JÖVŐ
A Rovatból

A károk és veszteségek finanszírozási kérdése az egyiptomi klímacsúcsot is felforralhatja

A gazdasági veszteségek és károk mellett a családtagok elvesztése, a kultúrák és életmódok eltűnése, vagy a kényszerű elvándorlás traumája is Damoklész kardjaként lebeg a fejlődő országok felett.
Másfélfok, Lehoczky Annamária, nyitókép: John Middelkoop – Unsplash - szmo.hu
2022. október 25.



A klímaváltozás miatt egyre gyarapodó és súlyosbodó szélsőséges időjárási események (pl. hurrikánok, áradások, aszály) és az olyan lassan kibontakozó folyamatok, mint a tengerszint emelkedése, egyre több elkerülhetetlen kárt és veszteséget okoznak a világban. 2030-ra a fejlődő országoknak évente 290-580 milliárd dollárnyi „fennmaradó kárral” (vagyis alkalmazkodási intézkedésekkel sem kivédhető kárral) kell megbirkózniuk, és a legszegényebb, legsérülékenyebb országok GDP-jének akár egyötödét is felemészthetik ezek. A gazdasági veszteségek és károk mellett a családtagok elvesztése, a kultúrák és életmódok eltűnése, vagy a kényszerű elvándorlás traumája is Damoklész kardjaként lebeg a fejlődő országok felett – amelyek ráadásul a legkevésbé járultak hozzá a klímaváltozás előidézéséhez. Ezért a veszteségek és károk finanszírozásának kérdése egyben társadalmi igazságossági probléma is, ami évtizedek óta beárnyékolja az ENSZ klímatárgyalásokat – és a közelgő COP27 klímacsúcs egyik sarkalatos pontja lesz.

Az elmúlt hónapok katasztrofális áradásai Pakisztánban 33 millió embert, azaz minden hetedik lakost érintettek és több mint 1500 ember halálát okozták. Emellett az Egyesült Királyság méretű terület elöntése dollármilliárdos károkat eredményezett a mezőgazdaságban és az infrastruktúrában.

A szélsőséges időjárás Európát sem kíméli, ezen a nyáron ismét rekord hőség sújtotta a kontinenst – Nagy-Britanniában több mint 3000 fős többlethalálozást okoztak a hőhullámok, Portugáliában és Spanyolországban pedig több mint 1000 ember életét követelte a 46-47°C-os forróság. A klímaváltozás fokozódásával pedig ezek a szélsőséges események egyre gyakoribbá és súlyosabbá válnak, és az IPCC jelentése szerint:

ha még sikerülne is gyors ütemben csökkenteni a kibocsátásokat, a légkörben már jelen lévő üvegházhatású gázok és a jelenlegi kibocsátások miatt bizonyos klímaváltozásnak tulajdonítható károk és veszteségek már elkerülhetetlenek lesznek az elkövetkező évtizedekben.

Mindezekre összefoglalóan a „Veszteség és Kár” („Loss & Damage”) általános kifejezést használják az ENSZ klímatárgyalásain az éghajlatváltozás azon következményeire utalva, amelyekhez már nem lehetséges alkalmazkodni, vagy ha léteznek is lehetőségek, az országoknak nincs erőforrása erre, vagy nem tudnak hozzáférni azokhoz.

A károk olyan dolgokra utalnak, amelyeket meg lehet javítani, mint például a megrongálódott házak; a veszteségek pedig azokra, amelyek már soha nem hozhatók vissza, mint például az emberi életek.

Ráadásul épp azon alacsony erőforrásokkal rendelkező, a klímaváltozás hatásaival szemben sérülékenyebb fejlődő országok érintettek a leginkább, amelyek a legkevésbé járultak hozzá az éghajlatváltozás előidézéséhez. Ezért a károk és veszteségek témája – az igazságossági szempontok („climate justice”) alapján történő (vagy épp nem történő) cselekvés és finanszírozás – az ENSZ klímatárgyalások egyik kemény diója, ami régóta komoly konfliktusforrás a fejlett és fejlődő országok között.

Az alacsonyabb jövedelmű és kibocsátású országok lakosai jellemzően nagyobb mértékben ki vannak téve a klímaváltozás hatásainak. A szélsőséges események (szárazság, extrém hőség, árvíz, vihar, erdőtűz) által érintett emberek átlagos száma 1000 lakosra vetítve a 20 legalacsonyabb (kék) és legmagasabb (piros) jövedelmű országban (mikroállamok kivételével), GDP/fő alapján, az 1990-2019 közötti időszakban. (Forrás: Scown et al. (2022), EM-DAT, World Bank adatok alapján CarbonBrief ábra)

2020-ban, az éghajlatváltozás által felerősített természeti katasztrófák összesen 210 milliárd USD veszteséget eredményeztek, és ez az összeg a becslések szerint csak növekedni fog. Egy tanulmány szerint

2030-ra a fejlődő országoknak évente 290-580 milliárd dollárnyi „fennmaradó kárral” (vagyis alkalmazkodási intézkedésekkel sem kivédhető kárral) kell megbirkózniuk.

Ez az összeg 2040-re már évi 0,6-1,0 billió dollárra, 2050-re pedig vélhetően 1,1-1,7 billióra fog rúgni az egyre erősödő klímaváltozás miatt. A tavalyi COP26 klímacsúcson közzétett jelentés szerint, ha a globális felmelegedés a jelen trendek szerint folytatódik, akkor a legszegényebb és legsérülékenyebb országoknak 2050-re GDP-jük egyötödét kitevő veszteségekkel és károkkal kell szembenézniük, és még a felmelegedés 1,5°C-os korlátozásával is a GDP-jük 13%-át emésztenék fel ezek.

A terméskártól a hegyeket elhagyó istenekig

Noha a „Veszteségeknek és Károknak” nincs pontos definíciója, általánosan elfogadott, hogy nemcsak a klímaváltozás miatt gyarapodó és súlyosbodó szélsőséges időjárási események (pl. trópusi ciklonok, áradások, aszály) okozhatják ezeket, hanem a klímaváltozás lassabban kibontakozó folyamatai (pl. a tengerszint emelkedése, az elsivatagosodás, a gleccserek visszahúzódása, a talajromlás, az óceánok elsavasodása) is.

A gazdasági veszteségek és károk a piacokon gazdát cserélő erőforrásokat, árukat és szolgáltatásokat érintik. Vagyis ezek hatása egyértelműen tetten érhető a gazdaság különböző szektoraiban, mint a mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás, a halászat és a turizmus, illetve ide tartozik még a kritikus infrastruktúra és vagyontárgyak megrongálódása, valamint az ellátási láncok sérülése is.

Például Banglades tengerparti közösségeiben a sólepárlás az egyik fő megélhetési forrás. Az elmúlt években azonban a gyakori trópusi ciklonok, a vihardagályok és a heves esőzések visszavetették a sótermelést, ezzel jelentős kárt okozva az abból élőknek és sóimportra kényszerítve az egyébként javarészt önellátó országot. A sós tengervíz benyomulása a termőföldekre, talajba és ivóvízkészletekbe ugyancsak nagy problémát jelent a gazdáknak.

Vannak olyan veszteségeket és károk is, amelyeket bár nehéz/lehetetlen gazdasági értelemben kifejezni, drasztikusan érinthetik a közösségek jól(l)étét.

Ilyen például a családtagok elvesztése, a kultúrák, hagyományok és életmódok eltűnése, vagy az a trauma, amelyet az ősök földjéről való kényszerű elvándorlás és az otthon hátrahagyása okoz.

A mikronéziai Kosrae közösségeiben például átalakulhatnak a temetkezési szokások, mivel egyre több temetkezési helyet fenyeget a tengerszint emelkedése miatt felerősödő parti erózió. A tengeri jég eltűnése az Északi-sarkvidéken pedig az inuit közösségek kulturális identitására és vadászati gyakorlatára van hatással.

A perui Andok magaslatain, az Ausangate-hegyen, található egy gleccser, amelynek fokozatos eltűnését az istenek távozásával hozták összefüggésbe a helyiek.

A kecsua nép hite szerint az Ausangate-hegy a táj hatalmas istene, és a tetején ülő gleccser hanyatlása az „istenség haragjának” jele. A gleccser visszahúzódása véget vetett annak az évszázados gyakorlatnak is, amikor a helyiek éves zarándoklatuk során kis jégtömböket gyűjtenek össze – gyógyító hatást tulajdonítva azok elfogyasztásának.

De a tengerszint-emelkedés számos világörökségi helyszínt is veszélyeztet (pl. Velence), és az extrém időjárási események súlyosbodása komoly érzelmi terhet is ró a károsultakra, ahogy azt az ausztráliai erdőtüzek és mianmari trópusi ciklon katasztrofális következményei is mutatják.

Az OK gleccser volt az első Izlandon, amit felszámolt a globális felmelegedés, még 2014-ben. 2019-ben emlékül egy plakettet helyeztek el az egykori gleccsernek otthont adó vulkánon ezzel a felirattal: “Levél a jövőbe: Ok az első izlandi gleccser, mely elvesztette gleccser státuszát. A következő 200 évben az összes többi gleccserünkkel ez történhet. Ez az emlékhely annak elismerése, hogy tudjuk, mi történik, és azt is, hogy mit kell megtenni. Csak te láthatod majd, hogy megtettük-e.” (A NASA műholdfelvételei 1986. szeptember 14-én és 2019. augusztus 1-jén készültek.)
Hogyan kezelhetjük ezeket?

A klímaváltozás megfékezését célzó Párizsi Megállapodásban az országok elismerik a veszteségek és károk „elhárításának, minimalizálásának és kezelésének” fontosságát. A kibocsátások visszafogásával és a közösségek alkalmazkodásának elősegítésével – amik lényegében a klímaváltozás elleni küzdelem két alappillérét jelentik –, ezek nagy része valóban „elhárítható” és „minimalizálható” volna.

Ugyanakkor a klímaváltozás fokozódásával a harmadik pillérre, a már elkerülhetetlen károk és veszteségek célzott „kezelésére” is egyre nagyobb szükség van, ugyanis egyre több esetben lépjük át az alkalmazkodás korlátait.

Minél tovább halogatjuk a kibocsátások visszafogását, annál többet kell majd alkalmazkodásra költeni, és minél kevesebbet szánunk az alkalmazkodásra, annál többe kerülnek majd a károk és veszteségek.

Az IPCC jelentése szerint a „puha”, vagyis feloldható korlátok esetében a közösségek nem rendelkeznek az alkalmazkodáshoz szükséges pénzügyi forrásokkal, míg a „kemény” korlátok esetén nincs ésszerű kilátás a veszélyes kockázatok elkerülésére (például csak korlátozott mértékben lehet lépést tartani a tengerszint-emelkedéssel).

Ezek a korlátok Damoklész kardjaként lebegnek a sérülékeny, alacsony erőforrásokkal rendelkező országok felett.

Ha a szükséges erőforrások rendelkezésre áll(ná)nak, akkor nagyjából három módon lehet kezelni a veszteségeket és károkat:

• sürgősségi segélyezés és rehabilitáció;

• helyreállítás és újjáépítés;

• és a katasztrófakockázat csökkentése.

Ezek közé tartozik a katasztrófavédelem fejlesztése, az alternatív megélhetési lehetőségek teremtése (például amikor már nem lehetséges az elöntött földeken termelni), a sürgősségi készpénz-átutalások és szociális támogatások, a biztonságos elvándorlás és letelepedés segítése, valamint a pszichológiai támogatás és kapacitásépítés az emberek életének és megélhetésének újraépítéséhez.

A nem gazdasági veszteségeket szinte lehetetlen kezelni, de például az éghajlatváltozás miatt elvesztett területekre vagy dolgokra való aktív megemlékezéssel, mentális segítségnyújtással és hivatalos bocsánatkéréssel lehet enyhíteni ezeken.

Finanszírozás a tárgyalóasztalon

Bár a károk és veszteségek ügye már a klímatárgyalások kezdete óta vita tárgya,

a finanszírozásáról érdemi döntés nem született eddig.

Ugyan a Párizsi Megállapodás említi a károk és veszteségek problémáját, az azt kísérő záródokumentum szerint ez semmilyen jogi értelemben vett kártérítési kötelezettséget nem vonhat maga után. Ezt a kitételt a fejlett országok szorgalmazták peres eljárások és kártérítési követelések özönétől tartva.

A fejlett országok álláspontja szerint a veszteségek és károk enyhítését a meglévő forrásokból kellene ellátni, mint például az alkalmazkodási finanszírozás és a humanitárius segélyek, és nincs szükség egy új pénzügyi mechanizmus létrehozására. Ezzel azonban az a probléma, hogy egyrészt a megígért klímafinanszírozás (évi 100 milliárd USD 2020-tól kezdve) sem lenne elég az alkalmazkodási szükségletekre, másrészt a fejlett országok még ezt az ígéretüket sem teljesítették.

Ezért a 2021-es COP26 klímatárgyalásokon a legnagyobb – nagyrészt fejlődő országokból álló – tárgyaló csoport, amely a világ minden hét lakosa közül hatot képvisel, felszólította a fejlett országokat, hogy kötelezzék el magukat a veszteségek és károk fedezésére. Ez a felhívás azonban továbbra is a nagy gazdaságok, például az USA és az EU ellenállásába ütközött.

Az azonban előrelépésnek számít, hogy néhány fejlett ország – köztük Kanada, Dánia, Németország, Új-Zéland, Skócia és a belga Vallónia tartomány – jelezte, hogy támogatja a veszteségek és károk finanszírozását.

Skócia és Vallónia nagyjából 3 millió dollárt ígért a COP26 során, majd őket követően Dánia 13 millió dollárt ajánlott fel erre a célra. Az október eleji előtárgyalásokon már az EU is bemutatta, miként támogatná a klímaváltozás áldozatait.

Mivel a jelenlegi finanszírozás messze van a jövőbeli károk becsült költségeihez képest, kutatók és civil társadalmi csoportok számos innovatív, új finanszírozási forrást javasoltak az elmúlt években. Javaslataik között szerepelnek például a fosszilis cégekre, a repülőjáratokra és a hajózási üzemanyagokra kivetett adók vagy illetékek, valamint egy világméretű szén-dioxid-árazási rendszer, amiből a jövedelmet a károk és veszteségek finanszírozásra lehetne fordítani.

A jelen pénzügyi források (piros és kék) és potenciális innovatív források (rózsaszín, szürke, narancs, lila, zöld) közel sem elegendőek a veszteségek és károk kezelésére 2030-ban, amelyek ráadásul közel megháromszorozódnak 2030 és 2050 között. (Forrás: CarbonBrief)

A fosszilis tüzelőanyag-támogatások – amelyek a becslések szerint évente milliárdokba vagy akár billiókba is kerülnek, attól függően, hogyan definiálják őket – átirányítása szintén felmerült. António Guterres ENSZ-főtitkár szerint

az olaj- és gázipari vállalatok energiaválság alatti váratlan többletnyereségére kellene adót kivetni, aminek egy részét a károk és veszteségek kezelésére lehetne fordítani.

A ki, mit és hogyan kérdések továbbra is vita tárgyát képezik a károk és veszteségek finanszírozását illetően. Ugyanakkor a fejlődő országok, ahol ezek a károk és veszteségek egyre inkább egzisztenciális problémát jelenteknek, az évtizedes huzavona helyett döntést sürgetnek. A téma várhatóan központi kérdés lesz a COP27-en, az ENSZ klímatárgyalások következő fordulóján, amely november elején Egyiptomban zajlik majd.


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


JÖVŐ
A Rovatból
Ezek a munkák szűnhetnek meg 2027-ig a mesterséges intelligencia miatt egy szakértő szerint
Egy podcastban arról beszéltek, hogy az MI pillanatok alatt kiszoríthatja a rutinfeladatokat végző dolgozókat. A szakértők szerint az ismétlődő munkák eltűnhetnek, a szabályozatlan területek különösen veszélyben vannak.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. május 15.



A mesterséges intelligencia munkaerőpiacra gyakorolt hatása került fókuszba a The Diary Of A CEO című podcast egyik legfrissebb adásában, vette észre a Unilad. A közel két és fél órás beszélgetésben három techszakértő fejtette ki, milyen változások várhatók a következő két év során.

Az epizód figyelemfelkeltő címet kapott: „A mesterséges intelligencia ügynökök vészhelyzeti vitája: ezek a munkák nem léteznek majd 24 hónap múlva! Fel kell készülnünk arra, ami jön!”

A vendégek között szerepelt Amjad Masad is, aki a San Francisco-öböl környékén él, és 2016 óta a Replit nevű vállalkozás vezérigazgatója. A Replit egy online platform, amely lehetővé teszi, hogy mesterséges intelligencia segítségével gyorsan és hatékonyan hozzanak létre, osszanak meg és indítsanak el szoftvereket és weboldalakat.

Masad a beszélgetés során elmondta, hogy szerinte hamarosan eltűnhetnek azok az állások, amelyek ismétlődő, rutinszerű feladatokat tartalmaznak. Amikor a műsorvezető, Steven Bartlett megkérdezte, szerinte mely szakmák tűnhetnek el először, így válaszolt:

„Ha a munkád teljesen rutinszerű, akkor az a munka el fog tűnni a következő néhány évben.”

Példaként említette az adatbeviteli és minőségellenőrzési munkákat, és így fogalmazott:

„Ha egy számítógép előtt ülsz, és az a dolgod, hogy bizonyos sorrendben kattints és gépelj, akkor ezeket a feladatokat hamarosan olyan technológiák váltják fel, amelyek már most is nagyon gyorsan jelennek meg a piacon, és sok munkahelyet ki fognak szorítani.”

Masad szerint nemcsak az egyszerűbb munkák vannak veszélyben, hanem a könyvelők, ügyvédek és egyes egészségügyi pozíciók is.

Azt mondta: „Az egészségügy területét nehéz előre megjósolni a szabályozások miatt, hiszen ezek sok szempontból korlátozzák, hogy ez a technológia hogyan tud belépni a gazdaságba. De azoknál az állásoknál, ahol nincs szabályozás, és csak szöveget dolgoznak fel – bemeneti szöveg, kimeneti szöveg –, azok veszélyben vannak.”

A beszélgetés nagy visszhangot váltott ki a YouTube-on, a kommentelők pedig nem fogták vissza magukat. Egyikük így fogalmazott: „Nagyon szívesen látnám ugyanezt a beszélgetést néhány olyan emberrel, akinek a munkáját épp most készülnek leváltani. Különösen akkor, ha még nem is sejtik, mi vár rájuk. Kíváncsi vagyok, mit mondana nekik az a piros dzsekis fickó, ha egy szobában lennének.”

Egy másik hozzászóló ezt írta: „Olyan érzésem van, mintha egy sci-fi film elejét hallgatnám, ahol senki sem hallgat arra a kockafejű srácra, aki figyelmeztet mindenkit arra, ami közeleg. A kopasz fickó pirosban pedig egyértelműen a főgonosz.”

Egy harmadik néző így reagált: „Úgy tűnik, ezek a vállalkozók boldogan indítanak új cégeket, de nem gondolnak arra, hogy ezeknek talán nem is lesz vásárlójuk.”

Egy újabb hozzászólónak ez volt a véleménye: „Nagyon jó beszélgetés volt. De ami igazán megijeszt, az nem a munkahelyek elvesztése, hanem a techvezetők és a politikusok empátiájának hiánya. Az emberek jelentős részét lökik egy olyan élet felé, ami nem egészséges és nem is értelmes. Még mind megbánjuk, hogy nem tettünk semmit időben. Remélem, tévedek.”

Egy ötödik néző pedig egy javaslattal is előállt: „Vissza kellene hívni ezeket a vendégeket félévente, hogy lássuk, hol tart az MI, és hogy beigazolódtak-e az előrejelzéseik.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

JÖVŐ
A Rovatból
Már öt kupaknyi műanyag van az emberi agyban - a tudósok most ennek a drámai felfedezésnek a hatását próbálják felmérni
Nyolc év alatt 50%-kal nőtt az agymintákban talált mikroműanyagok mennyisége, áll a Nature Medicine című folyóiratban megjelent tanulmányban. De találtak már mikroműanyagot a méhlepényben, a herékben, az anyatejben és a babák szervezetében is.


Eddig kevesen vették komolyan azt a kockázatot, hogy a mikroműanyagok az agyszövetekig is eljuthatnak, mert úgy gondolták, hogy a szemcsék túl nagyok hozzá. Az Új-Mexikói Egyetem kutatói bebizonyították, hogy ez nem igaz, sőt, riasztóan magas koncentrációban találtak mikroműanyag-szennyeződést az emberi agyban, ami mostanra sokkal fertőzöttebb lehet, mint bármelyik másik szervünk. Ha ez önmagában nem lenne elég nagy baj: az amerikai tudósok arra jutottak, hogy a környezetvédelmi törekvések ellenére növekvő tendenciáról van szó. 

A mikroműanyagok, vagyis elhasználódott polimerek apró darabkái az általunk vásárolt termékek, és főleg a csomagolások révén mostanra mindenhol jelen vannak, a levegőtől a vízen át a talajig. Az elmúlt fél évszázadban az emberi test számos részében is megjelentek.

Tavalyi tanulmányok kimutatták, hogy jelen vannak az emberi herékben és a méhlepényben. Más tudósok a vérben, a spermában, az anyatejben és még a babák első székletében is találtak belőle.

Egy februári tanulmány szerint ráadásul a koraszülött babák méhlepénye több mikroműanyagot tartalmazott, mint a nem koraszülött csecsemőké, annak ellenére, hogy kevesebb idejük volt a részecskék felhalmozódására.

Az Új-Mexikói Egyetem kutatói pedig megállapították, hogy az emberi agyban lévő mikroműanyag-felhalmozódás az elmúlt nyolc évben a másfélszeresére emelkedett.

A mikroműanyagok átlagos koncentrációja az általuk vizsgált 24 emberi agyban 5000 mikrogramm/gramm volt. Ez körülbelül hét gramm műanyag agyanként – annyi, mint egy eldobható kanál vagy körülbelül öt vizespalack kupakja

- mondta a kutatást vezető Dr. Matthew Campen a New York Times-nak.

„Ez teljesen új helyzetet teremt: sok műanyagdarab jóval kisebb, mint korábban hittük. A vírusok méretének két-háromszorosát érik csak el, tehát nanométeres nagyságrendűek” - mutatott rá a kutatást vezető toxikológus. Ez azt jelenti, hogy a körülbelül 400-szor kisebbek, mint egy hajszál szélessége.

Dr. Campen hozzáfűzte: az agyban megfigyelt felhalmozódás üteme jól tükrözi a műanyaghulladék mennyiségének globális növekedését, és a tanulmányban leírt eredmények okkal kelthetnek riadalmat világszerte. Bár az még nem világos, hogy ez a műanyagmennyiség milyen hatással van az emberi egészségre.

Az is kiderült, hogy a demenciával diagnosztizált emberek agyszövete akár tízszer több műanyagot is tartalmazhat, mint másoké. Bár a tudós úgy gondolja, egyértelmű az összefüggés, ez a kutatás egyelőre nem tudta bizonyítani, hogy a műanyagok magasabb szintje váltja ki a betegség tüneteit. Lehetséges, hogy a mikroműanyagok nem okozzák a demenciát, hanem az állapotromlás fokozódása miatt halmozódnak fel. Ezeknek az agyaknak ugyanis porózusabb a vér-agy gátja, és kevésbé képesek kiüríteni a méreganyagokat.

Azt is vizsgálják, hogy a felhalmozódó mikroműanyagoknak van-e szerepük a Parkinson-kór vagy a memóriavesztés kialakulásában.

Formabontó módszerrel mérték a mikroműanyagok mennyiségét az agyban

A kutatás egy olyan új módszerre épült, amelyet az egyetem kutatói fejlesztettek ki a szövetekben található mikroműanyagok meghatározására és mennyiségi elemzésére. Ezt a módszert már korábban is használták méhlepényekben, valamint emberek és kutyák heréjében lévő műanyagok vizsgálatára.

A mostani kutatás során az Új-Mexikói Orvosi Hivataltól kapott agyszövet-mintákat elemezték, hiszen a törvény szerint ezeket hét évig kell megőrizni, vagyis ideálisak arra, hogy felvázolják belőlük az utóbbi időszak tendenciáit. A régebbo - egytől egyig az agy homloklebenyéből származó - minták 2016-ból származtak, és ezeket hasonlították össze 2024-es mintákkal.

A kutatók kémiai oldószerbe helyezték a szöveteket, így egyfajta pépet hoztak létre, amiből centrifugával kiszűrték az oldhatatlan műanyagokat tartalmazó üledéket. Ezt pirolízises eljárással 600 Celsius-fokra hevítették, majd felfogták a műanyagok égése során keletkező gázokat. A polimerekből származó ionokat végül szétválasztották és tömegspektrométerrel azonosították.

A módszer 12 különböző polimert mutatott ki és mért meg az emberi agyszövetekben. Megállapították, hogy ezek többsége polietilén, amit széles körben használnak csomagolóanyagok, palackok és poharak gyártására.

A kutatócsoport transzmissziós elektronmikroszkóppal is megvizsgálta azokat a szövetmintákat, amelyekben magas polimerkoncentrációt találtak. Kiderült, hogy éles műanyag szilánkok csoportosulásairól van szó, amelyek mérete nem haladja meg a 200 nanométert – tehát alig nagyobbak a vírusoknál. Ennyire apró részecskék már át tudnak jutni a vér-agy gáton, vagyis azon a testünkben lévő védőkapun, ami éppen a nem kívánatos anyagok agyba jutását hivatott megakadályozni.

Egyértelműen aggasztó a helyzet, de még sok a kérdőjel

Campen elismerte: egyelőre nem világos, hogy a mikroműanyagok miként kerülnek az agyba, és azt sem tudni, milyen hatást váltanak ki. Mindeközben viszont a különböző plasztikokat biológiailag közömbös anyagnak tartják, ezért orvosi alkalmazásokban – például stentek és műízületek gyártásánál – is használják őket.

„Felmerülhet, hogy a műanyagok akadályozzák a kapillárisokban a véráramlást, esetleg megzavarják az agyban az axonok (az idegsejtek sajátos szerkezetű, leghosszabb nyúlványai) közötti kapcsolatokat. Elképzelhető továbbá, hogy a mikroműanyagok elősegítik a demenciához köthető fehérjehalmozódást” - sorolta a lehetőségeket.

A toxikológus úgy véli, a mikroműanyagok nagy része az élelmiszereken keresztül jut be az emberi szervezetbe, különösen a húsok révén, ami az ipari húsfeldolgozás módszereire, valamint arra vezethető vissza, hogy a műanyagok növekvő koncentrációban vannak jelen a táplálékláncban.

„Mivel a mezőgazdasági területeket műanyaggal szennyezett vízzel öntözzük, feltételezzük, hogy a műanyagok ott halmozódnak fel. Ezeket a növényeket etetjük meg az állatokkal, majd az állati trágyát visszajuttatjuk a földekre, így egyfajta önmagát erősítő folyamat alakul ki”

- vezette le Campen. A most felfedezett mikroműanyagok az 1960-as évekből származhatnak, vagyis évtizedekig tarthat, mire a műanyagok ennyire apró darabokra bomlanak és bekerülnek az emberi szervezetbe.

A toxikológus szerint az új eredmények globális egészségügyi fenyegetést jelentenek, de a fogyasztókat nehéz motiválni, hiszen a mikroszkopikus méretű szennyeződések nem keltenek elég nagy riadalmat.

A tűzzel játszunk, és ez beláthatatlan következményekkel járhat

A műanyaggyártás továbbra is zavartalanul folyik világszerte. Ha még ma leállítanák, akkor is évtizedeket venne igénybe a meglévő polimerek lebomlása mikroszkopikus részecskékké, így a mikroműanyagok és nanoműanyagok koncentrációja az elkövetkező években bizonyára tovább emelkedik majd - mind a környezetben, mind pedig a táplálékláncban.

Ironikus, hogy a műanyagok kifejlesztését éppen a környezetvédelem szándéka ösztönözte.

Az első szintetikus polimert 1869-ben feltaláló John Wesley Hyatt a már akkor is egyre veszélyeztetettebb élővilág megmentőjét látta a műanyagban, hiszen a használatával kiválthatóak olyan anyagok, amelyeket az ember a természettől vesz el. Sten Gustaf Thulint, az 1965-ben szabadalmaztatott műanyag zacskó megalkotóját hasonló célok vezérelték: kifejezetten a papírszatyrok kiváltása miatt állt elő a találmánnyal, a fák védelmében.

A svéd kutató fia, Raoul Thulin a BBC-nek azt mondta: ha az apja még mindig élne, döbbenten figyelné, hogy az emberek kidobják a szatyrokat, ahelyett, hogy újra meg újra felhasználnák, hiszen az ő szándéka éppen ez volt. A Thulin család egyébként egy fillér hasznot sem húz az anno a Celloplast cég által bejegyzett szabadalomból.

Sok szakértő szerint a műanyaggal az a legnagyobb gond, hogy túl olcsó, ezért újrafelhasználás helyett egyszerűen kidobjuk. A WWF jelentése szerint 2019-ben a műanyaghulladékoknak csupán 9 százalékát hasznosította újra a világ. Jelenleg a globális műanyaggyártás körülbelül 60 százaléka egyszerhasználatos termékeket állít elő, amelyeket eleve eldobásra szánnak.

A WWF szerint globális műanyagszennyezés elleni egyezményre lenne szükség. Az OECD is arra jutott,

ha nem születnek szigorúbb szabályok, a műanyaggyártás és felhasználás a 2020-as 435 millió tonnáról 2040-re 736 millió tonnára nőhet. Ez brutális, 70 százalékos emelkedést jelenthet,

miközben a nem megfelelően kezelt (az élettartama végén kidobott és rosszul, illetve nem ártalmatlanított) műanyaghulladék mennyisége 81-ről 119 millió tonnára, vagyis közel 50 százalékkal nőhet.

Az OECD szerint ahhoz, hogy ezt elkerüljük, emelni kellene a műanyagokra és csomagolásokra kivetett adókat, be kellene tiltani bizonyos egyszer használatos műanyagokat, és ki kellene terjeszteni a gyártói felelősségi rendszereket.


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET:


JÖVŐ
A Rovatból
Kína vasököllel vág vissza Trumpnak - a ritkaföldfémek eladásának korlátozása szorult helyzetbe hozhatja Amerikát
A ritkaföldfémek terén Kína kivételezett helyzetben van, és most él is ezzel, ami súlyos nemzetbiztonsági kockázatot jelenthet az Egyesült Államok számára. Komoly kihívások elé néz a védelmi ipar, az elektromos járművek gyártása és az elektronikai szektor.


Peking úgy döntött, hogy a Trump-kormány sokkoló vámtarifáira válaszul (a kínai termékek többségére 54 százalék vámot vetettek ki) 34%-os megtorló vámot alkalmaz minden amerikai termékre, emellett visszatartja olyan ritkaföldfémek kivitelét az országból, amelyeket szinte kizárólag Kínában bányásznak, illetve dolgoznak fel. A pénteken bejelentett exportkorlátozások alaposan leszűkíthetik az Egyesült Államok és a Nyugat ellátását olyan ásványokból, amelyek létfontosságúak a védelmi ipar, az elektromos járművek, a tiszta energia és az elektronikai szektor számára.

A probléma nagyságát jól jelzi, hogy

Kína állítja elő a világ ritkaföldfém-ásványainak 60%-át. Náluk történik a globális ritkaföldfém-ásványok feldolgozásának 90%-a, és eddig tőlük jött az Egyesült Államok ritkaföldfém-importjának 72%-a. Emellett Kína uralja a ritkaföldfémek bonyolult és szennyező finomítási folyamatát is.

A kínai Kereskedelmi Minisztérium bejelentése szerint április 4-től hét kategóriába tartozó közepes és nehéz ritkaföldfémek kerülnek exportkorlátozás alá – köztük a szamárium, gadolínium, terbium, diszprózium, lutécium, szkandium és ittrium.

A szamáriumot például állandó mágnesek gyártására használják, amelyek a repülőgép-technológiák és védelmi rendszerek alapvető alkotóelemei. A gadoliniumnak az orvosi képalkotásban, valamint az atomreaktorokban van nagy szerepe. A diszprózium kritikus fontosságú a nagy teljesítményű mágnesek előállításához, amelyek magas hőmérsékleten működnek, általában elektromos járművekben és szélturbinákban. A szkandium a repülőgép-alkatrészgyártásban fontos anyag, míg az ittriumot szupravezetők, lézerek és különféle orvosi alkalmazások előállításához használják.

A kritikus fontosságú ásványi anyag kitermelésével és feldolgozásával foglalkozó amerikai NioCorp vezérigazgatója, Mark A. Smith úgy reagált, hogy

a kínai válaszlépés jelentős fenyegetést jelent az Egyesült Államok nemzetbiztonságára nézve, érintheti a Pentagon fejlett fegyverrendszerek ellátási láncait, beleértve a lopakodó vadászgépek, a precíziós vezérlésű lőszerek, a műholdak és a hiperszonikus fegyvereket gyártását.

A kínai bejelentés miatt azonnal 14%-ot zuhantak a GE Healthcare Technologies részvényei is. A gadoliniumot ugyanis az MRI-vizsgálatok tisztaságának javítására használják, és a korlátozások jelentős hatással lehetnek a cégre, mivel az MRI-szkennerek a vállalat teljes értékesítésének 46%-át tették ki 2024-ben.

A mostani korlátozás a nyersanyagokon kívül olyan késztermékekre is vonatkozik, amelyek az amerikai ipar számára nélkülözhetetlenek - köztük az állandó mágnesekre, amelyek pótlása komoly kihívást jelent. „A diszpróziumot és/vagy terbiumot tartalmazó nagy teljesítményű ritkaföldfém-mágnesek teljes körű exportkorlátozása súlyosan érinti a védelmi szektort” – mondta a Reutersnek Ryan Castilloux, az Adamas Intelligence tanácsadó cég alapítója.

A nehéz ritkaföldfémek is különösen érzékeny területnek számítanak, mivel Kína ezek felett még nagyobb ellenőrzést gyakorol.

Jelenleg Kínán, Mianmaron és Laoszon kívül csak egyetlen nehéz ritkaföldfém-bánya működik.

Ez a brazil Serra Verde projekt, de ők is Kínába szállítják a termékeit feldolgozásra. Peking szoros ellenőrzést alá vonta a mianmari és laoszi ellátási láncokat is, tehát lényegében a világ minden ilyen bányászati tevékenységre jogot formál, vagy hatást gyakorol.

Bár a mostani korlátozások nem jelentenek teljes tilalmat, az exportengedélyek csökkentésével visszafoghatják a szállításokat. És ez nem lenne példa nélküli intézkedés: az ázsiai ország márciusig például egyetlen gramm antimont sem exportált az Európai Unióba, miután tavaly szeptemberben korlátozásokat vezetett be a diódák, infravörösfény-detektorok, illetve vízvezetékek, lefolyók, ólomakkumulátorok rácsainak gyártására használt fém kivitelére.

Emellett a fejlett memóriachipek és chipgyártó berendezések Biden-kormány által elrendelt eladási tilalmára válaszul Kína már tavaly decemberben leállította a gallium, a germánium, az antimon és a szuperkemény anyagok exportját az Egyesült Államokba, valamint szigorítottak a grafit-exporton is.

A gallium és a germánium kritikus fontosságú a félvezetők, az elektronika, az infravörös eszközök és a napelemek gyártásához. Az antimon nélkülözhetetlen katonai alkalmazásokhoz, például lőszerekhez, infravörös rakétákhoz és az éjjellátó technológiához. A grafit pedig létfontosságú a lítium-ion akkumulátorok gyártásához, az acélgyártáshoz és az elektromos járművek gyártásához.

A kínai Kereskedelmi Minisztérium Trump vámtarifáira válaszul azt is bejelentette, hogy 16, főleg védelmi, logisztikai, adatelemző, űripari és légiközlekedési tevékenységet folytató amerikai vállalat felé korlátozzák a kínai gyártású alkatrészek exportját, míg 11 további céget felvesznek a „megbízhatatlan entitásokról” vezetett listájára. A kínai CCTVNEWS szerint ez azzal jár, hogy a cégeknek mostantól egyáltalán nem szabad üzleti tevékenységet folytatni Kína területén vagy kínai vállalatokkal.

Amerikai katonai drón

A listára tett amerikai cégek között olyan vállalatok szerepelnek, mint a harctéri helyzetfelismerésre, illetve katonai, rendészeti és ellenőrzési célokra drónokat gyártó Skydio, Firestorm Labs, Kratos Unmanned Aerial Systems és BRINC Drones, de megtiltották a Kínával történő kereskedést más, mesterséges intelligencia, híradástechnikai és harcjármű megoldásokat fejlesztő cégeknek is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


JÖVŐ
A Rovatból
Már csapatban dolgoznak a humanoid robotok egy kínai autógyárban - videón a jövő gyára
A Walker S1 robotok már nemcsak önállóan, hanem csapatban is képesek dolgozni. A rendszer mögött egy fejlett mesterséges intelligencia áll.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. május 07.



A kínai Zeekr autógyárban humanoid robotokat teszteltek, melyek már most képesek csapatban dolgozni. A Walker S1 nevű robotokat az UBTech fejlesztette, és a Geely tulajdonában lévő elektromosautó-gyárban próbálták ki őket. A gépek 5G-s kapcsolaton keresztül csatlakoztak a gyártósorhoz.

A robotok feladata nem volt éppen egyszerű: részt vettek a végső összeszerelésben és az ellenőrzési folyamatokban is. Az együttműködésükről videó is készült, amelyen jól látszik, hogyan segítik egymást a gyártásban. Ugyanakkor néhány jelenetnél furcsaságokat is észre lehet venni – például az 55. másodpercnél, ahol úgy tűnik, mintha az ajtóra kerülő takaróelem mozgása visszafele történne. Hasonló érzetet kelt az elektromos töltőfej behelyezése is.

A robotok működésének alapja a UBTech saját mesterségesintelligencia-keretrendszere, a BrainNet. Ez a rendszer különféle készségeket és következtetéseket szervez össze egy úgynevezett Swarm Intelligence nevű hálózatba.

A hálózat központja egy „szuperagy”, ami összetett döntéseket tud hozni, míg a hozzá kapcsolódó „intelligens alagyak” a több robotos vezérlésért és az érzékszervi adatok feldolgozásáért felelnek.

A fejlesztéshez a DeepSeek R1 nevű modellt használták, ami lehetővé teszi az elosztott tanulást, a gyors képzést és a robotok közötti tudásmegosztást is.

A cég tervei szerint a Walker S tömeggyártása 2026 januárjában kezdődhet el. Az év végéig 500 és 1000 közötti darabszámban készülhet el az új típus – írja az Interesting Engineering.

A South China Morning Post úgy tudja, hogy már vásárló is akadt a fejlesztésre: a Dongfeng Liuqi Motor, a Dongfeng Motor Group egyik leányvállalata legalább 20 darabot rendelt a következő egy hónapra. A UBTech hivatalosan nem erősítette meg a vásárló kilétét.

(via hvg.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET: