News here
hirdetés

JÖVŐ
A Rovatból
hirdetés

Fast fashion: fenntarthatóvá kell tenni a divatot, mielőtt végleg tönkreteszi a Földet

A tengerpartokon található szemét 85 százaléka textil, miközben a textiltermelés egyre csak nő. Egyelőre sajnos hatékony újrahasznosítási mód sem létezik, bár biztató kísérletek vannak.
Fotó: Flickr - szmo.hu
2022. június 22.


Link másolása

hirdetés

A ruházati ipar az egyik legnagyobb környezetszennyező. Ezt csak súlyosbítja az elmúlt 30 évben a „fast fashion” világméretű elterjedése, amely, miközben a nagy divatcégek modelljeit másolja, lényegesen gyengébb minőségű és kevésbé tartós anyagokból állít elő nagy mennyiségben olcsó ruhákat, rendszerint harmadik világbeli országokban. Ráadásul ezek nem is újrafelhasználhatók. Éppen ezért egyre többen emelnek szót azért, hogy a fast fashiont Földünk érdekében mielőbb le kell állítani és a divatot végleg fenntarthatóvá kell tenni.

Maga a kifejezés 1989-ben jelent meg, amikor a New York Times megírta: a Zara egy olyan modellel jöhet ki, amelyeket alig két héttel korábban terveztek meg. Akkoriban a divatházak általában évente két kollekcióval jelentkeztek. Onnantól viszont akár havonta két újdonság is jöhetett.

Kirsi Niinimäki, a finnországi Aalto egyetem kutatója a New Scientist-nek azt mondta, ez az üzleti modell folytonos újdonságaival ösztönzi az olcsó, alacsony minőségű ruhák vásárlását, és ez a fogyasztási trend normává vált a legtöbbi nyugati ember számára és másutt is, szerte a világban.

Ebből az következik, hogy sokkal több ruhát veszünk, mint amennyire szükségünk van, kevesebbet hordjuk és hamarabb ki is dobjuk őket. A Vogue megdöbbentő statisztikát közölt:

az évi 100 milliárd ruhadarab 3/5-e egy éven belül a szemétbe kerül.

A finn szakember szerint egy átlag amerikai 66 ruhaneműt vásárol évente, azaz 5,5 naponta egyet, és nagyjából ugyanilyen arányban dobja ki őket.

hirdetés

A Stockholm Resilience Center szerint a legtöbb ruha három évig sem tart ki. Ugyanezt erősíti meg egy indiai felmérés, mely szerint az elmúlt 15 évben globálisan egyharmadával csökkent a ruhák viselési ideje. A svéd intézet tavaly jelentetett meg egy tanulmányt, mely szerint a divatipar immár a Föld lakhatóságát veszélyezteti.

Beszédesek az adatok: 1975 és 2018 között a globális egy főre jutó textiltermelés 6 kg-ról 13-ra nőtt, legnagyobb mértékben a poliészter felhasználása emelkedett. A fenntartható divatért létrehozott ENSZ-szervezet szerint a világ ruhagyártása megduplázódott 2000 és 2014 között.

Óriási a túltermelés is: egyes becslések arra mutatnak, hogy az Európai Unióba importált ruhák egyharmadát sosem adják el, raktárakban vagy szeméttelepeken végzik.

Az iparág számos más szennyező ágazattal összefügg, köztük a fosszilis és petrokémiai üzemanyagokkal, a mezőgazdasággal, a szállítással, ezért még az is nehéz, hogy kiszámítsuk a valós környezeti lábnyomát. A Világgazdasági Fórum és a Bostoni Konzultációs Csoport szerint a divatipar a globális üvegház hatású gázkibocsátás 5 százalékáért felelős, ezzel a harmadik helyen áll a klímaromboló iparágak között, az élelmiszer (25%) és az építőipar után, megelőzve az autógyártást, az elektronikai ipart és a fuvarozást.

Az ágazat évente 100 millió tonna nem megújítható forrást használ fel, köztük olaj alapú szintetikus anyagokat és festéshez használt vegyi anyagokat. Ezen kívül 93 billió liter vizet fogyaszt el egy év alatt.

A másik fő probléma a kidobott ruhák mennyisége, amely évi 90 millió tonnára rúg. Ennek kevesebb mint 20%-át reciklálják, a többi szeméttelepekre, hulladékégetőkbe vagy a természetbe kerül. A Resilience Centre adatai szerint

A tengerpartokon található szemét 85%-a textil.

És ez nem minden.

A világ ipari szennyvízének 20%-a textilfeldolgozásból származik, és a textilgyártás évente 190 ezer tonna mikroplasztikszennyezést visz az óceánokba, a teljes mennyiség egyharmadát. Még több mikroplasztik keletkezik a ruhák mosásával és szárításával.

Évek óta elrettentő példaként emlegetik az Indiában és Kínában gyártott és a nyugati világban eladott farmerek gyártási és értékesítési folyamatának hihetetlen vízpazarlását és szennyező hatását. A svéd Mistra környezetkutató csoport kiszámította, hogy egyetlen Ázsiában gyártott, és a skandináv országban megvásárolt farmer 11,5 kg szén-dioxid kibocsátásnak felel meg, ami annyi, mintha egy benzines autóval 60 km-t tettünk volna meg.

Ráadásul az ENSZ környezetvédelmi programjának (UNEP) előrejelzése szerint az iparágból eredő üvegházhatású gázkibocsátás 2030-ig akár 50%-kal is növekedhet.

Ha a tendencia folytatódik, 2050-re a CO2-kibocsátás egynegyede a ruhaiparból jöhet.

Szakértők szerint teljes átalakításra van szükség, a nyersanyagtermeléstől a fogyasztói magatartásig - egyszerűen fel kell számolni a fast fashion modellt.

A Világgazdasági Fórum jelentése szerint még ha a gyártók mindent megtennének is a fenntarthatóságért az energiahatékony gépektől a reciklált anyagokig, azzal is csak a kibocsátások 50%-át tudnák megszüntetni. A legnagyobb nyereség, több mint 40%-os csökkenés, az lenne, ha a gyártó országok kiiktatnák a fosszilis tüzelőanyagokat az elektromos áramtermelésből, csakhogy Ázsiában számos ruhagyár saját szénfűtésű generátorral működik.

A reciklálás a New Scientist szerint mindössze 2%-kal enyhítené a kibocsátásokat, mert a mai módszerek elavultak.

Jelenleg két alapvető reciklálási folyamat van a textilekre: a mechanikus és a vegyi. Az előbbit főleg a természetes anyagoknál, a gyapotnál és a gyapjúnál alkalmazzák, ez az eljárás azonban jelentősen rongálja a rostokat. A reciklált gyapotnak több mint 50% szűz gyapotot kell tartalmaznia ahhoz, hogy használható legyen.

A vegyi reciklálásban a polimereket lebontják monomer alkotóelemeire és újraépítik őket. Ez az eljárás viszont még gyerekcipőben jár. A reciklált poliészter egyre gyakrabban alkalmazzák és gyakran hirdetik „fenntarthatónak”, de többségüket nem ruhaneműből, hanem PET-palackokból állítják elő.

Nem járható út az sem, hogy egyes kereskedők elkezdtek régi ruhákat begyűjteni. Mivel ezeket általában kézzel kell szétválogatni, cipzárjaiktól, gombjaiktól megfosztani, ezzel a módszerrel a világ textilhulladékának csak 1%-ból lehet újra ruha.

Vannak azonban új próbálkozások is, köztük a finn Infinited Fiber cégé, amely az olyan cellulózban gazdag anyagokat, mint a gyapot és a karton megtisztítja, molekuláris egységekre töri és újrapolimerizálja az Infinnának elnevezett szintetikus rosttá. Ez hasonló a viszkózhoz, de nincs szükség hozzá nyers fapéphez, sem pedig kemény vegyi eljáráshoz. A ciklust a végtelenségig lehet ismételni, minden alkalommal új rostok keletkeznek minőségromlás nélkül.

Az Infinited Fiber még csak kísérleti stádiumban van, de 2024-re egy évi 30 ezer tonna kapacitású gyárat terveznek megnyitni.

A kutatók szerint probléma, hogy bizonyos rostokat nem lehet reciklálni, például a gyapot-poliészter keveréket, amely nagy hányadot képvisel a fast fashion készletekben. Ezért az sem kizárt, hogy újra kell gondolni: milyen rostszálakat lehet felhasználni ruhagyártásra. A poliészter mellőzése azonban nagy veszteség lenne, különösen a sportöltözékeknél nem lenne könnyű helyettesíteni.

Az Európai Unióban nincs sok idő a problémák megoldására, miután azt a célt tűzték ki, hogy 2025-re minden textilhulladékot újra fel kell használni és létre kell hozni egy hatékony reciklálási rendszert. Az előkészületek viszont még nagyon az elején tartanak.

Emellett az ázsiai országok textiliparának szennyező hatását is csökkenteni kell, tisztább és hatékonyabb energiával, dekarbonizációval, és a szállítási utak lerövidítésével.

„A fogyasztóknak fel kell készülniük arra, hogy magasabb árakat fizessenek” – mondja Kirsi Niinimäki finn szakember, de ehhez tisztában kell lenniük a gyártás körülményeivel, a negatív környezeti és társadalmi hatásokkal. A gyártó cégek azonban egyelőre nem akarnak ilyen információkat megosztani, és a kereskedők is felelősek a vásárlói trendekért csalogató ajánlataikkal, kedvezményeikkel.

Az egyetlen járható út ezúttal is a lassítás.

„Ez nemcsak azt jelenti, hogy kevesebb ruhát kell vásárolni és azokat tovább kell hordani, hanem azt is, hogy a jobb minőségű, drágább holmikra van szükség, amelyek nemcsak hosszabb életűek, hanem elhordásuk után újra is lehet azokat hasznosítani. Segíthet az is, ha használt, már javított ruhákat veszünk, esetleg kölcsönzünk” – javasolja Niinimäki, aki szerint vannak pozitív jelek ezen a téren, annak ellenére, hogy a divat alapvetően az újításról, a trendek alakításáról szól.

# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
JÖVŐ
A Rovatból
hirdetés
Olyan pusztító szárazság vár ránk, hogy otthon is érdemes lehet gyűjteni az esővizet
Porzó termőföldek, elszáradt kukoricatáblák, szikes talaj, hulló falevelek és sárgaság. Kiszáradt folyómedrek, mozaikosra töredezett talaj és a baljósan zsugorodó Velencei-tó. A katasztrófafilmre emlékeztető képsorok mára valósággá váltak, a szemünk előtt zajlik a klímaváltozás.

Link másolása

hirdetés

A klímakutató szerint a mostani pusztító aszály és a 20 tartósan meleg nap csak a kezdet, elképzelni is nehéz, mi vár majd ránk, amikor a következő években tovább emelkedik a hőmérséklet, márpedig minden előrejelzés szerint emelkedni fog. Fel kell készülnünk az extrém szárazságra, új kártevők megjelenésére, és arra is, hogy a hirtelen lezúduló zivatarokat, sőt az árvizeket is hasznosítanunk kell. A mezőgazdaságban pedig olyan új gabonafajtákat kell nemesíteni, amelyek jobban tűrik a szélsőséges időjárási körülményeket, különben Európa-szerte éhínség alakulhat ki hangzott el az RTL Klub Fókusz című műsorában.

Porzó termőföldek, elszáradt kukoricatáblák, szikes talaj, hulló falevelek és sárgaság. Kiszáradt folyómedrek, mozaikosra töredezett talaj és a baljósan zsugorodó Velencei-tó. A katasztrófafilmre emlékeztető képsorok mára valósággá váltak, a szemünk előtt zajlik a klímaváltozás.

A kánikula és a csapadékmentes időjárás rendkívüli aszályhelyzetet okozott Magyarországon. A növények elszáradnak, a rétek kisülnek, a fákon pedig sok helyen már alig maradtak levelek. Ebből a szempontból a nyár közepén máris itt a kora ősz.

Dr. Aponyi Lajos, a Nővényorvosi Kamara főtitkára elmondta, a gyümölcsfák elkezdték hullatni a lombjukat, de már a gyümölcshullás is nagyon jelentős. A fák részéről ez egy védekezési lehetőség, így próbálják menteni az életüket, hogy minél kisebb legyen a párologtató felület. De nem csak a gyümölcsfák, a bükkfák, a tölgyfák és több fenyőfa is nehezen viseli ezt az egyre inkább mediterrán klímát.

A szőlő és a kivi viszont kifejezetten élvezi a szélsőséges meleget.

Kovács Erik klímakutató szerint néhány évtizede még elképzelhetetlen lett volna, hogy Közép-Európában Magyarországon lesz a legnagyobb kiviültetvény, ma már csak Zala megyéig kell elmennünk érte.

A kukorica és a búza mostani típusai nem fognak egyszerűen megteremni, különösen az évszázad második felétől. Tehát olyan hibrideket, illetve olyan fajtákat kell kinemesíteni, amelyek hő- illetve aszálytűrő képességük sokkal jobbak a maiaknál

hirdetés

– fogalmazott a kutató.

# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
JÖVŐ
A Rovatból
hirdetés
A sivatag, ahol élni fogunk – Megdöbbentő drónvideó a vízhiány hazai következményeiről
„Tagadás, harag, alkudozás, depresszió, elfogadás. A film az aszály sújtotta Kunságról” – írja a filmről a készítője.

Link másolása

hirdetés

Sorra érkeznek a rossz hírek apadó folyókról, kiszáradó patakokról és tavakról. Az aszálykár egyre nagyobb területeken okoz súlyos gondokat Magyarországon is.

A becslések szerint a kár már 800 milliárd forint körül van. A növények elszáradnak, nem lehet aratni, az állatok a száraz mezőkön nem jutnak táplálékhoz.

A helyzetet Pápai Gergely videós dokumentálta. Heteken keresztül rögzítette az elsárgult határokat, a porzó vidéket. Filmjében - A sivatag, ahol élni fogunk - mutatja be a vízhiány okozta károkat.

„A film egy két éve készülő audiovizuális projekt, egy sorozat 12. része és Az utolsó eső a fakitermelésen című epizód folytatása.

hirdetés
A sorozat környezetünkhöz való viszonyunkat elemzi, gyászmunka, a tájat és benne saját magát elpusztító ember ábrázolása”

– mondta a Telexnek.

„Szmogban, autók között, maszkban iszkoló emberek, protofasiszta épületegyüttesek, ipari erdők és és magasfeszültségű vezetékek végtelen szekvenciái érzékeltetik az emberi tevékenység tájra gyakorolt hatását. A filmek hangja analóg elektronikus hangszerekkel készül, és egyfajta flow vagy improvizáció, ami a képeken látható tájakhoz és hangulatokhoz kapcsolódik".

VIDEÓ: A sivatag, ahol élni fogunk


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
JÖVŐ
A Rovatból
hirdetés
Az esővíz ma már a Föld minden pontján tele van súlyos betegségeket okozó „örök vegyi anyagokkal”
Egyelőre nagyon keveset tudunk tenni, hogy a határérték alá csökkentsük a PFAS-ok arányát a csapadékban. A tudósok szerint irtózatos összegbe kerülne akár csak a csökkenés elérése is, de a kármentést azonnal el kell kezdeni.

Link másolása

hirdetés

Még a világ legtávolabbi pontjain is olyan magasra emelkedett a légkörben az „örök vegyi anyagok” szintje, hogy sehol sem biztonságos az esővíz fogyasztása, írja az Independent.

A perfluor- és polifluor-tartalmú alkil anyagok (PFAS-ok), másnéven „örök vegyi anyagok” olyan mesterségesen előállított anyagok csoportját jelölik, melyek többek között egyes daganatos betegségek, máj- és tüdőkárosodás, pajzsmirigy rendellenességek, termékenységi problémák vagy a túlsúly kialakulásáért felelősek.

Ezek az ember által előállított vegyületek az elmúlt évtizedekben a talajban, vízfolyásokon és óceánokon keresztül az egész világon elterjedtek.

Kutatók szerint így ma már az Antarktisztól Tibetig bezárólag nincs olyan pontja a bolygónak, ahol ne fordulnának elő az esővízben vagy a hóban.

Ráadásul ahogy egyre jobban megértették a tudósok a PFAS-ok káros hatásait, úgy csökkentették az elfogadható mennyiségek arányát a talajban, felszíni vizekben és ivóvízben. Ennek eredményeképp ezeknek a vegyszereknek a szintje az esővízben „már mindenütt az irányadó szint felett van”.

hirdetés

A stockholmi és a zürich-i egyetem kutatói példának hozzák fel a perfluoroktánsav (PFOA) ivóvízben mért irányértékét, amit 37,5 milliószor alacsonyabbra csökkentettek az elmúlt időszakban az Egyesült Államokban. Ennek pedig az országban hulló csapadék már nem tud megfelelni. Bár a világ fejlett részein szinte alig isznak esővizet az emberek, világszerte milliók várják a csapadékból kinyerhető folyadékot, mint a egyetlen ivóvízforrást.

A két egyetem kutatói arra jutottak, hogy bár a PFAS-okat nagymértékben előállító 3M már két évtizeddel ezelőtt felfüggesztette a gyártást, a légkörben ennek ellenére nem csökkent a vegyi anyagok jelenléte számottevően. Mindez valószínűleg a szinte elpusztíthatatlan „örök vegyi anyagok” tulajdonságainak, illetve a természetes folyamatoknak köszönhető, ami mindig visszajuttatja a légkörbe a vegyszereket.

A körforgás megállítása ellen és a PFAS-szennyezettség csökkentése érdekében pedig jelenleg szinte tehetetlen az emberiség.

A tudósok szerint azt az irtózatos összeget, amibe a vegyi anyagok jelenlétének mérséklése kerül, egy az egyben a vegyszereket előállító iparágak szereplőire kellene terhelni. A kármentést pedig azonnal el kell kezdeni.

# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
JÖVŐ
A Rovatból
hirdetés
Sosem volt ilyen kevés víz benne, rekord alacsony vízállást ért el a Velencei-tó
Szomorú látványt nyújt a tó, a partja hosszan kiszáradt, sokat kell besétálni, hogy egyáltalán térdközépig érjen a víz.

Link másolása

hirdetés

Szomorú látványt nyújt jó ideje a Velencei-tó, hosszan kell besétálni, hogy egyáltalán térdközépig érjen a víz. 1949. október 24-én volt hasonlóan kritikus a vízszint 63 cm-rel. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság péntek 18 órás mérése alapján 62 cm-ig csökkent. A hétvégi front hatásásra ez ugyan néhány centit ingadozott, de már a vasárnap reggeli és a ma reggeli mérések is 61 cm-t mutatnak Agárdnál.

A 73 évvel ezelőtti szintet már múlt hét csütörtökön elérte a tó, amire már hetek óta számítani lehetett. „Napok óta mondtuk, hogy ez a vízállás beáll majd. Megtörtént. Ennél kevesebb csapadékot keveset láttunk az életben. A Velencei-tavon, amit jelenleg tudunk tenni – mert vizünk sehol sincs –, hogy vízforgatókkal frissítjük a vizet. Azt folyamatosan végzik a kollégák minden nap 4 és 10 óra között” - nyilatkozta Siklós Gabriella, az OVF szóvivője a Pecaverzumnak.

A rekord megdőlésében a hétvégén átvonult front okozott némi bizonytalanságot, de

már a vasárnap hajnali mérés 61 cm-t mutatott

- írja az Időkép.

hirdetés

# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: