Nem mindig volt vidám az élet a csillebérci úttörőtáborban
"...az úttörő oly vidám" – énekelték úttörők generációi estig, kora reggel óta. Hát még milyen vidám lehetett az az úttörő, akit 1976 tavaszán arról értesítettek, hogy "kimagasló úttörőmunkája eredményeként" a Csillebérci Vezetőképző és Úttörőtáborban időzhet. A táborozás azonban nem csak mókából és kacagásból állt, az úttörőknek komoly napirendje és kötelezettségei is voltak, amelyeket a táborba lépéskor kapott Együtt-Egymásért! (nem, nem az alapítvány) című füzetkében – mai posztunk tárgyában – találhatott meg.
Az Úttörő (Pionír) Mozgalom 1946-ban jelent meg Magyarországon, és hamarosan egyeduralkodóvá vált, amiben döntő szerepe volt annak, hogy a többi hasonló ifjúsági mozgalmat (levente, cserkészet) betiltották és/vagy ellehetetlenítették. Az úttörőket legtöbbször (nem alaptalanul) a cserkészmozgalommal állítják párhuzamba, nagy különbség azonban, hogy előbbi deklaráltan vállalta a kommunista-szocialista ideológiára nevelést, annak népszerűsítését. Mindazonáltal a pionírmozgalom több pozitívummal is rendelkezett, elég csak a ma más néven, de létező Úttörővasútra gondolni.
Emellett vitathatatlan előnynek számított, hogy sok, főleg szegényebb gyerek az úttörőtáborok keretében juthatott el a Balatonhoz vagy a fővárosba, illetve vehetett részt olyan programokon, amelyekre amúgy nem lett volna lehetősége, emellett közösségek alakultak ki, a fiatalok sportoltak, játszottak, zenéltek. Ezeken felül a különféle szakkörökön evezni, vagy éppen rádiózni is megtanulhattak, aminek felnőtt életük során is nagy hasznát vehették.
Mindenki "kedvence", a reggeli torna
A mára mindenféle tulajdonjogi viták tárgyát képező csillebérci tábor, más néven Úttörő Köztársaság vagy Úttörőváros 1948. július 31-én, mindössze 3 évvel a második világháború vége után nyitotta meg kapuit. Persze az anyag és munkaerőhiány miatt a dolog nem ment egyszerűen, sokszor csak a párt erőteljes ráhatására, sokszor görbe utakon sikerült építőanyagot szerezni. A barakkok építéséhez használt gerendák például korábban villanyoszlopként szolgálták a népköztársaságot.
"Az első ütemben három terméskőből és vörösfenyőből készült, hullámpalával fedett kőház épült fel. Ezekben nyáron a lányok laktak, télen a vezetőképzést szolgálták. Az egészségház és a konyha is csak ideiglenes épülettel készült el, a sportpályák ekkor még csak papíron léteztek. Megépült viszont a postaépület, három ivókút, és a szabadtéri színpad is. Kazán és így meleg víz vagy fűtés egyelőre nem volt a táborban." - olvasható az MTVA 65. évfordulóra készített összeállításában.
Az Úttörővasút 1949-ben (Gyöngyi/FORTEPAN)
A megnyitóra – együtt az Úttörővasútéval – ennek ellenére sor került, ám a tábor végleges formáját csak 1970-re nyerte el. Ekkoriban egyhetes turnusokban 1200-1500 gyerek táborozott itt egyszerre. A résztvevők mindegyike megkapta a most ismertetésre kerülő füzet aktuális változatát, amelyben meglepően jó arányban szerepelnek hasznos információk és ideológiai leckék.
Csillebérci életképek 1967-ből
Az ominózus füzet
Szinte közvetlenül a kiadvány elején olvasható a Tudod-e Csillebércről? rovat, amelynek érdekessége, hogy szerepel köztük a tábor és berendezéseinek összértéke, valamint az is, hogy egy pajtás táboroztatása mennyibe kerül. Utóbbi talán azt a célt szolgálta, hogy a lelkes fiatal "becsülje meg magát" és értékelje az áldozatot, amit azért hoztak szülei és a többiek, hogy két hétig nyugodtan táborozhasson. De persze nem minden a piszkos anyagiakról szól! A listából többek között kiderül,
"...hogy 237 holdon fekszik a Budai hegységben (kb. 1,37 km²).
...hogy 28 évvel ezelőtt július 31-én volt az első ünnepélyes tábornyitás.
...hogy a főtér helyén tartották az ifjú kommunisták illegális összejöveteleiket.
...hogy a Magyar Úttörők Szövetségének a Párttól kapott zászlója a Központi épület díszhelyén található, ahol ünnepi alkalmakkor díszőrség van.
...hogy nyaranta a következő altáborokban táborozhatnak a pajtások: Expedíció, Háromláng, Ifjúgárda, Kozmosz, Partizán, Szikra, Vöröscsillag
...hogy minden évben 20-25 ország úttörőinek részvételével rendezzük meg a Béke és Barátság Nemzetközi Úttörőtábort
...hogy ősszel, télen, tavasszal a táborban 4 és 6 hetes úttörővezető-képző iskola keretében csapatvezetőket, helyetteseket, rajvezetőket, úttörőelnököket képezünk ki
...hogy a tábor létesítményei közel 250 millió forintot érnek.
...hogy a tábor átépítése közel 100 millió forintba került.
...hogy egy pajtás 14 napos táborozása 2700 forintba kerül.
...hogy közvetlenül a tábor mellett van a Széchenyi-hegyi Úttörővasút és az Úttörőváros állomása, valamint a Központi Fizikai Kutató Intézet."
A felsorolás ezt követően folytatódik, megtudhatjuk, hogy milyen kézműves szakkörökre (fafaragó, textilfestő, szövő) jelentkezhettek a lelkes fiatalok, és hogy külön zenekar, közlekedésrendészek, fotósok, riporterek, de még úttörő-tűzoltó őrsök is teljesítettek szolgálatot a táborban, illetve értesülhetünk az 1976. év nagyobb eseményeiről, amelyek ekkor a már említett nemzetközi tábor mellett a VII. Országos Úttörőtalálkozó, a XII. Nyári Úttörő Olimpia és a Kiváló úttörők tábora voltak. Az altábor nevek is érdekesek, jól követhető rajtuk a korabeli ideológia – a Háromláng az úttörők jelképére utal – illetve az ekkor javában zajló űrverseny hangulata is. A tábor hétköznapjairól egy 1955-ben készült diafilm is megtekinthető itt.
Követelmények és próbajelvények: erős a hasonlóság a cserkészmozgalommal
A következő fejezet a tábori szabályzat rövid kivonata – külön fontos az "ELŐRE" köszönés alkalmazása, élőben és telefonon is és a díszegyenruhát megkívánó alkalmak felsorolása – de megtudhatjuk, hogy a "mezei” úttörő jelentkezhetett kapu vagy mozgóőrnek, hírvivőnek, telefonügyeletesnek, de a díszőrségbe is bekerülhetett. "A legfontosabb a bizalom és az ellenőrzés" – mondta állítólag maga Sztálin elvtárs.
Ennek szellemében a következő két oldal a különféle feladatok és önkéntes vállalások (és jutalomként kapott megbízatások) felsorolását, és azok igazolását tartalmazza. Hasonló található kicsit később – Ép testben ép lélek címszó alatt – a sportversenyekre vonatkoztatva.
A szabályzat részei és a felismerendő rendfokozati jelzések
"- A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség rövidítése a DIVSZ, amelyben a haladó gondolkodású fiatalok tömörülnek, akik a békéért és barátságért harcolnak.
– Az úttörő tiszteleg és vigyázzban áll a DIVSZ induló hallatára."
VIDEÓ: Az induló, amelynek szövege a kis könyvben is olvasható
Másik dalunk egy talán kevéssé ismert szervezet, a CIMEA, vagyis a Gyermek és Serdülőkori Mozgalmak Nemzetközi Bizottságának indulója, amelyet Mikisz Theodorakisz "haladó görög zeneszerző", nem mellesleg a Zorba, a görög című klasszikus zeneszerzője követett el, amelyben az internacionalizmus jegyében már konkrétan szerepel a "virrasztó Afrika és kavargó Ázsia", valamint a haladó gondolkodású fiatalok békevágya és "minden égtáj felnövő reménye."
Barátaink, testvéreink: érdemes megfigyelni a külön Nyugat-Berlin (jobbra fent) emblémát, és a lengyelek jelvényét, ami egy az egyben a korábbi és mai cserkészmozgalmuk jelvénye: még a liliom is a helyén maradt!
Ezt követi egy kis térkép, amelyről megállapítható, hogy a tábor alaprajza napjainkig sem változott sokat. Kis extraként rejtvény is járt a térképhez; ez jó eséllyel segítette a főbb tereppontok azonosítását és memorizálását, főleg az első évben. A füzet többi részében egészségügyi információk is olvashatók, de a szerkesztők elég nagy teret szenteltek az internacionalista testvériségnek is.
Oldalakon keresztül sorakoznak a baráti-testvéri országok úttörőszervezeteinek jelképei, amelyek között helyet kaphattak olyan "kétes elemek", mint Jugoszlávia, de még Ausztria, Belgium vagy az NSZK is; Bónusz, hogy Nyugat-Berlin külön szerepel! A különféle címerek és zászlók alatt pedig bőven akadt hely az új barátok nevének és címének, legyen szó hazaiakról vagy külföldiekről.
A testvéri és baráti országok megkülönböztetésére vonatkozik az alábbi korabeli vicc, amelynek óvatlan mesélését akkoriban ha börtönnel már nem is, de hatósági ejnyebejnyével “jutalmazhatták”
A hatvanas években az egyik laktanyában politikai foglalkozást tartanak.
– Elvtársak! Ki tudná felsorolni a baráti országokat?
Kovács honvéd jelentkezik.
– Csehszlovákia, Románia, Lengyelország, NDK, Bulgária.
– No de Kovács elvtárs, a legfontosabbat kihagyta!
– Én mondtam minden baráti országot!
– Hát a Szovjetunió?
– Az nem baráti ország. Az testvéri ország.
– Hát nem mindegy?
– Nem! Mert a barátját az ember maga választja meg...
Ép testben ép lélek...
Persze a füzetkéből nem hiányozhat egy "kérdőív" sem,a melyben az ilyenkor szokás – kedvenc élmény, mi tetszett a legjobban a tábori rádió műsorában, stb. – kérdések mellett olyan is szerepel, hogy "melyik programot szerveznéd másképp és miért, vagy esetleg mit hagynál el?"
Csehszlovák kollégák díszítik körletüket
Bár az Úttörőmozgalmat általában negatívan ítélik meg – és erre a pártpropaganda terjesztése és a rendszer fenntartásában játszott szerepe miatt lehet is okunk – ne felejtsük el, hogy a csillebérci (és zánkai) táborok, versenyek, kirándulások sok gyereknek és fiatalnak jelentettek/jelentenek életre szóló élményeket (sokan már akkor is el tudtak vonatkoztatni a politikai máztól) és hasznos tapasztalatokat.
Mi mással is zárhatnánk, mint a bejegyzés címét is adó Mint a mókus fenn a fán című dallal. A klipben több archív képen látható a csillebérci tábor és az Úttörő/Gyermekvasút is, valamint bepillanthatunk a táborok mindennapjaiba is.
