News here
hirdetés

JÖVŐ
A Rovatból
hirdetés

A kaliforniai erdőtűz ízelítő a jövőből: tömeges migráció indulhat el a klímaváltozás miatt Amerikában

A New York Times szerint az Egyesült Államokban most kezdenek ráébredni, az éghajlatváltozás ott is milliók életét változtathatja meg.

Link másolása

hirdetés

A hőség, a szárazság és az ezekből adódó éhínség miatt nemsokára milliók kényszerülnek majd arra, hogy új otthont keressenek maguknak a világban. A globális felmelegedéssel összefüggő tömeges migrációtól eddig elsősorban az afrikai, közel-keleti, ázsiai régiókban tartottak. Az immár minden nyáron visszatérő, egyre hevesebb és egyre nagyobb kiterjedésű kaliforniai erdőtüzek azonban már az amerikaiakat is kezdik gondolkodóba ejteni.

A New York Times felidézi, hogy idén augusztus 17-én a Halál Völgyében 54,4 C fokot mértek – ez volt 1931 óta a legmagasabb regisztrált hőmérséklet – miközben több ezer villám csapott le a kaliforniai mezőkre és erdőkre, amelyeket öt éve tartó aszály is sújt.

Hamarosan egész Kalifornia lángba borult.

A következő két hétben 900 helyen gyúltak újabb és újabb tüzek, amelyek hatszor annyi földet égettek fel, mint a 2019-es erdőtüzek összesen, 100 ezer embert kényszerítve otthona elhagyására.

A New York Times szerzője, Abraham Lustgarten már korábban foglalkozott a klímaváltozás okozta migráció kérdésével. Bejárt olyan országokat, ahol megtapasztalhatta, hogyan menekülnek el az emberek a világ legszegényebb és legforróbb vidékeiről. Részt vett egy nagy számítógépes szimuláció megalkotásában is, amely a várható globális demográfiai változásokat elemzi. Most pedig azt írja, elkészült egy olyan térkép, ami az Egyesült Államokon belül várható klímamigrációt mutatja be.

hirdetés

Egy olyan jövőjét, amellyel eddig a tengerentúlon eddig nemigen akartak szembenézni.

A közgazdászok, demográfusok, klímakutatók, biztosítási szakemberek, építészek és várostervezők közreműködésével elkészült térkép a következő 30 év amerikai veszélyzónáira hívja fel figyelmet. Kiderül belőle, hogy 162 millió embernek – azaz az Államok lakossága csaknem felének – kell melegebb hőmérsékletekkel és kevesebb vízzel számolnia.

A változások különösen súlyosan érinthetnek 93 millió embert, és ha 2070-ig nem következik be számottevő változás a széndioxid-kibocsátásokban, legalább 4 millióan kerülhetnek elviselhetetlen körülmények közé.

Az évente ismétlődő tűzvészek 28 millió embert veszélyeztetnek majd, ugyanakkor 100 millió embernek – főleg a Mississippi medencéjében Louisianától Wisconsinig – olyan rendkívüli párás levegő jut, hogy ellehetetlenülhet a szabadtéri munka vagy a kinti sport.

A chicagói egyetemnek 2018-ban megjelent tanulmánya szerint a következő 45 évben minden tizenkettedik délen élő amerikai fog az ország északkeleti, nyugati részére költözni a klímaváltozás miatt. Ez pedig tovább szélesíti a szakadékot a gazdagok és a szegények között, valamint tovább gyorsítja és még kaotikusabbá teszi az urbanizációt.

1950-ben az amerikaiaknak kevesebb mint 65%-a élt városokban, 2050-ban viszont várhatóan alig 10% lesz azoknak az aránya, akik városokon kívül élnek.

A felduzzasztott városokban az alapszolgáltatások biztosítása is hatalmas kihívás lesz, az egyre élhetetlenebb tengerparti és a vidéki régiók egy része pedig a gazdasági összeomlás szélére kerülhet.

Akik anyagilag megengedhetik maguknak, elmenekülnek, az ott maradó szegények pedig nem számíthatnak többé a társadalom támogatására.

Atlanta sorsa lehet az egyik elrettentő példa. Georgia állam 5,8 millió lakosú fővárosába a becslések szerint 2100-ig több százezer klímamenekült érkezhet.

Atlantában már ma is nagyobbak a jövedelmi különbségek, mint bármelyik amerikai nagyvárosban. Minden tizedik háztartásban 10 ezer dollár alatti az évi jövedelem, és miközben a városközpont egyre gazdagabb lesz, a külvárosokban rendkívüli szegénység uralkodik.

A klímaváltozást ellensúlyozó intézkedések, a zöldövezetek létrehozása is csak a különbségeket erősítette, mert a szegényebb fekete családok kénytelenek voltak kiköltözni a megdrágult kerületekből.

Ez megosztottság pedig csak nőni fog, és a társadalmi fesztültség bármikor robbanásveszélyes helyzethez vezethet.

És akkor még nem is szóltunk a tengerszint emelkedésének fenyegetéséről, amely olyan nagyvárosokat érint majd, mint Boston, New York és Miami. Veszélybe kerülnek a városok infrastruktúrái, a tengeri sós víz beszivárgása például tönkre teheti az ivóvízhálózatokat.

Mathew Hauer, a floridai állami egyetem szociológusa szerint

legalább 13 millióan kényszerülnek majd az elárasztott partvidékekről elköltözni.

A New York Times emlékeztet rá, 1916 és 1970 között mindössze 6 millió fekete amerikai vándorolt Délről Északra, ez mégis alapjaiban változtatta meg az amerikai társadalmat a demográfiai arányoktól a munkaerőpiacon át a kultúráig. Ennek fényében egyelőre felmérhetetlen, hogy mit jelentene legalább kétszer ennyi ember migrációja az Államokon belül.

# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
JÖVŐ
A Rovatból
hirdetés
„A szemünk láttára halnak éhen a gyerekek” – A valaha volt legsúlyosabb humanitárius krízis sújtja Szomáliát
Vannak olyan anyák, akik már több gyereküket is kénytelenek voltak eltemetni, akik pedig életben maradtak, súlyosan alultápláltak.

Link másolása

hirdetés

Olyan súlyossá vált az éhínség Szomáliában, hogy csak az anyagi támogatás jelentős, azonnali megnövelése és a humanitárius segély mentheti meg az országot – figyelmeztetett a Világélelmezési Program (WFP) kelet-afrikai regionális igazgatója.

A The Guardian cikke szerint Michael Dunford a G7 országoknak címezte üzenetét, amelyek vasárnaptól Németországban tartanak megbeszéléseket. Kijelentette, hogy

ezen kormányok sürgős, "nagylelkű" adománya szükséges ahhoz, hogy egyáltalán még legyen remény a katasztrófa elkerülésére az afrikai országban.

Északkelet-Afrikában, másnéven Afrika szarvában négy egymást követő esős évszakban sem esett elegendő csapadék, így most az elmúlt négy évtized legrosszabb aszálya pusztít. A "klímasokkot" ráadásul az orosz-ukrán háború okozta áremelkedések is súlyosbítják. A Világélelmezési Program szerint egész Kelet-Afrikában 89 millió ember él élelmiszer-bizonytalanságban, ez a szám pedig csaknem 90 százalékkal nőtt az elmúlt évben. Dunford szerint a növekedés üteme nemhogy lassulna, inkább felgyorsul.

Az élelmiszerhiány Szomáliát sújtja a legjobban, ahol szeptemberben várhatóan legalább 213 ezer embert fenyeget majd az éhezés a leginkább érintett területeken.

A Save The Children (Mentsük meg a gyerekeket) szervezet humanitárius igazgató-helyettese, Claire Sanford a közelmúltban megrázó dolgokat tapasztalt az országban. Olyan anyákkal találkozott, akik már több gyermeküket is kénytelenek voltak eltemetni, és akik életben maradtak, ők is súlyosan alultápláltak.

„Őszintén kijelenthetem, hogy 23 éve tartó humanitárus munkám során messze ez a legrosszabb helyzet, amit láttam, különösen a gyerekek esetében. Az éhezés még annál is gyorsabban fokozódott Szomáliában, mint amitől tartottunk a munkatársaimmal”

– mondta.

hirdetés

Szomália már 2011-ben is súlyos éhínséggel küzdött, akkor több mint 250 ezer ember halt meg, főleg gyerekek. Sanford sok olyan emberrel találkozott nemrég, akik azt mondják, most még rosszabb a helyzet, mint 11 éve. Szerinte a világ kudarcot vallott, mert hiába ígérték meg a fejlett országok, hogy ilyen többé nem fordulhat elő, most még súlyosabb mértéket öltött az éhínség.

Dunford szerint nem az a baj, hogy a világ nem tanult a 2011-es esetből, hanem az, hogy nem megfelelően finanszírozták a probléma megoldását.

„Látjuk, hogy a szemünk láttára halnak meg gyerekek. Látjuk a lakosságot, akik elveszítették a megélhetésüket. Nem arról van szó, hogy nem vontuk le a 2011-es éhínség tanulságait, hiszen sokat lehetett tanulni abból a válságból. A finanszírozás hiánya miatt nem tudtuk a szükséges mértékben megvalósítani a céljainkat”

– jelentette ki.

A globális éhínség ellen küzdő jótékonysági szervezet, az Oxfam GB vezérigazgatója szerint a jelenlegi válság részben annak tudható be, hogy a brit kormány nem mutat kellő segítő szándékot, részben pedig annak, hgoy a tengerentúli segélyek költségvetését tavaly 4,6 milliárd fonttal csökkentették.

A koronavírus-járvány utáni talpra állás és az orosz-ukrán háború okozta gazdasági nehézségek miatt csökkent az adakozási szándék az afrikai országok számára. Áprilisban például az ENSZ 6 milliárdot szeretett volna gyűjteni Etiópiának, Szomáliának és Dél-Szudánnak, ám ennek csak a 3 százaléka jött össze. Tavaly a G7 vezetői ígéretet tettek arra, hogy 7 milliárd dollárt nyújtanak az éhínség felé sodródó országoknak, de a Kelet-Afrikára irányuló felhívások nem tudtak elegendő pénzt összegyűjteni az éhezés megfékezésére. Most arra kérik őket, hogy kötelezzék el magukat egy olyan azonnali finanszírozási csomag mellett, amely segíthet elkerülni a humanitárius katasztrófát Szomáliában.

# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
JÖVŐ
Szinte biztos, hogy 30 éven belül cunami fogja sújtani Marseille-t, Isztambult és Alexandriát
Az UNESCO cunamiszakértője szerint nem az a kérdés, hogy lesz-e szökőár a Földközi-tengeren, hanem az, hogy mikor. A veszélyeztetett településeknek pedig fel kell készülniük a katasztrófára.

Link másolása

hirdetés

Közel 100 százalék az esély arra, hogy a következő 30 évben cunami csap le a Földközi-tenger közelében lévő városokra – figyelmeztet az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO).

Az előrejelzések szerint ugyanis a Földközi-tenger part menti településein a szökőár veszélye fokozatosan nőni fog a tengerszint emelkedésével párhuzamosan. A térségből jövőre már öt város is a veszélyeztetett kategóriába kerül: Marseille, Alexandria, Isztambul, Cannes és Chipiona.

Ezeknek a városoknak el kell kezdeniük felkészülni egy esetleges cunamira, ebben az UNESCO is segíti őket. A szervezet cunamira felkészítő programjának célja az, hogy minden veszélyeztetett város lakossága pontosan tudja, mit kell tennie, ha szökőár sújtja a lakóhelyét.

Bernardo Aliaga, az UNESCO cunamiszakértője szerint a 2004-es indiai-óceáni cunami (amely becslések szerint 230 ezer ember halálát okozta 14 országban) és a 2011-es tóhokui cunami (amelyben 18 ezer ember halt meg) intő jel volt a világ számára, azóta viszont sokkal nagyobb biztonságban érezhetjük magunkat. Azonban még így is vannak hiányosságok a felkészültségben, ezen pedig dolgozni kell. Elsősorban azon, hogy a figyelmeztetéseket megértsék az emberek. Aliaga jelezte azt is, hogy a legtöbb területen alábecsülik a szökőár kockázatát, például a Földközi-tengeren is, mert ez a természeti katasztrófa nem gyakori ebben a térségben. Ez azonban változni fog.

A szakértő szerint már nem az a kérdés, hogy lesz-e cunami a Földközi-tengeren, hanem az, hogy mikor.

Arra is felhívta a figyelmet, hogy a megfelelő figyelmeztetés mellett az is fontos, hogy az emberek képesek legyenek megfelelően reagálni cunami esetén. Felidézte, hogy a 2004-es szökőár idején egy 10 éves brit kislány 100 embert, köztük a családját is biztonságos helyre vitte, mert a földrajztanárától azt tanulta az iskolában, hogy azonnal meneküljön, ha azt látja, hogy a víz visszahúzódik.

Aliaga szerint a marseille-i, az isztambuli, az alexandriai, a cannes-i és a chipionai hatóságok már megkezdték a felkészülést egy esetleges szökőár elleni védekezésre. Dolgoznak az evakuálási procedúrákon, a turisták figyelmeztetésének módjain, gyakorlatokat fognak végrehajtani és a riasztási procedúrát is fejlesztik.

Körülbelül 10 perccel a földrengés után megkezdődnek a riasztások, a szirénától kezdve a WhatsApp-üzenetekig számos módon igyekeznek majd figyelmeztetni az embereket. A gyorsaság azért fontos, mert ha a lakóhelyed közelében csap le a cunami, maximum 20 perced van menekülni, mielőtt az első hullám megérkezik. A második, nagyobb hullám 40 perccel követi az elsőt, így még mindig megvan a lehetőség a biztonságos helyre jutáshoz – jelezte a szakértő.

hirdetés

Vlagyimir Rjabinin, az UNESCO Kormányközi Oceanográfiai Bizottságának ügyvezető titkára azt mondta, 21 ország több mint 40 közössége már most nagyobb biztonságban van, miután végrehajtották a szervezet cunamira felkészítő programjának intézkedéseit.

„Ha 2030-ig fel akarunk készülni erre a globális kihívásra, nagyon gyorsan kell bővíteni a programunkat”

– tette hozzá.

Forrás: Guardian

# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
JÖVŐ
A Rovatból
hirdetés
Már idén elkezdik árulni a világ első napelemes autóját, borsos ára lesz
Több mint 600 kilométert tesz meg egy feltöltéssel, és akár hónapokig használhatjuk egy huzamban.

Link másolása

hirdetés

Már novemberben megkezdi a Lightyear nevű holland cég a világ első, sorozatgyártásra kész napelemes autójának a kiszállítását – írja a Guardian.

A Lightyear 0 elnevezésű napelemes szedán 250 ezer euróba, átszámítva több mint 100 millió forintba fog kerülni az első vevőknek.

Az autót 5 négyzetméternyi, ívelt napelem borítja, amely vezetés- vagy várakozás közben tölti a kocsi akkumulátorát.

Roel Grooten, a cég vezető mérnöke szerint nagyon gondosan kellett kialakítani az autót, hogy az a lehető legnagyobb energiahatékonysággal tudjon működni. „Ha azt a mennyiségű energiát, amit ezeken a paneleken gyűjteni tudunk, bármelyik olyan autóhoz használnák fel, amelyik háromszor annyi energiát igényel, használhatatlanná válna” – fogalmazott.

A cég szerint a Lightyear 0 átlagosan kb. 624 km-t tud megtenni két töltés között. A Lightyeart jelenleg Hollandiában tesztelik. A tesztelők átlagosan kevesebb mint 35 km-t tesznek meg naponta. Így két hónapig tudják vezetni a kocsit anélkül, hogy hálózatról tölteniük kéne. De olyan helyeken, ahol többet süt a nap, mint például Portugáliában vagy Spanyolországban akár hét hónapig is használható a jármű egy feltöltéssel. .

Az azonban kérdéses, hogy megtérül-e a cég innovatív, de kockázatos projektje.

„A kérdés az, hogy a valóságban megéri-e [megvenni]? A koncepció nem rossz. De nem tudjuk, hogy a technológia alkalmas-e arra, hogy gazdaságilag fenntartható legyen” – mondta Jim Saker, a Loughborough Egyetem oktatója.

hirdetés
Videó: A jármű tesztelése


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
JÖVŐ
Fast fashion: fenntarthatóvá kell tenni a divatot, mielőtt végleg tönkreteszi a Földet
A tengerpartokon található szemét 85 százaléka textil, miközben a textiltermelés egyre csak nő. Egyelőre sajnos hatékony újrahasznosítási mód sem létezik, bár biztató kísérletek vannak.
Fotó: Flickr - szmo.hu
2022. június 22.


Link másolása

hirdetés

A ruházati ipar az egyik legnagyobb környezetszennyező. Ezt csak súlyosbítja az elmúlt 30 évben a „fast fashion” világméretű elterjedése, amely, miközben a nagy divatcégek modelljeit másolja, lényegesen gyengébb minőségű és kevésbé tartós anyagokból állít elő nagy mennyiségben olcsó ruhákat, rendszerint harmadik világbeli országokban. Ráadásul ezek nem is újrafelhasználhatók. Éppen ezért egyre többen emelnek szót azért, hogy a fast fashiont Földünk érdekében mielőbb le kell állítani és a divatot végleg fenntarthatóvá kell tenni.

Maga a kifejezés 1989-ben jelent meg, amikor a New York Times megírta: a Zara egy olyan modellel jöhet ki, amelyeket alig két héttel korábban terveztek meg. Akkoriban a divatházak általában évente két kollekcióval jelentkeztek. Onnantól viszont akár havonta két újdonság is jöhetett.

Kirsi Niinimäki, a finnországi Aalto egyetem kutatója a New Scientist-nek azt mondta, ez az üzleti modell folytonos újdonságaival ösztönzi az olcsó, alacsony minőségű ruhák vásárlását, és ez a fogyasztási trend normává vált a legtöbbi nyugati ember számára és másutt is, szerte a világban.

Ebből az következik, hogy sokkal több ruhát veszünk, mint amennyire szükségünk van, kevesebbet hordjuk és hamarabb ki is dobjuk őket. A Vogue megdöbbentő statisztikát közölt:

az évi 100 milliárd ruhadarab 3/5-e egy éven belül a szemétbe kerül.

A finn szakember szerint egy átlag amerikai 66 ruhaneműt vásárol évente, azaz 5,5 naponta egyet, és nagyjából ugyanilyen arányban dobja ki őket.

hirdetés

A Stockholm Resilience Center szerint a legtöbb ruha három évig sem tart ki. Ugyanezt erősíti meg egy indiai felmérés, mely szerint az elmúlt 15 évben globálisan egyharmadával csökkent a ruhák viselési ideje. A svéd intézet tavaly jelentetett meg egy tanulmányt, mely szerint a divatipar immár a Föld lakhatóságát veszélyezteti.

Beszédesek az adatok: 1975 és 2018 között a globális egy főre jutó textiltermelés 6 kg-ról 13-ra nőtt, legnagyobb mértékben a poliészter felhasználása emelkedett. A fenntartható divatért létrehozott ENSZ-szervezet szerint a világ ruhagyártása megduplázódott 2000 és 2014 között.

Óriási a túltermelés is: egyes becslések arra mutatnak, hogy az Európai Unióba importált ruhák egyharmadát sosem adják el, raktárakban vagy szeméttelepeken végzik.

Az iparág számos más szennyező ágazattal összefügg, köztük a fosszilis és petrokémiai üzemanyagokkal, a mezőgazdasággal, a szállítással, ezért még az is nehéz, hogy kiszámítsuk a valós környezeti lábnyomát. A Világgazdasági Fórum és a Bostoni Konzultációs Csoport szerint a divatipar a globális üvegház hatású gázkibocsátás 5 százalékáért felelős, ezzel a harmadik helyen áll a klímaromboló iparágak között, az élelmiszer (25%) és az építőipar után, megelőzve az autógyártást, az elektronikai ipart és a fuvarozást.

Az ágazat évente 100 millió tonna nem megújítható forrást használ fel, köztük olaj alapú szintetikus anyagokat és festéshez használt vegyi anyagokat. Ezen kívül 93 billió liter vizet fogyaszt el egy év alatt.

A másik fő probléma a kidobott ruhák mennyisége, amely évi 90 millió tonnára rúg. Ennek kevesebb mint 20%-át reciklálják, a többi szeméttelepekre, hulladékégetőkbe vagy a természetbe kerül. A Resilience Centre adatai szerint

A tengerpartokon található szemét 85%-a textil.

És ez nem minden.

A világ ipari szennyvízének 20%-a textilfeldolgozásból származik, és a textilgyártás évente 190 ezer tonna mikroplasztikszennyezést visz az óceánokba, a teljes mennyiség egyharmadát. Még több mikroplasztik keletkezik a ruhák mosásával és szárításával.

Évek óta elrettentő példaként emlegetik az Indiában és Kínában gyártott és a nyugati világban eladott farmerek gyártási és értékesítési folyamatának hihetetlen vízpazarlását és szennyező hatását. A svéd Mistra környezetkutató csoport kiszámította, hogy egyetlen Ázsiában gyártott, és a skandináv országban megvásárolt farmer 11,5 kg szén-dioxid kibocsátásnak felel meg, ami annyi, mintha egy benzines autóval 60 km-t tettünk volna meg.

Ráadásul az ENSZ környezetvédelmi programjának (UNEP) előrejelzése szerint az iparágból eredő üvegházhatású gázkibocsátás 2030-ig akár 50%-kal is növekedhet.

Ha a tendencia folytatódik, 2050-re a CO2-kibocsátás egynegyede a ruhaiparból jöhet.

Szakértők szerint teljes átalakításra van szükség, a nyersanyagtermeléstől a fogyasztói magatartásig - egyszerűen fel kell számolni a fast fashion modellt.

A Világgazdasági Fórum jelentése szerint még ha a gyártók mindent megtennének is a fenntarthatóságért az energiahatékony gépektől a reciklált anyagokig, azzal is csak a kibocsátások 50%-át tudnák megszüntetni. A legnagyobb nyereség, több mint 40%-os csökkenés, az lenne, ha a gyártó országok kiiktatnák a fosszilis tüzelőanyagokat az elektromos áramtermelésből, csakhogy Ázsiában számos ruhagyár saját szénfűtésű generátorral működik.

A reciklálás a New Scientist szerint mindössze 2%-kal enyhítené a kibocsátásokat, mert a mai módszerek elavultak.

Jelenleg két alapvető reciklálási folyamat van a textilekre: a mechanikus és a vegyi. Az előbbit főleg a természetes anyagoknál, a gyapotnál és a gyapjúnál alkalmazzák, ez az eljárás azonban jelentősen rongálja a rostokat. A reciklált gyapotnak több mint 50% szűz gyapotot kell tartalmaznia ahhoz, hogy használható legyen.

A vegyi reciklálásban a polimereket lebontják monomer alkotóelemeire és újraépítik őket. Ez az eljárás viszont még gyerekcipőben jár. A reciklált poliészter egyre gyakrabban alkalmazzák és gyakran hirdetik „fenntarthatónak”, de többségüket nem ruhaneműből, hanem PET-palackokból állítják elő.

Nem járható út az sem, hogy egyes kereskedők elkezdtek régi ruhákat begyűjteni. Mivel ezeket általában kézzel kell szétválogatni, cipzárjaiktól, gombjaiktól megfosztani, ezzel a módszerrel a világ textilhulladékának csak 1%-ból lehet újra ruha.

Vannak azonban új próbálkozások is, köztük a finn Infinited Fiber cégé, amely az olyan cellulózban gazdag anyagokat, mint a gyapot és a karton megtisztítja, molekuláris egységekre töri és újrapolimerizálja az Infinnának elnevezett szintetikus rosttá. Ez hasonló a viszkózhoz, de nincs szükség hozzá nyers fapéphez, sem pedig kemény vegyi eljáráshoz. A ciklust a végtelenségig lehet ismételni, minden alkalommal új rostok keletkeznek minőségromlás nélkül.

Az Infinited Fiber még csak kísérleti stádiumban van, de 2024-re egy évi 30 ezer tonna kapacitású gyárat terveznek megnyitni.

A kutatók szerint probléma, hogy bizonyos rostokat nem lehet reciklálni, például a gyapot-poliészter keveréket, amely nagy hányadot képvisel a fast fashion készletekben. Ezért az sem kizárt, hogy újra kell gondolni: milyen rostszálakat lehet felhasználni ruhagyártásra. A poliészter mellőzése azonban nagy veszteség lenne, különösen a sportöltözékeknél nem lenne könnyű helyettesíteni.

Az Európai Unióban nincs sok idő a problémák megoldására, miután azt a célt tűzték ki, hogy 2025-re minden textilhulladékot újra fel kell használni és létre kell hozni egy hatékony reciklálási rendszert. Az előkészületek viszont még nagyon az elején tartanak.

Emellett az ázsiai országok textiliparának szennyező hatását is csökkenteni kell, tisztább és hatékonyabb energiával, dekarbonizációval, és a szállítási utak lerövidítésével.

„A fogyasztóknak fel kell készülniük arra, hogy magasabb árakat fizessenek” – mondja Kirsi Niinimäki finn szakember, de ehhez tisztában kell lenniük a gyártás körülményeivel, a negatív környezeti és társadalmi hatásokkal. A gyártó cégek azonban egyelőre nem akarnak ilyen információkat megosztani, és a kereskedők is felelősek a vásárlói trendekért csalogató ajánlataikkal, kedvezményeikkel.

Az egyetlen járható út ezúttal is a lassítás.

„Ez nemcsak azt jelenti, hogy kevesebb ruhát kell vásárolni és azokat tovább kell hordani, hanem azt is, hogy a jobb minőségű, drágább holmikra van szükség, amelyek nemcsak hosszabb életűek, hanem elhordásuk után újra is lehet azokat hasznosítani. Segíthet az is, ha használt, már javított ruhákat veszünk, esetleg kölcsönzünk” – javasolja Niinimäki, aki szerint vannak pozitív jelek ezen a téren, annak ellenére, hogy a divat alapvetően az újításról, a trendek alakításáról szól.

# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: