A koronavírust tekinthetjük figyelmeztető főpróbának – beszélgetés dr. Földvári Gábor parazitológussal
Az eddig elmondottakat sokféle kutatóhelyen végzik, de az utolsó lépés, ami általában kimarad és nagyon hiányzik, az a cselekvés.
Nyilvánvalóan, ami igazán nagyot tud változtatni, az egy hatósági fellépés. Ehhez persze mi kutatók csak javaslatokat tudunk tenni, de ha a DAMA-protokoll beindul, és akár Magyarországon megkezdjük a megvalósítását, egy megértő kommunikáció szükséges a szakhatóságok az állategészségügy, a humán egészségügy, a katasztrófavédelem, de még akár a turizmus szakemberei között, hogy aztán konszenzus alapján lehessen lépéseket tenni. És persze a lakosságot is be kellene vonni.
- Mit tehetnek az átlagemberek?
- Például ha van egy kertünk, abban tavasszal, nyáron ne hagyjunk szabadon vízfelületeket, mert azzal kiváló fejlődési lehetőséget biztosítunk a szúnyoglárváknak. Vagy legyen elegendő nyilvános illemhely a városi parkokban, hogy kevesebb ember menjen be a bokrokba, ahol kullancsokkal találkozhat. Egy ilyen lépéssel jelentősen tudnánk csökkenteni a Lyme-kór és más, kullancsok által terjesztett betegségek fellépésének esélyeit.
- Térjünk még vissza a klímaváltozásra, az urbanizációra. Néhány évtizeddel ezelőtt még nem jártak be a városba a szarkák, a különböző varjúfajták. De olyan sem volt, hogy március 20-án 28 fok volt Budapesten, három nappal később pedig havazott. Erre hogyan reagálnak a kórokozók?
- Február 1-én a Bakonyban voltam, ahol régebben ilyenkor 40 centis hó szokott lenni és fagypont körüli hőmérséklet. Most még 650 méterrel a tengerszint felett is 10-11 fok volt, és fél óra alatt közel 40 kullancsot gyűjtöttem össze. Tehát gyakorlatilag közép-tavaszi időjárás volt, a kórokozók pedig érzékelik, hogy megfelelő hőmérséklet és páratartalom van, és megpróbálnak maguknak táplálékot, gazdát keresni.
- A jövőbeli cselekvésünk mellett az sem ártana, ha ez a koronavírus-járvány egy kicsit észhez térítené az emberiséget és megváltoztatnánk a gondolkodásunkat, a környezetünkhöz, egymáshoz való viszonyunkat.
- Ez egyértelmű, de a társadalmi változásoknál sok minden együttes hatására van szükség. El lehet gondolkozni azon, hogy érdemes-e akár néhány napra elutazni több ezer kilométerre, mert ott jó idő van és szép fotókat lehet csinálni.
Lehet, hogy ez a fájdalmas példa kell ahhoz, hogy másképp tekintsünk a világra.
- És akkor még nem beszéltünk a különféle civilizációs ártalmakról, a végletekig felgyorsult életről, a városok zsúfoltságából. Csak nehogy úgy járjunk, hogy ha vége lesz a járványnak, megint azt mondjuk: ezt is megúsztuk, és minden megy tovább, mint eddig.
- Sajnos elég sok példát lehetne mondani arra, hogy mennyire rossz az emberiség közép- és rövidtávú memóriája. Hamar elfelejtjük ezeket a nagyon fontos tanulságokat. Valóban sok mindent kellene változtatni, és ez alól nem kivételek a kutatók sem. Éppen ilyen szemléletváltást kezdeményez a DAMA-protokoll: előre felkészülve csökkenteni a kárt, még mielőtt beütne a nagy veszély, nem pedig utólagosan. Ha azokat a dollármilliárdokat, amiket most kórházak építésére, lélegeztetőgépekre fordítunk, monitoring-programokra költenék, hosszú távon elhanyagolható költség lenne ahhoz képest, amivel akár csak egy helyi járvány jár. Reméljük, hogy a jelenlegi pandémiáról mielőbb múlt időben beszélhetünk, de ne legyenek illúzióink:
tekinthetjük egyfajta főpróbának is ezt, amely arra figyelmeztet, hogy szinte észrevétlenül berobbanhat egy ilyen szituáció. Sajnos nagyon is várható akár ennek a vírusnak, akár egy következőnek a fellángolása. Fel kell készülni arra, hogy a jövőben ezek is befolyásolják az életünket.
Mindezek következményei az egész modern kori létünknek, éppen ezért számolni kell velük és előre felkészülnünk.
