KULT
A Rovatból

Gyerekként egy szobában élt három férfivel, eltemette a feleségét és a lányát, és a festés teszi boldoggá – Pierce Brosnan 70 éves

Már Roger Moore után majdnem ő kapta James Bond szerepét, Timothy Dalton azonban kiütötte a nyeregből. Mégis övé lett Hollywood egyik legtartósabb házassága és karrierje.


A nyolcvanas évek éppen csak elkezdődtek, Pierce Brosnan pedig első feleségével, az ausztrál színésznővel, Cassandra Harrisszel épp a második jelzáloghitelüket vették fel a Wimbledonban lévő házukra, hogy a tengerentúlon, Los Angelesben próbáljanak szerencsét. 1980-ban aztán Brosnan a Hosszú nagypéntek című filmben debütált egy névtelen szereppel, ahol az „1-es számú ír férfit”, egy IRA-gyilkost alakított, aki fegyvert fogott a főszereplő Bob Hoskinsra. Egy évvel később pedig megkapta a főszerepet az Újvilági rapszódia (1981) című minisorozatban, amely az ír bevándorlásról szólt a nagy éhínség idején. Brosnan ezzel a portfólióval telepedett le Hollywoodban, és kibérelt egy használt fehér AMC Pacert heti 50 dollárért, hogy elguruljon vele az első meghallgatására.

Útközben azonban az autó lerobbant. Brosnan lesétált a Laurel Canyon dombjain a casting helyszínére. Megérkezett, felvett egy a fürdőnadrágot, és megszerezte a szerepet.

Természetesen még nem a 007-es titkos ügynökről van szó… A Remington Steele című tévésorozat meghallgatásának története ez, amelyben Pierce egy fiatal kalandort alakított, aki egy nyomozócégnél dolgozott. Az 1982 és 1987 között futott széria sztárrá tette őt az Egyesült Államokban, sőt azon kívül is. A sikert azonban később tragédia követte, 1991-ben ugyanis a felesége és három gyermekének anyja elhunyt petefészekrákban, mindössze 43 évesen. A továbblépés pedig nehéz volt.

Idegenekkel osztozott egy panzió szobáján

Pierce Brosnan Droghedában, Írország egyik legrégebbi városában született 1953. május 16-án, saját elmondása szerint pedig a felcseperedése nem volt túl vidám. „A gyerekkorom nagyon magányos volt” – árulta el a színész egy 1997-es interjúban. Ő volt az egyetlen gyermeke az ápolónőként dolgozó Could Smith-nek, és Thomas Brosnannek, aki ácsként kereste a kenyerét. „Egy kisvárosban nőttem fel Dél-Írországban. Nem ismertem az apámat. Egészen kicsi voltam, amikor elment, így az anyám és a nagyszüleim gondoskodtak rólam. Anyukám nagyon bátor volt. Merész lépéseket tett, hogy Angliában ápolónő lehessen. Egy jobb életet akart nekünk. Akkor jött csak haza, amikor tudott. Évente nagyjából kétszer.”

Következésképpen Pierce a nagyszülei gondjaira volt bízva. A haláluk után azonban sajnos a rokonok nem tudták magukhoz venni a kisfiút, ezért egy ideig egy panzióban élt.

„Egy Eileen nevű hölgyhöz küldtek lakni, akinek volt egy panziója a város egyik szegény negyedében. Neki voltak saját gyerekei, én pedig felköltöztem az emeletre a lakók közé, akik mind felnőtt, dolgozó férfiak voltak. Az egyikük a malomban melózott, a másikuk egy pénzintézetben. A szoba végében volt az én kis matracom, körülötte függönnyel, hogy ne jöjjön be a napfény, amikor a felnőttek megérkeznek” – emlékezett vissza a színész.

Brosnan 1964-ben, 11 éves korában költözött Londonba, hogy ott lakjon az anyjával és annak új férjével, William Carmichaellel. „Örültem, hogy újra az édesanyámmal élhetek. Végre volt egy anyukám!” – mondta évekkel később a filmsztár, akit a mostohaapja vitt el a moziba, hogy megnézze élete első Bond-filmjét, a Sean Connery főszereplésével készült Goldfingert (1964).

Az iskolatársai által csak "Írnek" becézett Brosnan hamar érdeklődni kezdett a humán tudományok iránt. A középiskolát 16 évesen hagyta ott, hogy a tekintélyes Saint Martins Facultyban művészetet tanuljon (illusztrátor szeretett volna lenni), később pedig három évig a King's Crossban található Drama Middle Londonban sajátította el az előadóművészetet, amelyben később olyan ismert színészek is megfordultak, mint pl. Colin Firth, Michael Fassbender vagy Emilia Clarke.

Házasság és temetés

A hetvenes évek második felében találkozott Cassandra Harrisszel. „Mielőtt észrevettük volna, már szerelmesek is voltunk” – vallotta be a színész. Harris ausztrál volt, de a kapcsolatuk kezdetén ő is áttette a székhelyét Londonba. Nem egyedül érkezett, volt két gyermeke, Charlotte és Christopher, akiket az apjuk halála után Brosnan nem habozott adoptálni: „Nem éreztem magam igazán apának, nem is voltam apa, egyszerűen csak Pierce voltam. Majd hirtelen én lettem Pierce papa. Azt szerettem volna, ha a gyerekeim rengeteg szeretetet kapnának az életükben, különösen, amíg gyerekek. Arra törekedtem, hogy megismerjék a szeretet igazi erejét” – nyilatkozta korábban a színész.

Brosnan és Harris 1977-ben házasodtak össze, Cassandra pedig 1981-ben Bond girl lett a Szigorúan bizalmas című filmben, Roger Moore partnereként. Ennek a szerepnek köszönhetően ismerkedett meg Brosnan Cubbyval, azaz Albert R. Broccolival, a franchise producerével.

1983-ban megszületett az első közös gyermekük, Sean Brosnan. Cassandra betegségét 1987-ben diagnosztizálták, mialatt Brosnan Indiában forgatta a Gazemberek című filmet. 1991-ben bekövetkezett halála után így a színész özvegyen maradt három gyermekkel. „Hogyan folytatod egy ilyen tragédia után? Lassan. Nagyon, nagyon, nagyon, nagyon lassan. Mert fáj. De fontos, hogy elviseld. Mert ez nem múlik el” – mesélte a gyász időszakáról.

Mivel Pierce nagy sikert aratott a Remington Steele című tévésorozatban, ez tulajdonképpen lehetőséget adott neki arra, hogy találkozzon az apjával, akit kisfiúkora óta nem látott. Thomas ugyanis felvette a kapcsolatot a fiával. Amikor újra találkoztak (egy írországi szállodában), az idősebb Brosnan bocsánatot kért Pierce-től, amiért elhagyta őt. A színész elmondása szerint együtt töltöttek egy vasárnapot, megittak néhány korsó Guinnesst, majd elváltak az útjaik: „Nagyon jól tudott fütyülni, és jót séltáltunk. Nagyjából ennyit tudok róla.”

Bond és az új szerelem

1994-ben Pierce élete gyökeresen megváltozott. Timothy Dalton után (aki mindössze két filmben alakította az MI6 ügynökét) ugyanis őt választották ki a következő James Bondnak.

A pletykák, miszerint ő lehet a következő 007-es, már évek óta keringtek a szakmán belül, igazából már a Remington Steele után őt akarták eleinte a producerek, de akkor végül túl fiatalnak találták, és Daltoné lett a szerep.

Két mozifilmmel és a franchise-on belül egy nagyobb szünettel (1989 és 1995 között nem mutattak be új Bond-kalandot) később azonban végre biztossá vált, hogy ő lesz James Bond ötödik megszemélyesítője. Végül 1995 és 2022 között 4 filmben (Aranyszem, A holnap markában, A világ nem elég, Halj meg máskor) alakította a legendás karaktert. Ez idő alatt, 1997-ben kapta meg saját csillagát a Hollywoodi Hírességek Sétányán.

Ugyanebben az évben (1994) Brosnan megismerkedett Keely Shаye Smith újságírónővel, miközben mindketten Mexikóban nyaraltak, és rögvest egymásba szerettek. 1997-ben megszületett első közös gyermekük, Dylan. 2001-ben házasodtak össze Írországban, és szintén abban az évben jött a világra a második csemetéjük, Paris. Brosnan és Smith Hollywood egyik legstabilabb párját alkotják jelenleg is, a kapcsolatuk immár 29 éve tart. A színész a házasságuk titkáról egy interjúban elárulta, hogy az a „mindennapi munkáról, az apró problémák megoldásáról, illetve egymás szeretetéről és kedveléséről” szól. 2003-ban azonban egy újabb szerencsétlenség árnyékolta be Brosnan életét: nevelt lánya, Charlotte ugyanabban a betegségben halt meg, mint az édesanyja, Casssandra, ráadásul majdnem ugyanannyi idősen, 42 éves korában.

Sosem tűnt el

James Bond megformálóit eddig nem igazán sújtotta szakmai átok. Ez azt jelenti, hogy ha a színészek esetleg nem is tudták ugyanazon a szinten tartani a népszerűségüket és sikereiket a szereptől való visszavonulás után, a süllyesztőben sosem tűntek el (kivétel ez alól a mindössze egy filmmel rendelkező George Lazenby, és talán Roger Moore-ról sem mondhatjuk el, hogy maradandót alkotott volna később).

Sean Connery, Timothy Dalton és Pierce Brosnan mindenesetre azután is kaptak remek lehetőségeket, miután szögre akasztották a kémes kütyüiket.

Brosnan például kasszát tudott robbantani a két Mamma Mia!-filmmel (2008, 2018), és a különféle blockbusterek (Percy Jackson és az olimposziak – Villámtolvaj, Black Adam) mellett dolgozott többek között Roman Polanskival (Szellemíró, 2010), Susanne Bierrel (Csak a szerelem számít, 2012), Edgar Wrighttal (Világvége, 2013), Roger Donaldsonnal (November Man, 2014), az Aranyszem után újra Martin Campbell-lel (Az idegen, 2017), legközelebb pedig a veterán Phillip Noyce (Halálos nyugalom, Férfias játékok, Végveszélyben, A csontember, A csendes amerikai) irányítása alatt készülő akciófilmben, a Gun Monkeysban láthatjuk, ami egyben a 2022 júliusában elhunyt James Caan utolsó filmje.

Prominens filmes díjakat sosem kapott (Oscarra eddig nem jelölték, Golden Globe-ra azonban már kétszer is: az 1985-ös Nancy Astor című minisorozat mellékszerepéért és a 2006-os Matador című film főszerepéért), ám ez őt egyáltalán nem zavarja.

És hogy mi a helyzet mostanság a 70 éves Brosnannel, ha épp nem dolgozik? Nos, jelenleg főként Hawaiin tölti a mindennapjait a feleségével. Visszatért élete első nagy szenvedélyéhez, a portréfestéshez, amelynek ideje nagy részét szenteli, sőt, a képeiből már kiállítást is rendeztek. A négy gyermekétől azóta négy unokája született, és mint minden büszke nagypapa, ő is gyakran oszt meg fotókat a kicsikről az Instagramon.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
175 éve halt meg Mary Shelley, aki 18 évesen megírta a világ legfontosabb technofóbiás rémálmát, a Frankensteint
Mary Shelley 1816-ban, egy svájci villában írta meg a Frankenstein alapötletét. Az írónő halálának 175. évfordulóján Guillermo del Toro adaptációja uralja a díjszezont.


1851. február 1-jén pontosan 175 éve, hogy elhunyt Mary Wollstonecraft Shelley, de az általa 18 évesen papírra vetett rémálom ma elevenebb, mint valaha. Könyvéről generációk gondolták, hogy férfi találta ki, miközben az igazság az, hogy a Frankenstein egy érzékeny, bátor, nagyon fiatal lány fejéből pattant ki – egy svájci villa padlásán, egy esős nyáron, társasági játéknak indulva.

Míg a világ Guillermo del Toro friss Frankenstein-adaptációját ünnepli, amely a velencei filmfesztiválon 13 perces álló ovációt kapott és Jacob Elordit a csúcsra repítette, kevesen tudják, hogy

a kultikus szörnyeteg születése nem irodalmi csendélet, hanem egy valóságos, filmszerű nyitójelenet volt.

Egy jelenet, amely 210 évvel ezelőtt játszódott: vihar, kényszerű bezártság, a korszak legmenőbb és legbotrányosabb arcai, egy ártatlannak induló játék, és a végén két, máig uralkodó műfaj, a modern sci-fi horror és a vámpírmítosz startpisztolya dördül el.

Mary Shelley 1797-ben született Londonban. Anyja, Mary Wollstonecraft az egyik első komoly feminista gondolkodó volt (A nők jogainak védelme, 1792), de 11 nappal Mary születése után meghalt gyermekágyi lázban. Apja, William Godwin radikális filozófus és író volt. Mary így már kicsi korától intellektuális közegben élt, ahol gondolkodni, írni, vitázni lehetett – de a társadalom ezt nőként még mindig gyanúsnak találta.

Amikor Mary 16 évesen megszökött a már házas Shelley költővel (igen, botrány), a társadalom egy része végképp leírta őt.

Mégis: két év múlva már ott volt a kezében az első Frankenstein-vázlat. 1818-ban jelent meg a könyv – anonim módon. Nem véletlenül: női névvel senki nem vette volna komolyan.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Frankenstein Film (@frankensteingdt) által megosztott bejegyzés

Minden egy természeti katasztrófával kezdődött. 1816-ot a „nyár nélküli évként” jegyzi a történelem, miután az előző évi indonéziai Tambora vulkán kitörése hamuval és aeroszolokkal terítette be a Föld légkörét, drámai lehűlést okozva. Európában a nyár szokatlanul hideg, esős és viharos volt, Svájcban, a Genfi-tó partján hetekig szinte megállás nélkül zuhogott az eső. Ez a könyörtelen időjárás zárta össze a Villa Diodati falai közé a korszak egyik legfényesebb, legtehetségesebb és leginkább megvetett társaságát.

A központban a szupersztár költő, Lord Byron állt, körülötte a 18 éves Mary Wollstonecraft Godwin, későbbi férje, a szintén költő Percy Bysshe Shelley, Mary mostohatestvére, Claire Clairmont, valamint Byron személyes orvosa és útitársa, John William Polidori.

A napokig tartó bezártságban a társaság német kísértettörténetek francia fordításait, a Fantasmagorianát olvasta, amikor Byron egy este kihívást intézett hozzájuk. Mary Shelley a regény 1831-es kiadásának előszavában, amely a történet elsődleges forrása, így emlékezett vissza:

„»Mindegyikünk írjon egy kísértettörténetet« – javasolta Lord Byron.”

Mary napokig képtelen volt kitalálni bármit is, mígnem egy késő éjszakai beszélgetés után, amely az „élet elvének” természetéről és a kor tudományos szenzációjáról, a galvanizmusról folyt, egyfajta éber álomba merült.

„Villámként csapott belém a gondolat… Megvan! Ami engem megrémített, másokat is meg fog.”

A szemei előtt megjelent a „tiltott tudományok sápadt diákja”, amint térdel a maga alkotta, kiterített lény mellett, amely egy erőteljes gépezet hatására megmozdul, és „kínlódva, fél-élet jeleit” mutatja.

Polidori naplója megerősíti a verseny tényét: 1816. június 17-én azt jegyezte fel, hogy „a kísértettörténetek írását mindenki elkezdte, kivéve engem.” Azon az estén azonban nemcsak a Frankenstein, hanem egy másik modern szörnyeteg is megszületett. Byron egy töredéket írt egy arisztokrata vámpírról, de hamar elvesztette az érdeklődését. Az ötletet Polidori vitte tovább, és ebből a vázlatból alkotta meg 1819-ben A vámpír című novelláját, amelynek főhőse, Lord Ruthven lett

a modern, szalonképes, csábító vérszívó archetípusa, Drakula gróf közvetlen elődje.

Polidori később egy nyílt levélben volt kénytelen tisztázni a szerzőséget: „noha az alapötlet kétségkívül Byroné, a kidolgozás az enyém.”

Mary fantáziáját a tudomány is táplálta. A társaság hevesen vitázott arról, lehetséges-e holt anyagot újraéleszteni, a korban pedig szenzációnak számítottak Luigi Galvani és Giovanni Aldini kísérletei, akik nyilvános bemutatókon elektromos árammal rángattak meg frissen kivégzett bűnözők holttesteit.

A regényben Victor Frankenstein egy fiatal, megszállott tudós, aki életet teremt – de aztán megijed tőle, és magára hagyja. A teremtmény nem gonosz, csak elhagyott, egyedül van, és választ vár arra: miért hozták létre, ha nem kell senkinek.

Ez a kérdés ma is kísért: mikor nyúlunk bele életbe, génbe, gépbe úgy, hogy nem tudjuk, mit vállalunk vele?

Mary Shelley kérdése megelőzi korát, és minden korszak megtalálja benne a saját félelmeit:

a nácizmus eugenetikáját,

az atombomba hatalmát,

a robotok és mesterséges intelligenciák felelősségét,

a génmódosított gyerekek bioetikai dilemmáit.

A regény végül 1818. január 1-jén jelent meg Londonban, mindössze 500 példányban, a szerző nevének feltüntetése nélkül.

Bár a fogadtatás vegyes volt, a kor egyik legbefolyásosabb kritikusa, Sir Walter Scott „eredeti zsenialitásról” írt.

A történet ma ismét világsikert aratott. Guillermo del Toro 120 millió dolláros (kb. 38,6 milliárd forintos) költségvetésből készült filmje a velencei bemutató után a díjszezon egyik favoritjává vált.

„Ez az a film, amire 30 éve készülök” – mondta a rendező.

A teremtményt Jacob Elordi játssza, Victor Frankensteint pedig Oscar Isaac – már ez elég lenne, hogy megnézzük, de a film stílusa, mélysége, és a Shelley-szöveghez való visszatérése miatt is érdemes. Jacob Elordi olyan hús-vér szörnyet hoz, akitől nem félünk, inkább sajnáljuk. Mary Shelley regénye tehát újra él. Mert minden korszakban visszatér az a pillanat, amikor valami újat teremtünk – és csak később jövünk rá, hogy mit is csináltunk.

A főszereplő, Oscar Isaac arra kérte a nézőket, hogy a Netflix-premier ellenére próbálják meg nagyvásznon átélni a történetet: „Jó lenne közösségi élményként átélni… ideális lenne moziban megnézni.” A Teremtményt alakító Jacob Elordi, akit a kritikusok sorra díjaznak, egy díjátadón csak ennyit tudott mondani: „A pokolba. Erre tényleg nem számítottam”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
„ICE, takarodj!” – Bad Bunny történelmet írt a Grammy-gálán, majd elküldte a francba a bevándorlási hivatalt
A 68. Grammy-díjátadón Bad Bunny lett az első, aki spanyol nyelvű lemezzel nyerte el az év albuma díjat. Az estét azonban a bevándorlási hivatal elleni éles kritikák határozták meg, több sztár is felszólalt, köztük Billie Eilish, és az év felfedezettje, Olivia Dean.


Nemcsak a zenéről, hanem a politikáról is szólt a február 1-jei Grammy-díjátadó, ahol Bad Bunny történelmet írt, miközben több sztár is éles politikai üzenetet fogalmazott meg a színpadon.

Az est legfontosabb díjait, vagyis a „Nagy Négyest” Bad Bunny (Az év albuma), Kendrick Lamar és SZA (Az év felvétele), Billie Eilish (Az év dala) és Olivia Dean (Az év felfedezettje) vihette haza.

Bad Bunny Debí Tirar Más Fotos című lemeze lett az első, túlnyomórészt spanyol nyelvű album, amely elnyerte a fődíjat.

A díjak átvételekor azonban a beszédek gyakran politikai üzeneteket hordoztak, amelyek elsősorban az amerikai bevándorlási és vámügyi ügynökség ellen irányultak.

„Mielőtt megköszönném Istennek, azt mondom: ICE, kifelé! Nem vagyunk vadak, nem vagyunk állatok, nem vagyunk idegenek – emberek vagyunk, és amerikaiak vagyunk”

– mondta Bad Bunny egyik köszönőbeszédében. Hozzá csatlakozott Billie Eilish is, aki az év dala díjának átvételekor fogalmazott meg kemény kritikát.

„Senki sem illegális egy ellopott földön… A francba az ICE-szel”

– mondta.

Az év felfedezettje, Olivia Dean szintén a bevándorlók mellett állt ki.

„Bevándorló unokájaként állok itt... a bátorság terméke vagyok”

– jelentette ki.

A politikai állásfoglalások mellett a díjátadó zenetörténeti mérföldköveket is hozott. Először nyert k-pop dal a Grammyn: a KPop Demon Hunters Golden című szerzeménye kapta a vizuális médiához írt legjobb dal díját. Steven Spielberg pedig elérte az EGOT-státuszt, miután a Music by John Williams című filmjéért megkapta a legjobb zenei filmnek járó elismerést. „Ez az elismerés igazolja azt, amit ötven éve tudok: John Williams hatása felmérhetetlen, művészete páratlan” – nyilatkozta. Kendrick Lamar eközben a Grammyk történetének legtöbbet díjazott rap előadójává vált.

A további kategóriákban Lady Gaga Mayhem című albuma lett a legjobb pop vokális album, a rock mezőnyében pedig a Turnstile (legjobb rockalbum), a Nine Inch Nails (legjobb rockdal) és Yungblud (legjobb rockelőadás) diadalmaskodott. A country zene területén új kategóriákat vezettek be, a kortárs country album díját Jelly Roll vihette haza, aki rendkívül érzelmes beszédben köszönte meg feleségének a támogatást. „Megöltem volna magam, ha te és Jézus nem vagytok” – mondta a színpadról.

via BBC


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
A fogalmatlan Bridgerton fiú esete Hamupipőkével - megnéztük a Bridgerton család 4. évadának első részeit
Lilaakác, fánktornyok, színkavalkád, ármánykodás, szerelem és főszerepben egy bamba férfi, aki keresi az ő Hamupipőkéjét. Ilyen volt a Bridgerton család negyedik évadának első etapja.


2020 óta követhetik a Netflix nézői a Bridgerton család tagjainak történeteit, amelyek Julia Quinn írónő azonos című regényfolyamának főszereplői. A nyolc évad a család nyolc gyermekének szentel egy-egy felvonást. A sorozat egybefüggő, aki még nem találkozott vele, feltétlenül az első évadtól nézze. (Némi spoiler olvasható az írásban.)

Amikor 2024 tavaszán a Netflix leadta a Bridgerton család harmadik évadát, rajongók milliói kaptak a szívükhöz, atyaég, egészen 2026-ig kell várni az újabb évadig? Vágnánk már a centit, de ekkora mérőszalag nincs is!

Aztán eljött 2026, amikor végre nézhető a sorozat negyedik évada - annak is a fele. A Netflix nem tanul a rajongók panaszáradatából, ez az évad is két részletben érkezik. Az első négy epizód január 29-én került fel a streamingre, míg a többi február 26-tól látható. Ekkora mérőszalag pedig már létezik, úgyhogy lehet nyiszálni!

Minden évad előtt őrült találgatások folynak, a nyolc gyermekes Bridgerton család melyik tagja kerül a következő évadban rivaldafénybe. Talán az a Francesca, aki legutóbb férjhez ment? Julia Quinn eredeti könyvsorozatában pont Francesca alakja és története a leginkább megkapó és megható, sokan várták, hogy ő lesz fókuszban a 2026-os epizódokban.

Abban viszont nagy az egyetértés, hogy Francesca és férje között a sorozatban körülbelül annyi a kémia, mintha két plüssmackó ülne egy-egy fotelben. Nulla.

Eloise neve is előkerült, mint a negyedik évad főszereplője. A különc lány, aki nem kapkod férjet találni és sokkal inkább bújik könyvei mögé, sokak kedvence.

A negyedik évad befutója viszont Benedict Bridgerton lett, a család második fiúgyermeke.

Nagyvilági fazon, habzsolja az életet, buja estéken, orgiákon, alkoholmámorban úszó közegben érzi jól magát, és esze ágában sincs megnősülni. Ám édesanyja folyamatosan dünnyög a fülébe, és sóhajtozik, nem lesz ennek jó vége. Így esik, hogy Benedict úrfi végül megjelenik egy maszkabálon, ahol megakad a szeme egy igéző szépségű, ezüstruhás leányzón, akinek csodálatos a mosolya, kecses a járása, bár táncolni nem tud. És, aki akkor, amikor éjfélt üt az óra, hirtelen elszalad, a döbbent uraság kezében hagyva kesztyűjét.

Ismerős a történet? Persze, hogy az. Tökéletes Hamupipőke történet cipellő helyett kesztyűvel.

Sophie Baek, a nemesi születésű, ám gonosz mostohája által cselédsorba űzött (ugye, hogy Hamupipőke?) ifjú hölgy és a bosszantóan vaksi, bamba és teljesen fogalmatlan Bridgerton fiú később újra találkozik, ám szerelmük kibogozására még várni kell.

A Grimm testvérek mesebeli hercege hasonlóan béna volt: meg tudja vajon magyarázni bárki is, miért bajlódott a herceg egy fél pár cipővel, amikor csak a hölgy arcát kellett volna megnéznie, akivel egész este táncolt?

Nos, Sophie Baek legalább álarcot visel, ráadásul Benedict Bridgerton egyértelműen képtelen meglátni a cselédlányban az ezüstruhás kisasszonyt, így talán a történet jobban hihető a Netflix sorozatában.

Ez az első négy epizód egyébként egyértelműen rászegezi a fókuszt magára a családra, a többi mellékszereplő kevesebb hangsúlyt kap. Lady Danbury például a királynőt unja, a királynő pedig leginkább mindent. Lady Whistledown, azaz Penelope görcsösen igyekszik pletykatémákat találni, míg teljesen zsákutca azt a sztori is, amelyben a királynő új udvarhölgyét keresik. Már senki nem is emlékszik, kik voltak Mondrichék, értelmetlen a házaspárt a negyedik évadban is mellékszálakkal szerepeltetni.

Maga a Bridgerton család viszont, miután már szinte minden gyermek nagykorúvá cseperedett, szerencsére bőven elég izgalmat tud nyújtani.

Lady Violet és Lord Marcus szerelme meghatóan szép, a család legfiatalabb gyermeke, Hyacinth nem fér a bőrébe, annyira szeretne végre már felnőni. És Eloise... Nos, ő még mindig ugyanaz az Eloise, akinek vág az esze, mint a beretva és fütyül a társadalmi konvenciókra.

Meg kell említeni azt is, hogy a Shonda Rhimes producerhez oly jellemző woke-irányzatok ismét nagyon erősen képviseltetik magukat a negyedik évadban is. Julia Quinnek, a Bridgerton-könyvek szerzőjének teljes támogatásával egy laza nemváltás is megtörténik, miután a regénybeli Michael a sorozatban már Michaela lesz. És a negyedik évad főhőse, Benedict úr sem különösebben válogatós az első epizódban, amikor eltakarja őt a vastag dohányfüst.

Hogy mi a titka a Bridgerton családnak?

Sokan igyekeznek megfejteni ezt, pedig a válasz roppant egyszerű. Színes, szagos, romantikus álomvilág ez, békaszínű uszályos ruhákkal, lilaakáccal, méteres macaron- és fánktornyokkal, piruló orcával, estélyekkel, bálokkal, egyszerre mozduló párok keringőivel és sok-sok titokkal, pletykával és szerelemmel. Egy mese, ahová jó elbújni a hétköznapok elől.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Homer Simpson figyelmeztette a világot az orgiákra Epstein szigetén” - egy 26 éves rajzfilmepizód hirtelen egészen más értelmet nyert
A Simpsons alkotóját, Matt Groeninget Epstein egyik áldozata nevezte meg a bírósági iratokban. Ami kiderült, teljesen új megvilágításba helyezi a sorozatot.


Újra forr az internet egy 26 éves Simpson család-epizód miatt, a rajongók szerint ugyanis a rajzfilm egy hátborzongatóan pontos jóslatot tett Jeffrey Epstein pedofil-szigetéről – írta a New York Post. A vita most azért lángolt fel ismét, mert a kérdéses jelenet újra virálissá vált a közösségi médiában. A „The Computer Wore Menace Shoes” című,

2000-ben bemutatott részben Homer Simpson Mr. X álnéven pletykablogot indít, amivel felfedi Springfield sötét titkait.

Amikor azonban egy kitalált sztorija véletlenül igaznak bizonyul, elrabolják és egy titokzatos szigetre viszik, ahol azokat tartják fogva, akik túl sokat tudnak.

A rész végén Homer oldalán egy üzenet jelenik meg, ami „egy szigeten lévő őrült alakokról” szól, akik „titokban irányítják a világot”.

A rajongók azonnal párhuzamot vontak a jelenet és a néhai Jeffrey Epstein botránya között, aki a vádak szerint éveken át kiskorú lányokkal szembeni szexuális visszaéléseket és emberkereskedelmet folytatott a Karib-tengeri magánszigetein, Little Saint James-en és Great Saint James-en. „A Simpson család figyelmeztette a világot az orgiákra Epstein szigetén” – írta egy kommentelő az X-en.

Egy másik felhasználó szerint „a Simpson család beszélt el nekünk először az Epstein-aktákról”. A valóságban az epizód harmadik felvonása az 1967-es brit kultsorozat, a The Prisoner (A fogoly) paródiájaként adták el, amely szintén egy férfiról szól, akit egy elzárt szigeten tartanak fogva, miután túl sokat tudott. A részben még a sorozat eredeti főszereplője, Patrick McGoohan is vendégszerepelt.

Az összeesküvés-elméleteket tovább fűti a sorozat alkotóját, Matt Groeninget érintő állítás.

Epstein egyik legismertebb áldozata, Virginia Giuffre – aki 2025-ben öngyilkosságot követett el – egy 2019-ben nyilvánosságra hozott bírósági iratban azt állította, hogy Epstein arra kényszerítette, hogy masszírozza meg Groening lábát a milliárdos magángépén.

Giuffre arról írt, hogy undorodott a férfi „kérges lábkörmeitől”.

A kommentelők ezt bizonyítéknak tekintik. „Matt Groening beletette Epsteint a 'The Simpsons'-ba. Virginia Giuffre arról írt, hogy Epstein gépén volt Groeninggel, és masszíroznia kellett az izzadt lábát!!” – írta egy felhasználó. Fontos kiemelni, hogy Groening ellen soha nem emeltek vádat az üggyel kapcsolatban.

A sorozat készítői többször is reagáltak a „Simpsons-jóslatokra”. Matt Selman showrunner szerint a sorozat nem jósol, csupán a történelem ismétlődő mintázatait dolgozza fel, és a több száz epizód miatt statisztikailag elkerülhetetlen, hogy néha egybeessenek a valós eseményekkel.

Viszont, ha számításba vesszük, hogy a sorozat egyik agya rendszeresen összejárt a világ szexfüggő hatalmasságaival, a rajzfilm meghökkentő jóslatai talán nem is jóslatok voltak, csak bennfentes információk a jövővel kapcsolatban.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk