Minden, amit nem tudtál a mozgalmi dalokról!
A vidám úttörők dala az egyik legnépszerűbb pajtásindulónak számított a szocializmus idején, nem múlhatott el úttörőtábor, tömegesemény vagy kisdobos-avatás anélkül, hogy fel ne hangzott volna a „Mint a mókus fenn a fán...” (és nem minta mókus) szövege és dallama. A produkció egyébként az 1950-es évek elején született, az első említés a dalról egy 1954-es újságban olvasható. Zeneszerzője Loránd István irodalmár és komponista, akinek a munkáját és népszerű tömegdalait később még SZOT- díjjal is jutalmazták.
A zeneszerző egyébként fontos és tapasztalt személyiségnek számított a zenei életben, hiszen ötéves korában, 1933-ban kezdett zongorázni és ezzel a hangszerrel diplomázott a Zeneakadémián. Később éveken át a Zeneműkiadó szerkesztője volt, majd magyar tanárként dolgozott és iskolát is vezetett, szenvedélye volt a kóruséneklés. A „Mint a mókus fenn a fán...” szövegét szintén egy elismert író álmodta meg, Balassáné Radó Lili, akit Erich Kästner: A repülő osztály című regény fordítójaként is ismerhetünk.
A Felszabadulás dala igazi proletár szuperprodukcióként született meg az 1950-es évek elején április 4-nek a megünneplésére. A Rákosi-korszak alatt ugyanis szükség volt valamilyen különleges ünnepre, amivel ideológiailag támogathatták a szovjetek jelenlétét és befolyását Magyarországon. Ez nap nem lehetett más, mint április 4., amelyet maga a fényes tekintetű vezér, Sztálin jelölt ki a magyar harcok utolsó napjának, itt megjegyezve, hogy a szovjet csapatok csak április közepén verték ki az utolsó német alakulatokat a II. Világháború végén.
Végül a Rákosi kormány állami rendeletbe foglalta április 4. ünnepét, és megszületett a „Felszabadulás dala” is Rossa Ernő jóvoltából. Az egyébként eredetileg jogásznak tanuló zeneszerző igazi ismert arc volt a korabeli kulturális érában, de dolgozott pedagógusként és énekoktatóként is. Az első említést híres daláról 1952-ből olvashatjuk, amely a későbbiekben állandó részévé vált az ünnepi műsoroknak, sőt még egy KGST énekversenyt is szerveztek 1985-ben „Felszabadulás dala” címmel.
A II. Világháború után az ország újjáépítése oly lelkesedéssel töltötte el a fiatalokat, hogy sorra alakultak értelmiségi, munkás és paraszt fiatalok részvételével a különböző ifjúsági szervezetek. Ezek közül az egyik legnépesebb és országos tagsággal bíró a Nép Ifjúsági Szövetség (NISZ) volt, amelynek indulója lett a szóban forgó ének. A Sej a mi lobogónkat... kezdetű dal eredetileg – legalábbis dallamában – csángó népdal volt, melyet Domokos Péter Pál kottázott le először, ezt dolgozta fel új szöveggel Jankovich Ferenc 1945-ben.
A székesfehérvári költő a II. Világháború előtt Párizsban is tanult, majd 45-ben csatlakozott a kommunistákhoz. A NISZ kérésére verselte „át” a népdalt, amely az ifjúsági mozgalom közvetítésével pár hónap alatt az ország fiataljainak egyik kedvenc nótájává vált.
A Lent hol a tölgyek kezdetű indulót (Ságvári induló) szintén egy ifjúsági szervezetnek, a Kommunista Ifjúmunkás Szervezetnek (KIMSZ-nek) köszönhetjük, illetve annak, hogy a Rákosi érában szükség volt héroszokra. Ilyen hőst teremtettek hát Ságvári Endréből, aki egy tűzpárbajban életét vesztette a II. Világháború végén, amikor ellenállt a korabeli csendőröknek. Pár évvel később valódi kultuszt építettek személye köré, amelynek szerves részét képezte a szóban forgó nóta.
Zeneszerzője nem más volt, mint a Rákosi korszak zenei üdvöskéje, Szabó Ferenc, aki 1932-től élt Moszkvában és ott is zenével és komponálással foglalkozott. Több mozgalmi dal is az ő nevéhez fűződik, például a szintén igen ismert Föltámadott a tenger, a népek tengere... című alkotás. Állítólag volt olyan kottája, amely 60 millió példányban kelt el világszerte az 50-es évek hajnalán. De más zenei munkái is figyelemreméltók, például a két háború között ő hangszerelte a Meseautó és a Hyppolit a lakáj című film zenéjét is.
A Májusi köszöntő 1949 áprilisában született Raics István szövege alapján, a zenét Kadosa Pál szerezte, a kommunista vezetés pedig más népszerű mozgalmi nóták kíséretében pár hónap múltán már lemezre is vette. Az alkotás olyan jóra sikerült, hogy 1950-ben még a nemzetközi Béke-díj pályázatra is beküldték, bár arról nem szól a fáma, hogy külföldön mennyire tetszett az Itt van május elseje... kezdetű dal.
Magyarországon viszont hihetetlen népszerűségre tett szert, a dalszerzőt 1951-ben Kossuth-díjjal is kitüntették, jórészt ennek a dallamnak köszönhetően. A jól ismert dallam, újrakomponálva felcsendült később még Kadosa Pál Huszti kaland című vígoperájában is, amely a kurucok szabadságvágyáról szólt. A színpadi szereplés pedig csak jót tett a mozgalmi nóta imázsának és ismertségének.
Ha szívesen olvasnál további meglepő tényeket, izgalmas, rejtélyes sztorikat a Balatonról, nézd meg a Tó-retró blog szerzőjének új könyvét! További részletek és megrendelés itt.
