Európát, és elhozzák a csapadékot a Kárpát-medencébe.
– Mi következik mindezekből?
– Jelenlegi tudásunk szerint a legnagyobb problémát a hőmérsékleti és csapadékviszonyok változásai jelentenék.
Az emberiség fele városi környezetben él, ez néhány évtizeden belül elérheti a 60-70 százalékot. Nagyon fontos tehát az is, hogy mi történik a városi környezettel. Már ma is tapasztaljuk, hogy a hőhullámok drámai módon növekednek.
Vagyis az ott lakóknak tömegével kellene eljönniük onnan. Megindulna a klímamigráció, és nem egymillió menekült jönne Európába, hanem esetleg több százmillió Afrikából és Ázsiából. Most kellene tehát előre gondolkodni és cselekedni: megnézni, hol vannak például olyan afrikai területek, ahol jobb a klíma, és a fejlett államok segítségével ott kellene elkezdeni építkezni, fenntartható környeztet, ipart és mezőgazdaságot kialakítani. Így az ottani lakosoknak nem kellene Európába vándorolni.
– Sokak szerint a felmelegedés az oka az egyre gyakoribb járványoknak is. A sarkköri jég olvadásával ugyanis baktériumok és vírusok is aktiválódhatnak.
– Nem vagyok a téma szakértője, de én is olvastam cikkeket arról, hogy a sarkvidékeken, a 2.5-3 ezer méter vastagságú jég alatt tavak vannak. Ezekben a többszázezer vagy akár másfél millió év óta elzárt világokban lehetnek ismeretlen élőlények, vírusok, baktériumok. Tehát ezen a területek a feltárása óriási elővigyázatosságot igényel. De úgy gondolom, a jelenleg dúló pandémiának ehhez semmi köze sincs.
– Sokan mégis úgy érzik: a járvány azt is jelzi, hogy a természet fellázadt ellenünk. Mit gondol erről?
– Én inkább azt hangsúlyoznám, hogy a Föld népességnövekedésének, a világgazdaság határtalan terjeszkedésének, valamint a környezet szennyezésének az elmúlt évtizedekben tapasztalt inváziója már az egész Földet veszélyezteti. Egyre aktuálisabb kérdéssé válik, hogy vajon hány embert tud eltartani a bolygó?
A fogyasztás csökkentése a jóléti államokban élők számára talán nem olyan nagy probléma: ki lehet bírni, ha valaki nem vesz hetente új ruhát, és nem cseréli le a kocsiját évente nagyobbra. Noha nyilván ezt is össze kell hangolni az ipari struktúra változásával, ami sok konfliktussal és érdekellentéttel jár.
– Például az olaj-és-a földgáz-lobbi támadásaival, a műanyagpalackozókkal...
– Így van, de súlyos ellentétek alakultak ki Észak és Dél között is. A globális felmelegedésnek ugyanis nyertesei is vannak, például az északi államok, ahol a melegedés következménye a kellemesebb időjárás és a fejlődő mezőgazdaság lehet, míg délen hatalmas területek száradnak ki teljesen. Konfliktusok támadnak a gazdag és a szegény országok között is. Az utóbbiak teljes joggal mondhatják: milyen alapon várják el tőlük, hogy meghúzzák a nadrágszíjat, amikor most kezdenek kimászni a gödörből, és kicsit gazdaságilag megerősödni. Ráadásul a túlfogyasztásban és az energiapazarlásban az Amerikai Egyesült Államok és Nyugat-Európa jártak az élen. Az érdekellentétek miatt nem is sikerült évtizedeken át megfelelő súlyú nemzetközi megállapodásra jutni. Épp ezért van óriási jelentősége annak, hogy 2015-ben mégis létrejött az a Párizsi Klímamegállapodás, amit majdnem 200 ország aláírt.
– Rengetegen kritizálják ezt az egyezményt, mondván, az országok többsége azóta se csinált semmit, amit a tovább növekvő CO2 és a gyorsuló felmelegedés is bizonyít.
– A 2015-ös egyezményt a következő év végén ratifikálták. Jelenleg minden ország a saját programjának kidolgozását végzi: milyen ütemezés szerint, hogyan tudják a kibocsátásokat a vállalt szintre csökkenteni. Ez óriási munka, amelyet régiókra, városokra és iparágakra lebontva kell megtervezni. Például azt is, hogy milyen legyen az adott ország „energiamixe”, azaz a hagyományos és megújuló energiák aránya, és ez természetesen kihat az ipar, a mezőgazdaság és a foglalkoztatás minden szegmensére.
– Donald Trump, amerikai exelnök kiléptette az Egyesült Államokat a Párizsi Klímamegállapodásból, utódja John Biden a beiktatása napján elsőként döntött arról, hogy Amerika visszatér az egyezménybe, és klímaprogramot hirdetett. Jelentős fejleménynek tartja?
– Ez rendkívül fontos lépés, már csak azért is mert Amerika nem egy az aláíró országok sorában, hanem vezető nagyhatalom, nem mellékesen az egyik elsőszámú CO2-kibocsátó. Tehát példaértéke van annak, hogy mit tesz, és ez a többi ország klímastratégiájának megalkotását is gyorsíthatja. Egyébként sok amerikai állam határozott úgy korábban, hogy – Trump kilépési nyilatkozta ellenére is – folytatják a kibocsátások csökkentését az eredeti tervek szerint. Azt ugyanis, hogy mivel fenyeget a klímaváltozás Amerikában, és máshol is, az emberek egyre inkább a saját bőrükön érzik: gondoljunk az elmúlt években pusztító hatalmas hurrikánokra, árvizekre, az erdőtüzekre.
– Beszéljünk Magyarországról is! Kritikus vélemények szerint a Párizsi Klímamegállapodás cselekvési tervének megvalósításában még sehol sem tartunk. Igaz ez?
– Valóban, sokáig nem volt látványos haladás, de most elindult egy folyamat. Két éve Szegeden tartottunk egy tudományos konferenciát, létrehoztuk a Magyar Éghajlatváltozási Tudományos Testületet, amely önálló, politikától független egyesületként került bejegyzésre. Azt a feladatot vállalta magára, hogy az IPCC világjelentés mintájára, objektív helyzetképet és jelentést készít az ország jelenlegi, és a jövőben várható klímaállapotáról. Valamint a kibocsátás csökkentésének lehetőségeiről is. Ez a munka már javában tart, és a közeljövőben egy tudományos konferencián, majd egy részletes jelentésben fogjuk összefoglalni az eddigi eredményeket.
– Úgy tudom, Magyarországon a klímaváltozás hatásai a földi átlagnál is erőteljesebben érvényesülhetnek. Mi ennek az oka?
– Mivel az ország a Kárpát-medencében fekszik, a medencei hatások miatt a felmelegedés itt erősebb a globális szintnél.
Jelentős nyári szárazság fenyegeti az Alföldet, az ENSZ élelmezésügyi világszervezete, a FAO hosszú távú előrejelzésében félsivatagi övezetként tünteti fel a Duna-Tisza közét. Nem az éves csapadékmennyiség változása az elsődleges gond, hanem a csapadék éven belüli eloszlásának változása: nyaranta 20-30 százalékkal csökken, míg télen várhatóan ennyivel lesz több csapadék a jövőben. Ez a mezőgazdaság számára rendkívüli nehézségeket jelenthet, és számolni kell a potenciálisan termeszthető növénykultúrák átalakulásával is.
– Búza és kukorica helyett jön a magyar füge?
– Húsz-harminc év múlva már egyre gyakoribb, jelentős nyári szárazságra kell számítani. Olyan növények termesztésére kell áttérni, amelyek ezt jól tűrik. Víztárolókat kell építeni, újra vissza kell térni az öntözéses gazdálkodásra, és minden településen meg kell oldani az értékes esővíz tárolását, újrahasznosítását.
– Nemrég még a szénbányák újranyitását tervezték nálunk, és az Eurostat felmérése szerint 2015. óta még csökkent is a megújuló energiaforrások aránya idehaza. Ez nem ígér jó prognózist.
– Azt gondolom, annyira kritikus a helyzet, ami a politikai döntéshozókat is rákényszeríti a szemléletváltásra, és a mielőbbi cselekvésre.
