News here
hirdetés

JÖVŐ
A Rovatból
hirdetés

Ilyen lehet a vírus második hulláma – ahány tudóscsoport, annyiféle feltételezés

A korábbi tapasztalatok szerint ezek a járványok az első hullám lecsengése után általában fél évvel később újra jelentkeznek. De mi van, ha nem cseng le az első hullám?
Fotó: Wikipedia - szmo.hu
2020. június 09.


Link másolása

hirdetés

Most, amikor Európa, Ázsia és a Közel-Kelet egyes részein már a járvány előtti élet jeleneteinek lehetünk tanúi, és egyre több országban térnek vissza az emberek a munkahelyeikre, az Egyesült Államokban, Indiában és Latin-Amerikában még naponta több ezren esnek áldozatul a koronavírusnak. Azt már korábban is valószínűsítették a kutatók, hogy várható egy második hullám, mivel a korábbi tapasztalatok szerint ezek a járványok az első hullám lecsengése után általában fél évvel később újra jelentkeznek. Mivel az eddigi óvintézkedések hatásai sem voltak egyértelműek és magával a vírussal kapcsolatban is sok kérdés vár tisztázásra, többféle forgatókönyvvel is számolnak – írja a Guardian.

Az egyik verzió, hogy kitör az újabb járvány, amelynek addig lesznek csúcspontjai és mélypontjai, amíg elegendő embert be nem oltanak, vagy pedig szervezetükben ki nem alakul a szükséges immunitás. Az antitestekkel végzett tesztek azt mutatják, hogy a karantén-intézkedések nagyon hatékonyak voltak a vírus terjedésének lelassításában. Franciaországban, Spanyolországban és Svédországban a lakosság kevesebb mint 10%-ánál alakult ki ellenanyag, ők tehát elméletileg egy rövid ideig immunissá váltak. Ez ugyanakkor azt jelenti, hogy az emberek túlnyomó többségét még fenyegeti a fertőzés.

Angela Rasmussen, a Columbia egyetem virológusa szerint, ha a társadalmak újra kinyílnak, mielőtt a vírust megfelelő mértékben kiirtják, elképzelhető, hogy már az első hullám sem ül el, és az emberek viselkedésén múlik, hogy jönnek-e a járványnak újabb tetőzései. Rasmussen úgy véli, ha azt tapasztalják, hogy a nyitással újra gyorsan nőni kezd a fertőzöttek száma, az érintett országokban ismét vissza kell állítani a vesztegzárat.

Abban egyetértenek a szakértők, hogy a közösségi távolságtartás és a széles körű tesztelés – illetve annak hiánya – döntő fontosságú lesz a járvány jövőjét illetően. De azon is múlik a kimenetele, hogy mennyire válunk immunissá vele szemben, és ha igen, akkor mennyi ideig tart ez a védelem.

hirdetés

Előfordulhat, hogy akár évtizedekig, életfogytig. A 2009-es sertésinfluenza idején a közegészségügyi hatóságok találkoztak sok olyan, száz év körüli emberrel, akiknek szervezete látszólag védett volt a vírussal szemben. Később felfedezték, hogy a vírus szerkezetében hasonló volt az 1918-as spanyolnátha vírusával. A szépkorúak immunitása tehát legalább 90 éve tartott. Ugyanakkor néhány korábban felfedezett koronavírussal kapcsolatban azt feltételezték, hogy a velük szembeni ellenállás egy éven belül megszűnik. Ennek alapján a Harvard epidemiológusai úgy vélik, hogy a mostani vírus bekerül egy szabályos körforgásba, ami azt jelenti, hogy évente, kétévente fellép vagy pedig szórványos járványokat idéz elő.

A jelentős fertőzéshullámokat az időjárás is befolyásolhatja. A legtöbb influenza könnyebben terjed télen, mert a vírusról azt tartják: jobban szereti a száraz levegőt, mint a nedveset, és mert ilyenkor az emberek több időt töltenek belső terekben, egymáshoz közel.

Az eddig ismert koronavírusok is így működtek. Ha ez érvényes a Covid-19-re, akkor a jövőben számíthatunk rendszeres téli felbukkanására. James Hay, a Harvard kutatója szerint viszont, ha túl nagy marad a védtelenek száma, akkor a fertőzés továbbadása szempontjából nem számítanak a klimatikus hatások.




hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
JÖVŐ
„Félreállnak az út szélén, és beleszarnak a vízi utainkba” – szigorítanák a nyilvános helyen szarást Új-Zélandon
A kormány keményebb fellépést ígért a vadkempingezők ellen, egy egyesület azonban inkább a nyilvános székelésről szóló törvényt módosítaná, hogy kevesebb emberi hulladék legyen a természetben.

Link másolása

hirdetés

Szigorítaná a Felelős Kempingezők Egyesülete azt az új-zélandi törvényt, amely szerint bárki kakilhat nyilvánosan, ha más nem látja. Az egyesület szerint ugyanis a felelőtlenül székelő kempingezők felelősek a természetben fellelhető emberi hulladék nagy részéért - írja a Guardian.

Új-Zélandon szabálysértésnek minősül a nyilvános helyen való székelés vagy vizelés (kivétel a nyilvános mosdóban való ürítés), amiért 200 dolláros (~48 ezer forint) bírság jár. Ezt akkor úszhatja meg a szabálysértő, ha bizonyítani tudja, hogy alapos okkal feltételezte, hogy nem láthatta más.

A Felelős Kempingezők Egyesülete szerint viszont

a törvénynek azt is elő kellene írnia, hogy a víziutaktól legalább 50 méterre lehessen csak kakilni, a székletet pedig legalább 15 centiméter mélyre ássák el a földben. Úgy gondolják, nem is maga a székelés aggasztó, hanem a látható utóhatások.

A természetben való kakilás évek óta problémát jelent Új-Zélandon. Mivel a vadkempingezés is az elmúlt években vált népszerűbbé, sokan ezzel hozták összefüggésbe a természetben talált emberi hulladékok megszaporodását. Miután a média is a vadkempingezőket okolta a népszerű turisztikai célpontokat szennyező ürülék és az egyre több eldobott vécépapír miatt, egyes helyi önkormányzatok ki is tiltották őket ezekről a helyekről.

A vadkempingezők, a helyiek és a kormány közötti konfliktus 2020-ban tetőzött, amikor a turizmusért felelős miniszter az RNZ közszolgálati rádióban úgy fogalmazott: a vadkempingezők "félreállnak az út szélén és beleszarnak a vízi utainkba".

A Felelős Kempingezők Egyesülete 2017 óta áll ki a felelősségteljesen viselkedő kempingezők mellett, és hangoztatja, hogy ahelyett, hogy a vadkempingezést, mint a kempingezés egyik fajtáját ítélnék el, inkább a természetben nem megfelelően viselkedőket büntessék meg. Szerintük ugyanis nincs bizonyíték arra, hogy egy adott csoport a felelős a problémáért. Úgy vélik, a "nemkívánatos utóhatások" minimalizálásával lehetne fellépni ez ellen rövid távon, hosszú távon célszerű lenne több vécét kiépíteni.

hirdetés

Miután a vadkempingezés közvetlenül a koronavírus-járvány kezdete előtt, 2019-ben érte el csúcspontját Új-Zélandon, tavaly a turizmusért felelős miniszter bejelentette, hogy a kormány keményebben fel fog lépni a jövőben a vadkempingezés ellen.

Komolyabb pénzbírságot fognak kiszabni azokra, akik nem megfelelően viselkednek, és szigorúbban korlátozzák azt is, hogy hol parkolhatnak a járműveikkel.

A tervek szerint még idén a parlament elé kerülnek a javaslatok, mielőtt az ország határai teljesen megnyílnának a turisták előtt, és elkezdődik a nyári szezon, amely a koronavírus-korlátozások megszűnése óta a legforgalmasabb lehet.


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
JÖVŐ
A Rovatból
hirdetés
Szinte nyomtalanul eltűnt egy magyar tó – megdöbbentő fotók
A Debrecen közelében található tó csapadékhiány miatt száradt ki.

Link másolása

hirdetés

Megrendítő fotókat készített az MTI fotósa, Czeglédi Zsolt a Debrecen közelében található, kiszáradt Vekeri-tóról.

A tó csapadékhiány miatt száradt ki.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
JÖVŐ
Látványos képek: 70 éve nem volt akkora aszály Észak-Olaszországban, mint idén nyáron
Az olasz mezőgazdasági termények harmadát fenyegeti a szárazság, de parmezánból is kevesebb lehet, ha nem sikerül megoldani a vízhiányt.

Link másolása

hirdetés

70 éve nem látott szárazság sújtja Olaszország északi részét, írja a BBC. A Pó folyót körülvevő öt régió, vagyis Emilia-Romagna, Friuli-Venezia Giulia, Lombardia, Piemont és Veneto 36,5 millió eurós (15 milliárd forint) segélyt kapnak a vízhiány kezelésére.

A szokatlanul meleg időjárás, a kevés téli és tavaszi csapadék csak fokozta a vízhiányt, ezzel együtt pedig az éghajlatváltozás hatásaival kapcsolatos félelmeket Észak-Olaszországban.

Mario Draghi miniszterelnök szerint a klímaváltozás „minden kétséget kizáróan” összefügg a vasárnapi gleccserösszeomlással is, ami hét ember halálát és további 13 eltűnését okozta.

Olaszország leghosszabb folyója, a Pó 650 kilométer hosszan szeli át az országot. A folyó völgyében gazdálkodók attól tartanak, hogy a sós tengervíz beszivárog az alacsony vízállású folyóba, és tönkreteszi a termést. Ezen a környéken termelik az olasz élelmiszerek egyharmadát.

Mára azt aszály azonban teljesen átalakította a tájat, és jelentősen sújtja mezőgazdaságot, köztük például paradicsom- és görögdinnye-termesztőket. Eközben a parmezánsajtot készítők attól tartanak, hogy rövidesen nem tudják mivel etetni a teheneket.

A kiszáradt Pó (Fotó: Northfoto/ZUMA Press)

A szakértők ugyanakkor semmi jóval nem kecsegtetnek: a mostanihoz hasonló vízügyi válságok a klímaváltozás előrehaladtával csak egyre gyakoribbak lesznek.

hirdetés

Ha rövidesen nem érkezik jelentősebb mennyiségű csapadék a környékre, a helyzet csak tovább romlik. Milánóban már kikapcsolták a szökőkutakat, tilos autót mosni és a kerteket öntözni. Több más észak-olasz településen pedig fejadagokat vezettek be a vízhasználatban. A Bologna melletti Castenaso kisvárosban a polgármester megtiltotta a fodrászoknak, hogy a vendégek haját kétszer mossák meg.

Eközben a térség gleccserei folyamatosan olvadnak. A vasárnapi tragédiához vezető összeomlás nem egyedülálló eset, hanem egy folyamat része. A Padovai Egyetem tavalyi tanulmánya szerint a Marmolada-gleccser csaknem 90 százaléka tűnt el az elmúlt évszázadban. Sergio Mattarella olasz elnök szerint a hétvégi katasztrófa szimbolizálja mindazt, amit a klímaváltozás tehet a világgal, ha nem lépünk időben.

A kiszáradt Pó környéki állapotokról a Deutsche Welle vasárnapi riportjában számolt be:


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
JÖVŐ
A Rovatból
hirdetés
Kihalhat az Antarktisz egyetlen őshonos rovara, ha tovább melegszik a bolygó
40 millió év alatt megtanulta, hogyan lehet túlélni a Föld legzordabb vidékén, de a klímaváltozás a kihalás szélére sodorhatja.
Címkép: Wikipedia - szmo.hu
2022. július 03.


Link másolása

hirdetés

Egyetlen rovar él az Antarktiszon, egy árvaszúnyogfaj – írja a National Geographic. Néhány milliméteres, szárny nélküli szúnyogokról van szó, amelyek 40 millió év alatt kifejlesztettek egy technikát arra, hogyan élhetik túl a fagyos teleket.

Ezek a szúnyogok a nyári hat hónapban táplálkoznak algákkal és növényi részekkel. A tél beálltával viszont szándékosan elveszíti a testfolyadékai 70 százalékát, hogy a fagy pont alatt töltött időben ne károsodjanak a sejtjei a növekvő jégkristályok miatt.

Ebben az állapotban nem csinál semmit, nem mozog, nem eszik, csupán van.

Gondolhatnánk, hogy a melegebb idő nem jelent gondot nekik, de az évmilliók alatt kifejlesztett technikájuk a hideg telekre lett kitalálva. 1951-2000-es évek között évtizedenként 0,56 Celsius-fokkal emelkedett az átlaghőmérséklet, az Antarktiszon pedig a felmelegedés még jobban érinti a telet.

A melegebb időjárás pedig azt jelenti, hogy felgyorsul a rovarok anyagcseréje a hibernáció alatt, így hamarabb elfogynak az elraktározott energiáik, kevesebb példány éri meg a nyarat. Amelyek kihúzzák addig, kevesebb energiával vágnak neki a nyári hónapoknak, szaporodásra sem jut annyi erejük, így a következő generációkra is hatással van a felmelegedő tél.

hirdetés

A Functional Ecology nevű szaklapban írták le egy kutatás eredményeit, amely során megvizsgálták, hogy hogyan viselkednének az apró rovarok, ha melegebb lenne télen. Laboratóriumban helyeztek néhány példát -5 fokon (ez a hőmérséklet van a természetes telelőhelyükön is), valamint -3 és -1 fokon. A felébredő rovarok közül a -1 fokon telelők voltak a leglassabbak, energiahiánnyal küszködtek, kevesebb utódot nemzettek.

A kutatók megállapították, hogy a melegebb telek kevesebb utódot eredményeznek, így a faj szép lassan kihalhat.

Hozzátették, hogy a melegedés, a negatív hatása mellett, a rövidebb telek révén talán kicsit segítheti is majd az állatokat, mivel így többet tudnak táplálkozni az aktív időszakaikban, azonban az erősen kérdéses, hogy a két folyamat hatásaiban képes lehet-e kiegyenlíteni egymást.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: