„A halmozottan hátrányos helyzetű és roma tanulók harmada kimarad a digitális oktatásból”
A túlnyomórészt hátrányos helyzetű gyerekeket oktató pedagógusok szerint tanulóik harmada nem tudott bekapcsolódni a digitális oktatásba – ez derül ki egy friss, kutatásból. Az eredmények alapján várható, hogy tovább nő majd az iskolai szakadék a gyerekek társadalmi helyzete alapján. Ez az eredmény nem igazolja a köznevelési államtitkár optimizmusát, aki azt nyilatkozta nemrég, hogy pozitív tapasztalataik voltak a digitális oktatással kapcsolatban.
A kutatást három, hátrányos helyzetű gyerekek oktatási helyzetének javításán dolgozó szervezet végezte: a Rosa Parks Alapítvány, a Motiváció Egyesület és a Partners Hungary. Ebben online kérdőív kitöltésére kérték a pedagógusokat. 425 tanár töltötte ki a kérdőívet, az ő válaszaikból állt össze az eredmény. A pedagógusok között voltak budapestiek, vidékiek, szegregált, illetve nem szegregált iskolákban oktatók is.
„A kutatás egyik legfontosabb meglátása az, hogy nagyon nehéz digitális oktatásról beszélni” - mondta a vizsgálat vezetője, Kende Ágnes szociológus, oktatáskutató. „A hátrányosabb helyzetű iskolákban, ahol magas a roma gyerekek aránya, ráadásul kis falvakban működnek, ott különösen jellemző az, hogy papíron kapják meg a feladatokat, akkor, amikor mennek a napi ebédért. De nyilván akkor tud a gyerek elmenni az ebédért, ha abban a faluban van az iskola, ahol ő lakik.
A válaszadók szinte 70 százaléka azt mondta, jellemző az, hogy alapvetően papíralapon adja a feladatokat. Ahhoz ugyanis, hogy kontakt órák legyenek, mondjuk Zoom órák vagy Google Akadémia, az kell, hogy a tanulóknál legyen internet és felszerelés, márpedig ebben nagyon rosszul állnak ezek a gyerekek.
Az internet-hozzáférhetőség és az internet-ellátottság hiánya súlyos probléma, ezt egyértelműen jelezték a tanárok. Ez pedig az egzisztenciális problémákkal függ össze.”
- mondja Kende Ágnes.
A digitális oktatásra való átálláskor még a középosztálybeli családoknál is gondot okozott, hogy nem volt plusz még egy laptop, amit a gyerek a tanuláshoz használhat. A helyzet a hátrányos helyzetű családoknál még ennél is rosszabb, mivel eleve nem rendelkeznek laptoppal, legfeljebb okostelefonnal és korlátozott internet-hozzáféréssel. „Körükben elképesztően nagy a lakhatási szegénység, vagyis sokan zsúfolódnak össze egy térben, ahol nehéz megoldani az otthoni oktatást, nem beszélve arról, hogy a szülők alacsony iskolázottsága miatt kisebb mértékben lehet rájuk bízni azt, hogy vegyék át a gyerekeik oktatását.
Kende Ágnes erről a gyakorlatban is tapasztalatot szerzett. Részben a CEU-n dolgozik kutatóként, részben egy olyan konzorcium szakmai vezetője, amelyik három civil szervezetből áll, és amelyik kifejezetten deszegregációs intézkedéseket támogat. „A konzorcium nem pusztán adminisztratívan azt mondja, hogy mondjuk egy iskolának be kell zárnia, mert szegregáló (ez most Magyarországon egyébként nagyon nehezen valósul meg), hanem ezeket az iskolákat, a folyamatokat és a gyerekeket a befogadó iskolákat segíti. Vagyis én terepen is dolgozom, és elméletben is foglalkozom a témával kutatóként.”
A pedagógusok körében végzett kutatással kapcsolatban hangsúlyozza, hogy ez nem reprezentatív minta volt, hanem csupán azt tükrözi, hogy a kutatásban részt vevő 425 fő mit gondol, illetve mit tapasztal.
Bár jól árnyalja a helyzetet, azt nem állíthatják, hogy pontosan reprezentálja azt. Az anyagot viszont fel tudja használni a CEU-s kutatásában, amely még sokkal nagyobb volumenben nézi, azt, hogy a különböző kihívásokra hogyan reagálnak az oktatási rendszerek.
„A koronavírus-járvány kitörésekor gyakorlatilag az ölünkbe hullott egy helyzet, amelyben láthatjuk, hogyan reagál a váratlan eseményre a rendszer. Mindenkit érint az, hogy hogyan lehet átállni a digitális oktatásra.
Mi folyamatosan vidéken vagyunk, iskolákat látogatunk, és amikor a járványveszély miatt le kellett állni, kitaláltam, hogy mi lenne, ha most, ebben a történelmi pillanatban – amikor váratlanul, egyik napról a másikra kellett átállni a digitális távoktatásra - kiderítenénk azt, amit már korábban is sejtettünk: hogy ebből a szempontból is milyen iszonyatos lemaradásban vannak a hátrányosabb helyzetű iskolák, és az ezekbe az iskolába járó gyerekek.”
A pedagógusok között kitöltött kérdőív csak az egyik lába a kutatásnak, mert ezzel párhuzamosan a tanodákat és a roma szervezeteket is megkérdezik. Utóbbiak kapcsolatban állnak családokkal, így családoktól is gyűjtöttek információkat, mivel teljesen körbe akarták járni a kérdést.
A 425 fős mintában körülbelül 40-44 százalék volt azoknak a tanároknak az aránya, akiknek az iskolájában 60 és 100 százalék között vannak a pedagógusok által romának vélt tanulók, illetve halmozottan hátrányos helyzetű tanulók aránya. És 185 kitöltő olyan iskolában dolgozik, ahol nem voltak ilyen gyerekek.
„A legfontosabb adat az, hogy a roma gyerekek körülbelül kétharmada tudott bekapcsolódni a digitális oktatásba, egyharmaduk nem.
