hirdetés

JÖVŐ
A Rovatból
hirdetés

Breaking Boundaries – David Attenborough megmutatja, mekkora károkat okoztunk a bolygónknak

A Netflix új dokumentumfilmjében Attenborough és Johan Rockström professzor azokat a kritikus határvonalakat veszi sorra, ahonnan már nem lesz visszaút.

Link másolása

hirdetés

Dübörög a Netflixen Jonathan Clay dokumentumfilmje, amelyben Johan Rockström professzor kíséri el a nézőt egy 75 perces utazásra a Föld körül. A David Attenborough narrálásával készült dokumentumfilm talán legfigyelemreméltóbb pontja az a grafikon, amely a globális hőmérséklet-ingadozást szemlélteti, rámutatva, hogy bolygónkon a hőmérséklet mindössze tízezer éve stabilizálódott. Ezt a két jégkorszak közötti viszonylag stabil meleg időszakot holocén kornak nevezi a tudomány. Ez a stabilitas tette lehetővé az állandósult tengerszintet, vagy a kiszámítható évszakokat.

Napjainkban azonban a tudósok úgy vélik, hogy ez a stabilis időszak az emberi tevékenységnek köszönhetően véget ért. Amint azt Rockström professzor nagyszerűen megfogalmazza:

nem a bolygó jövőjéért kell aggódnunk, hanem az emberiségéért.

Rockström minden területen személyes tapasztalataival kiegészítve, szakértői véleményekkel alátámasztva, alaposan mutatja be a kritikus pontokat, és azoknak várható végkifejletét. Ilyen a sokat emlegetett sarki jégtakarók olvadása is. Ezek a felületek a Napból érkező hő 90-95%-át verik vissza fehér színük miatt.

Amikor a jégtakarók olvadni kezdenek, megváltozik a színük, az egyre sötétebb felületek pedig már nem visszaverik, hanem elnyelik a hőt, ezáltal melegítve bolygónkat. Ez a folyamat oda vezet, hogy később már saját magukat olvasztják egyre rohamosabb sebességgel. A film ezt jelöli meg a legdrámaibb fordulópontnak, ami történhet velünk.

A rendező, Jonathan Clay a film kapcsán azt nyilatkozta, hogy számára a forgatás egyik leginspirálóbb pillanata az volt, amikor egy Grönladi gleccser szélén ülve Jason Box professzor a Dániai és Grönlandi Földtani Intézetből elmagyarázta, hogy

hirdetés
hacsak nem sikerül valahogyan lehűteni a bolygót, Grönland megsemmisül.

Grönland ugyanis tízezer köbméter jeget veszít másodpercenként. Ha ez a jégfelület telejesen elolvad, akkor a tengerszint hét méterrel emelkedik meg.

A Déli jégsapka ugyan sokkal ellenállóbb, mint az északi, de ma már tudjuk, hogy az sem tart majd örökke. A Déli-sakvidék jegének elolvadása ötven méteres tengerszint emelkedést eredményezne, amely tömegeket késztetne lakóhelyük elhagyására.

A felmelegedéssel kapcsolatban a filmben elhangzik a Mad Max hasonlat. A filmet ugyan két órán át élvezhetjük a moziban, de nem biztos, hogy túl sokan álmodoznának arról, hogy egy ilyen világban éljenek.

A probléma az, hogy minél jobban felmelegszik a bolygónk, annál hidegebb levegőre lenne szükségünk ahhoz, hogy az egész folyamatot visszafordítsuk.

A sarki jégtakarók elolvadása nem csupán az ottani jégtakaró elvesztését jelentené, hiszen Földünkre komplex rendszerként kell tekintenünk, ahol az egyes kritikus pontok elérése dominóeffektusként indíthat be egy láncreakciót.

A Breaking Boundaries trailere

Rockström levezetése szerint több szektorban száguldunk a kritikus szint felé, ilyen a légszennyezés is. Szakemberek nyilatkoznak a filmben arról, hogy már 1988-ban átléptük azt a határt, ami a biztonságos légkört jelentette. Ezt 350 részecske per milliós (ppm) szén-dioxid-mennyiségben határozták meg. A 350 ppm azt jelenti, hogy 350 szén-dioxid molekula van az 1 millió gázmolekulán belül.

Jelenleg a 415 ppm-es légköri szén-dioxid-koncentrációnál tartunk, ezzel közelítve a veszélyzónához. Amikor a 450 ppm-es határt is átlépjük, belépünk a fokozottan veszélyes zónába, ami már 1,5 Celsius fok átlaghőmérséklet-emelkedést jelent.

Ekkor billen majd át az egyensúly, innentől a Föld már magát kezdi melegíteni.

Jelenleg 1,1 foknal tartunk. A fosszilis üzemanyag-mentességet ezért kell mindenképpen elérnunk 2050-re.

Kétségbeejtő az is, amit az esőerdők pusztításával végzünk, főleg az állattartás és a szójatermesztés érdekében. Amazónia száraz évszaka normál esetben három hónapig tart, de ez az időszak sajnos folyamatosan hosszabbodik. Egészen pontosan tíz évente hat nappal.

Amikor ez a száraz időszak eléri a négy hónapot az erdőpusztítás és a felmelegedés következtében, akkor a dzsungel helyét füves puszta veszi majd át. Ez az elszavannásodás azt eredményezi, hogy a fák kiszáradásával egyben megszűnik az oxigéntérmelésük is.

A pusztuló természet nem kizárólag az erdőírtás miatt veszélyes ránk nézve. Anne Larigauderie ökológus példátlannak nevezi a pusztulást, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy a Föld nyolcmillió állat- és növényfajából egymilliót a kihalás fenyeget. Az emberiség eddig a világ vadon elő állatainak a 68%-át írtotta ki.

Ezek után egyáltalán van-e esély a változtatásra, vagy már túl késő? Nehéz megmondani, de talán van még remény.

Erre a film szerint a legjobb példa a nyolcvanas években felfedezett ózonlyuk, amely a megfelelő méreganyagok betiltásával mára már szépen regenerálódott.

A film a tápanyagokat, vizet, erdőségeket, a biológiai sokszínűséget, valamint az időjárást nevezi meg bolygónk öt alkotóelemének, amelyekre szüksége lenne az emberiségnek az életbe maradáshoz, mert biztosítják a Föld stabilitását. Ezek közül talán az egyetlen, amit még nem tettünk tönkre, az az édesvíz tartalék.

Más a helyzet azonban a tengerekkel és óceánokkal, ahol több száz területet kereszteltek el ‘dead zone’-nak, vagyis halott zónának, mert a foszfor és a nitrogén mértéktelen alkalmazásával kiöltük belőlük az élővilág nagy részét. Egyes zónák több tízezer négyzetkilóméteresek is lehetnek.

Ennek a folyamatnak azonban korántsincs itt vége, mivel a légkörbe kibocsátott, nagy mennyiségű szén-dioxid egyharmada az óceánban végzi, ezzel savasodást okozva. Ha ezt valahogyan nem sikerül megállítanunk, akkor újabb kipusztulás következhet be óceánjainkban, amire már volt példa a történelemben.

A film sötét éggel ábrázolja az emberiség jövőjét, ahol a biodiverzitás-krízis, a szárazság, vagy a légszennyezés mind-mind egy elképzelhetetlennek tűnő, ámde a távolban már felsejlő jövőképet tár felénk. Aki még gondolkozik rajta, hogy lecsapja a feje körül zümmögő, zavaró beporzó rovart egy újsággal, annak mindenképpen ajánljuk a Netflixen futó Breaking Bounderies ijesztő jövőképét.

# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
JÖVŐ
A Rovatból
hirdetés

Már csak arról dönthetünk, mit kezdünk az emberiség megmaradt idejével - interjú Stumpf-Biró Balázs jövőkutatóval

Ha eddig azt gondoltad, messze még a vég, most már nem fogod.

Link másolása

hirdetés

Stumpf-Biró Balázs az éghajlatváltozás hatásait azonosító, és az alkalmazkodás folyamatát támogató Cassandra Programot fejlesztő Cassee Klímaadaptációs Tanácsadó Zrt. társalapítója. A mentális felkészülést fontosnak tartó Deep Adaptation (Mélyalkalmazkodás) mozgalom magyarországi képviselője, és a szemléletformálást segítő Betyáros Világ podcast alkotója. Arról beszélgettünk vele, mi vár ránk az elkövetkező időkben, és mire kell felkészülnünk. Nem festett reményteli képet.

– "Csak akkor van esélyünk a felkészülésre, ha nyíltan beszélünk a civilizációnk összeomlásának lehetőségéről!" Az idézet egy nyílt levélből származik, amit, ha jól tudom, számos nemzetközi tudós írt alá. Meglett a hatása?

– Valóban, a Scholars Warning kezdeményezéshez több száz tudós csatlakozott, köztük magyarok is. A levél megjárta a maga útját a nemzetközi sajtóban, aztán a téma el is csendesedett. De nem egyedi eset ez. Komoly esély mutatkozik arra, hogy a novemberben Glasgow-ban tartandó COP26 konferencián már talán napirendre is tűzik az IPCC (Éghajlatváltozási Kormányközi Testület – szerk.) 2018-as különjelentését... „Ej, ráérünk arra még!", mondom erre én keserű iróniával.

– Vagyis nyilván nem érünk rá. A helyzet egyre rosszabb, és romlik. De azért az emberek többsége talán okkal reméli, hogy megfelelő hozzáállással és technológiával megoldhatjuk az éghajlatváltozás problémáját... vagy mégsem?

– A valószerűtlen remény elveszi tőlünk a valódi lehetőségeket, mert elpazaroljuk az értékes időt, amely alatt megkísérelhetnénk felkészülni, és csökkenteni a minket érő fizikai és lelki károkat.

A legnagyobb baj a „meg fogjuk oldani” szemlélet népszerűségével, hogy tabuvá teszi a fontos párbeszédet arról, hogy mit is tehetünk annak tudatában, hogy valószínűleg nem leszünk képesek megoldani a problémát. A kor, amelyben élünk, elvárja, hogy reményektől mentesen szemléljük a valóságát. A reményteljes és a reménytelen ugyanannak a hamis érmének a két oldalai.

hirdetés
Nem reményre van szükségünk a továbblépéshez, hanem őszinte bánatból merített szabad elszántságra.

– Akkor mit tehet az ember, aki tovább akar lépni? Létezik erre valamiféle útmutató?

– 2018-ban megjelent tanulmányában a brit University of Cumbria tanára, Jem Bendell professzor rávilágított, hogy az éghajlatváltozással foglalkozó kutatók és szakemberek többsége azt feltételezi, hogy jelenlegi gazdasági, társadalmi és politikai rendszereink kellően rugalmasak ahhoz, hogy alkalmazkodjanak a hatalmas kihívásokhoz, és így változatlanul fennmaradjanak.

Megalkotta a „mélyalkalmazkodás” fogalmát, annak a gondolatkörnek a leírására, amely a fentiekkel ellentétben elfogadja, hogy természeti és humán rendszereink összeomlása egy valós lehetőség, már a mi életünk folyamán is.

A tanulmányban az igazán felkavaró az egyszerű, érthető szóhasználattal levont következtetés volt, hogy „túltoltuk, Béláim”, itt már nem nagyon van módunk érdemben tenni bármit is... leszámítva természetesen a legfontosabbat, a felkészülésünket és az alkalmazkodás megkezdését, egy alapjaiban megváltozó világhoz.

–A mélyalkalmazkodás mozgalommal kapcsolatban rögtön felmerül bennem a kérdés, hogy mitől mély, és mihez alkalmazkodik.

- Amikor társadalmak felbomlásáról, illetve összeomlásáról beszélünk, akkor meglévő életkörülményeink jelentős és drasztikus megváltozását értjük alatta. Azok az emberek, akik úgy látják, hogy ez a folyamat annyira valószínű, hogy lényegében elkerülhetetlen, illetve már kibontakozóban is van, a „mélyalkalmazkodás” kifejezést használják a válaszok megtalálásának menetére. Mély, mert a felszínes, fizikai feladatokra koncentráló „alkalmazkodás az éghajlatváltozáshoz” megközelítésén túl, saját belső utunkra koncentrál, hiszen

a ránk következő nehézségekből fakadó lelki teherrel, mindenkinek magának kell majd megküzdenie. Ahogy az emberek a világunk és az élet mindenféle területéről egyre inkább kezdenek ráébredni a folyamatok irányára, a nyugtalanság és a félelem keríti hatalmába őket.

Amint az éghajlati káosz hatásai kibontakoznak, a pánik szélsőséges válaszokat eredményezhet egyesek részéről. A „mélyalkalmazkodás” kezdeményezésének küldetése, hogy segítsen szeretetteljes válaszokat találni szorult helyzetünkre, ezáltal csökkentve a ránk váró fájdalmat, és valamennyit talán meg is mentve a társadalmainkból és természeti környezetünkből.

– Ez nem túl biztató... de vajon képesek-e az emberek meghaladni saját korlátaikat és visszafordítani ezeket a folyamatokat?

– Nem tudjuk megállítani.

Nem tudjuk visszafordítani. Nem tudjuk érdemben lassítani sem. Nem tehetünk mást, alkalmazkodnunk kell a gyorsuló változásokhoz. Az ember, mint tömeg, nem képes túllépni a saját árnyékán,

és különösen nem nehéz körülmények között, magasabb értékek védelmében hozni meg jelentős áldozatokat. A folyamat elkerülhetetlen, mert az emberiség nem tud elég gyorsan, elég sokat tenni ahhoz, hogy fenntartsa és megóvja saját víz- és élelmiszer-ellátását a környezeti hatásoktól.

– Ezek szerint élelmezési problémák is várhatóak?

– Az elmúlt három évben az európai mezőgazdaság hozama átlagosan 20-30%-kal csökkent. Az emberiség által bevitt kalóriák közel 60%-áért mindössze három növény, a búza, a kukorica és a rizs felel. A Földön megtermelt élelmiszer 75%-át csupán 12 növény-, és 5 állatfaj adja. A világ 4-5 nagy gabonatermő régiója közül legalább 3-4, súlyos, a termőképességét alapvetően befolyásoló időjárási szélsőségeknek lesz kitéve, már az előttünk álló 5-15 éven belül.

A globális élelmiszer-tartalékaink pedig, amennyiben egyenletesen lennének elosztva (és hát ugye ilyen még sosem volt), akkor 103 napra lennének elegendőek. Ha megesszük a haszonállatoknak szánt tartalékokat is, akkor a napok száma 247...

– De mi az oka, hogy a folyamatok visszafordíthatatlanná váltak?

– Egy olyan úton haladunk rendíthetetlenül előre, amelyről a legjobb szándékaink ellenére sem térhetünk már le. Ám valójában... nem is akarunk. Ennek számos oka van. Ezek közül három igazán fontos szempontot említek most meg. Az első és legfontosabb, maga az ember.

A szavannán, őseink idejében ugyanis az segítette a fennmaradást, ha az egyén minél többet kisajtolt az elérhető forrásokból, élt a rövid távú előnyökkel,

ha lokálisan gondolkodott, uralma alá hajtotta a környezetét, minél inkább kényelmessé tette saját és szűkebb csoportja mindennapjait, illetve szembeszállt a rivális törzsekkel. Ez a program továbbra is fut, és már ma sem vagyunk képesek a tömegek szintjén meghaladni azt.

A második egyirányú zsákutca sorsunk menetében, az energia. Mert az energianyerési stratégia, amire az ipari civilizáció épült, kudarcot vallott.

A helyzet az, hogy éppen most készülünk belezuhanni az úgynevezett energiaszakadékba.

A meglévő szénhidrogénkészletek ugyanis folyamatosan csökkennek, és minél kevesebb elérhető belőlük, annál többe kerül a kitermelésük. A nem energiával kapcsolatos erőforrásaink, mint ásványok, ivóvíz, megművelhető termőföldek, szintén fogynak.

És végül a harmadik tényező, a minket körülvevő folyamatok léptéke és sebessége. Ezzel kapcsolatban három alapvető fogalmat meg kell ismernünk. Az első az Overshoot, vagyis a Túlhasználat. Ez röviden azt jelenti, amikor egy populáció – adott esetben az emberiség – népessége és fogyasztása túllépi környezete fenntartható eltartóképességét. A második a Feedback Loop, vagyis a Visszacsatolási Hurok. A pozitív visszacsatolás alatt azt értjük, amikor a folyamat elemei kölcsönösen hatnak egymásra, így az már önmagát gerjeszti.

A harmadik az úgynevezett Tipping Point, vagyis Fordulópont. Ez nem más, mint amikor egy folyamat állapota eléri azt a kritikus stádiumot, ahonnan már önjáróvá válik, és többé nem fordítható vissza.

– Ezek a folyamatok milyen következményekkel járnak majd?

– Az éghajlatváltozás folyamatának eredményeként megkülönböztetünk elsődleges következményeket és másodlagos hatásokat. Az előbbi esetében egyszerűen arról van szó, hogy a szélsőséges időjárási események gyakoriságukban és intenzitásukban jelentősen megnőnek. Ott, olyan gyakran és olyan erősen csapnak le, ahogyan korábban az nem volt jellemző.

Az elmúlt két évtized alatt a hőhullámok 33%-kal, az árvizek 20%-kal, az aszályok 17%-kal nőttek egy tanulmány szerint. A folyamat pedig ettől az évtizedtől gyorsul majd fel igazán.

A másodlagos hatások esetében, kiválóan rendszerezett módon eddig már több, mint 460 hatást azonosítottak. Ezek felölelik életünk minden egyes területét: az élelmiszer- és vízellátást, az egészségünket, az infrastruktúrát, a gazdaságot és a biztonságot. Ez utóbbit pedig igen hamar meg fogjuk érezni a bőrünkön. Az élet ellehetetlenülése éppen azokon a területeken, ahol az előttünk álló időszakban leginkább nő majd a népesség,

emberek százmillióit kényszerítheti szülőföldük elhagyására. És amikor ennyien indulnak útnak, akkor milliók halála árán is kellően sokan érnek majd célba ahhoz, hogy annak meglegyen a hatása.

A szűkülő erőforrásokért kitörő háborúk megjelenése pedig csupán idő kérdése. Éppen úgy, mint őseink idejében, csak most nem kőbaltával.

– Mit jelent ez majd a mindennapi életünkre, a társadalmainkra nézve?

– Ha látjuk az egyre szélsőségesebbé váló tömeges megmozdulásokat a világ nagyvárosaiban, akkor egy dolgot ne tévesszünk szem elől: a várható kockázatok és az ezekből fakadó események közül lényegében még nem következett be semmi... van víz- és energiaellátás, kapható élelmiszer a boltokban, van közbiztonság, nem omlott össze a bankrendszer, létezik és igen magas színvonalon egészségügyi ellátás.

Tehát, amikor azt látjuk, hogy emberek tömegei mennek az utcákra, mert a jelenlegi helyzetben elégedetlenek a sorsukkal, és ezt olyan módon fejezik ki, hogy törnek, zúznak, gyújtogatnak... és rendkívül erőszakosan viselkednek, akkor töprengjünk el azon, mi várható majd abban az esetben, amikor a felsorolt dolgok bekövetkeznek?

Mit várhatunk majd akkor embertársaink jelentős tömegeitől, amikor nem lesz mit enniük, és a szellempénz, amiről azt gondolták, hogy az övék, nem áll többé a rendelkezésükre? És végül van-e fogalmunk a mostanság átéltek alapján arról, mennyire közel is lehet jelenlegi életünkhöz mindez?

– Jaj. Szinte csak arra tudok, gondolni, hogy akkor mit csináljak most, mi lesz velem?!

– Szinte mindenkiben, aki szembesül a jövőjével, megfogalmazódnak ezek a kérdések. És bár érzem, hogy valamilyen szintű választ adni kell az embereknek, mindenki, aki megoldást, a remény andalító ígéretét (csodálatos angol kifejezéssel „hopium”-ot) kínál az embereknek, becsapja őket. Igen, becsapja… mert elveszi tőlük annak a lehetőségét, hogy a valósággal őszintén és bátran szembenézve hozzák meg az igazán fontos döntéseiket az életükkel kapcsolatban.

– Hogyan alkalmazkodjunk mélyen?

– A mélyalkalmazkodásnak két iránya van…

Belső alkalmazkodás: egy olyan élet érzelmi, értelmi és lelki következményeinek feltárása, amelyet a társadalom szövetének maradandó károsodása, illetve rendszerének teljes összeomlása jellemez.

Külső alkalmazkodás: olyan gyakorlati intézkedések kidolgozása, amelyek lehetővé teszik az élhető élet megteremtését a társadalom összeomlását folyamán, és azt követően is.

A „mélyalkalmazkodás” négy, angol rövidítéssel 4R-nek nevezett fogalom, és az ahhoz kapcsolódó kérdések segítségével igyekszik megmutatni, hogy milyen lépések és feladatok várnak ránk az alkalmazkodás folyamatában. Ezek a következők:

- Megtartás (Resilience): Hogyan tartsuk meg azt, amit igazán nagyra értékelünk, és nem szeretnénk elveszíteni?

- Elengedés (Relinquishment): Mit kell elengednünk ahhoz, hogy ne rontsunk vele a magunk és mások helyzetén?

- Visszahozás (Restoration): Mit kell visszahoznunk az életünkbe ahhoz, hogy segítségünkre legyen az érkező nehézségekkel szembeni küzdelemben?

- Megbékélés (Reconciliation): Kivel, vagy mivel kell megbékélnünk, miután valóban ráeszméltünk a saját halandóságunkra?

Az összeomlás lehetőségének megértése és feldolgozása, egy érzelmileg megterhelő folyamat. A legfontosabb támaszt pedig az jelentheti, ha más, hasonló helyzetben lévő emberek társaságát keressük. Felszabadító érzés annak tudata, hogy nem vagyunk egyedül, megoszthatjuk gondolatainkat másokkal, akik további információkat és tapasztalataikat is kicserélhetik velünk.

– Ez kétségtelenül így van. De vajon magyar nyelven is elérhető-e a szükséges információ? Merre indulhat el az, aki nem igazán jártas az idegen nyelvekben?

– Őszinte öröm a számomra, hogy a Facebookon elérhető Deep Adaptation Hungary a második legnagyobb és legaktívabb csoporttá vált a Deep Adaptation nemzetközi hálózatában. És már a magyar nyelvű honlap is készül. Ki kell lépnünk a közösségi média elvarázsolt világából, és leküzdeni azt a függőséget, amit ez jelent.

Egy olyan fórumot készülünk létrehozni, ami választ ad az emberek legtöbb kérdésére a kibontakozóban lévő társadalmi összeomlással kapcsolatban.

Ami még fontosabb, egy olyan felületet, ahol mind földrajzi, mind tematikus szempontból szerveződhetnek, járhatnak körbe egy adott témát, ahol mindenki, aki törekszik a felkészülésre, elsajátíthatja az alkalmazkodás alapjait.

Elindítottuk a Betyáros Világ podcast-ot, hiszen egyre többünk számára válik világossá… pontosan ez az, ami várhat majd ránk.

És ha élni akarunk egy felismerhetetlenségig megváltozó világban, akkor szükségünk lesz olyan erényekre is, mint a betyárbecsület. Így aztán amiben a Betyáros Világ valóban segíthet, az a belső felkészülés. Foglalkozni a kérdéssel, megismerni a tényeket, elfogadni a változást. Hiszen ez már a kihívás megértésének is előfeltétele. A tudatosulás útján, pedig az lesz az első lépés.

Illetve létrehoztuk a Cassandra Programot, amelynek küldetése, hogy bármely szervezet, közösség vagy magánszemély felkészülhessen arra, hogy számtalan tényező együttes hatásának eredményeként, életkörülményeink lényegesen megváltoznak, és az élhető élet fenntartásának érdekében a legjobb tudásunk és szándékaink szerint alkalmazkodnunk kell az új feltételekhez.

– Szívem szerint elfelejteném az egész beszélgetést... nehéz lesz így a szokásos kis életemre koncentrálni...

– Amint egyre jobban átlátjuk a létünket fenyegető összefüggéseket, annál inkább érezzük a késztetést, hogy mindennapi, úgymond „valódi” dolgokkal foglalkozzunk helyettük. Ám idővel egyre nehezebb és nehezebb lesz letagadni, amit tapasztalunk,

mert ahogy figyelmünk a valóság felé fordul, mindenütt annak igazolását fogjuk látni, helyben és szerte a világon, egyaránt. Hiszem, hogy bárki hozhat az életével kapcsolatban bármilyen döntést szabadon - kevésbé, ha szülő - és az nem jó vagy rossz, hanem az övé. De ezt csak annak fényében teheti meg hitelesen, ha tisztán szembenézett a valósággal, és azt szem előtt tartva határoz így, vagy úgy.

Ahogy az idő halad, és a folyamatok kibontakoznak majd a szemünk előtt, egyre többen fognak tanácstalanul, kérdéseikkel fordulni felénk, és hogy akkor hányan leszünk, akik támaszt jelenthetnek a másiknak, bizony sorsdöntővé válhat... Sose feledjük el: mindössze annyiról dönthetünk, hogy mit kezdünk az idővel, ami nekünk adatott.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
JÖVŐ
A Rovatból
hirdetés

Rengeteg krónikus vesebeteg lehet a jövőben a globális felmelegedés miatt

Elsősorban a magas átlaghőmérsékletű területeken szabad ég alatt dolgozók vannak veszélyben az ismeretlen krónikus vesebetegség miatt.

Link másolása

hirdetés

Járványszerűen terjedhet a következő évtizedekben a krónikus vesebetegség egyik típusa a globális felmelegedés miatt, írja a The Guardian.

Az orvosok szerint a hőstressz miatt világszerte a hőségnek leginkább kitett munkások millióinál alakulhat ki a jövőben a betegség. Egyúttal sürgetik az ismeretlen eredetű krónikus vesebetegség (CKDu) és a magas hőmérséklet közötti összefüggés feltárását, ami rávilágíthat a küszöbön álló probléma mértékére.

Míg a hagyományos krónikus vesebetegség (CKD) elsősorban az idősek és a cukorbetegséghez hasonló alapbetegségekben szenvedőknek okoz problémát, addig az ismeretlen eredetű krónikus vesebetegség (CKDu) az El Salvadorhoz és Nicaraguához hasonló forró éghajlatú országokban jelent meg a mezőgazdasági munkások körében. A két közép-amerikai országban aránytalanul sok munkás vesztette életét az utóbbi időben a visszafordíthatatlan veseelégtelenséggel összefüggésben.

A CKDu-t azonosították Közép-Amerika mellett a kontinens északi és déli részén is, valamint Afrikában, Indiában, de Közel-Kelet egyes területein is.

A tudósok feltételezései szerint a munkások a kánikulában végzett munkák során betegszenek meg. Mivel a betegség sokáig teljesen tünetmenetes, sokan a végső fázisban veszik csak észre, hogy baj van, de akkor már késő. A halált a vesefunkciók teljes leállása okozza.

hirdetés

Egyelőre még nincs tudományos konszenzus az ismeretlen eredetű krónikus vesebetegség terjedését illetően, csak annyi biztos, hogy a magas hőmérséklet és a kiszáradás kapcsolatba hozható a betegség kialakulásával. Egyes tudósok szerint ezen felül szerepet játszhatnak még különböző mezőgazdasági vegyi anyagok, az alultápláltság, vagy a szegénységgel összekapcsolható egyéb tényezők is a CKDu egyre szembetűnőbb terjedésében.

Szakértők szerint a hőstressz kevesebb figyelmet kap a globális felmelegedés veszélyi kapcsán. Pedig ahogy nő a forró napok száma, egyre komolyabb egészségügyi kihívásokkal kell szembenéznie a szabad ég alatt dolgozó embereknek, és azoknak, akik trópusi és szubtrópusi területeken élnek.


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
JÖVŐ

Másfélfok: Az elszabadult energiaárak okát Ázsiában és Oroszországban kell keresni

Az ázsiai kereslet és az orosz szállítási nehézségek együtt vezettek oda, hogy az egekben szökött a gáz és a benzin ára, de a szakértők szerint mindez csak egy rövid távú anomália.

Link másolása

hirdetés

Egekbe szökött Európában az energiahordozók ára. A magyar sajtó is nagy terjedelemben foglalkozik azzal, hogy soha nem látott magasságokban jár a benzinár, és sokan találgatják, mi lesz a fűtési szezonban, marad-e Magyarországon a rezsicsökkentés.

"Az árrobbanás okairól rengeteg leegyszerűsítő magyarázat született" - mondta Vigh Péter, a Másfélfok legutóbbi sajtóklubjában. Ezért hívtak meg két szakembert, mondják el, szerintük mitől szabadultak el az energiaárak. Ez a klímavédelem szempontjából sem mindegy, Orbán Viktor miniszterelnök például máris kijelentette, hogy az Európai Unió még tárgyalási szakaszba sem járó Fit for 55 csomagja felelős az árrobbanásért, és a V4-ekkel közösen készek akár meg is torpedózni az Unió zöldítését célzó tervet.

A Másfélfok Felsmann Balázst, a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont kutató főmunkatársát és Deák András György energetikai szakértőt, a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Világgazdasági Intézet tudományos főmunkatársa hívta meg.

Felsmann Balázs szerint mindaz, ami ma az energiaárakkal történik, nagy részben az ázsiai gázpiacra vezethető vissza. Az európai igényeket ugyanis részben az orosz gázvezetékek, részben az LNG (cseppfolyósított gáz) elégíti ki. Ez utóbbinak egyfajta kiegyensúlyozó szerepe van, elvileg képes kezelni az európai piacokon azokat az ármozgásokat, amelyeket egy rövid távú kínálatszűkület okozhat a csővezetékes szállításoknál. Ezúttal azonban ez nem történt meg.

Az ázsiai piacon ugyanis hatalmas a kereslet az LNG iránt, és az árak is magasak, következésképpen a szállítmányok nagyrészt odaérkeznek.

Az LNG esetében ráadásul nemcsak az ázsiai elszívó és árfelhajtó hatás, hanem az európai hálózat strukturális hiányosságai is problémát jelentenek.

hirdetés

Oroszország ugyan igyekszik az Európai Unió felé Ukrajna megkerülésével elegendő gázt szállítani, de ezt egyre nehezebben tudja megoldani. Pedig az oroszoknak a szakértő szerint nem érdeke, hogy Európa ellátatlan maradjon, mert akkor kétségbe vonnák Oroszország megbízhatóságát, és az európai országok előbb-utóbb alternatív szállítókat vagy energiahordozókat keresnének.

Máris látszik, hogy aktivizálódtak a szénerőművek, ugyanis ilyen magas gázárak mellett ismét megéri azokban termelni az áramot, ami egyáltalán nem tekinthető pozitív hírnek a klímaváltozás elleni küzdelem szempontjából.

A piaci szakértők ugyanakkor a jelenlegi árrobbanást „rövid távú anomáliaként” értékelik.

Felsmann Balázs úgy gondolja, az áram határidős ára Magyarországon 2022-ben várhatóan még 166 euró/MWh lesz, 2024-re azonban 80 euró/MWh-ra csökken, és ez már tartalmazza a szén-dioxid kvóta költségeinek emelkedését is.

Deák András György szerint az árrobbanásban nincs az európai klímapolitikának meghatározó jelentősége, mert a kontinens ugyanannyi földgázt fogyaszt, mint két évvel ezelőtt, miközben az elmúlt 10 évben egyharmadával nőtt a belső termelés.

A krizishelyzetnek az ázsiai piac mellett az is oka, hogy elmúltak azok az idők, amikor Oroszország gyakorlatilag feltételek nélkül szállította a szükséges többletet. A szakértő szerint idén nem nőtt érdemben a világ gáztermelése, miközben a vártnál erősebb lett a kereslet. Közben a tavaly elhalasztott karbantartási munkálatok miatt az utóbbi időben nagyon sok a baleset a különböző termelő egységekben Norvégiától Kazahsztánig.

A jelenlegi magas árszintnek oka lehet az is, hogy miután az Európai Uniónak eltökélt szándéka néhány évtizeden belül kivezetni a fosszilis energiahordozókat, ezzel lebontva azokat az üzleti kapcsolatokat, amelyeket az elmúlt 50-60 évben kiépített Oroszországgal vagy a Közel-Kelettel, a termelők számára erős a csábítás, hogy „még egyszer, utoljára alaposan lehúzzák” az importálókat.

Tehát nem várható el a Gazpromtól, hogy megmentse az európai árszintet – tette hozzá Deák András György.

Kérdésekre válaszolva Felsmann Balázs a magyar hatósági energiaárak mechanizmusáról elmondta, hogy MVM CEEnergy Zrt-nek van hosszú távú gázbeszerzési szerződése a Gazprommal, a legújabb szerződés 4,5 milliárd köbméterről szól, ez a hazai gázkeresletnek nagyjából a felét jelenti, ebből a lakossági felhasználás 3 milliárd köbméter.

A hosszútávú megállapodások előnye többek között éppen a piaci hullámzások kivédése. Az, hogy meddig lehet tartani a hatósági árak befagyasztását, attól függ, hogy az új szerződés milyen árképletet tartalmaz.

Felsmann Balázs szerint az atomenergiára azért nem lehet számítani az áramárak növekedésének megfékezésében, vagy akár a klímaválság ellen, mert korlátozott a kapacitása, óriási csúszások vannak világszerte minden atomerőmű-projekttel. Erre mutatnak a Nemzetközi Energia-ügynökség előrejelzései is, amelyekben, ha a globális energiaátmenetről van szó, az atomenergia százalékos részesedése rendszerint egyszámjegyű. Nem is szólva arról, hogy a megújuló energiák költsége egyre inkább alatta lesz a nukleáris energiáénak.

Vigh Péter emlékeztetett, hogy az Európa Unió illetékesei többször is hangsúlyozták: a jelenlegi árrobbanás nemhogy megkérdőjelezné a klímaterveiket, hanem ráerősít arra, hogy igenis szükség van az energiabiztonság és az energiafüggetlenség mellett a párizsi klímacélok teljesítésére is.

Felsmann Balázs szerint ezen a téren igencsak markáns változást hoz a Fit for 55 program, mivel az már nem az energiarendszerről, hanem az energiakereslet strukturális átalakításáról szól.

Európa szegény a hagyományos energiahordozókban, a szenet kivéve, ez utóbbi felé viszont aligha fordulunk vissza. De ha növelni tudjuk azt a részt, amelyben erősek vagyunk, a megújuló energiaforrásokat, az önellátással növelhetjük a kontinens stabilitását is.

Deák András György arra számít, hogy ez a helyzet polarizálni fogja a politikai közbeszédet a klímakérdésben, Kelet- és Nyugat-Európa között.

# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
JÖVŐ

Szennyvízből készítenek újra ivóvizet Kaliforniában, így küzdenek a klímaváltozás okozta vízhiánnyal

A megoldásuk annyira jó, hogy az így előállított víz még túl tiszta is, így utólag ásványi anyagokat kell hozzáadni, hogy ne mossa ki a rezet a vezetékekből.
Fotó: Pixabay - szmo.hu
2021. október 25.


Link másolása

hirdetés

A klímaváltozás, a természetes források elapadásának egyik legriasztóbb következménye, hogy a sok helyen elfogyhat az emberi fogyasztásra alkalmas víz. Bár az elmúlt években számos, már-már óceán méretű, föld alatti édesvíz-tárolókat fedeztek fel, többek között a tartós aszály valóságos szimbólumává vált Szahel-övezetben, de ezek olyan mélységben vannak, hogy felszínre hozataluk a jelenlegi technológiai feltételek mellett lehetetlen. Így más módszerhez kell folyamodni. Például a szennyvizek újrahasznosításához.

A Wired egy kaliforniai üzemet mutatott be, amely

képes olyan tiszta vizet előállítani szennyvízből, amely már "túl tiszta" is az emberi fogyasztáshoz, ezért ásványi anyagokat adnak hozzá.

San Diego Pure Water nevű kezdeményezésének célja, hogy csökkentsék a városnak a messziről szállított ivóvíztől való függőségét.

A North Water Reclamation Plant rendszerében először ózonnal támadják meg a szennyvizet, elpusztítva a benne lévő baktériumokat és vírusokat. Aztán olyan szénszemcsékkel ellátott szűrőkön eresztik át, amelyek felfogják a szerves szilárd anyagokat. Ezt követően a vizet olyan mikroszkopikus pórusú hártyákon eresztik át, amelyek megtisztítják a még benne maradt mikrobáktól és szilárd anyagoktól, gyakorlatilag csak a vízmolekulák jutnak át. De ez még nem minden: a vizet UV fénnyel is átvilágítják az esetleges fertőző anyagok elpusztításához.

Ahhoz azonban, hogy iható legyen, ásványokat kell hozzáadni. Enélkül ugyanis a tiszta víz kimosná a rezet a vezetékekből, és ha ezt meginnánk, kivonná a szervezetünkből az elektrolitokat – a testfolyadékban lévő ásványi anyagokat, – amelyek elengedhetetlenek a szív, az idegek és az izmok megfelelő működéséhez.

hirdetés

A Pure Water program szeretné San Diego vízszükségleteinek több mint 40%-át helyi forrásokból kielégíteni 2035-ig. A víztisztító üzemben folyamatosan kísérleteznek, hogy milyen membránok a legalkalmasabbak a szennyvíz tisztítására. Épül egy nagyobb gyár is, amely a tervek szerint 2025-ben indul be, és akár napi 100 millió liter vizet is megtisztíthat, de még egy ennél is nagyobb kapacitású üzemet is terveznek.

San Diego példáját valószínűleg sokan követik. Júniusban az amerikai képviselőházban törvényjavaslatot nyújtottak be, amely 2027-ig 750 millió dollárral járulna hozzá 17 nyugati állam vízreciklálási terveihez.

Ezek a technológiák már közel fél évszázada léteznek. Csakhogy egy-egy ilyen víztisztító üzem felépítése rengeteg pénzbe kerül, ráadásul nem lehet mindenütt ugyanazt az eljárást alkalmazni, mert sok függ például az egyes vizek ásványtartalmától, és a különböző összetételű szennyvíz más-más szűrőket igényel. És akkor még nem szóltunk a szivattyúk működtetéséről, és az ezzel járó energia-felhasználásról.

Ha viszont sikerül nagyüzemi szinten újrahasznosítani a vizet, akkor egy remek fegyver kerül a kezünkbe a szárazság ellen.

A vízreciklálás Todd Gloria, San Diego polgármestere szerint jó befektetés. Már csak azért is, mert a városban az import víz ára megháromszorozódott az elmúlt 15 évben. A polgármester szerint az emberek megértik, mekkora előny, hogy vízgazdálkodásuk többé nem lesz másoknak kiszolgáltatva. Továbbá az a veszély is megszűnik, hogy egyetlen folyó vagy tó vízhozamára kelljen építeniük, ami a klímaváltozás okozta egyre gyakoribb és intenzívebb szárazság miatt nem kis kockázattal jár.

Más dél-kaliforniai városok is próbálkoznak a legkülönbözőbb módokon a vízellátást biztosítani. Carlsbad például tengervizet sótalanít, és ebből napi 150 millió literrel látja el San Diego megyét.

Los Angeles-ben a Tujunga Spreading Grounds úgy működik, mint egy hatalmas szivacs: beszívja az esővizet, amelyet begyűjt a földalatti víztározóba. Erre azért van szükség, mert a jövőben Dél-Kaliforniában ritkábban fog eső esni, de amikor esik, nagyobb mennyiség hull le, mivel a melegebb atmoszféra több vizet hordoz.

Mindezek a technológiák természetesen nem helyettesítik a víz okosabb felhasználását. Az olyan víztakarékos megoldásoknak, mint például az alacsony vízfelhasználású WC-k, de a viselkedésbeli változásoknak is köszönhetően Kaliforniában 1990 és 2010 között napi 700 literről 500-ra csökkent az egy főre jutó vízfelhasználás.

Ugyanakkor nagy kérdés, ha a világ leggazdagabb országát is ilyen kihívások elé állítja a klímaváltozás okozta vízhiány, mi lesz a legszegényebbekkel, amelyek önerőből képtelenek a hasonló megoldásokra.

# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: