JÖVŐ
A Rovatból

Harmadával csökkent a fagyos napok száma az elmúlt 120 évben Magyarországon a klímaváltozás miatt

A pesszimista forgatókönyv szerint a század végéig átlagosan 5-tel csökken évtizedenként a fagyos napok éves száma.
Címkép: Pixabay - szmo.hu
2022. január 07.



A globális felmelegedés hatására a 20. század eleji évi ~120 napról 80 alá csökkent mostanra a fagyos napok átlagos éves száma Magyarországon. A legnagyobb csökkenés az Északi-középhegységben volt tapasztalható. A pesszimista forgatókönyv szerint ezen trend erősödésére számíthatunk, évtizedenként további 5 nappal csökkenhet a fagyos napok éves átlagos száma – írja a Másfélfok. A megfigyelt változásokért egyértelműen az általunk gerjesztett klímaváltozás a felelős, mert a természetes hatások nem igazolják az ilyen fokú felmelegedést. A szélsőségesen hideg napok hőmérsékletét illetően azonban még nem mutatható ki ilyen trend. Vagyis a természetes változékonyság dominanciája miatt napjainkig előfordultak és előfordulhatnak nagy hidegek. Az emberi tevékenység észlelhető hatása csak a legutóbbi néhány évtizedben lett látványos, és az elkövetkező évtizedekben számíthatunk majd annak fokozódására. A téli hideg eltűnésének az energiafelhasználás szempontjából csak első látásra örülhetünk, ugyanis vele együtt a nyár is melegebb lesz, a hideg időszakok csökkenése pedig kiemelt kockázatot jelent a mezőgazdaságnak. Szabó Péter és Pongrácz Rita elemzése.

Sokan hallottuk, halljuk szüleinktől, nagyszüleinktől, hogy évtizedekkel ezelőtt a telek jóval hidegebbek voltak, mint manapság, gyakoribb volt a fagy és a hó. Vajon a szubjektív emlékeinket alátámasztják a hosszabb időszakot lefedő, objektívnek tekinthető klímamodell-szimulációs eredmények és az elmúlt 50 év megbízható hazai mérései? Mennyiben írható mindez az emberi tevékenység számlájára? Milyen jövőbeli tendenciákra számíthatunk, ha nem mérsékeljük a klímaváltozást?

Ezekre a kérdésekre keressük a választ, melyhez két hőmérséklethez köthető éghajlati indikátort választottunk ki: a viszonylag nagy gyakorisággal előforduló fagyos napok évi számát (amikor a napi minimum-hőmérséklet 0 °C alá süllyed), illetve a szélsőségesen hideg viszonyokat jellemző évi minimum-hőmérséklet értékét. A feldolgozás során többféle adatforrást is felhasználtunk:

  1. a teljes Földet és az éghajlati rendszer egészét leíró globális éghajlati modellek legújabb verzióival a múltra készített szimulációkat,
  2. a szigorú szabványoknak megfelelő meteorológiai állomások mérésein alapuló, minőségileg ellenőrzött, finom felbontású rácsponti adatbázist, valamint
  3. az európai kontinenst, ezen belül a Kárpát-medence környezetét is lefedő, finom felbontású regionális klímamodellek szimulációit, melyek a jövőre vonatkozóan különböző emberi tevékenységet leíró forgatókönyveket vesznek figyelembe.

Az elemzés szerint nagyjából harmadával csökkent a fagyos napok száma az elmúlt ~120 évben Magyarországon, és ez a tendencia erősödni fog, ha nem mérsékeljük a globális felmelegedést.

Különösen az elmúlt két évtizedben volt nagy a melegedés

Elsőként tekintsük át a megfigyelésekkel igazolt változásokat. Az 1.a ábrán jól látszik, hogy a fagyos napok éves száma az ország területének egészén jelentősen csökkent az elmúlt 50 évben, a legnagyobb mértékben az Északi-középhegységben, ahol a csökkenés eléri az évtizedenkénti 5-6 napot.

Az országos átlagos trend mértéke -3,8 nap/évtized, ami azt eredményezte, hogy a globális felmelegedés hatására a legutóbbi évtizedre 80 nap alá csökkent a fagyos napok átlagos évi száma.

Az elmúlt 50 évre vonatkozóan az extrémebb hidegeket tekintve az országon belül csupán nagyon kis területen kaptunk szignifikánsan növekvő trendet (1.b ábra). A jellemző országos éves minimumhőmérséklet -15 °C volt. A nagyobb mértékű évek közötti természetes változékonyság miatt az elmúlt 50 évben kb. 1,5 °C-kal nőtt országos átlagban a leghidegebb napok hőmérséklete, ami azonban statisztikailag nem szignifikáns, és elsősorban a legutóbbi néhány év kevésbé extrém hidegeinek köszönhető.

1. ábra: A fagyos napok évi számának (a) és az évi minimum-hőmérsékletnek (b) a megfigyelt évtizedes trendjei az 1971-2020 időszakban. Szürke pöttyözés jelöli a statisztikailag szignifikánsan változó területeket. A szerzők ábrája.

Ha az elemzést kiegészítjük a 20. század elejéig visszamenő klímaszimulációkkal, akkor összességében kisebb ütemű változásokat látunk (2. és 3. ábra): míg a fagyos napok évi számában a jelenlegi trend kevesebb mint fele (-1,6 nap/évtized az országos átlag) volt jellemző, addig az extrém hidegek előfordulása gyakorlatilag nem változott a 20. század folyamán (+0,1 °C/évtized).

Ennek oka, hogy az emberi tevékenységnek a 20. század első felében még nem volt annyira érezhető hatása az éghajlatra, és a globális tendenciákhoz hasonlóan térségünkben is a természetes változékonyság dominált.

Az utóbbi egy-két évtizedben azonban egyre inkább az emberi tevékenység hatásának növekedését érzékelhetjük, mely várhatóan a jövőben erősödni fog.

A 2. és 3. ábrán kirajzolódik a jelenlegi trendek nagyjából kétszeres növekedése, amire fel kell készülnünk amennyiben az üvegházhatású gázok kibocsátását nem kezdjük el csökkenteni (ezt tekintjük pesszimista, RCP8.5 elnevezésű forgatókönyvnek). A fagyos napok évi számában az optimistább jövőkép az elmúlt 50 évhez képest valamelyest mérsékeltebb trendet eredményez, de a pesszimista forgatókönyv szerint átlagosan további -5 nap/évtized változásra számíthatunk a fagyos napok éves számában a század végéig.

Az extrém, évi legalacsonyabb minimum-hőmérsékletben mindkét forgatókönyv egyértelműen a jelenlegi trend erősödését vetíti előre a 21. század végére (melynek üteme átlagosan +0,5-0,6 °C/évtized lesz). A múlt és a jelen trendjeivel ellentétben ezek az extrém értékben várható változások már egyértelműen szignifikánsak a jövőbeli modellszimulációk szerint, azaz a belső éghajlati változékonyságot meghaladó mértékű lesz az emberi tevékenység okozta változás.

2. ábra: Fagyos napok évi száma – országos átlag [nap]. A fagyos napok évi számának 1971-2020 időszakban megfigyelt (kék), az 1900-2005 időszakban, historikus kényszerekkel szimulált (szürke), illetve az optimistább RCP4.5 (narancs) és a pesszimista RCP8.5 (piros) forgatókönyvet 2005-2100 időszakban követő jövőbeli szimulációk éves idősorai Magyarországra. A szürke sáv 5 globális szimulációt, míg a narancs és a piros sáv 8-8 regionális szimulációt tartalmaz, a vastagított vonalak a szimulációk átlagát jelölik. A szürke vonal trendje -1,6 nap/évtized, a kék vonalé -3,8 nap/évtized, míg a narancs és a piros vonal trendje rendre -3 nap/évtized, illetve -5 nap/évtized, és ezen változások minden esetben szignifikánsak. A szerzők ábrája.
3. ábra: Évi minimum-hőmérséklet – országos átlag [°C]. Az évi minimum-hőmérséklet 1971-2020 időszakban megfigyelt (kék), az 1900-2005 időszakban, historikus kényszerekkel szimulált (szürke), illetve az optimistább RCP4.5 (narancs) és a pesszimista RCP8.5 (piros) forgatókönyvet 2005-2100 időszakban követő jövőbeli szimulációk éves idősorai. A szürke sáv 5 szimulációt, míg a narancs és a piros 8-8 szimulációt tartalmaz, a vastagított vonalak a szimulációk átlagát jelölik. A szürke vonal trendje +0,1 °C/évtized, a kék vonalé +0,3 °C/évtized, míg a narancs és a piros vonal trendje rendre +0,5 °C/évtized, illetve +0,6 °C/évtized, és a változások csak a jövőre vonatkozóan szignifikánsak. A szerzők ábrája.
Az ország középső részei fognak a leginkább tovább melegedni

A következő két évtizedben még nincs jelentősége, hogy melyik (optimista vagy pesszimista) forgatókönyvet tekintjük a jövőre: további mintegy 10-15 nappal csökkenhet a fagyos napok évi átlagos száma (4. ábra), míg 2-3 °C-kal nőhet (melegedhet) az évi legalacsonyabb minimum-hőmérsékletek értéke (5. ábra).

A fagyos napok esetében már 2040 után megjelenik a pesszimista forgatókönyv hatása az optimistábbal szemben, míg az évente előforduló extrémeknél ez inkább csak 2060-tól válik jelentőssé. Ami a térbeli struktúrát illeti: a fagyos napok elsősorban az ország középső területein ritkulnak majd, az évi legalacsonyabb hőmérsékleti értékek pedig várhatóan inkább a déli és a legkeletibb régiókban változnak jobban.

4. ábra: A fagyos napok átlagos évi számának változása 2021-2040, 2041-2060, 2061-2080 és 2081-2100-ra az optimistább RCP4.5 (fent) és pesszimista RCP8.5 (lent) forgatókönyvet figyelembe vevő 8-8 modellszimuláció átlagára. Referencia időszak: 1986-2005, a megfigyelések országos átlaga: 99 nap. A szerzők ábrája.
5. ábra: Az évi minimum-hőmérséklet változása 2021-2040, 2041-2060, 2061-2080 és 2081-2100-ra az optimistább RCP4.5 (fent) és pesszimista RCP8.5 (lent) forgatókönyvet figyelembe vevő 8-8 modellszimuláció átlagára. Referencia időszak: 1986-2005, a megfigyelések országos átlaga: -15,9 °C. A szerzők ábrája.

A még szélsőségesebben hideg, 10, illetve 20 évente átlagosan egyszer előforduló hőmérsékleti minimumértékeket tekintve azt láthatjuk, hogy országos átlagban az elmúlt fél évszázad során ezek nem változtak számottevően, azaz 2000 után is előfordult 10 évente egyszer -20 °C, s 20 évente egyszer -22 °C (6. ábra).

A jövőre vonatkozó modellszimulációk alapján a következő évtizedekben még az évi minimum-hőmérsékletnél is kisebb mértékben történő növekedésre számíthatunk az optimista forgatókönyv esetében, és annak csak 2060 után lesz jelentősége, hogy sikerül-e a szén-dioxid és egyéb üvegházhatású gázok antropogén kibocsátását mérsékelni.

Ez a század végére a pesszimista forgatókönyv szerint azt jelenti, hogy 10 évente átlagosan csupán egyszer kell (-13)-(-15) °C-ra felkészülnünk.

6. ábra: Az extrém, 10 és 20 éves visszatérési idejű (azaz 10, illetve 20 évente átlagosan egyszer előforduló) minimum-hőmérsékletek 1971-1990 és 2001-2020 időszakban megfigyelt értékei, továbbá a 2021-2040, 2041-2060, 2061-2080 és 2081-2100 időszakra az optimistább RCP4.5 és a pesszimista RCP8.5 forgatókönyvet figyelembe vevő 8-8 modellszimuláció alapján várható értékek intervalluma. Az értékek az országos átlagot mutatják. A szerzők ábrája.
Nem érdemes túlzottan örülni a kevesebb hidegnek

A fagyos napok évi számának elmúlt évtizedekben tapasztalt jelentős csökkenése, azzal együtt, hogy az éves extrém hideg hőmérsékletek alig változtak, valószínűleg ideiglenesen kedvező a hazai vegetáció nagy részének. A jövőben ezzel szemben az utóbbiak jelentős változására is számítani kell, ami a kártevők áttelelését valószínűleg már nem gátolja, és így fel kell készülnünk ennek negatív hatásaira.

Az energiafelhasználás szempontjából a téli melegedés térségünkben tagadhatatlanul pozitív hatású, azonban a hőmérséklet növekedése nem szorítkozik a téli időszakra.

A téli melegedés ugyanis a nyári nagyobb mértékű forróságot is magával vonja, amikor viszont a hűtési igények megnövekedése a télen megtakarított energiát elhasználja, vagy akár meg is haladhatja.

Ugyancsak fontos szempont az enyhébb telek és a csökkenő extrém hidegek mezőgazdaságra gyakorolt kettős hatása, ami végső soron a megtermelt élelmiszerek mennyiségén keresztül egyértelműen komoly gazdasági következményekkel, kockázattal járhat.

Egyértelműen mi okozzuk a felmelegedést a modellek szerint

Ha összehasonlítjuk az elmúlt évtizedekre vonatkozó éghajlati szimulációkat, melyek csak természetes kényszereket vesznek figyelembe, olyanokkal, melyek az emberi tevékenység hatására növekedő üvegházgáz-koncentrációt is tartalmazzák, akkor a fagyos napok számában mért negatív tendenciát csak akkor kapjuk meg, ha az emberi tevékenység éghajlatmódosító hatását is figyelembe vesszük.

A 7. ábrán azt láthatjuk, hogy a természetes kényszerekkel meghajtott modellszimulációk egyaránt adtak gyengén növekvő és csökkenő trendet a fagyos napok megfigyelt negatív trendjével szemben.

Ha az extrémebb, évi minimum-hőmérsékletet tekintjük, akkor az antropogén hatások gyengén növekvő trendet eredményeznek, míg a természetes kényszerekkel ezzel éppen ellentétes, gyengén negatív irányú a változás.

Mivel a megfigyelések szerint a vizsgált (1971-2014) időszakban nulla körüli a trend, ezért a szélsőségesebb hidegek előfordulásában egyelőre még nem jelent meg az emberi tevékenységek hatása, így kijelenthetjük, hogy a természetes éghajlati változékonyság a meghatározó, és a nagy hidegek eddigi változása inkább csak szubjektív érzet.

7. ábra: A fagyos napok (zöld) és az évi minimum-hőmérséklet (kék) megfigyelt (vonalak), illetve a természetes kényszerek (vertikális tengely) és az emberi tevékenység hatását is figyelembe vevő (horizontális tengely) modellszimulációkból számított (körök) lineáris trendje. Országos átlag, 1971-2014. A szerzők ábrája.

A kutatásban a szerzőkön kívül továbbá még részt vett: Bartholy Judit, Mráz Anna, Pieczka Ildikó. Az ingyenesen hozzáférhető regionális modelleredményekért köszönet illeti az ELTE Meteorológiai Tanszékét, az Euro-CORDEX konzorcium modellező intézeteinek tagjait, a globális modellszimulációk elkészítéséért a WCRP CMIP 6. fázisában résztvevő intézményeket. Végül a megfigyelések rácsponti adatbázisát az Országos Meteorológiai Szolgálatnak köszönjük.


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


JÖVŐ
A Rovatból
Már öt kupaknyi műanyag van az emberi agyban - a tudósok most ennek a drámai felfedezésnek a hatását próbálják felmérni
Nyolc év alatt 50%-kal nőtt az agymintákban talált mikroműanyagok mennyisége, áll a Nature Medicine című folyóiratban megjelent tanulmányban. De találtak már mikroműanyagot a méhlepényben, a herékben, az anyatejben és a babák szervezetében is.


Eddig kevesen vették komolyan azt a kockázatot, hogy a mikroműanyagok az agyszövetekig is eljuthatnak, mert úgy gondolták, hogy a szemcsék túl nagyok hozzá. Az Új-Mexikói Egyetem kutatói bebizonyították, hogy ez nem igaz, sőt, riasztóan magas koncentrációban találtak mikroműanyag-szennyeződést az emberi agyban, ami mostanra sokkal fertőzöttebb lehet, mint bármelyik másik szervünk. Ha ez önmagában nem lenne elég nagy baj: az amerikai tudósok arra jutottak, hogy a környezetvédelmi törekvések ellenére növekvő tendenciáról van szó. 

A mikroműanyagok, vagyis elhasználódott polimerek apró darabkái az általunk vásárolt termékek, és főleg a csomagolások révén mostanra mindenhol jelen vannak, a levegőtől a vízen át a talajig. Az elmúlt fél évszázadban az emberi test számos részében is megjelentek.

Tavalyi tanulmányok kimutatták, hogy jelen vannak az emberi herékben és a méhlepényben. Más tudósok a vérben, a spermában, az anyatejben és még a babák első székletében is találtak belőle.

Egy februári tanulmány szerint ráadásul a koraszülött babák méhlepénye több mikroműanyagot tartalmazott, mint a nem koraszülött csecsemőké, annak ellenére, hogy kevesebb idejük volt a részecskék felhalmozódására.

Az Új-Mexikói Egyetem kutatói pedig megállapították, hogy az emberi agyban lévő mikroműanyag-felhalmozódás az elmúlt nyolc évben a másfélszeresére emelkedett.

A mikroműanyagok átlagos koncentrációja az általuk vizsgált 24 emberi agyban 5000 mikrogramm/gramm volt. Ez körülbelül hét gramm műanyag agyanként – annyi, mint egy eldobható kanál vagy körülbelül öt vizespalack kupakja

- mondta a kutatást vezető Dr. Matthew Campen a New York Times-nak.

„Ez teljesen új helyzetet teremt: sok műanyagdarab jóval kisebb, mint korábban hittük. A vírusok méretének két-háromszorosát érik csak el, tehát nanométeres nagyságrendűek” - mutatott rá a kutatást vezető toxikológus. Ez azt jelenti, hogy a körülbelül 400-szor kisebbek, mint egy hajszál szélessége.

Dr. Campen hozzáfűzte: az agyban megfigyelt felhalmozódás üteme jól tükrözi a műanyaghulladék mennyiségének globális növekedését, és a tanulmányban leírt eredmények okkal kelthetnek riadalmat világszerte. Bár az még nem világos, hogy ez a műanyagmennyiség milyen hatással van az emberi egészségre.

Az is kiderült, hogy a demenciával diagnosztizált emberek agyszövete akár tízszer több műanyagot is tartalmazhat, mint másoké. Bár a tudós úgy gondolja, egyértelmű az összefüggés, ez a kutatás egyelőre nem tudta bizonyítani, hogy a műanyagok magasabb szintje váltja ki a betegség tüneteit. Lehetséges, hogy a mikroműanyagok nem okozzák a demenciát, hanem az állapotromlás fokozódása miatt halmozódnak fel. Ezeknek az agyaknak ugyanis porózusabb a vér-agy gátja, és kevésbé képesek kiüríteni a méreganyagokat.

Azt is vizsgálják, hogy a felhalmozódó mikroműanyagoknak van-e szerepük a Parkinson-kór vagy a memóriavesztés kialakulásában.

Formabontó módszerrel mérték a mikroműanyagok mennyiségét az agyban

A kutatás egy olyan új módszerre épült, amelyet az egyetem kutatói fejlesztettek ki a szövetekben található mikroműanyagok meghatározására és mennyiségi elemzésére. Ezt a módszert már korábban is használták méhlepényekben, valamint emberek és kutyák heréjében lévő műanyagok vizsgálatára.

A mostani kutatás során az Új-Mexikói Orvosi Hivataltól kapott agyszövet-mintákat elemezték, hiszen a törvény szerint ezeket hét évig kell megőrizni, vagyis ideálisak arra, hogy felvázolják belőlük az utóbbi időszak tendenciáit. A régebbo - egytől egyig az agy homloklebenyéből származó - minták 2016-ból származtak, és ezeket hasonlították össze 2024-es mintákkal.

A kutatók kémiai oldószerbe helyezték a szöveteket, így egyfajta pépet hoztak létre, amiből centrifugával kiszűrték az oldhatatlan műanyagokat tartalmazó üledéket. Ezt pirolízises eljárással 600 Celsius-fokra hevítették, majd felfogták a műanyagok égése során keletkező gázokat. A polimerekből származó ionokat végül szétválasztották és tömegspektrométerrel azonosították.

A módszer 12 különböző polimert mutatott ki és mért meg az emberi agyszövetekben. Megállapították, hogy ezek többsége polietilén, amit széles körben használnak csomagolóanyagok, palackok és poharak gyártására.

A kutatócsoport transzmissziós elektronmikroszkóppal is megvizsgálta azokat a szövetmintákat, amelyekben magas polimerkoncentrációt találtak. Kiderült, hogy éles műanyag szilánkok csoportosulásairól van szó, amelyek mérete nem haladja meg a 200 nanométert – tehát alig nagyobbak a vírusoknál. Ennyire apró részecskék már át tudnak jutni a vér-agy gáton, vagyis azon a testünkben lévő védőkapun, ami éppen a nem kívánatos anyagok agyba jutását hivatott megakadályozni.

Egyértelműen aggasztó a helyzet, de még sok a kérdőjel

Campen elismerte: egyelőre nem világos, hogy a mikroműanyagok miként kerülnek az agyba, és azt sem tudni, milyen hatást váltanak ki. Mindeközben viszont a különböző plasztikokat biológiailag közömbös anyagnak tartják, ezért orvosi alkalmazásokban – például stentek és műízületek gyártásánál – is használják őket.

„Felmerülhet, hogy a műanyagok akadályozzák a kapillárisokban a véráramlást, esetleg megzavarják az agyban az axonok (az idegsejtek sajátos szerkezetű, leghosszabb nyúlványai) közötti kapcsolatokat. Elképzelhető továbbá, hogy a mikroműanyagok elősegítik a demenciához köthető fehérjehalmozódást” - sorolta a lehetőségeket.

A toxikológus úgy véli, a mikroműanyagok nagy része az élelmiszereken keresztül jut be az emberi szervezetbe, különösen a húsok révén, ami az ipari húsfeldolgozás módszereire, valamint arra vezethető vissza, hogy a műanyagok növekvő koncentrációban vannak jelen a táplálékláncban.

„Mivel a mezőgazdasági területeket műanyaggal szennyezett vízzel öntözzük, feltételezzük, hogy a műanyagok ott halmozódnak fel. Ezeket a növényeket etetjük meg az állatokkal, majd az állati trágyát visszajuttatjuk a földekre, így egyfajta önmagát erősítő folyamat alakul ki”

- vezette le Campen. A most felfedezett mikroműanyagok az 1960-as évekből származhatnak, vagyis évtizedekig tarthat, mire a műanyagok ennyire apró darabokra bomlanak és bekerülnek az emberi szervezetbe.

A toxikológus szerint az új eredmények globális egészségügyi fenyegetést jelentenek, de a fogyasztókat nehéz motiválni, hiszen a mikroszkopikus méretű szennyeződések nem keltenek elég nagy riadalmat.

A tűzzel játszunk, és ez beláthatatlan következményekkel járhat

A műanyaggyártás továbbra is zavartalanul folyik világszerte. Ha még ma leállítanák, akkor is évtizedeket venne igénybe a meglévő polimerek lebomlása mikroszkopikus részecskékké, így a mikroműanyagok és nanoműanyagok koncentrációja az elkövetkező években bizonyára tovább emelkedik majd - mind a környezetben, mind pedig a táplálékláncban.

Ironikus, hogy a műanyagok kifejlesztését éppen a környezetvédelem szándéka ösztönözte.

Az első szintetikus polimert 1869-ben feltaláló John Wesley Hyatt a már akkor is egyre veszélyeztetettebb élővilág megmentőjét látta a műanyagban, hiszen a használatával kiválthatóak olyan anyagok, amelyeket az ember a természettől vesz el. Sten Gustaf Thulint, az 1965-ben szabadalmaztatott műanyag zacskó megalkotóját hasonló célok vezérelték: kifejezetten a papírszatyrok kiváltása miatt állt elő a találmánnyal, a fák védelmében.

A svéd kutató fia, Raoul Thulin a BBC-nek azt mondta: ha az apja még mindig élne, döbbenten figyelné, hogy az emberek kidobják a szatyrokat, ahelyett, hogy újra meg újra felhasználnák, hiszen az ő szándéka éppen ez volt. A Thulin család egyébként egy fillér hasznot sem húz az anno a Celloplast cég által bejegyzett szabadalomból.

Sok szakértő szerint a műanyaggal az a legnagyobb gond, hogy túl olcsó, ezért újrafelhasználás helyett egyszerűen kidobjuk. A WWF jelentése szerint 2019-ben a műanyaghulladékoknak csupán 9 százalékát hasznosította újra a világ. Jelenleg a globális műanyaggyártás körülbelül 60 százaléka egyszerhasználatos termékeket állít elő, amelyeket eleve eldobásra szánnak.

A WWF szerint globális műanyagszennyezés elleni egyezményre lenne szükség. Az OECD is arra jutott,

ha nem születnek szigorúbb szabályok, a műanyaggyártás és felhasználás a 2020-as 435 millió tonnáról 2040-re 736 millió tonnára nőhet. Ez brutális, 70 százalékos emelkedést jelenthet,

miközben a nem megfelelően kezelt (az élettartama végén kidobott és rosszul, illetve nem ártalmatlanított) műanyaghulladék mennyisége 81-ről 119 millió tonnára, vagyis közel 50 százalékkal nőhet.

Az OECD szerint ahhoz, hogy ezt elkerüljük, emelni kellene a műanyagokra és csomagolásokra kivetett adókat, be kellene tiltani bizonyos egyszer használatos műanyagokat, és ki kellene terjeszteni a gyártói felelősségi rendszereket.


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

JÖVŐ
A Rovatból
Kína vasököllel vág vissza Trumpnak - a ritkaföldfémek eladásának korlátozása szorult helyzetbe hozhatja Amerikát
A ritkaföldfémek terén Kína kivételezett helyzetben van, és most él is ezzel, ami súlyos nemzetbiztonsági kockázatot jelenthet az Egyesült Államok számára. Komoly kihívások elé néz a védelmi ipar, az elektromos járművek gyártása és az elektronikai szektor.


Peking úgy döntött, hogy a Trump-kormány sokkoló vámtarifáira válaszul (a kínai termékek többségére 54 százalék vámot vetettek ki) 34%-os megtorló vámot alkalmaz minden amerikai termékre, emellett visszatartja olyan ritkaföldfémek kivitelét az országból, amelyeket szinte kizárólag Kínában bányásznak, illetve dolgoznak fel. A pénteken bejelentett exportkorlátozások alaposan leszűkíthetik az Egyesült Államok és a Nyugat ellátását olyan ásványokból, amelyek létfontosságúak a védelmi ipar, az elektromos járművek, a tiszta energia és az elektronikai szektor számára.

A probléma nagyságát jól jelzi, hogy

Kína állítja elő a világ ritkaföldfém-ásványainak 60%-át. Náluk történik a globális ritkaföldfém-ásványok feldolgozásának 90%-a, és eddig tőlük jött az Egyesült Államok ritkaföldfém-importjának 72%-a. Emellett Kína uralja a ritkaföldfémek bonyolult és szennyező finomítási folyamatát is.

A kínai Kereskedelmi Minisztérium bejelentése szerint április 4-től hét kategóriába tartozó közepes és nehéz ritkaföldfémek kerülnek exportkorlátozás alá – köztük a szamárium, gadolínium, terbium, diszprózium, lutécium, szkandium és ittrium.

A szamáriumot például állandó mágnesek gyártására használják, amelyek a repülőgép-technológiák és védelmi rendszerek alapvető alkotóelemei. A gadoliniumnak az orvosi képalkotásban, valamint az atomreaktorokban van nagy szerepe. A diszprózium kritikus fontosságú a nagy teljesítményű mágnesek előállításához, amelyek magas hőmérsékleten működnek, általában elektromos járművekben és szélturbinákban. A szkandium a repülőgép-alkatrészgyártásban fontos anyag, míg az ittriumot szupravezetők, lézerek és különféle orvosi alkalmazások előállításához használják.

A kritikus fontosságú ásványi anyag kitermelésével és feldolgozásával foglalkozó amerikai NioCorp vezérigazgatója, Mark A. Smith úgy reagált, hogy

a kínai válaszlépés jelentős fenyegetést jelent az Egyesült Államok nemzetbiztonságára nézve, érintheti a Pentagon fejlett fegyverrendszerek ellátási láncait, beleértve a lopakodó vadászgépek, a precíziós vezérlésű lőszerek, a műholdak és a hiperszonikus fegyvereket gyártását.

A kínai bejelentés miatt azonnal 14%-ot zuhantak a GE Healthcare Technologies részvényei is. A gadoliniumot ugyanis az MRI-vizsgálatok tisztaságának javítására használják, és a korlátozások jelentős hatással lehetnek a cégre, mivel az MRI-szkennerek a vállalat teljes értékesítésének 46%-át tették ki 2024-ben.

A mostani korlátozás a nyersanyagokon kívül olyan késztermékekre is vonatkozik, amelyek az amerikai ipar számára nélkülözhetetlenek - köztük az állandó mágnesekre, amelyek pótlása komoly kihívást jelent. „A diszpróziumot és/vagy terbiumot tartalmazó nagy teljesítményű ritkaföldfém-mágnesek teljes körű exportkorlátozása súlyosan érinti a védelmi szektort” – mondta a Reutersnek Ryan Castilloux, az Adamas Intelligence tanácsadó cég alapítója.

A nehéz ritkaföldfémek is különösen érzékeny területnek számítanak, mivel Kína ezek felett még nagyobb ellenőrzést gyakorol.

Jelenleg Kínán, Mianmaron és Laoszon kívül csak egyetlen nehéz ritkaföldfém-bánya működik.

Ez a brazil Serra Verde projekt, de ők is Kínába szállítják a termékeit feldolgozásra. Peking szoros ellenőrzést alá vonta a mianmari és laoszi ellátási láncokat is, tehát lényegében a világ minden ilyen bányászati tevékenységre jogot formál, vagy hatást gyakorol.

Bár a mostani korlátozások nem jelentenek teljes tilalmat, az exportengedélyek csökkentésével visszafoghatják a szállításokat. És ez nem lenne példa nélküli intézkedés: az ázsiai ország márciusig például egyetlen gramm antimont sem exportált az Európai Unióba, miután tavaly szeptemberben korlátozásokat vezetett be a diódák, infravörösfény-detektorok, illetve vízvezetékek, lefolyók, ólomakkumulátorok rácsainak gyártására használt fém kivitelére.

Emellett a fejlett memóriachipek és chipgyártó berendezések Biden-kormány által elrendelt eladási tilalmára válaszul Kína már tavaly decemberben leállította a gallium, a germánium, az antimon és a szuperkemény anyagok exportját az Egyesült Államokba, valamint szigorítottak a grafit-exporton is.

A gallium és a germánium kritikus fontosságú a félvezetők, az elektronika, az infravörös eszközök és a napelemek gyártásához. Az antimon nélkülözhetetlen katonai alkalmazásokhoz, például lőszerekhez, infravörös rakétákhoz és az éjjellátó technológiához. A grafit pedig létfontosságú a lítium-ion akkumulátorok gyártásához, az acélgyártáshoz és az elektromos járművek gyártásához.

A kínai Kereskedelmi Minisztérium Trump vámtarifáira válaszul azt is bejelentette, hogy 16, főleg védelmi, logisztikai, adatelemző, űripari és légiközlekedési tevékenységet folytató amerikai vállalat felé korlátozzák a kínai gyártású alkatrészek exportját, míg 11 további céget felvesznek a „megbízhatatlan entitásokról” vezetett listájára. A kínai CCTVNEWS szerint ez azzal jár, hogy a cégeknek mostantól egyáltalán nem szabad üzleti tevékenységet folytatni Kína területén vagy kínai vállalatokkal.

Amerikai katonai drón

A listára tett amerikai cégek között olyan vállalatok szerepelnek, mint a harctéri helyzetfelismerésre, illetve katonai, rendészeti és ellenőrzési célokra drónokat gyártó Skydio, Firestorm Labs, Kratos Unmanned Aerial Systems és BRINC Drones, de megtiltották a Kínával történő kereskedést más, mesterséges intelligencia, híradástechnikai és harcjármű megoldásokat fejlesztő cégeknek is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

JÖVŐ
A Rovatból
A ChatGPT a saját gyerekei megölésével vádolt meg egy ártatlan férfit
Stimmelt a férfi neve, a szülővárosa, a gyerekek száma, a nemük, csak az nem, hogy a háromból kettőt meggyilkolt. Ja, és a harmadikat is megpróbálta eltenni láb alól. Legalábbis a mesterséges intelligencia szerint.


Az osztrák Noyb nevű adatvédelmi jogvédő szervezet újabb panaszt nyújtott be az OpenAI ellen, mert a ChatGPT egy norvég férfit tévesen gyilkossággal vádolt meg, írja az Engadget. A mesterséges intelligencia azt állította róla, hogy

21 év börtönt kapott két gyermeke meggyilkolásáért és egy harmadik megölésének kísérletéért, miközben ez nem igaz.

A ChatGPT a valós adatokat is összekeverte a hamis állításokkal: helyesen adta meg a férfi szülővárosát, valamint gyermekei számát és nemét. A Noyb szerint ezzel egyértelműen megsértette az adatvédelmi szabályokat.

Nem ez az első eset, hogy a ChatGPT valótlan vádakkal illet ártatlan embereket. Korábban egy férfit csalással, egy bírósági tudósítót gyermekbántalmazással, egy jogászprofesszort pedig szexuális zaklatással hozott összefüggésbe – derül ki a magazin cikkéből.

Az OpenAI eddig azzal védekezett, hogy a ChatGPT figyelmezteti a felhasználókat a hibák lehetőségére, de a jogvédők szerint ez nem elég. A kérdés most az, hogyan reagál a cég az újabb panaszra – és hogy egy mesterséges intelligencia megúszhatja-e annyival, hogy „bocsánat, tévedtem”.

(via Telex)


Link másolása
KÖVESS MINKET:


JÖVŐ
A Rovatból
Chemtrail, mélyállam, chipek az oltásban - kiderült, hogy az AI hatásos ellenszer az összeesküvéselmélet-hívőknél
Egy kutatás szerint a mesterséges intelligencia érveinek hatására sokan kételkedni kezdtek a korábban megkérdőjelezhetetlennek hitt elméleteikben. Persze nem mindenki hajlandó leülni beszélni egy AI-val.


Ma már szinte mindenki meg tud nevezni legalább egy laposföldes szomszédot, chemtrailes barátot, oltásellenes rokont vagy holdutazást tagadó ismerőst, sőt, az óvatlanabbak néha leállnak vitatkozni a gyíkemberes kollégával is. A merészebb összeesküvés-elméletek nagy horderejű eseményekről szólnak: CIA-s konspirációnak tartják 9/11-et, esetleg fikciónak nevezik több száz év eseményeit a történelemkönyvekből.

Mivel a hazugságot könnyebb elfogadni, mint a tények megismerésével fáradni, az összeesküvés-elméletek elképesztően sikeresek - és ebben elévülhetetlen érdemeket szerzett a közösségi média.

Ami szerencsétlen fordulat, hiszen az internet adta lehetőségek nemcsak a légből kapott elméletek terjesztését könnyítik meg a konteóhívők számára, hanem annak ellenkezőjét is: alkalmat adnak rá, hogy kinézzenek az alufóliasapka alól, és észrevegyenek tudományos magyarázatokat, logikus érveket.

Mivel ettől még igaz marad, hogy az összeesküvés-elméleteket gyakran kényelmesebb befogadni, mint az igazságot megérteni, rendkívül hasznosnak bizonyulhat egy új kezdeményezés, ami a mesterséges intelligencia egyszerűen használható eszközeivel magyarázza el a megvezetett embereknek, hogy hazugságokban hisznek.

Amerikai kutatók ugyanis bebizonyították, hogy a mesterséges intelligencia alkalmasabb vitapartner lehet az embernél, ha összeesküvés-elméletekről van szó, hiszen szinte végtelen információ áll rendelkezésére és empatikusabb is, mint a konteósokat gyakran lenéző másik személy.

Az összeesküvés-elméletek kuzinja: a dezinformáció

Az utóbbi években a politikát követő olvasók kimerítő mennyiségben találkoztak hamis hírekkel, amelyek, ha nem is mindig járnak velük kéz a kézben, egy tőről fakadnak az összeesküvés-elméletekkel. Már csak a közönségük miatt is: annak, aki elhiszi, hogy chipet injekcióztak a bőre alá a COVID-oltással, nem kell nekifutásból magyarázni az illuminátusokat vagy a mélyállamot, hiszen szomjazza a hihetetlen és sokkoló állítások izgalmát.

Egyes pszichológiai elméletek szerint az emberek valamilyen belső pszichés szükséglet vagy motiváció kielégítésére fogadják el ezeket az elméleteket, és pont ezért nem győzhetők meg tényekre alapozott cáfolatokkal.

Az, hogy a logikus érvekkel megmagyarázhatatlant sokan elhiszik, jól mutatja, hogy a közösségi média és a politikai megosztottság korában mennyire elmosódtak a határok az igazság és az összeesküvés-elméletek között. Egy új tudományág, a debunkológia (a neve az angol „debunk”, vagyis leleplezni szóból ered) éppen ennek köszönheti a létjogosultságát: azt kutatja, hogy hogyan lehet egy rögzült hiedelmet elmozdítani az emberek fejében.

A propaganda meggyőző hatásait és azok ellenszereit vizsgáló Kurt Braddock, a washingtoni American University kutatója a The Economistnak azt mondta, az érvelés és a vita, amivel a legtöbben próbálkoznak egy összeesküvés-hívővel szemben, ritkán válik be. Mi több, gyakran pont az ellenkezőjét érik el: csak még jobban megerősítik benne a hamis nézeteket. A legújabb debunkológiai kutatások ugyanakkor arra engednek következtetni, hogy a meggyőzés eredményesebb lehet, ha a beszélgetőtárs nem szomszéd, barát, rokon, ismerős vagy kolléga, hanem a generatív mesterséges intelligencia.

Az AI meggyőzőbben cáfol, mint az ember

A Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) tudósai Thomas Costello adjunktus vezetésével vittek végig egy alapos kutatást arról, hogy mi történik, ha a ChatGPT összeesküvés-elméletekben hívő embereket próbál lebeszélni a nézeteikről. A kutatásban 2190, önmagát összeesküvéselmélet-hívőként azonosító amerikai vett részt: egytől egyig leültek a chatbot korábbi, GPT-4 modelljével egy háromkörös beszélgetésre a számukra fontos és végletekig meggyőző témákról.

A résztvevők elmondták, milyen konspirációban hisznek, az AI pedig bizonyítékokra alapozott állításokat hozott fel az elmélettel szemben. A chatbot személyre szabott és részletes ellenérvei, ha korlátozott időtartamra is, de képesek voltak csökkenteni az összeesküvésbe vetett hitet, vagyis sikerült megkérdőjelezni azt a kutatói álláspontot, miszerint a hiedelmeket nem lehet megváltoztatni a hívők fejében.

És az MIT ezzel tudományos drágakőre lelt: bebizonyította, hogy az AI alkalmazható a társadalmi konfliktusok mérséklésére.

Persze csak akkor, ha a jövőben elég nagy számban sikerül elé ültetni összeesküvés-hívőket, és úgy fejlesztik tovább ezirányú képességeit, hogy a beszélgetés hatása tartós maradjon. Costelloék kutatása pedig biztató rajt, hiszen bebizonyította, hogy a meggyőző bizonyítékok megfelelő tálalásával ki lehet zökkenteni az embereket a konspirációs őrületből.

A Science-ben közölt tanulmány szerint a tudósok azt feltételezték, hogy a tényalapú, helyesbítő információkra épülő meggyőzés azért maradhat hatástalan, mert nem elég mély vagy nem elég személyre szabott. A nagy nyelvi modellek (LLM-ek) viszont éppen abban jók, hogy hatalmas mennyiségű információhoz férnek hozzá, és képesek egyedi érvek megfogalmazására, így közvetlenül tudják cáfolni azokat a „bizonyítékokat”, amelyekre a hívők az összeesküvés-elméletek igazolásaként hivatkoznak.

A tudósok két kísérlet után arra jutottak, hogy a LLM-es közvetítéssel zajló beavatkozás átlagosan 20 százalékkal csökkentette a résztvevők összeesküvés-elméletekbe vetett hitét, és ez a hatás legalább két hónapon át fennállt.

A csökkenés különféle összeesküvés-elméletek esetében is megfigyelhető volt, a klasszikusoktól (John F. Kennedy meggyilkolása, a földönkívüliek vagy az illuminátusok) az aktuális témákig (COVID-19, 2020-as amerikai elnökválasztás). A hatás még azoknál is jelentkezett, akiknél a hit mélyen beágyazódott és az identitásuk részét képezte. És történt mindez úgy, hogy egy profi tényellenőrző szerint az AI által használt 128 állítás 99,2 százaléka igaz volt, vagyis csak a válaszai 0,8 százaléka tartalmazott téves információt. Az egy adott elméletre adott cáfolata mindemellett csökkentette a más összeesküvésekbe vetett hitet is, ami arra utal, hogy a résztvevőkben általánosan mérséklődött a konspirációs világszemlélet, miközben nőtt a hajlandóságuk más hívők meggyőzésére.

Thomas Costello a CNN Terms of Service with Clare Duffy című podcastjének vendégeként megerősítette, hogy a kísérletben alkalmazott LLM-et nem képezték ki a kísérletben előkerült konspirációkból, hanem hagyták, hogy ugyanúgy az interneten található információkra támaszkodjon, mint bármely más csevegés esetében. Ebből következik, hogy ugyanolyan formában és arányban találkozott összeesküvés-elméletekkel, mint az internetező hívők, de ez mégsem rontott az ítélőképességén: nem hagyta helyben a hívők állításait, ha azokra talált meggyőző ellenérvet. Érdekes kivétel volt a földönkívüli élet létezésével kapcsolatos téma, amelyben nincs tudományos konszenzus, ahogy megdönthetetlen bizonyíték sem létezik, így az AI nem feltétlenül akarta cáfolni az alanyok állításait, inkább beszélgetésbe elegyedett velük a témáról.

Az adjunktus szerint a ChatGPT úgy volt képes rávezetni az igazságra az összeesküvés-hívőket, hogy fenntartotta a kíváncsiságukat, és úgy alakította a beszélgetést, hogy végig megmaradjon a pozitív hozzáállásuk.

A modell a rengeteg rendelkezésére álló információval - kvázi azzal, hogy mindenre volt válasza -, illetve a megértő csevegési stílussal elérte, hogy a résztvevők negyede kifejezetten szkeptikussá vált a korábban hitt elmélettel szemben.

„Az AI tulajdonképpen egy nagyon hatékony keresőeszköz. És annyi információ van odakint az interneten, amelyek közül sok még akkor is igaz, legalább egy kis részben, ha összeesküvés-elméletekhez kötődik. A repülőgép-üzemanyag például valóban nem ég elég forrón, hogy megolvassza a vasbeton szerkezetet” - utalt a tudós az egyik népszerű 9/11-es elméletre, amely szerint nem a repülők becsapódása miatt omlott le a Világkereskedelmi Központ. Úgy véli, hogy ilyen részigazságokkal operálva („tényleg nem olvad a beton”) ki lehet alakítani azt a kontextust, amelyre a hívőknek szüksége van ahhoz, hogy meggyőzhetőek legyenek, és az AI ebben remekül teljesített.

A kutatás következtetése szerint sokan, akik erősen hisznek a tényekkel megalapozott cáfolatoknak látszólag ellenálló összeesküvés-elméletekben, megváltoztathatják a nézeteiket, ha elég meggyőző bizonyítékot kapnak.

Elméleti szempontból ez meglepően derűlátó képet fest az emberi gondolkodásról. Arra utal, hogy az összeesküvéses „nyúlüregből” tényleg van kiút, a pszichológiai szükségletek és motivációk pedig önmagukban nem vakítják el a híveket a bizonyítékokkal szemben – csak éppen a megfelelő bizonyítékokra van szükség. Gyakorlati szempontból az eredmények jól demonstrálják a generatív AI meggyőző erejét, és rámutatnak: a felelős használat komoly társadalmi előnyöket jelenthet, de közben nagyon fontos csökkenteni a visszaélések lehetőségét.

Az igazán hajthatatlan hívők tényleg megbíznak egy robotban?

Bár a fent leírt kutatás pozitív lehetőségekkel kecsegtet, érdemes megjegyezni, hogy nem minden hívő hajlandó leülni és egy géppel vitatkozni, vagyis más stratégiákra szintén szükség van ahhoz, hogy az összeesküvés-elméleteket le lehessen győzni. Ennek egyik módja a megelőzés lehet - emlékeztet a The Economist, arra a 1960-as évek óta létező elméletre hivatkozva, amit nem túl fülbemászó módon attitűdinokulációnak hívnak.

A kifejezést William McGuire szociálpszichológus alkotta meg, és azt az eljárást takarja, amikor előre tájékoztatják az embereket arról, hogy léteznek képtelen híresztelések és nyílt dezinformációk, majd konkrét példákat mutatnak ezekre, és stratégiákat javasolnak az elkerülésükre. A lap szerint egy 2023-as tanulmány, amely szélesebb körű beavatkozásokat is vizsgált, azt találta, hogy az ilyen típusú felkészítés közepes vagy nagy hatással bírt a téves hiedelmek visszaszorításában.

Léteznek olyan módszerek is, amelyekkel „meg lehet hackelni” az emberek figyelmét.

A Wisconsini Egyetem kutatói egy tavalyi elemzésben például azt mutatták be, hogy a TikTokon közzétett orvosszakértői cáfolóvideók hatékonyabbak, ha gyors tempójú zene szól alattuk. Az amerikai tudósok szerint a zene elnyomja az agy azon képességét, hogy ellenvetéseket állítson elő, így meggyőzőbbé teszi az üzenetet.

Mindez persze szép, csakhogy ezeket a technikákat ugyanúgy használhatják azok, akik terjesztik a valótlanságokat, mint azok, akik le akarják leplezni azokat.

Szóval mindent számításba véve a legerősebb fegyver a konspiráció és a dezinformáció ellen még mindig a kritikai gondolkodás oktatása lehet, amellyel megtanuljuk, hogy hogyan kell értékelni a tényeket a tisztánlátás érdekében. Szerencsére erre is van konkrét bizonyíték: egy 2018-as tanulmány 806 egyetemi hallgató körében kimutatta, hogy a kritikai gondolkodásra neveléssel csökkenteni lehet a földönkívüliekkel, vagy az egészséggel kapcsolatos áltudományok elfogadását. Érdekes módon viszont ugyanebben a kísérletben kiderült, hogy a holokauszttagadás és a holdraszállás meghamisítása kapcsán még az oktatás sem elég hatékony. Érdemes tehát tovább kutatni a témát, mert a dezinformálás olyan méreteket öltött, hogy muszáj globális megoldást találni rá.


Link másolása
KÖVESS MINKET: