News here
hirdetés

JÖVŐ
A Rovatból
hirdetés

A dominó, amit nem akarunk felborítani – Éghajlati átbillenési pontok

Bár pici változások, de visszafordíthatatlan következményei lehetnek. A károk költségei jóval magasabbak lesznek, mint amit a klímabarát gazdasági átalakulásra kellene költeni.
Másfélfok, Kis Anna - szmo.hu
2022. január 21.


Link másolása

hirdetés

A Golf-áramlat lassulása, majd összeomlása; a grönlandi és antarktiszi gleccserek, valamint a permafroszt olvadása; az északi boreális erdők pusztulása; az Amazonas szavannává változása vagy a korallzátonyok eltűnése – írja friss cikkében a Másfélfok. Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete (IPCC) két évtizede vezette be az átbillenési pontok fogalmát, ami szerint bizonyos felmelegedési szint után olyan kritikus, visszafordíthatatlan változások indulhatnak meg a földi rendszerben (éghajlat, óceáni áramlások, bioszféra), amelyeket az emberiség jelenlegi tudásunk szerint képtelen lesz befolyásolni.

Korábban az iparosodás előtti időkhöz képesti 5 °C-os felmelegedést gondolták ilyen határnak, az újabb kutatások szerint azonban bizonyos változások már most, 1-2 °C-os felmelegedésnél bekövetkezhetnek. Az átbillenési pontokkal kapcsolatban sok a bizonytalanság, mert míg egyesek kiszámíthatatlanabbá teszik éghajlatunkat, mások stabilizálják azt, miközben egymást is befolyásolják. Ettől függetlenül sem érdemes átlépnünk ezeket a pontokat, mert olyan gyors és radikális változásokat eredményezhetnek, amikhez nem biztos, hogy képesek vagyunk alkalmazkodni. Ha ezeket a jövőbeli kockázatokat beépítenénk a mai világgazdasági rendszerbe, akkor nagyságrendileg drágább volna a szénkibocsátás társadalmi költsége.

Az elmúlt években többször hallhattunk már az ún. átbillenési pontokhoz kötődő hírekről – gondoljunk például a Golf-áramlat lassulására, a grönlandi olvadásra vagy az antarktiszi „doomsday” gleccserre. A folyamatot ahhoz lehetne hasonlítani, mint amikor egy labdát gurítunk fel egy hegyre. Ahogy felfelé haladunk, egy picit mindig lökni kell rajta, mert visszagurul a kezünkbe. Azonban, amikor átérünk a hegy tetején, a labda elkezd lefelé gurulni, ha elejtjük. A hegy teteje az átbillenési pont: ezen a ponton, ha akár csak a legkisebb lökést adjuk a labdának, elgurul tőlünk és nincs megállás, kiesik a kezünkből az irányítás. Egy ideig a Föld is visszatér „normál” állapotába a változtatásaink ellenére – azonban ha átesik ezen a kritikus ponton, akkor nagyobb és visszafordíthatatlan következményekkel kell szembenéznünk.

Az IPCC kb. 20 éve vezette be az átbillenési pontok fogalmát, amikor még úgy gondolták, csak akkor fenyeget minket ez a veszély, ha a globális hőmérsékletemelkedés (az ipari forradalom előtti szinthez képest) eléri az 5 °C-ot. Az újabb kutatási eredmények alapján készült jelentésekben azonban ez a szám már 1-2 °C-ra csökkent, miközben az emberi tevékenységből származó üvegházgáz-kibocsátás nem lett kevesebb. Azaz a további felmelegedéssel járó úton már valós állomások lehetnek ezek a pontok, nem csupán elméleti távlatok.

Az átbillenési pontok tehát pici változások, amik elég jelentősek lehetnek ahhoz, hogy nagyobb,

hirdetés
sokkal kritikusabb változásokat idézzenek elő, amelyek gyorsak, esetleg visszafordíthatatlanok vagy további reakciókat indítanak el (dominó effektus).

Egyfajta kritikus küszöb, aminek átlépése után minőségi változások következnek be az adott rendszerben. Nehéz megbecsülni ezeket az átbillenési pontokat, mert nem vonalszerűek, kiszámíthatóak. Alapvetően három típusát különíthetjük el (krioszféra, cirkuláció, bioszféra), de természetesen lehetnek átfedések, valamint lokálisabb átbillenési pontokat is megkülönböztethetünk (permafroszt, korallzátonyok). Ezek közül tekintünk át néhányat kicsit részletesebben.

Átbillenési pontok. Forrás: Walton et al., 2021 – a szerző fordítása.
Olvadó pontok

Az Északi-sarkvidéken most is jelentős az olvadás, hiszen kb. kétszer olyan gyorsan melegszik a terület, mint a Föld többi pontja. Az Északi-sarkvidéken a csökkenő fényvisszaverő képessége (albedó) miatt még gyorsabb lehet a felmelegedés és ha átlépünk egy küszöböt, nyáron nagymértékben jégmentes lesz a terület. Ennek következtében növekedhet a hajózási tevékenység, hiszen megközelíthetőbbé válik a régió. Ez azonban a tengeri ökoszisztémákra és közvetve a halászatra is hatással lesz. Ráadásul az Északi-sarkvidék melegedése az északi-tengeri jég csökkenés miatt gyengítheti a futóáramlást (jet stream), aminek következtében növekedhet az extrém időjárási események (erősen hideg telek, áradások, aszályok, hőhullámok) valószínűsége Európában.

Az északi területek melegedésével a boreális erdők is sebezhetőbbé válnak: több tűzeset lesz és kevésbé lesznek ellenállóak a kártevő rovarokkal szemben. Állapotuk leromlásával pedig nettó szén-nyelőkből szén-kibocsátókká válhatnak. Ugyanakkor a boreális erdők pusztulása bizonyos mértékben hűtő hatású is lehet, hiszen az erdőknek alacsonyabb az albedója (kevesebbet vernek vissza a bejövő sugárzásból, mint a hóval borított felszín), így az eltűnésük mérsékelheti a hó, a permafroszt és a jég olvadását. Megjegyezzük azonban, hogy még kevés a megfigyelés, nem tudni, milyen hatása lehet globálisan egy ilyen változásnak.

Ha a permafroszt visszafordíthatatlanul olvadni kezd, fokozott szén-dioxid és metán kibocsátással kell számolnunk, amely tovább erősíti a felmelegedést és közvetve az olvadást.

Magas bizonyosságú, hogy az arktikus felszínközeli permafroszt el fog tűnni ebben az évszázadban a globális felmelegedés miatt. A 2100-ra becsült csökkenés az optimista szcenárió szerint 2-66%, míg a pesszimista forgatókönyv alapján 30-99%.

Grönlandon egyes kutatások szerint az ipari forradalom előtti szinthez képesti 0,8-3,2 °C-os melegedés esetén történik meg az átbillenés. A nyugat-antarktiszi jégtáblát tekintve egyes tanulmányok szerint 1,5-2 °C-os hőmérsékletemelkedés esetén érjük el az átbillenést, míg más kutatás alapján a 3 °C-os melegedés útján valamikor 2060 után fog bekövetkezni az olvadás gyorsaságának felpörgése.

Forrás: pixabay.com
Lassuló vizeken

Az atlanti meridionális áramlási rendszerhez (AMOC) – amelynek része a Golf-áramlat – is kapcsolódik egy átbillenési pont, amit becslések szerint 3-5,5 °C-os globális melegedés esetén érünk el. Jelen körülmények között a trópusok felől meleg víz áramlik a magasabb földrajzi szélességek felé, majd az észak-atlanti térségben a már hideg és sós víz lesüllyed. Az olvadás következtében azonban megnövekszik a kevésbé sűrű, édesvíz aránya az óceánban, amely lassíthatja az áramlást. Az 1950-es évek óta 15%-kal lassult az AMOC és a legújabb modellszimulációk szerint a globális felmelegedésből kifolyólag 34-45%-kal gyengülhet 2100-ra.

Ha az áramlás leállna, az jelentős hűlést eredményezne az USA keleti- és Európa nyugati partjai mentén, aminek további következményei lennének.

Az AMOC, gyengülése miatt, kevésbé meleg vizet, illetve levegőt szállítana Észak-Európába, ezért megnövekednének a hideg időjáráshoz köthető hatások, valamint kevesebb csapadék hullna az északi félteke közepes szélességein. Egy, az Egyesült Királyságra fókuszáló tanulmány szerint az AMOC összeomlásának következtében az átlagos hőmérséklet kb. 3,4 °C-kal csökkenhet a szigetországban 2080-ra, míg a jelenleg is zajló klímaváltozás következtében melegedés várható.

Valószínűsíthetően a csapadék is kevesebb lesz a vegetációs időszakban, és ha nincs technikai kompenzáció (pl. öntözés), akkor jelentősen csökkenhet a szántóterületek termőképessége. Ennek a csökkenésnek az elsődleges okozója a szárazodás, amit az AMOC összeomlása eredményez – nem pedig a hűlés. A feltételezett változás valószínűsíthetően az élelmiszerárak emelkedését vonja maga után, rosszabb esetben pedig ellátási problémákhoz vezethet.

Általában is negatív hatással lenne az AMOC gyengülése a növényekre a hűvösebb idő és a csökkenő víz-elérhetőség miatt. A havazás erőssége és időtartama növekedne, különösen a dombsági és hegyvidéki területeken, a téli viharok növekedése pedig több csapadékot hozna a nyugati partokra. Az IPCC legújabb jelentése szerint közepes bizonyosságú, hogy az AMOC rendszer nem omlik össze 2100 előtt, azonban ha mégis megtörténik, akkor nagyon valószínű, hogy hirtelen változások következnek be a víz körforgásában.

A bioszféra is érintett

Az amazonasi esőerdő kb. 17%-a veszett el 1970 óta. Egyes becslések szerint az átbillenési pontot 20-40% közötti veszteség esetén érhetjük el, míg más tanulmányok szerint 20-25% ez a tartomány. A kevesebb fa kevesebb párolgást jelent és kevesebb esőt, amely elősegítheti egyes fák kihalását, így az erdő a szavannához hasonló területté válhat.

A biodiverzitás csökkenése mellett a szén-dioxid koncentráció is emelkedne, ami tovább fokozza a klímaváltozást.

Az erdő pusztulása hatással lehet az El Niño Déli Oszcillációra (ENSO), ami így több El Niño fázist, és például hűvösebb teleket okozna az Egyesült Királyságban. Az óceánok melegedésének következtében ráadásul gyakoribb és súlyosabb El Niño események következhetnek be, ami tovább növelheti az Amazonasi-térség szárazságát. Egy tanulmány szerint 3 °C-ot meghaladó melegedés esetén érhetjük el az átbillenési pontot, de már most 1-1,5 °C-os melegedés tapasztalható a térségben, aminek érezhetők a következményei is. Hosszabb és forróbb a száraz évszak, így megnövekedett a sebezhetőség az erdőtüzekkel szemben, csökkent a párologtatás a magasabb szén-dioxid szint miatt és több szárazság-tűrő fafajta található meg a területen.

Nemcsak a szárazföldi, de a tengeri bioszféra is érintett. Ha a globális hőmérsékletemelkedés eléri a 2 °C-ot, a melegedés, az óceán savasodása és a szennyezés együttes következményeként a trópusi korallok 99%-a el fog veszni. Ez súlyos veszteséget jelentene a tengeri biodiverzitást illetően, valamint a halászatból élő közösségek megélhetése számára is, mivel halpopulációk tömegei omlanának össze.

Veszedelmes viszonyok egy beláthatatlan sakktáblán

Egyes átbillenési pontokat alacsonyabb küszöb esetén is elérhetünk, amennyiben a változások kölcsönhatásban állnak egymással. Azaz, ha egy átbillenési pont bekövetkezik, az újabb hatásokat indíthat el, amik aztán akár újabbakat gyorsíthatnak fel. Ezeknek az interakcióknak stabilizáló és labilizáló hatása is lehet a globális klímára nézve.

Például a jégtáblák olvadásának hatására (az édesvíz-többlet miatt) előbb bekövetkezhet az AMOC lassulása, ami a Déli-óceánban melegedést eredményez, ez pedig szárazságot okozhat az Amazonas-medence egyes területein. Ugyanakkor, az AMOC gyengülése a grönlandi jégtakaró stabilizálódását segítheti elő, hiszen csökkenne az észak felé történő hőtranszport, így hűvösebb éghajlati körülmények, alacsonyabb tengerfelszín-hőmérséklet jellemezné a régiót. Ezzel egyidőben a déli féltekén pedig melegedne az óceán, tehát a Nyugat-Antarktisz jégtábláira nézve labilizáló hatása lenne az AMOC gyengülésének.

A kelet-antarktiszi jégveszteség nem valószínű, hogy bekövetkezik, amíg meg nem haladjuk az 5 °C-os globális melegedést. Ugyanakkor a más területeken fellépő olvadás és az AMOC változása a Déli-óceán tengerszint-emelkedését és melegedését okozhatja, ami felgyorsíthatja a Kelet-Antarktisz olvadását.

A kockázatok költségei nem tükröződnek jelenleg a világgazdaságban

Az átbillenési pontoknak lehetnek közvetett következményei, mint például az ellátási láncok megtörése vagy gazdasági veszteségek. Ha nem sikerül elkerülnünk ezeket az átbillenési pontokat, akkor radikális alkalmazkodásra lehet szükség, amire nem biztos, hogy képesek leszünk. A monszun rendszer összeomlása gyorsan megtörténhet és több száz millió ember élelmiszer-biztonságát veszélyeztetheti. A grönlandi és antarktiszi jég olvadása a tengerszint emelkedését eredményezi, ami több, magas populációval rendelkező nagyváros áthelyezését követelheti meg. Az atlanti meridionális áramlási rendszer lassulása Európa klímáját változtatná meg és több mint 1 méterrel növelné a tengerszintet az észak-atlanti régióban.

A megelőzés első lépése az volna, hogy mihamarabb mérsékeljük a globális klímaváltozást okozó kibocsátásokat. A gazdasági elemzések döntő többsége jelenleg nem számol a kockázatokból fakadó költségekkel. Egy tanulmány szerint, ha az átbillenési pontok költségét is figyelembe vennék, akkor nagyságrendileg nyolcszorosa lenne a szénkibocsátás valós társadalmi költsége a jelenlegihez képest, míg más számítások alapján összességében kb. 25%-os lenne a növekedés.

Ez is alátámasztja, hogy a nem-cselekvés többe kerülhet, mint ha az alacsony-szénkibocsátású gazdaságba fektetnénk. A klímaváltozás miatti károk költségei jóval magasabbak lesznek, mint amit a klímabarát gazdasági átalakulásra kellene költeni – ezért társadalmi és gazdasági szempontból is megérné a klímaváltozás mérséklésébe fektetni.

Az IPCC az alábbi kifejezéseket használja egy lehetséges eredmény bekövetkezési valószínűségének érzékeltetésére: 99–100%: gyakorlatilag biztos, 90–100%: nagyon valószínű, 66–100%: valószínű, 33–66%: bizonytalan kimenetelű, 0–33%: valószínűtlen, 0–10%: nagyon valószínűtlen és 0–1%: rendkívül valószínűtlen. Továbbá 95–100%: rendkívül valószínű, > 50–100%: valószínűbb, mint nem, 0– < 50%: kevésbé valószínű, 0–5%: szélsőségesen valószínűtlen. A megbízhatóság fokának kifejezésére a nagyon alacsony, alacsony, közepes, nagyfokú, nagyon nagyfokú minősítéseket használják.

# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
JÖVŐ
40 ezer PET-palackot hagyott Palkovics ajtaja előtt a Greenpeace
Az akarják, hogy a kormány kényszerítse rá az üdítőitalgyártókat a visszaváltós-újratöltős rendszerekre.

Link másolása

hirdetés

A Technológiai és Ipari Minisztériumnál jártunk ma délelőtt és ajándékot is vittünk: 40 000 PET-palackot”

– kezdi friss posztját a Greenpeace Magyarország. A bejegyzésben leírják, hogy Magyarországon nagyjából negyed óra alatt termelődik ki ez az elképesztő mennyiség, ezért lenne egyre sürgetőbb a műanyagok visszaváltási díjáról szóló jogszabályok mielőbbi rendezése.

„A műanyagok mellett az újratöltést követelő petíciónk 55 000 aláírását vittük Palkovics László miniszternek, hogy emlékeztessük rá, cselekedni kéne”

– teszik hozzá, mivel a parlament másfél évvel ezelőtt már elfogadta az erről szóló jogszabályokat, a megvalósítás azonban egyelőre nem történt meg. Ráadásul a maguknak adott 2023-as határidőt is kitolnák 2024-re.

„Az akarjuk, hogy a kormány ne halogasson, hanem szorítsa rá az üdítőitalgyártókat a visszaváltós-újratöltős rendszerekre! Az eldobható kultúrával járó pazarlást ráadásul most nemcsak a hulladék, hanem a nyersanyagigény miatt is fontos lenne visszafogni. A műanyaggyártáshoz ugyanis rengeteg kőolaj és földgáz kell” – emlékeztetnek.

hirdetés

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
JÖVŐ
A Rovatból
hirdetés
Valósággá vált az a forróság idén, amit csak 2050-re jósoltak
2014-ben a Meteorológiai Világszervezet videójában 2050-re 40-43 fokot jósoltak nyárra Franciaországba. Ez már idén megvalósult.

Link másolása

hirdetés

Egyre forróbb a nyár, Európa-szerte dőlnek a hőségrekordok: 30 fok a sarkkörön túl, Olaszországban 43 fok felett a hőmérséklet. De a napokban Magyarországon is berobbant a kánikula, szerdán már 39 fok feletti hőmérsékletet is mértek.

A közösségi médiában pedig elkezdett terjedni videó, amelyet a Meteorológiai Világszervezet tette közzé még 2014-ben, hogy felhívja a figyelmet a klímaváltozás veszélyére – szúrta ki a Noizz.hu. A videóban egy francia időjárás jelentés látható a 2050-es évekből.

A meteorológus éppen a várható időjárásról beszél 2050. augusztusában: 40-43 fokos maximumokról tájékoztat Franciaország középső és déli részén. Emellett heves záporokra és zivatarokra is figyelmeztet, amelyek nagy erővel csaphatnak le, és akár helyi villámárvizeket is okozhatnak.

Azonban akkor még nem is sejthették, hogy ezek az értékek már 2022-re is valóra válhatnak. Franciaországban június elején ugyanis 43 fokot mértek, tavaly júliusban pedig olyan pusztító vihar söpört végig Németországon, hogy 150-nél is többen vesztek oda – jegyzi meg a lap.

hirdetés

# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
JÖVŐ
A Rovatból
hirdetés
Tartósan és életveszélyesen forró lehet a nyár az Alföldön és a nagyvárosokban, ha nem csökkentjük a kibocsátásokat
A pesszimista forgatókönyv szerint, ha a jelenlegi módon folytatjuk a kibocsátásokat, úgy a mainál 12-szer több tartós hőhullámos napra számíthatunk a század végéig országosan. A déli országrész, Szeged környéke és az Alföld a legkitettebb, ahol 30 nap feletti éves értékeket várunk. A Másfélfok cikke.

Link másolása

hirdetés

Mintegy 90%-os valószínűséggel állíthatjuk, hogy az emberi tevékenység miatt nő a tartós hőhullámos napok száma Magyarországon. Míg a hetvenes-nyolcvanas években országos átlagban nem volt ilyen nap, ez mára évi 2 napra emelkedett. Ez a szám csak országos átlagban tűnik alacsonynak: míg az északi és a hegyvidéki tájainkon nagyon ritkák a hőhullámok, addig az Alföldön a legextrémebb évben, 2012-ben 18 tartós hőhullámos nap volt. A jövő még lesújtóbb: a pesszimista forgatókönyv szerint, ha a jelenlegi módon folytatjuk a kibocsátásokat, úgy a mainál 12-szer több tartós hőhullámos napra számíthatunk a század végéig országosan. A déli országrész, Szeged környéke és az Alföld a legkitettebb, ahol 30 nap feletti éves értékeket várunk. Az évi maximumhőmérsékletek is mindenhol statisztikailag szignifikánsan emelkednek országszerte, azonban itt csak kb. 60%-os valószínűséggel jelenthetjük ki, hogy az emberi kibocsátások miatt történik mindez. Ez azonban nem csökkenti annak a kockázatát, hogy a pesszimista forgatókönyvet követve az Alföldön minden évben számíthatunk 40 °C-os maximumokra a század utolsó két évtizedében, különösen szélsőségesen forró években pedig 45 °C feletti értékek sem kizártak az ország legmelegebb részein, amit rajtunk kívül az infrastruktúra is meg fog szenvedni. Kizárólag egy mérsékelt kibocsátásokkal számoló jövőkép szerint van esélyünk annak megfékezésére, hogy a század közepétől ne szabaduljon el az emberi szervezetre akár életveszélyes hőhullámos napok száma, és az elindult exponenciálisan növekvő trendet lassítani tudjuk. Szabó Péter és Pongrácz Rita elemzése a Másfélfokon.

Jelen tanulmányban azt vizsgáljuk, hogy a tartós hőhullámok hogyan alakulnak hazánkban, vagyis amikor a napi átlaghőmérséklet legalább 3 napig 27 °C feletti. Emellett a nyári extrém értékeket, azaz az évi maximumhőmérsékleteket (a napi maximumhőmérséklet éves maximumát) is elemezzük. Megadjuk, hogy mi várható a jövőben a mérsékelt vagy fokozódó éghajlatváltozás és antropogén hatások esetén, és hogy a változásokért az emberi tevékenység okolható-e. Az elemzést a tartós hőhullámos napokkal kezdjük.

A hetvenes-nyolcvanas években nem volt, ma már szinte országosan lehet hőhullám /h2>

Tekintsük először az elmúlt 50 év megfigyeléseit (forrás: Országos Meteorológiai Szolgálat)! Idén épp most éljük át az első tartós hőhullámos napokat, amelyből tavaly a nyár folyamán országos átlagban 4 ilyen nap volt.

Ha a hetvenes-nyolcvanas éveket tekintjük, akkor az ország délkeleti részét leszámítva 20 év alatt egyetlen tartós hőhullámos napot sem éltünk át.

1. ábra: A tartós hőhullámos napok átlagos évi száma 1971-1990 és 2001-2020 között az Országos Meteorológiai Szolgálat mérései szerint. A szerzők ábrája.

2001-től vizsgálva ez jelentősen megváltozott, hiszen országos átlagban már évi két napra számíthatunk, az Alföld déli részén ennek duplájára is. A húszéves átlag azt jelenti, hogy ugyan nem minden évben várhatunk ennyi napot (pl. 2018-ban, 2019-ben vagy 2020-ban gyakorlatilag nem volt ilyen nap), de előfordulhatnak kevésbé elviselhető, szélsőségesebb évek is (pl. 2012-ben és 2015-ben országos átlagban 8, illetve 7 ilyen naptól szenvedtünk). Az országos átlag önmagában kevésbé tűnhet fenyegetőnek, de mivel az északi és a hegyvidéki tájainkon nagyon ritkák a hőhullámok, mindez azt jelenti, hogy

hirdetés
a tavalyi (2021) 4 napos országos átlag mellett délkeleten 13 napot észleltünk, míg a legextrémebb esetben, 2012-ben a területi átlagban detektált 8 naphoz az Alföld közepén jóval több, összesen 18 nap tartozott.

Ezt pedig már nem könnyű elviselni. Különösen az idősebbek és a kisgyerekek szervezete veszélyeztetett a nyári hőségek idején.

Mi okozzuk, és egész nyáron szenvedni fogunk jövőben, ha nem mérsékeljük a kibocsátásokat

Ha elemzésünket kiterjesztjük a 20. század elejéig a rendelkezésre álló klímaszimulációk felhasználásával, az eredmények azt jelzik, hogy voltak ugyan olyan évek is, amikor előfordultak hőhullámos időszakok, de a manapság jellemzőhöz képest jóval ritkábban – olyannyira, hogy egyes évtizedekben a tartós hőhullámok szinte ismeretlenek voltak (2. ábra, szürke sáv).

Ahhoz, hogy az utóbbi három évtizedben megjelent, exponenciálisan növekvő trendről eldöntsük, hogy az emberiség felelős-e érte, az elmúlt szűk 50 évre vonatkozó, kétféle éghajlati szimulációt kell tekintenünk. Az egyik esetben a modellek csak természetes kényszereket vettek figyelembe, míg a másikban a valóságot, azaz az emberi tevékenység miatt növekvő üvegházgáz-koncentrációkat is. A szimulációk alapján a megfigyelésekkel megegyező trendet 9-ből 8 modell esetében csak akkor kapjuk meg, ha az emberi tevékenységet is figyelembe vesszük.

Ezzel a kb. 90%-os aránnyal nagy bizonyossággal állíthatjuk, hogy az emberiség okolható a tartós hőhullámok gyakoriságának növekedéséért.

Ha a jövőbeli modelleredményeket tekintjük, a pesszimista jövőkép szerint várható helyzet rendkívül lesújtó. Az antropogén hatások további fokozódása miatt (2. ábra, piros sáv)

a tartós hőhullámokban exponenciális növekedés várható: a század végére a jelenleginél átlagosan 12-szer több tartós hőhullámos napra számíthatunk.

Ez az országos átlag azt jelenti, hogy sajnos lehetnek olyan évek is, amikor a nyár több mint 5-6 hetében szenvedni fogunk a hőségtől, ugyanakkor biztosan nem lesznek majd olyan évek, amikor egyáltalán nem fordul majd elő tartós hőhullámos nap.

Kizárólag egy mérsékeltebb kibocsátásokkal számoló jövőkép szerint van esély annak megfékezésére, hogy a század közepétől ne szabaduljon el a hőhullámok száma, és az elindult exponenciálisan növekvő trendet lassítani tudjuk.

A mérsékeltebb antropogén-kibocsátással számoló modellszimulációk alapján a növekedés annyira megszelídíthető, hogy a jelenlegihez képest átlagosan “csupán” 3-szorosra nőjön az előfordulási gyakoriság (2. ábra, narancs sáv).

2. ábra: A tartós hőhullámos napok Magyarországon az 1971-2020 időszak mérései (kék), valamint az 1900-2005 időszakban historikus kényszerekkel futtatott modellek (szürke), illetve a 2006-2100 időszakban az optimistább RCP4.5 (narancs) és a pesszimista RCP8.5 (piros) forgatókönyvet követő jövőbeli szimulációk alapján. Az eredményeken ötéves simítást alkalmaztunk, a színes sávok a legszélsőségesebb szimulációkat már nem tartalmazzák, a vastagított vonalak pedig a szimulációk mediánját jelölik. A szerzők ábrája.

Részletesebben a 3. ábra mutatja húszéves időszakokra lebontva, hogy a következő 80 évben az országon belül hol várható a legtöbb tartós hőhullámos nap. A legsötétebb színeket szinte mindig délkeleten, Szeged térségében találjuk. Itt az optimista és pesszimista forgatókönyv közötti különbség 2060-tól válik jelentőssé:

az utóbbi esetében a század végére 30 nap felett várhatjuk éves átlagban a tartós hőhullámos napokat a legjobban kitett alföldi térségekben. Ez egyes években akár a nyár felét is jelentheti.

3. ábra: A tartós hőhullámos napok várható átlagos évi száma 2021-2040-ben, 2041-2060-ban, 2061-2080-ban és 2081-2100-ban az optimistább RCP4.5 (fent) és a pesszimista RCP8.5 (lent) forgatókönyvet figyelembe vevő modellszimulációk átlaga alapján. A szerzők ábrája.

Továbbá azt is láthatjuk, hogy a fosszilis energiahordozók folytatódó túlsúlyára alapuló jövőképet követve – a jelenlegi helyzettől jelentősen eltérően – szinte alig lesz olyan része az országnak, ahol egyáltalán ne fordulnának majd elő hőhullámok.

Nemcsak hosszabbak lesznek a hőhullámok, de még melegebbek is

A hőhullámok gyakorisága mellett egészségügyi szempontból további fontos tényező, hogy azok milyen intenzitásúak. Ehhez az évi maximumhőmérsékleteket elemezzük. Az elmúlt öt évtized mérései alapján az országban mindenhol statisztikailag szignifikánsan növekvő trendről beszélhetünk (4. ábra).

Míg 1971-1990-ben csupán 33,3 °C volt az éves legmagasabb hőmérséklet országos átlaga, addig 2001-2020-ban már ennél magasabb, 35,6 °C.

A jól érzékelhető növekedés nem egyenletes, és például a 2018-2020 időszak relatíve enyhébb volt: az országos évi maximumok 34-35 °C körüliek voltak, de az évek közötti ingadozások ellenére az utóbbi 20 év mindegyikében magasabb volt az országos átlagos maximumhőmérséklet, mint 40-50 éve. Az elmúlt 50 év legmelegebb napján, 2007-ben pedig az országos átlag 39,2 °C volt (sőt, hazánk területének ötödén 40 °C-ot is mértek).

4. ábra: Az évi maximumhőmérséklet évtizedes trendje [°C/évtized] az 1971-2020 időszakban az Országos Meteorológiai Szolgálat mérései alapján. A trend mindenhol statisztikailag szignifikáns. A szerzők ábrája.

Ha klímaszimulációkkal ezen elemzésünket is kiterjesztjük a 20. század elejéig, láthatjuk, hogy a század legnagyobb részén a belső változékonyság dominált (5. ábra, szürke sáv). Az utóbbi évtizedekben mért nem egyenletes, de növekvő trend vizsgálatakor is a csak természetes kényszereket figyelembe vevő és az emberi tevékenység okozta többlet üvegházgáz-növekedést is tekintő szimulációk alapján nyilatkozhatunk. 8-ból 5 modell esetén csak akkor kapunk a mérésekhez hasonló trendet, ha az emberi tevékenységet is figyelembe vesszük. Tehát

a tartós hőhullámos napokhoz képest alacsonyabb, mintegy 60%-os megbízhatósággal állíthatjuk, hogy mi tehetünk az egyre magasabb évi maximumokról, azaz a hőségek intenzitásának növekedéséről is.

A jövőt vizsgálva megállapíthatjuk, hogy gyakorlatilag a jelenlegi trend folytatására kell felkészülnünk a pesszimista jövőkép szerint, és a század végén minden egyes évben a közelmúltban (2007-ben) még a legextrémebbnek számító 39 °C fölötti országos átlagokra számíthatunk. Ezzel szemben a mérsékeltebb kibocsátásokkal az éves maximumok 37 °C körüli tetőzésével kevésbé forrón tarthatnánk nyaraink legmelegebb napjait is (5. ábra, narancs és piros sáv).

5. ábra: Az évi maximumhőmérséklet Magyarországon az 1971-2020 időszak mérései (kék), valamint az 1900-2005 időszakban historikus kényszerekkel futtatott modellek (szürke), illetve a 2006-2100 időszakban az optimistább RCP4.5 (narancs) és a pesszimista RCP8.5 (piros) forgatókönyvet követő jövőbeli szimulációk alapján. Az eredményeken ötéves simítást alkalmaztunk, a színes sávok a legszélsőségesebb szimulációkat már nem tartalmazzák, a vastagított vonalak pedig a szimulációk mediánját jelölik. A szerzők ábrája.

Az Alföld van a legnagyobb veszélyben, szélsőségesen meleg években akár 45 °C körüli hőmérséklet is lehet majd

A térbeli szerkezetet kialakító okok – tehát a trópusi területekhez való relatíve közelebbi elhelyezkedés és a kontinentális hatás – változatlanok, így a 6. ábra szerint az ország déli, délkeleti felén várhatjuk továbbra is az évi legmelegebb nappali hőmérsékleteket. Az antropogén hatás jövőbeli alakulása persze a növekedés mértékében eltér: míg a pesszimista kibocsátást követve az Alföldön minden évben 40 °C-os maximumokra számíthatunk a század utolsó két évtizedében, addig az optimistább jövőkép szerint inkább “csak” 38 °C-ra.

A két forgatókönyv közötti különbség ugyan kisebb, mint a tartós hőhullámoknál, de ez nem jelenti azt, hogy ez a 2-2,5 °C-os különbség ne volna jelentős az emberi szervezetre gyakorolt hatás szempontjából (hiszen például a többlethalálozás a lineárisnál nagyobb arányban nő a hőtöbblettel).

6. ábra: Az évi maximumhőmérséklet várható sokéves átlaga 2021-2040-ben, 2041-2060-ban, 2061-2080-ban és 2081-2100-ban az optimistább RCP4.5 (fent) és a pesszimista RCP8.5 (lent) forgatókönyvet figyelembe vevő modellszimulációk átlaga alapján. A szerzők ábrája.

Ha nem csupán az évi átlagos maximumokra vagyunk kíváncsiak, hanem a mérnöki tervezés szempontjából is lényeges, rendkívül extrém, 10, illetve 20 évente átlagosan egyszer előforduló értékeket szeretnénk tudni, akkor sajnos nem állhatunk meg a 40 °C-nál. A 7. ábra ugyan országos átlagokat jelenít meg, mégis jól látszik, hogy míg 1971-1990-ben a megfigyelések szerint kicsivel 36 °C alatt voltak a 20 évente átlagosan egyszer előforduló maximumok, addig ez az érték a 21. század kezdetétől már teljesen átlagos lett, és a maximum inkább 39 °C közeli volt (lásd 2007-et, amikor a legmelegebb napon ennyi volt az országos maximumhőmérséklet).

Az eltolódás a modelleredmények bizonytalansága mellett a jövőben is folytatódik: a század végén a zöldebb jövőkép szerint 20 év alatt átlagosan egyszer számíthatunk 40-41 °C-okra, ugyanakkor a pesszimista szcenáriót követve az ijesztően magas 43 °C-os országos átlag lesz a 20 évente egyszer előforduló jellemző érték.

Ez azt jelenti, hogy az ország egyes részein inkább 45 °C feletti értékekre kell majd számítanunk.

Az adaptációs felkészülés során az extrém hőstresszre érzékeny infrastruktúrák tervezésénél mindenképpen figyelembe kell venni tehát, hogy akár 45 °C-os értékek is előfordulhatnak.

7. ábra: Az extrém, azaz a 10, illetve 20 évente átlagosan egyszer előforduló maximumhőmérsékletek az 1971-1990 és 2001-2020 időszak mérései szerint [balra], továbbá a 2021-2040, 2041-2060, 2061-2080 és 2081-2100 időszakra az optimistább RCP4.5 és a pesszimista RCP8.5 forgatókönyvet figyelembe vevő klímaszimulációk alapján várható értékek tartománya [jobbra]. Az értékek az országos átlagra vonatkoznak, a tartományok a legszélsőségesebb szimulációkat már nem tartalmazzák. A szerzők ábrája.

Mérséklés nélkül nem csupán forró, hanem életveszélyes is lehet a nyár a jövőben

Összefoglalva tehát: (1) A tartós hőhullámok az utóbbi két évtizedben egyre gyakrabban jelentkeztek, melyért egyértelműen az emberiség okolható. Nemcsak a hőség gyakorisága, hanem az évi maximumhőmérsékletek is jelentősen nőttek. (2) Ha a jövőben tovább folytatjuk a fosszilis energiahordozók intenzív használatát, és fokozzuk a globális felmelegedést, akkor a mai hőhullámok sokszorosa várható a 21. század végén – az Alföldön évi átlagban akár 30 nap felett. Ugyanitt pedig az évi maximumok várhatóan minden évben elérik majd a 40 °C-ot.

A nyári hőhullámok esetében elsősorban a mitigációs célokat kellene szem előtt tartanunk, hogy elkerüljük a társadalomra nehezedő, a jelenleginél sokszorosan nagyobb egészségügyi nyomást.

Mitigáció nélkül a pesszimista forgatókönyv szerint éves átlagban három-négyszer annyi hőhullámos naptól szenvedhetünk, mintha a zöldebb jövőt követnénk, és mivel nem lineáris a kapcsolat a hőhullámos napok és a halálozások között, ez várhatóan sokkal jelentősebb többlethalálozással jár majd. Ez különösen az Alföldet és a nagyvárosokat érintheti majd.

Az alkalmazkodási lehetőségek egyikeként szokás említeni a belterek hűtését; ennek azonban jelentős energiaigénye van, amit fosszilis energiahordozókkal biztosítva tovább erősítjük a globális felmelegedést, és egy öngerjesztő folyamatot táplálunk. Sokkal inkább megéri a kibocsátásokat csökkentenünk és áttérni egy zöldebb forgatókönyvre. Már csak azért is, hiszen a többi évszak melegedésével ellentétben a gyakoribb nyári hőségek már közvetlen, akár életveszélyes hatással vannak az emberi szervezetre.

Jelen tanulmány elkészítésében a szerzőkön kívül még részt vett: Bartholy Judit és Mráz Anna. Köszönet illeti a globális modellszimulációk elkészítéséért a WCRP CMIP 6. fázisában résztvevő intézményeket, a regionális modelleredményekért az Euro-CORDEX konzorcium modellező intézeteinek tagjait, a hazai megfigyelésekért pedig az Országos Meteorológiai Szolgálatot.

# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
JÖVŐ
A Rovatból
hirdetés
Kuvait, a földi pokol - A világ legmelegebb városában múlt héten 50 fokot mértek
A város átlaghőmérséklete júniustól augusztusig 44 fok, amely főként a vendégmunkásokat kínozza.

Link másolása

hirdetés

Az olajban gazdag Kuvaitváros a világ melegebb helye, tavaly a melegrekord az 52 fokot is megdöntötte. Idén a legmelegebb múlt csütörtökön volt, amikor 50 fokot mutattak a hőmérők - írja a Mirror.

Az időjárás ebben az időszakban szinte halálossá válik, mivel 10 fokkal az egészséges testhőmérséklet főlé szökik a meleg, amely már félúton van a forráspont felé.

A szegényebb rétegek vannak kitéve a legnagyobb veszélynek, hiszen a tehetősek mind bent maradnak és a légkondicionáló alatt hűsölnek. A perzselő éghajlaton a városon átáramló forró levegő veszélyes és potenciálisan halálos is lehet.

A napi átlaghőmérséklet júniustól augusztusig 44 Celsius-fok körül alakul, ezért nem meglepő, hogy a helyiek kerülik a tűző nyári napsütést.

A helyiek ilyenkor legfeljebb a bevásárlóközpontig merészkednek el. A kuvaitiak könnyen elkerülik a hőséget, a világ ötödik leggazdagabb városaként

„Az utcákon kint gyakorlatilag nincs árnyék, mintha a kültér nem is létezne”

- mondta egy kuvaiti építész.

hirdetés

A város gazdasági központ, ahová Délkelet-Ázsiából érkeznek bevándorlók, hogy megélhetést keressenek. Egyedül őket látni az utcákon, ahogyan esernyők alá bújnak a napsugarak elől, vagy izzadnak a tömegközlekedési eszközökön. Kuvait 1,3 millió lakosa többnyire fényűző életmódot folytat. A gazdag rétegeket a hárommillió külföldi munkavállalóból álló szolgáltatóipar támogatja, akiknek gyakran csak alamizsnát fizetnek.

Az extrém hőmérséklet azonban nemcsak Kuvaitvárosban probléma. Az iráni Ahvazban a hőmérő higanyszála már a kínzó 50 Celsius-fokot is elérte, és a légszennyezés tovább növeli a város 1,5 millió lakosának szenvedését. A WHO szerint itt a világon a legszennyezettebb a levegő a gyárakból származó füst és a porviharok nyomasztó szmogja miatt.


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: