A világjárványokat okozó vírusok és egyéb kórokozók azonosítása és az ellenük való eredményes védekezésre való felkészülés megalapozása elsőrendű feladata ma a tudományos életnek. Ezt a célt szolgálja egy új magyar módszer, a DAMA-protokoll is, amelyet nemzetközi együttműködő partnerekkel az Ökológiai Kutatóközpont dolgozott ki és terjesztett a kormány elé. A módszer azon a felismerésen alapul, hogy megváltozott a kórokozók viselkedése - magyarázza dr.Földvári Gábor parazitológus, az Evolúciótudományi Intézet tudományos főmunkatársa.

- A korábbi klasszikus nézet szerint a kórokozók csak egy szűk gazdakörön belül tudnak élősködni, és egyre nehezebben tudnak gazdát váltani. Az utóbbi évtizedben ennek éppen az ellenkezőjét figyelték meg mind a parazitológusok, mind a mikrobiológusok, köztük sajnos éppen a koronavírus esetében.

Most már nem kivételnek, hanem szabályszerűnek tűnik az, hogy a korábbi gazda-parazita kapcsolat felbomlik, és új gazdákon figyeljük meg a már ismert kórokozókat, de akár új kórokozók is létrejöhetnek ily módon.

Ezt szemléletváltást nevezik „Stockholm-paradigmának”. Ez az alapja annak az elméletnek, amely szerint a kórokozók eleve rendelkeznek a gazda-váltást elősegítő biológiai tulajdonságokkal. Ezt figyelhetjük meg mind a külső, vagy belső élősködőknél, például a bélférgeknél, de vírusoknál, baktériumoknál is. Ezek a gazdaváltások a jövőben a mindennapi élet részei lesznek.

- Ehhez hozzájárult a globalizáció is?

- Igen, a klímaváltozás, a globalizáció – ezen belül a repülőforgalom, az áruszállítás nagyon nagy mértékű megnövekedése – és az urbanizáció mind erősen érezteti a hatását. Ebből következik, hogy a kórokozók környezete is állandó változásban van.

Mit csinál egy élőlény, ha környezete változik? Kipusztul, vándorol, vagy alkalmazkodik hozzá.

Ha kipusztul, nincs vele dolgunk. Ha elvándorol, nagy gondok vannak, mert egy kórokozó új földrajzi régióba kerülve olyan új gazdákkal fog találkozni, embereket is beleértve, akiknek nincsen még védettsége, evolúciós léptékben mérve nincs egyensúly az immunrendszer és a kórokozó között. A harmadik eset, amikor alkalmazkodik: egy nagyvárosban az élőállat piacon az ember olyan vadállatokkal kerül kontaktusba, amelyekkel eddig nagy tömegekben nem találkozott és innen kirobbanhat egy járvány. A kórokozóknak van tehát egy olyan biológiai fegyvertára, amely képessé teszi őket különösebb mutációs változások nélkül is, hogy átmenjenek egyik gazdáról a másikra, illetve, hogy meg tudjanak telepedni új földrajzi területeken. Mit lehet ez ellen tenni? Éppen ezt célozza a DAMA-protokoll:

találjuk meg a kórokozókat, mielőtt ők megtalálnak minket.

- Miért pont DAMA a protokoll neve?

- Ez egy angol mozaikszó: dokumentáció (documentation), értékelés (assessment), megfigyelés (monitoring), cselekvés (action).

- Mit jelentenek ezek a gyakorlatban?

- A dokumentáció azt jelenti, hogy ha már tisztában vagyunk azzal, hogy bárhol, bármikor felbukkanhatnak kórokozók, nagyon célzottan, megfelelő helyeken és megfelelő gazdákban meg kell próbálnunk felkutatni és regisztrálni őket. Nyilván nem lehet a világ minden emberében, állatában vagy területén figyelemmel kísérni a kórokozókat, de vannak hangsúlyos, járványtani szempontokat figyelembe vevő fontos területek és gazdák.

Ilyen lehet a természetes és a városi élőhelyek találkozása.

Például egy városi park, ahol nagyon könnyen összefonódik a járványtani kör: találkozik egy ember, egy gerinces gazda és annak parazitája. Gondoljunk a kullancsok által terjesztett kórokozókra. Ugyanilyen kiemelt hely a mezőgazdasági és természetes területek találkozása: bejárnak a vaddisznók, szarvasok, rágcsálók egy olyan területre, ahol van haszonállat-tartás.

A következő pont a felmérés, értékelés. Rengeteg mikróbát, vírust, baktériumot fogunk találni a munkánk során, nagyon fontos, hogy ezeket osztályozzuk az orvosi gyakorlathoz hasonlóan triázs alapon, azaz fontossági sorrendben, aszerint, hogy okozott-e már betegséget – így vagyunk a koronavírussal, amit denevérekben találtunk – ha pedig olyan mikróbát találunk, ami tudomásunk szerint még nem okozott megbetegedést, azt archíváljuk egy laboratóriumi mélyhűtőbe, hogy később, ha szükséges, vissza lehessen hozzá nyúlni.

Ha már tudjuk, hogy melyek azok a kórokozók, amelyek vélhetően problémát okoznak, akkor azokat folyamatosan figyelemmel kell kísérnünk. Ha például egy városi parkban megtaláltunk egy fontos kórokozót, innentől kezdve minden évben, vagy akár minden hónapban vissza kell menni oda célzottan monitorozni, hogy felbukkan-e, jelen van-e ez a megfigyelt kórokozó. Ez viszonylag költségigényes része a DAMA-protokollnak, viszont elengedhetetlen. Ezzel tudjuk igazán elejét venni annak, hogy valami váratlan felbukkanjon, és minél több kiemelt fontosságú kórokozót figyelünk, annál kevesebb meglepetés tud bennünket érni.