JÖVŐ
A Rovatból

A Föld melyik részére meneküljünk a klímaváltozás elől?

Nincs olyan hely a bolygón, ami alkalmazkodási lépések és mérséklés nélkül ne lenne kitéve a klímaváltozás okozta kockázatoknak. A Másfélfok cikke.
Másfélfok/Szabó Amanda Imola, címlapkép: Pixabay - szmo.hu
2023. május 05.



A globális felmelegedés miatt fokozódó szélsőséges időjárási események eltérő szinten sújtják a bolygó különböző régióit, ahogy a helyi társadalmak alkalmazkodóképessége is eltér. Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy mely országokba volna érdemes tehát „menekülnünk” az éghajlatváltozás elől? Földrajzi szempontból nézve Új-Zéland, Izland, az Egyesült Királyság, Ausztrália és Írország jó pozícióból indul. A várható élhetőség mércéje azonban sokkal összetettebb ennél. Be kell látnunk, hogy nincs olyan hely a bolygón, ami alkalmazkodási lépések és mérséklés nélkül ne lenne kitéve a klímaváltozás okozta kockázatoknak. Biztonságos helyre ott számíthatunk, ahol klímareziliens a társadalom, tehát komolyan veszik mind a mérséklést, mind az alkalmazkodást. Ebből a szempontból akár szomszédos országok között is szakadék lehet. A Notre Dame Global Adaptation Initiative alkalmazkodási indexe alapján Magyarország a 182 rangsorolt országból az ötvenedik, míg a szomszédos Ausztria a hetedik helyen áll jelenleg. A mérséklésre irányuló erőfeszítések mérésére meghatározott Climate Change Performance Index alapján pedig hazánk a 63 rangsorolt országból az ötvenharmadik helyen van, de Ausztrália például az ötvenötödik. Még nyitva van az ablak, hogy a klímacélok betartásával biztonságosabb szinten tartsuk a felmelegedés mértékét. Elérhetőek a lehetőségek a mérséklésre és az alkalmazkodásra, az ehhez szükséges tőke és technológiák is rendelkezésünkre állnak, csak a hatékony, valódi és gyors cselekvés hiányzik. A költözés ezt biztosan nem fogja pótolni a tömegek számára.

Azt már tudjuk, miért kell elfelejteni, hogy a Marsra költözünk, de mi a helyzet az emberiségnek otthont adó bolygó régióival? Egy interjúban elismert kutatók válaszoltak arra az egyre égetőbb kérdésre, hogy mi a klímaválság szempontjából legbiztonságosabb hely a Földön? Az olyan neves intézmények, mint az Amerikai Óceán- és Légkörkutatási Hivatal (NOAA), az Oxfordi Egyetem vagy a UML (Massachusetts Lowell Egyetem) kutatóinak válaszai nem azt tükrözik, amit elsőre elképzelnénk.

A legtöbb ember első reakciója erre a kérdésre az lenne, hogy mérlegeljék az éghajlati hatásokat – mint például a tengerszint emelkedése, áradások, erdőtüzek, hőhullámok és aszályok – és azt, hogy hol fordulnak elő ezek a legkisebb valószínűséggel. Fontos továbbá a természeti erőforrások, mint az édesvíz jelenlegi és várható elérhetősége, így a földrajzi elhelyezkedés nem elhanyagolható kérdés.

A kutatók szerint az észak-amerikai kontinensen ezek alapján a Nagy-Tavak vidéke a legígéretesebb. A valódi válasz legalább annyira, ha nem jobban, attól függ, hogy egy adott helyen az emberek – és a társadalom egésze – mit tesznek az éghajlatváltozás kezelése érdekében.

A legbiztonságosabb hely ott van, ahol erős szakpolitikák segítségével tudatos törekvés zajlik az éghajlatváltozás mérséklésére és a hatásokkal szemben ellenálló társadalmak és települések kiépítésére.

Mit hívunk „klímabiztos” helynek a bolygón?

A földrajzi elhelyezkedés vitathatatlanul fontos szerepet játszik abban, hogy egy régió mennyire van kitéve az éghajlati viszontagságoknak és az éghajlatváltozás hatásainak. A földrajzi szempontból leginkább klímabiztos régiók éghajlata esetén:

1. Gyakoriak az enyhe időszakok

Az enyhe időjárású napok számának területi eloszlására és annak változására vonatkozó vizsgálatot végeztek a Princeton Egyetem és a NOAA kutatói. Az enyhe, nem túl meleg, nem túl hideg, nem túl párás vagy esős, vagyis egyszerűen kellemesnek mondható időjárást a következő értékekkel jellemezték:

  • a napi maximum hőmérséklet 18 és 30 °C közötti,
  • a napi csapadékmennyiség nem haladja meg az 1 mm-t és
  • a harmatpont hőmérséklet (amikor állandó nyomáson a levegő telítetté válik) a 20 °C-ot.

    Az eredményeik alapján az enyhe napok száma jelentősen csökken majd a trópusokon, valamint a szubtrópusi régiókban, és enyhén növekszik a szubtrópusoktól északra (északi félteke) és délre (déli félteke) a mérsékelt övben (például Európa jó részén, kivéve a mediterrán térséget). Az enyhe napok számának változása nemcsak a század végére várható, hanem már ebben az évtizedben. Kiemelten fontos a „kellemesnek” is mondható időszakok változásának fiziológiai hatásainak minél pontosabb ismerete, például a mentális egészségre vagy a szabadidős programokra.

    2. Alacsony a szélsőséges időjárási események kockázata

    Jelentős regionális eltérések mutatkoznak abban is, hogy a szélsőséges időjárási események, mint a hurrikánok, erdőtüzek vagy a hőhullámok, villámárvizek stb., milyen gyakorisággal fordulnak elő vagy előfordulnak-e egyáltalán, és persze kérdés, hogy ez a területi eloszlás hogyan módosul a klímaváltozás következtében.

    Bár Európa szívében nem vagyunk úgy felkészülve a tornádókra, mint sok amerikai lakos, 2021 júniusában több ember meghalt és több tízezer ember maradt áram nélkül egy Csehországban pusztító tornádó miatt, így fontos kérdés, hogy mi várható a jövőben. Az erdőtűz nem újkeletű jelenség a mediterrán régióban, de 2021 augusztusában négyszer magasabb hőintenzitással tomboltak, mint az eddigi rekord.

    Hazánkban nő a tartós és életveszélyesen forró hőhullámok gyakorisága, míg a melegedő telek a mezőgazdaságra jelentenek kockázatot és nem kímélnek minket a vízhiány és víztöbblet okozta károk sem.

    3. Valamint jóval a tengerszint felett helyezkedik el

    Bár az éghajlatváltozás hatásai nap mint nap megmutatkoznak hazánkban is, de a ChatGPT véleménye ellenére a tengerszint emelkedés nem jelent közvetlen veszélyt a Kárpát-medencére. Ezzel szemben például Velence városa, Hollandia vagy a kis-szigetországok esetén elkerülhetetlen az alkalmazkodás. Egyes esetekben már nincs lehetőség helyben megoldást találni, az egyetlen lehetőség az elvándorlás. Tuvalu szigetének kulturális örökségét egy metaverzum kialakításával tervezik, míg az egyesült királyságbeli Fairburne település nem építi tovább a hullámoktól védő tengerparti falakat.

    A földrajzi adottságok mellett számos másik tényező meghatározza, hogy egy térség mennyire érintett a klímaválságban és milyen lehetőségek nyílnak az alkalmazkodásra. A társadalmi, gazdasági hatások is jelentősen befolyásolják, hogy mennyire teljesülnek olyan alapvető emberi szükségletek, mint a tiszta ivóvízhez való hozzáférés. Ráadásul a globalizált világban a lakóhelyünktől távoli problémák is befolyásolhatják például a biztonságos élelmiszerellátást. Be kell látni, hogy

    nincs olyan hely a bolygón, ami alkalmazkodási lépések és mérséklés nélkül nem lenne kitéve a klímaváltozás okozta kockázatoknak.

    Papíron ezek az országok indulnak jobb helyzetből

    Földrajzi szempontból egyes régiók kétségkívül előnyökkel rendelkeznek az éghajlatváltozás súlyosságát illetően. Egy, a Sustainability folyóiratban publikált tanulmány szerint Új-Zéland, Izland, az Egyesült Királyság, Ausztrália és Írország indul a legjobb helyről a földrajzi elhelyezkedés alapján.

    A kutatás figyelembe vette, hogy mekkora a „teherbíró képessége” az adott országnak, tehát például mekkora a mezőgazdasági területek aránya lakosságarányosan nézve vagy van-e hozzáférésük tengerhez. Fontos szempont volt továbbá, hogy egy ország mennyire van elszigetelve a szomszédos országok gazdasági és társadalmi instabilitásainak hatásaitól, valamint a megújuló energia potenciál, ami fontos mérőszáma az energiafüggetlenségnek.

    Az élhetőség mércéje azonban nem szigorúan az éghajlathoz köthető, sőt

    Amellett, hogy egyes régiók földrajzi szempontból előnyökkel indulnak az éghajlatváltozás súlyosságát illetően, a mérséklésre (mitigáció) és alkalmazkodásra (adaptáció) irányuló lehetőségek és tényleges lépések döntőek a klímabiztonság kérdésében.

    A mitigációban elért teljesítmény mérésére meghatározott Climate Change Performance Index (CCPI) alapján sorrendben a dánok, svédek, norvégok és a britek járnak legelől. Az index számítása során figyelembe kell venni az ország üvegházgáz kibocsátás csökkentésben, a megújuló energiák bevezetésében és azok energiahatékony felhasználásában, valamint a klímabarát politikák bevezetésében elért eredményeket.

    Míg Ausztrália a földrajzi adottságok alapján szerencsés helyzetben van, addig a CCPI indexben már jócskán hátra szorul, a 63 rangsorolt országból az 55. helyre.

    Hazánkban sem örülhetünk igazán, mi az 53. helyre kerülünk a mérséklésre irányuló erőfeszítéseink alapján.

    A válaszlépések jelentősége már a legutóbbi IPCC jelentés sérülékenységre vonatkozó megállapításaiban is megjelenik. A korábbi kutatásokban az éghajlatváltozás egy régióban várható hatásának meghatározásakor a várható hatások leírásában figyelembe vették a kitettséget, valamint a vizsgált társadalmi csoport, szektor (például turizmus vagy energiatermelés) érzékenységét. A várható hatás és az alkalmazkodóképesség együttesen adta meg egy térség sérülékenységét.

    Az éghajlati alkalmazkodásra fókuszáló legutóbbi jelentésben alkalmazott komplex kockázatértékelésben már figyelembe veszik a tényleges társadalmi és gazdasági válaszokat az éghajlatváltozásra.

    A biztonságos hely ott van, ahol klímareziliens társadalmat építünk

    Az éghajlatváltozással szembeni sérülékenység tehát sokkal többről szól, mint a földrajzi elhelyezkedés. A Notre Dame Global Adaptation Initiative ND-GAIN nevű indexével meghatározható, hogy egy ország mennyire sérülékeny és mennyire áll készen, hogy ellenállóvá váljon az éghajlatváltozás okozta kockázatokkal szemben.

    Az index számításához szükséges módszertanban a kockázat magában foglalja az éghajlati veszélynek kitett népesség és kritikus infrastruktúrák számát. Számszerűsíti az alkalmazkodóképességet, továbbá a lakosság érzékenységét a különböző szélsőséges időjárási eseményekre.

    Például az aszályérzékenység meghatározásakor fontos szempont, hogy a gazdasági ágazatok milyen mértékben támaszkodnak a vízigényes iparágakra (mezőgazdaság, vízi szállítás, bányászat, közművek). A végső besoroláshoz a kockázat szintjének felmérése mellett rangsorolható, hogy az adott ország mennyire áll készen az éghajlatváltozás hatásaira, azaz mennyire felkészült gazdasági, kormányzati és társadalmi szempontból.

    Japán például már az éghajlatváltozás hatásai nélkül is sorozatosan ki van téve természeti katasztrófáknak, de az ND-GAIN index szerint a világ összes országából elől, a 17. helyen helyezkedik el a rangsorban. Ennek oka, hogy az ország bizonyítottan jól teljesít az alkalmazkodás terén.

    Magyarország a 182 rangsorolt országból az 50. helyen áll jelenleg, míg a szomszédos Ausztria a 7.

    A felkészültség mértékében jelentős eltérések vannak az egyes régiók között. Az Egyesült Államok száz legnépesebb városait rangsoroló adatbázis alapján készült elemzés szerint

    a legsérülékenyebb városok a legkevésbé felkészültek egy éghajlatváltozás okozta szélsőséges esemény hatásaira.

    Végső soron nem mindenkinek van erőforrása és eszköze ahhoz, hogy klímabiztosnak ítélt helyre költözzön, és az embereket sem lehet arra kényszeríteni, hogy elhagyják hazájukat, csak hogy elkerüljék a klíma- és környezeti válság következményeit.

    Még nyitva van az ablak, hogy a klímacélok betartásával biztonságosabb szinten tartsuk a felmelegedés mértékét. Elérhetőek a lehetőségek a mérséklésre és az alkalmazkodásra, az ehhez szükséges tőke és technológiák is rendelkezésünkre állnak, csak a hatékony, valódi és gyors cselekvés hiányzik. A költözés ezt biztosan nem fogja pótolni a tömegek számára.


  • # Csináld másképp

    Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

    Link másolása
    KÖVESS MINKET:

    Népszerű
    Ajánljuk
    Címlapról ajánljuk


    JÖVŐ
    A Rovatból
    „A visszaszámlálás megkezdődött” - Hamarosan minket is elér az El Niño-jelenség hatása
    A Csendes-óceán melegedése az eddigi rekordok dupláját is elérheti, ami a globális időjárást is felborítja. Magyarországon csapadékosabb időszakot hozhat, majd egy tartósabb száraz periódust - mondja Molnár László meteorológus.


    Az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal (NOAA) június 11-én hivatalosan is bejelentette az El Niño éghajlati jelenség kezdetét. Molnár László meteorológus szerint azonban ezúttal nem a megszokott esemény vár ránk: a melegedés mértéke az eddigi rekordnak is közel a duplája lehet, amire évszázadok, sőt talán évezredek óta nem volt példa - mondta el a 24.hu-nak.

    „A visszaszámlálás megkezdődött: nagyjából 2–3 hónap, és ránk zúdulnak a következmények szélsőséges időjárási események formájában” – jelentette ki Molnár László.

    A helyzet súlyosságát jelzi, hogy míg a legerősebb, 2015–2016-os El Niño 2,6 °C-os melegedést hozott a Csendes-óceán kulcsfontosságú területén, az Európai Középtávú Időjárás-előrejelző Központ modellje most decemberre legalább 3 °C-os eltérést valószínűsít, sőt, akár a 4,1 °C-ot is elérheti. Az átlagos előrejelzés 3,6–3,7 °C-os melegedést mutat, ami egy fokkal haladja meg az eddigi csúcsot.

    A szakértő szerint: „Ez már jóval meghaladja a szuper-El Niñót, egy új szintről beszélhetünk. Ez nem szuper-El Niño, hanem inkább hiper-El Niño”.

    A követkemények között lehet például, hogy Afrikában komoly hidegbetörések jöhetnek. Európában viszont az átlagosnál melegebb télre lehet számítani, meglepetésszerű hidegbetörésekkel. De előfordulhatnak árvizek, gyors felmelegedések és hirtelen lehűlések is.

    Magyarországon az eddigi tapasztalatok szerint az El Niño miatt átlagosan 20–30 százalékkal több csapadék hullott. A szakember a lapnak elmondta, hogy legkésőbb októbertől február–márciusig az átlagosnál jóval több csapadék várható a Kárpát-medencében.

    A meteorológus szerint az lesz az alapállapot, hogy két-három éves La Niña-időszakokat nagyon erős, akár szuper-El Niñók fognak megszakítani.

    A mostani csapadékosabb időszakot várhatóan egy újabb száraz periódus követi majd.

    A következő La Niña-esemény pedig akár két-három évig is eltarthat, így 2027 júliusától rendkívül száraz időszak lehet majd Közép- és Nyugat-Európában.


    Link másolása
    KÖVESS MINKET:

    Ajánljuk
    JÖVŐ
    A Rovatból
    Azonnal riasztást adott ki az ENSZ: Küszöbön áll az El Niño-jelenség, extrém időjárást hoz magával
    Novemberig 90 százalékot is meghaladja az El Niño-jelenség kialakulásának valószínűsége a Meteorológiai Világszervezet szerint. A legtöbb előrejelzési modell legalább mérsékelt, de akár erős eseményt is valószínűsít, ami olajat önt az emberi tevékenység miatt amúgy is felmelegedő világ tüzére.


    „Küszöbön áll az El Niño” – figyelmeztetett kedden az ENSZ, miután a Meteorológiai Világszervezet (WMO) közölte:

    80 százalék az esélye annak, hogy a globális időjárást felforgató jelenség már idén nyáron visszatér, de annak már 90 százalékos a valószínűsége, hogy novemberig kialakul.

    – írta a ScienceAlert.

    António Guterres, az ENSZ főtitkára egy videóüzenetben a helyzetet sürgős klímavészjelzésnek nevezte, mondván: „Az El Niño jelenség olajat önt az amúgy is felmelegedő világ tüzére.”

    Guterres szerint az egyetlen hatékony válasz a válsággal arányos klímavédelem, ami magában foglalja „a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség megszüntetését, a megújulókra való átállás felgyorsítását, a legsebezhetőbbek védelmét és a mindenki számára elérhető korai előrejelző rendszerek kiépítését”.

    Az ENSZ aggodalmait alátámasztják a Csendes-óceán középső és keleti, egyenlítői részén már zajló folyamatok: a tengerfelszín hőmérséklete megközelítette a küszöbértékeket, a felszín alatti vizek pedig több mint 6 Celsius-fokkal voltak melegebbek az átlagnál - mindez az El Niño-jelenség kialakulására utal.

    Mi az az El Niño?

    Az El Niño egy természetes éghajlati jelenség, amely 2–7 évente jelentkezik, és a Csendes-óceán egyenlítői vidékének felszíni felmelegedésével jár. Ez világszerte megváltoztatja a szél-, nyomás- és csapadékviszonyokat, és ellentétével, a hűtő hatású La Niñával váltakozik.

    A legutóbbi, 2023–2024-es El Niño a feljegyzések öt legerősebbike közé tartozott, és hozzájárult ahhoz, hogy 2024 a valaha mért legmelegebb év legyen

    A Meteorológiai Világszervezet szerint arra nincs bizonyíték, hogy a klímaváltozás növelné az El Niño-események gyakoriságát vagy intenzitását. Az ügynökség ugyanakkor úgy véli, a globális felmelegedés felerősíti a jelenséggel járó hatásokat, mivel a melegebb óceán és légkör több hőt és csapadékot biztosít a szélsőséges időjárási eseményekhez.

    Mi várható, ha visszatér az El Niño?

    Az Euronews arra figyelmeztet, hogy a valószínűleg bekövetkező jelenség hatására Európában is extrém hőhullámokra kell számítani idén nyáron. Egyes területeken fokozott aszály- és az árvízveszély lehet.

    A WMO szerint június és augusztus között a Föld szinte minden részén a normálnál melegebb hőmérsékletek várhatók. Ez egyes régiókban felgyorsíthatja az aszályok kialakulását.

    A regionális előrejelzések szerint a Afrika Szarvának északi részén az átlagosnál kevesebb esőre, Dél-Ázsiában gyengébb monszunra, Közép-Amerikában pedig szárazabb és melegebb nyárra kell készülni. A jelenség a trópusi viharok eloszlását is átrendezi: a Csendes-óceánon táplálhatja a hurrikánokat, miközben az Atlanti-óceánon gátolhatja azok kialakulását.

    Celeste Saulo, a Meteorológiai Világszervezet vezetője szerint a világnak fel kell készülnie egy olyan El Niñóra, amely „súlyosbíthatja az aszályt és a heves esőzéseket, és növeli a hőhullámok kockázatát a szárazföldön és az óceánon egyaránt”.

    Meddig fog tartani?

    Nagyjából egy évig. Erőssége általában november és február között éri el csúcspontját, és a globális hőmérsékletre gyakorolt hatása gyakran a kialakulását követő második évben a legerősebb.


    Link másolása
    KÖVESS MINKET:

    Ajánljuk

    JÖVŐ
    A Rovatból
    Telkes András: megjelenhet hazánkban a Nyugat-Európa elleni hibrid hadviselés, a propaganda mellett infrastruktúrák elleni támadás is jöhet
    Az Információs Hivatal volt főigazgató-helyettese az AIToday-nek kifejtette: Magyarország részben kimaradt az Európában látott durva akciókból, de az új politikai helyzet miatt ez gyorsan megváltozhat.


    Az orosz hibrid hadviselés ma már messze nemcsak a közösségi médiában terjedő dezinformációról vagy a politikai propagandaüzenetek terjesztéséről szól. A közvélemény mellett célponttá váltak az állami informatikai rendszerek, a közlekedési hálózatok, az energiaszolgáltatók és a kommunikációs infrastruktúrák is, miközben a befolyásolási műveletek egyre kifinomultabb technológiai eszközökkel működnek.

    A közösségi platformokon szervezett tartalomterjesztés, a mesterséges profilok, a célzott algoritmusmanipuláció és a kibertámadások ugyanannak az összetett stratégiának a részei lehetnek.

    Telkes András, az Információs Hivatal volt főigazgató-helyettese arról beszélt az AIToday.hu-nak, hogy az orosz titkosszolgálatok folyamatosan, Európa-szerte tesztelik az állami rendszerek ellenálló képességét. A generatív AI gyorsítja a tartalomgyártást, illetve mesterséges közösségekkel és álprofilokkal teszi hitelesebbé a dezinformációs kampányokat, de az orosz hackercsoportok nemcsak a közbeszéd formálására törekednek, hanem állami rendszerekbe, közigazgatási hálózatokba és kritikus infrastruktúrákba is megpróbálnak bejutni.

    — Az utóbbi időben több elemzésében is utalt rá, hogy az oroszok aktív hibrid hadviselést folytatnak Európában, aminek a hatásait Magyarországon is érezzük. Milyen eszközökhöz nyúlt Oroszország?

    — A hibrid hadviselésben orosz oldalról nagyon sok minden benne van. Ami pedig fontos: ezt elsősorban a titkosszolgálatok végzik. A hibrid hadviselés egyrészt befolyásolást jelent, tehát amikor különböző internetes felületeken, különböző platformok felhasználásával próbálják befolyásolni a célország lakosságát. Ez lehet félelemkeltés, megzavarás, rémhírek terjesztése, háborús hisztéria – ezt látjuk Magyarországon is. Ehhez nagyon differenciáltan állnak hozzá: figyelnek a lakosság minden korcsoportjára, és arra is, hogy milyen a lakosság szociális összetétele, az egyes rétegek foglalkozása, milyen az iskolázottságuk. Innen jön az, hogy az olyan boomereknek, mint én, főleg a Facebook a terepe – ezt abból is látom, hogy a posztjaim nagy részét a 45 év fölötti korosztály olvassa. A fiataloknak meg ott a TikTok és az Instagram vagy a kicsit intellektuálisabb X. Sok mindent ki lehet használni, de nem csak a közösségi média felületekre gondolok: ott van például a Telegram is, ami különböző hírcsatornákon keresztül tud ilyen tartalmakat nyomni. Itt lehet különbséget tenni, hogy melyek a nyílt csatornák vagy nyílt csoportok, és melyek a zártak.

    A zárt csoportokban például nagyon hatásosan működik az, hogy benne tartják az embereket, és minél jobban meggyőzzék őket arról, hogy amit gondolnak, az a helyes, ezáltal később a racionális érvek teljesen leperegjenek róluk.

    Tehát van ennek az egésznek egy közvélemény-befolyásoló része. Ezt nálunk is nagyon erőteljesen csinálták a választások előtt. Többeknek feltűnt, hogy átvették a moldovai választások során használt módszert: egyszerűen profilokat hoztak át, és ezeket részben a magyarországi lájkolásokhoz használták fel. Ugyanis ha sok lájkot sikerül egy poszt alá produkálni, az algoritmus azokat a posztokat, azokat a tartalmakat előre hozza és gyakrabban feldobja. Itt tehát nemcsak tartalomgyártásról, tartalmak elhelyezéséről és csoportszervezésről van szó, hanem arról is, hogy a lájkolásokkal mindig ugyanaz jöjjön fel.

    Úgy tukmálják bele az emberek fejébe, hogy akármire kattintanak, akkor is a nekik szánt tartalmak jönnek fel.

    A hibrid hadviselés másik része a különböző informatikai rendszerekbe való erőteljes behatolás. Ezt nagyon széles körben kell érteni. Gondolok itt olyanokra, mint az egészségügy, a közlekedés, a közszolgáltatások. És talán nem is annyira a víz vagy a gáz az érdekes, hanem az áram. Ide tartozik az is, hogy mennyire tudnak behatolni az állami működést biztosító informatikai rendszerekbe. Ennek mindig kettős célja van. Az egyik az, hogy információt szerezzenek.

    Itt akár az is érdekes lehet, ha például hozzáférnek különböző vészhelyzeti tervekhez: hogyan reagálna az adott állam.

    De nem csak erről van szó, hanem arról is, hogy tesztelik: ezek a rendszerek mennyire ellenállóak, milyen módszerekkel lehet őket megtámadni, a támadásokra milyen informatikai elhárítási módszerekkel válaszolnak. És végül az is nagyon fontos, hogy az apró zavarok okozása sokszor azt célozza: mérjék, hogyan, milyen gyorsan reagálnak a hatóságok. Ha valakinek sikerült egy ilyen rendszerbe bejutnia, akkor a cselekvésre azon a rendszeren belül mennyi ideje van, mielőtt a hiba vagy a támadás elhárítása megtörténik.

    — És ezeket a rendszereket végül arra használják fel, hogy komolyabb zavarokat okozzanak...

    — Azaz a lakosság körében bizonytalanságot, félelemérzetet vagy akár pánikot keltsenek, igen. De ehhez nem feltétlenül csak ilyen módszereket lehet alkalmazni. Láttunk olyat is, a lengyeleknél például, hogy vasútvonalak mellett hajtottak végre robbantásokat. Azután, ha jól emlékszem, volt olyan eset, amikor a németeknél a vasútirányító rendszerbe nyúltak bele, úgy, hogy egy vasútvonalon ne lehessen közlekedni, és akkor lehetett nézni, hogy milyen irányba, hogyan, milyen hatékonysággal terelik a vonatokat. És ott vannak olyan módszerek is, mint például a különböző merényletek:

    a német Rheinmetall vezetője ellen terveztek merényletet, azután volt, talán a cseheknél egy lőszerraktár-robbantás, a lengyeleknél pedig bevásárlóközpont-tűz.

    De ide tartozik az is, amikor „eltévednek” a drónok és átjönnek NATO-területre, illetve amikor kifejezetten katonai erőkkel vagy eszközökkel próbálják mérni azt, hogy ha repülőgépekkel, hajókkal túl közel kerülnek más légtérhez, felségvizekhez, akkor hogyan reagál az adott ország, mik a reakciói. Mindez nemcsak azt a célt szolgálja, hogy benne legyenek a rendszerekben, illetve zavart keltsenek, hanem azt is, hogy ha adott esetben konfliktusra kerül sor, akkor azt ne csak katonai eszközökkel vívják meg, hanem a bentlétnek, a jelenlétnek az élesbe fordításával. Tehát amikor már nem egyszerűen egy vasútvonal nem működik, hanem összeomlik a vasútirányítási rendszer. Vagy olyan is lehet, amikor nem technikai felkészületlenség miatt nincs áram, hanem azért, mert úgy nyúlnak bele az elektromos hálózatok irányítórendszereibe, hogy országos vagy regionális áramszünet keletkezzen. Ilyen az is, ha bele tudnak nyúlni a telekommunikációs rendszerekbe: például elmegy a mobilhálózat. Vagy a kormányzati kommunikációs rendszerek esetében, amikor vészhelyzetben az ellenséges képességek miatt nem lehet megfelelően reagálni.

    Ezt szerte Európában csinálják, szinte kivétel nélkül valamennyi országban.

    Különösen a Baltikum lehet kísérleti terep, mert bizonyos értelemben földrajzilag is izolált Európától. Van ugyan szárazföldi összeköttetés Lengyelország irányába a Suwałki-folyosón keresztül, de csak kb. 100 kilométer hosszú ez a szakasz az Oroszországhoz tartozó Kalinyingrádi terület és Belarusz között. A terepviszonyok is olyanok, hogy egy katonai támadás esetén viszonylag könnyen lehet haladni. Ott lehet – ha lehet ezt így mondani – orosz részről külön ilyen módszerekkel próbálkozni, már csak azért is, mert ezzel azt tesztelik, hogy a szövetségi rendszer, a NATO hogyan reagál erre: komolyan veszi, vagy nem veszi komolyan.

    — És ha elég sokat próbálkoznak, az altatja az ellenség figyelmét. Feltételezem, ez is a célok között van.

    Telkes András a teljes egészében (és ingyenesen) az AIToday.hu-n olvasható interjú folytatásában arról is beszél, hogy

    - szerinte milyen formában jelenhetnek meg Magyarországon is az orosz hibrid hadviselés Nyugat-Európában már látott módszerei,

    - hogyan lehetne kizárni a magyar állami - és főleg külügyi - informatikai rendszerekből az orosz jelenlétet,

    - mely technológiák és módszerek gyorsítják a dezinformációs műveleteket,

    - miközben az AI-jal készített tartalmak életszerűbbé válnak, saját magukat is leleplezhetik,

    - milyen európai fejlesztések válnak az orosz hackerek és a korrupciós hálózatok célpontjává.

    FOLYTATÁS ITT.


    Link másolása
    KÖVESS MINKET:

    Ajánljuk

    JÖVŐ
    A Rovatból
    Mérő László: Nem félek attól, hogy a mesterséges intelligencia miatt kivesznek az emberi kapcsolatok
    A tudós szerint a magánélet, az oktatás és a munka sincs akkora bajban, mint sokan hiszik. Az új technológiák gyakran keltenek félelmet, igaz, a háborús felhasználás tényleg korlátozásért kiált.


    A mesterséges intelligencia az oktatástól a munkán át a magánéletig áthatja a mindennapjainkat, és bár sokan féltjük tőle az állásunkat (Rab Árpád szerint inkább csak a pénzünket), semmi rendkívüli nincs abban, hogy egy nagy technológiai innováció átformálja a gazdasági viszonyokat vagy a családi életet. Miközben sokan a technológia veszélyeit hangsúlyozzák, mások inkább azt vizsgálják, hogyan lehet hatékonyan együtt élni az új eszközökkel. Mérő László szerint az AI nem feltétlenül jelent nagyobb törést, mint a korábbi technológiai változások, és

    ugyanolyan természetesen beépül majd az életünkbe, mint anno az autó, a repülőgép vagy a Google.

    A matematikus, pszichológus, egyetemi tanár az AIToday.hu-nak kifejtette: semmi kivetnivalót nem lát abban, hogy a diákjai akár szakdolgozatíráshoz használják az AI-t, de nem mindegy hogyan teszik. A csalókat „bulldogtermészetéből” adódóan maga is üldözné, amihez néhány „csacskasága” ellenére jó alapot ad az EU-s szabályozás. Az AI és az intim szféra összefüggései kapcsán Mérő László kifejti: nem gondolja, hogy a mesterséges intelligencia kiszorítja az emberi kapcsolatokat, és erre történelmi párhuzamokat hoz, rámutatva, hogy korábban is sokszor túlbecsülték az új találmányok társadalmi hatásait. A szabályozás és az innováció viszonyáról szintén határozott véleményt fogalmaz meg, különösen a geopolitikai valóságba berobbant gyilkos robotokra vonatkozóan.

    — Egyre többen vetik fel az AI-ból eredő alapjövedelem kérdését. Hogyan lehetne kiszámítani egy igazságos, AI által termelt osztalék mértékét az állampolgárok számára? Önnek mi az álláspontja ezzel kapcsolatban?

    — Nekem nincsen álláspontom erről. Ha valahol életbe lép, akkor meghallgatom a hozzáértőket, és talán utána azt mondom, hogy ez tetszik jobban, vagy az. De saját véleményem erről nincs, nem gondolkodtam rajta.

    — Elképzelhetőnek tart egy olyan társadalmi modellt, amiben az emberek ráhagyatkoznak ezekre a cégekre? Vannak ennek veszélyei?

    — Annyiban van, hogy valamit csinálnia kell az emberek többségének. Nagyon kevés olyan ember van, akinek az életét nem szervezi valami, ami többé-kevésbé kényszer.

    — Mennyiben más a mesterséges intelligencia megjelenése a korábbi ipari forradalmakhoz képest? Hogyan változtatja meg a világunkat?

    — Nem gondolom, hogy olyan nagyon másképpen. Az első ipari forradalom is nagyon megváltoztatta a világot, például egészen másképp kellett az embereknek dolgozniuk és a munkához hozzáállniuk. A későbbi ipari forradalmakról viták vannak, de

    megváltoztatta a világot az elektromosság, főleg a váltóáram felfedezése, megváltoztatta az autó, a repülőgép, szóval minden. Méghozzá nagyon gyorsan.

    Ma már például egy egyetemista számára természetes, hogy nem tud beiratkozni az egyetemre e-mail cím nélkül. Tíz éve ez még nem volt annyira természetes, húsz éve pedig egyáltalán nem. A többségünknek nem volt. Ennyire gyors a változás. A mesterséges intelligencia szerintem ennyire nagy változást nem fog hozni.

    — Tehát ez egy gyorsan beépülő dolog, ami természetessé válik, bár sokan még zavartan nézik. Úgy fog beépülni, mint például a számológép?

    — Ugyanúgy be fog épülni, mint ahogy a Google is beépült. Tulajdonképpen a feladatok nagy részére, amire a mesterséges intelligenciát használjuk, a Google-t is lehetne használni, csak sokkal kevésbé hatékonyan. Itt egyébként pontosan a hatékonyság a lényeg. Egyrészt fontos, hogy mennyire gördülékeny a használata, másrészt az is, hogy mennyi szellemi és fizikai energiát emészt fel.

    — Ahogy ez az innováció alakul, nagyon sokan féltik tőle a munkájukat. Ez jogos félelem, vagy egyszerűen csak nem ismerik eléggé a körülményeket?

    — Bizonyos szakmákban teljesen jogos. Mondok is kettőt: egyet, ami teljesen ki fog veszni, és egyet, ami nagyrészt. A sofőr szakma teljesen meg fog szűnni, ezt nem kell sokat magyarázni. De például a világ legősibb mesterségét is alaposan meg fogja tizedelni.

    — Meséljen erről!

    — Mert a legerotikusabb szervünk az agyunk, ezt tudjuk. Ha egy tökéletes testű, tökéletes illatú és kifejezetten intelligens partnert találunk – mindegy, hogy férfit vagy nőt –, az sokat számít. Főleg olyankor, amikor az embernek épp nincs kedve semmihez. Persze, aki 16 éves korában szerelmes lesz, és ez kitart 70 éven át, annak ez nem aktuális. De az emberek többsége nem ilyen. Vannak hullámhegyek és hullámvölgyek. Van, hogy minden lepereg az emberről, és van, hogy azt mondja: mindegy, csak történjen már valami.

    Amikor épp így van, akkor persze, hogy jobb egy mesterséges, intelligens és tökéletes testű partner, aki még higiénikusabb is.

    Ráadásul hűséges, legalábbis addig, amíg már nem kell. Abban a pillanatban, hogy találok egy élőt, és egy szerelem kezd kibontakozni, hagyom a gépet a francba, ő meg olyan intelligens, hogy ezen nem sértődik meg, továbbra is nagyon kedves lesz velem.

    — Inkább a visszafelé ható problémáról hallani, hogy emberek konkrét párkapcsolatot alakítanak ki a mesterséges intelligenciával. Kutatások szerint ez komoly csalódottságot okozhat az új generációkban.

    — Miért is?

    — Mert a személyes kontaktus kiveszik az életükből. Ez már ma is probléma, hogy valaki az estéit erotikus tartalmú beszélgetésekkel tölti egy AI-jal.

    — De miért baj ez?

    — Akkor ezek szerint nem jelenthet problémát, hogy kivesznek a személyes kontaktusok és az igény a párkapcsolatokra?

    — Dehogy vesznek ki! Milliószor előfordult már a történelemben, hogy egy új találmány miatt ilyesmitől féltek. Amikor feltalálták a könyvnyomtatást, óriási cikkek jelentek meg arról, hogy az emberek ezentúl nem fognak egymással beszélni, mert mindenki egy csendes sarokban olvas majd, és kiürülnek a közterek. Ismerős a duma?

    — Igen.

    A teljes egészében és ingyenesen az AIToday-en olvasható interjú folytatásában Mérő László kifejti, hogy

    – a mesterséges intelligencia valóban veszélyezteti-e az emberi kötődéseket,

    – mit jelent napjainkban az „innovációs lopás”, és hogyan változik meg azok helyzete, akiknek eddig versenyelőnyük volt,

    – hogyan alakíthatja át az AI az oktatást, és milyen szerepe lehet a csalásokban vagy azok felismerésében,

    – szerinte mely halálosan komoly esetben ért egyet azzal, hogy a szabályozás visszafogja az innovációt,

    – miért tölti el büszkeséggel, hogy az Európai Unió belevágott a technológia jogi kereteinek kialakításába.

    FOLYTATÁS ITT.


    Link másolása
    KÖVESS MINKET:

    Ajánljuk