JÖVŐ
A Rovatból

A 15 perces város nem a bezártság, hanem az egészség, a szabadság és a környezetvédelem jelképe

Évek óta Bécs vezeti a legélhetőbb városok listáját, a sikerük titka pedig többek között a közösségi közlekedés használatát ösztönző intézkedésekben keresendő. De mit is jelent pontosan a 15 perces város kifejezés? A Másfélfok cikke.
Kis Anna cikke a Másfélfokon, címlapkép (illusztráció): Pixabay - szmo.hu
2023. február 23.


Link másolása

Több éve Bécs vezeti globálisan a legélhetőbb városok listáját – a siker titka többek között a sok zöldterület, a lakosság bevonása a döntésekbe és a tömegközlekedés használatát ösztönző intézkedések. Magyarországon három budapesti kerület (I., V., XII.) végzett részben hasonló szempontok alapján a dobogón. A közlekedés emberléptékűvé tétele és az autózás kiváltása kulcsfontosságú: az lenne az ideális, ha minden, amire hétköznapjaink során szükségünk van (munka, ügyintézés, oktatás, vásárlás, egészségügy, szórakozás, kultúra), elérhető lenne egy 15 perces sétával vagy biciklizéssel. Ez a városforma elsősorban a saját jóllétünk, de az éghajlat szempontjából is előnyös, és nem pedig a “rendőrállamról” és a mobilitás korlátozásáról szól, ahogy azt egyes új összeesküvés-elméletek állítják. Az autós közlekedés kiváltásával csökkenne a légszennyezettség, a zaj, valamint a parkolóhelyek is felszabadulnának, teret adva például új zöldterületeknek. Bár nem létezik egyetlen univerzális terv, amely minden városban alkalmazható és megoldja a problémákat, azonban a régiónkban látható egyre több jó gyakorlat is mutatja, hogy a 15 perces város koncepciója nem elmélet, gyakorlati megvalósítása az állampolgárokon és a döntéshozókon múlik.

2022-ben a top három legélhetőbb város a világon Bécs, Koppenhága és megosztva a 3. helyet Zürich és Calgary voltak. Ezen rangsorok összeállítása során több tényezőt vesznek figyelembe, amelyek között szerepel a stabilitás (közbiztonság), az egészségügy, a kultúra és a környezet (ennek része az időjárás és a klíma), az oktatás, valamint az infrastruktúra. A fenti városok közös jellemzője, hogy nem sokmilliós óriásvárosok, tiszták és sok a zöldterület. Ezeken kívül a kulturális programokat, az egészségügyet, a közlekedési lehetőségeket, az oktatást vagy éppen a közbiztonságot emelték ki pozitívumként.

Magyarországon is végeztek hasonló rangsorolást: az egészségügyet, a lakosság képzettségét, a foglalkoztatást és az ingázási mutatószámokat vették számításba. 2020-ban Budapest három kerülete került a dobogóra: az I., az V. és a XII. A fővárosi kerületeken kívül Eger és Veszprém került be a top 10-be (rendre a 6. és a 9. hely), az agglomerációból pedig Budaörs és Szentendre jutott a legélhetőbb 20 város közé. A Takarék Index 2021-es rangsora szerint is Budapest végzett az első helyen, amit a pilisvörösvári és móri járás követ. Ebben a vizsgálatban az oktatást, az egészségügyet, a kultúrát, a biztonságot, a vásárlási lehetőségeket, a munkaerőpiacot és a megfizethetőséget is figyelembe vették, az egyes kategóriák top 10-es listáit külön-külön is elkészítették.

Mitől lesz „15 perces” egy város?

Carlos Moreno, francia-kolumbiai tudóstól ered a 15 perces város koncepciója, melynek célja, hogy minél kevesebbet kelljen a városon belül utazni és hogy a tervezéskor ne az autó legyen a központban, hanem az ember.

Ez a városforma saját jóllétünk és a klíma szempontjából is előnyös.

Főbb ismérvei, hogy előtérbe kerül a gyaloglás, amellyel elérhetők az alapvető áruk és szolgáltatások (főleg élelmiszer és egészségügy), pártolja a távmunkát, valamint az üzlet- és irodahelységek vegyítését, a szegényebb negyedekben kiemelten támogatja a beruházásokat, a tömegközlekedés megbízható és sűrű, sok a zöldterület.

Több nagyvárosban is kísérleteznek az elképzelés megvalósításával. 2016-ban Párizsban a Szajna-part egy zsúfolt útszakaszáról kitiltották az autókat. Parkolóhelyek szűntek meg, de bicikliutak születtek. Nőtt a zöldterületek aránya, városi kertészkedési projektek is létrejöttek. Kínában, Madridban is vannak kezdeményezések, Melbourne-ben pedig 20 perces negyedek kialakítása a cél.

A 15 perces városokat alapvetően hét pillér jellemzi:

  • 1. Közelség: a lakosok egy 15 perces sétával vagy biciklizéssel elérik az alábbi hat, alapvetően fontos dolgot: otthon, munka, kereskedelem, egészségügy, oktatás és szórakozás.
  • 2. Sűrűség: a napi szükségletekhez megfelelő hozzáférése van a lakosoknak saját autó nélkül.
  • 3. Diverzitás: olyan közösségek jönnek létre, amik különböző kultúrákat, etnikumokat és gazdasági/szociális osztályokat foglalnak magukba. Az épületek és terek kihasználása is lehet változatos, többcélú: lakás, kereskedelem, rekreáció.
  • 4. Digitalizáció: okos rendszerek, hatékonyabb víz- és áramhasználat.
  • 5. Emberi skálájú várostervezés: a köztereket embereknek alakítják, nem autóknak parkolási céllal.
  • 6. Csatlakozhatóság: tömegközlekedéssel el lehet jutni a környező szomszédságokba, elkerülve az elszigetelődést, gettósodást.
  • 7. Rugalmasság: többfunkciós épületek és terek, például Párizsban néhány iskolaudvar tanítás után parkként üzemel.

    Budapesten több városrész is „15 perces”, jó adottságokkal rendelkezik,

    ilyen például a Margit körút vagy a Bartók-negyed. Ez utóbbi terület az elmúlt időszakban élhető, 15 perces városrésszé fejlődött: autó nélkül, gyalogos közlekedéssel is elérhetők a mindennapi szükségletek és szolgáltatások. Sokféle üzlet, kulturális program, kávézó és étterem áll rendelkezésére a lakosoknak, ráadásul rekreációra is van lehetőség.

    Minden városnak magának kell kialakítania az emberléptékű elképzeléseit

    A 15 perces városokat sem tekinthetjük csodaszernek, amely egyedül és biztosan megoldást jelent az éghajlatváltozás okozta nehézségek kiküszöbölésére. Az elsődleges kritika a 15 perces város koncepciójával szemben, hogy nem minden városban megvalósítható az elmélet, hiszen az egyes városok különböző problémákkal küzdenek (például van, ahol nagyon szerteágazó a városszerkezet és merev a területrendezés).

    A gondok nem univerzálisak, következésképp nem alkalmazható minden városra ugyanaz az ideális elképzelés.

    A skála, illetve fókusz sem egészen tiszta: a fogalom nevében város szerepel, de a megvalósíthatóság és a jellemzők inkább szomszédságra (kerületre) utalnak, nem egy egész településre. További probléma lehet, hogy a különböző csoportoknak (például életkor vagy kultúra alapján) más az igényük – maga a gyaloglás tempója is egészen más lehet egy fiatal és egy idős ember esetén. Az elmélet nem minden esetben tudja kellően figyelembe venni a biodiverzitás vagy az energiahatékonyság kérdését, a helyi kultúrát, örökséget, identitást.

    A 15 perces város nemcsak elmélet, hanem létező jó gyakorlat

    A közlekedés átalakításában számos lehetőség rejlik, hogy élhetőbbé tegyünk egy várost.

    Az elmúlt években, több nagyvárosban (pl. Párizs, Milánó) is autómentes övezeteket hoztak létre, amely a lég- és a zajszennyezés csökkenését is eredményezi.

    Kevesebb lett az autóút és a parkoló, helyettük több bicikliút és park létesült. Londonban, csúcsidőben, a belvárosba való behajtásért a legtöbb járműnek fizetnie kell. 2011-2021 között 66%-kal nőtt a kerékpáros forgalom a brit fővárosban, ami a biciklis infrastruktúrába való befektetés növelésének is köszönhető, hiszen így az emberek nagyobb biztonságban érezhetik magukat, ha ezt a közlekedési formát választják.

    Milánóban a COVID lezárások ideje alatt természetszerűleg jelentősen csökkent az autós/motoros forgalom és vele együtt a légszennyezés. Annak érdekében, hogy a lezárások feloldása után se térjen vissza az autóhasználat a korábbi szintre, a város 35 km-nyi utat alakított át biciklizés és gyaloglás céljából, valamint bevezette a 30 km/h-ás sebességkorlátozást. 2035-re már 750 km-nyi kerékpárutat szeretnének megvalósítani.

    Szlovákiában Petržalka egyik zónáját alakították a 15 perces város elmélete alapján. A lakossággal is egyeztettek, akik például az általános iskola helyét hiányolták, illetve közösségi központot, éttermeket, edző zónát, ülőhelyeket és vízlétesítményeket szerettek volna a területre.

    Ausztriában az ún. KlimaTicket-tel többféle tömegközlekedési eszköz is igénybe vehető kedvező áron, így egy klímabarátabb alternatívát kínál az autós közlekedéssel szemben. Németországban az elmúlt nyáron vezették be a rendkívül olcsó (9 eurós) havi bérletet, szintén a tömegközlekedés használatának ösztönzésére.

    Bécs több évben is elnyerte a legélhetőbb város címet. Az elmúlt évben egyeztettek a lakossággal, hogy miként lehet a klímaváltozással szemben ellenállóbb a kerületük és a velük együtt kidolgozott projektek közül idén többet is terveznek megvalósítani. Ezek között szerepel például a zöld homlokzatok növelése, klímanapok szervezése, parkok, gilisztahotel és rovarbarát rét létesítése, és ahol lehet, a betonfelületeket zöld területek váltják fel.

    Ez elsősorban a városlakók jóllétéről szól, nem a rendőrállamról vagy a klímáról

    Nem kellett sokat várni, hogy megjelenjenek az interneten a különböző összeesküvés-elméletek, amelyek szerint a 15 perces város koncepciója, és az ahhoz kapcsolódó esetleges autós korlátozások, vagy általában az autózás nehezebbé tétele már „rendőrállamot” vetít előre, ahol a lakosok nem hagyhatják el a kerületüket és az állam megfigyeli a karbonlábnyomukat is. Az ismert kanadai pszichológus, Jordan B. Peterson idevágó tweetje már 7,5 millió emberhez jutott el.

    A félelmek és félreértések eloszlatása végett tegyük fel magunknak a kérdést: mennyire vagyunk szabadok akkor, amikor a rossz városszerkezet, a közösségi közlekedés hiánya, vagy csak a rossz szokásaink miatt indokolatlanul sokat kell közlekednünk, miközben ezt az időt más hasznos vagy pihentető tevékenységekre is fordíthatnánk?

    A közlekedésből fakadó kibocsátások világszerte és Magyarországon is stabilan nőnek, ami hozzájárul korunk éghajlatváltozásához és a szélsőséges időjárási események fokozódásához. A légszennyezettség csendes gyilkosként továbbra is több millió ember halálát okozza évente, Magyarországon is hónapokat vesz el sokunk életéből. Érdemes volna felismernünk, hogy a 15 perces, emberléptékű városok megvalósítása elsősorban rólunk szól, és mellesleg örülhetünk neki, hogy környezet- és klímavédelmi célokat is szolgálhat.

    # Csináld másképp

    Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

    Link másolása
    KÖVESS MINKET:

  • Címlapról ajánljuk


    JÖVŐ
    A Rovatból
    Új helyet találtak a napelemeknek, amelyek így dupla haszonnal járhatnak
    Vannak már napelemek lakóházakon, teraszokon, üres telkeken, garázsok felett, sőt, a sivatagokban is. De a víz fölé épített napelemparkok nem csak arra képesek, hogy áramot termeljenek.

    Link másolása

    Az elmúlt évtizedben a napenergia véglegesen és egyértelműen fenntarthatóvá vált gazdasági szempontból is. Miután a napelemek ára 10 év alatt 85%-kal csökkent, immár nem kérdés az, hogy megéri-e a technológiát széles körben telepíteni. A jelenlegi fő kérdés, hogy hol helyezzük el őket.

    Már eddig jól bevált a lakóházakon, tetőteraszokon, üres területeken, használaton kívüli repülőtereken és gépkocsi-parkolókban, a Közel-Keletről már évek óta hallani a sivatagban felállított napelem-parkokról. Ismert olyan megoldás is, hogy termőföldekre telepítik őket, és alattuk növénytermesztés folyik. Most a WIRED egy olyan nemzetközi kutatásról számol be, amely a víztárolókra helyezett lebegő napelemek többszörös hasznára hívja fel a figyelmet.

    A Nature Sustainability című szakfolyóiratban megjelent tanulmány szerint, amelyet J.Elliott Campbell, a kaliforniai Santa Cruz egyetem környezetvédelmi mérnöke irányított,

    a „floatovoltaic” által termelt energia egyrészt kiegészítheti a víztároló által generált elektromos áramot, másrészt pedig csökkentheti a víz elpárolgását annak leárnyékolásával.

    A kutatók kiszámították, hogy ha globálisan 115 ezer víztároló felületének 30%-át lefednék a lebegő napelemekkel, évi 9434 TW/óra áramot termelhetnének. Ez több mint a kétszerese az Egyesült Államok jelenlegi áramtermelésének és elegendő lenne 124 ország 6200 településének ellátására. Ez a mennyiség a jelenlegi napenergiából termelt áram tízszerese. A leárnyékolással pedig annyi vizet lehetne megmenteni, amely évente 300 millió ember vízszükségleteit fedezné. Ugyanakkor a tárolóban lévő víz hatékonyabbá tenné a napelemeket a napenergia gyűjtésében, mert megvédi azokat a túlhevüléstől.

    A „floatovoltaic” ugyanúgy működik, mint a földre telepített, csak a paneleket szigeteit lebegő platformokra építik fel és kábelekkel horgonyozzák a víztározó fenekéhez. Ez utóbbihoz a tengereken a dokkoknál és a bójáknál jól bevált technológiát veszik elő, figyelembe véve az időjárási viszontagságokat, a szeleket, a hullámokat, vízszint-változásokat. A panelek egyben közlekedő folyosót is biztosítanak a rendszerek karbantartóinak. Természetesen rozsdamentes anyagból készülnek, de ez nem újdonság, hiszen ez az elvárás azoknál a szárazföldi paneleknél is, amelyek esőnek vannak kitéve.

    Campbell már 2021-ben közzé tett egy tanulmányt hasonló témában. Kiszámította, hogy ha Kalifornia mintegy 60.000 km hosszú csatornarendszerére telepítenének napelemeket, azzal évente 233 milliárd liter vizet mentenének meg az elpárolgástól és ez állam megújuló energia-kapacitásának felét jelentené.

    A kutatók felhívják a figyelmet arra, hogy az Egyesült Államok víztárolóinak felülete közel 65 ezer km2, és a napelemekkel való 30%-os lefedettséggel évi 1900 TW/óra energiát termelne – ez a globális potenciálnak egyötöde. Ugyanilyen számítások alapján Kína kapacitása 1100, Brazíliáé 865, Indiáé 766, de még Egyiptomé is 66 TW/óra lenne évente, a megmentett víz összmennyisége pedig 750 milliárd liter.

    A kutatók 40 fejlődő országról, köztük Zimbabwéról, Szudánról és Mianmarról állapították meg, hogy jóval nagyobb a lebegő napelemekben rejlő energiakapacitásuk, mint a jelenlegi igényük. Jelenleg a világ egyik legnagyobb lebegő napenergiafarmja Szingapúrban működik a Tengeh víztárolón, a 10 szigetre épített 122 ezer napelem 45 hektárnyi vízfelületet, a tároló egyharmadát fedi le, teljesítménye 60MW/óra.

    Videó címe

    További előnyt jelenthet e paneleknek, hogy számos víztárolót vízi erőművekkel kötöttek össze, vagyis már megvan az elektromos infrastruktúra a napenergia szállítására, és adott esetben kombinálni lehet mind a víz-, mind a szélenergiával is.

    A vízmentés a klímaváltozással még fontosabb lesz, mivel egyre hosszabbak és súlyosabbak a száraz időszakok. Ugyanakkor, ha a tároló vízszintje annyira lecsökken, hogy korlátozza a vízi energiatermelést, a lebegő napelemek még mindig működhetnek.

    Össze lehet őket kapcsolni ezen kívül mikrohálózatokkal is, amelyeket például akkumulátortöltésre, vagy épületek éjszakai áramellátására használnak. Hasznos lehet a kistelepüléseken is. Ha például egy kis tavon elhelyeznek egy lebegő rendszert, nemcsak több vizük marad, hanem az energiaellátásuk is olcsóbb lehet, mintha egy nagyobb hálózathoz kellene csatlakozniuk. És az sem utolsó szempont, hogy nem kell további szárazföldeket feláldozni a napelemparkok számára és ezáltal megóvhatják a terület biodiverzitását. Ugyanakkor a szakemberek figyelmeztetnek: a víz leárnyékolása gondot okozhat a vízi élővilágnak és a víztárolókat költőhelynek használó madaraknak is. Éppen ezért ezek figyelembevételével kell optimalizálni a panelek elhelyezését.

    # Csináld másképp

    Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

    Link másolása
    KÖVESS MINKET:

    JÖVŐ
    A Rovatból
    Ürge-Vorsatz Diana: Akkumulátor-nagyhatalom helyett passzívház-építő nagyhatalommá is válhatnánk
    Aaz egyik legismertebb klímakutató szerint az utolsó pillanatban vagyunk, hogy változtassunk a gondolkodásunkon. Ha nem, újabb háborúk és járványok jönnek.
    Fisher Gábor - szmo.hu
    2023. március 09.


    Link másolása

    Az energiaválság, az éghajlati válság mára egybefonódó, és jelenidejű problémává váltak. Ha a kérdéssel foglalkozunk, a hazai tudományos élet megkerülhetetlen szakembere Ürge-Vorsatz Diana fizikus, a CEU professzora, az ENSZ .

    Meggyőződése, hogy újabb nagy erőművek helyett passzívházakat kellene építeni, illetve a meglévő lakásállományt is át kellene alakítani. Szerinte az így el nem fogyasztott energia feleslegessé tenné a költséges erőművi beruházásokat, és még a klímának is jót tenne. Márpedig a klímaváltozással a huszonnegyedik órában vagyunk. A régi, havas telektől biztosan el kell búcsúznunk örökre.

    – Egy évvel ezelőtt azt mondta, hogy a Paks 2 megépítése hiba lenne. Azóta sokat fordult a világ a háború és az emiatt kialakult energiahelyzet miatt. Fenntartja most is, hogy hiba lenne atomerőművet építeni Magyarországon?

    – Kikerülhető egy újabb atomerőmű megépítése, de csak akkor, ha a szakpolitika középpontjába az energiahatékonyság, a takarékosság kerül. A XXI. században már nem annak a XX. századi energiaellátási koncepciónak kellene dominálni, amely szerint a központi erőművekben megtermelt energiát hatalmas távvezetékhálózatokon juttatjuk el a fogyasztóhoz. Sokkal több szerep kellene jusson a helyben megtermelt áramnak, a mesterséges intelligenciának, a keresletoldali szabályozásnak, az energiaközösségeknek, valamint az úgynevezett „szektor-coupling”-nak, tehát a különböző energiafelhasználói szektorok összecsatolásának is. Egy ilyen, XXI. századi energiarendszerrel azt gondolom, meg lehet csinálni új atomerőmű nélkül. De mivel nem modelleztem még, teljes bizonyossággal ezt nem állíthatom.

    – Akkor ez inkább csak egy sejtés.

    – Sejtés, de elég alapos sejtés. Például azt modelleztük, ha Magyarországon az összes benapozott tetőfelületet kihasználnánk napenergia-termelésre, akkor több elektromos áramot tudnánk éves szinten termelni, mint amit egész Magyarország felhasznál. Nem azt mondom, hogy csak ezzel kell energiát termelni, de a napenergiának sokkal nagyobb szerepe lehetne.

    Ráadásul a jelenlegi energiafelhasználásunkat anélkül is lehetne csökkenteni, hogy az emberek rosszabbul élnének.

    Sőt, ha megtesszük ezeket a lépéseket, akkor gyakorlatilag nulla lesz a rezsijük, tehát jóval jobban élnének, hiszen sok pénzük megmaradna, sokkal egészségesebbek lehetnének, ugyanis az energiatakarékos épületek sokkal egészségesebbek. Ráadásul az ingatlanjuk értékesebb lehetne. Nem függenénk az orosz gáztól, sőt semmilyen nem EU-s gáztól, energiabiztonság lenne, mert nem lennénk kiszolgáltatva semmilyen behozatalnak. Tehát összességében mindenkinek, a gazdaságnak, a családoknak sokkal jobb lenne egy ilyen energiaút.

    Igenis meg kellene próbálnunk, hogy azt a pénzt amit Paks 2-be invesztálnánk, inkább épületek mélyfelújításra költsük. Valószínűleg így közel annyi energiát meg tudnánk takarítani, mint amennyit ugyanebből a pénzből meg lehetne termelni.

    Ez radikálisan új befektetéspolitikát és általában gondolkodásmódot igényel az energiaszektorról. Elismerem, hogy ez egyelőre még világszerte sincs elterjedve, de igenis azt gondolom, hogy az épületszektorunkról ugyanúgy kell gondolkoznunk, mint egy erőműről. Szerencsére azért vannak már jó példák is. Például Kaliforniában az energiahatékonyság ugyanúgy versenyzik az elektromos árampiacon, mint az új kapacitások. Ebbe az irányba kellene mozdulni Európában is.

    – Ha napelemeket szerelünk minden tetőre, és ezzel túltermelünk, az áramot el is kell tárolni későbbre, vagy legalább éjszakára. Ehhez akkumulátorok kellenek. Most Magyarországon áll a bál ezzel a témával kapcsolatban, igaz a tervezett gyárakban autóakkumulátorokat gyártanának. De a kérdés akkor is itt van. A zöld energia elterjesztéséhez szükség van egy újabb nagy ipari kapacitásra.

    – Én nem gondolom, hogy feltétlenül tetemes mennyiségű akkumulátorral lehet csak megoldani az időjárásfüggő energiatermelés dominanciáját. Valamennyi mindenképpen kelleni fog, de meg kell tanulnunk okosabban megoldani az energiaszabályozást és általában az energiarendszert. Emellett az energiatárolást sem csak akkumulátorokkal lehet elképzelni. Az akkumulátorokat nagyon-nagyon szennyező, vegyszerigényes módon gyártják, és az életük végén sem bomlanak le csak úgy maguktól. De vannak új technológiák, például lehet homokban tárolni az energiát. Nem kell feltétlenül elektromos áram formájában tárolni, lehet hőre átkonvertálni, vagy folyékony üzemanyagokra, és azt már könnyebb tárolni. Szerencsésebb helyeken vizet tudnak tárolni, ahol vannak hegyeik. Nálunk ilyen nincsen, homok van, azonkívül sóban, és más anyagokban is lehet hőt tárolni. Azonban nem feltétlenül kell ezt mind tárolni, hiszen ha ügyesebben bánnánk az elektromos energia felhasználásával, akkor el lehetne a csúcsokat tolni.

    Például, ha a mosogatógépek, a mosógépek üzemelését, az elektromos autók töltését olyankorra időzítjük, amikor éppen nagyon süt a nap, már helyben el is fogyasztottuk a megtermelt energiát, megspórolva a tárolást és persze a szállítást is.

    Muszáj lesz szélerőműveket is alkalmaznunk, mert a két időjárásfüggő megújuló energia kombinációja sokkal nagyobb biztonságot ad. Persze biztos kellenek akkumulátorok is, hiszen például az elektromos közlekedést most nem tudjuk máshogy megoldani. Jelen pillanatban csak az elektromos közlekedés az alternatívája a belső égésű motoroknak, így szerintem ez nem kérdés, hogy ezekre át kell sürgősen állni, és ehhez valóban rengeteg akkumulátor kell.

    – Nem is olyan régen beszélt egy tanulmányáról, melyben egy bécsi műemléképület mélyfelújításával foglalkoztak. Azt mutatta ki kollégáival, hogy amennyiben a szokásostól eltérően nem egy szokványos energetikai felújítást végeznek el a drága épületgépészet cseréjével, hanem egy olyan irányba mennek el, hogy megközelítőleg nulla energiaigényűre alakítják az épületet, a munkálatok költsége nem haladja meg a szokványost, viszont az energiahatékonyság miatt az épület üzemeltetése olcsóbb lesz, szén-dioxid kibocsátása meg elhanyagolható. Ebben ilyen komoly gazdasági ráció van?

    – Abszolút. Én azt gondolom, hogy ez egy nagyon-nagyon fontos út lenne.

    Fontosak az akkumulátorok is, de annak örülnék, ha akkumulátor-nagyhatalom helyett mondjuk passzívház építő, vagy passzívház alkotóelemgyártó nagyhatalommá válnánk.

    És erre minden esélyünk megvan, hiszen mi mutattuk meg a világnak a Solanova példáján, hogy egy közönséges, átlagos panelházat is fel lehet újítani úgy, hogy az energiamegtakarítás elérje a 85-90 százalékot. És ez már több mint egy évtizede volt, ma már akár energiapozitívra is lehet alakítani egy házat. Ez persze nem azt jelenti, hogy számottevő energiát juttat a rendszerbe folyamatosan, de mindenképpen gyökeresen mások ezek az épületek, mint a most megszokottak. Az ilyen épületek tömeges megjelenése megváltoztatja az energiához való hozzáállásunkat. Gondoljuk meg, ma az épületek energiaellátására megy el a megtermelt energia 70 százaléka. Ha ez a hatalmas energiaigény nincsen, a rendelkezésre álló kapacitásainkat sok minden másra fel lehet használni. Tehát ez nagy lehetőség lehetne Magyarországnak, hiszen itt is arról van szó, hogy aki először elkezdi ezt nagyüzemileg csinálni, az behozhatatlan előnyhöz juthat ezen a téren. Ma egy mélyfelújításhoz sokszor ki kell költözni, de legalábbis egy hosszú, macerás folyamat. Hogyha ezt nagyüzemivé tennénk, tehát lennének olyan egységek, előregyártott panelek, melyeket könnyen felhasználhatunk egy bejáratott technológiával, akkor például a Kádár-kockákat könnyen fel lehetne így újítani. Hollandiában már van erre példa, hogy egy nap alatt odamennek, és megcsinálják, mert csak ki kell cserélni az előre gyártott elemeket, fel kell szerelni, és kész.

    Tehát ha egy ilyen ipart ki tudnánk építeni, és mi lennénk az elsők, akik ezt meglépjük, akkor akár fontos exportőrök lehetnénk, és lenne is erre kereslet. Ebben is lehetnénk gazdasági nagyhatalom, ebben is lehetnénk vezetők.

    Megvan hozzá az intellektuális kapacitásunk, hiszen nagyon jó építészek vannak Magyarországon. Az ipar is hamar rá tudna erre fordulni. Viszont az is fontos, hogy tudjuk, jelenleg nagyon kevés embernek van ilyen hosszú, akár 20 éves megtérülésre ekkora tőkéje. Tehát a mélyfelújításokat közpénzből kell finanszírozni. Azért, mert nem akarunk orosz gázt importálni, mert nem akarunk egyáltalán sehonnan sem gázt importálni, mert energiafüggetlenek akarunk lenni, mert fel szeretnénk számolni az energiaszegénységet, mert mindenkinek fontos, hogy sokkal kevesebbet fizessen rezsire. És ami legalább ennyire fontos, a kibocsátásunkat is jelentősen csökkenteni kell.

    – Amikor én iskolába jártam a '70-es években, már akkor is beszéltek a globális felmelegedésről. Az utóbbi évtizedben egyre többször volt szó az energiarendszer fenntarthatatlanságáról is. Mégis úgy érzem, hogy az események azóta gyorsultak fel érzékelhetően, hogy Putyin berúgta ezt a háborút. Egy előremenekülés figyelhető meg. Sokan azt mondják, ha a fosszilis energiaellátás úgyis veszélybe került, akkor ideje váltani a megújulókra. Jól látom, ezt?

    – Ez egy nagyon-nagyon jó megfigyelés. Régóta próbáljuk ezekre a problémákra felhívni a figyelmet. Az is igaz, hogy a technológia tényleg mostanra jutott el arra a szintre, hogy megfizethetővé vált például egy nulla energiás felújítás, valamint a világ legnagyobb részén a napenergia lett a legolcsóbb energiaforrás.

    De valóban, miközben iszonyatos, ami történik, a háború mégis nagyon nagy előremenekülési lehetőséget ad, és én nagyon remélem, hogy végre felülünk erre a száguldó gyorsvonatra, és nem hagyjuk elmenni, ahogy csináltunk a Covid után.

    A Covid szintén nagyon sok lehetőséget adott, a digitalizáció például megmutatta, hogy óriási közlekedési kapacitások használata nélkül is képesek vagyunk sokat dolgozni, konferenciákat tartani, oktatni, illetve más fizikai jelenléthez nem kötött tevékenységeket végezni. Ahelyett, hogy ebből megtartottuk volna egy optimális mennyiséget, próbáltunk visszaerőszakolni mindent a régi ügymenetbe. Pedig pontosan azt kellett volna, amit mond, hogy előre meneküljünk. De végül is ne siránkozzunk, most megint van érdeklődés az előremenekülésre, és azt gondolom, hogy ezt igenis nagyon meg kell ragadni.

    – Lehet, hogy a történelemkönyvekben ez az egész szörnyű háború egy ilyen fordulópontként is bekerülhet?

    – Sajnos igen. A történelemben a nagy válságok végül is sokszor jó irányba vitték előre a világot. Azért, mert sokszor egy-egy ilyen válság kipusztítja a fenntarthatatlant, a régi rosszat, ami egyébként túl „jól” elpöfög ahhoz, hogy magától kivonuljon, vagy hagyja az új alternatívákat érvényesülni.

    Ezért fontos ezt a válságot kihasználni, mert ha ezt nem használjuk ki, a következő válságok már sokkal súlyosabbak lesznek.

    Ugyanis az éghajlatváltozással kapcsolatban már olyan változók lesznek, amikből már lehet, hogy soha nem tudunk kievickélni, mert már válság után válság jön, hiszen az éghajlatváltozás felerősíti a más eredetű válságokat is. Tehát ez az utolsó lehetőségünk, hogy felébredjünk, hiszen a másfél fokos felmelegedést már biztosan elérjük. És ha ott nem tudjuk megállítani a folyamatot, akkor biztos, hogy egyik válságból a másikba fogunk kerülni. Nehéz előre megmondani, hogy pontosan milyen válságok lesznek, például valószínűleg pandémiák, háborúk, egyre több háború. Az erőforrásokért a harc nagyon nagy lesz, óriási migrációs nyomás alakul ki, azaz ebből is hatalmas harc lesz. És akkor még ott lesz az élelmiszerhiány, élelmiszerválság, akár termelési válság, hiszen energia nélkül nem tudunk termelni, és az energia is nagyon nagy részben függ az éghajlatunktól is. Csak gondoljunk arra, hogy valahol egy nagyobb időjárási katasztrófa miatt hosszabb időre kiesik az elektromos rendszer. Ma már annyira függünk az elektromos áramtól, hogy ebben az esetben vizünk sincs, fűtés sincs, közlekedés sincs, semmi sincs, tehát menekülni se tudunk. Mára pedig már bőven el lehet olyan időjárási katasztrófákat képzelni, hogy az áramrendszer akár napokra kiessen. Tehát igen, azt gondolom, fel kell ébredni most, és előre kell menekülni sürgősen.

    – Beszélt arról, hogy mindez nem megy központi támogatás nélkül. De ez nemcsak az egyének, hanem a világgazdasági szintjén is így van. Ha nem akarunk eljutni oda, hogy folyamatos háborúk dúljanak az erőforrásokért, akkor komoly programokat kellene véghezvinni, méghozzá úgy, hogy ebből ne csak a világ gazdagabb egyharmada profitáljon. A gazdag országoknak a zsebükbe kell nyúlni. De lesz-e erre hajlandóság?

    – Nem azt kell nézni, hogy van-e hajlandóság, hanem nekünk kell rákényszeríteni őket. Az embereknek kell rákényszeríteni a vezetőket, hiszen a vezetők azért nem függetlenek tőlünk, sem a cégvezetők, sem a politikai vezetők. A politikusok nagyon függenek a választóiktól, a cégvezetők pedig a vásárlóktól, és a piacoktól. Igenis, nekünk is van lehetőségünk kifejezni, hogy itt most más irányba kell menni. És a cégeknek sem lehet ugyanabba az irányba tovább kormányozni. Ha most nem váltunk, akkor nagyon sokan fognak bukni. Bár szülőknek is azt mondják, hogy nem szabad az mondani, hogy „ugye megmondtam”, de sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy én tíz éve mondom ezt.

    Ki kell szállnunk az olajból és a gázból. A 2015-ös Párizsi Megállapodás óta nem lett volna szabad új, belső égésű motorokat termelő autógyárakat építeni.

    Akkor én voltam a rossz hír hozója, a hírnök, akit le kell lőni. De mégis itt tartunk most. 2035-től már nem lehet belsőégésű motorral eladni autót az EU-ban. Tehát valamilyen beruházások bukni fognak. De ha már ezt tudjuk, akkor egyszerű belátni, hogy az nyer, aki nem a régit próbálja erőltetni, befogni a fülét, és lelőni a hírnököt, hanem az, aki meghallja ezeket a szavakat, és előre mer futni.

    – Ha egy jó tündér egy varázspálcával elhozná holnap a karbonsemleges gazdaságot globálisan, mennyi idő, amíg egy ekkora rendszer, mint a Föld, képes reparálni magát azok után, amik az ipari forradalom óta történtek?

    – A legújabb tudomány azt mutatja, hogy nagyon sok mindenben azonnal fog reagálni a Föld.

    Ha holnaptól egy gramm szén-dioxidot nem bocsátanánk ki, akkor a melegedés holnap megállna.

    És ez nagyon-nagyon fontos. Nagyon sok folyamat az holnap megállna. Még regenerálódni is tud egy csomó dolog. Az igaz, hogy pár dolog nem fog megállni. Például a tengerszint-emelkedés, a jégolvadás, a tenger melegedése. De nagyon nem mindegy, hogy a tengerszint az évszázad végére még húsz centit emelkedik, vagy egy métert, vagy esetleg két métert, mert olyan modellek is vannak, sőt, ha az összes jég elolvadna, akkor még 60 méter tengerszint-emelkedést is elszenvedhetünk. Ez nagyon nem mindegy.

    Az ökológiában, a biodiverzitási krízisben is most még elég sok mindent szép lassan vissza lehet állítani, és minden egyes kis lépéssel fokozatosan jobb lesz. Tehát azt gondolom, hogy igenis most még nagyon sok mindent vissza tudunk fordítani. Viszont ha még sokáig teketóriázunk, ha két-három fokot melegszik az éghajlat, onnantól el fog indulni egy csomó visszafordíthatatlan folyamat, az úgynevezett tipping point, billenő pontok,

    amikor a folyamatokat már nem lehet visszafordítani, akkor sem, ha lenullázzuk a kibocsátásokat.

    Ahogy például a Holnapután című film bemutatja. Például, ha a Golf áramlat leáll, vagy a Golf áramlattal kapcsolatos tengeráramlási rendszerek összeomlanak, vagy jelentősen megváltoznak. Az nagyon nagy hatással lehetne az egész Föld éghajlatára. És még van sok olyan folyamat, amit egy pont után már tényleg már nem lehet visszacsinálni, de még csak megállítani sem.

    – Legyünk optimisták, és sikerül. Akkor 2100-nak, 2200-nak vagy 2300-nak fogják hívni azt az évszázadot, amikor nagyjából eljutunk oda, ahonnan elindult ez az egész helyzet? Vagy az ilyen számítások teljesen tudománytalanok?

    – Nem, nem, nagyon jó a kérdés. Én azt gondolom, hogy oda nem lehet visszajutni, ahol voltunk az ipari forradalom előtt az éghajlat tekintetében. De ugyanakkor másfél fokos melegedéshez még nagyjából tudunk alkalmazkodni. Tehát azt kell mondanunk, hogy ennyi változást fogadjunk el, nagyon nagy baj, de fogadjuk el. És inkább valóban arra koncentráljunk, hogy a többi dolgot visszaállítjuk. Mert a biológiai sokféleséget azt azért szépen lassan vissza lehet állítani, legalábbis egy jelentős részét. Tehát én azt gondolom, hogy nem kell 2300-ig várni.

    Már a mi életünk második részében újra sokkal jobb lehetne az élet.

    Az igaz, hogy nem jönnek vissza azok a szép telek, amelyek gyerekkorunkban voltak, hogy nem fogunk rendszeresen hógolyócsatázni az iskolaudvaron, és nem fogunk a gyerekünkkel rendszeresen hóembert építeni, és nem fogunk korcsolyázni a Balaton jegén sem rendszeresen. Sajnos ezek elvesztek, örökre.

    # Csináld másképp

    Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

    Link másolása
    KÖVESS MINKET:


    JÖVŐ
    A Rovatból
    Laboratóriumban tenyésztett emberi agysejtekből készítenek mesterséges intelligenciát
    Ha az őssejteket megfelelő körülmények között nevelik, agy-organoidokká alakulnak át, amelyekből egyes kutatók hardvereket próbálnak létrehozni. És ez nem egy rémisztő sci-fi regény, hanem a valóság.

    Link másolása

    A ChatGPT megjelenése óta nincs olyan nap, hogy ne jelennének meg újabb és újabb hírek a mesterséges intelligenciák térhódításáról. Az OpenAI által kifejlesztett technológia legújabb verziója már 90 százalékos eredményt ér el az ügyvédi szakvizsgán, és pillanatok alatt leprogramoz egy weboldalt.

    Azonban vannak kutatók, akik szerint még ennél is hatékonyabb lehet egy másik módszer: amikor laboratoriumokban tenyésztett, élő emberi agysejteket kötnek össze számítógépekkel, így hozva létre a mesterséges intelligencia egy új formáját, az úgynevezett organoid intelligenciát.

    Az ezzel foglalkozó tudósok azt állítják, a számítógép alapú mesterséges intelligencia nagyon jó bizonyos feladatokra, de egyre nagyobb és nagyobb adatbázisok kellenek, amelyeken tanítják ezeket a rendszereket. Például az AlphaGot, amely először győzött le embereket a Go játékban, 160 ezer játszmán keresztül képezték ki, ennyit egy ember egész életében sem képes játszani. Az emberi agynak sokkal kevesebb játszma is elég.

    Ugyanez igaz az energia-felhasználásra. A szuperszámítógépeknek hatalmas mennyiségű energiára van szükségük a működésükhöz, míg az emberi agynak elég 20 Wattnyi is. A 600 millió dollárból megépített, 680 négyzetméteres Frontier szuperszámítógép például tavaly júniusban haladta meg először egyetlen emberi agy számítási kapacitását, de ehhez egymilliószor több energiát használt fel.

    Arról nem is beszélve, hogy a szilícium-alapú számítógépeknek van egy fizikai korlátja is: bármilyen fejlett is technológia, egy chipre csak bizonyos számú tranzisztort nyomtathatnak.

    Az emberi agy viszont 100 milliárd idegsejtből áll, amelynek mindegyike 1015 kapcsolódási ponton érintkezik a másikkal.

    Nem véletlen, hogy az emberi agy egyelőre verhetetlen az összetett logikai problémák megoldása terén.

    Brett Kagan és csapata a melbourn-i Cortical laboratóriumban már 2022-ben beszámoltak arról, hogy emberek és egerek egymásra helyezett agysejtrétegeiből 800 ezer sejtet tartalmazó laboratóriumi neuronhálózatot alkottak, amely képes volt külső forrásból származó információt befogadni, feldolgozni, majd valós időben reagálni rá. Miután a „DishBrains” (Tálcaagy) nevű képződményt elektródákkal hozzákapcsolták egy számítógéphez, 5 perc alatt megtanult játszani a 70-es évek egyik legendás számítógépes játékával, a Ponggal.

    Nemrég pedig Feng Guo, az Indiana állambeli Bloomington egyetem kutatója jelentette be, hogy képesek voltak matematikai feladatok megoldására használni laboratóriumban tenyésztett, számítógéppel összekötött emberi agysejteket. Erről a New Scientist című tudományos lap számolt be.

    A kutatók úgynevezett agy-organoidokat használtak. Ezek úgy jönnek létre, hogy általában bőrsejteket őssejti állapotba hoznak, majd agysejtekké alakítanak, amelyek működő neuronokkal rendelkeznek, és képesek olyan funkciók ellátására, mint a memóra vagy a folyamatos tanulás.

    Feng Guo és a csapata azt állítja,

    sikerült olyan „élő” mesterséges intelligencia-hardvert létrehozniuk, ami hasznosítani tudja 3D-s biológiai neurális hálózatok számítógépes kapacitását egy agy-organoidban. Állításuk szerint ez a „brainoware” képes adatokból tanulni és matematikai műveleketek megoldani.

    A John Hopkins Egyetem kutatói már egyenesen arról beszélnek, hogy az emberi agysejtekből felépített bioszámítógépek egyszer bizonyos területeken felülmúlhatják majd a számítógép alapú mesterséges intelligenciát. Thomas Hartung abban bízik, hogy az organoid intelligencia hatékonyabb lehet például az intuitív feladatoknál, amikor hiányos és ellentmondásos információk alapján kell gyors döntéseket hozni. Igaz, az ide vezető út szerinte sem lesz egyszerű. „Évtizedekbe fog telni, mire elérjük azt a célt, hogy valami hasonlót hozzunk létre, mint bármely más számítógép-típus” - mondta a professzor a CNet-nek.

    Az agy-organoidok kapacitása egyelőre korlátozott, mert nem nőnek néhány milliméternél nagyobbra, és nincsenek vérereik.

    A kutatók viszont próbálnak fejlettebb organoidokat is létrehozni, például azzal, hogy egyfajta keringési rendszert alkotnak nekik, és ezáltal nagyobbra nőhetnek.

    Azonban több tudós is arra figyelmeztet: a tudományos közösségnek meg kell határoznia, hogy ennek az útnak hol a határa, még mielőtt a kutatásokkal átlépik azt.

    Link másolása
    KÖVESS MINKET:


    JÖVŐ
    A homok- és porviharok miatt 5 millió fát ültetnek el, így küzdenek az éghajlatváltozás ellen Irakban
    2022-ben tucatnyi homok- és porvihar pusztított az országban. A szaúdiak 50 milliárd fában gondolkodnak ugyanezért.

    Link másolása

    A nem mindennapi tervet vasárnap jelentette be az arab ország miniszterelnöke.

    „Az emelkedő hőmérséklettel, csökkenő csapadékmennyiséggel, egyre több homok- és porviharral járó éghajlatváltozás veszélybe sodorja az élelmiszer-ellátást, az egészséget és a környezetet”

    – mondta Mohammed asz-Szudáni a dél-iraki Baszrában egy klímakonferencián, amelyen mások között nagykövetek és ENSZ-tisztségviselők vettek részt.

    A kormányfő elmondta azt is, hogy a tervek szerint minden kormányzóságba jutna a fákból, majd azt kezdte ecsetelni, hogy Irakban több mint hétmillióan saját bőrükön érzik az éghajlatváltozást, ezen belül a szárazság miatt több százezren kényszerültek otthonuk elhagyására. A kormányfő mindemellett ígéretet tett arra, hogy Bagdadban nemsokára a klímaváltozással kapcsolatos régiós konferenciát szerveznek.

    Irakban 2022-ben tucatnyi homok- és porvihar pusztított, amelyek hatására számosan légzési nehézségekre panaszkodtak.

    A hatóságok elrendelték több iskola bezárását akkor, és egy időre leállították a légiforgalmat is.

    Az egykor 30 millió pálmafa országának nevezett Irak területének már 39 százaléka sivatagosodott el, a városok körül kialakított zöld övezetekkel próbálnak ez ellen harcolni. Teszi ezt úgy, hogy közben vészesen apad az Irakot átszelő Tigris és Eufrátesz folyók vízmennyisége, ehhez az éghajlati változások mellett az iraki és a törökországi gátak is hozzájárulnak.

    Szaúd-Arábia is lépni akar: a következő tíz évben tízmilliárd fa ültetését tervezi az országban, valamint további 40 milliárdot az Arab-félszigeten más arab államokkal együtt.


    Link másolása
    KÖVESS MINKET: