JÖVŐ
A Rovatból

Egy valódi épületfelújítási program lehetne a magyar Green Deal

A jelenlegi, hárommillió forintos támogatást biztosító program egy lépés a jó irányba, de számos sebből vérzik, a legnagyobb gond, hogy nem ösztönöz energiahatékonysági felújításra és csupán egy szűkebb réteg számára hozzáférhető.
Fotó: Dan Gold/Unsplash - szmo.hu
2021. június 28.



Több tízezer munkahelyet és több milliárdos állami többletbevételt is eredményezhetne egy átfogó, államilag támogatott lakásfelújítási program. A költségvetés még akkor is jól jár, ha a legdrágább, de egyben leghatékonyabban felújításra ösztönző, 30 vagy 40 százalékos vissza nem térítendő állami támogatásra épülő programot indítanak, ehhez az uniós helyreállítási alapból most ráadásul forrást is kaphatnánk. Komplex felújítási programnak azonban nincs nyoma, pedig enélkül nemcsak a klímacélok elérhetetlenek, hanem az olyan “járulékos hasznok” is, mint az egészségügyi kockázatok csökkenése, az életminőség javulása, a tartós rezsicsökkenés, levegőminőség javulás vagy az ország energiafüggőségének mérséklése. A jelenlegi, hárommillió forintos támogatást biztosító program egy lépés a jó irányba, de számos sebből vérzik, a legnagyobb gond, hogy nem ösztönöz energiahatékonysági felújításra és csupán egy szűkebb réteg számára hozzáférhető. Ahhoz, hogy az állami támogatás jelentős részét ne vigye el a hirtelen megugró kereslet miatt jelentkező áremelkedés, hosszabb távú, kiszámítható programok kellenének - olvasható a Másfélfok cikkében.

A koronavírus-járvány és a nyomában jelentkező gazdasági visszaesés számos területen okozott károkat és jelent kihívást. A gazdasági válság megugró munkanélküliséget hozott számos szektorban, ezzel összefüggésben sok háztartás jövedelme csökkent. Az egészségügyi kockázatok között a légszennyezettség kiemelt jelentőségű: nemcsak az asztma, a szív- és érrendszeri megbetegedések, de a COVID-19 kockázatát is növeli. Ezen problémák egy részére átfogó megoldást kínál az energiahatékonyság, amely különösen a koronavírus-járvány negatív hatásait mérséklő jellemzőivel tűnik ki.

Ebben a helyzetben egy felújításokat célzó épületenergetikai program olyan, mint egy jolly joker, számos területen rendkívüli pozitív hatásokkal kecsegtet:

• a háztartások rezsikiadásai fenntartható módon csökkennének;

• az építőipar jelentős számú új munkahelyet teremtene elsősorban vidéki kis- és közepes vállalkozásoknál;

növekedne a GDP;

• javulna a levegőminőség.

Mindezen túl számos egyéb társadalmi, gazdasági és környezeti előnnyel is járna egy jelentős energiamegtakarítást hozó épületfelújítási program. Makroszinten

• csökkenne Magyarország energiafüggősége,

• mérséklődnének az egészségügyi problémák és kiadások,

• nőne a munkahelyi termelékenység,

• jelentősen hozzájárulnánk a klímasemlegesség eléréséhez,

• fehéredne a gazdaság az építőiparban,

• javulna az innovációs potenciál és a versenyképesség,

• csökkenne a zöldterület használat és igény,

• mérséklődne az (energia)szegénység.

Mikroszinten, azaz az egyén szintjén is számos előny keletkezik az épületfelújítások eredményeként: megnövekedett komfort, jobb minőségű belső környezet, a tisztább levegő révén javuló egészségi állapot, a felújított ingatlan értékének növekedése és a pénztárcánkon lemérhető lecsökkent rezsiköltségek. Ezek a hatások tovagyűrűznek a gazdaságban: a bővülő foglalkoztatás javítana a háztartások anyagi helyzetén és fogyasztásán, így tovább pörgetve a GDP növekedést, vagy a korszerűbb fűtési módok miatti jobb levegőminőség javuló egészségi állapottal és kevesebb egészségügyi kiadással járna.

Forrás: JRC, 2020

Kutatók körében ma már széleskörű konszenzus van arról, hogy az energiahatékonyság a klímacélok elérésének egyik legköltséghatékonyabb eszköze. Az Európai Green Deal, azaz a Zöld Megállapodásban lefektetett célok szükségességét a COVID-válság még jobban kihangsúlyozta, mert a 2008-as recesszió utáni helyreállítás nem járt együtt a fosszilis energiák felhasználásának csökkenésével, így egyre messzebb kerültünk a klímasemlegességi céltól.

A mostani, koronavírus-válság utáni kilábalásnak ezért együtt kell járnia az energiafelhasználás szerkezetének megváltozásával és az össz energiafelhasználás csökkenésével: a gazdasági fejlődésnek el kell válnia az erőforrás-felhasználás növekedésétől. Mivel az energiahatékonysági beruházások munkaintenzívek, ezért a befektetett források jelentős számú új munkahelyet is teremtenek.

Az energiahatékonyságot elsősorban a legnagyobb fogyasztókon, az épületeken keresztül lehet megvalósítani, amelyek az összes felhasznált energia 40%-áért felelősek.

Ennek jelentős részét meg lehet takarítani egy átfogó épületfelújítási programmal. A Renovation Wave, azaz az európai Felújítási Hullám elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy a 2050-es klímasemlegességi célt elérjük, és fenntartható gazdasági növekedési pályára álljunk át.

Milyen lenne egy ideális épületenergetikai program?

A MEHI Hazai Felújítási Hullám c. tanulmányában megvizsgáltuk, milyen ösztönzők késztetnék lakás- ill. házfelújításra a lakókat. Elemeztük a vissza nem térítendő támogatásokat, a kedvezményes és kamatmentes hiteleket, az ÁFA csökkentést és az egyablakos tanácsadást. Nem meglepő módon legjobban a vissza nem térítendő támogatások ösztönöznék a lakásfelújítókat, hogy renoválásba fogjanak, de ennek arányának mindenképp magasabbnak kell lennie, mint a 27%-os ÁFA, hiszen az építőiparban – főként a lakások, családi házak felújítása során – nem egyedi a számla nélkül végzett munka. A vissza nem térítendő támogatást jó, ha kiegészíti kamatmentes vagy kedvezményes hitel is, hogy a kisebb önerővel rendelkező háztartások is bele tudjanak vágni a beruházásba.

Tévhit, hogy az épületfelújítási támogatás ráfizetés az államnak

A tanulmányunkban nemcsak azt vizsgáltuk meg, hogy milyen támogatási formák ösztönöznék leginkább a felújítókat, hanem azt is, hogy egy épületenergetikai program milyen bevételekkel és kiadásokkal járna az államháztartásnak. Költség oldalon a támogatásra fordított összeg és az adminisztrációs kiadások, míg a bevételek között a többlet építőanyagok után befolyó ÁFA, a növekvő munkaerő után befizetett SZJA és egyéb munkabér közteher, és a társasági adó állnak, valamint az önkormányzatokhoz is több helyi iparűzési adó folyna be. A lakossági felmérésünk során megkérdeztük a lakástulajdonosokat, hogy ha különböző ösztönzők rendelkezésre állnának, akkor belevágnának ill. kibővítenék-e a felújításukat. Az eredmények azt mutatták, hogy

leginkább a 40%-os vissza nem térítendő támogatás motiválná felújításra a lakókat, majdnem 1 millió lakás felújítását ösztönözve a következő öt évben.

A 30%-os támogatás is nagyon motiváló, ezt követi az ÁFA csökkentés, aminek előnye, hogy várhatóan a teljes felújítási piacot fehérítené, majd jön a kamatmentes hitel, ezt követi az egyablakos tanácsadás és végül a kedvezményes hitellehetőség áll. Mindegyik támogatási forma jelentős foglalkoztatás növekedést hozna:

a 40%-os vissza nem térítendő támogatás közel 30 ezer új munkahelyet teremtene évente.

A bővülő piacról befolyó államháztartási bevétel (ÁFA, SZJA, egyéb munkabér közteher, TAO) minden ösztönző formánál több száz milliárdos jövedelemhez juttatná a költségvetést, és ha levonjuk ebből a támogatásra költött kiadásokat, akkor is pozitív vagy csekély negatív egyenleget kapunk. Van olyan támogatási forma (a 30%-os vissza nem térítendő támogatás), ahol a bevételek meghaladják a kiadásokat, de a 40%-os támogatásnál is kicsi a “ráfizetés” (évi kb. tíz milliárd Ft), amit inkább befektetésnek kellene tekinteni nemzetgazdasági szinten.

Hiszen így az állam egy jó épületenergetikai programba fektetve, nagyon kevés többletforrással elérhetné, hogy rengeteg épület megújuljon, jelentős mennyiségű energiát és CO2-t takarítsunk meg országos szinten, fenntartható módon csökkentsük a rezsiköltségeket és munkahelyeket teremtsünk. Eközben sokat javulna az egészségünk és a levegőminőségünk is, vidéki térségeink gazdasága fellendülhetne és csökkenne az ország energiafüggősége.

Mindehhez az is hozzátartozik, hogy az Európai Unió mind a Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz (RRF), mind más támogatás elköltésénél arra buzdítja a tagországokat, hogy zöld átállásra, az energetika fenntarthatóvá tételére fordítsák ezen források jelentős részét, amibe az energiahatékonyságnak első helyen kellene szerepelnie. Hiszen a legolcsóbb és legkörnyezetkímélőbb energia az, amit fel sem használunk. Ha már a lehető legjobban lecsökkentettük egy épület energiaigényét, akkor érdemes a megmaradt energia megújuló forrásból való előállításáról gondolkozni. Mivel az RRF keretében 2500 milliárd Ft érkezik Magyarországra, amiből éghajlatvédelemre ennek 30%-át szánja az EU, ezt az összeget csak épületenergetikára szánva akár Magyarország lakásállományának 10%-t fel lehetne újítani. Forrás tehát van, kérdés, hogy jól gazdálkodunk-e vele?

Sajnos azt látjuk, hogy a Helyreállítási és Alkalmazkodási Terv Energetikai komponensében az Európai Zöld megállapodásban megfogalmazott „Első az energiahatékonyság” elve egyáltalán nem érvényesül. A fő támogatandó beruházás típus a lakossági fűtési rendszerek elektrifikálása és napenergiával való biztosítása. Ez viszont kizárólag akkor észszerű, ha előtte sor került az épület vagy lakás hőigényének csökkentésére szigeteléssel, nyílászárócserével, nyáron árnyékolással.

Egy energetikailag rosszul teljesítő lakóépületben csak a fűtési rendszer megváltoztatásával nehéz és pazarló a helyiségeket kényelmes beltéri hőmérsékletre melegíteni, ráadásul, egy alacsony hőigényű házhoz képest a beruházási és üzemeltetési költségek is lényegesen magasabbak. Az „energiahatékonyság először” elve és a józan ész szerint is a beavatkozásoknak először a fűtési és hűtési igény jelentős csökkentését kell megcélozniuk, és a megmaradt – lehetőség szerint – minimális energiaigényt kellene megújuló energiahordozókkal kielégíteni (pl. napelem, hőszivattyú).

Energetikailag korszerűtlen épületekre telepített napelemektől nem várható lényeges fogyasztáscsökkenés, különösen nem a télen jelentkező fűtésnél, amikor a napenergia korlátozottan áll rendelkezésre.

Így azt a történelmi lehetőséget, amit az RRF Magyarország számára vissza nem térítendő támogatás formájában biztosít, nem használjuk ki energiahatékonysági felújítások ösztönzésére, ami a klímasemlegességi célok legköltséghatékonyabb elérését biztosítaná.

Van Otthonfelújítási támogatás, az nem elég?

2021-től, a gyermekes családok számára lehívható Otthonfelújítási támogatás nagy előrelépés azok után, hogy az elmúlt 10 évben alapvetően az új építések kaptak támogatást pénzügyileg (5%-os ÁFA, nagycsaládos CSOK, falusi CSOK), és lakásfelújításra – az igényekhez képest – nagyon kevés forrás jutott. Az is nagyon jó irány, hogy 50%-os a támogatási intenzitás, azaz a felújítók a beruházás felét megkapják az államtól. Kamatmentes hitel is kiegészíti a konstrukciót, mégis mi akkor a probléma?

A legfontosabb különbség egy ideális épületenergetikai programhoz képest az, hogy a pályázat kiírói nem építettek be a feltételek közé energetikai követelményt, sőt még bónuszt vagy prémiumot sem adnak, ha energiahatékonysági felújítást valósítunk meg. Azaz ugyanannyi támogatást kapok, ha a fürdőszobámat zöldről kékre csempéztetem át, vagy kicserélem a konyhabútoromat, mintha egy mélyfelújítást végeznék a házamon, ami nemcsak magamnak, de Magyarországnak is jelentős energia-CO2 megtakarítást és számos járulékos hasznot jelentene.

Ráadásul az Otthonfelújítási támogatásra csak gyermeket nevelő családok jogosultak, ami egyrészt azzal jár, hogy

az ingatlanok 38%-át kitevő társasházi lakások csak nagyon korlátozottan tudnak felújítani, mert olyan beruházást nem tudnak eszközölni, amihez minden lakás hozzájárulása szükséges

– pl. szigetelni vagy távhőt használó házban fűtéskorszerűsítést végezni. Másrészt olyan ingatlanok (is) kapnak támogatást, akik kevésbé szorulnak rá a korszerűsítésre, míg pl. gyermeket (éppen) nem nevelő háztartások kimaradnak a finanszírozásból. Ha pedig a támogatást esztétikai célokra vagy akár megújuló energiára költik egy rossz energiahatékonyságú épületben, akkor az energiamegtakarítással járó, fent felsorolt előnyök közül egyiket sem tudjuk realizálni, sem egyéni, sem össztársadalmi szinten.

Mire van még szükség egy ideális épületenergetikai programhoz?

A MEHI lakossági felméréséből az derült ki, hogy az előző öt évben számos épület – önerőből – megújult, de ezek legtöbbször részleges felújítások voltak, energetikai tervek nélkül és emiatt nem hoztak jelentős energiamegtakarítást és rezsicsökkenést sem.

Ahhoz, hogy Magyarország elérje a 2050-es klímasemlegességi célt, évi 130 000 lakás mélyfelújítását kellene elvégezni, amit a tulajdonosok maguktól nem fognak megtenni, ehhez állami ösztönzőkkel kell őket a komplex felújítások felé terelni. Ezért az a legfontosabb, hogy bármilyen otthonfelújítási támogatás odaítélésénél feltételként írják elő a valódi energia-megtakarítást (akár meghatározott kWh/m2/év megtakarítással, akár energiabesorolási szintben való előrelépésben) és energetikai tervezést is elvárjanak.

Másrészt a támogatásoknak ütemezetteknek, hosszútávon kiszámíthatóaknak kellene lenniük, hogy elkerüljük az Otthonfelújítási támogatásnál már most tapasztalható árfelhajtó hatást.

A megugró kereslet az épületfelújítási piacon jelentős árnövelő hatással bír, így a 3 milliós támogatás egy részét az építőanyagoknál jelentkező infláció és munkadíj növekedés “lenyeli.”

Ahhoz, hogy a támogatások által kínált árelőny eljusson a fogyasztókhoz, arra van szükség, hogy ezek az épületfelújítási szubvenciók hosszútávon rendelkezésre álljanak, kiszámítható módon lehívhatóak legyenek. Így nem fogunk renoválni akkor, ha igazán nincs is rá szükségünk, csak azért, hogy kihasználjuk az éppen rendelkezésre álló támogatást, mert nem tudjuk, mikor lesz erre legközelebb lehetőségünk.

A hosszútávon, kiszámíthatóan rendelkezésre álló épületfelújítási támogatásoknak az is nagy előnye lenne, hogy a szakemberképzés is fel tudna zárkózni a kibővült épületfelújítási piachoz, mind a szakmunkásképzés, mind a mérnökképzés területén. Ha ugyanis már most látható lenne, hogy 10-20 év múlva is nagy lesz a kereslet az építőipari munkaerő iránt, sokkal vonzóbbak lennének ezek az állások, többen jelentkeznének szakképzésre és érdemes lenne innoválni ezen a területen. A kivitelezés minőségén is sokat javítana, ha elegendő számú, jól képzett, megbízható szakemberből lehetne választani egy-egy felújításnál és az építőipari verseny is jobban megvalósulna.

Egy kiszámíthatóan rendelkezésre álló, energiamegtakarításhoz kötött épületenergetikai programmal, folyamatosan bővülő felújítási piaccal, ezt kiszolgáló minőségi szakemberállománnyal el lehetne érni, hogy Magyarország 2050-re klímasemlegessé váljon.

A cikk a Magyar Energiahatékonysági Intézet Hazai Felújítási Hullám c. tanulmánya alapján készült, aminek az elkészítésében a szerző is részt vett.

# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


JÖVŐ
A Rovatból
Klímaváltozás: egyre lassabban forog a Föld, egyre hosszabbak lesznek a napok
A folyamat hátterében a sarkvidéki jégsapkák olvadása áll. A nagy víztömegnek köszönhetően lassan változik bolygónk tömegeloszlása.


Egyre hosszabbak lesznek a napok a klímaváltozás következtében, derül ki az amerikai tudományos akadémia lapjában megjelent új tanulmányból. A jelenség hátterében a sarkvidéki jég olvadása áll, amelynek vize szétterjed a világ óceánjaiban, megváltoztatva a Föld tömegeloszlását.

Ez a folyamat lassítja a bolygó forgását, ami évente 1,33 milliszekundummal hosszabb napokat eredményez. A kutatók arra figyelmeztetnek, hogy

ha az éghajlatváltozást nem sikerül megfékezni, a napok hosszának változása nagyobb lehet, mint a Holdnak a Föld forgására gyakorolt hatása.

Amennyiben az üvegházhatású gázok kibocsátása tovább növekszik, és az éghajlat tovább melegszik, a sarkvidéki jégréteg folytatódó olvadása miatt a napok hosszabbodása elérheti a 2,62 milliszekundumot egy évszázadra vonatkozóan. Ez a hatás már meghaladná a Hold 2,40 milliszekundumos befolyását.


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
JÖVŐ
A Rovatból
Teljesen új forrásból nyerhető ki a lítium – leszámolhatunk a világot mérgező bányászattal?
A német-brit együttműködésben elért áttörés azt jelzi, hogy az elektromos átállásban nélkülözhetetlen anyagot fenntartható módon, geotermikus vízből is ki lehet nyerni. A módszer rengeteg szennyezéstől és szenvedéstől kímélhetné meg a Földet és az embereket.


Az EnBW Energie Baden-Württemberg AG és a LevertonHELM nagy áttörést ért el a fenntartható lítiumkitermelés területén. A német-brit konzorcium közleményben tudatta, hogy sikeresen nyert ki 99,5 százalékos tisztaságú lítium-karbonátot geotermikus vízből, ami akkumulátorgyártáshoz is megfelelő minőségű. Ez a technológiai fejlesztés új utakat nyithat az elektromobilitás és az energiatárolás jövőjében, de a legnagyobb eredmény az lenne, ha a kritikus fontosságú lítiumot nem a ma ismert módszerek szerint bányásznák, hanem úgy állítanák elő, ahogy a két cég kutatói megálmodták: eleve meglévő és működő geotermikus erőművek melléktevékenységeként.

A lítium bányászata káros és fenntarthatatlan

A lítium, mint kulcsfontosságú alapanyag az elektromos autók és más modern technológiák akkumulátoraihoz, az utóbbi években hatalmas figyelmet kapott, de a bányászata számos környezeti és társadalmi problémát okoz. Ezek hosszú távon fenntarthatatlanná tesznek minden olyan iparágat, ami lítium előállításával vagy felhasználásával foglalkozik. Szóval bármennyire csábító a gondolat, hogy az elektromos autózás kíméli a környezetet és bármennyire is szeretjük a zsebre vágható, hordozható vagy viselhető elektronikai cikkeinket, a bennük lévő akkumulátorok – szintén elég káros folyamatok árán történő – gyártásához szükséges lítiumnak már a bányászata is elképesztő környezeti hatással jár.

Először is: rendkívül vízigényes folyamat, különösen az úgynevezett sópáncélozott területeken, amilyen például a chilei Salar de Atacama, az egyik legnagyobb kitermelő helyszín a világon. Bár Ausztrália és egy nemrég felfedezett készlet nyomán az Egyesült Államok is komoly mennyiségű lítiumot tartalmazó lelőhelyekkel rendelkezik, a tavalyi adatok alapján csak Bolívia, Chile és Argentína (vagyis a Lítium-háromszög) rendelkezik a világ lítiumtartalékának 70 százaléka felett. Mivel ezekben az államokban is törékenyek a helyi vízkészletek, egyre súlyosabb problémákat okoz a terhelésük – főleg, ha eleve vízhiányos régiókban zajlik a kitermelés. A nagy kiterjedésű, földfelszíni bányászat során a vízkészletek szennyeződése meglehetősen gyakori, ami károsítja az ökoszisztémát, felborítja a természetes diverzitást és megkárosít mezőgazdasági területeket is.

Másodszor: a lítium kitermelése és feldolgozása során kibocsátott por, illetve nagy mennyiségű vegyi anyag súlyosan szennyezi a levegőt. A bányászati műveletek során felszabaduló káros anyagok – mint a kén-hexafluorid és más toxikus vegyületek – hozzájárulnak az üvegházhatású gázok kibocsátásához, valamint légzőszervi betegségeket okozhatnak, mind emberekben, mind pedig állatokban.

Harmadszor: a lítium bányászata jellemzően a helyi közösségek érdekeinek figyelmen kívül hagyásával történik. A bányászati cégek általában nagy területeket sajátítanak ki, gyakran erőszakkal vagy tisztességtelen eszközökkel, amelyek következtében a helyi lakosok elveszítik földjeiket és megélhetésüket – ráadásul a bányászati tevékenységekre nem igazán jellemző, hogy megfelelő kompenzációval járnak: a helyi közösségek nem, vagy csak elenyésző mértékben részesülnek a profitból. Márpedig a profit óriási.

2023-ban körülbelül 220 ezer tonna lítiumot bányásztak ki a világon. Ez a mennyiség 2025-re várhatóan 350 ezer, 2030-ra pedig 600 ezer tonnára fog növekedni.

A lítiumot elsősorban elektromos járművek akkumulátorainak gyártásához használják, de ott van gyakorlatilag minden más elektronikai eszközünkben, például az okostelefonokban, a laptopokban és a tabletekben vagy az okosórákban is. Ha mindez nem lenne elég, a lítiumot üveg- és kerámiafényezésben, valamint hőálló üvegekben is használják, szóval kár elaprózni: hatalmas rá az igény, és az éhség a járművek egyre agresszívebb elektrifikálása jegyében – amit a világon mindenhol éppen az ökológiai lábnyom csökkentésére hivatkozva erőltetnek – egyre csak nő. Ez nagyon negatív hatással jár a dolgozói rétegekre nézve, hiszen a lítiumbányászattal foglalkozó társaságok alkalmazottai gyakran veszélyes és egészségtelen körülmények között, a biztonsági előírások és megfelelő védőfelszerelések figyelmen kívül hagyásával dolgoznak, ami komoly egészségügyi kockázatokat jelent. Mindeközben gyakran eléggé alulfizetett, szakszervezeti vagy bármiféle jogi képviselet nélküli tömegekről van szó.

A chilei lítiumbánya pusztasága

A negatív környezeti és társadalmi hatások, valamint a folyamatos keresletnövekedés mellett egyre nehezebb lesz gazdaságosan és környezetkímélő módon lítiumot kitermelni. Ez a helyzet fokozza a fenntarthatósági aggályokat, mivel az alternatív energiaforrások és technológiák iránti igény egyre csak növekszik. És ha már itt tartunk: a lítium akkumulátorok életciklusának végén keletkező hulladék kezelése szintén komoly kihívást jelent. Az újrahasznosítás jelenleg nem elég hatékony, a környezetbe jutó veszélyes anyagok pedig további szennyezést okoznak. A hatékonyabb újrahasznosítási módszerek kidolgozása és bevezetése elengedhetetlen (lenne) a lítium bányászat hosszú távú fenntarthatóságához. Minderre találhatott most megoldást a német-brit konzorcium.

Nagyon kellenek az új lítiumforrások

A két fent írt vállalat munkája felbecsülhetetlen jelentőséggel bírhat, már akkor is, ha a világ lítiumbányászatának csak egy részét sikerül kiváltani azzal a tiszta és innovatív megoldással, amit kieszeltek. Az EnBW a világon elsőként alkalmazta a lítium közvetlen kinyerésének technológiáját a baden-württembergi Bruchsal geotermikus erőművében. Az eleve termálvizet mozgató üzem csak úgy mellékesen képessé vált kinyerni 99,5 százalékos tisztaságú lítium-klorid oldatot a rajta áthaladó geotermikus vízből. Ezt az oldatot az angol LevertonHELM laboratóriumaiban, Basingstoke-ban finomították tovább, hogy végül kiváló minőségű lítium-karbonátot állítsanak elő – ami így már közvetlenül felhasználható akkumulátorok katódanyagának gyártásához.

Fenntartható megoldás az energiaátmenet szolgálatában

Az EnBW és a LevertonHELM együttműködése nem áll meg ezen a ponton: a két vállalat célja a technológia továbbfejlesztése, hogy még fenntarthatóbb módon állíthassanak elő lítium-karbonátot és lítium-hidroxidot. A projekt hosszú távú célja a helyi források kiaknázása, ami elengedhetetlen az elektromobilitás és az energiatárolás kapacitásának növeléséhez, közben pedig óriási jelentősége lehet a Lítium-háromszög helyi ökoszisztémáinak és közösségeinek megóvásában is, hiszen azok a területek nagy bajban vannak, már azon egyszerű oknál fogva is, hogy

egyetlen tonna lítium előállításához közel kétmillió liter víz szükséges.

Az EnBW új folyamata a ma ismert megoldásoknál sokkal környezetbarátabb, és fontos alternatívává válhat – egyrészt a környezetkímélő módszer, másrészt pedig a lítiummal nagy mennyiségben nem rendelkező gazdaságok külföldi kitettsége okán.

„Az energiaátmenet sikeréhez elengedhetetlenek az energiatároló technológiák, márpedig a lítium központi szerepet játszik az elektromobilitás és a megújuló energiák területén” – mondta Dr. Thomas Kölbel, az EnBW kutatás-fejlesztési szakértője. A LevertonHELM-mel való együttműködés célja, hogy fenntartható lítiumforrást teremtsenek, és kielégítsék az egyre növekvő keresletet, úgy Németországban, ahogy Európában. Bart Vanden Bossche, a LevertonHELM kereskedelmi igazgatója erre ráerősítve úgy nyilatkozott: az ilyen együttműködések kulcsfontosságúak az európai erőforrások fejlesztéséhez, és helyi termelési képességek kiépítése alapvető lehet az Európai Unió energiaátmenetének támogatásához is. Laura Herrmann, az EnBW kutatási és fejlesztési projektmenedzsere kiemelte, hogy

a bruchsali geotermikus erőműben kinyert víz magas lítiumtartalma nagy lehetőséget kínál a regionális, környezetbarát kitermelésre.

Az EnBW és a LevertonHELM innovatív megoldása egy új, fenntarthatóbb utat nyit a lítium kinyerésére, geotermikus vízből. Ez a technológia nemcsak csökkenti a környezeti terhelést, hanem hozzájárul az elektromobilitás és a megújuló energiák terjedéséhez is, hiszen a jövő akkumulátorai már akár geotermikus vízből nyert lítium alapúak is lehetnek. Ez jelentős lépés egy zöldebb és élhetőbb világ felé, amiben minimalizáljuk a lítiumbányászat negatív hatásait és biztosítjuk a fenntartható fejlődést a jövő generációi számára.

# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET:


JÖVŐ
A Rovatból
Közeleg a tömeges kihalás: most először veszítettünk el egy fajt a globális felmelegedés miatt
Kutatók szerint az elmúlt 500 év során annyi faj halt ki a Földön, mint amennyi az emberiség jelenléte nélkül 18 ezer év alatt pusztult volna el.


2050-re a világ állat- és növényfajainak egyharmadát veszítjük el a globális felmelegedés miatt. Elsőként egy floridai kaktuszfajtól, a Key Largo kaktusztól kellett elbúcsúznunk - írja az RTL.

Természettudósok szerint a Pilosocereus millspaughii, ismertebb nevén a Key Largo kaktusz a globális felmelegedés első áldozata az Egyesült Államokban.

Floridában tizenhárom egymást követő hónapban dőlt meg a melegrekord, ami végzetes hatással volt erre a kaktuszra.

„Ez az első eset, hogy egy fajt az ember által gerjesztett globális felmelegedés miatt veszítünk el” – közölte a Salon.

A Key Largo kaktusz kihalásához több tényező is hozzájárult, mint például a sós víz betörése, a talajminőség romlása, a hurrikánok intenzitásának növekedése és a szokatlanul magas dagályok. Ezek mind a globális felmelegedés következményei.

Az ENSZ 2019-es tanulmánya szerint egymillió fajt fenyeget a kihalás veszélye világszerte, de a frissebb adatok alapján a következő ötven évben hatmilliót is elveszíthetünk.

A Discover Magazine és a Euronews gyűjtései alapján például ezekkel az állatokkal nem találkozhatnak majd a 2050 utáni generációk: erdei elefánt, amuri leopárd, sumatran tigris, borneói orángután, keleti gorilla, szumátrai rinocérosz.

A Pulitzer-díjas Elizabeth Kolbert a 2015-ben megjelent, A hatodik kihalás című könyvében rámutatott, hogy az emberiség jelenleg a korallok, cápák és több vízi faj egyharmadát, az emlősök negyedét, a hüllők ötödét, a madárfajoknak pedig hatodát hajtja a kihalás irányába.

Az elmúlt 500 év során annyi faj halt ki, mint amennyi az emberiség jelenléte nélkül 18 ezer év alatt pusztult volna el. Az édesvízi állatok és növények háromszor akkora gyakorisággal halnak ki, mint 66 millió évvel ezelőtt. „Nem túlzás azt állítani, hogy az ember és a globális felmelegedés olyan hatással vannak az élővilágra, mint egy becsapódó meteor” – figyelmeztetnek a szakértők.

Európa a leggyorsabban melegedő kontinens, ahol a hőmérséklet jelenleg 2,3 Celsius fokkal haladja meg az iparosodás előtti szintet. Az ilyen mértékű felmelegedés súlyos hatással van az élővilágra és az emberi társadalmakra egyaránt.

A klímaváltozást tagadók egyik közkedvelt álláspontja, hogy az extrém felmelegedést valójában nem az ember okozza, hanem ez egy természetes, ciklikus folyamat. Azonban a tudományos konszenzus egyértelmű: az emberi tevékenység hatásai katasztrofálisak a Föld élővilágára nézve.

# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET:


JÖVŐ
A Rovatból
Minden megváltozik: nálunk a globális átlagnál is nagyobb a hőmérséklet-emelkedés - mondja az éghajlatkutató
A mostani tartós hőhullám csak a kezdet. Búcsút inthetünk a síelésnek, jöhetnek a malagai borok, még több lesz a légkondi, fel kell készülni a klíma-menekültekre.


A hótól már régen elbúcsúztunk. Igaz, mutatóban minden évben leesik egy kicsi, pár napig még itt-ott fehérek az utcák, a táj, de Magyarországib a tél már csak a mesekönyvekben fehér és havas. A nyár viszont egyre inkább forró, forróságrekordok dőlnek meg évről évre. Ahol lakom, nem is egy ház kertjében már banánfák magasodnak, az elsőre talán még felkaptam a fejemet, de azóta jó néhány év eltelt, több is megjelent belőlük, és bizony szépen áttelelnek.

A globális felmelegedés az elmúlt évtizedben tapinhatóvá vált, olyan katasztrófává, amit lábon hordunk ki. Mire számíthatunk, hogyan tudunk alkalmazkodni mindehhez? Szabó Péter éghajlatkutatóval beszélgettünk.

– Egész Európában nálunk van most a legmelegebb, ez már a globális felmelegedés hatása?

– Van fölöttünk ez a meleg, úgynevezett előoldali levegő, amely azért ragadt itt tartósan, mert Nyugat-Európában viszont ciklonok örvénylenek, ezek előoldalán érkezik dél felől észak felé a meleg levegő.

Sajnos ez a ciklon és frontjai nem igazán tudnak közelebb jönni hozzánk, mert egy úgynevezett blokkoló anticiklon,

ami általában tartósabb hőhullámokat okoz, megakadályozza, hogy nyugatról kelet felé, a megszokott módon áramoljon a levegő.

– Időnként beharangozták, hogy jön az enyhülés, és ez az enyhülés elvérzett körülbelül az Őrség környékén. De akkor ez most egy olyan időjárási anomália, ami egyedi, és nem kell attól tartanunk, hogy minden évben így lesz?

– Nemcsak a Kárpát-medence fölött van ez a tartós meleg, hanem a Balkánon is, de Ausztriában már nincsen meleg, oda eljutottak a frontok is. Ez nem egy olyan szituáció azért, amire minden évben fel kell készülnünk.

– Tehát akkor ez nem hozható összefüggésbe a globális felmelegedéssel?

– Nem, az már viszont összefüggésbe hozható, hogy az átlaghőmérséklet emelkedik, tehát a nyári átlaghőmérséklet is. Ez azzal jár, hogy ezekből a forróbb napokból is több fordul elő.

– Itt, a Kárpát-medencében sokáig mindenki azt mondta, hogy ez egy milyen jó kis védett hely, bőven vannak vizek, megvéd minket az időjárási szélsőségektől. Ez a jövőben is így lesz?

– Attól függ, hogy mire gondolunk. Magyarországon a hőmérséklet-emelkedés nagyobb volt, mint a globális átlag. Ugyanakkor, ha Skandináviát nézzük, annál viszont kisebb.

A felmelegedés annál intenzívebb, minél közelebb vagyunk a sarkokhoz, és annál kisebb, minél közelebb vagyunk az Egyenlítőhöz.

Tehát Magyarország a globálisnál kissé magasabb felmelegedést produkált eddig.

– Ezek szerint ugyanilyen helyzetben van Ausztria, ami már nem a Kárpát-medencében van? Azaz ezt inkább szélességi övezetenként kell nézni?

– Igen, inkább ahhoz köthető, és az óceántól való távolsághoz. Nyilván a domborzat is meghatározza, ugyanis a hótakaró csökkenése miatt a magasabban lévő területek jobban melegednek.

– Idén már szinte hetente moshatjuk az autót, mert minden ilyen esővel irdatlan mennyiségű szaharai por érkezik. Ez megint csak valami egyedi eset, vagy ez összefüggésben áll az időjárás tartós változásával?

– Én is olvastam erről egy tanulmányt, amely szerint gyakrabban fordulnak elő a szaharai porok a Kárpát-medence térségében is. Ez annak köszönhető, hogy a magasban el tudja szállítani egy előoldali helyzetben egy erős szél a Kárpát-medence fölé az apró szemű port. Ez egyrészt szűrheti a magasban a napsütést, illetve ha eső esik, kimosódhat a légkörből. Valóban, mostanság több hír szólt erről.

– Ezek szerint nem tudható bizonyosan, hogy ez a felmelegedés következménye-e vagy sem?

– Egy-két év után még nem jelenthető ki, hogy valami a klímaváltozás miatt történik gyakrabban, de azt már látni, hogy gyakrabban van olyan ciklonális helyzet, amikor annak előoldalán ez előáll.

– Hogyan tudjuk kiszámolni a klímaváltozás jövőbeli hatását? Most csak a mai állapotokat tudjuk kivetíteni, és annak alapján festünk fel valami jövőképet, de az emberiség története tele van nem várt fordulatokkal, a technológiában is.

– Amikor a jövőbeli éghajlatot próbáljuk leírni különböző modellekkel, akkor helytelen az, amikor extrapolálunk egy múltbeli trendből, hiszen pont ez a lényege ennek a nem lineáris, kaotikus rendszernek, hogy nem szabad a múlt alapján kivetíteni a jövő felé, mert a rendszer egyáltalán nem olyan, hogy ami eddig történt, ugyanaz folytatódik majd a jövőben. Gondolhatunk arra például, hogy az óceánok hőkapacitása jóval nagyobb, mint a levegőé, tehát azok sokkal lassabban reagálnak a változásra, illetve a jéggel borított területek még lassabban. Ez egy rendkívül bonyolult, összetett rendszer, különböző pozitív vagy negatív visszacsatolásokkal.

A jövő éghajlatának megadásához klímamodellekkel dolgozunk, amihez több forgatókönyvet veszünk figyelembe.

Használunk egy zöldebb jövőképet, amit egy ösztönző, „mi lenne, ha” forgatókönyvként kezelünk, pozitív példaként hozzuk mindig fel. Gondolkodunk egy közepes forgatókönyvben, ami azt jelenti, hogy csak 2040-től feltételezzük az erősebb kibocsátáscsökkentést, és természetesen készül egy pesszimista jövőkép, ahol nem számolunk komolyabb erőfeszítésekkel. Ez utóbbit természetesen olyan példaként hozzuk, hogy ezt kellene elkerülni, hiszen ez óriási extra hatással jár majd, sokkal több halálozással például. Tehát mi ezt a három forgatókönyvet vizsgáljuk minden egyes tanulmányunk során.

– Mennyire pontosak ezek a modellek, mennyire hihetünk nekik?

– Ezeket már a 90-es évektől elkezdték fejleszteni. Magyarországon is van körülbelül négy klímamodell, amit az OMSZ-ban (ma már HungaroMet), illetve az ELTE Meteorológiai Tanszékén futtatnak. Ezeket mi nem igazán tudjuk itthon fejleszteni, hiszen nagy emberi erőforrás kell hozzá, de tudjuk adaptálni őket. Megkapjuk a forráskódot, és a beállítások után futtatjuk itthon őket. Természetesen egyre pontosabbak ezek a klímamodellek, hiszen egyre több komponenst belevisznek az éghajlati rendszerbe, óceáni modellek is benne vannak, illetve nemcsak a felszínen írják le a folyamatokat, hanem felmennek a légkör tetejéig is. Mielőtt élesben futtatnánk, teszteljük őket.

Úgy végezzük a tesztelést, hogy egy 20-30 éves múltbeli időszakba helyezzük, és megnézzük, hogy mennyire reálisan adják vissza a múltban mért éghajlatot, illetve az éghajlatváltozást, ami esetleg történik.

Ha az eredmények egyeznek a múltban tapasztaltakkal, használható a modell.

– Mit mutat Magyarországra nézve egy klímamodell a 2040-es, 2050-es évekre? Milyen lesz akkor a nyarunk vagy a telünk?

– A teleink egyre melegebbek lesznek, a mínusz 15-20 fokos hőmérsékletek eltűnnek hazánkban. Én ennek persze örülök, hiszen ezt a szélsőségesen hideg hőmérsékletet nem szeretem, illetve síelni sem szeretek.

A síelésre alkalmas napok is nullára fognak csökkenni a század második felétől.

A vegetációs időszak sokkal korábban fog kezdődni. Ez azt jelenti, hogy sajnos tavaszi faggyal is fog ez járni, amit szintén jó lenne elkerülnünk. Van egy-két pozitív hatása is ennek a változásnak, például kevesebb ónos eső lesz Magyarországon, kevesebb lesz a köd. Viszont az, hogy kevesebb lesz a fagyos nap vagy a téli napok száma (amikor nappal is fagy), ez baj lehet, mert így a kórokozók könnyebben áttelelnek. Ezért olyan növényfajokat kell majd telepíteni, amelyek ellenállóbbak ezekkel a kórokozókkal szemben.

– A mezőgazdaságnak másfajta növények, másfajta gyümölcsök termesztésére kell átállnia?

– Ez már most is látható. Volt egy kutatásunk is a szőlő hőösszegére vonatkozóan. Ebből azt látjuk, hogy

ma már Magyarországon egyre kevesebb fehérbort kellene termelni, mert a vörösbornak megfelelő hőösszegek uralkodnak már most is,

és ez a jövőben még inkább így lesz: a század közepe után leginkább a malagai boroknak lesz ideális az éghajlat. Valóban kell változtatni, vannak különböző technológiák, amelyekkel a szőlő hőstresszét lehet csökkenteni, illetve lehetne hidegebb éghajlatra menni. Magyarországon ez viszont nem járható út, mert a hegyekben felfelé valószínűleg nem lehet mozogni a szőlős vidékkel. Valószínűleg az lesz a megoldás, hogy más fajtákat kell nemesíteni. Talán mintha Tokajban el is kezdtek volna a vörösborral kísérletezni, az eddig száz százalékban fehér szőlővel bíró területen, mert ott is rájöttek, hogy ez nem lesz fenntartható.

– Mi, emberek, hogyan adaptálódjunk ehhez a helyzethez? Például ebben a forróságban nagyon sokan a légkondicionálót telepítenek, mert nem tudják elviselni a meleget a házukban. Vannak, akik azt mondják erre, hogy a légkondicionáló az végül is fűti az utcát, így hozzájárul a felmelegedéshez. Mások viszont azzal érvelnek, hogy ez egy hőszivattyú, tehát azt a hőmennyiséget viszi csak ki bentről, ami egyébként is itt van a bolygón, csak éppenséggel a házon belülre került.

– Muszáj sajnos az ilyen sűrűn lakott területeken valahogy hűteni magunkat, hiszen napok óta 30 Celsius-fokos a budapesti átlaghőmérséklet, ami azt jelenti, hogy minden test 30 fok körüli, hiszen minden energiaegyensúlyra törekszik. Ráadásul minden lakásban ilyenkor 50-60 százalékos a páratartalom, azaz ezt sokkal melegebbnek is érzékeljük.

Tehát muszáj a légkondicionálást alkalmazni addig, amíg nincsenek erre jobb megoldások. Ugyanakkor a légkondicionálás tényleg fűti a külső területet.

Én is, amikor itthon bekapcsolom a légkondit, kicsit óvatosan teszem, próbálom nem túl sokat használni, 30-29 fokról lehűtöm 27 fokra a levegőt. 27 foknál sosem kell szerintem, hogy alacsonyabb legyen ilyenkor a belső terek hőmérséklete, mert a külső és a belső hőmérséklet között egyébként sem olyan jó, ha 10-12 foknál nagyobb különbséget hozunk létre, mert ezt sem viseli jól a szervezet. Néhány szomszédomnak nincsen légkondija, őket szerintem zavarja, hogy a meleg levegő, amit kienged az én készülékem, hozzájuk fog bemenni. De nem ez a legnagyobb probléma, hogy mondjuk a hőt kiengedjük, inkább az, hogy a meleg nappalokon felépülő extra csúcsterheléseket továbbra is szénalapú erőművekkel tudják csak kielégíteni az energiaszolgáltatók.

– Amikor meleg van, akkor általában a nap is eléggé süt, és a hazai naperőművi kapacitás ilyenkor csúcsokat dönt. Nem lehet az, hogy a többlet energiaszükségletet meg is teremti a többlet napsütés?

– Így van, általában, amikor ezek a hőhullámok vannak, akkor rengeteg napenergia is érkezik. Mindenképpen pozitív, hogy ma már egyre több napelemparkot üzemeltetünk, fontos tényező, hogy ebből minél több legyen, hiszen pont az ilyen napokon, egy ilyen anticiklonális, kevésbé felhős időszakokban nagyon jól tud működni a napenergia.

De ne feledjük, hogy a meleg éjszakára is velünk marad, olyankor már valóban csak a fosszilis erőművek segíthetnek ki bennünket.

– Mi az, amit meg kellene változtatnunk a városainkban, hogy élhetőbbek, hűvösebbek legyenek? Hogyan kell az épületeinket építeni ezentúl?

– Növelni kell a zöldfelületeket a városban. Kék infrastruktúrát kell telepíteni, azaz a víz is nagyon jól tud működni a hőszigethatás csökkentésében, ha minél több víz van a városban. Például a Duna környékén sokkal jobb a levegő, mint például a Blaha környékén, tehát egyértelműen a víz sokat tud segíteni. Az épületek energiahatékony hőszigetelése is nagyon fontos szerintem, hiszen nagyon sok idős háznál könnyen be tud a meleg levegő jutni a házba. Illetve akik társasházi lakásban élnek, nappal sötétítsenek, amennyire tudnak, hogy minél kevesebb napsugárzás jusson be a lakásba. Mostanában olvastam egy-két hőkamerás cikket is, amely kimutatta, hogy nincsen jobb az árnyékos zöldfelületnél a városban, hiszen azok a legalacsonyabb hőmérsékletű területek, ebből kellene minél többet csinálni. Ez igaz a kertekre is. Tehát

aki teheti, a kertjében, ne nyírja a füvet, hanem hagyja magasodni,

illetve amennyire lehet, természetesen fákat is telepítsen, hiszen ezek árnyékot tudnak adni és hűsíteni tudják a környezetünket.

– Milyen további hatásaival számoljunk a hőhullámoknak?

– Ilyenkor a többlethalálozás is jelentősen megnő. Magyarországon volt egy kimutatás, hogy

az eddigi legtöbb hőhullámos nyarakon (2012-ben és 2015-ben) 30, illetve 17 százalékos többlethalálozást mértek a hőstresszes napokon.

Ez nagyon magas szám, ami elsősorban a 65 év felettieket, illetve a szív- és érrendszeri betegséggel bírókat érinti jelentősen. A Földnek vannak olyan területei, ahol egyáltalán nem tudtak védekezni ezek ellen. Mi szerencsésebbek vagyunk, annak ellenére, hogy egy friss kimutatás szerint az ország lakásállományának 27,6 százalékában van csak légkondi, ami a globális értékhez képest alacsonyabb szám.

– Ha mi szerencsésebbek vagyunk, kik azok, akik tragikus helyzetbe kerülnek?

– Azokon a területeken, ahol például a szárazság és a hőstressz miatt nem tudnak majd élni, tehát muszáj elvándorolni. Ez is egy hatása az éghajlatváltozásnak, hogy elindul a klíma-migráció.

– Tehát például a délebbi, szaharai területekről az emberek elkezdenek vándorolni az északi térségek felé, és mondjuk megcélozzák például Európát? Ennek komoly politikai hatásai is lehetnek, és mintha már lennének is, hiszen a szíriai polgárháború részben már a klimatikus változásoknak is tulajdonítható.

– Így van. Elégedetlenséget szül, ha az ember nem tudja fenntartani az életszínvonalát, például

a szárazság, amelyet az éghajlatváltozás okoz, elindíthat egy politikai válságot is.

Szíriából is részben egy nagy szárazság miatt indult el ez a migráció.

– Nagyon jó dolog, hogy mi ezt a kibocsátás-csökkentést komolyan vesszük, magam is, amit tudok, megteszek a szigeteléstől kezdve a napelemekig, de hát mi itt a nyugati világban ezt viszonylag könnyebben tudjuk tenni. Elvárhatjuk-e azonban a fejlődő világtól, akik végre úgy akarnak élni, ahogy az emberek a nyugati féltekén élnek, hogy azt a robbanásszerű fejlődést, amiben éppen náluk zajlik, leállítsák a kibocsátás-csökkentés kedvéért? Belekalkulálják a klímaszámításokba, hogy nem biztos, hogy mindenki tud úgy viselkedni, mint ahogy a csökkenő lélekszámú, egyébként is nagyon gazdag nyugati világ?

– Igen, ez jó meglátás. Ez nem csak társadalmi és gazdasági probléma, hanem alapvetően morális kérdés, hogy hogyan várjuk el a jóval szegényebb Afrikától és Indiától, vagy Dél-Amerikától, hogy ők is fogják vissza a kibocsátásukat, annak ellenére, hogy ők még sehol sincsenek hozzánk képest. Ez óriási dilemma, és nehéz áthidalni, hogy

hogyan adjuk el azt nekik, hogy ez mindenkinek jó lesz, noha ők még egyáltalán nincsenek a kanyarban sem hozzánk képest.

És igen, tehát visszatérve arra a kérdésre, hogy ezek benne vannak-e a forgatókönyvekben, igen, ilyen forgatókönyvek is vannak.

– Tehát van olyan forgatókönyv, hogy a nyugati világ jócskán vissza tudja fogni magát, és a fejlődő világ pedig kevésbé?

– Így van, van ilyen is. A jelenlegi négy legnagyobb kibocsátó az USA, Európa, India és Kína. Az USA és Európa 2050-re könnyen elérhetik, hogy nettó zéró kibocsátásúak legyenek. Ezekből viszont India és Kína, illetve a legtöbb fejlődő ország, például Afrika, Dél-Amerika országai viszont nem, és ezek lesznek a legnagyobb kibocsátók a következő néhány évtizedben.

# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET: