JÖVŐ
A Rovatból

Balogh Petya: A kínai DeepSeek semennyire nem veszélyes, sőt, egy demokratikusabb irányba viszi az AI-fejlesztést

Az olcsó kínai AI megjelenése megrengette az amerikai tőzsdét. Balogh Petya szerint azonban ennél jobb nem is történhetett volna. Lehet, hogy a nagy amerikai techcégek, amelyek ezért a monopóliumért versenyeztek, most veszítettek, de a világ mindenképpen nyert.


Komoly pánikot váltott ki Amerikában, hogy egy kínai cég olyan mesterséges intelligenciával állt elő, amelyik töredékáron készült, és mégis hasonló teljesítményt nyújt, mint a ChatGPT. A DeepSeek mindössze 5,6 millió dollárba került. A hírre az amerikai tőzsde a történelem egyik legnagyobb részvényzuhanásával reagált. A mesterséges intelligenciákhoz drága chipeket gyártó NVidia egyetlen nap alatt 600 milliárd dollárt veszített az értékéből. Ez 17%-os esés, igaz, az első pánik után másnap 8%-ot erősödtek a cég részvényei.

De a DeepSeek rávilágított arra, mennyire törékeny az amerikai óriáscégek előnye Kínával szemben a mesterséges intelligencia terén.

Donald Trump úgy reagált, végsősoron jó dolog történt, mert hosszabb távon olcsóbban lehet majd fejleszteni. Hogyan lehet, hogy ilyen olcsón ki tudott jönni a DeepSeek, és ez az esemény milyen hatással lesz a mesterséges intelligencia fejlesztésére? A kérdéseinkre Balogh Petya válaszolt, aki az STRT Holding Nyrt igazgatósági elnöke, és befektetéseik mellett csapatával tavaly több ezer cégvezetőnek tartott oktatást az AI fejlődéséről és várható üzleti hatásairól. Kiderült, őt kifejezetten feldobták az új fejlemények.

– Örülünk, és miért örülünk?

– Azért, mert az egyik nagy dilemmája a technológiának az utóbbi évtizedekben, hogy több olyan technológia volt, ami nagyon nyitottnak, nagyon szabadnak és demokratizálónak indult, és végül egy-egy monopólium rátelepedett. Maga a webes böngészés és információszerzés is szabadnak indult, hiszen bárki tud weboldalt csinálni, de aztán kiderült, ahhoz, hogy bárkinek a weboldalát megtaláljuk, csak egy darab játékos lett a Google, akin keresztül ezt hatékonyan és jól lehetett megoldani.

Úgyhogy végül is a webet a Google monopóliumba tudta ezzel hajtani, és a webes kereséseknek, hirdetéseknek ő lett a vámszedője. És most már ott tartunk, hogy akár a tranzakció értékének a negyede, ötöde hirdetési költség formájában ennél a vámszedőnél landol.

Ugyanígy a social médiában a Meta, azaz a Facebook anyacége, az Instagram és más platformok révén szintén monopóliumot alakított ki, és most arra törekszik, hogy a TikTokot is megszerezze, ezzel tovább erősítve pozícióját. Tehát egy szabadnak, nyitottnak indult technológiából végül monopólium lett. A mesterséges intelligencia kapcsán ez azért veszélyes, akárcsak a Google kapcsán, hogy aki a tudáshoz való hozzáférést vezérli, annak nemcsak brutális gazdasági, hanem hihetetlen politikai befolyásoló ereje is lesz. Nem véletlen, hogy amikor Trump először nyert, akkor azt egyértelműen egy, a Facebookot ügyesen használó csapatnak, a Cambridge Analyticának köszönhette jelentős mértékben, mert a Facebookot, mint manipulatív eszközt a politikai célokra fegyverként bevetve tudtak a szavazókra hatni.

Ha ugyanez történik a mesterséges intelligenciában, akkor lesz egy cég, amely eldöntheti, hogy egy-egy kérdésben mit tudjon az egész emberiség.

És akkor jön egy kis kínai játékos, aki pedig megmutatja, hogy több nagyságrenddel olcsóbban közel olyan színvonalat tud előállítani. És nem elég, hogy megcsinálja ezt, és árban versenyezne vele, hanem a teljes fejlesztését, az összes programkódot, a teljes adatbázist, a létrejövő mesterséges intelligenciát mindenestől bedobja a közösbe.

– Ez neki miért jó?

– Érdekes, hogy nem ők kezdték ezt a játékot, hanem nyílt forráskódú fejlesztésben is sokan kísérletezgettek, hogy tudnak-e valami hasonlót csinálni, mint a ChatGPT, de a legnagyobb játékos az utóbbi években ebben a Meta lett, a Facebook anyacége. A cég még nem tudja, hogyan fog üzleti hasznot húzni, de azt tudja, hogy nem szeretné, ha a három nagy monopóliumból valaki más nyerje meg a versenyt. Ezért egy Llama nevű modellt tett elérhetővé, amely szintén ingyenesen hozzáférhető.

Ez egyfajta válasz volt a nagy monopóliumokra: egy esély arra, hogy a piac demokratizálódjon.

Most a kínaiak rájöttek arra, hogy mindabból a kutatási eredményből, amit az emberiség az utóbbi években a témában felhalmozott, hogyan lehet nagyon olcsón, nagyon könnyen, közel olyan szintű mesterséges intelligenciát előállítani, mint egy évvel ezelőtt a csúcstechnológia volt. És ez nekik kevesebb, mint 6 millió dollárba került, és egy kis csapattal csinálták meg, ráadásul egy kis kutatócsapattal. Innentől ez továbbfejleszthető, újra tréningezhető.

Pár millió dollárnyi energiát elégetve egy szerverteremben, a kommunista propagandát kiszedve, bárki tud csinálni egy saját változatot, mert ott van hozzá minden készen.

És ami még izgalmasabb, hogy amennyiben valaki erre építve egy új dolgot akar fejleszteni, akkor már ingyen elérhető ez a lépcső, és innen már csak a következő lépésre kell költeni. Azaz hirtelen a nyílt forráskódú, a mindenki által hozzáférhető, mindenki által ingyen használható technológia, ha nem is leelőzte, de majdnem utolérte a csúcstechnológiát.

– Ez nagyon szépen hangzik, hogy innentől kezdve bárki a saját képére és hasonlatosságára szabva újabb és újabb AI-okat tud létrehozni. Na, de ezt mégiscsak egy nem éppen baráti hatalom fejlesztette ki. Biztos, hogy nem veszélytelen ránk nézve, hogy ez az AI Kínából jön?

– Szerintem semennyire nem veszélyes. Nyilván a DeepSeek-ként elérhető modellben vannak olyan témák, amik a kínai központi narratívát tartalmazzák, és ha csak egy olcsó konkurenciája lenne a ChatGPT-nek, ha nem adtak volna ki semmit nyílt forráskódra, akkor ez egy olcsóbb, csak éppen egy másik ország aktuális narratíváját közvetítő modell lenne, amiben lehetne egyfajta társadalmi, kulturális, politikai veszély. De igazából mindegyik nagy nyelvi modell tud eszköz lenni arra, hogy valakinek a narratíváját közvetítse.

Úgyhogy a demokratikusabb világ irányába mind üzleti, mind társadalmi oldalról nem az vezet, hogy egy olyan modell nyerjen, aminek az értékeivel jobban egyetértek, hanem az, hogy ebből egy sokszereplős piac jöjjön létre, amiben sokféle modell van, és kialakul a modellek között egy verseny, mert ingyen elérhető most már nagyon sokféle modell.

Ennek adott egy újabb lökést most a DeepSeek is, de ez egyben azt is jelenti, hogy nagyon hamar fog valaki csinálni majd egy ugyanilyen tudású, szintén ingyenes, akár ingyen hozzáférhető, de a kínai helyett például egy európai narratívát közvetítő modellt. És igazából ez benne a jó. A társadalom érdeke nem abban van, hogy az amerikai vagy a kínai narratívát hordozó modell győzzön, hanem hogy nagyon sokféle modell legyen, és legyen köztük verseny.

– Nagyon sok esetben tetten értük azt, hogy a kínaiak elég kreatívan értelmezik a licencjogot. Biztosak vagyunk benne, hogy ez a DeepSeek teljesen originális fejlesztés, és nem részben ipari kémkedés eredménye?

– A mesterséges intelligencia területén az az izgalmas, hogy nagyon felgyorsultak az események, de a technológia nagyja bárki által elérhető tudományos publikációkban zajlik. A szédítő gyorsaságról tavaly nyáron volt egy személyes élményem: kijött egy új kutatási publikáció, ami újfajta algoritmust javasolt arra, hogy hogyan lehetne hatékonyabban képeket generálni. Majd pár nappal később megjelent a forráskód, ami ezt megvalósította, szintén ingyen hozzáférhetően, mert valaki ezt elolvasta és implementálta, ezután megint csak pár nappal később már le lehetett tölteni egy olyan ingyenes, közösség által fejlesztett szoftvert, ami ezt tudta, és pár héttel később pedig a fizetős szoftverekbe is beépült ez az új megoldás. Talán az OpenAI az egyetlen, aki a nevével ellentétben szinte semmit nem publikál, vagy nagyon keveset csak. A 60-as években az Intel, akkori nevén Fairchild Semiconductor marketingvezetője megfigyelte, hogy kétévente duplázódik az ugyanannyi dollárért eladott tranzisztoroknak a száma. Kétévente tudnak mindig duplázni és újra duplázni. Akkor 100 tranzisztor volt nagyjából egy mikrochipben. Gordon Moore volt ez az ember, és róla nevezték el Moore törvényét. Ha ez a jóslata akkor igaz, akkor most, mivel 60 év alatt 30-szor duplázott a technológia, a 100 darab tranzisztorból mára körülbelül 100 milliárdnak kellene lennie.

És így is lett, ha bemegyünk az almás boltba, akkor a 134 milliárd tranzisztorral rendelkező M2 Ultra processzoros Macintosh-t haza tudjuk vinni.

Az AI viszont, ahogy én is kutattam, nem ezen a pályán fejlődik, hanem ennél meredekebb a gyorsulás üteme. Összegyűjtöttem az ezzel kapcsolatos kutatásokat és eredményeket, amiből az rajzolódott ki, hogy a főbb hajtóerejei a mesterséges intelligencia fejlődésének oda mutatnak, hogy jelenleg nagyjából évi 26-szoros az a tempó, ahogy fejlődik.

Azaz évente tudunk olyat, hogy ugyanazt a szintet huszonhatod áron érhetjük el, vagy 26-szor pontosabbat tudunk létrehozni ugyanannyi pénzért. Ez kétéves távon 650-szeres fejlődés, ami eddig soha nem látott tempó az emberiség történelmében.

És ez alapján én azt számolgattam, hogy ha valaki a ChatGPT négyesnek az egy-másfél évvel, majdnem két évvel ezelőtti színvonalát most valaki a kutatási költség huszadáért, huszonötödéért, tehát pontosan olyasmi összegért tudja megvalósítani, mint amennyibe a DeepSeek került, az nagyjából ezen a trendvonalon van rajta. Azaz van-e egy brutális, felfoghatatlan, emberi aggyal beláthatatlan fejlődési tempó, és az, hogy a DeepSeek 6 millió dollárból megcsinálta azt a modellt, ami körülbelül az egy évvel ezelőtti ChatGPT-vel pariban van nagyjából, az pont ennek a brutális fejlődésnek a visszaigazolása.

– De ha innen nézzük, hogy az új kínai AI rajta van ezen a vonalon, akkor valójában nem volt akkora meglepetés, hiszen csak egy korábbi modellel jött ki, ami pontosan ennek megfelelően olcsóbb. Akkor viszont nem értem ezt a nagy tőzsdei pánikot.

– Az ad okot pánikra, az a nagy kérdés merült fel, hogy amit készítenek 5 milliárd dollárból, annak egy éven belül az értéke a huszada lesz. Ez a dilemmája annak a típusú kutatásnak, amit az OpenAI is végez, meg a Google, vagy az Anthropic is.

Ezeket a nagy nyelvi modelleket ennyire drágán fejleszteni fontos és jó cél, csak sosem fog anyagilag megtérülni. Amiért a befektetők ennyi pénzt fektettek ezekbe az alapkutatásokat végző cégekbe, az az a hit volt, hogy a hármójuk közül valamelyik ezt meg fogja nyerni, és monopóliumként ez majd sokszorosan megtérül. De amit a DeepSeek példája mutat, az pontosan az, hogy a tavalyi eredményt újra szinte fillérekért el lehet érni.

Azonban, ha évről évre drasztikusan csökken a belépési küszöb, hogy valaki ugyanezzel foglalkozzon, akkor nem lesz monopólium, és az nem tudja kirabolni az emberiséget, akkor nem tud az OpenAI-ba, vagy a Microsoftba, vagy a Google-be, vagy az Anthropicba fektetett sok milliárd dollár sokszorosan megtérülni. És ez okozta az ijedtséget, hogy ezek a típusú befektetések, amit az alapmodell fejlesztésére fordítanak, valószínűleg sohasem fognak megtérülni. Viszont voltak olyan cégek, amiknek nem esett a részvényárfolyama. Ezek azok voltak, amelyek nem ezzel a típusú alapkutatással foglalkoznak, hanem csak használják a mesterséges intelligenciát.

Egy olyan cég, ami a mesterséges intelligenciát használva szolgáltatást fejleszt egy iparág számára, annak ez a legjobb dolog, ami történhet, hogy hirtelen a költségei, amiből az adott piaci szolgáltatását nyújtani tudja, leesett a huszadára, vagy századára, és le fog majd újra esni, és újra.

És ez azt jelenti, hogy valószínűleg a mesterséges intelligencia körül a nagy megtérülés nem az alapmodellek fejlesztésében lesz, hanem a mesterséges intelligencia modellek ipari, vagy kereskedelmi hasznosításában, azaz a megoldások készítésében.

– Én szőrösszívű kapitalistaként valóban kivonnám a pénzemet az alapkutatásból, viszont ennek az lenne a következménye, hogy lelassul vagy leáll maga a fejlesztés, nem lesznek újabb modellek.

– Igen, és nem. Biztos, hogy emiatt lesz tőkekivonás ezekből a nagyon nagy alapkutató cégekből. A másik oldalról viszont van egy Hugging Face nevű gyűjtőoldal, ahol mesterséges intelligencia modelleket lehet publikálni ingyen. Az a különlegessége ennek az oldalnak, hogy ma már több mint egymillió különböző mesterséges intelligencia modell érhető el ott ingyen, publikusan a közösségbe bedobva, és több mint 3 millió fejlesztő van ebben a közösségben, akik mesterséges intelligencia fejlesztéssel foglalkoznak valamilyen szinten. Tehát nem fog ettől leállni a folyamatos fejlődés, mert már nem néhány szakember, szűk kis csoportokban, elszigetelten viszi előre ezt a tudományágat, hanem nagyon széles fejlesztőbázisa lett, rengeteg ebbe beletanuló szakértővel, akik együtt hozzák az innovációkat és áttöréseket.

Valószínűleg, ha a három nagy játékos visszavesz a fejlesztési tempóból, és kevesebb pénzből gazdálkodva fejleszt újabb és újabb modelleket, akkor is brutális tempóban fog fejlődni ez a terület, de egy sokkal kiegyensúlyozottabb irányban.

Például az Nvidia részvényei azért estek, mert rájöttek a befektetők is, hogy ha nem fog tízmilliárdokat költeni a Google évente AI-hardverek beszerzésére, akkor az a pénz nem fog beáramlani az Nvidiához, így hosszú távon nem tudja azt a profitabilitást, bevételszintet az Nvidia biztosítani. Mert a másik nagy csavar a sztoriban az, hogy a kínaiak azért tudták 6 millió dollárból megoldani a saját fejlesztésüket, mert az amerikaiak blokkolták, hogy a legkorszerűbb chiptechnológiához hozzáférhessenek Kínában, ezért kénytelenek voltak a számukra elérhető, kevésbé fejlett technológiát használva dolgozni.

– Hogy állunk az AI karbonlábnyomával? Bizonyos hírek szerint a legnagyobb környezetterhelést jelenleg ez az iparág okozza.

– Ez nem igaz. A ChatGPT elkér tőlünk 4-5 dollárt 1 millió szótagnyi gondolkodásért. Azért egymillió szótagnyi gondolkodás az sok, tehát azt be lehet látni, hogy annyit olvasni vagy írni, vagy végiggondolni, az nagyon sok gondolkodás, és az pár dollárba kerül. Ez a bizonyos 26-szoros fejlődési tempó, ebben az is benne van, hogy ugyanazt a szintű gépi gondolkodást, amit egy évvel ezelőtt egy dollárnyi energiából tudtunk megcsinálni, azt mostanra kb. a tizedéből. Tehát van egy drasztikus csökkenése az egy egységnyi gondolkodásra eső energiaköltségnek. Az tény, hogy nagyon sok cég rengeteg üzleti alkalmazásban és nagyon sok gondolkodást használ, és ezek nagyon központosítottan, néhány adatközpontban jelentkeznek, és nem mindenkinek otthon a saját számítógépén.

Azaz az energiafelvétel is pontszerűen, központosítottan történik jelenleg. De ez elosztva több százmillió végfelhasználóra, ha mindenki emiatt fél wattal többet fogyasztana a saját háztartásában, mert helyben futtatná ezeket a programokat, észre sem vennénk a teljes energiafelhasználásban ennyi többletet.

Számokra fordítva: az OpenAI néhány százmillió dollárt költ áramra évente, így alig egy ezrelékét használja az Egyesült Államok összes energiafelhasználásának, valószínűleg a teljes AI iparág is kevesebb, mint egy százalékát összesen, miközben a bitcoin globális működése a teljes amerikai fogyasztáshoz képest 2,5-4 százalékot. Az AI rengeteg közvetlen hasznot hajt, többszázmillió embernek segítve naponta, míg a másikkal csak spekulálni lehet. Abba is gondoljunk bele, hogy ha egy emberrel gondolkodtatnánk egymillió szótagnyit, akkor több hétig kellene őt etetni, itatni, energiával ellátni, kiszolgálni az igényeit, feldolgozott élelmiszert az asztalára tenni. Könnyen belátható, hogy csak ez nagyságrendekkel több, mint pár dollár. Ilyen szempontból az egységnyi elvégzett munkára vetített lábnyom messze tört része minden másnak, ráadásul több gondolkodást tud az emberiség végezni, mint korábban. Ráadásul a modellek robbanásszerű fejlődésével, ami akkor is észvesztően gyors marad, ha vissza is vesznek kissé a tempóból, hamarosan eljutunk oda, hogy

minden eszközünkbe, számítógépünkbe, mobiltelefonunkba, hűtőnkbe előbb-utóbb beépül majd az a képesség, hogy helyben tudjon mesterséges intelligenciát futtatni, és így ez az áramfelhasználás sem feltétlenül fog hosszú ideig a nagy adatközpontokban maradni, hanem ennek egyre nagyobb része ki fog kerülni a kliensekhez.

Ilyen körei voltak már a technológiának, amikor hirtelen mindent szerverekre raktunk, aztán meg kiderült, hogy sokkal praktikusabb egyes programokat helyben futtatni, mert már helyben is tudjuk, hiszen olyan okosak a készülékeink. Tehát nem gondolom, hogy ennek a technológiának hosszú távon brutális kell, hogy legyen az energialábnyoma, pontosan a fejlődési tempója teszi lehetővé azt, hogy ez ne így legyen.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


JÖVŐ
A Rovatból
Ezek a munkák szűnhetnek meg 2027-ig a mesterséges intelligencia miatt egy szakértő szerint
Egy podcastban arról beszéltek, hogy az MI pillanatok alatt kiszoríthatja a rutinfeladatokat végző dolgozókat. A szakértők szerint az ismétlődő munkák eltűnhetnek, a szabályozatlan területek különösen veszélyben vannak.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. május 15.



A mesterséges intelligencia munkaerőpiacra gyakorolt hatása került fókuszba a The Diary Of A CEO című podcast egyik legfrissebb adásában, vette észre a Unilad. A közel két és fél órás beszélgetésben három techszakértő fejtette ki, milyen változások várhatók a következő két év során.

Az epizód figyelemfelkeltő címet kapott: „A mesterséges intelligencia ügynökök vészhelyzeti vitája: ezek a munkák nem léteznek majd 24 hónap múlva! Fel kell készülnünk arra, ami jön!”

A vendégek között szerepelt Amjad Masad is, aki a San Francisco-öböl környékén él, és 2016 óta a Replit nevű vállalkozás vezérigazgatója. A Replit egy online platform, amely lehetővé teszi, hogy mesterséges intelligencia segítségével gyorsan és hatékonyan hozzanak létre, osszanak meg és indítsanak el szoftvereket és weboldalakat.

Masad a beszélgetés során elmondta, hogy szerinte hamarosan eltűnhetnek azok az állások, amelyek ismétlődő, rutinszerű feladatokat tartalmaznak. Amikor a műsorvezető, Steven Bartlett megkérdezte, szerinte mely szakmák tűnhetnek el először, így válaszolt:

„Ha a munkád teljesen rutinszerű, akkor az a munka el fog tűnni a következő néhány évben.”

Példaként említette az adatbeviteli és minőségellenőrzési munkákat, és így fogalmazott:

„Ha egy számítógép előtt ülsz, és az a dolgod, hogy bizonyos sorrendben kattints és gépelj, akkor ezeket a feladatokat hamarosan olyan technológiák váltják fel, amelyek már most is nagyon gyorsan jelennek meg a piacon, és sok munkahelyet ki fognak szorítani.”

Masad szerint nemcsak az egyszerűbb munkák vannak veszélyben, hanem a könyvelők, ügyvédek és egyes egészségügyi pozíciók is.

Azt mondta: „Az egészségügy területét nehéz előre megjósolni a szabályozások miatt, hiszen ezek sok szempontból korlátozzák, hogy ez a technológia hogyan tud belépni a gazdaságba. De azoknál az állásoknál, ahol nincs szabályozás, és csak szöveget dolgoznak fel – bemeneti szöveg, kimeneti szöveg –, azok veszélyben vannak.”

A beszélgetés nagy visszhangot váltott ki a YouTube-on, a kommentelők pedig nem fogták vissza magukat. Egyikük így fogalmazott: „Nagyon szívesen látnám ugyanezt a beszélgetést néhány olyan emberrel, akinek a munkáját épp most készülnek leváltani. Különösen akkor, ha még nem is sejtik, mi vár rájuk. Kíváncsi vagyok, mit mondana nekik az a piros dzsekis fickó, ha egy szobában lennének.”

Egy másik hozzászóló ezt írta: „Olyan érzésem van, mintha egy sci-fi film elejét hallgatnám, ahol senki sem hallgat arra a kockafejű srácra, aki figyelmeztet mindenkit arra, ami közeleg. A kopasz fickó pirosban pedig egyértelműen a főgonosz.”

Egy harmadik néző így reagált: „Úgy tűnik, ezek a vállalkozók boldogan indítanak új cégeket, de nem gondolnak arra, hogy ezeknek talán nem is lesz vásárlójuk.”

Egy újabb hozzászólónak ez volt a véleménye: „Nagyon jó beszélgetés volt. De ami igazán megijeszt, az nem a munkahelyek elvesztése, hanem a techvezetők és a politikusok empátiájának hiánya. Az emberek jelentős részét lökik egy olyan élet felé, ami nem egészséges és nem is értelmes. Még mind megbánjuk, hogy nem tettünk semmit időben. Remélem, tévedek.”

Egy ötödik néző pedig egy javaslattal is előállt: „Vissza kellene hívni ezeket a vendégeket félévente, hogy lássuk, hol tart az MI, és hogy beigazolódtak-e az előrejelzéseik.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

JÖVŐ
A Rovatból
Már csapatban dolgoznak a humanoid robotok egy kínai autógyárban - videón a jövő gyára
A Walker S1 robotok már nemcsak önállóan, hanem csapatban is képesek dolgozni. A rendszer mögött egy fejlett mesterséges intelligencia áll.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. május 07.



A kínai Zeekr autógyárban humanoid robotokat teszteltek, melyek már most képesek csapatban dolgozni. A Walker S1 nevű robotokat az UBTech fejlesztette, és a Geely tulajdonában lévő elektromosautó-gyárban próbálták ki őket. A gépek 5G-s kapcsolaton keresztül csatlakoztak a gyártósorhoz.

A robotok feladata nem volt éppen egyszerű: részt vettek a végső összeszerelésben és az ellenőrzési folyamatokban is. Az együttműködésükről videó is készült, amelyen jól látszik, hogyan segítik egymást a gyártásban. Ugyanakkor néhány jelenetnél furcsaságokat is észre lehet venni – például az 55. másodpercnél, ahol úgy tűnik, mintha az ajtóra kerülő takaróelem mozgása visszafele történne. Hasonló érzetet kelt az elektromos töltőfej behelyezése is.

A robotok működésének alapja a UBTech saját mesterségesintelligencia-keretrendszere, a BrainNet. Ez a rendszer különféle készségeket és következtetéseket szervez össze egy úgynevezett Swarm Intelligence nevű hálózatba.

A hálózat központja egy „szuperagy”, ami összetett döntéseket tud hozni, míg a hozzá kapcsolódó „intelligens alagyak” a több robotos vezérlésért és az érzékszervi adatok feldolgozásáért felelnek.

A fejlesztéshez a DeepSeek R1 nevű modellt használták, ami lehetővé teszi az elosztott tanulást, a gyors képzést és a robotok közötti tudásmegosztást is.

A cég tervei szerint a Walker S tömeggyártása 2026 januárjában kezdődhet el. Az év végéig 500 és 1000 közötti darabszámban készülhet el az új típus – írja az Interesting Engineering.

A South China Morning Post úgy tudja, hogy már vásárló is akadt a fejlesztésre: a Dongfeng Liuqi Motor, a Dongfeng Motor Group egyik leányvállalata legalább 20 darabot rendelt a következő egy hónapra. A UBTech hivatalosan nem erősítette meg a vásárló kilétét.

(via hvg.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:


JÖVŐ
A Rovatból
Egyre több magányos ember tölti az estéit a Chat GPT-vel – az AI nemcsak a munkahelyen válthatja ki az embereket
A tudósok szerint hamarosan jobban ragaszkodunk majd a mesterséges intelligenciához, mint egymáshoz. Robbanásszerűen nőhet a munkanélküliség, és az AI a politikát is átalakíthatja azzal, hogy a szavazók már nem lesznek annyira fontosak a politikusoknak.


A legtöbb mesterséges intelligenciával foglalkozó labor külön szakértőket tart fenn arra, hogy megakadályozzák az AI-k „szökését”, illetve azt, hogy az emberek ellen forduljanak. Hátborzongató, hogy ez egy reális veszély, de akad ennél hétköznapibb és még félelmetesebb forgatókönyv is: egyszerűen elavulttá válunk – mutat rá a The Guardianban David Duvenaud. A Torontói Egyetem számítógépes tudományokkal foglalkozó professzora úgy gondolja, ha a mesterséges intelligencia és a robotika fejlődése a mai ütemben folytatódik (és persze elképesztő iramban gyorsul), akkor teljesen automatikusan megtörténik, hogy az ember maga irrelevánssá válik egy csomó szerepkörben.

És itt messze nem csak az üzleti életről vagy a munkaerőpiacról van szó: megtörténhet az alapvető szolgáltatások szintjén, sőt, a magánéletben is.

A kanadai tudós szerint a fejlesztők, akarva-akaratlanul, de egy szinte minden humán szerepre jobb alternatívát jelentő AI megalkotása felé haladnak. Ezzel nemcsak gazdasági szempontból – vagyis a dolgozók, döntéshozók szintjén –, hanem kulturális és társas szinten is irrelevánssá tehetik az embert, úgy, mint művész és alkotó, sőt, mint barát vagy romantikus partner.

Milyen helye marad az embernek, ha a mesterséges intelligencia mindent jobban csinál, amit mi csinálunk? – teszi fel a kérdést a professzor.

Az aggodalma teljesen jogos. A Stanford Egyetem 2025-ös AI Index riportja például arra jut, hogy a nyelvi modellek bizonyos körülmények között már most jobban teljesítenek az embereknél programozási feladatokban, különösen szűkös időkeretek között. A Carnegie Nemzetközi Békéért Alapítvány év elején közzétett jelentése azt állapította meg, hogy az AI rendszerek gyorsabban érik el az emberi szintű teljesítményt összetett matematikai és természettudományos problémák megoldásában, mint korábban várták.

A Digital Watch Observatory később arról számolt be, hogy egy kutatás szerint az AI sokkal meggyőzőbben vitázik, mint az ember. A ChatGPT-4 hatékonyabban változtatta meg a felmérésben résztvevő 600 személy 64 százalékának véleményét, mint az emberi ellenfelek – már amikor képes volt az érveket személyre szabni olyan részletek alapján, mint az életkor, a nem és a politikai hovatartozás. Márpedig ezeket az adatokat tálcán kínáljuk neki.

Nemcsak a munka világában válthatja ki az embert

Az AI jelenlegi képességeiről szóló beszámolók marketing szövegnek tűnhetnek, és gyakran azok is, de borítékolható, hogy valóban képessé válnak az emberi készségek elsajátítására.

„Én húsz éve kutatom a mesterséges intelligenciát, és végignéztem, ahogy az alapvető következtetésektől eljutott a bonyolult tudományos problémák megoldásáig. Olyan képességeket, amelyek egykor kizárólag emberinek tűntek – mint a kétértelműségek kezelése vagy az elvont analógiák használata – ma már könnyedén alkalmaz” – hangsúlyozza Duvenaud.

A professzornak meggyőződése, hogy az AI-k nemcsak segíteni fogják az embereket – hanem fokozatosan átveszik a szerepüket, és teszik ezt szinte észrevétlen módon. Először azért, mert olcsóbbak, aztán azért, mert valóban jobbak az embernél, később pedig – ha tényleg megbízhatóvá válnak – azért, mert szinte minden fontos feladatra ők jelenthetik a felelős választást – legyen szó jogi döntésekről, oktatásról vagy éppen egészségügyi ellátásról.

„Nehéz lesz megindokolni, miért fizetnénk kétszer annyit egy emberi terapeutáért, ügyvédért vagy tanárért, ha csak fele olyan jó [mint egy AI]” – vezeti le a tudós.

Ezt a jövőt persze a munka világában lehet a legkönnyebben tetten érni: egyre több leépítésről fogunk hallani, és egyre nehezebb lesz állást találni. A cégek lassíthatják, majd leállíthatják a toborzást, hiszen egy sor feladatra találnak AI-alternatívát. Mindeközben a saját munkánk is egyre inkább abból áll majd, hogy „megbízható, kedves és készséges AI-asszisztensek” javaslatait fogadjuk el – jósolja Duvenaud.

Aztán lassan ellépünk a ChatGPT hasznos bájcsevejétől egy olyan AI-technológia felé, amelyben a gépek megtanulják a társas készségeket. Ami a Her című film saját operációs rendszerével romantikus kapcsolatban élő főhősét figyelve bizarr utópiának tűnt, napjainkban már messze nem elképzelhetetlen. Egyre többen ismerünk olyan magányos embereket, akik az estéiket valamelyik nyelvi modellel, jellemzően a ChatGPT-vel beszélgetve töltik, ami lopakodó kötődést alakít ki. És nemrég még az tűnt ijesztőnek, ha valaki személyes találkozások helyett inkább a közösségi médiában tartja a kapcsolatot a barátaival.

A professzor úgy gondolja, a családtagjaink és barátaink egyre inkább a képernyőre ragadnak majd, és ha beszélnek is velünk, legfeljebb arról fognak történeteket megosztani, hogy milyen vicces vagy lenyűgöző dolgokat mondott nekik az AI.

„Lehet, hogy egyetértünk abban, hogy valami elveszett a virtuális társakra való áttéréssel, mégis egyre idegesítőbbnek és fárasztóbbnak érezzük a nyers emberi kapcsolatokat a mesterséges alternatívákhoz képest” - fogalmaz Duvenaud. „A probléma az, hogy sok területen nehéz lesz észrevenni az AI-t, és ahol mégis észrevesszük, ott gyakran komoly előrelépésnek fog tűnni. Azok a szervezetek például, amelyek lassú és drága embereket foglalkoztatnak, alulmaradnak majd azokkal szemben, akik gyors, olcsó és megbízható AI-t alkalmaznak.”

Az üzlet és a magánélet mellett teret nyer a politikában is

A kormányzatok vélhetően ugyanazokat az ösztönzőket fogják követni, mint a gazdasági szereplők, és az AI-ra támaszkodva még kevésbé lesz fontos számukra az emberi tényező, ami csak lassítja, bonyolultabbá teszi a politikai akarat végrehajtását. Erre egyébként van kézzel fogható elmélet, ami az AI okozta hatásokkal rokon jelenséget vázol fel. Ez az ún. „erőforrás átok”, vagy „a bőség paradoxona”, amit a közgazdászok és politológusok a természeti erőforrásokban (olajban, földgázban, ritkafémekben vagy más ásványkincsekben) bővelkedő autokráciákra, például Szaúd-Arábiára és a Kongói Demokratikus Köztársaságra vetítve használnak.

Az elmélet lényege, hogy az értékes erőforrások csökkentik a kormányok függőségét az országuk polgáraitól, sőt, akár félre is lökhetik őket az útból.

Ugyanez megtörténhet az AI-val kapcsolatban, hiszen végtelen erőforrásnak tekinthető, ami egyre jobb válaszokat ad az oktatás, az egészségügy és a gazdaság problémáira.

„A demokratikus jogok részben gazdasági és katonai szükségszerűségből alakultak ki, a stabilitás érdekében, de ez már nem számít, ha a kormányok AI-k generálta adókból élnek, és a minőség, illetve hatékonyság jegyében ők is elkezdik AI-val kiváltani az embereket” – magyarázza a professzor. „Ha a mesterséges intelligencia már szinte mindent helyettesíteni tud, amit az emberek csinálnak, nem lesz nyomás a kormányokon, hogy gondoskodjanak a lakosságról.”

A legnyugtalanítóbb lehetőség pedig az, hogy mindez számunkra teljesen észszerű folyamatnak fog tűnni.

Ugyanazok az AI-társak, akikbe ma emberek százezrei beleszeretnek, hamarosan ultrameggyőző, szellemes és kifinomult érveket fognak mondani arról, hogy a csökkenő emberi jelentőség valójában fejlődés. Végül – anélkül, hogy ezt bárki választotta volna – azon kaphatjuk magunkat, hogy ádáz harcot vívunk, kezdetben csak a pénzért és a befolyásért, aztán már szikrányi jelentőségért is.

Mert ez az új világ csak addig tűnik megnyugtatónak, amíg a barátságos AI-k mindössze repetitív és idegesítő feladatokat látnak el. Ennél azonban jóval tovább mennek, és máris látszik, hogy forradalmian jobb szolgáltatásokat képesek nyújtani – legyen szó szórakozásról, kutatásról, gazdasági vagy jogi döntéshozatalról, esetleg betegségek diagnosztizálásáról.

„És, ha az emberek gátjaivá válnak a növekedésnek, a demokratikus jogaink pedig elkezdenek kicsúszni a kezeink közül, akkor tehetetlenek leszünk, hogy megvédjük magunkat” – jelentette ki Duvenaud.

Van-e kiút az AI szorításából, és hogyan lehet megvalósítani?

Lehetséges megoldásokban sajnos nem dúskálunk, pedig sürgős szükség lenne rájuk. Dario Amodei, a Claude nagy nyelvi modellsorozatot fejlesztő Anthropic vezérigazgatója például idén februárban azt nyilatkozta, az AI-technológia 2026–2027-re képessé válhat rá, hogy önállóan hozzon létre új AI-rendszereket az egyes feladatok elvégzésére, ami jelentős gazdasági és társadalmi kihívást fog jelenteni. Alig pár hónappal később aztán arról beszélt az Axiosnak, hogy

az AI technológia fejlődése miatt a következő öt évben megszűnhet az összes belépő szintű fehérgalléros állás 50 százaléka, ami a globális munkanélküliségi ráta 10–20 százalékos növekedéséhez vezethet.

E hatások miatt kormányzati és iparági intézkedéseket sürgetett, hogy kezelni lehessen a nyilvánvaló társadalmi hatásokat.

Hasonló véleményen van az eddigi legnagyobb hatású nyelvi modellt, a ChatGPT-t megalkotó OpenAI igazgatója is. Sam Altman többször is azt nyilatkozta, hogy újra kell szervezni a globális gazdasági rendszert, felkészülve arra az esetre, hogy az emberi munkaerő nem lesz versenyképes.

Jensen Huang, az AI-chipeket fejlesztő Nvidia vezérigazgatója a The Economic Times szerint azt hangsúlyozta, hogy az AI alapjaiban fogja átalakítani a munkahelyi szerepeket és felelősségeket. Szerinte nemcsak eszköz, hanem „kolléga és alkotó is lesz”, amely újradefiniálja a munka megközelítését.

Ez viszont aligha jár együtt a humán munkaerő megbecsülésével és gyarapodásával, sőt, inkább a bérek zuhanását eredményezheti – figyelmeztetett a Nemzetközi Biztonságos és Etikus Mesterséges Intelligencia Szövetség első, Párizsban tartott csúcstalálkozóján a Nobel-díjas Joseph Stiglitz. A közgazdász a Forbes szerint azt hangsúlyozta, hogy „az önérdek követése nem jelenti a társadalom jólétét”, márpedig a mesterséges intelligencia korában a vállalatok érdekei nincsenek összhangban a társadalom érdekeivel.

A technológiai óriáscégek AI-felhasználása esetében az önérdek nyilvánvalóvá vált, miközben egy olyan gazdaságban működnek, ahol az egyenlőtlenségek már régóta növekednek.

„Nagy a bizonytalanság a mesterséges intelligencia fejlődési sebességét illetően, de a kockázatok is nőnek. Az egyre nagyobb egyenlőtlenség az egyik legnagyobb probléma, amellyel ma a társadalmunk szembesül. Ez hozzájárult a társadalom megosztottságához és működési zavaraihoz” – közölte Stiglitz. A közgazdász világossá tette: az AI lenullázhatja a béreket, sokan mégsem hajlandók elismerni, hogy nem csak kiegészítője lehet az emberi munkának, hanem hatékony alternatívája.

De mit tehetünk az ellen, hogy végképp a háttérbe szoruljunk?

Duvenaud válasza erre az, hogy kezdjünk el nyilvánosan beszélni róla, mert szerinte aggasztó, hogy a tudósok, újságírók és filozófusok mennyire mélyen és nagyokat hallgatnak a témáról. Ennek oka az lehet, hogy maguk is félnek elismerni: tartanak a jövőtől, illetve attól, hogy nem lesznek versenyképesek vagy egyenesen feleslegessé válnak. Nélkülük ugyanakkor aligha alakul ki társadalmi vita és ellenállás, a társadalom nyomása nélkül pedig elhárul az akadály az AI-fejlesztők és a jogalkotók útjából, hogy engedjék létrejönni az embernél mindenben hatékonyabb általános mesterséges intelligenciát.

A professzor ugyanakkor úgy látja, ezt a folyamatot megállítani nem, legfeljebb lassítani lehet.

Sőt, a betiltás még veszélyesebb is lenne, mivel totalitárius rendszerekre jellemző szabályozást kellene kialakítani hozzá. Az viszont csak a magán AI-fejlesztést korlátozná, míg az államok, amelyek elfogadják és betartatják a törvényt, ugyanúgy használnák tovább az AI-t, például katonai célokra vagy megfigyelésre.

Az AI-katasztrófa elkerülésének négy módja

Duvenaud felvázolta, hogy lépcsőzetesen, négy fokozatban el lehet kerülni a civilizáció ma ismert formájának összeomlását. Az első lépés szerinte az, hogy nyomon kell követni, hol és hogyan használják az AI-t a gazdaságban és az államigazgatásban, illetve tudni kell, hogy hol szorítja ki az emberi tevékenységet, és milyen léptékben kezdik el alkalmazni például lobbizásra vagy propagandára.

A második lépés valamilyen szintű felügyelet és szabályozás létrehozása az AI-laborok és rendszerek területén, megakadályozandó, hogy túl nagy befolyásra tegyenek szert.

A harmadik lépcsőt az AI felelős felhasználása, vagyis az jelentené, hogy megerősítjük az emberek képességét az önszerveződésre és az érdekeik érvényesítésére. Ebben jó barátunk lehet az AI, hiszen az általa generált előrejelzés, felügyelet és tervezés révén megbízhatóbb intézményeket, gazdasági folyamatokat, kormányzási modelleket, illetve törvényeket formálhatunk.

Negyedszer pedig, és talán ez a legnehezebb: meg kell tanulnunk irányítani a civilizációnkat, ahelyett, hogy ezt a politikai rendszerekre hagynánk, amelyek véletlenszerű nyomás hatására, lényegében kényükre-kedvükre alakítják.

A tudós javaslata az, hogy az „AI-összehangolás” tudományterülete – amely annak kutatására törekszik, hogy a gépek milyen módon szolgálják az emberiség céljait – ki kell terjedjen a kormányokra, intézményekre és az egész társadalomra. Ez a kialakulóban lévő irányzat a közgazdaságtan, a történelem és a játékelmélet tapasztalataira támaszkodva segíthet megérteni, milyen jövőképek tűnnek elérhetőnek, és hogyan célozzuk meg ezeket.

„Minél világosabban látjuk, merre tartunk, és minél jobban össze tudjuk hangolni az erőfeszítéseinket, annál nagyobb az esélye, hogy olyan jövőt hozunk létre, amelyben az emberek továbbra is fontos szerepet játszanak – nem, mint az AI versenytársai, hanem mint annak haszonélvezői és gondozói. Jelenleg azonban épp azzal vagyunk elfoglalva, hogy megalkossuk a saját helyettesünket” - figyelmeztet Duvenaud.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


JÖVŐ
A Rovatból
Feldarabolhatják a Google-t és a Metát - hiába kilincseltek Trumpnál, visszaüthet a mohóságuk
Az internet két legnagyobb kisgömböce monopóliumok kialakítása és tisztességtelen felvásárlások miatt hullhat darabjaira. A Google két trösztellenes pert is vesztett, a Meta még kétségbeesetten védekezik.


Rájár a rúd az internet két óriására, a Google-re és a Metára. Az előbbit azzal vádolják, hogy nemcsak a webes keresések, hanem az online hirdetések piacán is szinte egyeduralkodó, utóbbit pedig közösségi médiás felvásárlásai miatt citálták bíróság elé.

A helyzetük azért különösen érdekes, mert mindketten igyekeztek az újra megválasztott Donald Trump kedvében járni - részben azzal a szándékkal, hogy elkerüljék az eljárásokat, vagy minél jobban jöjjenek ki belőlük. A Google például a korábbi hasonló adománya duplájával, egymillió dollárral járult hozzá Trump beiktatási alapjához, sőt, Sundar Pichai vezérigazgató ott vendégeskedett az eseményen, illetve együtt is vacsorázott az elnökkel, annak Mar-a-Lago birtokán. De Zuckerberg is bőkezűen adakozott, ott volt a beiktatáson, személyesen tárgyalt Trumppal a Fehér Házban, és már az új elnök beiktatása után néhány nappal megszűntette a Facebookon a tényellenőrző mechanizmusokat.

Egyelőre úgy tűnik, nem jött be a számításuk, hiszen a feldarabolás esélyével kell szembenézniük.

A Google anyacége, az Alphabet a világ legelterjedtebb böngészőjét, a Chrome-ot és az Android mobil operációs rendszert bukhatja el. A Metánál pedig az Instagram és a WhatsApp forog kockán.

Megvan az ítélet: a Google monopóliumot épített

A virginiai szövetségi bíróság nemrég kimondta: az Alphabet tulajdonában álló Google megsértette a törvényt, hogy megőrizze reklámpiaci monopóliumát. Egy éven belül ez a második eset, hogy jogellenesnek találják a cég tevékenységét, amivel jelentős piaci fölényhez jutott. Ezúttal az online hirdetések miatt marasztalták el, míg egy korábbi „USA kontra Google” per ítélete nyomán áprilisban elindult a szankciók meghatározásának szakasza.

Az is az asztalon van, hogy a Chrome böngésző eladására kényszerítik a vállalatot, amin kapva kapna egy sor versenytársa, többek között a ChatGPT-t fejlesztő OpenAI. Ha mindez nem lenne elég, az online keresések felett gyakorolt egyeduralma miatt a Google sokmilliárdos perrel néz szembe Nagy-Britanniában is.

A New York Times szerint Leonie Brinkema virginiai kerületi szövetségi bíró április közepén 115 oldalas ítéletében körvonalazta, hogy a Google milyen törvénytelen eszközökkel építette ki az egyeduralmát. A dokumentum szerint a vállalat egy többnyire láthatatlan technológiai rendszer felett rendelkezik, amely a weboldalakon megjelenő hirdetések elhelyezéséért felel. A cég reklámtechnológiai monopóliuma lehetővé tette magasabb árak kiszabását a hirdetésekért.

Az amerikai kormány szerint a Google ma már 87 százalékos piaci részesedéssel bír az online hirdetések értékesítését végző technológiák terén.

A per során azzal érveltek a Google ellen, hogy az három területen alakított ki monopóliumot az online hirdetési piacon:

  1. azokban az eszközökben, amelyeket online kiadók – például híroldalak és tartalomgyártók – használnak hirdetési helyek megjelenítésére a saját portáljaikon,
  2. azokban az eszközökben, amelyeket hirdetők használnak hirdetési helyek vásárlására,
  3. és olyan szoftverekben, amelyek mindezen tranzakciók lebonyolítását hajtják végre.

Brinkema bíró két területen a kormány javára döntött, kimondva, hogy a Google jogellenesen épített ki monopóliumot a kiadói eszközök és a szoftverrendszerek terén, viszont a hirdetői eszközökre vonatkozó vádat elutasította, mert szerinte a kormány nem tudta bizonyítani, hogy ez egy önálló, jól körülhatárolható piac.

„A bíróság döntése egyértelmű: a Google monopóliummal rendelkezik, és visszaélt ezzel a piaci fölénnyel” – idézi az igazságügyi minisztérium közleménye  Abigail Slatert, a tárca versenyjogi osztályának helyettes főügyészét. „A jogellenes fölény lehetővé teszi a Google számára, hogy cenzúrázza vagy akár el is hallgattassa az amerikai hangokat. Emellett megsemmisítette és eltüntette azokat az információkat, amelyek felfedték törvénytelen magatartását.”

Nem ez az első per, amit a Google rövid időn belül elbukott. Egy másik amerikai szövetségi bíró tavaly augusztusban állapította meg, hogy a Google monopóliummal bír az online keresések piacán is. Ennek az ítéletnek a nyomán jelenleg azt vizsgálják, hogy teljes egészében fel kell-e darabolni a vállalatot.

A Google-nak tényleg nagyon jelentős a túlsúlya az online keresésben: az ő motorjuk áll a globális felhasználók 64 százaléka által használt Chrome böngésző mögött.

Második helyen a 21 százalékos részesedést elérő Apple-féle Safari van, harmadik pedig 2,52 százalékkal a Mozilla Firefox.

Lee-Anne Mulholland, a Google szabályozási ügyekért felelős elnöke blogbejegyzésben bírálta a pert, amely szerinte „visszafelé akar tekinteni egy olyan időszakban, amikor a verseny erős és az innováció példátlan”. Szerinte „az olyan új szolgáltatások, mint a ChatGPT (vagy a külföldi versenytársak, például a DeepSeek) virágzanak, ezért az Igazságügyi Minisztérium széles körű javaslatai feleslegesek és ártalmasak.”

Mulholland közölte: fellebbeznek az ítélet ellen, mert a vállalat feldarabolása megnehezítené, hogy a felhasználók elérjék az általuk preferált szolgáltatásokat. Ez a folyamat akadályozná, hogy a Google versenyezzen a keresőszolgáltatás terjesztési lehetőségeiért, ami növelné az árakat és lassítaná az innovációt. Mulholland arra is figyelmeztetett, hogy a készülékgyártók és böngészők (mint a Mozilla Firefox) a keresőből származó bevételekre támaszkodnak.

„Ha ezeket a bevételeket elvennék, drágábbak lennének a mobiltelefonok, és nehezebb helyzetbe kerülnének a böngészők, amelyeket nap mint nap használtok” – állította a posztban.

A cég képviselője mindezeken túl úgy gondolja, hogy a javaslat hátráltatná a mesterséges intelligencia útját, hiszen egy kormány által kinevezett bizottság szabályozná az AI-termékek tervezését és fejlesztését. „Ez komolyan visszavetné az amerikai innovációt egy kritikus időszakban, akkor, amikor Kínával futunk versenyt a technológiai vezető szerepért, és a Google az amerikai áttörések élvonalában áll.”

A hirdetési piacon szintén feldarabolhatják a Google-t, bíróságra mennek a britek is

Miközben a tavaly augusztusi keresőszétválasztásra irányuló ítéletben elindult a szankciók kiszabását előkészítő tárgyalás, a reklámpiaci per következményei is ott lebegnek a Google feje felett. A The New York Times szerint az igazságügyi minisztérium már előzetesen kérte a bíróságot, hogy kötelezze a Google-t bizonyos, évekkel ezelőtt megszerzett hirdetéstechnológiai üzletágak eladására. A kormány most elemzi az ítéletet, és ez alapján dönti el, milyen konkrét lépéseket javasol a bíróságnak a monopólium felszámolására.

A folyamattól azt remélik, hogy jelentősen csökken a Google befolyása, ami akár a vállalat átalakítását is eredményezheti.

A változás lehetősége más országok számára is lehetőséget nyitott a vállalat monopolhelyzetének csökkentésére, így a Google ellen Nagy-Britanniában szintén csoportos keresetet nyújtottak be. A CNN úgy értesült, hogy a kereset azokat a megállapodásokat is sérelmezi, amelyeket a cég az Android rendszerű telefongyártókkal kötött, a Google Kereső és a Chrome böngésző előzetes telepítésére. Kifogás merült fel továbbá az Apple-nek fizetett súlyos dollármilliók miatt, amivel elérték, hogy az iPhone-okon az övék legyen az alapértelmezett böngésző.

A panaszt - ötmilliárd fontos, vagyis közel 1800 milliárd forintos kártérítési igénnyel - Or Brook versenyjogi szakértő nyújtotta be, többezer vállalkozás nevében, azt állítva, hogy a Google keresőmotorja miatt a saját hirdetési ajánlataik kerültek előnybe, így a vállalkozásoknak alig volt más választásuk, mint a Google hirdetésein keresztül reklámozni a termékeiket és a szolgáltatásaikat.

A Google erre azzal reagált, hogy: „ez egy újabb spekulatív és opportunista per”.

Pedig a kereset nem minden előzmény nélkül érkezett: a brit versenyhivatal januárban vizsgálatot indított a Google keresőszolgáltatásaival kapcsolatban, beleértve azok hatását is a hirdetési piacokra. A hatóság akkor megállapította: emberek és vállalkozások milliói függnek a Google szolgáltatásaitól, a keresések 90 százalékát ezen keresztül bonyolítják, és több mint 200 000 brit vállalkozás hirdet rajta.

A Meta ellen is megindult a per, Zuckerberg már vallott

A Facebookot üzemeltető Meta felett szintén sötét fellegek gyülekeznek. Az Egyesült Államok Szövetségi Kereskedelmi Bizottsága (FTC) április közepén indított pert a vállalat ellen, azzal vádolva a médiaóriást, hogy semmibe vette a versenyszabályokat, amikor korábban dollármilliárdokért felvásárolta az Instagramot és a WhatsAppot. A népszerű közösségi média platformot és a csevegő alkalmazást várhatóan el kell adnia, ha elveszíti a pert - jegyzi meg az Euronews.

Mint emlékezetes, a már akkor is óriási profittal működő Facebook (a mai Meta) 2012-ben egymilliárd dollárért (jelenlegi árfolyamon kb. 355 milliárd forintért) megvásárolta az Instagramot, aztán 2014-ben 19 milliárd dollárt (közel 6800 milliárd forintot) fizetett a WhatsAppért. Az amerikai versenyhatóság ügyvédei szerint a vállalat ezzel a két lépéssel törvénytelenül járt el, és gyakorlatilag felszámolta a versenytársait, vagyis közösségi média monopóliumot épített ki.

A Meta ügyvédje, Mark Hansen ugyanakkor azt állítja, azért vásárolták fel az Instagramot és a WhatsAppot, hogy fejlesszék, illetve bővítsék őket, a Facebookkal párhuzamosan.

Az érvek között elhangzott még, hogy szó sincs a verseny megszüntetéséről, hiszen a közösségi média platformnak még mindig erős konkurenciát jelent az Alphabet tulajdonában lévő YouTube és a kínai TikTok. Mindez nem a legerősebb érvelés, ám a Metának abban tényleg igaza van, hogy az Instagram és a WhatsApp anno éppen annak az FTC-nek a jóváhagyásával cserélt gazdát, ami most pert indított ellene a felvásárlás miatt. A vállalat jogi képviselői úgy vélik, az ügylet visszafordítása vagy utólagos kriminalizálása „veszélyes precedenst teremtene”.

Mark Zuckerberg már a tárgyalás első hetében tanúskodott, hogy megvédje álláspontját, amely szerint a Meta felvásárlásai nem versenyellenesen történtek.

A tanúk padjára citált vezérigazgató persze tagadta, hogy a két alkalmazást a verseny megszüntetése miatt vették meg, sőt, bár kedvelte az Instagram „kamerás és fotómegosztó élményét” - amit bevallottan erősebbnek gondolt a saját kameramegoldásaiknál -, sosem érezte úgy, hogy az alkalmazás „széles körben versenyképes” lenne a Facebookkal szemben. A WhatsAppról szólva pedig azt mondta, lenyűgözőnek találta, de az alapítók „nem voltak ambiciózusak”, kvázi nem voltak tisztában vele, hogy mekkora hatást érhetnének el.

„Gyakorlatilag én erőltettem, hogy új funkciókat adjunk hozzá” – magyarázkodott a bíróságon Zuckerberg, hozzátéve, hogy a Meta saját erőforrásaival és méretével csak támogatta mindkét céget és azok közönségét is. Amikor arról kérdezték, hogy miért nem hoztak létre inkább konkurens alkalmazást, közölte: „biztosan tudtunk volna fejleszteni egyet, de hogy sikeres lett volna-e, az szerintem spekuláció kérdése”.

A Meta ügyét még Donald Trump első ciklusa idején nyújtották be, és a Wall Street Journal szerint Zuckerberg nem sokkal az áprilisi tárgyalás előtt személyesen lobbizott az elnöknél azért, hogy az FTC ejtse a vádakat. Ezt láthatóan nem sikerült elérni, pedig a kapcsolatukban óriási fordulat történt azóta, hogy a Capitolium 2021. január 6-i ostroma után Trumpot kitiltották a Meta minden platformjáról, hiszen az elnök beiktatási alapjának a vállalat egymillió dollárt (355 millió forintot) adományozott, sőt, a cég felvette az igazgatótanácsába Dina Powell McCormicket, Trump korábbi tanácsadóját is.

A Meta tehát nagyon igyekszik, ám aligha sikerül elérnie a per leállítását, főleg azután, hogy a Trump által nemrég kinevezett új FTC-elnök, Andrew Ferguson április elején azt nyilatkozta, követni fogja az elnök törvényes utasításait, de Trump szerinte nem fog közvetlenül beavatkozni az eljárásba.

„Úgy gondolom, az elnök is belátja, hogy be kell tartanunk a törvényeket, ezért nagyon meglepne, ha ilyesmi történne” - fogalmazott.

Az sem elhanyagolható körülmény, hogy a Meta feldarabolása mind Trump, mind pedig szövetségese, a Twitter-utód X-et megszerző Elon Musk érdekeit szolgálja – mondta Mark Weinstein techvállalkozó és adatvédelmi szakértő az Euronews Nextnek. Hozzátette: most először fordul elő az is, hogy a Meta-alkalmazásokról történt kitiltása nyomán alapított Truth Sociallal az Egyesült Államok elnöke maga is egy közösségi média platform tulajdonosa. Magyarán gazdasági és politikai szempontból egyaránt érdekeltté vált ezen a piacon, és - ha nyilvánosan nem is teheti meg, hogy bevallja - egy olyan erős konkurencia szétcincálása, mint a Meta, kifejezetten jól jöhet neki.

Mivel járna a Meta feldarabolása?

Bár az eljárás körülményeit nézve szinten minden a Meta ellen szól, a versenyhatóság dolga sem egyszerű, hiszen több mint tíz évre visszamenőleg kell bizonyítania, hogy a vállalat visszaélt piaci helyzetével, amikor felvásárolta a riválisait. Amennyiben viszont az FTC sikerrel jár, a Meta kénytelen lesz eladni az Instagramot és a WhatsAppot. Weinstein szerint viszont ez sem feltétlenül szüntetné meg a cég monopolhelyzetét, hiszen korábban láthattunk példát arra, hogy egy vállalatot széttagolásra ítéltek (pl. az AT&T-t, 1984-ben), de az egyes részei évek alatt fokozatosan újra egyesültek.

A szakértő mindazonáltal úgy véli, a cégek szétválasztása miatt sok felhasználó átvándorolna kisebb platformokra, például a Truth Socialra vagy az X-re, ami megint csak jól sejteti, hogy Trump vajon milyen végkifejletben lehet érdekelt.

A sok Google elleni per jól jelzi azokat a szabályozói törekvéseket, amelyek a legnagyobb technológiai cégek hatalmának korlátozására irányulnak, mivel ezek a vállalatok alapjaiban formálják az online kereskedelmet, az információáramlást és a kommunikációt.

Az amerikai igazságügyi minisztérium a Google és a Meta mellett indított pert az Apple ellen is, mert az megnehezíti a felhasználók számára, hogy elhagyják zárt eszköz- és szoftverrendszerét. Sőt, a hatóság korábban a kisvállalkozások kiszorítására hivatkozva az Amazont szintén bíróság elé vitte.

Az amerikai hatóságok szerint az nem baj, ha egy cég azért nő nagyra, mert jobb az innovációban, ám a Google mesterségesen tartotta fenn és kötötte össze a különféle monopóliumait, a Meta pedig tisztességtelen módon vette rá a konkurenciát a cégei eladására és ezek mindegyike klasszikus versenyellenes magatartás. Az ennek apropóján indított perek várhatóan évekig fognak tartani, az viszont már most látszik, hogy az ítéletek nyomán születő szankciók lassan, de biztosan átformálják a technológiai szektor üzleti gyakorlatait, és ez hatással lesz internetre felhasználói szempontból is. Ideális esetben úgy, hogy a cégfeldarabolások helyzetbe hoznak más technológiai vállalatokat is, ezzel nő a verseny és jobbá, olcsóbbá válnak az online szolgáltatások.


Link másolása
KÖVESS MINKET: